2017. március 21., kedd

Rögtön másfél évesek!

Mindössze 2 napot voltunk bölcsiben, mikor a kislányunk visszaesett. Először csak egy hétvégi hőemelkedés volt, és fájlalta a fogát, azt hittük, csak az a bűnös. A nyűgösség is beköszöntött, mikor adtunk neki Nurophent, ami után eltűnt a hőemelkedés és a rosszkedv is. Aztán hétfő reggelre belázasodott, éjjel is forró volt, reggel mértük: popsiban 40,5 fok, azonnal adtuk neki a kúpot, és öltöztettem át az agyonizzadt ruhácskájából. Mire felöltöztettem, egyszer csak C betűbe hajlott a kis teste mereven az ölemben, be volt lilulva a szája, nem volt tiszta a tekintete sem, még nem volt ilyenünk, de rögtön tudtam, ez biztos a lázgörcs. Nagyon ijesztő volt, de szerencsére csak pár másodperces volt, és nem ismétlődött. Így itthon maradtam vele az első napokban én. A kisfiunknak enyhe nátha, köhögése van, volt, de ő nem kapta el az influenzát, mert ez valószínű az volt. Kis kiütésekkel teli lett a teste a lányunknak, és 4 napig tartott a visszatérő, bár már nem annyira magas láz. Nagyon anyás lett, folyton fel kellett venni, ölelt, pihent a mellkasomon sokat. Közben Sz. hordta-vitte a kisfiunkat a bölcsibe, ahol kiderült, minden leányzó kiesett, beteg lett, csak fiús maradt a csoport. Lehet, hogy a lányokat most jobban leveszi ez a vírus a lábáról? Elmentünk dokihoz is, amitől már a kislányom frászt kap, annyit voltunk mostanában, mert nem szereti sem a fülét, sem a torkát megmutatni. Sajnos a fülét nem lehet továbbra sem rendesen megvizsgálni a benti fülzsír mennyisége és az ő ellenkezése miatt, így privát fülorrgégészhez is elmentünk. De ő sem tudta rendesen megvizsgálni, szinte őrjöng, ha már lefogom a kis kezeit, fejét, és egy idegen vizsgálgatja. Nem tudom, hogy megyünk lassan szív UH kontrollra, mert ott nagyon jól viselkedtek korábban, most biztos nem lesz egyszerű... A fülére egyébként azt mondta a doki, hogy vagy 1 év múlva megyünk kiszedetni a fülzsírt, addig hagyjuk, tisztuljon majd magától, mert szerinte fog, vagy kórházi körülmények között kell elbódítani, hogy meg ne sérüljön a fültisztítás során, ami utána a bódítás miatt bent alvással jár.A hugim említette, nekik sokat segített az Otogutta Peroxydi fülcsepp a lányánál, ami pezseg és feloldja a fülzsírt, ami kifolyik utána (azóta megtudtam, ez inkább gennyes fülgyulladás esetén ajánlott). Tettünk egy próbát, de nem az előírt 5 cseppel, nehogy túl sok legyen, csak 2 cseppel, és valóban ott pezsgett, de végül nem folyt ki. Hőpárnán is altattuk egyszer, de csak a teljes tarkója, haja lett csurom izzadtság, mert valószínű hanyatt aludt többnyire. Emiatt vettem inkább gyerek-fülgyertyát, mert nekünk felnőtteknek is az bevált. Tudom, hogy csak kb 3 éves kortól lehet használni, de valószínű azért, mert nem lehet addig megértetni egy gyerekkel, hogy maradjon kb 2 percig mozdulatlan. Mi alvás közben csináltuk, és ragyogóan működött, sokat kipucolt neki, felolvadt majd visszaszilárdult kavics nagyságú fülzsír potyogott ki a gyertyából. A következő orvosi vizsgálaton sem lehetett még sajnos látni a belső fülét a fülzsírtól, így meg fogjuk ismételni, valószínű egy gyerekgyertya hossza kevés az ő mennyiségéhez. Ez olyan borzasztó, nem is gondoltam volna, hogy a babáknak, gyerekeknek ennyi lehet!

A múlt héten még itthon kellett maradnia a lányunknak, Anyukám jött el hozzánk felváltani, hogy be tudjak menni dolgozni, mert feltorlódtak a megbeszéléseim, amit már nem tudtam volna itthonról megoldani. Szerencsére annyira szeretik egymást mamával, hogy ilyenkor még én is háttérbe sorolódok, mert mamával sokat olvasnak, rengeteget játszanak, nagyon egy hullámhosszon tudnak lenni :) A kisfiunk is imádja a mamát, csak ő kis szertelen, izgága, nem az az egy helyben ülő, sokat bújós típus, de ő ilyen velünk is. Persze nekem szokott hiányozni, hogy ő nem bújik bele a nyakamba, hanem inkább azt nézi, miben rosszalkodhat. A múlt héten őt már vihettük bölcsibe, de egy nap sem telt el, és hívtak, menjek érte, 38,5 a láza. Úgyhogy most vele vagyunk felváltva itthon. Időközben a láz után jött egy nagyon sok és sötét orrváladékos pár nap, alig tudott tőle aludni, majd hasmenés. Mind lehet az MMR tünete is, de az orrváladék színe miatt elkezdtem neki is adni az antibiotikumot. Persze közelharc mindkettőnél beadni ezt a geil szirupot. Kár, hogy nincs ízetlen verzió, amit én be tudnék keverni ezzel vagy azzal, amit szeretnek. Tápba nem szabad, de gyümölcsből más a 2 gyerek ízlése. Kb 1 nap alatt vissza is húzódott a náthás tünet, még a hasmenés előfordul, de mára már az is jobb lett, így jó lenne, ha 1-2 nap múlva újra vihetném bölcsibe. Annyira nincs garancia, hogy pár napot vagy másfél hetet is itthon vagyunk velük (rendszerint nem is egyszerre, max átfedéssel), és 1 napon belül megint összeszednek bent valamit. Hú de várom már a nyarat emiatt! Jelenleg bébiszitter keresésben is vagyunk, hogy az 1-2 napos betegeskedés utáni felépülő szakaszban másra tudjam hagyni őket, mert ilyenkor ám jönnek-mennek, rosszalkodnak, le kell kötni az energiáikat, így akkor nem tudok túl hatékonyan dolgozni, nyugodtan leginkább csak az alvásidejükben és éjszaka. Állandó szittert nem szeretnék, csak az ilyen már túl sokat hiányzós időszakokban, ami persze nem túl népszerű tervezhetőség szempontjából.

Más. Most, hogy itt az enyhébb idő, földszinti lakásban vagyunk, előjöttek a hangyák. Nagyon más a 2 gyerek reakciója velük. A kisfiunk imádja őket, nagyon örül, mikor meglát egyet, és fülig érő szájjal skandálja, hogy vau-vau. Persze mi mindig kijavítjuk, hogy ez nem kutya, hanem hangya, de hát ő rendre vau-vaut mond :) A kislányunk odamegy, olykor rálép egyre, és integet neki, hogy pápá! De ő is felkiált előtte, hogy hangyát lát, így: "aaaaannnyaaa" - más hangsúllyal mondja, mint amikor engem szólít.

Elkezdtünk babakocsi nélkül is sétálni velük. Az utca végéig már legyalogolnak, persze minden kavics, csatornafedél, bokor, kutya, repülő érdekes és megállásra ösztönzi őket. Így a játszótérig nem tudom, mikor jutunk majd el gyalogosan először :) Viszont kismotort be akarok nekik szerezni, hogy élvezzék ők is, van haladósabb séta is, amit ők irányítanak.

Nagyon régen elkezdtem ezt a bejegyzést írni, de most nem hagyom vázlatban, pedig lenne még mit mesélni, majd folyt köv egy újabb posztban :) Holnapután már másfél évesek, hihetetlen!

ilyen pillanat "szökőévben" egyszer van :)))










Egyre inkább így esznek vagy etetünk, most már ritkábban az etetőszékekben.

2017. február 10., péntek

Februári mindennapok

Jó ideje nem írtam, de szerencsénkre az elmúlt 1 hónap a gyerekek szemszögéből nézve betegségmentesen telt, tudtak bölcsibe járni, én pedig minden szabad pillanatomat maximalitzáltam a munkám érdekében. Egyrészt év eleje lévén sok mindent ilyenkor alapozunk meg az év közbeni aktivitásokhoz, sok megbeszélést be is ütemeztem, másrészt az ördög nem alszik, bármikor újra kieshetek, és itthonról csak az emailezések, telefonok révén tudok haladni, ami bizonyos dolgokban nem pótolja a személyes jelenlétet, ugyanakkor szerencsére teli vagyok olyan munkával is, amihez elegendő a számítógépem és én. Nos az a bizonyos ördög tényleg nem aludt, tegnap jött a hívás a bölcsiből, hogy hőemelkedése van a gyerekeknek, menni kell értük. Valójában a lányunk lett beteg, a kisfiunknak látszólag még/már kutya baja kisebb náthán kívül, szerintem tegnap vagy rosszul mérték, vagy csak rövid időre lett hőemelkedése, én nem éreztem rajta (mérni nem mértük, mert elaludt, mire hazaértünk, és mire felébredt nem volt meleg). Update: Ma reggel voltunk dokinál, jövő szerdáig kell itthon maradnom velük. A doktornő most sem írt fel nekik gyógyszert, antibiotikumot, csak orrsprayt, orrporszívózást, ill. a kisfiamnak az újfent pirosabb dobhártyájára fülmelegítést kért. Lázcsillapítást is csak magas láz esetén javasol, szerencsére ma egyiknek sincs hőemelkedése sem. Köhögésre Sinupretet kért, mi nem nagyon adjuk (nem túl finom és alkoholos). Én egyébként nem bánom, hogy nem kapnak már most tonnányi gyógyszert, antibiotikumot. Ha az orrváladékuk elszíneződne, akkor kérnék én is, miután magam esetéből megtudtam, hogy a baktérium szokta "megfesteni" pl. sárgára. C, D vitamint kapnak minden nap, és 2 napja echinaceát is - ez utóbbit egyik bölcsis anyuka javasolta, hogy talált egy olyat, ami nem alkoholos, és nekik bevált.

Azon egyébként most nem csodálkozunk, hogy lebetegedtek, ezúttal sajnos tőlünk kapták el, mind Sz, mind én megint visszaestünk, makacs nátha, torokgyulladás és köhögés, vírus felülfertőzve baktériummal a háziorvos szerint. Viszont én most már hallok teljesen, a fülem meggyógyult, pedig majdnem endoszkópos vizsgálat lett belőle a helyi doki munkahelyén egy kórházban. Túl vagyok egy antibio kúrán is, Sz. most gyűri. Aludni most csak nyitott szájjal tudok, annyira bekövül az orrom, ha lefekszem, kifújhatatlanul orrspray ellenére is, nappal nincs ilyen gondom. Annyira jó lenne már ebből kikászálódni. Volt a héten 2 átaludt éjszakánk, akkor érezhetően volt rá remény, hogy meggyógyulunk, de aztán jött egy extra rossz éjszaka, kb 1 órát aludtunk hol az egyik, hol a másik gyerek miatt, és megint rosszabbul lettünk. Szerintem a gyerekek a frontokat is megérzik, akkor jött vissza a hidegfront, amikor olyan zaklatottan aludtak. Egy hete is volt egy extrém rossz éjjelünk, pont váltották egymást. Fizikailag annyira megviselt, hogy tápkészítés közben egyszer csak összeestem és elájultam. Sz-t nagyon megijesztettem, ahogy összeomlottam, mint akit lelőttek, és nyitott szemmel feküdtem a konyha közepén, jó pár másodpercig ébresztgetett, mire reagáltam. Előzménye, hogy mélyalvásból pattantam fel a bébiőr hangjára, olyan volt, mintha nem ébredtem volna fel, és visszazuhantam volna még aludni, mert utána semmi bajom nem volt, csak jobban dobogott a szívem érezhetően. Megmértem, 83 volt a pulzusom, a vérnyomásom normális volt 130/80 körüli. Ennyit a betegségekről.

Jó dolgok is vannak emellett. A múltkori bejegyzésem után 1 nappal a kisfiunk magától elindult, és szinte megelőzi a tesóját, olykor már rohan is, persze kisebb-nagyobb felborulásokkal olyankor, de egyre ügyesebb. A dévényes szerint nem igényel semmi extra kezelést, csak szupinált cipőt javasolt mindkettőjüknek kezdetben, lehetőleg Szamos márkájút, de semmiképpen nem Salust, mert az rosszabb járást is okozhat az ő esetükben (ezt pontosan nem is értem, de a babacipőboltos tudta, miről beszélek, mikor felhívtam). Kb 2 hét múlva lesz a közeli gyerekcipőboltban friss készlet, épp hiány van a 20-21-es méretből.

Rengeteget dumálnak, halandzsáznak, jókat mosolygunk egyes szavaikon. Pl a katica, a kislányom kedvenc állatkája, amivel alszik: ő úgy hívja, hogy "bigyej" :) Az anya, apa, mama, papa, vauvau mindennap sűrűn emlegetett szavaik. Most már ha felébrednek éjszaka, akkor is engem szólítanak, nem feltétlenül sírnak. A jövés-menés most a sláger, hogy tudnak szabadon menni, már az autóhoz is egyedül szeretnek az udvari járdán keresztül kimenni. A bölcsiben is volt, hogy gyalog sétáltunk az autóhoz. Nem mondom, hogy nem tart sokáig, de olyan jó látni azt az örömöt az arcukon, amit ez a szabadságérzet ad nekik. Győzzük majd őket terelgetni... Gondolkodunk babahámon, mert sajnos nincs a környékünkön járda, viszont lakó- és pihenő-övezeti táblával ellátott az utcánk. De jönnek-mennek az autók, egyedül is biztos kell majd sétáltatnom őket, és az ő biztonságuk érdekében muszáj lesz átmenetileg, amíg nem fogadnak szót, amíg nem értik meg, mi a veszély.

A bölcsibe egyébként változatlanul imádnak járni. Nagyon jó a kis csoport is, a gondozók is, volt a héten farsang nekik, amire mi még csak minimálban öltöztettük fel őket. A kisfiunk Minyon volt, csokornyakkendővel, a kislányunk tavasztündérke, tütüs ruhában, már oldalsó copfokkal is :) A kislányunk imád mágnestáblán rajzolgatni, a vegyes csoportban van ilyen játék, mert 3 éven felülieknek szól, de alig akart egyszer hazajönni, annyira belemerült. Természetesen itthonra is vettem, mert annyira örülök, ha van 1-1 játék, ami lefoglalja őket. A könyvek természetesen azért maradtak az első helyen, imádják a színes mesekönyveket. Nem csak egyedül, hanem bennünket is szeretnek bevonni, mutogatnak gyümölcsökre, állatokra, mondjuk el, melyik melyik. A bálnától a kiwiig mindenre kíváncsiak :)





A bölcsi folyosójára élmény "kiszökni" :)

Egy esti lezserkedés teaivással

2017. január 20., péntek

Közel 16 hónaposan

Még nem vagyunk túl teljesen a betegségeken, a lányunk ünnepekkori betegsége után a múlt héten a fiunknak is 39,5 fokos láza volt 2 napig, de szerencsére nála ahogy jött, úgy ment, hétfőtől újra bölcsiben van. Persze alvásban, evésben hosszabb kifutású volt a regenerálódás, még napokig többet aludt és kevesebbet evett szilárd ételt. Én pedig változatlanul Karácsony óta folyamatosan benne vagyok, végül nem hagyhattam ki a háziorvost és az antibiotikumot sem, ami egyébként sokat segített. Egyedül a fülem nem lett teljesen ok, a bal fülemre többnyire most is rosszul hallok, valami nagyon ráhúzódott. Visszamentem a fül-orr gégészhez, aki szerint ennek már el kellett volna múlnia, menjek be hozzá a kórházi rendelésére egy endoszkópos vizsgálatra, megnézi. Ok, egyelőre nem tudom, mikor, de majd beiktatom valamikor, ha nem csapnak össze a dolgok annyira, mint mostanában. Az eheti "finomság" egy tegnapi gyomorrontás, valószínű a céges kantinból, ahol sosem volt ilyen tapasztalatom. De nem tűnik vírusosnak a dolog, mert csak egyszeri rosszullét volt, bár az egész estémet megbélyegezte - meg persze a családét, hogy a gyerekeket felemelni sem tudtam, olyan gyenge lettem. Mára jobb a helyzet, a fülemre visszatérve pedig: a doki azt mondta, az sem elképzelhetetlen, hogy a hipofízis adenoma miatti műtétemből kifolyólag nem minden ugyanolyan bent a fülemnél-orromban, mint eredendően, és ez a ráhúzódó nátha valamit nem jó irányba mozdíthatott el - ha jól értettem. Szerintem nincs erről szó, mert 25 éve volt a műtét, és sosem volt ilyen tapasztalatom, bízom benne, hogy csak az elhúzódó nátha miatt van ez az egész. Továbbra is hőpárnázom, olykor csinálom az orrgyakorlatokat, de az mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy napközben már sokat javul, amikor szinte teljesen hallok rá, csak reggel-este a kritikusabb. Nekem ez még mindig annyira fura, hogy betegeskedem, amikor felnőttként szinte sosem voltam korábban ilyen típus. Biztos vagyok benne, hogy az alváshiány a ludas, emlékszem, gyerekkoromban is mindig nagyokat aludtam, amikor volt 1-1 iskolai lebetegedésem, és utána mennyivel jobb volt.

A gyerekek egyébként nagyon cukik, egyre többet dumálnak, halandzsáznak, a kislányom elindult most már magától járkál, fedezi fel a környezetét, a szabadság érzetét, látom rajta, hogy nagyon élvezi. A bölcsiben és itthon egyaránt. A kisfiunk még mindig csak bútorok mellett teper, járássegítőt tologat, és a jobb lába oldalra tart, emiatt felhívtam a dévényes tornászt, akihez nyáron jártunk, nézze meg, úgyhogy várom az időpontot, mikor mehetünk, de szerinte is még időben vagyunk, akár 1-2 hónapig is, hogy ha nem indul el magától. Ezzel tisztában is vagyunk, de azért jobb, ha látja, minden ok-e a lábtartásával.

Hamarosan megyünk oltásra is, a rettegett MMR-re és bárányhimlőre is. Remélem, nem lesznek durva mellékhatások. Oltást "kivezető" homeopátiás szert ez esetben lehet, nem kellene kihagynunk.

Volt egy kevésbé hideg és napsütéses napszak a hétvégén, elővettük a rég látott babakocsit, hogy kimozduljon a család. Remélem, legközelebb már szánkóval is mehetünk, amikor nem lesz senki sem beteg. De így is derűs kedvünk volt:

ű







Amúgy mi szülők ki vagyunk purcanva, ez a tél kicsit keményebb, mint a tavalyi, több energiát igényelnek a gyerekek is, és a mi életvitelünk is is pörgősebb. De ha épp nincs betegség, akkor a nonstop kialvatlanság és fáradtság mellett sok-sok vidámság is velük az élet. Néha még most is csipkedem magam, amikor pl. nélkülük vagyok (mert akkor nem darál be a velük folytatott teendőhalmaz), és pl. épp a bölcsibe rohanok, hogy úristen, milyen hihetetlen még most is, hogy van 2 gyerekünk! Azt hiszem, 2 éve lassan ilyentájt vártam azt a bizonyos 2 csíkot...

2017. január 8., vasárnap

Változatos évzárás/évkezdet

Karácsonyig relatív szuperül teltek a napjaink, a bölcsibe is végig jártak a gyerekek, sőt egy napot voltak az ügyeletes összevont csoportban is, ami nem volt nagy létszámos, csak pár gyerkőc, és csak fél nap volt velük olyan gondozó, akit nem ismertek. Emiatt el sem jöttünk rögtön reggel a bölcsi előteréből, hogy ha gond lett volna, nem hagytuk volna őket ott. A kisfiunknál tudtuk, nem lesz probléma, a kislányunk viszont nagyon megválogatja, kit fogad el, és akit elsőre nem, csak később, fokozatosan teszi azt. Kicsit paráztunk is aznap, de egyszerűen a sok betegeskedés után a munkahelyről csak az utolsó héten tudtunk elszabadulni és mindennel előkészülni az ünnepekre: fa-vásárlás, néhány ajándék családtagoknak (zömmel előre webshopban rendelve, csak pickpack ponton átvétellel), egyféle sütemény sütése, halbeszerzés, egyféle menü elkészítése, takarítás, fadíszítés, összepakolás az ünnepekre a nagyszülői látogatásokra. Pechünkre a kazánunk is elkezdett csepegni, pont az ünnepek előtt, és már nem tudtak szakembert karácsony előtt küldeni, így egy 20 literes vödörrel alatta hagytuk itt több mint 1 hétre a lakást, és cidriztünk, elég legyen ez az űrtartalom a fűtésre. Szerencsénkre kb 1 mm-el a vödör széle előtt volt a vízszint, mire visszajöttünk, de a kazános sztorinak ezzel csak az eleje indult el, később voltak fordulatok... De visszatérve az ünnepekre. Nagyon szépen sikerült végülis mindent elintézni, beszerezni, és már 1 nappal hamarabb a fát is feldíszíteni, hogy legalább 2 nap itthon lehessünk és csodálhassák a gyerekek. Ők is aranyosak voltak, a bölcsi jót tesz nekik nagyon, hogy leköti az energiáikat, figyelmüket, más gyerekekkel való barátkozási igényüket, mindig boldogan mennek, megyünk és jövünk. A betegségeken kívül minden más szempontból nagyon jó döntés volt, hogy elkezdték, mert rengeteget fejlődnek, nagyon meg vagyunk elégedve a 2 gondozónővel is, akik imádják a gyerekeinket, ezt látjuk (tegnap az egyikük Facebook messenger-en keresztül küldött át nekem épp aktuális képeket róluk :)) A Szentestét négyesben töltöttük, és tartalmas, rohanós nap volt, de ezúttal nem kapkodós, idegeskedős, amilyenek elő szoktak fordulni, amikor nem úgy haladnak a dolgok, mint kellene. Estére már kicsit nyűgös volt a kislányunk, de azért még csináltunk pár családi csoportfotót a fotóállványunkkal, a karácsonyfánk mellett ülve, szépen beöltöztettem őket elegáns ruhácskákba, és együtt meg is vacsoráztunk - imádták a halászlevet is :) Szerencsére alapvetően nincs gond az étkezésükkel, és amit kézzel ehetnek, azt már önállóan meg is eszik - meg persze a földre szórják, dobálják, ha már nem éhesek, csak a gravitációt tesztelik a mi örömünkre. Ráaádsul a kislányunk most tette meg az első olyan önálló lépéseit, ami már nem csak 1-2 lépés volt, hanem több is :) Ezt azóta redukálta, hogy beteg lett és nem volt ereje, de ma elkezdte újra, alig várom, hogy a kisfiunk is kövesse! Az ő lábának van egy kifelé tartása, pedig nagyon gyorsan teper bútorok mellett, akár csak egy kézzel kapaszkodva, de nem próbált még egyedül elindulni. Egyelőre nem erőltetjük nála, ha egy hónap múlva sem látunk ebben előrelépést, lehet, visszamegyünk a dévényes tornászhoz.

Visszatérve: Karácsony első napján végig pakolásztam az útra, délután sikerült is elindulni. Estére már nagyon nyűgös volt a kislányunk, be is lázasodott. De még nem adtunk sem Nurofent, sem lázkúpot, azt hittük, a foga miatt lehet. De másnaptól jöt egy erős kötőhártyagyulladás, nátha, és 3 napon át tartó 39 fokos láz, amit már csillapítottunk, mégis nagyon zilált szegényke mellkasa, sokat virrasztottunk mellette. A kisfiunknak "csak" nátha és kötőhártyagyulladása lett, de mindvégig láztalan maradt, és a hangulata, étvágya sem romlott. A kislányunknak teljesen elment az étvágya, alig evett, sokat fogyott, itattuk sokat, nyűgös volt, amit nem is csodáltam, mert vele párhuzamosan én is elkaptam, és éreztem, milyen lehet a közérzete, és én ugyan nem lettem lázas, de vérben úsztak a szemeim, homályosan láttam napokig a kötőhártyagyulladás miatt, és olyan náthás lettem, amit azóta sem hevertem ki. Sőt ráment a füleimre, fülkürtgyulladás miatt most az egyik fülemre szinte egyátalán nem hallok, a másikkal részlegesen, és olyan náthás vagyok, hogy nem tudok tőle aludni, még mindig. Időközben a gyerekek meggyógyultak, sőt a bölcsibe is járnak már, szépen esznek, alszanak - az éjszakai 1-1 felébredés mellett. Sz. is náthás lett még Karácsony előtt, de ő nagyjából kiheverte, mire a család női tagjai kerültek padlóra. A kislányunkat a 3. lázas napon már nagyon féltettem, vidéken voltunk, nem saját orvos közelébe, Karácsonyi ünnepekkor, nem szerettem volna kórházba kerülni vele ilyen időszakban sem. Anyukám intenzív segítségével, egyik teljes éjjel az ő virrasztásával a nappaliban, majd Apukám helyét átadva az ő franciaágyukban együtt éjszakázva figyeltük, hogy alakul a kis testének hője, a hangulata. Addig a fiúk a mi szobánkban voltak, és Sz-ra volt bízva a kisfiunk napokig éjszaka. A  kislányunk étvágya a táp iránt szerencsére nem változott és a  a teát is szívesen itta, emiatt voltam relatív nyugodt, hogy elég folyadékot iszik. A szilárd ételekből is volt, amit olykor elfogadott. Szegénykéimnek mindezzel egyidőben nem is tudom hány foguk jön egyszerre, már szinte teljes fogsort látok előbújni, mikor egy-egy ordításkor (pl. ujjacskákra rácsukott ajtó miatt, mert az buli, bujkálni egymás elől az ajtó mögött) a torkukig belátok. Egyébként is mostanában nagyon ringatás-pártiak lettek újra, anya-anya-anya, főleg a lánykánk szájából hallatszik, de anyuméknál a mama-mama-mama a favorit (ilyenkor én a 2. helyen vagyok, utána kb egy szinten apa és papa). Ezzel párhuzamosan én fizikailag már nem bírok a két 10 kilós gyermekemet ilyen lerongyolódott fizikummal sokáig ringatni (nem egyszerre, hanem amikor egyik-másik felébred). Ha nincs pár percen belüli visszaalvás, korábban mentünk a karámba, betakartam, lefeküdtem melléjük, és ha nem aludtam én is el (ami miatt 2 órát is képesek voltunk ott durmolni az éjszaka közepén), akkor kb félóra múlva vissza lehetett vinni mindkettőjüket. A lányunk betegsége miatt ill. egyszerre ébredéskor korábban is Sz. a kisfiunkat a hálószobánkba szoktatta, egész gyorsan elalszik már a franciaágyunkon. Csak Sz. is elalszik mellette (olykor horkolva - nem is értem, ilyenkor hogy tudnak mindketten édesdeden és mélyen aludni, mikor én máskor tojáshéjon lépkedve megyek be a gyerekszobába, és rögtön van egy kis mozgolódás reakcióként). Na mos a lányunkat én is a hálószobába kezdtem bevinni, hogy anyuméknál megszokta az együtt elalvást ágyon is, és most, hogy ennyire lebetegedtem, nem nagyon esik jól a habtapin fekve agy a kanapén ülve altatni. Így értettem meg, miért "rontják" el a szülők a gyerekeket, hogy a szülői hálószoba válik családi ággyá. Hát mi is elindultunk a "lejtőn", tegnap reggel már négyen ébredtünk reggel a nagyágyban - az ő nem kis örömükre, és persze a miénkre is, mert olyan szívmelengető érzés látni, érezni őket aludni mellettünk, kiskiflibe kuporodva hozzánk, és azt a boldogságot, ahogy ébrednek ilyenkor, leírhatatlan. Örömökben belehuppannak nagyokat a paplanba, hemperegnek, rúgkapálnak a levegőben. Lehet ezeket a pillanatokat nem szeretni? Ettől függetlenül nem szokunk erre át teljesen, csak ilyen rendkívüli helyzetekben, szerencsére szeretik a szobájukat, kiságyukat, és keresik is egymást, amikor felébrednek, tehát nem egyedül magányosan kell ott aludniuk, mégha nem is egy ágyban alszanak (na az nem is menne, valaki mindig rugdosná a másikat).

Csak múlna már el rólam is ez a nyavalya. Az első hetünk szabadság volt, egy csomó mindent beterveztünk, ehelyett fül-orr gégészt hajkurásztam 2-án, mert a majdnem teljes süketség miatt beparáztam, fel kellene szúrni: nem volt helyi szakrendelés aznap, csak másik városban ügyeletes kórház lett volna az alap opció, ami nem a fővárosi irány. Emiatt elkezdtem a bp-i magánklinikákat hívogatni, inkább fizetek érte, mint most utazgassak a bizonytalanra, úgyis van EP kártyám is. De meglepetésemre SEHOL nem volt 2-án fül-orr gégész! Ahol másnap lett volna, ott is csak időpontelőjegyzés miatt telefonálhattam volna, ki tuja mikorra kaptam volna időpontot. Aztán dr Google-nek köszönhetően a saját városkánkban találtam egy tök szimpi fiatal dokit, akinek pont aznap délután volt rendelése, így 1 órán belül meg is jártam, addig Sz vigyázott a gyerekekre. Orrspray-zéssel és alapos orrfújás után befogott orrba nagy levegő fújásával kell kitornásznom a fülkürtömre húzódott náthát, elvileg 2 nap a doki szerint - hát ez nem jött be, mert csinálom én, de csak recseg-ropog, majd visszaáll az a tompa nyomás, ami mellett állandóan visszakérdezek és éjszaka a gyerekek sírását sem hallom, annyira lerontotta a hallásom. Ha nem múlik ez a fülkürtgyulladás hétfőig, visszahívom a dokit, segítsen azzal a pumpával, amivel a rendelőben is tette, mert az akkor ott sokat dobott rajtam. Vagy kénytelen leszek a házidokihoz valami bogyóért menni, mert ez már egy makacsabb nátha lehet, nehogy szövődményei maradjanak. Éjszaka a legrosszabb, és fejfájást is okoz. Amíg a közérzetem is f*s volt és nem láttam rendesen a szememmel sem, már bőgtem éjszakánként, minek kell még jönnie, azt akarja a sors, hogy kipurcanjak teljesen és ne tudjam a gyerekeimet felnevelni? Hát igen, nem 43 évesen kellene ilyen picurokat nevelni - itt jut mindig eszembe, miért és nem vagyunk egy tizessel kevesebbek... Annyira szép és annyira nehéz dolog is a gyereknevelés, sosem gondoltam volna, hogy fizikailag ennyire kettétörheti az embert. Mert azt el is felejtettem említeni, hogy az ünnepek alatt mindennek tetejére még egy övsömör is kijött rajtam - ami nekem sosem volt. Nagyon vigyáztam, ki ne fakadjon, meg ne fertőzzem a gyerekeket, mert most mindezt egy bárányhimlővel megfejelni nem lett volna jó vicc. Ugyanis mint megtudtam, az övsömört a bárányhimlő vírusa okozza, ami ugye nekem volt gyerekkoromban, de ilyen formában visszatérhet és fertőző - hát köszi! Legyengült immunrendszer mellett fordulhat elő. Ez időközben múlóban, és egyelőre újabb pöttysziget nem bújt elő rajtam (az egyik a mellemen, a másik a hátamon volt-van) Kellemetlen: fáj és viszket egyszerre. A hormongyógyszereim is fogytán, mert ilyen napok közepette elfelejtettem időben kiváltani, 1 napot csúsztam a 3 hónapos határidőhöz képest, és hiába volt a patikus segítőkész, nem hozhattam el a piruláimat, max csak kp letét ellenében, míg nem szerzek új receptet. De mivel ez közel 200 e Ft lett volna, nem tettem, hanem csak az egyik gyógyszeremen, a növekedési hormonon csökkentettem picit, mert annak pár napon, héten (sőt hónapon) belül nincs káros hatása, a többiből még volt pufferem itthon. De a jövő héten megyek az endó dokimhoz friss receptekért és egy újabb MR beutalóért, mert azt pedig ők mondták le, ne menjek, mert törölték az aznapi Sote Bel2 előjegyzéseit - nem tudom, miért, holott még a nyáron be lett foglalva az időpontom. De ez most a legkevésbé sürgős.

Annál inkább a kazán, ami egy időzített "bomba". Hétfőn eljött a szaki, megnézte, kilyukadt a hőcserélője. Szuper. Csere: majdnem annyiba kerül az alkatrész, mint egy új turbó kazán, amit ők már nem szerelnek, mert EU direktíva, hogy csak kondenzációsat lehet. Ehhez viszont a kéményünk nem felel meg. Bélelni kellene, ami nem csak a miénk, hanem másik 2 lakásé is. 2 alternatíva maradt, cseréljük a régiben az alkatrészt, vagy belevágunk a kondenzációs projektbe, ami nem rövid idő és nem két fillér (akár 7-800 e Ft is lehet). 1 napig futottuk a köröket, ismerősöket, ki tudna okosabbat mondani és segíteni valami más megoldásban. Minden szaki mást és mást mondott, ill. pontosabban lepattintottak pl. leltár miatt vagy amiatt, hogy kezdjünk a kéményseprőkkel. De nem is szaladok ennyire előre, a hétfői szaki nem kapcsolta nekünk vissza a fűtést, miután megvizsgálta, mi a baj. Sebaj, majd mi - gondoltuk. Hát nem ment, visszahívta Sz a diszpécsert, küldje vissza AZONNAL az emberét, mert nem maradhat így, hideg van, nemsokára hozzuk haza a gyerekeket a bölcsiből. Kiderült, hogy csak este 8-kor tud visszafordulni, annyi megbízása van. Ez bennünket egyátalán nem nyugtatott meg, mert mi nem tudtuk visszakapcsolni, annak oka van, és ha alkatrész-gond, este 8-kor mit csináljuk?? Nem érdekelte különösebben, a papír, amin átvette Sz a kiszállási munkát, rajta van apró betűvel, hogy sértetlenül adta át. De ki gondolta volna, ráadásul szimpi is volt a srác, csak teli van munkával, kapkodott, de direkt elérhetőségünk nem volt hozzá. De szerencsére jött, megcsinálta, addig pedig behúzódtunk pulóverekben a konyhába, ahol órákig ment 200 °C-on az elektromos sütő, mint anno nagymamáméknál a kályha a tanyán. Hangulatos volt, nem mondom, csak azért izgultunk, mert jöttek a nagy mínuszok időközben... A lényeg, a csöpögő víz miatt elkorrodálódott vmi kis apróság benne, mait ki kellett cserélnie, és megcsinálta. De a kilyukadt alkatrész továbbra is csepegteti a vizet a vödrökbe, mert most már 2-t is alá kellett tennünk. Elég feszült voltam emiatt, mi lesz a megoldás, nem akartuk ezt a régit már megjavíttatni, általában 10 évig bírják ezek a készülékek, ha kicserélünk egy alkatrészt, jövőre jön egy másik hiba stb stb. Időközben anyum, aki elég naprakész volt a témában, mert nemrég cseréltek ők is kazánt, felvilágosított, hogy szó sincs kondenzációsra váltásról még társasházak esetében, mert nem kötelezhető más lakó pl. kéménybélelés költségeire, ha nála a régi kazán működik. Ettől függetlenül a társasházakra is lesz ilyen jogszabály, de csak 2018-tól. Megnyugodtunk, viszont egy cég sem tudott volna már turbó kazánnal kiszolgálni - nyilván alig tartanak készleten, hogy nyakunkon a kondenzációs váltás (ha a régi elromlik és újat kell beszerelni), és a családi házaknál már meg is volt ez a bevezetés talán 2-3 éve. Miután az összes ismerőst és nem ismerőst végigkerestük, bevillant, hogy az előző lakásom új tulajának egy gázszervizes cége van. Írtam gyorsan a lányának, akivel ismerősök lettünk anno az ügyintézések során a Fb-on, jól tudom-e, hogy az apukájának vmi ilyesmi profilja van. Írt is rögtön, hogy igen, hívjuk bátran. Úgy tűnik, ő lett a megmentőnk, azonnal adott kontaktot, aki másnap kijött, felmérte a szitut, hétfőn kapunk ajánlatot, és a jövő héten 1 nap alatt beszerelik az újat, ami még turbós lesz, mert nem ez az évszak és helyzet, amikor mi kondenzációsra váltunk (ami társasházi projekt lenne amúgy is a kémény miatt), az biztos! Csak tartson ki a jelenlegi kazán, mert az időjárás pont most nem viccel, hogy közel - 20°C van odakint! És jöjjön már vissza a szaglásom és a hallásom is, mert az e téli betegségekből már nagyon elég volt! Nem beszélve arról, hogy nem szeretném visszafertőzni a gyerkőcöket sem, elég nekik a bölcsis társaktól mindenféle vírus és baci hazahozatalának rizikója. Hőpárnázom, vitaminokat szedek újra, fel kell tunningolnom magam, nagyon! Ja, egyébként a mobiltelefonom is tönkrement Karácsony előtt (pont egy banki utalás közben), meg sem nyikkant. A pótlása sem volt rövid idő, hogy céges flotta, és régi telefonokkal próbáltam addig pótolni (egyik sem volt teljesen működő már) - hát nem mondom, hogy nem voltam emiatt is ideges. De ez azóta a múlt, és lett végül szép új telefonom még decemberben. És új karórám is (mert az is véglegesen elromlott - 10 éves volt). Ezek nélkül amúgy unatkoznánk szerintem :) Egyébként pedig természetesen BUÉK mindenkinek!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pár pillanatkép még a karácsonyi lebetegedés előttről:

 "Aranyhaj" tütüben

 Ingben várja az ünnepi vacsit - imád enni (itt már éhes volt, és nem mosolygott rám)

 Ez egy jóllakott, kalapban vicceskedő pillanat

 Azok az első lépések, odahozta a fésűt, amivel a haját fésültem, mielőtt abba is tütüt kapott pár másodpercre :)

A kedvence, a katica akkor is aközelében volt - épp hajkurászom, mert nem lehet pontosan ezt a katicát kapni éppen, pedig jó lenne 2-3 tartalék belőle (amikor nem találjuk ezt, mert új hobbija az eldugdosás, amire persze még nem emlékszik a kis drágám)



Bölcsis mókázás az etetőszékek alatt

Imádnak bújócskázni, teljesen extázisba tudnak jönni tőle itthon is, nagyokat kurjantva :)

2016. december 16., péntek

Közel 15 hónaposan

Újabb egy hetet voltunk otthon, hasmenés majd nátha, száraz köhögés miatt,amit valószínű a mi céges mikulás-partinkon szedtek össze. De most nem gyűrte le őket annyira, mint előzőleg, sőt, alapvetően jókedvűen viselték. Hamarabb is vissza tudtunk volna menni a bölcsibe, de doktornővel úgy döntöttünk, nem várunk tovább az 1 éves oltással, amit szeptember óta tologatunk a korábbi megbetegedések miatt, mert ez lehet, így lesz tavaszig is, ahogy a bölcsiben rebesgették, hogy ez a normális, és nyakunkon a következő 15 hós MMR védőoltás is, ami megviselheti őket. Hát, mit mondjak, szép kilátások, ha vissza-visszaesünk folyton valami vírusos nyavalyába is, mindenesetre most reggeli-esti köhögés és napközbeni nátha maradtak, mint tünetek. Mi felnőttek rosszabbul vagyunk, pláne most Sz, annyira köhög és nagyon fáj a torkunk. De biztos a kialvatlanság sem segít regenerálódnunk, mert továbbra is 1-1 ébredés hajnalban az alap, felsírás korábban éjfél körül szokott lenni, de akkor visszaringatás is elegendő. Beszélgettem egy kolléganőmmel az éjszakai ébredésekről, mert neki még sűrűbben ébred a kisfia, annyira, hogy van, mikor óránként. Nekünk csak egy ilyen durva éjszakánk volt, amikor be sem vihettük a kislányunkat a helyére, azonnal sírt. Konkrétan felváltva virrasztottunk felette, főként anyukám, mert épp nálunk volt, hogy hol nekem, hol Sz-nak vannak céges évvégi vacsorái. De ez a nyugtalan közelünkben alvás valószínű az egyik rágófogának volt köszönhető, azóta kibújt teljesen, és a virrasztós éjszaka után láttam valami vérömleny-szerűt a foga mellett az ínyén, ami azóta eltűnt. Eléggé ki tudnak készíteni ezek az éjszakai ébredések, mert hosszadalmasak a visszaalvások, plusz összeadódik a már nem tudom mióta görgetett alváshiányunk. Emiatt sokat vagyunk ingerlékenyek, főleg mi szülők egymással, de a gyerekekkel is hajlamos vagyok türelmetlen lenni, ha pl. nem sikerül őket elsőre flottul bepelenkázni, mert pl 3-jára húzzák le a zoknijukat, plusz feltett lábakkal esélytelen szépen leragasztani az oldalpántokat. Ilyenkor annyira haragszom magamra. Szerencsére a durva éjszakák után mindig vannak olyanok is, mint ma éjjel, hogy a kislányunk végigalussza az éjszakát, a kisfiamat pedig kb 1 órán át kell etetni, altatni, ami legtöbbször már nálunk a hálószobában végződik, és köztünk alszik reggelig. Pedig mennyire ellene voltam ennek! De fizikailag nem bírunk már ülni, állni már, és muszáj vele együtt ledőlnünk, hogy ő is, mi is pihenjünk, aludjunk. Ha ez sikerül, akkor már fel sem ébredünk arra, hogy be kellene vinni a helyére. A kislányunk ebben fegyelmezettebb, a kedvenc finci állatkájával és az ujjcumizással gyorsabban álomba ringatja magát, és le tudjuk tenni általában félóra alatt. A kolléganőm mesélte, ők végül alváslaborba is elmentek, és a gyerek táplálkozásával kapcsolatosan adtak nekik jó tanácsot, amit nekem is elmondott, hogy próbáljuk ki, hátha működik. Ennek alapja, hogy a gyerekek ebben a korban 2 óránként esznek - ez stimmel, a bölcsiben is így van. Táppal/anyatejjel indul és végződik a nap - ez is rendben nálunk. Az egyedüli kivétel a 2 óránkénti étkezésben az ebéd utáni alvás, mert akkor 3-4 óra is eltelhet, ha annyit alszanak. Ez is stimmel, mert ez beállt, alszanak szépen délutánonként. Amiben változtatnunk érdemes: a délutáni ébredés után még egy főtt étkezés jön, délutántól lehetőleg ne egyenek gyümölcsöt, vacsorára szénhidrátban tartalmas kenyér/szendvics legyen - ez utóbbi is rendben, szeretik is, habár a kisfiam hajlandó kibányászni a szájából, amit már jól megrágott, mert egyszerűen kíváncsi rá,majd vagy leesik vagy visszapakolja a szájába - ezáltal komplett kis disznóól az ő etetőszékének környéke és a ruhája. a kislányom ebben is szépen fegyelmezetten eszik, az ujjacskáival közrefogja a falatokat, és magától pakolja a szájába :) De nem akarom őket összehasonlítani, majd felzárkózik a fiatalúr is biztosan.

A kislányunk egyébként sokmindent megért, a feje ingatásával válaszol, sok szót is kimond, reggelente végigsorolja a családtagokat: anya, apa, mama, papa - ha épp mama nálunk van, akkor ő kerül az első helyre :) A könyveiben végigmutogatja, mi micsoda, ha mi mondjuk ki, rámutat, és nem téveszt. A testrészeit is mind ismeri, végigmutogatja a szemét, fülét, száját, fogát, köldökét, pocakját, kezét lábát. A kisfiunk mindegyiknél a fülét mutatja egyelőre :) A kislányunk önállóan feláll guggolásba lemegy majd vissza, 1-2 lépésre már rábeszélhető volt, de még vár, hogy biztosabban sikerüljön neki lépni. Bútorok mentén és járássegítő játékkal továbbra is bátran közlekednek. Most már kis textil superfit bölcsicipőben vannak, mert a csúszásgátlós zokni már nem volt elég stabil a mozgásaik során, előbb a lányunk lábára került ilyen cipőcske, és a napokban sikerült szereznem egyet a kisfiamnak is. A kültéri bakancsaikat is szeretik, a betegségük ideje alatt mindkettő mutogatta, hogy felvenné, hogy menjünk el otthonról. Ez az eheti bölcsi előtt egy nappal meg is történt, mert egy szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak, egy játszóházba, ahol szuperül érezték magukat. Utána otthon alig akartak elaludni, pedig nagyon elfáradtak. De kellenek ezek az ingerek, imádják, mind a gyerektársaságot, mind az újabb játékok világát, és olyan ügyesek, érdeklődőek, vidámak ilyenkor :)



Volt a bölcsiben Mikulás, de mi akkor hiányoztunk, de az adventi családi készülődős napra már el tudtunk menni, ahol karácsonyi dekorokat készítettünk. Főként Sz, mert én a gyerekeket vadásztam le a szárított narancskarika vagy fahéjrúd evésről, és tereltem őket inkább a játékok vagy babakekszek felé. Elég nyüzsis délután volt a bölcsiben a gyerekkel, szülőkkel, gondozókkal együtt, de ez is tetszett a gyerekeknek, egyre felszabadultabban mozognak emberek között, ami jó. A kislányunknak kell mindig egy kis plusz idő feloldódni, de őbenne van egy egészséges félelem-tudat, míg a kisfiunk semmitől sem fél, se zaj, se magasság, se nagyobb gyerekek - vele még vigyáznunk kell majd szerintem, ha járni, futni tud majd, pl. az utcán. Pedig ő a kisebb, ügyetlenebb, de biztos tipikus "pasi" ebben a kis kalandvágyával. Majd' elfelejtettem, neki egy nagyon rossz tulajdonsága van: tépi a hajunkat, imád belekapaszkodni, nagyon erősen. Van, hogy kevésbé csinálja, van hogy a testvérét is ily' módon megtépi. Nem tudom, hogy lehet erről leszoktatni, mindig elmagyarázom neki, hogy ez fáj,engedje el, és el is engedi, de nem egyszerűen. Majdcsak kinövi, különben mindannyian kopaszak leszünk hamarosan :)

2016. november 26., szombat

Túl a vírusokon, járás

Végül 2,5 hétig voltam velük itthon, mire a hasmenés és a felsőlégúti probléma nagyjából megszűnt. A köhögés elő-előfordul, és néha orrnedvesség is, de minimális, így a novembert már zömmel a bölcsiben töltötték. Időközben mi rongyolódtunk le pár napra, de nagyon. Én 2 hete hétvégén voltam olyan gyenge, hogy fel sem tudtam őket emelni, nemhogy ellátni (pelenkázás, etetés stb). Csak vergődve feküdtem közöttük a habtapin, amire kihoztam egy matracot, hogy megnyugodjanak valamelyest a hiányom miatt, mert amúgy apa látta el őket A-tól Z-ig. Így is csak 1 napot tudtam köztük 39 fokos lázasan feküdni, mert előző nap kb 12 órán át folyamatosan hánytam és hasmenésem volt. Derült égből lettem rosszul, délelőtt még együtt voltunk négyen vásárolni, tök jó volt az esős idő ellenére, majd ebédre hazajöttünk, és utána jött az egész lavinaszerűen. Régen voltam ennyire gyenge és magatehetetlen, remegtem, és semmi nem maradt meg bennem, még a víz sem. A hormongyógyszereim sem. Szerencse, hogy csak 1 napig, és éjjel már folyton vizet ittam, mert aggasztott, ki ne száradjak, másnap egy ORS-t is megittam biztonságképpen. De ahogy jött, úgy ment az egész, majd kisebb mértékben Sz-t is legyűrte 2 napra, de a gyerekek megúszták, nekik nem volt hányós, lázas megbetegedésük egyátalán. Azért féltem rendesen, nehogy ennyire maga alá gyűrje őket is. Pláne, hogy nem tudtunk távol maradni tőlük, rajtam csüngtek, másztak rám, bújtak hozzám. Ha eljöttem, sírtak, nem tehettem meg, hogy elszigetelődöm, különben felzaklatták volna magukat. De most már remélem mindannyian kellően immunisak vagyunk ezzel a vírussal szemben!

Édesek, aranyosak amúgy, a kisfiamnak volt egy kb 1 hét depressziós időszaka, mint nyáron, mikor nem jött rá a mászás fortélyára olyan gyorsan, ahogy azt ő szerette volna. Most a járás hiányzott neki, hogy a kezét fogva előre (nem oldalazva bútorok mentén - mert az régóta megy neki is), és mi nem akartuk ezt erőltetni, nehogy elébe menjünk a fejlődési dinamikájának, de már a kommunikációjának kb 95 %-a sírás, nyígás volt. Aggódtam is miatta, valami baja van, már a bölcsiben is észrevették, és párás, könnyes szemmel jöttem el egyik délután velük onnan, melynek eredménye, hogy nekitolattam egy kiálló fatörzsnek, benyomódott a kocsi hátulja, ettől még inkább elszomorodtam, hogy lehetek ilyen felelőtlen - velük az autóban. Viszont Sz elkezdte neki a járást megmutatni, a kislányomnak már ment régen, de most így együtt az udvaron kis bakancsban, felöltözve, és bent a lakásban is imádják együtt gyakorolni, hangosan kurjantanak közben :) Sajnos kép még nem készült így róluk, mert a kezüket fogjuk, de majd ha együtt a nagycsalád, megkérem anyuékat, örökítsék meg ezeket a pillanatokat is, mert nagyon édesek.

A bölcsi változatlanul nagyon jó hatással van rájuk, imádják, mosolyogva érkezünk minden reggel. Ha délután megérkezem, és meglátnak, akkor viszont tepernek hozzám, a kislányom hangosan "Anya-anya-anya"-t skandálva, imádom ezeket a pillanatokat.

Emellett szépen haladok a munkámmal, élvezem, jó érzés újra emberek között is lennem. A blogra persze semmi időm, mert itthon is folytatni szoktam vagy alszom (legtöbbször mostanában ez utóbbi), mikor a gyerekeket letettük. Éjszaka még mindig van 1-1 felébredésük, amikor tápot esznek, majd 5-6 között maguktól kelnek. Több rágófoguk beindult, de úgy látom, annyira nem viseli meg őket. Megesznek szinte mindent, jó az étvágyuk. Dumálnak, mutogatnak folyton, mindketten, csak másképp. Már 14 hónaposak. Hát így vagyunk mostanság :)




2016. október 27., csütörtök

Betegség 2.0

Ezen a héten sem mentünk és megyünk bölcsibe. A náthának vége, kicsi köhögés még van, viszont beköszöntött a vírus hasmenéses epizódja. Szinte minden tisztábatétel egyúttal zuhanyzást és átöltözést is jelent, nincs étvágyuk (olykor nekem sem a szagtól, ha nem tudok rögtön szellőztetni), már nem tudom, mit kakilnak ki. Elkezdtem adni nekik ORS-t is, ki ne száradjanak. Fizikailag, lelkileg, idegileg is elfáradtam. Ha ma nem jöttek volna a szüleim, lehet, napközben megiszom egy stampó páleszt. A legszebb az éjszakai hason bekakilás - ma reggelre mellig trutyis lett a kisfiam. De legalább megtanultak a nagykád szélébe kapaszkodni. Láz, hányás nincs. Ma már viszonylag szépen ettek krumplit, sárgarépát, almát. Remélem lassan visszajöhet a hús és a rostok, szénhidrátok. Fogytak is szegénykèim. Munka? Valahogy haladok vele, viszont nem jó így ennyire hosszú ideig. De a lényeg, kis Drágáim, gyógyuljatok!!! ♡♡



2016. október 21., péntek

Betegecskék, nekem munka most főként itthonról

Nagyon szeretik a bölcsit, és aranyosan pápáznak nekem, nekünk, mikor a Mackó csoport ajtajában integetünk nekik, viszont ismét itthon vagyok velük, mert újra felütötte a fejét valami vírus, ami a teljes csoportot letarolta. Először csak a kisfiunkkal kellett itthon maradnom, akkor még volt bent pár bölcsis társ, de aztán jött egy hívás, kötőhártyája van valószínű a kislányunknak, és kedvetlen, étvágytalan amellett, hogy folyik a nózija, köhög. Bementünk érte a kisfiammal, aki közben sokkal jobban lett, és tényleg levertnek tűnt a kislányunk, és a szeme is piros volt, de délutánra nyoma sem volt a szempirosságának és egy délutáni alvás után újra a régi formában volt. Nem beszélve arról, hogy már csak ő volt egyedül, mindenkit időközben hazavittek. Gondoltam is, milyen stramm a lányunk, hogy ő "dőlt ki" utoljára. A csoportban van, akinek hányós-hasmenéses tünete van, van, akinek kiütései lettek, van, akinek szintén megfázásos tünetei, mint nekünk. A köhögés, orrfolyás sajnos nonstop mindkettő gyermekünknél megvan, már hetek óta, hol múlik, hol előjön, teljesen nem tűnik el, azt mondják a bölcsiben, hogy ez gyakorlatilag egész télen így lesz. Mindeközben én elkezdtem dolgozni, ami továbbra is ambivalens, mert nagyon jól esik bemenni, agymunkát végezni, ráadásul szeretem a munkám, a kollégáimat, feltölt - és nemcsak az, hogy ülök újra a folyamatos háztartási robotolás helyett :) Az is nagyon támogatja a lelkem, a szívem, hogy nem egy gyermekemet kell magára hagynom, hanem ott vannak ketten egymásnak ismerősök. Az is megnyugtató, hogy szeretik a bölcsit, a gondozóikat, és ugyan van, mikor picit nyöszörög valamelyik a búcsúpuszinál és pápázásnál, de mikor visszaleselkedek az ajtó ablakán, már látom, látjuk (amikor Sz. is velem jön), feltalálják magukat a játékok, a gyerekek között.

Időközben a nátha itthon is liftezik, hol jobb, hol rosszabb, már fogalmam sincs, mikorra tervezhetem, hogy meggyógyulnak. Elvittem dokihoz őket azért biztonságképpen, és ugyan a kislányunk tűnik náthásabbnak, és mindketten köhögnek, de a kisfiunk dobhártyája pirosodni kezdett, így melegíteni kell napi 3x. Pont a szülinapjukra kaptak 1-1 szőlőmagpárnát, amit mikróban melegítek fel, és beiktattuk a napunkba és az esti szeánszba is, aminek először nem örült, sőt, sírt, de tegnap és ma átadta magát az érzésnek, és bele is alszik kb 5 percen belül, ahogy fekszik az ölemben egy párnán, a két fülecskéjéhez tapasztom a meleg párnácskákat, és énekelek neki. Cuki, még a végén megszereti, és egészségesen is igényelni fogja a vele járó érzést :)

Az orrporszívózás továbbra is horror, végigüvöltik. Az orrtörlést is rühellik, nyűgösködéssel reagálnak. De muszáj, mert folyik egybe minden, a fogzás miatti nyáltermelés is intenzív, így napi 3 nyálkendő minimum (az kettőjüknél napi 6, heti 42 db lenne - de kinek van ennyi, így mosom őket 2 naponta:))

Ma Sz. maradt itthon helyettem, hogy haladjak én is a munkámmal, így délután 3-ig az irodában voltam. Egyébként itthonról dolgozom, amikor alszanak, vagy napközben ha éppen 5-10 perceket épp elvannak, akkor is igyekszem haladni a munkámmal, és persze ilyenkor éjjel van egybefüggően több óra lehetőségem. Viszont éjfélnél tovább nem dolgozom, mert az éjszakai 1-2 ébredést bírni kell fizikailag, szerencsére ebben is partner Sz, így nem nekem kell lezombulnom reggelre teljesen. Persze így mindketten fáradtak tudunk lenni, de mégsem annyira, hogy egyikünk KO-vá válna.

A gyerekek nagyon sok időnket veszi el még mindig, mert ugyan imádnak pl bújócskázni egymás elől pl. ajtó, bútor mögé, de nem egy súlycsoportban vannak, és előbb-utóbb sírásba vagy elesésbe torkollik a játék, ha nem vagyunk jelen, résen velük. Azért segítségünkre van az a pár játék, amit tolhatnak vagy körbeállhatnak, mert ugyan "járássegítőnek" hívják ezeket, de nem kell nekik ebben segítség, mert lépkednek a karámban is, a kanapé mellett, a konyhabútor fogantyúiba csimpaszkodva, szóval semmi plusz mozgásra nem készteti őket, mint amit amúgy is tudnak. A kislányunk egyébként csak a kezét fogva már jár-kel a lakásban, imádja, büszkén mosolyog, mikor sétálunk vele. A kisfiunk még leül, de nincs semmiről elkésve, nem is erőltetjük neki, ő maga lépked pl. bútorok között, majd észrevesszük, ha ettől többre lesz igénye.

Nagyon sok mindent megértenek, beszélnek. Olyan édesen mondják, hogy anya, apa, nenne (ez az evés, ivás változatlanul), pő (a repülő), vauvau - ezt már régóta, ede, ada, és még jó pár szótag, aminek még nem tudjuk, mi a jelentése. Meg tudják mutatni a fejük, fülük, szemük, lábuk, kezük. Csip-csip csóka, töröm-töröm a mákot, tapsi-tapsi mondókázásokat is lekövetik a kiskezükkel.

A kislányunk nagyon ügyes és önálló, egyedül libikókázik,megy, játszik, keres magának elfoglaltságot, egyedül szokott napközben elaludni is, mikor a testvérét ringatom, aki persze ellenkezik még a kezeimben is sokszor, de ha lerakom nyűgösködik, esik-bukik, emiatt sír, nem találja a helyét, rajtam csüng, míg mégis sikerül elaltatnom, és míg nem alszik valamennyit. Sokszors sajnos max 20 percet délelőtt és délután is. Ritkán sikerül 1-1,5 órát is, míg a lányunk képes legalább egyszer egy nap 2 órát aludni. Éjszakai ébredésekkor a lányunk megkeresi a kis állatkáit, és csak akkor sír, ha nem találja őket, de max 5 perc alatt visszaringatható az egyik állatkájával a kezében, míg a kisfiunk, aki korábban megkereste a kb 5 cumijából az egyiket a párnája körül, és aludt tovább, most szinte még fel sem ébred, és már áll fel, hangosan reklamálva. Most ennek a párna-ceremóniának átadta magát újra, mint régebben a textilpelusos változatának, de ez utóbbi már régen nem működik, mert folyton felült, és tolt el magától. Olyan, mint aki attól fél, lemarad a világ dolgairól. Csak közben hullafáradt lesz és enni sem tud olyankor rendesen. Szerencsére csak nappal van így, éjjel gyorsan visszaalszik. Étkezés: elég változó, ahogy esznek. Míg egy hónapja semmi gond nem volt az evéssel, most kiveszik a szájukból, vizsgálgatják, arcukra, hajukra kenik, lassítva az egész étkezési folyamatot is, plusz éhesek is maradnak. De gondolom ez most újabb szakasz a felfedezéseik világában - nem kis türelem kell hozzájuk ilyenkor. Amúgy szinte mindent megesznek, amit adunk nekik, már a mi ételeinkből is, csak azt nem adjuk, amit nem szabad (magvak, csípős dolgok, gomba). Most bedugult orral kissé nehézkesebb nekik nyelni, de igyekszünk evés előtt porszívózni az orrocskájukat.

Végül szokásomhoz híven pár pillanatkép az elmúlt itthon töltött napjaikból: