2017. május 10., szerda

19 hónaposak

Ismét olyan sok idő telt el, mire ide vetődöm. Minden egyes nap rohanás az elmaradásaink után és a napi rutin teljesítése érdekében, néha úgy érzem, csak egy hajszálon múlik, hogy ne legyen tömény káosz körülöttünk :) Kemény időszak van mögöttünk - nekem munkailag is - illetve n+1. alkalommal visszaestünk a náthába, köhögésbe, mindannyian. Most a gyerekek épp rendben annak, mi Sz-al viszont itthonról dolgozunk, annyira lebetegedtünk, lázasak is voltunk, nekem nincs hangom, ő köhög rettenetesen, én az orromon alig tudok levegőt venni, így ha épp a gyerekektől lehetne is aludni, én most van, hogy a nátha miatt virrasztok. A múlt héten kb 1,5 éve tologatott MR kontroll időpontom volt az Idegsebészeten, már nem akartam lemondani, de 20 percig köhintés nélkül irtó nehéz volt most kibírni. Viszont szerencsére én legalább megúsztam a hányós-hasmenéses vírusos járványt. A gyerekek nem, és Sz sem. Főleg a fiúkat kínozta meg, a kisfiunk volt, hogy éjjel 10 percenként hányt. Rettegtem, ki ne száradjon, mert a víz sem maradt meg benne. Eleinte rutintalanok voltunk, és mindent összehányt: paplanok, plédek, párnák, mi ruháink, stb mentek a mosógépbe, ami így éjjel-nappal ment. A kislányunknak főleg csak hasmenése volt, de étvágya nem volt napokig, még szerencse, hogy Húsvétkor jókat ettünk, voltak tartalékaik. Pedig azt hittem, mi megúsztuk, mert a bölcsiben a csoportban közel 2 hétig csak 3-4-en voltak, a többiek rég elkapták, míg a mi gyermekeink remekül voltak. Úgy látszik, ez a vírus keményebb volt, és mégis kifogott rajtunk, ugyanakkor szerencsések vagyunk, mert többektől hallottuk, hogy volt aki kórházba is került. Eleinte csak víz és ORS, majd keksz, kölesgolyó, vízben főtt krumpli, táp - napokig csak ez volt a menü, aztán szépen lassan visszaépítkeztünk probiotikummal karöltve.

Rengeteget dumálnak, felfedeznek, imádnak kint lenni a szabadban, másznak mindenre - főleg a kanapé tetejére. Ennek kevésbé örülünk, mert a nagyobb esések esélye is megnőtt. Ahogy annak sem örülünk, hogy egyre nagyobb a rivalizálás, egymás csapkodása, harapdálása, hajhúzása, rugdosása. Ez a legnehezebb most idegileg, hogy percenként sírva fakad valamelyikük, ha nem vagyunk testközelben és nem védünk ki pl egy karcsapást. Főleg a kisfiunk harapdál, pofozgat, bennünket is, néha annyira el tudok ezen keseredni, hogy miért teszi ezt :( Persze tudom, mert épp nem tetszik neki, hogy felemelem mert nem engedek neki valamit (pl virágföldet enni a teraszon). A kislányunk ilyenkor max sírva fakad, de vele még meg is lehet sokszor értetni, miért nem tesszük ezt vagy azt, látszik, hogy sok mindent megért már. Ő rohamosan fejlődik, pl. szinte teljesen egyedül felmászik a (2 éveseknek való méretű) csúszdára, és le is csúszik, imádja, zsigereiben van a mozgás, az egyensúlyérzéke is kiváló. A kisfiunkat nem mozgatja meg, ő inkább hangyákat, bogarakat, virágokat szed, mutatja nekünk, nézi a repkedő madarakat, mindegyikre azt mondja, kár-kár. Még a sütőben lévő egész sült csirkére is azt mondta :)) Mostanában tanult, gyakran használt szavak a kislányunknál: hasam, szia, akcie (ez az add ide), minyej (ez a nyuszi), szia, cicije (ez a kiscica), dédi. Mindketten mondják: elment, bá (ez lehet bácsi, banán, láb, bárány - figyelni kell, milyen kontextusban mondják), néni, háphápháp, meme (ez a mekk-mekk), víz, dabda (labda), táptáp, csipcsirip, kárkár, pá (ez lehet párna, paplan, perec, kupak, lámpa). Van, mikor már 2 szót is kimondanak egymás mellé, pl: Szia Apa! :)

Miután itt a jó idő, szeretnénk egyre többet kimozdulni. Most már kezdik élvezni a játszóteret, a hintát, a homokozót, a csúszda még túl nagy, arra itthon van a kicsi. A babakocsi unalmas nekik hosszabban, tekeregnek, persze ha elfáradnak szuper, akkor jó nekik benne megpihenni. Kismotorral még nem mennek gördülékenyen, így családi bringázáson törjük a fejünket, hogy kicsit messzebbre is merészkedhessünk, akár autó nélkül. Nincs messzi a Duna-part, csupa szép kisváros, falu, lovarda a környéken. Sz-nak van bringája, nekem keresünk éppen, lehetőleg sárhányóval, csomagtartóval, alacsony vázzal rendelkezőt, hogy babaülést szerelünk fel hátra. Amennyire szét tudtunk eddig nézni, elég klasszikus, kevésbé szép bringák azok, amelyek a célt szolgálnák. Pedig manapság olyan klassz anyagú, színű, formájú kerékpárok vannak, de amit eddig látunk, egyik sem igazán alkalmas a gyerekülés felszerelésére. Van akinek van e téren friss tapasztalata? Már alig várom, hogy mehessünk!!!

Hát így vagyunk mostanság a 19 hónaposainkkal...


















2017. március 21., kedd

Rögtön másfél évesek!

Mindössze 2 napot voltunk bölcsiben, mikor a kislányunk visszaesett. Először csak egy hétvégi hőemelkedés volt, és fájlalta a fogát, azt hittük, csak az a bűnös. A nyűgösség is beköszöntött, mikor adtunk neki Nurophent, ami után eltűnt a hőemelkedés és a rosszkedv is. Aztán hétfő reggelre belázasodott, éjjel is forró volt, reggel mértük: popsiban 40,5 fok, azonnal adtuk neki a kúpot, és öltöztettem át az agyonizzadt ruhácskájából. Mire felöltöztettem, egyszer csak C betűbe hajlott a kis teste mereven az ölemben, be volt lilulva a szája, nem volt tiszta a tekintete sem, még nem volt ilyenünk, de rögtön tudtam, ez biztos a lázgörcs. Nagyon ijesztő volt, de szerencsére csak pár másodperces volt, és nem ismétlődött. Így itthon maradtam vele az első napokban én. A kisfiunknak enyhe nátha, köhögése van, volt, de ő nem kapta el az influenzát, mert ez valószínű az volt. Kis kiütésekkel teli lett a teste a lányunknak, és 4 napig tartott a visszatérő, bár már nem annyira magas láz. Nagyon anyás lett, folyton fel kellett venni, ölelt, pihent a mellkasomon sokat. Közben Sz. hordta-vitte a kisfiunkat a bölcsibe, ahol kiderült, minden leányzó kiesett, beteg lett, csak fiús maradt a csoport. Lehet, hogy a lányokat most jobban leveszi ez a vírus a lábáról? Elmentünk dokihoz is, amitől már a kislányom frászt kap, annyit voltunk mostanában, mert nem szereti sem a fülét, sem a torkát megmutatni. Sajnos a fülét nem lehet továbbra sem rendesen megvizsgálni a benti fülzsír mennyisége és az ő ellenkezése miatt, így privát fülorrgégészhez is elmentünk. De ő sem tudta rendesen megvizsgálni, szinte őrjöng, ha már lefogom a kis kezeit, fejét, és egy idegen vizsgálgatja. Nem tudom, hogy megyünk lassan szív UH kontrollra, mert ott nagyon jól viselkedtek korábban, most biztos nem lesz egyszerű... A fülére egyébként azt mondta a doki, hogy vagy 1 év múlva megyünk kiszedetni a fülzsírt, addig hagyjuk, tisztuljon majd magától, mert szerinte fog, vagy kórházi körülmények között kell elbódítani, hogy meg ne sérüljön a fültisztítás során, ami utána a bódítás miatt bent alvással jár.A hugim említette, nekik sokat segített az Otogutta Peroxydi fülcsepp a lányánál, ami pezseg és feloldja a fülzsírt, ami kifolyik utána (azóta megtudtam, ez inkább gennyes fülgyulladás esetén ajánlott). Tettünk egy próbát, de nem az előírt 5 cseppel, nehogy túl sok legyen, csak 2 cseppel, és valóban ott pezsgett, de végül nem folyt ki. Hőpárnán is altattuk egyszer, de csak a teljes tarkója, haja lett csurom izzadtság, mert valószínű hanyatt aludt többnyire. Emiatt vettem inkább gyerek-fülgyertyát, mert nekünk felnőtteknek is az bevált. Tudom, hogy csak kb 3 éves kortól lehet használni, de valószínű azért, mert nem lehet addig megértetni egy gyerekkel, hogy maradjon kb 2 percig mozdulatlan. Mi alvás közben csináltuk, és ragyogóan működött, sokat kipucolt neki, felolvadt majd visszaszilárdult kavics nagyságú fülzsír potyogott ki a gyertyából. A következő orvosi vizsgálaton sem lehetett még sajnos látni a belső fülét a fülzsírtól, így meg fogjuk ismételni, valószínű egy gyerekgyertya hossza kevés az ő mennyiségéhez. Ez olyan borzasztó, nem is gondoltam volna, hogy a babáknak, gyerekeknek ennyi lehet!

A múlt héten még itthon kellett maradnia a lányunknak, Anyukám jött el hozzánk felváltani, hogy be tudjak menni dolgozni, mert feltorlódtak a megbeszéléseim, amit már nem tudtam volna itthonról megoldani. Szerencsére annyira szeretik egymást mamával, hogy ilyenkor még én is háttérbe sorolódok, mert mamával sokat olvasnak, rengeteget játszanak, nagyon egy hullámhosszon tudnak lenni :) A kisfiunk is imádja a mamát, csak ő kis szertelen, izgága, nem az az egy helyben ülő, sokat bújós típus, de ő ilyen velünk is. Persze nekem szokott hiányozni, hogy ő nem bújik bele a nyakamba, hanem inkább azt nézi, miben rosszalkodhat. A múlt héten őt már vihettük bölcsibe, de egy nap sem telt el, és hívtak, menjek érte, 38,5 a láza. Úgyhogy most vele vagyunk felváltva itthon. Időközben a láz után jött egy nagyon sok és sötét orrváladékos pár nap, alig tudott tőle aludni, majd hasmenés. Mind lehet az MMR tünete is, de az orrváladék színe miatt elkezdtem neki is adni az antibiotikumot. Persze közelharc mindkettőnél beadni ezt a geil szirupot. Kár, hogy nincs ízetlen verzió, amit én be tudnék keverni ezzel vagy azzal, amit szeretnek. Tápba nem szabad, de gyümölcsből más a 2 gyerek ízlése. Kb 1 nap alatt vissza is húzódott a náthás tünet, még a hasmenés előfordul, de mára már az is jobb lett, így jó lenne, ha 1-2 nap múlva újra vihetném bölcsibe. Annyira nincs garancia, hogy pár napot vagy másfél hetet is itthon vagyunk velük (rendszerint nem is egyszerre, max átfedéssel), és 1 napon belül megint összeszednek bent valamit. Hú de várom már a nyarat emiatt! Jelenleg bébiszitter keresésben is vagyunk, hogy az 1-2 napos betegeskedés utáni felépülő szakaszban másra tudjam hagyni őket, mert ilyenkor ám jönnek-mennek, rosszalkodnak, le kell kötni az energiáikat, így akkor nem tudok túl hatékonyan dolgozni, nyugodtan leginkább csak az alvásidejükben és éjszaka. Állandó szittert nem szeretnék, csak az ilyen már túl sokat hiányzós időszakokban, ami persze nem túl népszerű tervezhetőség szempontjából.

Más. Most, hogy itt az enyhébb idő, földszinti lakásban vagyunk, előjöttek a hangyák. Nagyon más a 2 gyerek reakciója velük. A kisfiunk imádja őket, nagyon örül, mikor meglát egyet, és fülig érő szájjal skandálja, hogy vau-vau. Persze mi mindig kijavítjuk, hogy ez nem kutya, hanem hangya, de hát ő rendre vau-vaut mond :) A kislányunk odamegy, olykor rálép egyre, és integet neki, hogy pápá! De ő is felkiált előtte, hogy hangyát lát, így: "aaaaannnyaaa" - más hangsúllyal mondja, mint amikor engem szólít.

Elkezdtünk babakocsi nélkül is sétálni velük. Az utca végéig már legyalogolnak, persze minden kavics, csatornafedél, bokor, kutya, repülő érdekes és megállásra ösztönzi őket. Így a játszótérig nem tudom, mikor jutunk majd el gyalogosan először :) Viszont kismotort be akarok nekik szerezni, hogy élvezzék ők is, van haladósabb séta is, amit ők irányítanak.

Nagyon régen elkezdtem ezt a bejegyzést írni, de most nem hagyom vázlatban, pedig lenne még mit mesélni, majd folyt köv egy újabb posztban :) Holnapután már másfél évesek, hihetetlen!

ilyen pillanat "szökőévben" egyszer van :)))










Egyre inkább így esznek vagy etetünk, most már ritkábban az etetőszékekben.

2017. február 10., péntek

Februári mindennapok

Jó ideje nem írtam, de szerencsénkre az elmúlt 1 hónap a gyerekek szemszögéből nézve betegségmentesen telt, tudtak bölcsibe járni, én pedig minden szabad pillanatomat maximalitzáltam a munkám érdekében. Egyrészt év eleje lévén sok mindent ilyenkor alapozunk meg az év közbeni aktivitásokhoz, sok megbeszélést be is ütemeztem, másrészt az ördög nem alszik, bármikor újra kieshetek, és itthonról csak az emailezések, telefonok révén tudok haladni, ami bizonyos dolgokban nem pótolja a személyes jelenlétet, ugyanakkor szerencsére teli vagyok olyan munkával is, amihez elegendő a számítógépem és én. Nos az a bizonyos ördög tényleg nem aludt, tegnap jött a hívás a bölcsiből, hogy hőemelkedése van a gyerekeknek, menni kell értük. Valójában a lányunk lett beteg, a kisfiunknak látszólag még/már kutya baja kisebb náthán kívül, szerintem tegnap vagy rosszul mérték, vagy csak rövid időre lett hőemelkedése, én nem éreztem rajta (mérni nem mértük, mert elaludt, mire hazaértünk, és mire felébredt nem volt meleg). Update: Ma reggel voltunk dokinál, jövő szerdáig kell itthon maradnom velük. A doktornő most sem írt fel nekik gyógyszert, antibiotikumot, csak orrsprayt, orrporszívózást, ill. a kisfiamnak az újfent pirosabb dobhártyájára fülmelegítést kért. Lázcsillapítást is csak magas láz esetén javasol, szerencsére ma egyiknek sincs hőemelkedése sem. Köhögésre Sinupretet kért, mi nem nagyon adjuk (nem túl finom és alkoholos). Én egyébként nem bánom, hogy nem kapnak már most tonnányi gyógyszert, antibiotikumot. Ha az orrváladékuk elszíneződne, akkor kérnék én is, miután magam esetéből megtudtam, hogy a baktérium szokta "megfesteni" pl. sárgára. C, D vitamint kapnak minden nap, és 2 napja echinaceát is - ez utóbbit egyik bölcsis anyuka javasolta, hogy talált egy olyat, ami nem alkoholos, és nekik bevált.

Azon egyébként most nem csodálkozunk, hogy lebetegedtek, ezúttal sajnos tőlünk kapták el, mind Sz, mind én megint visszaestünk, makacs nátha, torokgyulladás és köhögés, vírus felülfertőzve baktériummal a háziorvos szerint. Viszont én most már hallok teljesen, a fülem meggyógyult, pedig majdnem endoszkópos vizsgálat lett belőle a helyi doki munkahelyén egy kórházban. Túl vagyok egy antibio kúrán is, Sz. most gyűri. Aludni most csak nyitott szájjal tudok, annyira bekövül az orrom, ha lefekszem, kifújhatatlanul orrspray ellenére is, nappal nincs ilyen gondom. Annyira jó lenne már ebből kikászálódni. Volt a héten 2 átaludt éjszakánk, akkor érezhetően volt rá remény, hogy meggyógyulunk, de aztán jött egy extra rossz éjszaka, kb 1 órát aludtunk hol az egyik, hol a másik gyerek miatt, és megint rosszabbul lettünk. Szerintem a gyerekek a frontokat is megérzik, akkor jött vissza a hidegfront, amikor olyan zaklatottan aludtak. Egy hete is volt egy extrém rossz éjjelünk, pont váltották egymást. Fizikailag annyira megviselt, hogy tápkészítés közben egyszer csak összeestem és elájultam. Sz-t nagyon megijesztettem, ahogy összeomlottam, mint akit lelőttek, és nyitott szemmel feküdtem a konyha közepén, jó pár másodpercig ébresztgetett, mire reagáltam. Előzménye, hogy mélyalvásból pattantam fel a bébiőr hangjára, olyan volt, mintha nem ébredtem volna fel, és visszazuhantam volna még aludni, mert utána semmi bajom nem volt, csak jobban dobogott a szívem érezhetően. Megmértem, 83 volt a pulzusom, a vérnyomásom normális volt 130/80 körüli. Ennyit a betegségekről.

Jó dolgok is vannak emellett. A múltkori bejegyzésem után 1 nappal a kisfiunk magától elindult, és szinte megelőzi a tesóját, olykor már rohan is, persze kisebb-nagyobb felborulásokkal olyankor, de egyre ügyesebb. A dévényes szerint nem igényel semmi extra kezelést, csak szupinált cipőt javasolt mindkettőjüknek kezdetben, lehetőleg Szamos márkájút, de semmiképpen nem Salust, mert az rosszabb járást is okozhat az ő esetükben (ezt pontosan nem is értem, de a babacipőboltos tudta, miről beszélek, mikor felhívtam). Kb 2 hét múlva lesz a közeli gyerekcipőboltban friss készlet, épp hiány van a 20-21-es méretből.

Rengeteget dumálnak, halandzsáznak, jókat mosolygunk egyes szavaikon. Pl a katica, a kislányom kedvenc állatkája, amivel alszik: ő úgy hívja, hogy "bigyej" :) Az anya, apa, mama, papa, vauvau mindennap sűrűn emlegetett szavaik. Most már ha felébrednek éjszaka, akkor is engem szólítanak, nem feltétlenül sírnak. A jövés-menés most a sláger, hogy tudnak szabadon menni, már az autóhoz is egyedül szeretnek az udvari járdán keresztül kimenni. A bölcsiben is volt, hogy gyalog sétáltunk az autóhoz. Nem mondom, hogy nem tart sokáig, de olyan jó látni azt az örömöt az arcukon, amit ez a szabadságérzet ad nekik. Győzzük majd őket terelgetni... Gondolkodunk babahámon, mert sajnos nincs a környékünkön járda, viszont lakó- és pihenő-övezeti táblával ellátott az utcánk. De jönnek-mennek az autók, egyedül is biztos kell majd sétáltatnom őket, és az ő biztonságuk érdekében muszáj lesz átmenetileg, amíg nem fogadnak szót, amíg nem értik meg, mi a veszély.

A bölcsibe egyébként változatlanul imádnak járni. Nagyon jó a kis csoport is, a gondozók is, volt a héten farsang nekik, amire mi még csak minimálban öltöztettük fel őket. A kisfiunk Minyon volt, csokornyakkendővel, a kislányunk tavasztündérke, tütüs ruhában, már oldalsó copfokkal is :) A kislányunk imád mágnestáblán rajzolgatni, a vegyes csoportban van ilyen játék, mert 3 éven felülieknek szól, de alig akart egyszer hazajönni, annyira belemerült. Természetesen itthonra is vettem, mert annyira örülök, ha van 1-1 játék, ami lefoglalja őket. A könyvek természetesen azért maradtak az első helyen, imádják a színes mesekönyveket. Nem csak egyedül, hanem bennünket is szeretnek bevonni, mutogatnak gyümölcsökre, állatokra, mondjuk el, melyik melyik. A bálnától a kiwiig mindenre kíváncsiak :)





A bölcsi folyosójára élmény "kiszökni" :)

Egy esti lezserkedés teaivással

2017. január 20., péntek

Közel 16 hónaposan

Még nem vagyunk túl teljesen a betegségeken, a lányunk ünnepekkori betegsége után a múlt héten a fiunknak is 39,5 fokos láza volt 2 napig, de szerencsére nála ahogy jött, úgy ment, hétfőtől újra bölcsiben van. Persze alvásban, evésben hosszabb kifutású volt a regenerálódás, még napokig többet aludt és kevesebbet evett szilárd ételt. Én pedig változatlanul Karácsony óta folyamatosan benne vagyok, végül nem hagyhattam ki a háziorvost és az antibiotikumot sem, ami egyébként sokat segített. Egyedül a fülem nem lett teljesen ok, a bal fülemre többnyire most is rosszul hallok, valami nagyon ráhúzódott. Visszamentem a fül-orr gégészhez, aki szerint ennek már el kellett volna múlnia, menjek be hozzá a kórházi rendelésére egy endoszkópos vizsgálatra, megnézi. Ok, egyelőre nem tudom, mikor, de majd beiktatom valamikor, ha nem csapnak össze a dolgok annyira, mint mostanában. Az eheti "finomság" egy tegnapi gyomorrontás, valószínű a céges kantinból, ahol sosem volt ilyen tapasztalatom. De nem tűnik vírusosnak a dolog, mert csak egyszeri rosszullét volt, bár az egész estémet megbélyegezte - meg persze a családét, hogy a gyerekeket felemelni sem tudtam, olyan gyenge lettem. Mára jobb a helyzet, a fülemre visszatérve pedig: a doki azt mondta, az sem elképzelhetetlen, hogy a hipofízis adenoma miatti műtétemből kifolyólag nem minden ugyanolyan bent a fülemnél-orromban, mint eredendően, és ez a ráhúzódó nátha valamit nem jó irányba mozdíthatott el - ha jól értettem. Szerintem nincs erről szó, mert 25 éve volt a műtét, és sosem volt ilyen tapasztalatom, bízom benne, hogy csak az elhúzódó nátha miatt van ez az egész. Továbbra is hőpárnázom, olykor csinálom az orrgyakorlatokat, de az mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy napközben már sokat javul, amikor szinte teljesen hallok rá, csak reggel-este a kritikusabb. Nekem ez még mindig annyira fura, hogy betegeskedem, amikor felnőttként szinte sosem voltam korábban ilyen típus. Biztos vagyok benne, hogy az alváshiány a ludas, emlékszem, gyerekkoromban is mindig nagyokat aludtam, amikor volt 1-1 iskolai lebetegedésem, és utána mennyivel jobb volt.

A gyerekek egyébként nagyon cukik, egyre többet dumálnak, halandzsáznak, a kislányom elindult most már magától járkál, fedezi fel a környezetét, a szabadság érzetét, látom rajta, hogy nagyon élvezi. A bölcsiben és itthon egyaránt. A kisfiunk még mindig csak bútorok mellett teper, járássegítőt tologat, és a jobb lába oldalra tart, emiatt felhívtam a dévényes tornászt, akihez nyáron jártunk, nézze meg, úgyhogy várom az időpontot, mikor mehetünk, de szerinte is még időben vagyunk, akár 1-2 hónapig is, hogy ha nem indul el magától. Ezzel tisztában is vagyunk, de azért jobb, ha látja, minden ok-e a lábtartásával.

Hamarosan megyünk oltásra is, a rettegett MMR-re és bárányhimlőre is. Remélem, nem lesznek durva mellékhatások. Oltást "kivezető" homeopátiás szert ez esetben lehet, nem kellene kihagynunk.

Volt egy kevésbé hideg és napsütéses napszak a hétvégén, elővettük a rég látott babakocsit, hogy kimozduljon a család. Remélem, legközelebb már szánkóval is mehetünk, amikor nem lesz senki sem beteg. De így is derűs kedvünk volt:

ű







Amúgy mi szülők ki vagyunk purcanva, ez a tél kicsit keményebb, mint a tavalyi, több energiát igényelnek a gyerekek is, és a mi életvitelünk is is pörgősebb. De ha épp nincs betegség, akkor a nonstop kialvatlanság és fáradtság mellett sok-sok vidámság is velük az élet. Néha még most is csipkedem magam, amikor pl. nélkülük vagyok (mert akkor nem darál be a velük folytatott teendőhalmaz), és pl. épp a bölcsibe rohanok, hogy úristen, milyen hihetetlen még most is, hogy van 2 gyerekünk! Azt hiszem, 2 éve lassan ilyentájt vártam azt a bizonyos 2 csíkot...

2017. január 8., vasárnap

Változatos évzárás/évkezdet

Karácsonyig relatív szuperül teltek a napjaink, a bölcsibe is végig jártak a gyerekek, sőt egy napot voltak az ügyeletes összevont csoportban is, ami nem volt nagy létszámos, csak pár gyerkőc, és csak fél nap volt velük olyan gondozó, akit nem ismertek. Emiatt el sem jöttünk rögtön reggel a bölcsi előteréből, hogy ha gond lett volna, nem hagytuk volna őket ott. A kisfiunknál tudtuk, nem lesz probléma, a kislányunk viszont nagyon megválogatja, kit fogad el, és akit elsőre nem, csak később, fokozatosan teszi azt. Kicsit paráztunk is aznap, de egyszerűen a sok betegeskedés után a munkahelyről csak az utolsó héten tudtunk elszabadulni és mindennel előkészülni az ünnepekre: fa-vásárlás, néhány ajándék családtagoknak (zömmel előre webshopban rendelve, csak pickpack ponton átvétellel), egyféle sütemény sütése, halbeszerzés, egyféle menü elkészítése, takarítás, fadíszítés, összepakolás az ünnepekre a nagyszülői látogatásokra. Pechünkre a kazánunk is elkezdett csepegni, pont az ünnepek előtt, és már nem tudtak szakembert karácsony előtt küldeni, így egy 20 literes vödörrel alatta hagytuk itt több mint 1 hétre a lakást, és cidriztünk, elég legyen ez az űrtartalom a fűtésre. Szerencsénkre kb 1 mm-el a vödör széle előtt volt a vízszint, mire visszajöttünk, de a kazános sztorinak ezzel csak az eleje indult el, később voltak fordulatok... De visszatérve az ünnepekre. Nagyon szépen sikerült végülis mindent elintézni, beszerezni, és már 1 nappal hamarabb a fát is feldíszíteni, hogy legalább 2 nap itthon lehessünk és csodálhassák a gyerekek. Ők is aranyosak voltak, a bölcsi jót tesz nekik nagyon, hogy leköti az energiáikat, figyelmüket, más gyerekekkel való barátkozási igényüket, mindig boldogan mennek, megyünk és jövünk. A betegségeken kívül minden más szempontból nagyon jó döntés volt, hogy elkezdték, mert rengeteget fejlődnek, nagyon meg vagyunk elégedve a 2 gondozónővel is, akik imádják a gyerekeinket, ezt látjuk (tegnap az egyikük Facebook messenger-en keresztül küldött át nekem épp aktuális képeket róluk :)) A Szentestét négyesben töltöttük, és tartalmas, rohanós nap volt, de ezúttal nem kapkodós, idegeskedős, amilyenek elő szoktak fordulni, amikor nem úgy haladnak a dolgok, mint kellene. Estére már kicsit nyűgös volt a kislányunk, de azért még csináltunk pár családi csoportfotót a fotóállványunkkal, a karácsonyfánk mellett ülve, szépen beöltöztettem őket elegáns ruhácskákba, és együtt meg is vacsoráztunk - imádták a halászlevet is :) Szerencsére alapvetően nincs gond az étkezésükkel, és amit kézzel ehetnek, azt már önállóan meg is eszik - meg persze a földre szórják, dobálják, ha már nem éhesek, csak a gravitációt tesztelik a mi örömünkre. Ráaádsul a kislányunk most tette meg az első olyan önálló lépéseit, ami már nem csak 1-2 lépés volt, hanem több is :) Ezt azóta redukálta, hogy beteg lett és nem volt ereje, de ma elkezdte újra, alig várom, hogy a kisfiunk is kövesse! Az ő lábának van egy kifelé tartása, pedig nagyon gyorsan teper bútorok mellett, akár csak egy kézzel kapaszkodva, de nem próbált még egyedül elindulni. Egyelőre nem erőltetjük nála, ha egy hónap múlva sem látunk ebben előrelépést, lehet, visszamegyünk a dévényes tornászhoz.

Visszatérve: Karácsony első napján végig pakolásztam az útra, délután sikerült is elindulni. Estére már nagyon nyűgös volt a kislányunk, be is lázasodott. De még nem adtunk sem Nurofent, sem lázkúpot, azt hittük, a foga miatt lehet. De másnaptól jöt egy erős kötőhártyagyulladás, nátha, és 3 napon át tartó 39 fokos láz, amit már csillapítottunk, mégis nagyon zilált szegényke mellkasa, sokat virrasztottunk mellette. A kisfiunknak "csak" nátha és kötőhártyagyulladása lett, de mindvégig láztalan maradt, és a hangulata, étvágya sem romlott. A kislányunknak teljesen elment az étvágya, alig evett, sokat fogyott, itattuk sokat, nyűgös volt, amit nem is csodáltam, mert vele párhuzamosan én is elkaptam, és éreztem, milyen lehet a közérzete, és én ugyan nem lettem lázas, de vérben úsztak a szemeim, homályosan láttam napokig a kötőhártyagyulladás miatt, és olyan náthás lettem, amit azóta sem hevertem ki. Sőt ráment a füleimre, fülkürtgyulladás miatt most az egyik fülemre szinte egyátalán nem hallok, a másikkal részlegesen, és olyan náthás vagyok, hogy nem tudok tőle aludni, még mindig. Időközben a gyerekek meggyógyultak, sőt a bölcsibe is járnak már, szépen esznek, alszanak - az éjszakai 1-1 felébredés mellett. Sz. is náthás lett még Karácsony előtt, de ő nagyjából kiheverte, mire a család női tagjai kerültek padlóra. A kislányunkat a 3. lázas napon már nagyon féltettem, vidéken voltunk, nem saját orvos közelébe, Karácsonyi ünnepekkor, nem szerettem volna kórházba kerülni vele ilyen időszakban sem. Anyukám intenzív segítségével, egyik teljes éjjel az ő virrasztásával a nappaliban, majd Apukám helyét átadva az ő franciaágyukban együtt éjszakázva figyeltük, hogy alakul a kis testének hője, a hangulata. Addig a fiúk a mi szobánkban voltak, és Sz-ra volt bízva a kisfiunk napokig éjszaka. A  kislányunk étvágya a táp iránt szerencsére nem változott és a  a teát is szívesen itta, emiatt voltam relatív nyugodt, hogy elég folyadékot iszik. A szilárd ételekből is volt, amit olykor elfogadott. Szegénykéimnek mindezzel egyidőben nem is tudom hány foguk jön egyszerre, már szinte teljes fogsort látok előbújni, mikor egy-egy ordításkor (pl. ujjacskákra rácsukott ajtó miatt, mert az buli, bujkálni egymás elől az ajtó mögött) a torkukig belátok. Egyébként is mostanában nagyon ringatás-pártiak lettek újra, anya-anya-anya, főleg a lánykánk szájából hallatszik, de anyuméknál a mama-mama-mama a favorit (ilyenkor én a 2. helyen vagyok, utána kb egy szinten apa és papa). Ezzel párhuzamosan én fizikailag már nem bírok a két 10 kilós gyermekemet ilyen lerongyolódott fizikummal sokáig ringatni (nem egyszerre, hanem amikor egyik-másik felébred). Ha nincs pár percen belüli visszaalvás, korábban mentünk a karámba, betakartam, lefeküdtem melléjük, és ha nem aludtam én is el (ami miatt 2 órát is képesek voltunk ott durmolni az éjszaka közepén), akkor kb félóra múlva vissza lehetett vinni mindkettőjüket. A lányunk betegsége miatt ill. egyszerre ébredéskor korábban is Sz. a kisfiunkat a hálószobánkba szoktatta, egész gyorsan elalszik már a franciaágyunkon. Csak Sz. is elalszik mellette (olykor horkolva - nem is értem, ilyenkor hogy tudnak mindketten édesdeden és mélyen aludni, mikor én máskor tojáshéjon lépkedve megyek be a gyerekszobába, és rögtön van egy kis mozgolódás reakcióként). Na mos a lányunkat én is a hálószobába kezdtem bevinni, hogy anyuméknál megszokta az együtt elalvást ágyon is, és most, hogy ennyire lebetegedtem, nem nagyon esik jól a habtapin fekve agy a kanapén ülve altatni. Így értettem meg, miért "rontják" el a szülők a gyerekeket, hogy a szülői hálószoba válik családi ággyá. Hát mi is elindultunk a "lejtőn", tegnap reggel már négyen ébredtünk reggel a nagyágyban - az ő nem kis örömükre, és persze a miénkre is, mert olyan szívmelengető érzés látni, érezni őket aludni mellettünk, kiskiflibe kuporodva hozzánk, és azt a boldogságot, ahogy ébrednek ilyenkor, leírhatatlan. Örömökben belehuppannak nagyokat a paplanba, hemperegnek, rúgkapálnak a levegőben. Lehet ezeket a pillanatokat nem szeretni? Ettől függetlenül nem szokunk erre át teljesen, csak ilyen rendkívüli helyzetekben, szerencsére szeretik a szobájukat, kiságyukat, és keresik is egymást, amikor felébrednek, tehát nem egyedül magányosan kell ott aludniuk, mégha nem is egy ágyban alszanak (na az nem is menne, valaki mindig rugdosná a másikat).

Csak múlna már el rólam is ez a nyavalya. Az első hetünk szabadság volt, egy csomó mindent beterveztünk, ehelyett fül-orr gégészt hajkurásztam 2-án, mert a majdnem teljes süketség miatt beparáztam, fel kellene szúrni: nem volt helyi szakrendelés aznap, csak másik városban ügyeletes kórház lett volna az alap opció, ami nem a fővárosi irány. Emiatt elkezdtem a bp-i magánklinikákat hívogatni, inkább fizetek érte, mint most utazgassak a bizonytalanra, úgyis van EP kártyám is. De meglepetésemre SEHOL nem volt 2-án fül-orr gégész! Ahol másnap lett volna, ott is csak időpontelőjegyzés miatt telefonálhattam volna, ki tuja mikorra kaptam volna időpontot. Aztán dr Google-nek köszönhetően a saját városkánkban találtam egy tök szimpi fiatal dokit, akinek pont aznap délután volt rendelése, így 1 órán belül meg is jártam, addig Sz vigyázott a gyerekekre. Orrspray-zéssel és alapos orrfújás után befogott orrba nagy levegő fújásával kell kitornásznom a fülkürtömre húzódott náthát, elvileg 2 nap a doki szerint - hát ez nem jött be, mert csinálom én, de csak recseg-ropog, majd visszaáll az a tompa nyomás, ami mellett állandóan visszakérdezek és éjszaka a gyerekek sírását sem hallom, annyira lerontotta a hallásom. Ha nem múlik ez a fülkürtgyulladás hétfőig, visszahívom a dokit, segítsen azzal a pumpával, amivel a rendelőben is tette, mert az akkor ott sokat dobott rajtam. Vagy kénytelen leszek a házidokihoz valami bogyóért menni, mert ez már egy makacsabb nátha lehet, nehogy szövődményei maradjanak. Éjszaka a legrosszabb, és fejfájást is okoz. Amíg a közérzetem is f*s volt és nem láttam rendesen a szememmel sem, már bőgtem éjszakánként, minek kell még jönnie, azt akarja a sors, hogy kipurcanjak teljesen és ne tudjam a gyerekeimet felnevelni? Hát igen, nem 43 évesen kellene ilyen picurokat nevelni - itt jut mindig eszembe, miért és nem vagyunk egy tizessel kevesebbek... Annyira szép és annyira nehéz dolog is a gyereknevelés, sosem gondoltam volna, hogy fizikailag ennyire kettétörheti az embert. Mert azt el is felejtettem említeni, hogy az ünnepek alatt mindennek tetejére még egy övsömör is kijött rajtam - ami nekem sosem volt. Nagyon vigyáztam, ki ne fakadjon, meg ne fertőzzem a gyerekeket, mert most mindezt egy bárányhimlővel megfejelni nem lett volna jó vicc. Ugyanis mint megtudtam, az övsömört a bárányhimlő vírusa okozza, ami ugye nekem volt gyerekkoromban, de ilyen formában visszatérhet és fertőző - hát köszi! Legyengült immunrendszer mellett fordulhat elő. Ez időközben múlóban, és egyelőre újabb pöttysziget nem bújt elő rajtam (az egyik a mellemen, a másik a hátamon volt-van) Kellemetlen: fáj és viszket egyszerre. A hormongyógyszereim is fogytán, mert ilyen napok közepette elfelejtettem időben kiváltani, 1 napot csúsztam a 3 hónapos határidőhöz képest, és hiába volt a patikus segítőkész, nem hozhattam el a piruláimat, max csak kp letét ellenében, míg nem szerzek új receptet. De mivel ez közel 200 e Ft lett volna, nem tettem, hanem csak az egyik gyógyszeremen, a növekedési hormonon csökkentettem picit, mert annak pár napon, héten (sőt hónapon) belül nincs káros hatása, a többiből még volt pufferem itthon. De a jövő héten megyek az endó dokimhoz friss receptekért és egy újabb MR beutalóért, mert azt pedig ők mondták le, ne menjek, mert törölték az aznapi Sote Bel2 előjegyzéseit - nem tudom, miért, holott még a nyáron be lett foglalva az időpontom. De ez most a legkevésbé sürgős.

Annál inkább a kazán, ami egy időzített "bomba". Hétfőn eljött a szaki, megnézte, kilyukadt a hőcserélője. Szuper. Csere: majdnem annyiba kerül az alkatrész, mint egy új turbó kazán, amit ők már nem szerelnek, mert EU direktíva, hogy csak kondenzációsat lehet. Ehhez viszont a kéményünk nem felel meg. Bélelni kellene, ami nem csak a miénk, hanem másik 2 lakásé is. 2 alternatíva maradt, cseréljük a régiben az alkatrészt, vagy belevágunk a kondenzációs projektbe, ami nem rövid idő és nem két fillér (akár 7-800 e Ft is lehet). 1 napig futottuk a köröket, ismerősöket, ki tudna okosabbat mondani és segíteni valami más megoldásban. Minden szaki mást és mást mondott, ill. pontosabban lepattintottak pl. leltár miatt vagy amiatt, hogy kezdjünk a kéményseprőkkel. De nem is szaladok ennyire előre, a hétfői szaki nem kapcsolta nekünk vissza a fűtést, miután megvizsgálta, mi a baj. Sebaj, majd mi - gondoltuk. Hát nem ment, visszahívta Sz a diszpécsert, küldje vissza AZONNAL az emberét, mert nem maradhat így, hideg van, nemsokára hozzuk haza a gyerekeket a bölcsiből. Kiderült, hogy csak este 8-kor tud visszafordulni, annyi megbízása van. Ez bennünket egyátalán nem nyugtatott meg, mert mi nem tudtuk visszakapcsolni, annak oka van, és ha alkatrész-gond, este 8-kor mit csináljuk?? Nem érdekelte különösebben, a papír, amin átvette Sz a kiszállási munkát, rajta van apró betűvel, hogy sértetlenül adta át. De ki gondolta volna, ráadásul szimpi is volt a srác, csak teli van munkával, kapkodott, de direkt elérhetőségünk nem volt hozzá. De szerencsére jött, megcsinálta, addig pedig behúzódtunk pulóverekben a konyhába, ahol órákig ment 200 °C-on az elektromos sütő, mint anno nagymamáméknál a kályha a tanyán. Hangulatos volt, nem mondom, csak azért izgultunk, mert jöttek a nagy mínuszok időközben... A lényeg, a csöpögő víz miatt elkorrodálódott vmi kis apróság benne, mait ki kellett cserélnie, és megcsinálta. De a kilyukadt alkatrész továbbra is csepegteti a vizet a vödrökbe, mert most már 2-t is alá kellett tennünk. Elég feszült voltam emiatt, mi lesz a megoldás, nem akartuk ezt a régit már megjavíttatni, általában 10 évig bírják ezek a készülékek, ha kicserélünk egy alkatrészt, jövőre jön egy másik hiba stb stb. Időközben anyum, aki elég naprakész volt a témában, mert nemrég cseréltek ők is kazánt, felvilágosított, hogy szó sincs kondenzációsra váltásról még társasházak esetében, mert nem kötelezhető más lakó pl. kéménybélelés költségeire, ha nála a régi kazán működik. Ettől függetlenül a társasházakra is lesz ilyen jogszabály, de csak 2018-tól. Megnyugodtunk, viszont egy cég sem tudott volna már turbó kazánnal kiszolgálni - nyilván alig tartanak készleten, hogy nyakunkon a kondenzációs váltás (ha a régi elromlik és újat kell beszerelni), és a családi házaknál már meg is volt ez a bevezetés talán 2-3 éve. Miután az összes ismerőst és nem ismerőst végigkerestük, bevillant, hogy az előző lakásom új tulajának egy gázszervizes cége van. Írtam gyorsan a lányának, akivel ismerősök lettünk anno az ügyintézések során a Fb-on, jól tudom-e, hogy az apukájának vmi ilyesmi profilja van. Írt is rögtön, hogy igen, hívjuk bátran. Úgy tűnik, ő lett a megmentőnk, azonnal adott kontaktot, aki másnap kijött, felmérte a szitut, hétfőn kapunk ajánlatot, és a jövő héten 1 nap alatt beszerelik az újat, ami még turbós lesz, mert nem ez az évszak és helyzet, amikor mi kondenzációsra váltunk (ami társasházi projekt lenne amúgy is a kémény miatt), az biztos! Csak tartson ki a jelenlegi kazán, mert az időjárás pont most nem viccel, hogy közel - 20°C van odakint! És jöjjön már vissza a szaglásom és a hallásom is, mert az e téli betegségekből már nagyon elég volt! Nem beszélve arról, hogy nem szeretném visszafertőzni a gyerkőcöket sem, elég nekik a bölcsis társaktól mindenféle vírus és baci hazahozatalának rizikója. Hőpárnázom, vitaminokat szedek újra, fel kell tunningolnom magam, nagyon! Ja, egyébként a mobiltelefonom is tönkrement Karácsony előtt (pont egy banki utalás közben), meg sem nyikkant. A pótlása sem volt rövid idő, hogy céges flotta, és régi telefonokkal próbáltam addig pótolni (egyik sem volt teljesen működő már) - hát nem mondom, hogy nem voltam emiatt is ideges. De ez azóta a múlt, és lett végül szép új telefonom még decemberben. És új karórám is (mert az is véglegesen elromlott - 10 éves volt). Ezek nélkül amúgy unatkoznánk szerintem :) Egyébként pedig természetesen BUÉK mindenkinek!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pár pillanatkép még a karácsonyi lebetegedés előttről:

 "Aranyhaj" tütüben

 Ingben várja az ünnepi vacsit - imád enni (itt már éhes volt, és nem mosolygott rám)

 Ez egy jóllakott, kalapban vicceskedő pillanat

 Azok az első lépések, odahozta a fésűt, amivel a haját fésültem, mielőtt abba is tütüt kapott pár másodpercre :)

A kedvence, a katica akkor is aközelében volt - épp hajkurászom, mert nem lehet pontosan ezt a katicát kapni éppen, pedig jó lenne 2-3 tartalék belőle (amikor nem találjuk ezt, mert új hobbija az eldugdosás, amire persze még nem emlékszik a kis drágám)



Bölcsis mókázás az etetőszékek alatt

Imádnak bújócskázni, teljesen extázisba tudnak jönni tőle itthon is, nagyokat kurjantva :)

2016. december 16., péntek

Közel 15 hónaposan

Újabb egy hetet voltunk otthon, hasmenés majd nátha, száraz köhögés miatt,amit valószínű a mi céges mikulás-partinkon szedtek össze. De most nem gyűrte le őket annyira, mint előzőleg, sőt, alapvetően jókedvűen viselték. Hamarabb is vissza tudtunk volna menni a bölcsibe, de doktornővel úgy döntöttünk, nem várunk tovább az 1 éves oltással, amit szeptember óta tologatunk a korábbi megbetegedések miatt, mert ez lehet, így lesz tavaszig is, ahogy a bölcsiben rebesgették, hogy ez a normális, és nyakunkon a következő 15 hós MMR védőoltás is, ami megviselheti őket. Hát, mit mondjak, szép kilátások, ha vissza-visszaesünk folyton valami vírusos nyavalyába is, mindenesetre most reggeli-esti köhögés és napközbeni nátha maradtak, mint tünetek. Mi felnőttek rosszabbul vagyunk, pláne most Sz, annyira köhög és nagyon fáj a torkunk. De biztos a kialvatlanság sem segít regenerálódnunk, mert továbbra is 1-1 ébredés hajnalban az alap, felsírás korábban éjfél körül szokott lenni, de akkor visszaringatás is elegendő. Beszélgettem egy kolléganőmmel az éjszakai ébredésekről, mert neki még sűrűbben ébred a kisfia, annyira, hogy van, mikor óránként. Nekünk csak egy ilyen durva éjszakánk volt, amikor be sem vihettük a kislányunkat a helyére, azonnal sírt. Konkrétan felváltva virrasztottunk felette, főként anyukám, mert épp nálunk volt, hogy hol nekem, hol Sz-nak vannak céges évvégi vacsorái. De ez a nyugtalan közelünkben alvás valószínű az egyik rágófogának volt köszönhető, azóta kibújt teljesen, és a virrasztós éjszaka után láttam valami vérömleny-szerűt a foga mellett az ínyén, ami azóta eltűnt. Eléggé ki tudnak készíteni ezek az éjszakai ébredések, mert hosszadalmasak a visszaalvások, plusz összeadódik a már nem tudom mióta görgetett alváshiányunk. Emiatt sokat vagyunk ingerlékenyek, főleg mi szülők egymással, de a gyerekekkel is hajlamos vagyok türelmetlen lenni, ha pl. nem sikerül őket elsőre flottul bepelenkázni, mert pl 3-jára húzzák le a zoknijukat, plusz feltett lábakkal esélytelen szépen leragasztani az oldalpántokat. Ilyenkor annyira haragszom magamra. Szerencsére a durva éjszakák után mindig vannak olyanok is, mint ma éjjel, hogy a kislányunk végigalussza az éjszakát, a kisfiamat pedig kb 1 órán át kell etetni, altatni, ami legtöbbször már nálunk a hálószobában végződik, és köztünk alszik reggelig. Pedig mennyire ellene voltam ennek! De fizikailag nem bírunk már ülni, állni már, és muszáj vele együtt ledőlnünk, hogy ő is, mi is pihenjünk, aludjunk. Ha ez sikerül, akkor már fel sem ébredünk arra, hogy be kellene vinni a helyére. A kislányunk ebben fegyelmezettebb, a kedvenc finci állatkájával és az ujjcumizással gyorsabban álomba ringatja magát, és le tudjuk tenni általában félóra alatt. A kolléganőm mesélte, ők végül alváslaborba is elmentek, és a gyerek táplálkozásával kapcsolatosan adtak nekik jó tanácsot, amit nekem is elmondott, hogy próbáljuk ki, hátha működik. Ennek alapja, hogy a gyerekek ebben a korban 2 óránként esznek - ez stimmel, a bölcsiben is így van. Táppal/anyatejjel indul és végződik a nap - ez is rendben nálunk. Az egyedüli kivétel a 2 óránkénti étkezésben az ebéd utáni alvás, mert akkor 3-4 óra is eltelhet, ha annyit alszanak. Ez is stimmel, mert ez beállt, alszanak szépen délutánonként. Amiben változtatnunk érdemes: a délutáni ébredés után még egy főtt étkezés jön, délutántól lehetőleg ne egyenek gyümölcsöt, vacsorára szénhidrátban tartalmas kenyér/szendvics legyen - ez utóbbi is rendben, szeretik is, habár a kisfiam hajlandó kibányászni a szájából, amit már jól megrágott, mert egyszerűen kíváncsi rá,majd vagy leesik vagy visszapakolja a szájába - ezáltal komplett kis disznóól az ő etetőszékének környéke és a ruhája. a kislányom ebben is szépen fegyelmezetten eszik, az ujjacskáival közrefogja a falatokat, és magától pakolja a szájába :) De nem akarom őket összehasonlítani, majd felzárkózik a fiatalúr is biztosan.

A kislányunk egyébként sokmindent megért, a feje ingatásával válaszol, sok szót is kimond, reggelente végigsorolja a családtagokat: anya, apa, mama, papa - ha épp mama nálunk van, akkor ő kerül az első helyre :) A könyveiben végigmutogatja, mi micsoda, ha mi mondjuk ki, rámutat, és nem téveszt. A testrészeit is mind ismeri, végigmutogatja a szemét, fülét, száját, fogát, köldökét, pocakját, kezét lábát. A kisfiunk mindegyiknél a fülét mutatja egyelőre :) A kislányunk önállóan feláll guggolásba lemegy majd vissza, 1-2 lépésre már rábeszélhető volt, de még vár, hogy biztosabban sikerüljön neki lépni. Bútorok mentén és járássegítő játékkal továbbra is bátran közlekednek. Most már kis textil superfit bölcsicipőben vannak, mert a csúszásgátlós zokni már nem volt elég stabil a mozgásaik során, előbb a lányunk lábára került ilyen cipőcske, és a napokban sikerült szereznem egyet a kisfiamnak is. A kültéri bakancsaikat is szeretik, a betegségük ideje alatt mindkettő mutogatta, hogy felvenné, hogy menjünk el otthonról. Ez az eheti bölcsi előtt egy nappal meg is történt, mert egy szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak, egy játszóházba, ahol szuperül érezték magukat. Utána otthon alig akartak elaludni, pedig nagyon elfáradtak. De kellenek ezek az ingerek, imádják, mind a gyerektársaságot, mind az újabb játékok világát, és olyan ügyesek, érdeklődőek, vidámak ilyenkor :)



Volt a bölcsiben Mikulás, de mi akkor hiányoztunk, de az adventi családi készülődős napra már el tudtunk menni, ahol karácsonyi dekorokat készítettünk. Főként Sz, mert én a gyerekeket vadásztam le a szárított narancskarika vagy fahéjrúd evésről, és tereltem őket inkább a játékok vagy babakekszek felé. Elég nyüzsis délután volt a bölcsiben a gyerekkel, szülőkkel, gondozókkal együtt, de ez is tetszett a gyerekeknek, egyre felszabadultabban mozognak emberek között, ami jó. A kislányunknak kell mindig egy kis plusz idő feloldódni, de őbenne van egy egészséges félelem-tudat, míg a kisfiunk semmitől sem fél, se zaj, se magasság, se nagyobb gyerekek - vele még vigyáznunk kell majd szerintem, ha járni, futni tud majd, pl. az utcán. Pedig ő a kisebb, ügyetlenebb, de biztos tipikus "pasi" ebben a kis kalandvágyával. Majd' elfelejtettem, neki egy nagyon rossz tulajdonsága van: tépi a hajunkat, imád belekapaszkodni, nagyon erősen. Van, hogy kevésbé csinálja, van hogy a testvérét is ily' módon megtépi. Nem tudom, hogy lehet erről leszoktatni, mindig elmagyarázom neki, hogy ez fáj,engedje el, és el is engedi, de nem egyszerűen. Majdcsak kinövi, különben mindannyian kopaszak leszünk hamarosan :)