2019. július 6., szombat

Nyári szösszenetek

Szinte észrevétlenül átsiklottunk tavaszból a nyár közepébe. Rohanásban telt az első félévünk, főként az enyém, mert a januárban távozó kolléganő után az asszisztenst kellett először leváltanom, majd cv-ket válogattam és interjúkat szerveztem a mellettem lévő manager helyére is. Az egészet egy szervezeti átalakítás is megkoronázta, hirtelen én lettem a megmaradt osztályunk szakmai vezetője, és az én vezetőm is ugyan részese volt a folyamatnak, de rajtam múlott leginkább ki kerül behívásra. Több hét kiválasztó folyamata után egy pénteken visszamondta a hétfőn kezdő "kolléganő" a jövetelét, közben az időközben felvett asszisztens betanítása is csak rajtam múlott. A következő kör már szerencsésebb volt, de olyan sok idő telt el, hogy cégünk első félévének legnagyobb kampánya és mellette a sok más projektje is rajtam múlott. Május végére megérkezett az új manager kolléga végre, aki szépen bevált, és a saját területem több hónapos lemaradásaiban is most már kezdem utolérni magam. Szerencsére e fennforgások közepette sem kellett lemondanom a kisfiunk fejlesztéséről, és ugyan Sz. nem tudta ezt az időpontot részben sem átvállalni tőlem, végülis szinte hiánytalanul végigvittük nyárig az egyéni finommotorikai foglalkozásait. Nagyon sokat és szépen fejlődött, a korábban átélt frusztrációk és általa generált konfliktusok szépen leredukálódtak, mondhatni eltűntek. A lányunknál az ellenkező történt, ő nagyon rosszul élte meg a plusz 1 évet a bölcsiben: motiválatlan, kötekedő/provokáló, akaratos lett mindenkivel, annyira "szétunja" magát. Ő a saját kortársai között is észrevehetően vannak olyan kompetenciái, amiben hasít, neki a bölcsi börtön lett, pláne, hogy mindkét korábbi gondozójuk szülési szabira ment, és 2 új felnőtthöz és majdnem egy teljes csoporthoz kellett hozzászokniuk. Egyetlen kisfiú jött a régi csoportjukból velük, a kisfiunk barátja, így ők egymással jól elvoltak egész évben. Emellett volt egy másik kis srác, akivel viszont állandóan összekapott, harapták egymást (zömmel a kis srác miatt már), de legalább nem a testvérével került ilyen testkontaktusba.

Egyre többet játszanak különféle szerepjátékot, beleviszik egymást mindenféle fantáziálásba és rosszaságba is, irtó nagy hangzavarban képesek kommunikálni egymással úgy, hogy bennünket meg sem hallanak. Ilyenkor egy idő után mi is ordítunk vagy ordítunk + zsarolunk, hogy elérjük azt, hogy figyeljenek és szót fogadjanak, hogy valamelyest tartsuk a napirendet pl. jöjjenek vacsorázni. Ettől olyan lelki fáradtságot érzünk, miért kell ahhoz folyamodnunk, hogy pl. nem megyünk ide, nem kapod meg azt, ha, ha, ha... 

A lányunk továbbra is irányító alkat, ő a domináns iker, sokszor olyan, mintha egyke vagy a nagyobb testvér lenne. Pl. ha a fiunk odaad neki egy játékát szinte simán, pici meggyőzéssel, és ugyan kérdezget, hogy ugye "visszaadod nemsokára?", ha ez viszont meg is történik, akkor nagy harcok árán, amit ütlegelések, rugdosások és sértődés majd sírás követi. Mint aki nem akarja megérteni, hogy egyformán jár neki és a tesójának is valami. Anyukám szerint ne várjam el, hogy "felnőttként" viselkedjen. De a fiunk mégis belátóbb, kedvesebb és önzetlenebb ilyen helyzetekben, és nem egyszer, már sokadjára. Vagy csak megszokta, hogy ő az örök második, csak most már nem frusztrált tőle? Nagyon időszerű, hogy az oviban külön csoportba kerüljenek. Még nem tudják, egyszer ugyan fél szóval elkezdtem mondani nekik, de majdnem sírni kezdtek tőle és nagy lett hirtelen a szeretet és az összetartás közöttük, így ezt a témát nem feszegettem tovább, elég lesz nekik szeptemberben megtudni. Az udvaron úgyis fognak találkozni. Remélem, mindkettőjüknek lesz új kis barátja, és a lányunk is lenyugszik, ha a figyelmét lekötik majd több foglalkozással. Különben kénytelenek leszünk mi matek feladatokat adni neki :))) (ez csak tréfa, mert a napokban elkezdett számokat összeadni). Amúgy dumás, cserfes mindkettő, imádják a zenét, a táncot, a vizet, a természetet, azt, hogy Sz. horgászik, a bringázást, tavasszal a lovaglást is (a nagy melegben azt most szüneteltetjük), és persze az állatokat, kiváltképp a kutyákat - napi egyet minimum meg kell simogatni. 

Az idei nagy kedvenc a strandolás. Jövőre már tervezem őket úszótáborba vinni, idén még úszógumival és karúszókkal indulunk Horvátországba, alig várjuk mindannyian, jól szokott sikerülni. Most 2 szállásunk lesz, mert a szokásos helyen csak 1 hét volt a bölcsiszünet alatt szabadon, de találtunk egy másik közeli apartmant, ahova átpakolunk félidőben.

Hétvégente mindig szedünk valamit: van egy epertermesztő másodunokatesóm, voltunk a földjén szezonban, majd anyuméknál ért a meggy, most a málna, a sárgabarack, a ribizli, az uborka, a paradicsom, a keresztszüleim földje is sokféle kerti zöldséggel, gyümölccsel van teli. Otthon a kis teraszunkon is ültettünk pár zöldséget és virágot magról. A fiunk lelkesen nevelgeti, locsolgatja, a szomszédoknak mutogatja a palántáinkat :) Kis kertész, a bogarakat, pókokat, csigákat is mindig gyűjti, nézegeti, szeret bóklászni a zöldben. Mindketten simán megfogják a frissen fogott kishalakat is, én nem :))

Néhány nyári pillanatuk:









Ez még a korábbi nagymozgásos órák következménye :))





Apum 70. szülinapján a családi fotóalbum részeként ők ketten:


A Robirtokon még a tehénfejést is kipróbálták.












A bölcsi ballagás nem múlhatott el nasi nélkül




Az ugrálóvárba már magasra felmennek és nagyon élvezik (csak egybe vittük őket, spontán szembe jött)


Isten ments, hogy körhinták és hasonlók közelébe kerüljünk...


D-A-N-C-E


2019. április 20., szombat

Koncert, nemalvás, bringa

Korábban kisebb-nagyobb gyerekrendezvények részeként voltunk már néhány koncerten, ezek zömmel szabadtéri események voltak, ahol ilyen-olyan plusz ingerek is érték a gyerekeket. Most voltunk először kifejezetten koncert miatt zárt térben, ahol az akusztika, a feszült várakozás, a sötétítés, a színházsoros ültetés, a visszatapsolás először átélt élmények voltak a gyerekek számára. Egy Kicsi Gesztenye Klub koncertre mentünk el, a leghátsó sorban kaptunk jegyet, de miután a billenőszék nem rendeltetésszerű használat miatt "elragadta" egyszer a lányunk lábát, őt megvigasztalásul levitte Sz. a színpad közelébe. Mi a kisfiammal sem maradhattunk ki a jóból, követtük őket pár perc után, így a közeli élmény sem maradhatott el. A showműsor utáni fotózkodásra mi nem fizettünk be, nem vagyunk azért annyira hardcore rajongók, mindenesetre a kordon mellől is csápoltak, odakiáltottak Ollynak és Lufipofinak rendületlenül. Aranyosak voltak, nem rendetlenkedtek, de a maximumot kihozták ebből a szombat délelőtti mulatságból :)








Másnap lovaglás, most terepen sétálnak az oktatóval, szárral, lóháton. Mi oda már nem megyünk velük, maradunk a pajta mellett, és kíváncsi szülőkként leskelődünk a távolból :)

Egyre többször hagynak ki délutáni alvást 1-2 nap a héten. A bölcsiben is 1-1 napot, a hétvégéken is legalább az egyik nap így telik el. Viszonylag jól bírják, de azért este nem kell olyankor sokáig könyörögni az elalvásért. Nem tudom, mikor állnak át a délutáni alvás teljes elhagyására, azt hittem, erre van még minimum 2 évünk. Egyrészt jó, mert lehet egybefüggően, megakadás nélkül a napot folytatni, ugyanakkor ezt annyira előre nem tudjuk tervezni, a reggeli ébredés időpontjától függ. Illetve ha rokonokhoz vendégségbe megyünk, akkor biztos, hogy nem rendezkedünk már be altatásra, teljesen felesleges, egyedül a szüleimnél hajlandóak rá. Persze náluk folyton szabad levegőn vagyunk és van saját megszokott ágyuk, második otthonként élik meg, imádnak ott lenni, ahol én is felnőttem: a kert, virágok, kutyák, homokozó, kis gyerekházikó, trambulin, séták, kerékpározás, erdő, folyó, madárcsicsergés... Apropó kerékpározás. A babakocsi korszak lezárult jó ideje, befértünk az autóba. Most a pedálos biciklik ideje jött el, a hétvégék, esték nem múlhatnak el tekerés nélkül, így megint jobban meg kell gondolnunk, mennyi cuccal indulunk útnak. Amikor megkapták, a lányunk 10 perc alatt elsajátította, a fiunknak 2 alkalommal magyarázni kellett a pedálozás és a kormányozás logikáját, ha nem is hasít, de már neki is megy :) A bukósisak mindenesetre kötelező lett.









2019. április 8., hétfő

Kreativitás

A 2 gyerek kreativitásban teljesen más. Észrevettük, hogy a fiunknak, talán már azóta, mióta beszélni tud, vicces asszociációi vannak. A lányunk pedig rajzolásban és színezésben kezd egyre ügyesebb lenni. Mivel mindig sietünk, sokszor elfelejtem őket, ezért elkezdtem odafigyelni jobban erre és összeszedtem egy fotócsokorba, hogy megmaradjanak emlékül:

A fiunk asszociációi:

1.


A legelső társítása talán ez volt: az új címkés ruhaneműkről levágott műanyag "damildarabbal" játszott, hogy ez egy porszívó

2.

A gyerekkonyhában a kaleidoszkóp a borsmalom, amivel fűszerez. Egy Playmobil kiskacsa volt a tányéron, mikor először láttam használni.

3. 

a tányérjából és villájából tikk-takk órát formázott (akkor persze étellel benne egy ebédkor), miután kapták ezt a macis ébresztőórát:


4.



egy kerek tükörlappal játszott a kádban, amire azt mondta a vízben lecsúsztatva, lemegy a nap. Tavaly nyáron mutattunk nekik először vízparti lemenő napot:


5.

Barney és a Peugeot logó


A lányunk rajzai:


Egy házikó, füstölő kéménnyel, ajtóval, ablakkal


Erre azt mondta, almacsutka, felette katicabogár és egy még fordított S betű, ezek itt külön is:


A csigája:


Nyuszi, napocska: