2017. június 22., csütörtök

Feltöltődés nagyiéknál

Regenerálódás, újra egymásra találás, együtt mókázás, nagy pihenések, játékok, játszótér, kutyák, cicák, mama-papa főztje, málna-, cseresznye-, eper-, piszke- és borsózabálások, rokoni és baráti látogatások, fodrász. Egy hétre kivettük a kisfiunkat is a bölcsiből, és lementünk vidékre a szüleimhez, a felsoroltakat csinálni, töltődni. Szerencsés egybeesés az időjárással és az évszakkal a kislányom felépülése.

Sz. hétfőn visszament dolgozni, majd újra eljött értünk, most itthon vagyunk a lakásban pár napot, de megyünk is vissza a nagyszülőkhöz ebben a jó időben, csak végre sikerült takarítónőt találni ismerős révén, és előtte össze akartam kissé pakolni, átrendszerezni, tárolódobozokat venni. Itt lakik gyalog 5 percre tőlünk, ráadásul ikres anyuka, szépen is dolgozik, mi sem kell több ennél most :) Így tudok a kislányommal lenni és home office-ban dolgozni is, nem frusztrál a házimunka minden terhe. A kisfiunk újra bölcsiben van, visszajött a korábbi gondozónője is, azóta nem pityereg reggelente, őt nagyon kedveli. Szegénykémnek nem lehetett túl jó, hogy a kislányunk sincs vele ott, kis biztonságérzetet biztosan adott neki, még ha itthon sokat civakodnak is, de most a gondozónő miatt boldog, emlegette is sokat, míg hiányzott.

A kislányommal újra voltunk kontrollon a Bethesdában, a röntgenfelvétele még nem túl szép, de ez így normális ilyen tüdőgyulladás után. Elég 1 hónap múlva visszamenni újabb ellenőrzésre, akkor már talán nem kell röntgenezni. A viselkedésében azóta kicserélték, most sokkal több mindent megeszik, van ereje, elkezdett ő is szaladva is közlekedni pl. az utcán, ha jól érzi magát a bőrében, kevesebbet kéredzkedik fel, többet beszél. Erősebb, mint előtte volt, ha nem lenne a röntgen, nem is gondolnám, hogy még ott van a szervezetében a betegség nyoma. Vidám, aranyos, csak éjjel fordulnak elő rémálmai, mikor sírva ébred. Remélem, ez csökkenni fog idővel. Emlékszik a szúrásokra a kis karján, lábán, olykor emlegeti őket. Ahogy a doktor néniket, bácsikat is. Rengeteget beszél, már 2-3 egyszerűbb szavas mondatokat is elkezdett, mint pl "ott az autó" vagy "elment a néni", "szia bácsi", "kék autó". A kisfiam is dumál, örülök neki, mert a kis nyögései, böködései nem mindig voltak érthetőek, így is van feladvány olykor, mire gondolhatnak. A kislányomnak tiszta a c, sz mássalhangzója, a kisfiam még kidugja olykor a nyelvét ezeknél, majd meglátjuk, mennyire lesz később is pösze vagy sem. A szemük továbbra is éles, mert messzi kiszúrják a legkisebb, kondenzcsík nélküli repülőket is, a kisebb madarakat, pókot, rovarokat, amiket mi is alig veszünk észre.

A napjaink képekben:

 
A fodrásznál, papa ölében

 Kertben gyümölcsözések

Néha önálló repetázás a szamócából

 Játszótér a hűvösben

 ...és a kertben


és itthon is vagyunk kicsit



2017. június 10., szombat

Otthon, édes otthon

Szerda reggel levették a vért, már sokadjára. Alig vártam az 1 óriási vizitet, hogy mi a döntés. Maradunk vagy mehetünk? Délelőtt kiderült, hiába volt a kora reggeli ébresztés, nem volt elegendő a vér a CRP megállapításához. Sajnos újra kellett mennünk, ami újra pár perces önkívületi állapotba kerülést jelentett a kislányomnak :( Ráadásul branül sem volt már benne, mert előző nap délután úgy aludt, hogy kiforogta a kis lábából. Pedig ott voltam végig a szobában, néztem, csepeg-e az infúzió, és mégsem vettem észre semmi furcsát. A kis lenge textilpelus takaróként volt rajta, azt igazgattam, mikor észrevettem, hogy a komplett infúzió tartalma alatta van, és  egy jókora vértócsában alszik... Nem kicsit ijedtem meg, hogy vénás vér folyt ki. De szerencsére csak a látvány volt csúnya és nem volt semmi komolyabb gond. Szóval emiatt már nem volt branülje, imádkoztam, ne is kelljen. Aztán szerdán másodjára is megszúrták, az eredmény megérkezett gyorsított eljárással, 14-es lett! :) Így szerencsére hazaengedtek még aznap bennünket! Örömmel mentünk, mert a kicsi lány egyre többet akart talpon lenni, nem volt maradása de élvezte is kicsit, hogy a lábán fedezheti fel a környezetét :)

Azóta újra itthon, lassan, de biztosan regenerálódik, jó az étvágya, kedve, csak még nagyon erőtlen vagy hamar elfárad. De ilyenkor felveszem vagy lefekszem mellé, ami a legjobban hiányzott, hogy nem tehettem a kórházban.

Itthon a kisfiam sokszor kis tornádó hozzá képest, most arra kell figyelni, nehogy fellökje vagy bántsa akár akaratlanul is a testvérét. Ezúttal közös fotó nem is nagyon készült még róluk, hogy vigyázunk a kislányunkra, akinek olykor még beremegnek a lábai, ha túl sokat akar egyszerre, mint pl. kanapéra mászást. De remélem pár hét, és majd úgy kell leparancsolni onnan :)

Pénteken fülészeti és pulmonológiai kontroll volt, jövő pénteken megyünk röntgenre vissza. Szegényke nagyon ellenkezett, mikor bementünk a fülészetre, de legalább ide egyelőre nem kell visszatérnünk... Vasárnapig pedig szedni kell a Soprax antibio-t és sokat itatni, szerencsére ez is sokat javult.

Az elmúlt pár nap képekben is:









2017. június 4., vasárnap

A gyógyulás útján

 Szerencsére jó irányba fordult a kislányom állapota, remélem, ez a tendencia így is marad! 100 alá ment a CRP-je és feleződött a folyadék a tüdejében, most 0,6 cm. Láza sem volt tegnap óta, a fülét is megnézték, sokat javult. Porszívózni kellene az orrát, hogy gyorsabban javuljon, de a helyi szívószálszerű vezeték feldugása az orrba nem igazán tetszik neki, és nem is jött ki vele semmi (továbbra sem folyik az orra, viszont felköhög), így nem kínoztatom, pedig állítólag a füle gyógyulására az gyorsító hatással lenne. Ahogy hallottam a fülésztől és ahogy én is láthattam a szememmel, óriásit javult 2 nap alatt, kihagyom számára ezt a szenvedést. Már csak azért is, mert tegnap újra szúrták, hogy az 1 hetes branül már nem volt jó, és ezúttal nem a lábán, hanem a kezén. Hiába kértem, hogy a lábára lenne jó újra, mert most, hogy jobban van, egyre többet játszik, akadályozza, ki akarja majd szedni. De annyira ordított a félelemtől, mert eközben a vénáját keresve csavargatták ide-oda minden végtagját, hogy nem ment át ez az aggodalmam, ill. ahogy én hallottam, jobb vénát találtak a kezén. Hát ja, 1 teljes napra. Emiatt vagyok csak mérges. Egy előnye volt, hogy cipőt húzhattunk, és kipróbálhattuk a járást, és ő is felállt már magától egyszer-egyszer a kiságyban. Nagyon gyenge még a járáshoz, kipróbálta, tett kb 10 bizonytalan lépést, mint aki részeg, és azóta nem próbálkozik, azonnal visszakéredzkedik, mert ő az a típus, hogy ha biztos a dolgában, akkor tesz valamit, nem akar elesni, ez így volt akkor is, mikor megtanult járni, és tényleg nem nagyon esett el. A tesója ebben pont az ellenkezője, ő ment akkor is, amikor még csak a lendület vitte :D Esett-kelt folyton, de ez már lassan a múlté, nagyon ügyesen megy már terepen is.

Visszatérve a kislányomra, amióta napi 2x kimegyünk az udvarra hintázni, halakat etetni, trolibuszokat nézni a Hermina út mellett, azóta sokkal boldogabb is, hogy kicsit kinyílt a világ. A testvérével való találkozás nem volt látszólag nagy ováció, de van, hogy éjjel sírva mondja, hogy Apa és a testvére nevét. És persze azért volt nagy kacagás is, amikor Sz. bohóckodott velük. Közel egymáshoz még nem is engedtük őket egyrészt nehogy megfertőzzék egymást, bár nem terjed könnyen, ill. inkább azért, mert óvatlanul a kisfiam fellökné vagy fájdalmat okozna neki, amit nem is értene. Úgyhogy kicsit óvatosan kezeljük őket, inkább nálam van ilyenkor a kisfiunk és apánál a kislányunk, hogy kicsit cseréljünk is :)

A lánykánk véreredménye azért még távolról sem tökéletes, mert pl. vannak olyan fiatal immunsejtek, amik ilyenkor csak a májban, csontvelőben lennének jelen, de most a vérben is kimutatható, ami jele annak, hogy küzd a szervezet - próbálom ugyanúgy leírni, ahogy nekem is magyarázták, amatőr nyelvezettel. Vettem a minap vas és B6, B12 kombót, amit végül nem kezdtem el, pedig nagyon sápadt a kislányom most, hogy a lázpír is lejött róla, de a dokinő azt mondta, hogy ne adjam még oda, mert a rossz baktérium is táplálkozna a vasból. Jó, hogy rákérdeztem. Szerinte még ne adjak a probiotikumon kívül semmit, legyek türelmes.

Ugyan nincs itt ágyam, és már nagyon hiányzik a kényelmesebb alvás, de nagyon hálás vagyok az Adományozz Fekhelyet Facebook oldal üzemeltetőinek, hogy tavaly ősszel egy szétnyitható ikeás matrac került ide a szobákba, mert ha ez nem is egy memóriaszivacs, de mégsem csak egy szék, amin kókadozni lehetne csak bedagadt lábakkal alvás helyett. Így legalább ha kicsit törődött is a hátam, vállam, de vízszintesbe tudok kerülni a nap végére. Nem tudom, hogy bírják azok a szülők, akik hetekre, esetleg hónapokra ide kényszerülnek.

Ma itt volt a hugim, tegnap Sz. és a kisfiunk majd Anyum, akivel megfürdettük a kisasszonyt, ugyanis egyedül a branülre vigyázva nehéz lenne. Holnap megint jönnek a szüleim és a család pasi tagjai is, már várom, hogy újra megölelhessem a kisfiam. Már említettem korábban, ő nem annyira bújós típus, mint a lányunk, de állítólag a bölcsiben pénteken minden gondozónőhöz bújt és most az apja lábát is sűrűbben karolja át, és ha sír valamiért, akkor engem emleget. Amikor itt volt, szorosan összebújtunk az arcunkkal, és elköszönéskor csak ő és én sírtunk pár percig... Hát igen, nehéz neki is megérteni, hova tűntünk el otthonról. Bár parkoláskor, mikor kiszálltak a kocsiból és még csak a park fáit látta, már mondogatni kezdte, hogy anya :)

Remélem nem sok szenvedésnek vagyunk most már itt kitéve, optimista esetben kedden vérvétel, ultrahang, fülészet kontroll és szerdán hazaengednek. De boldog leszek akkor is, ha ez csak csütörtök lehet. Remélem, addig már csak elég lesz egy branül miatt holnap megszúrni, ez a legkínzóbb szegénykémnek :(

És itt egy pár kép az elmúlt 2 napból:

 Első este még ebben aludt, de az oxigénmaszk a másik ágynál van. Egyszer majdnem lett egy szobatársunk, egy aranyos kisfiú, de végül az oxigénmaszk itteni hiánya miatt más szobába kerültek. Nem miattuk, hanem a hely szűke miatt inkább jobb is így nekünk egyedül lenni a szobánkban. Az ágy alatti doboz az egyetlen tároló, szekrény nincs, ez is kényelmetlen tud lenni, ha nem találok vmit. Előtte üresen benne az összehajtható matrac.

A fekhelyem este-reggel között, nappalra érdemes elpakolni, hogy az ablakhoz tudjak lépni.

Reggeli pillanat - a szoba a kertre néz, nem a Hungária krt-ra, ez nagy mázli, mert se zaj, se büdös nem jön be, ha szellőztetek.

Édes kiscsillagom itt is a kamerába néz :) 

A találkozás :)

Napi 2x örömforrás ez a hinta, hogy még nem jár újra. Nagyon szép, gondozott a kert, játszótérrel.

1 hét távollét után megölelhettem, ez idő alatt óriásit fejlődött a kisfiam, sokkal stabilabban jár-kel mindenféle terepen. A haja kissé hosszú, az arca, keze folyton koszos, igazi kis felfedező "rosszaság", mindig földesek a körmei is :) 

Tündérem, szépségem :) 

Ritka, ha iszik, ezért is megy még az infúzió.

Már nyugodt pulzusú alvás, oxigénmaszk nélkül.

Olykor totál leizzad a gyógyszerektől és a melegtől, szerencsére ebben az időben most nem veszélyezteti a megfázás

Napi hideg sópára

Első felállások egyike

Most már uncsi lenne ezek nélkül a rácsok mögött, köszönöm V. barátnőmnek, mert a kislánya küldte, így ezek nem a megszokott játékai, hanem számára újak.

Várjuk a jövő hetet nagyon, mind a ketten, sőt, mind a négyen! Aztán hogyan tovább, még majd alakul, bölcsiig lehet, elmegyünk mamáékhoz, úgyis szuper idő van, és ott náluk a kertben valószínű gyorsabb is lesz a regenerálódás, csak össze kellene valahogy hangolni, hogy itthon Apával is lehessen a kisasszony, mert hiányoznak ám ők is egymás számára...

2017. május 31., szerda

Kórházban a lányommal

1,5 hete pénteken megkapták a 18. havi védőoltást és a bárányhimlő oltásból az elsőt. A háziorvosunk azt mondta, az egyik hatására 2 napon belül, a másik hatására kb 1 hét múlva lehet láz. Eltelt 1 hét, picit több is, múlt hétfőn a kislányunknak hőemelkedése volt este, és aznap kihagyta a bölcsiben a délutáni alvást. Előző nap cukrászdában voltunk gyalog, a kisfiunk mindig kicsit túlmozgásos a lakásban, így ő rendkívül élvezte, megyünk az utcán. A kislányom viszont felveteti magát olykor, ekkor is így volt, már akkor nem stimmelt valami, de máskor is előfordult ilyen "lustasága", nem tűnt kirívónak. Keddtől otthon maradtam vele, de nagyon jól volt láztalan óráiban, a lázát Nurophennel csillapítottam. Nem nagyon akart enni, leginkább csak reggel, este tápszert, közben max kis bajor perecet, ha volt otthon friss, az a kedvenc pékáruja. Babakocsival kimentem vele kicsit aznap is, másnap is, sőt, vásárolni is együtt mentünk, hogy legyen otthon a kedvenc perece, Sz hozta-vitte a kisfiunkat. Szerdán már elvittem a háziorvoshoz, nézze meg, mert ez már gyanúsan nem az oltás tünete lehet (neki amúgy a combja nagyon bepirosodott, a kisfiunknak nem az oltás helyén). Meghallgatta, belenézett a fülébe (a fülzsírtól most sem látott sokat), torkába, és torokgyulladást állapított meg. Csütörtökön be kellett mennem a munkahelyemre, Sz maradt vele otthon. Nagyon egyszerű volt vele, szinte egész nap feküdt, aludt, nem sírt, olykor volt hőemelkedése, néha ivott vizet, teát, de már nem evett semmit. Gyanús volt, hogy ennyire nem akar felkelni, egyre inkább legyengült, max felült, rajzolgatott, "olvasott" olykor. Pénteken már nem is ült fel, elkezdett nyökögni, szapora volt a légzése, erőtlenül köhögött és szökött fel a láza 39 fölé. Hívtam a doktornőt rendelési időn kívül, szerencsére el tudtunk hozzá menni, hogy megnézze. Meghallgatta, és a tüdeje gyanús volt neki, ezért beutalt bennünket azonnal Vácra, a körzeti kórházba. Volt 1 óránk, hogy összepakoljunk neki, nekem, hogy közben egyen a kisfiunk. Sikerült megérkezni időben, sürgősségi, röntgen, ultrahang, szegényke végig üvöltötte, branül kézfejbe, vérvételek. Diagnózis: Pneumonia, tüdőgyulladás. Folyadékot is láttak,ezért azonnali infúzió, benne antibiotikum. Gyorsak voltak, jó szobát kaptunk, ami babamama szoba, egyedül, kettesben lehettünk. Ott voltunk 2 napig, de nem javult a helyzet, sőt. Amikor levitték a lázát, akkor egész jól volt láthatóan, de amikor kiment a hatása, újra zilálás, nyökögés (a nyögve légzést hívom így), magas pulzusszám (közel 200), szapora légzés. A következő doktornőt ez nyugtalanította, újra elküldött röntgenre, ultragangra. Az uh szerint javult a helyzet, a röntgen szerint rosszabbodott, a kis szíve jobbra tolódott, feltételezték, folyadék miatt vagy nem volt szerencsés a fekve röntgenezés. Emiatt a doktornő úgy döntött, irány a Bethesda, azonnal pakoljak, félórán-órán belül jön a mentő értünk, tényleg gyorsan ott voltak, és nagyon szuperül bántak velünk, még egy plüss pandát is kapott a kislányom tőlük. E napon a vérképe alapján a CRP-je 350 volt, és magasabb volt a fehérvérsejtszáma, és még számos adat nem volt az igazi. Vasárnap délután-este megérkeztünk a Bethesdába, s azóta itt vagyunk. Aznap este vérvételek, branülnek újabb szúráspróbák, most már nem kézfejen a váci szúrások miatt, de lábfejen csak 3-jára sikerült. Azóta minden nap csupa izgalom, kell-e mellkas-csapolás vagy sem. Újabb röntgen - ezúttal állva -  fognom kellett, nehogy összeessen, mert még nem tud erejénél fogva állni, menni, az is nagy fejlődés, hogy tegnap 2x felült. Számomra hihetetlen, hogy egy bő hete még fel-lemászott a csúszdán megállás nélkül, bent a kanapén is, most pedig örülünk minden saját akaratú mozdulatnak. A CRP-je időközben feleződött, ami bizakodásra ad okot. A tüdőgyulladás gyógyulásos időszakában vagy az orra kezd folyni a betegnek, vagy el kezdi tudni felköhögni a lerakódást. Nála ez utóbbi van, nem is bánom, hogy nem kell orrporszívózni folyton, elég így is neki minden kontaktus a fehér ruhás nénikkel, bácsikkal. Már egy újabb infúzióbekötést vagy egy szimpla hátmeghallgatást is zokonvesz. Ha levehetem a pulzus és SpO2 mérőgépről, és kimehetek vele egy vizsgálatra, vagy tegnaptól a parkba, akkor rendületlenül mondja mindenkinek, hogy pápá - kis drágám, el akar már búcsúzni innen. A kisfiamat is emlegeti, hiányoznak egymásnak :( Én elég szilárdan tudom magam tartani, hogy erősnek kell lennem mellette, de amikor megláttam az első képet a kisfiamról, amit Sz küldött azóta, amióta távol vagyunk, elbőgtem magam. Majd mikor Anyukám először jött be a kislányomhoz, és elpityeredett látva őt, hát akkor én is itatni kezdtem az egereket. Jobb nem is belehergelődni érzelmileg, hogy ép ésszel tudjak mellette lenni. Így is bizalomvesztett lettem valamelyest, hogy hiába szólogat, hogy "anya, anya", mikor valamilyen kínzásnak van kitéve. Éjszakánként és olykor nappal is kap oxigénmaszkot, mert 90 körüli a szaturációja, és 95-100 között lenne jó, és így könnyítik a légzését. A lázát is szinte azonnal csillapítjuk, ha 38 fölé megy, mert az dolgoztatja nagyon a kisszívét. Enni már kisebb dolgokat mgeszik, de amúgy sem egy jóevő, jóivó mostanában a tesójához képes pláne. Mindenre azt mondja helyből, hogy nem. Trükközni kell nála, hogy egyen valamit. Legtöbbször akkor kér valamiből, ha nem is neki szánjuk, pl én eszem, akkor esetleg kér belőle, nem mindig (a cingárabb kisfiunk ezzel szemben mindig, akkor is, ha már degeszre zabálta magát előtte). De tegnapelőtt evett kis petrezselymes krumplit, tegnap vajas kenyeret, ma puha bajor perecet, kis sonkát. Ivott már teát, almalevet, de nem eleget, így csepeg most is az infúzió. Imádja a virslit mustárral, de reggel azt ki kellett hagynunk, hogy nem tudtuk, mi lesz az UH eredménye, kell-e beavatkozás vagy sem (csapolás, intenzív osztály). Szerencsére nem rosszabbodott a helyzet, úgyhogy egyelőre várakozunk, hogy gyógyuljon, hogy a láz, a szaporább pulzus és légzésszám normalizálódjon. Ez elvileg pár nap, de nem lehet tudni, mennyi, minden gyereknél ez más és más lehet. A hétvégében már nem reménykedem, hogy hazamehetünk, talán a jövő héten. Onnantól kb 2-3 hét, mire közösségbe mehet. Kb őszre lesz teljesen gyógyult, mígha addigra bőven tünetmentes is lesz, de egy tüdőgyulladás utáni nyomok, hegek hónapok alatt tűnnek el a tüdőben.

Tüdőgyulladáskor a füleket is megnézik, így sor került a halogatott fültisztításra is. Szerencsére nem gyulladt a füle, viszont nagy fülzsírokat vettek ki szegénykémnek. Az egyik fülében hozzá is volt nőve dobhártyához (azt hiszem legalábbis - latinul mondta a 2 orvos egymásnak) mert miután egy pici vattát csavargatott egy hústű szerűségre, és mikor azzal kihúzta a hosszabb fülzsírt, nyomban elindult a vér a füléből. Azt lekezelték, még gyógyulgat.

Annyit Anyukám kiguglizott a bakteriális tüdőgyulladásról, hogy a Prevanar 13, amit decemberben kaptak, 13 törzsre ad rezisztenciát, ezzel szemben kb 90 törzse létezik ennek a baktériumnak. Egy sérült nyálkahártya, legyengült szervezet, közösség együttes állása adhat ragyogó táptalajt neki. Borzasztó veszélyes, napokon belül teljesen legyengíthet egy 5 év alatti gyermeket, és ha nincs kezelve, bele is lehet halni! Szóval eléggé beijedtem addig, míg nem láttam nála egy kis fordulatot jó irányba. A baj még az, hogy bármikor vissza is lehet még innen esni, szóval emiatt nem is szabad siettetni a hazamenetelt, várunk türelmesen. 

A munkámban most helyettesítenek a kollégák, ha tudjuk a hogyantovábbat, akkor a cégnél irtó rendesek, mert alkalmazkodnak a szituációmhoz, és megoldják valahogy az átmeneti pótlásomat is, ha szükséges.

Sz. és a kisfiam nagyon édesek, tegnap Skype-n bejelentkeztünk egymásnál, a 2 gyerek meg akarta érinteni egymást, és elég kezelhetetlenné váltak a beszélgetés közben, de nem csoda, nem értik ők még a videótelefonálást. Hiányoznak nekünk, bár Sz szinte naponta jön, kértem, holnap jöjjenek ide bölcsi után, kiegyünk a parkba kicsit, mégha csak félórára is, de magamhoz szeretném ölelni a kis drágámat.

Olyan olykor ez az egész, mint egy rossz álom, amikor éjjel álmodok vagy felébredek a földre letett matracon, mindig realizálnom kell, hogy ez a valóság most. 

Az orvosok, a körülmények, a nővérek előtt le a kalappal, sokkal jobb, mint amire számítottam. Vácott volt ételem is és ágyam is a kiságy mellett, így ott nem dagadt a lábam, így itt csak ez hiányzik, semmi más, de ez a matrac is több, mint egy szék, azon nem tudnék aludni. Tábori körülmények ezek egy anyának, de segítő családdal van étel a szülőknek biztosított hűtőben, és egy kerti lábtartós összecsukható székben is tudok olykor pihenni, mikor alszik a kislányom. WiFi is van, 8h előtt és 16h után mindent el tudunk érni a neten, közben YouTube-ot nem, ami kicsit most rossz, hogy nem tudok pozitív ingereket adni neki most mással nagyon, de legalább egy kicsit olyankor tudunk játszani az állataival, olvasni pár mesekönyvből, csak fekve egy gyógyuló 20 hónaposnak nem sokáig kielégítő.

Remélem, pár nap, és relatív gyógyult lesz, és újra cipőt húzhatok a kis lábára, hogy elmehetünk kilógó vezetékek nélkül. Nem tudom, mennyire fogja őt megváltoztatni ez az egész, remélem, újra sokkal mosolygósabb lesz, mint korábban...


A mentős panda, aki a maszkot tartja alvás közben

Nem könnyíti a levegőbevitelét az alvás előtti szokása: cumizás kedvenc plüssjeit tartva az orrához
 Branülös kézfej

A mentőben

 
Közben kutyust is láttunk, mikor megálltunk a váci kórház egy másik bejáratánál, ami felvidította őt kicsit

A lábacskái most
 
 Néha pár percig ül, kirakózik

Ma végre volt pancsi is, itt ugyan lázas, és nagyon ver a kis szíve, de voltak mosolygósabb percei az elmúlt napokhoz képest

És mindeközben a kisfiam:

 Otthon, egyedül a gyerekszobában

 Mamáéknál kirándult a hétvégén

A kis pampalinim :)

A jó kiránduló gondoskodik a folyadékpótlásról :)

2017. május 10., szerda

19 hónaposak

Ismét olyan sok idő telt el, mire ide vetődöm. Minden egyes nap rohanás az elmaradásaink után és a napi rutin teljesítése érdekében, néha úgy érzem, csak egy hajszálon múlik, hogy ne legyen tömény káosz körülöttünk :) Kemény időszak van mögöttünk - nekem munkailag is - illetve n+1. alkalommal visszaestünk a náthába, köhögésbe, mindannyian. Most a gyerekek épp rendben annak, mi Sz-al viszont itthonról dolgozunk, annyira lebetegedtünk, lázasak is voltunk, nekem nincs hangom, ő köhög rettenetesen, én az orromon alig tudok levegőt venni, így ha épp a gyerekektől lehetne is aludni, én most van, hogy a nátha miatt virrasztok. A múlt héten kb 1,5 éve tologatott MR kontroll időpontom volt az Idegsebészeten, már nem akartam lemondani, de 20 percig köhintés nélkül irtó nehéz volt most kibírni. Viszont szerencsére én legalább megúsztam a hányós-hasmenéses vírusos járványt. A gyerekek nem, és Sz sem. Főleg a fiúkat kínozta meg, a kisfiunk volt, hogy éjjel 10 percenként hányt. Rettegtem, ki ne száradjon, mert a víz sem maradt meg benne. Eleinte rutintalanok voltunk, és mindent összehányt: paplanok, plédek, párnák, mi ruháink, stb mentek a mosógépbe, ami így éjjel-nappal ment. A kislányunknak főleg csak hasmenése volt, de étvágya nem volt napokig, még szerencse, hogy Húsvétkor jókat ettünk, voltak tartalékaik. Pedig azt hittem, mi megúsztuk, mert a bölcsiben a csoportban közel 2 hétig csak 3-4-en voltak, a többiek rég elkapták, míg a mi gyermekeink remekül voltak. Úgy látszik, ez a vírus keményebb volt, és mégis kifogott rajtunk, ugyanakkor szerencsések vagyunk, mert többektől hallottuk, hogy volt aki kórházba is került. Eleinte csak víz és ORS, majd keksz, kölesgolyó, vízben főtt krumpli, táp - napokig csak ez volt a menü, aztán szépen lassan visszaépítkeztünk probiotikummal karöltve.

Rengeteget dumálnak, felfedeznek, imádnak kint lenni a szabadban, másznak mindenre - főleg a kanapé tetejére. Ennek kevésbé örülünk, mert a nagyobb esések esélye is megnőtt. Ahogy annak sem örülünk, hogy egyre nagyobb a rivalizálás, egymás csapkodása, harapdálása, hajhúzása, rugdosása. Ez a legnehezebb most idegileg, hogy percenként sírva fakad valamelyikük, ha nem vagyunk testközelben és nem védünk ki pl egy karcsapást. Főleg a kisfiunk harapdál, pofozgat, bennünket is, néha annyira el tudok ezen keseredni, hogy miért teszi ezt :( Persze tudom, mert épp nem tetszik neki, hogy felemelem mert nem engedek neki valamit (pl virágföldet enni a teraszon). A kislányunk ilyenkor max sírva fakad, de vele még meg is lehet sokszor értetni, miért nem tesszük ezt vagy azt, látszik, hogy sok mindent megért már. Ő rohamosan fejlődik, pl. szinte teljesen egyedül felmászik a (2 éveseknek való méretű) csúszdára, és le is csúszik, imádja, zsigereiben van a mozgás, az egyensúlyérzéke is kiváló. A kisfiunkat nem mozgatja meg, ő inkább hangyákat, bogarakat, virágokat szed, mutatja nekünk, nézi a repkedő madarakat, mindegyikre azt mondja, kár-kár. Még a sütőben lévő egész sült csirkére is azt mondta :)) Mostanában tanult, gyakran használt szavak a kislányunknál: hasam, szia, akcie (ez az add ide), minyej (ez a nyuszi), szia, cicije (ez a kiscica), dédi. Mindketten mondják: elment, bá (ez lehet bácsi, banán, láb, bárány - figyelni kell, milyen kontextusban mondják), néni, háphápháp, meme (ez a mekk-mekk), víz, dabda (labda), táptáp, csipcsirip, kárkár, pá (ez lehet párna, paplan, perec, kupak, lámpa). Van, mikor már 2 szót is kimondanak egymás mellé, pl: Szia Apa! :)

Miután itt a jó idő, szeretnénk egyre többet kimozdulni. Most már kezdik élvezni a játszóteret, a hintát, a homokozót, a csúszda még túl nagy, arra itthon van a kicsi. A babakocsi unalmas nekik hosszabban, tekeregnek, persze ha elfáradnak szuper, akkor jó nekik benne megpihenni. Kismotorral még nem mennek gördülékenyen, így családi bringázáson törjük a fejünket, hogy kicsit messzebbre is merészkedhessünk, akár autó nélkül. Nincs messzi a Duna-part, csupa szép kisváros, falu, lovarda a környéken. Sz-nak van bringája, nekem keresünk éppen, lehetőleg sárhányóval, csomagtartóval, alacsony vázzal rendelkezőt, hogy babaülést szerelünk fel hátra. Amennyire szét tudtunk eddig nézni, elég klasszikus, kevésbé szép bringák azok, amelyek a célt szolgálnák. Pedig manapság olyan klassz anyagú, színű, formájú kerékpárok vannak, de amit eddig látunk, egyik sem igazán alkalmas a gyerekülés felszerelésére. Van akinek van e téren friss tapasztalata? Már alig várom, hogy mehessünk!!!

Hát így vagyunk mostanság a 19 hónaposainkkal...