2012. november 29., csütörtök

Utazás után, ösztrogénpótlás előtt

A  mai napom zöme utazással telt, az egyik, a sorban az utolsó eladó kiskutyánkat a tengerentúlon várja új gazdi. Bp-ről dupla költségen tudták volna elszállítani, és még nem most, hanem az egyik oltása miatt csak 1 hónap múlva, viszont Bécsből már most és feleannyiért. Így történt, hogy természetesen ez utóbbit választotta mind a vevő, mind mi, így ma reggel útnak indultunk, hogy új otthonába indítsuk a kisasszonyt :) Csodás napsütés, esővel, szivárvánnyal, mintha az időjárás is nekünk táncolt volna. Amikor elállt az eső, mi megálltunk, a kötelező körökön kívül, mint etetés, itatás játszadoztam vele, majd irány az Air Cargo Center, ahol elbúcsúztunk tőle. Nagyon kedves osztrák kis családi vállalkozás szervezte a szállítást, imádták a kutyust, aki csak a környéken volt, jött őt fotózni. Egy vadászsólyom volt mellette egy zárt, de kis lukacsos dobozban. Azóta épp Frankfurtban várja a csatlakozást, addig is egy Animal Lounge-ban  foglalkoznak vele. Folyamatosan nézem, épp hol tart a logisztikai folyamat a Lufthansa oldalán a fuvarlevélszáma alapján. Izgulok érte, még egy 11 órás repülőút vár rá, itteni idő szerint holnap reggelre érkezik meg.

Még az úton éreztem, hogy annyira beállt már minden porcikám a heti stresszadagra pakolt összesen 6 órás autózás miatt, hogy ideje volt felhívnom a gyógymasszőrömet, szerencsére volt nála hely, úgyhogy 1,5 órára befeküdtem a kezei alá, nem mondom, hogy fájdalommentes volt, de nagyon jól esett. Már előtte is éreztem, de mire hazaértem végre beindult a mesim is, úgyhogy az 1 hónapja letett orvosi mappám most előkerül, holnap reggel remélem be tudok még a déli UH-ra jelentkezni, mert hétfőre a mesimnek már nem lesz nyoma sem, és addig vagy ilyen vagy olyan formában ösztrogénre lesz szükségem, mert már így is érzem a tipikus féloldalas migrén jeleit :( Nem szeretem, hogy túráztatja a szervezetem a hol nagyon sok (stimulációkor), hol nulla ösztrogénmennyiség (mesi idején, ha nem rögtön folytatom). Még nem tudom, drukkolok, hogy ne lásson cisztákat a dokim, vagy inkább még lásson egy kicsit, és hagyjuk ki az ünnepekkel teli decembert. Majd ott eldöntöm vagy az UH eldönti. Mindenesetre a Laboratórium kft-től is megérkezett az ajánlat, kb 100 000 Ft mindaz a vizsgálat, ami még nekem nincsen meg: allergénekre, táplálék-intoleranciára, az infertilitás- és thrombophylia panelekre. Ebből nyomtatok ki, és a dokinak szegezem a kérdést, van-e esély bármelyiket a SOTE-n belül intéznem, méghozzá sürgősen, ha jövő héten elindítanánk a következő peteérés-stimulációt. Mindenesetre ha holnap SOTE, akkor a talpreflexológus most kimarad.

Ma az Origo nyitólapján van egy "A meddő nő fejős tehén?" c. blogbejegyzés, hű de vegyes kommentelések érték, de maga a bejegyzés tetszik: http://bezzeganya.postr.hu/a-meddo-no-fejos-tehen

Sz. ma este céges vacsorán van, úgyhogy most átérzem, mit jelenthet neki, amikor nekem van ilyen kötelezettségem. Kár, hogy ezeket nem lehet összehangoltan egyszerre beütemezni. Már nagyon várom, hogy hazaérjen. De jövő héten lesz egy olyan rendezvényem, ami partneres, és együtt mehetünk :)

2012. november 28., szerda

Apu és a kutyusok

Ma feszített munkatempó volt, reggel 9-től este 8-ig. Amit lehet, felpörgettem még jobban, hogy a holnap mindenképp szabadnapot vehessek ki. Jól fog esni egy kis teljesen más kimozdulás, egy kis osztrák atmoszféra, egy kis vezetés, a bébikutyus (jaj, csak nehogy a szívemhez nőjön az út alatt), és apunak is jót fog tenni. Örülök, hogy sikerült az első távolabbi nemzetközi tenyésztői sikerében részt vennem :)

Apunak a megfelelő szülőnek való kiválasztásától kezdve az évekig tartó kitartás, nevelés, a fajta jellegének megfelelő táplálás a megfelelő étrend-kiegészítőkkel, a hazai és közeli külföldi kiállításokon versenyzés, tenyésztési tervek és megvalósítások, terhességgondozás, születés, újszülött-táplálás, éjszakázások, kiskutyák és az anyakutya egészséggondozása megannyi édes teher, főként, mióta nyugdíjas. Évekig sikerek követték ezt az alapos és azért költségesnek mondható hobbit, majd egyszer csak az egyetlen fiú kutyánk csontrák miatti hirtelen halála aput teljesen megtörte. Először lelkileg, előtte nem láttam őt ennyire szomorúnak és elkeseredettnek, majd testileg is: egyik éjjel, pár héttel a kutyánk halála után, pont akkor is kiskutyáink voltak, apu rosszul lett, éjjel, egyedül, mert a kiskutyusok miatti virrasztásból fakadóan anyut nem zavarva külön szobában aludt. Anyu így nem hallotta őt, először, de a második alkalommal hajnalban már felébredt apu ijesztően hangos fulladásos köhögésére. Kiszaladt, és látta, nagy a gond, apu nem tudott egy korty vizet sem inni, rettentően magas vérnyomása volt, eltorzult a fél arca, de teljesen értelmesen beszélt. Anyu mentőt hívott, már hajnalodott. Egy sms-re ébredtem, anyutól. Sosem szokott ilyenkor üzenni, pláne így: "szia Heni, ha felébredsz, hívj fel kérlek!" Elnémultan hallgattam, apu stroke-ot kapott, épp viszik a legközelebb 50 km-re lévő CT vizsgálatra. Felhívtam aput azonnal, felvette, eltorzult, túl mélyről jövő hangja a pulzusomat eddig nem ismert magasságokba lendítette, nagyon megijedtem. A reggel a várakozásé volt, elmentem még a munkahelyemre lezárni pár dolgot, majd irány az autópálya, haza, apuhoz a kórházba, anyuval. Akkor jött a következő roham, pont előttünk. Azt hittem, ott hal meg előttünk, kiabálva rohantam ki a folyosóra, segítségért. Jött orvos, asszisztens, de nem tudtak semmit tenni, az oxigénhiánytól már ellilulva kegyetlen volt látni őt. De apu túlélte! Sajnos kicsit későn kapta meg a vérhigító szérumokat, így a nyelési reflexe véglegesen elszállt, se nyelni, se köhögni nem tudott, a saját nyáltermelését sem. Először orrszonda, majd később gyomorszondával kellett együtt élnie. Hetekig kórház, majd bp-i rehabilitáció, több ezer szó napi hangos artikulálásával és reflex helyett akarattal nyelni tanulásnak meglett az eredménye, hónapokkal később mára már újra tud enni, inni, normális ételt, nemcsak kórházi tápot vagy otthoni turmixokat. Sajnos az agytörzsi stroke hátránya, hogy ott a legkevesebb az idegsejt, inkább érhálózatok találkozása jellemző, és kevés szomszédos idegsejt vesz át funkciókat. Sok gyógyszer, lelki és visszamaradt testi tünetek, erős zsibbadások vannak jelen most is az életében. De a kontrollvizsgálatok kimutatják hogy pl. kiegyensúlyozottabb a cukorszintje a kiskutyákkal való foglalkozás idején :)


Tavaly tavasszal ezért is hagytam abba az épp elkezdett babatervezést, fontos volt, hogy az ő egészsége legyen minél hamarabb időben kezelve, és anyunak is legyek támasza, a hugival együtt. Sz. végig támogatott mindenben, ahogy mindig, hősiesen tűrte, hogy itt hagytam, és hazaköltöztem 1-1 hétre. Ráadásul hónapokig légszomjjal, fulladással ébredtem éjjelente, valahol szomatizálhattam apu rohamát, szerencsére ez elmúlt, és remélem, hogy nem maradt vissza semmi lelki trauma miatti testi problémám, ami kihatással lehet a kezeléseimre. "Szerencsére" az idén éveleji megamennyiségű munka kellően kilendített ebből, apunak is konszolidálódott az állapota...így kezdtem a SOTE-n felvenni a fonalat újra tavasszal.

Gute Nacht!

2012. november 27., kedd

ÖTYE, rendezvény, talp stb.

Tegnap este ÖTYE volt a fősulis barátnőkkel, hihetetlen, de lassan 20 éve van ez a kis csipet-csapat, persze realizáltuk, most sajnos csak a gyerek nélküli bagázs tudott ott lenni. Már csak 4-en vagyunk így, ill. 5-en, csak 2 lány külföldön dolgozik, és csak egyikőjük van itthon éppen, 4 leányzó pedig már anyuka. Nagyon jót beszélgettünk, mint mindig, sosem tudnánk abbahagyni, 1 este mindig kevés mindenre és mindenkire. De jó, hogy vagyunk egymásnak, feltétel nélkül. Ha bárkinek krízis volt valaha is az életében, mindig volt valaki a másik segítségére, így számíthattunk egymásra. És persze egy-egy ÖTYE alatt mindig nagyokat kacagunk. Meséltem nekik a blogolásról, mennyivel kiegyensúlyozottabbá teszi az ember lányát, ha kiadhatja magából a dolgokat, hogy az addig érzett káosz strukturába rendeződik, hogy egy specifikus témában csak sorstársak tudnak ilyen mélységekig magukról írni, és relevánsan segíteni. Édesen érdeklődőek voltak a csajszik :)

Az ÖTYÉn persze azért bennem volt, hogy siettem volna haza, mert Sz-t megint egyedül hagytam, olyan édes volt, befejezte a szombaton félbe maradt takarítást :)

Ma reggel a csodás napsütés kicsalogatott végre futni, és jól esett volna a tegnap esti kimaradás miatt visszaaludni még, pláne tudván, hogy ma este rendezvényt kellett szerveznem, de bevállaltam, hogy ma egy fáradtabb napom lesz. A vérnyomásom csodás, futás után közvetlenül: 112/73 P103

A ma esti rendezvény nagyon jól sikerült a holnap reggeli meetingre is fel tudtam készülni egy nagyobb analitikus munkámmal,  így úgy jöttem haza imént, hogy egy sikeres napot érezhetek magam mögött.

Holnap be kell előre hoznom a csütörtökre tervezetteket is, mert 1 napra irány Bécs, ill. Schwechat, apuval és a kiskutyával. Izgulok miatta is, rendben legyen minden vele a hosszú repülőúton.

A mesim még nem jött meg, egyelőre PMS előjelek sincsenek (persze ez nem jelent semmit, fog. gátló mellett ez szokott lenni), jó lenne pénteken UH-ra menni. Tegnap voltam a talpreflexológusnál, pénteken megyek legközelebb, egyre jobb mind a talpam "kötöttsége", mind a petefészkeim reakciója, de azért még kicsit érzem őket.

2012. november 25., vasárnap

Természetes, huginak bevált útravalók a teherbeeséshez

Ma Audry blogján a Vemmáról olvasva jutott eszembe, hogy a hugim 7 évvel ezelőtt az első terhességét megelőzően szedett egy komplex készítményt, és akkor ugyan még nem beszélgettünk erről (hol voltam én akkor még a babatémáktól :), hanem pár év múlva egy kolléganőm révén egy algakapszulát szedtem, és akkor látta meg nálam hugi, hogy ez ugyanaz a márka. Bár neki spontán jöttek a gyerkőcök, de azért volt egy időben neki is hormonproblémája, így ma beugrott, hogy rákérdezzek, mi is volt az pontosan!


Ez az Energy terméke, név szerint GYNEX, ami egy "Bioinformációs, komplex gyógynövény-koncentrátum 15-féle gyógynövényből." Sokat írnak róla, a nekem fontos részt kiemeltem: "Kiemelt hatásterületei: hormonrendszer, nőgyógyászati panaszok, lelki instabilitás, alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez... A készítményben található gyógynövények, kristályenergiák és homeopátiás információk  jótékony hatása – külön-külön és egymást erősítve is – elsősorban a hormonrendszer regenerálására irányul... Kiválóan alkalmazhatók gyulladásos és hormonrendszeri eredetű nőgyógyászati panaszok, menstruáció előtti feszültség, rendszertelen havi vérzés, folyások, petefészek-gyulladás esetén, valamint a változás korában a klimaxos panaszok (pl. hőhullámok) enyhítésére, csontritkulásban, mellciszták és -daganatok megelőzésére és kiegészítő kezelésére. Használata hozzájárul a méhnyakrák megelőzéséhez. A benne lévő fitoösztrogének óvják a méhnyálkahártyát. Harmonizálhatja az egész hormonrendszer – az agyalapi mirigy (hipofízis), a tobozmirigy (epifízis), a csecsemőmirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a hasnyálmirigy, a mellékvese, a petefészek – működését, valamint előnyösen hat a lépre, a vastagbélre és a fehérvérsejtképzésre. Hormonkezeléssel egy időben is adagolható. Javíthatja továbbá a bőr és a tüdő állapotát. Előnyösen alkalmazható csökkent immunitás, egyes vírusfertőzések, rossz fogak, ízületi gyulladás, gyomorgyulladás, prosztatagyulladás, férfi és női terméketlenség esetén, a tesztoszteron receptorok számának növelése céljából...." 

 Egyetlen pont, ami miatt meggondolandó nekem: "pajzsmirigygyulladásban (thyreoiditis) vagy pajzsmirigy-túlműködésben (hyperthyreosis), valamint magas vérnyomásban szenvedő személyek a készítmény szedését beszéljék meg a kezelőorvosukkal!" - bár a múlt heti UH szerint pajzsmirigygyulladásom nincsen, ha gond is van vele, akkor alulműködik (ez kiderül hamarosan a vérvételi eredményemből). A magas vérnyomás: no ma reggel 98/64 volt, olyan alacsony, mint tini koromban :) De persze ez a stimuláció idején megint fel fog menni 160/100 környékére, de ha gyógyszerrel és mozgással kezelem, akkor elvileg ez sem lehet gond. Mindenesetre még a következő inszemináció előtti stimu előtt elkezdem!

Úgy látom, férfiaknak is ajánlott, és még elég sokat írnak a termékről >> ITT 


Egy ilyen kúra után pedig lehet, megnézem a Vemmát is, addigra ezek a homeopátiás információk helyrepakolnak sokmindent, lehet, befogadóbb táptalaj lesz egy kiadós vitamin- és nyomelem-bevitelre.


Ahogy hugi e témában ma eszembe jutott (
sajnos mióta gyermekei vannak, nem tudunk sem e témában, sem más dologban hosszasan beszélgetni, mert ahhoz nem találkozunk elég sűrűn, így természetesen mindig ott vannak a gyerekek is vele, amit persze cseppet sem bánok, imádom őket :)), bevillant az is, hogy kb 8-9 éve hozott nekem egy medált a Fülöp-szigetekről, amire nemrég hívta föl a figyelmemet, hogy ugye tudom, hogy ez a termékenység szimbóluma a philippino nőknél? :) Elő is kerestem most ezt a talizmánt, és bizony ráció ide vagy oda, a vonzás és a hit erejében is hiszek, így ezt a medált mostantól tuti hordani fogom :)

2012. november 24., szombat

Nyüzsgő novemberi hétvége

Nyüzsi nap volt, a délelőtt a takarításé, a szüleim délben érkeztek, utána irány együtt vendégségbe, hugimék is becsatlakoztak. Voltak beszélgetések, gyerekekkel kirakózás, kártyázás, majd sok-sok finomság, nevetések. Szép nap volt, most édes a pihenés kicsit kettesben. Holnap pedig vár egy újabb útrakelés.


Ui: Sz. ma reggel futni volt, én megint kihagytam, annyi HTB dologgal el vagyok maradva, és frusztrál, ill. amióta jó a vérnyomásom, nincs akkora hajtóerő sem bennem, vagy csak a petefészkeimet kímélem automatikusan, nem tudom. De nem lehet de, utoljára múlt vasárnap futottam :/ Ez nem jó, mégha tartom is az eddig leadott 2 kg-t. Sz. mutatott egy inspiráló videót, tényleg kedvcsináló :)


Hálaadás

Ma szerettem volna korábban hazajönni az irodából, hogy itthon kitakarítsak, mert a hétvége megint nyüzsgő lesz, de nem eresztettek a teendők. Úgyhogy így marad a holnap délelőtt, sietnem kell vele. A szüleim jönnek, majd együtt megyünk egy éppen Mo-n élő amerikai baráti családhoz. Tegnap kezdődött a Hálaadás, náluk ez talán a legnagyobb ünnep. Tavaly voltunk először, az első benyomás, hogy életemben nem ettem olyan finom pulykát, amit egészben sütöttek meg, órákon át. A német amerikai bázisról hozták nekik, otthonról. Meglepő volt, itthon nekem a pulykahús jóval szárazabb, akárhogy is sütjük. Beszélgettünk róla, még pulykából is léteznek bizonyára különböző fajták a világban :)
A pulykán túl pedig nagyon tetszik, hogy van egy olyan ünnepük, amikor a hálát, a köszönet "ünneplőbe öltöztetik", megállnak egy pár napra, és átgondolják, miért is hálásak.

Szóval holnap du. kicsit amerikanizálódunk, majd este pakolás, mert vasárnap reggel irány vidékre, Sz. családjához, náluk is van jó pár ünnepelt ebben a hónapban :) El fog szaladni ez a hétvége is.

Jövő héten még egy talpreflexológia lesz, de lehet, hogy 2 is. A hét 2. felében talán már tudok dr Murberhez kontrollra is  menni, de legkésőbb utána hétfőn.

Ma éjjel nem aludtam rosszul, nem voltak rémálmok sem, most napközben éreztem erősebbnek és hosszasabbnak a petefészkeim, ill. a remélhetőleg kis cisztáim  munkálkodását. Bizakodó vagyok :)

Ma este végre tanulmányoztam a Laboratórium Kft oldalát is, és írtam is nekik. Megint erősebb a puffadásom, így rögtön 2 ajánlatot is kértem tőlük, erre és a beágyazódásért felelős génekre is. Jövő héten remélem, eljutok ezekre a vérvételekre is.

Kedden lesz egy esti rendezvényem újra, ott kell lennem, csütörtökön pedig remélhetőleg Bécsbe megyek, mert úgy tűnik, van egy komoly érdeklődő a még egyetlen eladó kiskutyánkra, persze mire mindent leleveleztem napokon át, addigra akadt volna egy itthoni komolyabb is, de még semmi nem dőlt el, max a tendenciák. Az osztrák cég, akik szállítják majd kifejezetten távoli légi állatszállításra specializálódtak. Jót mulattam, mikor megláttam a referenciákat a salzburgi, bécsi, innsbrucki állatkerttől afrikai nagykövetségekig, a szállított állatokról nem is beszélve: szurikáta, krokodil, pingvin, panda, oroszlán és persze nagyon sok kutyus, cicus. Profi cégnek tűnnek.

Az eheti bioritmusom része, hogy reggel felkelés és este elalvás előtt a telefonomon pedig mindig Audry blogját olvasom :) Hihetetlen profi, alapos, és gondolatébresztő!

2012. november 23., péntek

Talpreflexológia: rossz álmok, forró has

Ma voltam újra talpreflexológusnál. Szinte végig erősen kapaszkodtam, ezt úgy hívom, ez a katapultáló testhelyzet. Szorítottam a masszázsszék karfáját, annyira fájt. Főként a petefészek pontoknál, de a vegetatív idegrendszernél is jelzett, ez a pont pl. azt is jelenti, mennyire alkalmazom éppen a "lexarom" kapszulát abban, amit nem tudok irányítani. Az egész talp ultra érzékenysége azért van egyébként, mert rövid időn belül voltam másodjára, ez olyan, mint izomlázra újra sportolni. Teljesen feltöltött, olyan könnyed volt utána járni, és jövő hétfőre be is jelentkeztem, megyek újra.

A talpreflexológiának új hatása is van, ami új nekem. Hétfő, azaz az első kezelés óta éjjelente rosszakat álmodom. Nyöszörgök, vonyítok, mintegy husky kiskutya, nem jönnek ki a szavak, csak hangok, felébresztem magam és Sz-t is. Első éjjel azt álmodtam, hogy egy sűrű erdőben követnünk kell együtt Sz-szel a pislákoló fényeket, és sietnünk kell, nehogy szem előtt veszítsük a fényeket, rohantunk a bozótosban. Amikor felébredtem, az egész hasam forró volt, elég erősen dolgozott valami jóleső erő a petefészkeimen. Nevetőgörcsöt kaptam még akkor éjjel, hogy Sz mesélte, milyen különböző frekvenciájú hangokat próbáltam kiadni. Nehezen aludtam vissza.

Tegnap éjjel megint álmodtam, most azt, hogy az erkélyünkre csalogatott valami fura erő vagy ember, és Sz. hiába próbált visszatartani, a fürdőszobából nem tudott kijönni utánam. Szerettem volna, de nem tudtam a kérésének eleget tenni, az az erő húzott, majd snitt, és a következő pillanatban már anyu arcát láttam, holtan. Nagyon durva és morbid érzés volt, ekkor riadtam fel, megint nyöszörögtem, így Sz is felébredt. Csak 3-fél 4 volt, kb 5-kor sikerült visszaaludnom. A hasam most is izzott, dolgozott valami, reggelre lelapult.

Anyu arca holtan nagyon felzaklatott, biztos azért kúszott be így az álmomba, mert tegnap derült ki, amikor egy szívkivizsgáláson volt, hogy nem jó a vérnyomása. Nagyon féltem. Törékeny testalkatú, mégis most magas a vérnyomása, eléggé stresszes. Szeretném, ha jóval több időt töltene kellemes, neki tetsző dolgokkal, nem csak a háztartás, munka, apu és apu hobbija lenne a napi rutinja nyugdíjasként, hanem érnék felhőtlen, humoros, önfeledt, kényeztető impulzusok, hogy járjon el masszázsra, hogy igenis legyenek barátnős programjai, csak nehéz neki a korosztályában, egy kisvárosban, kevés hasonló barátnővel, ezáltal korlátozott mobilitással ezt valódi szokássá tenni. Jó pár hónapja próbálom rávenni, de mintha félne egyedül programokat csinálni, nem elég kezdeményező, ill. ha már egyik barátnője nem tud vele tartani, vagy utána nem jelentkezik, ő nem akar kellemetlenkedni, hogy ő nem háborgat senkit, vagy csak nem szeretné, hogy aput ezzel megbántsa. De így eltelnek hetek, hónapok, hogy nem találkozik senkivel nagymamámon és rajtunk kívül, pedig rokonok, barátnők szinte mindegyike nyugdíjas ugyanott abban a kisvárosban, és kb 10-15 perc alatt autóval és biciklivel is elérhető lenne a másikuk. Igenis szerintem nem szabad hagyni, hogy így elsorvadjanak kapcsolatok, mint valamiért az ő korosztályában ez náluk jellemző lett. Szokás volt, hogy míg mi kicsik voltunk, férjekkel, gyerekekkel együtt találkoztak mindig, megszokták. De mi felnőttek lettünk, már nem élünk ott, a férjek pedig az aktív munka megszűntével nem akarnak, nem szeretnek kimozdulni, társalogni. Ezt látom apunál is, csak a kutyáival hajlandó programokat szervezni, ill. korábbi munkatársakkal nosztalgiázva - ezek az egyedüli társas kimozdulásai, a többi inkább magányos rutin. Anyunak meg kellene tanulnia "csajos" programokra eljárni, proaktívan, nem csak reaktívan. Remélem, most a magas vérnyomás kicsit ráviszi majd erre. Most belemenekül a napi otthoni rutinba, ami lehet, hogy jól esik neki, sőt sokszor szerintem túl is vállalja magát: kertészkedik, házimunkázik, főz, de sem testileg, sem lelkileg nem tud ezektől feltöltődni. Remélem, hogy gyűjt elég erőt, hogy legyen kicsit önzőbb, mert igenis jár neki is! :)


Remélem, ma éjjel nem okoz rossz álmokat, és nem ébreszt fel a hasam. De ha így is lesz, nem baj, végülis hagy' dolgozzon, hisz' ezért kezdtem el a talpas cisztaűzést :)

2012. november 21., szerda

Zeneterápia

Kicsit feszült lettem este, pedig most semmi okom rá, csak a gombóc megint zavar a torkomban. Sz. ráébresztett, régen hallgattam zenét. Igaza van, ő hosszabb utat tesz meg minden nap, és közben hol rádiót, hol a letöltött zenéit hallgatja. Én akkor intézem el a telefonjaim egy részét. Most pótoltam kicsit, amíg ő megnézett egy sportműsort, csak én, fülhallgatóval, de Sz. mellett a kanapén relaxálva.
.



Megnyugodtam, kifejezetten jobban lettem egy kis dallamtól.

Manőverező nő

Tegnap egész nap éreztem a petefészkeimet, most is főként a jobboldalt, pedig elvileg a baloldalon vannak a nagyobb ciszták, vagy csak voltak. A melleim napok óta valamiért nagyobbodni kezdtek. Persze ez jó optikailag, de remélem, nincs gond velük. Lehet, hogy a tüszőkből lett ciszták is "termelnek" némi ösztradiolt? Mindenesetre még van 1 hét a fogamzásgátlóból, utána kiderül, mi a helyzet odabenn.

Hidegebb lett, most nem fűlik a fogam a futáshoz. Talán nem is a hideg miatt, nem tetszik ez a vaskos köd + füst kombo. Ezért inkább sétáltunk egy nagyot, így addig is együtt voltunk Sz-al. Harmonizálnom kell a több munkát + az itthoni és rohangálást igénylő individuális dolgokat, hiányzom neki :)



Ma este a fitness DVD-im között keresek valami jót, átmenetileg. Amúgy van céges belépőm az Oxygenbe, de ha elmegyek, 10-nél előbb nem érek haza, Sz. magányos lesz. Nem mintha nem tudná lefoglalni magát, mert mindig is szerettem benne, hogy rengeteget olvas, képzi magát, de most érzem, rám van szüksége. A bioritmusunk alapvetően így is más kell, hogy legyen, ő vidéken dolgozik, korábban kezdenek, mint mi itt Bp-en, így rendszerint elalszik, mire én ágyba kerülök, de azért félálomban még odabújok hozzá. Reggel pedig ő a frissebb, mindig készít nekem kávét, még az ágyban iszom meg, és utána még itthon vagyok 1,5-2 órát. Szóval télre valami okosat kell kitalálni, mindkettőnknek, amit tavasz-ősz között a golf adott, közös élményként. Legszívesebben síelnék :)

A kevesebb együtt töltött időt a barátnőim is érzik, főleg, akiknek nincs éppen párkapcsolatuk, vagy több idejük van munka mellett. Jó lenne velük is találkozni, de sokszor hónapokig nem sikerül! Ilyenkor jön egy félórás-órás telefonálás, hogy azért tudjunk egymásról. Megértőek velem, de azért a régi időkben pár hetente vagy havonta találkoztunk. Igyekszem bepótolni, hátha legkésőbb 2 ünnep között sikerül. 

A saját örömömre szolgáló tevékenységek is hiányoznak, de egyelőre le tudok mondani róluk, mint pl. kozmetikus, fodrász, itthoni DIY, mint pl. adventi koszorú készítése, szezonális inspirációk. Ez utóbbit csak vizuálisan fogyasztom addig is a Pinterest-en...

Szumma szummárum, ez a "manőverező" nők tipikus esete: karrier-magánélet-önmaguk között lavíroznak. Mi lesz, ha baba lesz? Ugyanez, sőt :)


2012. november 19., hétfő

To Do lista élén: Talpreflexológus & még sok más

Ma reggel úgy keltem, hogy muszáj volt egy listát írnom, mit szeretnék elintézni, mert kezdenek a hullámok összecsapni, prioritás szerint:

- TOP fontosságú: a talpreflexológus ma és mostantól heti minimum 2x, míg a ciszták el nem múlnak!
- Bel2, növekedési hormon recept, IGF-1 kontroll, ami ehhez kapcsolódik
- Posta, megjött a közterület felügyelet válasza a fellebbezésemre: a szeptemberi műtétem előtt jóhiszeműen parkoltam egy dupla mozgássérült hely elejére parkolt autó elé, mint 3. helyre a parkoló zónában, csak 2 hely volt a mozgássérült hely, a többi nem. De ő nem pontosan a 2. helyen állt, hanem az elsőbe is belógott, ezt nem vettem észre. Ő közben elállt onnan, míg én a műtét előkészületei miatt órákig bent voltam a klinikán, az első helyre pedig beállt valaki más, a 2. hely szűkebb sajnos volt, mint egy autóhely. Így fizethetek most 50 ezer Ft-ot :( A jogász kollégám segítségével fellebbeztem, fizettem közel 2000 Ft körüli parkolódíjat is aznap, hiába. 10 m-en belül voltam, bár ez a képeken nem egyértelmű szerintem, szerintük igen, és jogukban áll 2-szeresét is kiszámlázni, ha nem fizetem be azonnal... Azt hiszem, nem viaskodom, nincs kedvem hozzá, hogy idegeskedjek. Bárcsak ezt a pénzt akár egy orvosnak adtam volna. De vissza a listámhoz:
- Ételintolerncia-vizsgálat: már tologatom egy ideje...
- IR vizsgálat: lehet, hogy csak decemberben 2 ünnep között, most annyi a munka, nincs kedvem idegeskedve beugrani egy cukorterhelésre.
- Netrisk.hu - autó kötelezőbiztosítás, csak ebben a hónapban lehet biztosítót váltani
- Alap nőgyógyászati vizsgálat: eltelt 1 év, ideje egy új citológia is
- Leiden, MTHFR, Protrombin - amikor fáj a vádlim, akkor előrébb csúszik a listámon, most nem, de tényleg előrébb kellene tennem...
- Téligumi-csere: bármikor leeshet a hó, soha nem húztam még eddig
- Fogorvos

Nos mindebből ma 3 pipa lett, bár a posta repeta lesz, visszamegyek a sárgacsekkel. A talpreflexológus megint istenien fájdalmas volt, azt hittem, katapultálok a székből :) De mennyei utána, és nem tudom létezik-e még más alternatív gyógyászat, ami ilyen gyorsan érezhető, nálam tuti nem. Eleve a mai nap gyomoridegével érkeztem, ő ezt eloszlatta a gyomor reflexológiás pontjának kezelésével. A pajzsmirigyemet anélkül említette, hogy én erről meséltem volna, valami nincs rendben, most is gombóc van a nyakamban, úgy érzem, mégha az UH nem is mutatta ki. Kiwi vagyok majd a TSH eredményemre. No és a petefészek pontok a sarkamon, no az volt a legbrutálabb, és persze ennek is volt azonnali testi leképezése, egész nap éreztem a petefészkeimet, mintha peteérésem lenne. Remélem, gyorsabban felszívódnak! Éreztem rendesen a nyirok kivezető csatornákat is, ez a felszívódás miatt fontos. Szóval megbeszéltük, most heti 2-3x megyek, legközelebb csütörtökön.

Este még beszaladtam a Bel2-re is, dr Sz-hez, aki egy fiatal, lendületes endokrinológus belgyógyász, nagyon kedvelem őt :) Úgy tűnik, ő is engem ill. a Gláz profnőt, aki a mentora lehet, úgy mesél róla: "ugye jár hozzá is Henriett, nagyon a szívén viseli a sorsát". Persze, dehogy bántanám meg vele, olyan, mintha 20 éve egy másik nagymamám lenne, csak ő egy zseni, ráadásul ennyi idősen. No de visszatérve Sz. doktornőre: csak nála vehetem át  növekedési hormonra írt receptet, gyorsan sorra kerültem nála, mikor meglátott. Érdeklődött miujs, nevetgélve beszélgettünk. Meséltem neki pár szóban, miujs most velem, milyen vizsgálatokat tervezek, szerinte hagyjam az IR-t, "magánál nem ez van Henriett!", említettem neki, fogynom kell, "csak joggingoljon Henriett!" - ó pont ezt teszem én :) Mondtam még azt is neki, régen nézte a növekedési hormon szintemet az injekció hatására, vérvételi időpontot is kaptam erre a hétre, úgyhogy lehet, hogy a decemberi újrakezdés nem is lenne most jó, hogy mindennel végezzek addig? :) Uh, hízik ez a To Do lista...

Visszatérve a talpreflexológushoz: Minden kezelés után eddig azonnal éreztem, hogy valami beindul a szervezetemben, és olyan könnyed lett minden. Voltam nála általános célzattal, volt, hogy az emésztésemmel kapcsolatosan, és egy ideje amikor sikerült összehozni az időpontjaimat az ő táncrendjével, akkor az ovuláció ideje alatt is. Ekkor volt, hogy minden nap, pedig ez a gyakoriság nem is javasolt normál esetben, de ugye a megtermékenyülési idő diktálja a tempót.

A zúzós megbeszélésekkel és saját to do listás napom végére vitaminbombára vágytam, így elővettem a gyümölcscentrifugát, és Korpovit típusú keksszel ez volt a vacsim, yammie, jól esett :)



Ez a hét durva lesz, még ma este is vár egy prezentáció-készítés holnap reggelre, stratégiai megbeszélés az ügyvezetőnkkel közösen, így nagy sajnálatomra alig tudom a héten kedves blogtársaim írásait olvasni, írni nekik, pedig falnám a soraikat is! És persze nem feledkezhetem meg a páromról, Sz-ról sem, már kezd erre a blogra féltékeny lenni :)

2012. november 18., vasárnap

Kiskutyák & nagynéni üzemmód

A hétvégét szüleimnél töltöttük, épp egyszerre érkeztünk az egyik kiskutyavásárlóval, úgyhogy nyomban fotósként ugrottam be apum segítségére, hogy megörökítsük az új gazdit és az ő új kedvencét. Apu ugyanis hobbiként fajtakutyákat tart, kiállításokra jár (van egy jókora serlegekkel teli szekrénye is), és kiskutyáink is vannak időnként. Idén az egyik nőstény kutyánk pont aznap szült ill. kellett császárral is az egyik bébit megszülnie szeptemberben, amikor én is épp műtőben voltam, fura egy egybeesés volt :) Csak hát amíg a kutyánknak lett 7 bébije, én pedig akkor csak egy nőgyógyászati diagnózisért feküdtem be, emlékszem, amíg én a kutyánk hogyléte után érdeklődtem apumnál aznap, addig ő az enyém után. Szóval mostanra lettek a "bébik" 2 hónaposak, irtó gyorsan nőnek, nemrég még cucliztak, tejszagú kis manók voltak, pár hetet nem vagyok otthon, és máris 10 kg-ot nyomnak egyenként! Ilyenek ők:

A kutyalátogatás után elkezdtünk ünnepelni, kicsik-nagyok, zsongott a ház :) A szüleim megint kitettek magukért, nagyon sokfélét főztek, én csak kb. fele annyit merek most enni, mint pl. huszonévesen, mert nem érzem jól magam a túlzott jóllakottságtól. Míg régen feltöltődtem tőle, most felpuffadok. Pedig tényleg annyira finomakat és jó alapanyagból főznek. Sajnos így kénytelen vagyok kvázi megbántani őket a felnőttkori válogatósságommal, mert csak csipegetek. De hát nekik nincs laktóz-, glutén- stb érzékenységük. Nekem vélhetően van valami, ami képes hetekre, hónapokra eltűnni, majd megint előjönni, követhetetlenül, mire. Hát ezt teszi velem vagy a hormon vagy a sok stressz éveken át pl. a korábbi munkahelyemen vagy a még párkeresési éveimben vagy csak egyszerűen a kor, így itt az ideje ennek pontosabban utánajárnom! Azért alapvetően jól éreztem magam, sétáltunk este egy nagyot, ma pedig reggel futottam az erdő szélén egy sportpályán, ahol rengeteget jártam gyerekkoromban. A párom is elkísért, míg én róttam a köröket, ő addig " golfozott" egy faággal az erdő szélén :)

Még szombat este nagyot játszottunk a hugim gyerekeivel, a 4 éves unokaöcsém, pl. a nyakamba mászott, a térdemen csúszott, mint egy csúszdán, óriásiakat kacagtunk, néha hajkefe-mikrofonba énekeltünk az x-faktor középszintű előadásaira, de nem foglalkoztunk ki-hogy énekel a tv-ben, a lényeg, mi jót buliztunk :) A páromat is bevontam, a gyerekek által szedett gesztenyékkel zsonglőrködött egy kicsit. A 6 éves unokahúgom pedig rajzolt, gesztenyefigurákat gyártott, néha ő is bekapcsolódott a performanszunkba :) Aztán este kis olvasás, alvás, ma pedig keresztszüleim, nagymamám jöttek el. A keresztszüleim friss nagyszülők lettek, természetesen az unokatesóm által küldött friss videókat megnéztük a babáról.

Este én vezettem vissza, már újra itthon vagyunk, kettecskén. Az imént volt egy hívás tengerentúlról, egy érdeklődő volt az egyik kiskutyánkra, úh. még gyorsan írnom kell neki egy kutya-emailt :)

Holnap pedig remélem, taplreflexológus!

2012. november 17., szombat

Születés, halál, bor...

Ma nagyon jól ébredtem, végre lapos hassal, az utóbbi időben a szerintem a régi/újabb típusú fogamzásgátlós ösztrogénpótlás miatt kiújult az emésztési problémám, de este Rita receptjeiből készítettem én is fahéjas zabkását, egy kis bio körtével megbolondítva. Reggelre annyira jó közérzettel ébredtem, hogy rögtön a csinosabb ruhatáramból vettem elő egy darabot, egész nap teli voltam energiával, szárnyaltam :) A kora reggeli futás most elmaradt, mentem vissza a rendezvény-helyszínre, a hostesseket ellátni a mai, hétvégi teendőikkel.

Még délelőtt beértem az irodába, szerencsére a tegnap este beharangozott, de akkor még ismeretlen projekt nem volt nagy falat, ma megoldottam.

A bejegyzésem címe azért ez a paradoxon, mert ma egyszerre értek impulzusok mindkét témában:

Születés 
- a rendezvényen sok volt az 1 m2-re jutó kismamák, gyerekek, anyukák és a hozzájuk kötődő termékek és szolgáltatások száma :)
- ma lenne apai nagymamám 101 éves, már 23 éve nem él, de valahogy nem tudom sosem elfelejteni a születésnapját, ha ránézek a november 16-ra a naptárban, pedig nem is ünnepelte, ünnepeltette magát sosem. Nagyon csendes szolgalélek volt, sajnáltam, hogy tiniként nem faggattam őt ki, milyen volt az élete, de melyik tinit érdekli a nagyszülője múltja...

Halál
- a munkahelyemen nem volt ma benn az egyik kollégám. Kiderült, egyik legjobb barátja 33 évesen ma meghalt, egyszerűen elájult, nem tudni még, miért, de meghalt. Sokkoló volt hallani.
- egyik másik kollégám ma jelentette be, hogy elmegy a cégtől, ami nem friss döntés, csak most vált publikussá. Kiderült utána, apukája, aki kórházban volt hetek óta, ma meghalt. Valahol morbid egybeesés, merőben új élete lesz neki.

Szomorú dolgok ezek, és megérintettek, de nem lombozódtam le. Érdekes miért volt ma ennyire kontrasztosan jelen a születés és a halál fogalma körülöttem.


Este a párom vörösboros pohárral a kezében várt. Egészen múlt hétig nem igazán szerette a bort, sörös típus, de elmondása szerint most a nyár ízét pótolja nála, mert most először érzi, mennyire hiányzik neki, hogy gyakorlatilag szinte mindig golfozott, mielőtt hazajött, sokszor én is vele. Nos, borban nincs hiány nálam, az évek alatt sikerült több 10 évnél idősebb bort összegyűjtenem, és nem azért, mert muzeális borok gyűjtésére hajtanék, egyszerűen kaptam őket, nem ittam meg egyedül sem, a párommal sem. No de most elkezdtük megkóstolgatni, amíg nekem lehet. Kóstolgatás közben sütöttem csirkemellet natúran, főztem mellé arrabiata szárított zöldségkeverékkel ízesített basmati rizst. Finom lett, én csak csipegettem belőle, mert később megettem a túró másik felét a zabkásában, almával.


Ma felhívtam a talpreflexológusomat is, Rita emlékeztetett rá, hogy cisztaűzésre ez is kiváló. Nem is értem, a héten miért nem mentem el hozzá! Hétfőn elvileg már lesz időpontom hozzá, belehúzok, hátha a hátralévő 2 hétben van esély elhessegetni őket...

Holnap utazunk vidékre a szüleimhez, fülhúzás lesz, van pár ünnepelt a hónapban - a múltkör összeadtam a párom és az én rokonságom ünnepeltjeit, 10-en vagyunk érintettek :) Várom, mert hugi gyerekeivel jól elleszünk, lesz séta, kiskutyák, legózás, cipelő cicákról mesélés, stb. úh. elindul holnap a feketeöves nagynéni üzemmód!!! :)



2012. november 16., péntek

Klinika - iroda - rendezvény - Lidl-ben ismerős, babával

Tegnap este keresném az TSH vérvételi beutalót, 1,5 óra után feladtam, nem lett meg. Utoljára a recepteimmel együtt fogtam össze a patikában, lehet, hogy ott félretettem, és nem raktam vissza a táskámba? Vagy a táblagépbe csúsztatva is hagyhattam, amit a munkahelyen realizáltam, és az asztalomon van valahol a sok papír között? Mindegy, gondoltam reggel kérek egy újat Dr Murbertől vagy az asszisztensektől. 1,5 órát vártam a folyosón, ma valamiért nagyon sokan voltak. Az orvos leszidta az asszisztenst, miért nem adott nekem papírt, mert nem kellett volna egy vérvétel miatt ott ülnöm ennyit. De az éhségen kívül nem volt annyira rossz most várakozni, mert addig is olvashattam a telefonomról Rita blogjának még előző hónapjait, tegnap augusztus-szeptember hónapokat, ma már októbert :)

Érdekes érzés volt bemenni, hogy most nem a petéim a főszereplők. Olyan outsider érzés volt az előző alkalomhoz képes, amikor inszeminációra mentem azon a még nyárias őszi napon, pedig nem is volt annyira régen. Jó lenne 2 hét múlva a dokinak azt látnia, hogy kezdhetjük a következő stimulációt, de még mindig érzem, hogy vannak ciszták. Elég volt nekik 2 hét alatt kifejlődni, olyan kár, hogy hónapokig tarthat, mire felszívódhatnak.

A vérvétel után rohantam be dolgozni, de csak rövidebb időre, de akkor nagyon intenzíven, mert már délre volt időpontom a pajzsmirigy UH-ra. Eredmény: normális méret, normális szerkezet, nincs semmi kóros. A gombócérzet ma nem volt olyan nagy, mint tegnap. Mindenesetre füll-orr-gégészhez javasoltak elmenni. Jövő héten kell hétfőn egyeztetnem, a magánklinikán az ismerősöm ajánlott egy nagyon jó szakembert a Lászó kórházban.

Utána visszamentem az irodába pár órára, délután-este pedig standépítés várt, este 6-7-ig dekoráltunk a gyakornokunkkal. Utána a Lidl-be beugrottam, hogy vegyek friss húst holnap vacsira, egyszer csak rám köszön egy régi ismerősöm, akivel ügyfélként dolgoztunk együtt pár éve. Tudtam, hogy GYED-en van, sőt fényképeken már láttam is a kisfiát, de még nem találkoztunk, mióta szült, mondtam is neki, sajnálom, de annyira kevés időm van a családomra, barátaimra is, hogy hét közben későn végzek, hétvégén mindig igyekszünk valahova elutazni a lakásból. Néha lelkileg kicsit nehéz is babalátogatásokra menni, nem mindenkinél tudom ezt oldottan kezelni, de szerencsére azért nem ez a jellemző. Nem tudom, miért, de most majdnem elbőgtem magam, mikor érdeklődött, velem miujs, pár szót meséltem neki, hogy épp miben vagyok, de skippeltem is a témát, nem akartam neonfényben a húsos pult felett feltűnően könnyeket hullajtani :)

Inkább a bevásárlás mellé még a pénztárnál 2 csodás mikulásvirágot gyorsan felmarkoltam, a hétvégén nagyimnak viszem az egyiket, a másikat itthon már el is helyeztem, most a szoba színfoltja :)

Holnap reggel rendezvény-start, hostessek betanítása, aztán irodába rohanás, este felhívtak, valami új projekt vár rám, délelőtt azzal kell kezdenem, amint beérek. Remélem, nem túl nagy falat, hogy teljesen be vagyok táblázva év végéig...

De addig is alszom egyet, jó éjt! :)

2012. november 14., szerda

Gombóc a torkomban & karácsonyi babaholmik

A napokban elfoglal nagyon a munka, rendezvényhegyek lesznek az elkövetkezendő 1 hónapban. Egyik este a Buddhabar hotelben a kolléganőm eseménye volt, de szolidaritásból mindig megyünk egymáséra, hátha segíthetünk, ha valami ad hoc probléma felmerül. Nagyon szép volt, hangulatos és nyugalmat árasztó a nagy ülő buddhával az étteremben. Jó volt pálcikával nosztalgiázni, még egy ázsiai volt munkahelyemre emlékeztetve. Mintha kicsit kiszakadtam volna egy estére itthonról, külföldinek éreztem magam, feltöltődtem tőle. Ilyenkor kicsit hiányoznak a régi külkeres munkáim, amikor utazgattam mindenfelé. De nem hiába hagytam ott azt az életformát, egy idő után magányosság érzésemet mélyítette, akkor még nem találtam a párom. De megérte Miatta életmódot váltani, munkakörömet itthonira váltani :)

Szóval holnap pedig már nekem kell egy rendezvényre kitelepítenem programokat, standot, hostesseket. Az esemény témája: baba, mama, gyerek. Biztos más szemmel fogok ott járni, mint az előző években, most életszerűbb a baba iránti vágyam, mint akkor, amikor még nem voltak kezeléseim... De mindent összevetve nem is bánom annyira, hogy most nincs stimulációm ebben a hónapban, sok lenne a hajtás-pajtás és a kórházba rohangálás a szervezetemnek, az esélyeinknek...

Délután nem voltam túl jól, egyre többször gombócot érzek a torkomban. Ma már teniszlabda méretűvé nőtt, de csak az érzés, szerencsére optikailag nem. Hívtam a Bel 2 klinikát, mert pont szerdánként van bent a Gláz profnő, de senki nem vette fel, persze akkor már közel 5 óra volt, kb fél 7-re értem oda. Azt még nem is meséltem, hogy a profnő már azt hiszem 86 éves, már nincs bent olyan sokáig, mint pl még 5 éve volt, előfordult, hogy este 10-kor kerültem sorra. De sosem haragudtam miatta, becsülöm őt, hogy ennyi idősen is praktizál, és nincs orvos Mo-n, akit nem tanított volna :) Azért elugrottam, hátha bent találom mégis. Nem akartam a mobilján zavarni. Útközben inkább felhívtam egy magánklinikán dolgozó ismerősömet is, hogy holnap elugranék pajzsmirigy UH-ra, visszaszól reggel, mikor mehetek még aznap. Plusz reggelre a Női 1-re is beugrok előtte, mert szerencsére van egy vérvételi beutalóm pajzsmirigy hormonokra vonatkozóan. Már úgyis csak 11 szem van hátra a fogamzásgátlóból, ami azt jelenti, hogy még 15-18 napom van a mesiig, azaz az UH kontrollig, addigra nem árt, ha meglesz a pajzsmirigy eredményem. Ezt el is döntöttem ott, és a klinikáról kifelé jövet összefutottam a Bel 2 igazgatójával Prof Rácz Károllyal, kb 5 éve még ő adhatta nekem a növekedési hormon receptet. Érdeklődött, hogy vagyok. Kb 2 mondatban mondtam neki, miben vagyok, miért ugrottam be. Láttam, siet, rövidre is fogtam. Válasza az volt, hogy ez sajnos vele jár, mármint a pajzsmirigy probléma az asszisztált reprodukcióval... Kicsit meg is nyugodtam, de azért tudom, az esélyeinket nem valószínű, hogy növelni fogja...

Így este jutottam el vásárolni, ekkor már csakis a Tesco jöhetett szóba. Szerencsére az egyik legjobb üzletük van útban hazafelé. A bejárattól a gyümölcsök-zöldségek felé haladva most jobban megakadt a szemem olyan dolgokon, ami babákhoz fűződik, de ezen nincs mit csodálkozni, mindenkinek vannak ilyen tapasztalásai egy adott témában. Sűrűbben látok valamiért kismamákat is akkor, amikor stimulálom magam :) Szóval nem bírtam megállni, hogy ne álljak meg, és ne fotózzam le a szezonális babaholmikat:



Ugye jövőre mi is öltöztethetjük ilyen kinek cuki /kinek giccses zokniba, rugiba, partedlibe a kisbabánkat? :)

2012. november 11., vasárnap

Inszemináció: 4. stimuláció, 4 pete, 4 ciszta

A 4. stimulációm a műtét előtt lévő augusztusi protokollok alapján zajlott, eleinte 1 ampulla/nap, a végefelé 2 ampulla/nap, ez bevált, szép ösztradiolszintet hozott. A vérnyomásom még mindig volt, hogy felszaladt, de a futás remek megoldás volt rá, észrevettem, ha futok reggel is, este is, és mellé igyekszem nem idegeskedni semmin, sőt, ha a kollégák között volt valamilyen szóváltás, inkább ki is mentem a szobából - szóval mindenre így ügyelve akkor egész szépen 130/80 körül maradt. Visszanéztem az előző évek endokrin leleteimet, azokon is mindig ilyen érték volt. Ha nem volt időm napi 2 futásra, akkor a kihagyott futás napszakában sajnos be kellett vennem a Dopegyt-et, de már elmaradt a zombi mellékhatás. Nem tudom, ez jó vagy sem, azaz hozzászoktam, és követeli majd a szervezetem, vagy hozzászoktam, de nincs addiktív hozadéka. Eddig ez utóbbi bizonyul valósnak, mert nem kellett emelnem az adagot vagy a periodicitását. Ebben a hónapban voltam egy pajzsmirigykontrollon is, kicsit alacsonyak lettek az értékek, de prof Gláz szerint ezt imádják a nőgyógyászok, igaza volt, dr M-nek is tetszett. Akkor még nem volt semmilyen pajzsmirigyre vonatkozó tünetem. Viszont kb 2-3 hétre rá gombóc "keletkezett" a torkomban, megduzzadt a nyakam, és ugyan van, hogy elillan ez az érzés, de újra-újra előjön. Mindegy, ebben a ciklusban már nincs időm kivizsgáltatni, csak pár napom volt az ehavi petetáncrendemből.

Eljött a tüszőrepesztés napja. Gyönyörű 4 érett petém lett :) Szokásosan nem a háziorvosomhoz mentem, hanem ugyanúgy a SOTE-re, az ottani asszisztensekhez. A műtő és az embriológia közötti kis váróhelyiségben állva kapom mindig, ahogy most is. Ezúttal egy kismamajelölt épp aludt a műtőben, gondolom petesejtlevétele lehetett. Állok az embriológia ajtajához közel eső falnak támaszkodva, az asszi kikeverte az ampullát, bedöfte a fenekembe, sikerült egy ideget találnia, amitől önkéntelenül ugrottam egyet. Sosem történt még ilyen, pedig kaptam popószurit anno az agyalapi mirigy műtétem kapcsán is. No mindegy, azért valamennyire kontrolláltam magam, az egész a másodperc töredéke volt, viszont éreztem, valami folyik a fenekemen. Ugye nem jött ki? - kérdeztem izgatottan? Az asszisztens azt mondta, nem, dehogy, az még a fertőtlenítő spray, amit érezhetek. Gondoltam, hogy hát azt letörölte, nem?! De nem mondtam ki hangosan. Kaptam egy ragtapaszt, mert most először a vérzés sem akart elállni, pedig sosem szokott... Ahogy ott szerencsétlenkedtünk a ragtapasszal, az embriológiáról kijött egy doki, és az ajtajának hatósugarában álltam, neki nyitotta az ajtót a lábamnak, á, kicsit sem lettem ideges, hogy mi jön még! :) És jött is, később, ennek a napnak szerepe volt benne, szerintem.

Másnap a párommal bementünk reggel a "kisszobába", ahol kék nylonnal és egy fehér lepedővel van egy azt hiszem összecsukható fotelszerűség. Most vittem itthonról nagy színes törülközőt, ne legyen olyan idegesítően steril és kórházi a légkör. Persze az ajtó és a falak vastagságán a színes törülköző sem segített :) De már rutinosabbak voltunk, kezdi ő is otthonosabbnak érezni magát, hogy már nem először jött velem. Délre kellett visszamennem, akkorra válogatták le, sterilizálták és azt hiszem centrifugálták is a "drágáimat". Aznap minden mellénk állt: az utolsó nyárias napok egyike volt, még rövidujjúban mentem, holott október 19 volt, és minden olyan kellemes volt aznap. A levegő, az emberek hangulata, jött a hosszú hétvége, ami nekem + 1 nap volt, mert aznap vettek ki a Dunából egy 2. világháborús bombát, és a III. kerületi munkahelyem beleesett a kitelepítés hatósugarába. Soha jobbkor, így az aznapomat átadhattam teljesen az inszeminációnak, a reménynek.

Az inszeminációt dr M végezte a rendelőjében. Ártalmatlan beavatkozás volt, nem járt fájdalommal, egy citológiai vizsgálatra emlékeztetett. Utána kb. 20 percet még ott töltöttem fekvő helyzetben, nem volt nálam semmi olvasnivaló, természetesen nem is keltem fel miatta, így a szobában lévő egyetlen faliképet nézegettem, a dossziék címeit, és merengtem, befelé figyeltem magamra. Utána még javasolta az asszisztens, töltsek kis időt ülve a folyosón, úh. még egy félórát fekve ülve kint töltöttem, közben felhívtam a talp-reflexológusomat, akinél már augusztusban is jártam, amikor az első megtermékenyülésem volt.

Pont volt egy szabad félórája kora délután, így hozzá indultam a SOTE-ről. Ő egy tündéri ember, és már több meddőnek hitt nőnek segített a babavárásban (10-ből 6-7 az arány). Nálam tudja, hogy ő egyedül erre nem elég, de az ovulációs napjaimon, ha épp nem hétvégére esik, akkor mindig hívom, hogy most mennék, és nyomkodja meg úgy a talpam, hogy segítse a sejtjeink találkozását :) Még beágyazódásos időszakban nem mertem elmenni hozzá, lehet, hogy kellene... Nos talp-reflexológia megvolt, most nem is fájt, mint szokott, biztos a napi sport erre is hatással van. Az inszemináció után azért otthoni együttléttel is maximalizáltuk esélyeinket :)

Majd elmentünk a hosszú hétvége második felében vidékre a párom rokonaihoz, szuper idő volt, a sógornőm 10 hónapos kislányával rengeteget játszottunk, "söröztem" a családdal, kis csalással, mert alkoholmentes verzióban, majd meglátogattak bennünket amerikai ismerőseink is, velük töltöttünk egy félnapot, nosztalgiázva, mert 20 éve, amikor pont a műtétem éve is volt, akkor jártunk ott együtt utoljára.

Közben persze elindult a 6-10 napos várakozás, mely egyre reményteljesebben telt. Nagyon csalóka érzések ezek, a testem tüneteit nem tudom nem észrevenni, hamar elkapja az embert a remény, főleg, ha addig ismeretlen gyanújelek sokasodnak, melyek nem voltak akkor, amikor csak menstruáció lett időben 28 napra, de már peteéréssel, pl májusban. Az egész hasam megnő kb akkorára, mintha 3 hónapos terhes lennék, minden pillanatban mintha mindjárt megjön érzés, haszurka, a melleim megduzzadnak, a mellbimbóm sötétebb lesz, ultra érzékeny, már ha egy felsőt felveszek éppen bekeményedik, és ami új volt, hogy voltak émelygéseim is, már akkor is, ha ételről beszélgettem éppen anyuval telefonon. Anyu mesélte is, hogy annak idején ez volt neki is az első jel, hogy terhes, hogy nem bírta elviselni egyik Amo szappan illatát sem, ill. egy szilveszteri vacsorán a libamájtól undorodott meg :)

A hasam végig buci volt, nem győztem takargatni a munkahelyen, pláne, hogy többen tudják, miben vagyok, és felesleges lenne találgatni. De a mai löbögős felsők szerencsére ügyesen álcázták, egyedül a nadrágokkal voltam bajban, csak egy farmer jött rám, így babona ide vagy oda, vettem egy terhes nacit a H&M-ben, amiben kényelmesen változtathatta a hasam a méretét. Amúgy nagyon kényelmes, imádom :)

Hétvégére esett a beágyazódás nagyjábóli ideje. Még kb 5-6 napom volt a nem várt mesiig. Megint elindult a "pinkish" pecsételés. Rákapcsoltam megint a beágyazódás jelei guglizásba, izgatottak voltunk, féltem, sikerüljön megkapaszkodnia...

De másnap jött egy löket erősebb, sötétebb vérzés, majd visszacsitult pirosasba. Este már nem bírtam, írtam egy épp online weborvosnak, aki gyakorlatilag hülyének titulált, hogy hiszek az internetnek, mert nem jár vérzéssel a beágyazódás. Nem tudtam, várjak a nem várt mesi időpontjáig, ami péntek lett volna, és csak azután hétfőn menjek vissza a klinikára, vagy hamarabb, most, nehogy lecsússzak a következő stimulációról, ha nem időben kezdjük a menstruáció közepén-végén, de semmiképp nem utána.

Tesztelni nem akartam, minek, úgysem lehet a HCG a vizeletemben még ilyen korán, ha mégis van beágyazódás.A gyanújeleim maradtak, ezért is voltam tanácstalan, vergődtem a remény és a reménytelenség között. Mégis elmentem Dr M-hez, másnap pont rendelt a privát rendelésén. Első páciensként érkeztem. Meséltem neki, mi a helyzet, megvizsgált. A helyzet, hogy 4 tüszőből 4 ciszta lett, nem is kicsik. 2 db közel 4 cm-es, és 2 kisebb, 2-3 cm-es. Meglepődtem, és fel sem ocsúdtam az egészből, míg ott voltam, holott hallottam róla, hogy a stimulációnak lehet ilyen mellékhatása. Most 2-3 hónap szünet jön, de ha szerencsém van, akkor csak 1. Addig fogamzásgátló, mint a kezelésmentes időszakokban. Kérdeztem, mikor kezdjem el szedni. Mondta, hogy csak a hétvégén, azért csináljak egy tesztet pénteken vagy szombaton, amikorra esne a menstruációm. Hát mondanom sem kell, tudtam, hogy úgysem sikerült, a terhességi előjelek is szépen elmúltak, és összetettem a képet: a tüszőrepesztő injekciómból bizony valószínű nem került be mind a szervezetembe, mert mindegyik érett tüszőm ciszta lett... Aznap este zokogtam, a párom ölelt, és örült, hogy kitört, felszakadt belőlem a fájdalom. Azért megcsináltam a tesztet, a rend kedvéért, de már bontottam is ki a fogamzásgátlót... Persze nem tudhatom, mi okozta a gyanújeleket és az idő előtti vérzést. Volt ott egy olyan tüsző, ami mégis megrepedt, és volt megtermékenyülés, csak nem sikerült beágyazódnia? Vagy szimplán a ciszták tréfáltak meg? Ugyanis olvastam róla, hogy okozhatják ugyanezeket a tüneteket... Mindegy, felesleges gondolkodnom rajta, túl kellett lépnem a témán, levonva a tanulságokat: a tüszőrepesztő injekciónál ragaszkodom majd a zavartalan körülményekhez!

Most megint futok, néha golfozom, amíkor kicsit naposabb hétvége van, nők közül első is lettem egy versenyen, pedig 1 hónapot kihagytam. Mellette a munkahelyemen is most jobb az évvégi hajrában nem orvoshoz rohangálni, a főnököm nagyon megértő, de azért számít rám szakmailag is mellette. Itthon pedig apukám kiskutya-tenyésztésébe segítek nemzetközi kapcsolatokat építeni, épp egy chileinek és egy amerikainak írogatok éppen :)

És a legfontosabb, elkezdtem kiírni magamból mindent, ebben a blogban... Nagyon jól esik már nem csak másokét olvasni, ami ugyanúgy megmaradt, sőt, hanem nekem is alkotni, ezáltal feldolgozni az eddig történteket... Ezáltal az optimizmusom is visszatért, úgy érzem tiszta lappal indulhat majd vagy a decemberi vagy az újévi stimulációm. A párom is örül, hogy "alkotok", szerinte látszik rajtam, az energiáimon.

Addig is míg a cisztáim múlandóban, elintézek olyanokat, amit az orvosi vizitek miatt nem tudtam beiktatni, mint pl. vízóra-hitelesítés, fogorvos, fodrász, és még több futás-futás-futás :)

2012. november 10., szombat

Konzultáció

A párommal kértünk egy konzultációs időpontot Dr M privát rendelésére. Elmentünk hozzá, hogy ne csak mindig engem lásson, hanem mindkettőnket, mint pár, hogy nyomatékosítani tudjuk magunkat, az odafigyelésünket, hogy nem teljesen tudatlan párról van szó.

A párom is, én is sok mindennel tisztában vagyunk, és tudni is akarjuk, mi zajlik. Szeretem ezt benne, hogy ennyire nyitott a témában, mindent meg tudok vele beszélni, holott tudom, vannak férfiak, akik kifejezetten idegenkednek az orvosi témák ilyen mélységétől.

Szóval nálam most már műtétileg is bizonyítottan nem az odajutással van a probléma, sőt, a párom sejtjei is kiválóak, és tovább lehetne kísérletezni a stimuláció + otthoni együttlét verzióval, ahogy a másik 2 hipofízises esetnél így jött össze a terhesség, de annyit megtudtunk, hogy a mi esetünkben a korom miatt javasolt a továbblépés, 2 vagy maximum 3 inszeminációt javasol, utána innen is tovább kell lépni a lombikra, ha nem sikerül. Ugyanis volt már olyan 30-40 év közötti páciense, akinek egyik hónapban még reagáltak a petéi a stimulációra, utána hirtelen többet nem, korai menopausa miatt. De nekem szinte a teljes készlet még megvan! - mondtam neki. Azt mondta nem számít, mert nem a készlet mennyisége a lényeg, hanem ahogy minden sejtünk, a petesejtek is idősödnek. Azért ezzel nem ijesztett meg annyira, mert anyukám nagyon fiatalos, és elég későig menstruált, majdcsak genetikailag ez elég biztosíték nekem is :)

Rákérdeztünk arra is, hogy a szedett hormongyógyszereim mennyire befolyásolhatják majd a leendő magzat egészségét. Szerencsére a méhlepény mint 2. hormonközpont engem és a bébit is majd ellátja kellő mennyiségű hormonnal, így nem lesz szükség ösztrogénpótlásra, és nem lesznek klimaxos tüneteim sem, mint most, ha nem szúrom magam vagy nem kapok fogamzásgátlót. A többi hormont pedig szedem úgy majd, mint eddig. Ebben Gláz profnő is megerősített, ő még azt is javasolta, hogy majd császárral szüljek, mert sokk lenne a szervezetemnek a szülés, hogy nem termel egyátalán olyan hormont, amiből ilyenkor még több kell, hogy testi energiákkal bírjam. Ebben nem akartam megcáfolni, bárcsak már itt tartanánk :) Mivel a tejelválasztó hormon is a hipofízisben termelődik, így nálam még annyi nehézség lesz, hogy nem tudok majd szoptatni. Legalább nem nyúlnak meg a melleim :) Remélhetőleg akkor majd meglesz a megfelelő forrásom anyatejre. De még ezen is korai gondolkodni :)

Dr M a múlt hónapban félérésben maradt petéim miatt megnyugtatott, semmi gond nem lesz belőlük. Mesélt arról, hogy az elmúlt 15-16 évben, mióta ott dolgozik, közel 9000 meddőségi kezelésben lévő nővel találkozott! Ez azért nem semmi. Pláne a babyface fizimiskáját látva ezen a számon ledöbbentem, mert annyira kortalan, simán elveszne egyetemista arcok között.

A magas vérnyomásommal kapcsolatosan azt javasolta, hogy próbáljak meg fogyni kb 10 kg-t (!), mert toxémiás terhesség vár rám, ha ez így marad. Minimum heti 2-3 sportot iktassak be, javasolta.  Azért 63 helyett 53 kg szuper lenne, sőt, 5 éve voltam 55 kg, így nem lehetetlen ezt elérni, de akkor nem párkacsolatban éltem, nem főztem, nem ültem neki ebédelni, vacsorázni, most pedig ez a társas kapcsolatunk egy fontos része, a harmónia, a meghitt beszélgetések egyik alapja :) Próbálok gluténmentesen enni, amit lehet, mert az emésztésemnek sem árt az egészségesebb étrend, el kellene mennem egy ételintolerancia vizsgálatra is, mert elég sokszor puffadok. Most naponta futok, eddig 2 kg-t sikerült leadni. Most novemberben épp üres hónap van, így újra oltom magam a növekedési hormonnal is, mert tüszőrepesztés után mindig abba kell hagynom, mert nem ismert a hatása a megtermékenyülésben, beágyazódásban, osztódásban, és azért ennek a hormonnak elég durva szerepe van a zsír-/izomépülésben, nem hiába számít doppingszernek a sportolóknál, nem hiába szigorú körülmények között tudok hozzájutni, csak 1 orvos adhatja ki az egész SOTE-n.

De még nem szaladok ennyire előre, mert még októberben a konzultáció után elindult a 4. stimulációm, már az első inszeminációhoz szúrtam újra magam, minden ugyanúgy történt, de amúgy valamiért jobb ösztradiolszintjeim kezdtek lenni... Dr M a klinikán is mintha jobban odafigyelt volna rám, és a páromat is beleszőtte a mondandóiba. Jó ötlet volt együtt beszélgetni vele :)

Anyu főztje - műtét után a legjobb gyógyír :)

Hazatérésem után anyu eljött hozzám, feljött vidékről, 1 napot nálam, 1 napot a hugiéknál töltött a 6 éves unokahúgommal és 4 éves unokaöcsémmel, majd megint eljött 1 napra hozzám, majd újra "babysittelt" a gyerekekkel. Isteni illatot varázsolt a lakásba: hozott házi csirkét, a kertben általa termesztett zöldségekkel készített igazi gyöngyöző húslevest. Kórház után kiéheztetve nem volt nehéz a kedvemben járni ilyen finomságokkal :) A kanapén feküdtem, intéztem a céges emailezéseket, telefonokat, ő pedig összedobott nekem, nekünk még másik 2-3 főtt, sült ételt. Mire a párom este hazajött, már anyu el is illant, de ő is nagyon hálás arckifejezéssel kanalazta a finomságokat. A rohamos felépülésem egyértelműen ezeknek a finomságoknak volt köszönhető, teljesen feltöltődtem, kiengedtem, nem izgultam, nem idegeskedtem azon a héten semmin és semmiért. Szeptember vége volt, még nyárias idő, a nyitott erkélyajtón kellemes langyos szellő közlekedett, én pedig úgy éreztem, egy újabb mérföldkövön vagyok túl, jó érzés volt tudni, bent ott minden rendben...

Egy kis kronológiai kitérő: amúgy pont ma van anyucikám születésnapja, ISTEN ÉLTESSE őt! :)

2012. november 9., péntek

Laparoszkópiás műtéttel petevezeték átjárhatósági vizsgálat és méhűri tükrözés

1 hetem volt, hogy beütemezzek mindenféle elővizsgálatot, hogy a műtét megvalósulhasson. Rákapcsoltam, minden nap volt valami:
  • a nőgyógyász által írt vér- és vizeletvizsgálat
  • mellkasröntgen
  • EKG
  • konzultáció az endokrinológusommal, milyen extra mennyiségű hormonra lesz szükség műtét és az utána lévő kb. félnapos alvási időm alatt
  • minden fenti információval aneszteziológussal konzultálni
  • mindezek után a műtétet végző nőgyógyászommal, Dr G-vel egyeztetni.
A stimulációs kontrollvizsgálatok ekkor már nem voltak olyan sűrűek, mint az elején, mert már ismertük a szervezetem reakcióit, elég volt 1 héten kb egyszer mennem. Így az asszisztált reprodukciós osztály minden elővizsgálat és műtéti időpont tudta nélkül fogadott, és lám kiderült, amit már az elején gondoltam, a stimulációt azonnal le kellett állítani, mert a műtét alatt, után nem stimulálhattam a petefészkeimet. Idegesített, mi lesz a félig megérett petéim sorsa... Meg az is, hogy feleslegesen "kidobtam" kb 15-20 000 forintnyi ampullát.

A műtét előtt nagyon izgultam, a vérnyomásom már 180/110-et is produkált emiatt is. Nem a műtéttől féltem, hanem az altatás alatti kiszolgáltatottságtól, odafigyelnek-e eléggé, hogy épp folyadékháztartás vezérlő hormon van-e elég a szervezetemben, lassú ringierben csepegtetik-e a mellékvese infúziót, milyen lesz a katéterezés, hogy bírom az éhezést, marad-e a műtét során használt széndioxidból az izmaimba átvándorolva, ezáltal fájdalmat okozva - ahogy egy barátnőm tapasztalta (kegyetlen volt neki), és az orvos nekem is jelezte, várható lesz.

Tudatosan minden napra beiktattam mozgást. Futottam reggel, este, elmentem thai masszőrhöz, golfoztam, hogy jó oxigéndús legyen a szervezetem, hogy utána gyorsan lábadozzak, lehetőleg minimális fájdalmakkal. Nem is volt ilyen izomfájdalmam a széndioxidtól, sem a mellkasomban, sem a hátamban. El is meséltem a varratszedésen a dokimnak, szerintem miért, aki szerint még mindig utána pár nappal később is jöhet ilyen fájdalom, de jót kacagott a teóriámon, miszerint a sportolós, masszázsos felkészülésem biztos jó hatással volt ennek elkerülésére.

Az éhezés nem is volt olyan vészes, de azért kikönyörögtem egy turistaszalámis zsömlét este, miután kiderült, reggel 7 helyett csak délben műtenek. Jól tettem, mert a reggeli cukorszint mérésnél 3-as volt a cukorszintem, így meg is ijedtek, és hamarabb átvittek az intenzívre, kaptam egy glükózos infúziót. Alig aludtam éjjel, de már nem az izgatottságtól, mert arra tök jól hatott az előírt Frontin, minden félelmem valahogy alábbhagyott. Viszont kb 4-5 szem hashajtót kellett folyamatosan délután 2 óta bevennem, no ennek a hatása éjszakára csúcsosodott ki. De hatékony volt, megúsztam a beöntést :) bár nem is biztos, hogy akartak volna adni, csak olvastam több helyen, hogy még ezt is alkalmazzák. Amúgy a legjobb forrásanyagom e témában Ellie blogja volt, írtam is neki, mennyire hálás vagyok, hogy rátaláltam:

Gyereketakarok.blog.hu - Műtét, ami nem volt olyan vészes

A 3 fős kórteremben nagy segítség volt az is, hogy egy olyan lánnyal kerültem egy szobába, akivel rengeteget tudtunk beszélgetni. Neki már van egy kislánya, szeretnének újra babát, de a méhszáját meg kellett műteni, ha jól emlékszem, már nem is először. Tetszett az optimizmusa, vidám személyisége, rögtön egymásra tudtunk hangolódni. Kiderült, hogy a szakmája nem is esik távol az enyémtől, volt pár szakzsargon, ami nekünk természetes volt, duplán "cinkostársnak" éreztük egymást, egyrészt a babára vágyás, másrészt a szakma miatt. Még a bejelentkezésnél a folyosón várakozva megismerkedtem egy molett hölggyel, aki szegénykém nagyon egyszerű természet, de mindig mindenkihez volt valami humoros szava, leginkább az időseket szórakoztatta, egy jó adag öniróniával. Visszatérve a szobatársamra azóta levelezgetünk egymással, tervezzük, hogy majd találkozunk is, ha feléjük járunk Dunaújvárosban. Elköszöntünk egy időre egymástól, mert ő nem sétált át velem az intenzívre.

Az intenzíven egész délelőtt volt lehetőségem figyelni, aludni még, mert volt kb 3-4 órám rá, ráadásul a műtőfolyosó bejáratához legközelebb eső ágyat kaptam. Láttam frissen műtött ébredező hasonló nőket, mint én, hoztak császármetszéssel született újszülöttet, azt hittem, ott bőgöm el magam, annyira édes volt :) Ja és még este össze kellett pakolnom olyanokat, mint:
  • szedett gyógyszerek
  • orvosi papírok
  • egy bugyi
  • fésű vagy hajkefe
  • tusfürdő
  • törülköző
Nem értettem, minek is vigyek én az intenzívre hajkefét :)

A műtét előtti pillanatot megörökítettem:


A műtétre egy másik aneszteziológus jött be, akinek elmondtam újra profnő "intelmeit" a mellékvese hormonról, nagyon kedves volt, megnyugtató volt, ahogyan kommunikált abban a kiszolgáltatott helyzetben. Kb. 40 perces volt a műtét, nem álmodtam semmit alatta, se utána, már bugyiban ébredtem, kaparó torokkal az intenzíven a helyemen, fájdalommal a hasamban, de nem volt vészes.

Ilyesmi volt a beavatkozás állítólag, felfújtak széndioxid gázzal, amit én nem láttam, nem éreztem, csak a 2 kis kereszt maradt a köldökömön és a bugyivonal alatt :)


A műtét estéjén munka után bejött a párom, beöltözött zöldbe, mint egy műtős. Nagyon helyes volt benne :) Pont akkor el is hagyhattam az intenzívet, kerekesszékben, hozott nekem a büféből egy szendvicset, annyira jól esett újra enni :) A katétert meg sem éreztem, akkor sem, mikor kivették másnap, ami után felkeltem és pár lépést tettem, állítólag nem szabad csak feküdni utána, mert annál lassabb a regenerálódás. Lassan jött vissza az erőm, de napról napra hatványozottan jobb volt, 2 nap múlva már az utcán sétáltam.

Mint utóérzet az intubációs cső miatt kialakult torokkaparás volt a legkellemetlenebb, abból lett is egy kis torokgyuszi néhány napra, hangszálgyulladással, de az otthoni pihenésben egyátalán nem zavart...

Tényleg nem volt vészes az egész, volt, hogy egy influenza jobban levett a lábamról. A lényeget majdnem el is felejtettem leírni, ez állt a zárójelentésemben: HSK +LSK diagnosztikus műtét: ép viszonyok :) Persze ezt előző nap is tudtam, mert még az intenzívre bejött hozzám dr. G, csak akkor kicsit még "kómás" voltam :)

Még hazamenetel előtt már felöltözve, kisminkelve bementem dr M-hez, épp rendelt, csak 2 emelettel fentebb volt, lifttel simán megközelíthető volt. Meglepődött, hogy már túl is voltam a műtéten :)

Pár nappal később visszamentem Dr G-hez varratszedésre. Kicsit féltem tőle, mert az agyalapi mirigy műtétem után mind az orromban, mind a combomban lévő varratoktól iszonyat kínzás volt megszabadulni! De most szinte meg sem éreztem :) A műtét óta macskamosdásnak ezennel vége volt, másnap már mertem zuhanyozni, fürdeni még nem volt szabad 1 hónapig.

Az inszeminációt megalapozandó újabb Norculut peteérés nélküli gyorsciklus következett, de már 2 tabletta/nap, nem szeretem az e gyógyszerrel felépített mesit, nagyon más állagú, színű. Bár nem említette dr M, hogy mekkora vastagságú méhnyálkahártyát lát, de azt mondta, minden rendben, kezdhetem a szurikat. Kértem tőle időpontot konzultációra napokon belülre. Nem értette, hisz' elég később találkoznunk, kb 1 hét múlva, de mondtam, most a párommal együtt szeretnénk beszélgetni vele. Így már értette, következő kedden találkoztunk is a privát rendelésén :)

3. stimuláció & magas vérnyomás

A megszokott protokoll szerint elkezdtük dr M-el betervezni a következő peteérést. De váltottunk szert, a Fostimon helyett Menopur-t kellett a patikában kiváltanom. Megkérdeztem, mi különbség a 2 FSH injekció között? Semmi, ugyanaz - jött a válasz. A gyógyszertárban egyetlen különbséget tapasztaltam : 10 000 Ft-tal drágább. Miért kell mégis ezt oltanom - nem tudom, elfogadtam az orvos döntését. 

Kezdett viszont kicsit sok lenni, hogy nem éreztem kellő figyelmet, sokszor még szinte fel sem öltöztem a vizsgálat után, mikor nyújtotta hátra a papíromat, és mar nem először. Egyik alkalommal a vetkőzésem ideje alatt behívott mást is, meglepődtem, mikor ott feküdt egy másik nő egy szál "punciban". Ijedtemben visszarántottam a függönyt. No ekkor elég lett, a vizsgálatok után az asszisztensektől kitudakoltam, hol rendel az orvos privát, mert ez a futószalag szituáció nem volt megnyugtató. Megértem én, hogy állami intézmény, nem egy privát klinika szolgáltatását kell várnom, de a szakmaiság miatt őket választottam, nem kellett az esetemet sem elölről magyarázni, az előző 20 év TB történéseim náluk minden ott volt a rendszerben. Én szívesen adtam volna pénzt a dokinak, de sosem volt alkalmam, hogy nyugodtan üljünk, és beszélgessünk az esetemről. Ami egyrészt jó, mert gyors a rendszer, alig kell várni a folyosón, munka mellett ez azért marhára komfortos és kiszámítható. De akkor is most már valami megnyugtatóbbra volt szükségem, hogy vizsgáljuk ki, mi lehet a gond, forduljak-e bárhová plusz vizsgálatokért, hogy értékeli az eddigi tapasztalatokat velem. Szerencsére sikerült a privát rendelésére telefonszámot szereznem. Felhívtam a számot, Ria, az asszisztens nagyon készséges volt, mázlimra a privát rendelés kb 5 percre van a munkahelyemtől :) Így a klinikai szabadságolások miatt ide jártam UH-ra, a reggeli SOTE vérvételek után. Végre volt motivációs faktor a vizsgálataimban, több idő volt rám, szemtől szemben ültem le a dokival, LCD tévé a falon, megmutatta, mikor mennyi és mekkora tüszőket lát, végre elmondta azt is, hogy a klinika asszisztált reprodukciós osztályának 18 éves fennállása alatt 2 ilyen páciens volt csak, akinek elégtelen hipofízis működése volt, mindkettőnek lett végül gyereke... Megnyugtató volt hallani, akkor a statisztika szerint az alapbetegségemből kifolyólag 100% esélyem van :)

Ilyesmit láttam a képernyőn, csak nem egy petefészekben volt ennyi tüszőm :)

Haladtunk a tüszőrepesztés napja felé, egyre többet fájt a fejem, zúgott a fülem. A Sziget fesztivál egyik esteéjére kimentünk, ott is ugyanezt éreztem, ijesztő volt. Itthon van egy vérnyomásmérőm, megnéztem csak úgy, mennyi lehet a vérnyomásom. Hát meglepődtem, nem kicsit. 150/100 volt! Jött az augusztus 20-i hosszú hétvége, vérnyomás-naplót vezettem, paráztam, és dr M is megijesztett, stroke vagy infarktus veszély fennállhat, ha nem kezeltetem, volt már olyan páciensük a klinikán, aki emiatt meghalt! Háziorvos: szabin, endokrinológusom: szabin. Esélytelen volt beutalót szereznem a hét utolsó előtti munkanapján. Egyik legkedvesebb kolléganőm a pulzusközpontba jár, felhívta az orvosát, aki másnap reggel fogadott, igaz, privát rendelésen, de mit bántam én. Az EKG vizsgálatom jól sikerült, egyértelmű volt, hogy ez endokrin hipertónia, már 160/110 volt akkor a rekordom. Mivel közben megvolt a tüszőrepesztés, az otthoni együttlét is, nem tudhattuk, terhes leszek-e vagy sem, így csakis a Dopegyt jöhetett szóba. Elkezdtem szedni, de nem előírásszerűen napi 3-at majd napi 3x2-t, csakis mérési eredményhez kötötten, mert elég zombi lettem 1 tablettától is. Épp Egerben voltunk egy temetésen ill. halotti toron, mikor az első tablettát be kellett vennem. A párom és öccse aggódtak, mi van velem. Olyan érzés volt, mintha részeg lennék, csak épp tünetként a jókedv elmaradt.

Hó végére megjött a menstruációm, megkaptam a következő stimulációs hónap protokollját, ami bonus track volt, örültem neki, mert azt hittem, a következő már csak inszemináció lehet TB támogatottan. De az inszeminációra való átállás feltétele egy laparoszkópiás műtét volt, egy petevezeték átjárhatóság és méhűri tükrözés. Dr M kérte, minél hamarabb, aznap kezdjem el szervezni, mert csak a menstruáció első 10 napjában lehetséges, utána csak 1 hónap múlva. Kérdeztem, ne hagyjuk akkor a stimulációt, helyette fogamzásgátlót kezdjek inkább, ha műteni kell? Nem, kezdjem csak el, mondta. Én szó szerint vettem az operáció gyors szervezését, még aznap elcsíptem telefonon Dr. G-t a klinikán, akin keresztül tavaly az asszisztált reprodukcióra megkaptam a papírokat. Először nem emlékezett rám, teljesen érthető módon, sok száz beteg járhatott nála tavaly november óta, de prof Gláz és hipofízis nélküliség kellő hívószavak voltak, hogy beugrott neki, ki vagyok :) Megkaptam a műtétem időpontját, szeptember 17-re...

Üres hónap

A július fogamzásgátlóval nőgyógyászatilag csendben telt, elmentünk szabadságra is, volt wellness hét, golfozás Tatán, Zircen, Balatongyörkön és Bp-en. Lelkileg teljen átálltam a golfra, csodás idő is volt, de azért vártam az augusztust, hogy újra nekilássunk a peteébresztésnek :)

2012. november 8., csütörtök

A nap híre

Kis kitérő a blogom kronológiájában: a nap híre tegnap engem is elért, mint bizonyára sok más leendő kismamát. Ördög Nóri vallomása megérintett, nemcsak azért, mert már találkoztam vele, mikor egymasról nem tudván egy cipőben jártunk, hanem mert nagyon emberi, ahogy írt a babavárás előzményeiről... Szívből örülök, hogy sikerült nekik! Csak kár, hogy az összes bulvár média címlapján most "rongyosra" rágják a témát.

Ördög Nóri blogbejegyzése ITT is olvasható.

2. stimuláció: Megtermékenyülés

Május vége volt, csodás tavasz vége, nyár eleje. Apukám születésnapja is ekkor van, 1 éve még a strokeból lábadozott gyomorszondával, de most már ehetett a tortájából :)

Elkezdődött a 2. stimulációm: eleinte 2 naponta, majd naponta szurik, közben 2 naponta reggel vérvétel, délben ultrahang. A tüszőim optikailag mindig előrébb jártak, mint amit a vérvétel ösztradiol eredménye mutatott. A peteérést ekkor még 16-17 nap alatt sikerült elérni. Épp szabadságra vagy külföldi útra mehetett dr M, az utolsó Fostimon injekció napján dr Urbancsekhez kellett mennem. A vérvételi eredményem szerint hétvégére is folytatni kellett volna a szurikat, de kértem, azért nézzen meg, mert elég nagynak érzem már mindkét petefészkemet. Megnézte, meglepődött, azt mondta, nem vagyok egy tankönyvi eset... "Hurrá!" Azt mondta, igazam volt, hagyjam abba, hétfőn jönnek vérvételre, UH-ra. Így is volt, dr M már úgy fogadott, hogy bezuhant teljesen az ösztradiol szintem, gyakorlatilag felesleges volt ez a hónap. Nem esett jól, és nem a 30-40 ezer Ft értékű kidobott Fostimon miatt, de azért másnap megkaptam a Choragont, a tüszőrepesztő szurit.

Kiszámoltuk, akkor van kb 48 óránk, amikor ovulálok :) Már június volt. Teltek a napok, a terhességi gyanújelek szépen kezdtek előbújni. Persze nem tudhattam biztosan, mert a természet szereti a nőket megtréfálni, és simán lehettek premenstruációs tünetek, amit én korábban peteéréssel nem tapasztaltam, úgyhogy még mindig friss élmény volt.

Kb a 9-10. nap elkezdtem picit vérezni, nagyon megijedtem, menstruációs fájdalmakat is éreztem. Épp éjszakai golfrendezvényen voltunk, ami egyébként nagyon vicces volt a foszforeszkáló labdákkal :) Szentiván-éj volt.


Utánaolvastam, ez a korai menstruációnak hitt pecsételés normális beágyazódásnál, a nők 20 %-a tapasztalja, a lényeg, nem mehet át erős vérzésbe. Izgatottak lettünk. Megtaláltam a szakirodalmat arról is, mit jelent a "barnázás", ez váltotta a halvány pecsételést. Egy egész jól érthető angolszász leírást találtam erről a témáról >>> Implantation bleeding

Másnap kezdtem egyre jobban lenni, nem fájt a hasam sem, remény váltotta az izgatottságot, hisz még közel 1 hét volt a nem várt mesiig. De mikor ebédelni mentem a céges kantinba, éreztem, bizony rákapcsolt a méhem, elveszítettem, nem sikerült a beágyazódás. Azért az orvosom tanácsára csináltam egy tesztet, pláne, hogy nem is jött meg utána. De sebaj, gondoltam, legalább így tudjuk, átjárható a petevezetékem, mert volt megtermékenyülés, hátha a következőnek majd sikerül.

Csináltam egy Norculut gyorsciklust, de az orvos által előírt napi 1 tabletta vékony nyálkahártyát épített, ez nem volt jó alap egy következő kezeléshez. 1 hónap szünet, fogamzásgátlóval építenem kell egy új peteérés nélküli ciklust. Így kiesett a július. Legalább megihattam én is pár sört a nagy melegben, hisz a kezelés alatt mellőztem a legkisebb alkoholfogyasztást is. Rákapcsoltunk a golf edzésekre is, mert elérkezett az elmeleti és a pályaalkalmassági vizsgák ideje. Sikerült :) Nem volt D vitamin hiányom, folyton kint voltunk, munka után akar este fél 10-ig is.

Apropó, D vitamin. Calcivid-et szedtem az őszi, téli hónapokban az endokrinológusom javaslatára, a véreredményem alapján, több helyen is olvastam, mennyire fontos vitamin ez, növeli a teherbeesés esélyeit...

2012. november 7., szerda

1. stimuláció: 6 tüsző!

Március-április elejét végig idegeskedve dolgoztam, sok túlórával, esti és hétvégi rendezvényekkel. Nem tudtam voltna sem lelkileg, sem testileg belekezdeni, pedig minden vágyam volt már, ott álltunk a küszöbön! Eljött végre az április közepe. A párom meglepett egy golf alaptanfolyammal, párhuzamosan az orvosi kezelésekkel 2-3 naponta a már egyre hosszabbodó nappalokat kihasználva rohantunk a pályára, gyakoroltunk, gyalogoltunk, elvonta a figyelmünket a várakozásról. Óriási élmény volt! Kinyílt a tér, a fővárosi zajból egy aktív, de mégis gyorsan elérhető városszéli kültéri hobbiba kezdtünk, ami nem volt teljesen idegen, csak mint rendezvényszervező vagy meghívott jártam előtte golfnapokra. Nem is merült fel bennem, hogy én jó játékos lehetek, hogy egyátalán eltalálom a labdát, nemhogy valamilyen szabályrendszer szerint!

"Mellesleg" elkezdtem a szurizásokat. Dr. M tanársegéd vette át a kezelésemet, megkaptam az első recepteket, az öninjekciózást egy idegennyelvű Youtube videó alapján tanultam meg. Maga a szúrás nem volt ismeretlen érzés, hisz' több mint 10 éve adom magamnak a növekedési hormont, no de az egy automata pen, mint a cukorbetegeké. De sebaj, megtanultam: nagy tűvel oldóanyag felszívása, a porampullába beinjektálása, kis körkörös mozdulatok, a fecskendőbe visszaszívás, légtelenítés, kis injekciós tűre váltás, hasba szúrás :)

Ez a kisvideó segített:



A Fostimon nevű hormoninjekciók hatására az első hónapban 6 tüsző ért meg, és éreztem mindkét petefészkemet! Micsoda érzés, termékeny nőnek kezdtem érezni magam! Nem is éreztem még ilyet, hisz ahogy kamaszodtam, meg is betegedtem annak idején, azóta Csipkerózsika álmot aludtak a kis gyöngyszemek :) De most! Meg is ijedt a doki, és max egyszer engedett bennünket szeretkezni, nehogy multi-ikerterhességem legyen. Nos 2 szék közül a földre csüccsentünk, meg sem termékenyült, megjött a menstruációm. De boldog voltam, lereagálta a szervezetem, és végre egy igazi ciklusom volt! Boldogan mentem a következő elébe...

2012. november 6., kedd

Élettársak lettünk!

Február 6-ra sikerült egy SOTE közelében lévő közjegyzőhöz időpontot kapnunk. Esett a hó, latyakos idő volt, de aznap elegánsan, csinosan öltöztünk, mégiscsak összekötjük az életünket :) Egy kedves, szimpatikus közjegyző szokatlanul erkölcsi tanácsokkal is ellátott bennünket, mennyire házasságpárti. Hosszasan sikerült, de megnyugtattuk, mi sem vagyunk ellene, de a kezelésem és a korom miatt nem szőhetünk romantikus álmokat. Majd egyszer talán... A párom szokta mondani, azért fizessünk ki 2-3 millió Ft-ot, hogy lakodalmas zenére lássuk a rokonságunkat egymással vonatozni? :) Ez mind vicces, szép és emlékezetes lenne, de nem tudjuk előre, mennyi pénzt fog nekünk a babatervezés jelenteni, és nem vagyunk húszévesek várni, hogy minden optimális legyen. Amúgy mióta voltam jó pár lakodalmon az életem során, magam is szerveztem megannyi prémium rendezvényt, már nekem sem akkora vágyálom esküvőt szervezni magunknak. Szép emlék tényleg, nem vitatom. És nem is biztos, hogy kihagyjuk, de ha már így alakult, hogy ennyi idősen találkoztunk egymással, így remélhetőleg a gyermekünk is részese lehet...

De visszatérve a papír ereje azért érezhető volt, mert mintegy anyakönyvezető előtt ültünk a közjegyzőnő patinás szobájában, és ceremóniaszerűen aláírtuk a papírokat, azért elkapott bennünket egy kis romantikus hangulatmorzsa, csókkal pecsételtük meg, ahogy elhagytuk az irodát, már kint a bérház aljában, majd az utcán is :) Poénkodtunk is, hol vannak a rizsszemek, a rózsaszirmok? :) A kapcsolatunk egy következő szintre emelkedett, jó érzés. Mindkettőnknek.

A reprodukciós kezelések fajtái

Január első hetében találkoztunk az Asszisztált Reprodukciós Osztály vezetőjével, dr Urbancsek Jánossal. Felvázolta, 3 lépcsős náluk egy meddőségi kezelés:

1. Petefészek stimuláció - napi injekciókkal, több peteérést eredményez. Az injekciózások idején 2 naponta reggel vérvétel, utána délben ultrahang, figyelik a petesejtek növekedését. Amint van közöttük olyan, ami kellő méretű, tüszőrepesztő injekciót kapok, de már nem magamnak adom, hanem popsiba, mert izomba csak szakember adhatja. Utána az ovuláció idejére otthoni együttlét szükséges, majd 2 hét várakozás, és a nem várt vagy megjött menstruáció első 3-4 napján újra kezdődik.

2. Három petefészek stimuláció és otthoni együttlét kombó után a kezelés eleje változatlan, de inszeminációra, azaz ondófelhelyezésre kerül sor, ambulánsan.

3. Ha 2-3 inszemináció sem vezet sikerre, jön a lombikprogram. Ez utóbbi azért veszélyes, és nem ezzel kezdik rögtön, mert 10-15 petesejtet is stimulálnak, és a túlstimulációnak veszélye van, még intenzív osztályra is kerülhetek. No ettől megijedtem, kezdtem fontolni a főnököm beavatását, hogy ne érje váratlanul, ha esetlegesen ez történne velem.

De a kezdést még megelőzte egy hivatalos párkapcsolati lépés, az élettársi szerződés és egy április közepén véget érő kampányom. De legalább már tudtunk mindent :) A folyosón szereplő "Büszkeségeink" babafotó montázs és maga az épület ezen új része el is felejtette velem, hol vagyunk, kellemes és optimizmussal teli volt az első benyomás, annak ellenére, hogy elütötték a születési dátumomat: a hónap-nap számkombináció a rendelők feletti sorszám, amit figyelni kell. Mire ezt realizáltuk, hogy én voltam a 02 a 20 helyett, már elment műtétre, a 2. időpontra menet útközben jött a hívás, hogy nem tud fogadni, de legalább hívtak, és most nem elütés volt, hanem egy váratlan műtét, de másnap, harmadik időpontra sikerült bejutnunk :)

Belépő az Asszisztált Reprodukciós Osztályra

Tavaly májusban bementem a SOTE Női1-es klinikára. Csak úgy, bejelentkezés nélkül, hogy megismerjem a lombikprogram forgatókönyvét. 3 javasolt orvosnév volt a papíromon, amit a szomszédos Bel 2-n kaptam. Tudtam, hogy a nőgyógyászati klinikán az endokrinológiai osztály lesz az, ahol el kell kezdenem. Bejutottam. Az egyik orvos, aki a papíromon szerepelt épp rendelt, valamiért akkor csak 1-2 páciens lézengett. Dr Szendei György volt az, behívott, gyorsan elmondta az alapokat, humorizált, mesélt a 2 éves gyerekéről, hogy ő is asszisztált reprodukció révén született. Mennie kellett egy műtétre, addig elküldött egy alap vérvételre, utána visszamentem a rendelőjébe. Jött, adott pár papírt, miként kezdjünk neki: 

1. i hormonokra vonatkozó vérvétel - ezt végeztük el aznap
2. alap nőgyógyászati kontroll, citológia
3. esküvő vagy élettársi szerződés.
4. a párom andrológiai vizsgálata.

Nyár volt, ügyintézések szabadságon, elmentünk mi is szabira, rengeteget kirándultunk, elhatároztam, ősszel folytassuk, addig a testemet kicsit felkészítem fizikailag. A munkámban az év vége egy tavaszi nagy kampánytervezéssel telt, de bejelentkeztem az első teendőre, a citológiára, teljes nőgyógyászati kontrollra dr. Szendeihez. Elmentem a megbeszélt időpontban októberben, de nem jutottam be. Szokatlanul ijedt arccal a nővér elutasított aznap mindenkit, hogy nem lesz rendelés, nem tudja lesz-e egyátalán, és ha igen, mikor, mert előző nap lebetegedett a doktor úr. Sejtettem, valami komoly lehet. Egy kolléganőm is hozzá járt, így beszélgettünk róla. Tőle tudtam meg, sajnos meghalt dr Szendei tavaly decemberben. Sajnáltam. Elvileg nem is hozzá javasolt elsőként a professzornő, de azon a májusi napon őt találtam bent. De már nem akartam sem a véletlenre bízni, sem hónapokat várni az újabb bejelentkezéssel, kiderítettem a Bel2-n, hol rendel privát dr. G. Kiderült, pont ott, ahova pár éve a cégünk is elküldött menedzser szűrésre, egy privát szakrendelőbe. Nagyon szimpatikus volt, éreztem, komolyan érdekli az esetem, mert még a SOTE-n is ritka az esetem. November végére kezemben volt az eredmény, megkaptam az orvosi papírokat az SOTE Női 1-es klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályára! :) 

A párom vizsgálata is megtörtént időközben, ahogy sejtettük, nála minden rendben volt, csak nálam van "szoftverprobléma" a hipofízis hiánya miatt, a hardvereim reméltük, rendben vannak...

Jött a Karácsony, prof. dr. Urbancsek János osztályára januárra időzítettük első látogatásunkat.