2013. december 31., kedd

BUÉK 2014

A mai "nem érzem, hogy terhes lennék" idegbajon, bevásárláson, közös malacsütésen, korhelyleves-főzésen túl, pihenősen, békésen összebújva várjuk az éjfélt.

BUÉK mindenkinek, csodás 2014-et!




2013. december 29., vasárnap

Kalandos visszatérés a hétköznapjainkba

Tegnap visszajöttünk a fővárosba, latolgattuk, mivel töltsük a következő napokat, hogy nekem továbbra is vigyázni kell. Eddig 3 nap (nem egész nap) volt iciripiciri rózsaszín majd bézs folt, azt vettem észre, hogy magasabb pulzusszám idézheti elő, lehet egy apró ér, ami megsérült a hüvelyfalamon, szerintem. Volt egy lépcsőzéskor, egy séta és egy szeretkezés utáni pinkiződés. De már nem ijedtem meg annyira, mint először, ma nincsen, de tény, pihenős volt az egész napunk. Alakult ez azért is, mert a tegnap esténk mindkettőket "szobafogságra" ítélt egy időre. Szegény Sz. ugyanis érkezés után a sötét hálószobában fel akarta venni a fűtést, behúzni a függönyöket, és sietve elvétette a lépést, és csúnyán belerúgott a franciaágyunk sarkába, aminek következtében teljesen lezsibbadt a nagylábujja és a lábfejének egy része. Gyanús volt, hogy nem múlik a zsibbadás, ezért elmentünk a Baleseti Intézetbe, ahol megröntgenezték, és kiderült, az egyik ujjperce haránt eltörött. Szerencsére nincs diszlokáció, azaz nem mozdult el, de sínre kellett tenni, befáslizták, 1 hétig felpockolt lábakkal kell léteznie. Mindez este már egy-egy pohár bor után történt, de nem érdekelt, kijózanított a szitu, vezettem én. Az ambulancián ért bennünket mindenféle inger: szilánkosra tört lábú korcsolyázótól a kocsmai verekedőig rendőri kísérettel. De az ambuláns idős doki - aki tisztára hasonlított Alfonsóra - hihetetlen gyors, dinamikus volt, cikázott néha zöld műtősmaszkban, majd vissza a vizsgálóba, volt akit épp CT-re, bennünket röntgenre küldött. Sz-t is gondosan ellátta. Izgalmamban még ott picit jobban fájt ill. bizsergett a méhem, de reggelre normalizálódott. A hasam érzem folymatosan, van egy pont baloldalt, amit szinte mindig érzek. Mivel nem voltunk itthon, a múlt szombati hCG volt az utolsó infónk a terhességemről 17dpo-n, az elmúlt 1 hétben nem akartam a szüleimnél tesztelni, ma reggel terveztem megnézni, hogy állhatunk. Féltem először, mi van, ha semmit nem mutat, ha visszafejlődött, bár a tüneteim megvannak, de tudom, nem bízhatok teljesen bennük, és nem akarunk esetleg feleslegesen tévhitben élni még 4 napig. Viszont elkezdtek enyhén szúrni a mellbimbóim, mint új tünet, így felbátorodtam. Szerencsére azonnal jól látható az eredmény, bízom benne, a tegnapi ijedtség és a pinkizések, barnázások ellenére minden rendben van. De nem is akarok ezzel mélyebben foglalkozni, most Sz. esete kizökkentett a befelé figyelésről, ami lehet, nem is véletlen, mert szüksége van rám, és vigyázni akarok rá... Január 2-án viszem vissza kontrollra, pont aznap, előtte megyünk UH-ra.

Ma vagyok 5w+4d. A súlyom újra lentebb kúszott, 60,5 kg. A vérnyomásom is ilyenkor szokásosan alacsonyabb, 110/72, P73.


A legfelső Kaális teszt, ami még elég halovány, az alatta lévő x-epillel egyszerre készült 14dpo-n. Alulról a 2. készült 16dpo-n. A legalsó a mai, egyforma a kontrollcsíkkal, ami ha jól számolom, 25dpo-s.

2013. december 27., péntek

Családdal, Utro-hatás

Sz. megérkezett, jó volt újra átölelni :) A tegnap nyüzsiben telt, nagyimat hoztuk, vittük, koccintottunk (én csak este pici vörösborral), sétáltunk is egy nagyot, ami ránk fért, mert a kanapéról át az étkezőasztalhoz majd vissza mozdulatsoron túl nem erőltetjük meg magunkat túlságosan. A hugi gyerekei persze szerveznek mindig valamit, a legózás, olvasás, matricafüzet-nézegetés, szintetizátorral való játszás max csak a szem- és ujjizmainkat mozgatja meg :)

A tegnapi séta nem sokkal lefekvés előtt volt, nem tudom, ez volt-e hatással az amúgy lelassult vérkeringésemre, de volt egy kis barnázás. 1 napra elmúlt a petefészek fájdalom, ma délután tért csak vissza, de a barnázás abbamaradt, ez jó. Persze, hogy a szívbajt hozta rám, pedig tudom, hogy Utro mellett ez sokaknál volt, van.

Ma vagyok 5w+2d. 6 nap múlva uh. 61,2 kg voltam este, ami azt jelenti +1 kg ment fel, mióta (december eleje óta) nem sportolok. Vigyázok, amennyire lehet, nem eszem sokat, ha édesség, akkor pedig anyu édesítőszerrel készített töltelékű beiglijéből csipegetek :)

2013. december 25., szerda

Reggeli mise, nagycsaládra várva

Kellemesen telt a Szenteste, a hugiék is bejelentkeztek Skype-n, a gyerekek lelkesen mesélték, mit hozott nekik a Télapó, a kamerán keresztül végigmutatták, édesek voltak.

Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve Apunak mondtam, vele tartanék a reggeli ünnepi misére. Én nem vagyok vallásos, de vallástagadó sem, és az utóbbi kb 10 évben annyira kompakt időre ugrunk haza az év során, mindig valami nagycsaládi összejövetel miatt, hogy nem marad idő érezni a várost, a tágabb környezetemet, pláne, hogy a városközponttól távolabb, egy erdőközeli házban laknak a szüleim. A tegnapi kis vásárlós délelőtt után kedvem támadt a szülővárosomból kicsit többet  magamba szippantani. Korábban annyit utaztam, szinte mindenütt ellátogattam vallási helyekre is, így voltam Bangkokban a Wat Pho-ban a fekvő buddhánál, Milánóban az Utolsó vacsora freskójánál, a Vatikánban a Szent-Péter bazilikában, és még sorolhatnám. Van egy szép nagytemplomunk, huszonévesen jártam ott utoljára, amikor még esküvőszezon volt a vidéki kortársaimnál. Szumma szummárum ma 5:45-re húztam fel az órát a 7 órási misére, azonnal ki is pattantam, és megreggelizve, alaposan felöltözve fél 7-kor készen álltunk. Apu fess volt fehér ingben, nyakkendőben, a sötétszürke öltönyében :) A templom körül néma csönd volt, furcsa volt, hogy senkit nem láttunk, egy arra kerékpározó nénin és egy fekete macskán kívül, a még reggeli sötétségben. A templom ajtaja zárva volt, megváltozott a miserend, mint kiderült, 30 év után 8:00-ra tették át, így mind a néni mind mi visszafordultunk, és hazamentünk. Visszatértünk 1 óra múlva, és akkor már kelt fel a nap, ami pont bevilágított az oltár feletti a sok kis színes ablaküvegeken át, nagyon szép volt. A középkorú, de fiatalos pap beszéde is fiatalos, néhány hasonlata kifejezetten humoros volt. Pl. beszélt arról, kinek a hit, kinek a szomszéd karja a támasza az életében, kinek más, erre példaként az unokaöccse járni tanulását mesélte el, hogy csetlett-botlott, míg a pelenkásvödröt magához nem ragadta, és azzal mert, tudott magabiztosan járni. Mindenkinek megvan a maga "pelenkás vödre", kinek teli, kinek félig telt, kinek üres. Mesélt az isonzói csatáról is, hogy Karácsonykor feldíszítettek egy fenyőt, és tűzszünet volt, és nem is a mai mindennapokra vonatkoztatott párhuzam miatt volt érdekes nekem, hanem azért, mert tavalyelőtt ott túráztunk nagyokat Sz-al a meseszép szlovén Alpokban. Szóval a katolikus mise hagyományos részén túl nagyon emberközeli volt nekem is, aki nem gyakorolja a vallását. De jól esett a lelkemnek ott lenni, a részese lenni, látni a napfelkelte fényében úszó, karácsonyi díszbe öltöztetett templomunkat, az oltárt, a Jászolt, Apummal az oldalamon...

Itthon még aludtam délelőtt, mert azért kicsit aluszékony vagyok, és lehet, kicsit menekülök is az alvásba, mert olykor félek. Félek, mert ugyan nem mindig, de sokat tompán fáj a bal petefészkem, nem tudom, mi okozhatja. A méhem nem fáj, de ugyanúgy érzem mint az előző terhességnél, hogy keményebb az egész alhasam. A petefészkem fájása nem éles, nem szúró, hanem olyan, mint egy izomfájdalom, vagy mintha meghúztam volna magam, lesugárzik a bal combtövembe. Anyu azt mondta, világ életében neki is nagyon érzékeny volt az egy petefészke, és nagyon tudott fájni, még terhesen is. Remélem, nálam is csak túl érzékeny a belső kisebb növekedésre, vagy max "csak" egy ciszta miatt lehet, és nem méhenkívüli... További tünetem csak a felfokozottabb nyújtózkodási vágy, ami előzőleg is volt :)

Ma 5w+0d.

Holnap nagycsaládos Karácsony, délelőtt érkeznek a hugiék a gyerekekkel, a nagyim, és természetesen Sz. is végre... :) 

2013. december 24., kedd

Karácsony új fényfűzérrel :)

Ma mindkét égősor kiégett (nem tudjuk, miért, mert nem túl régiek), így biztonságképpen apukámmal a nyakunkba vettük még délelőtt a várost egy új fényfűzért venni. Persze kb az 5. helyen sikerült, de a lényeg, most már itt fénylik a fán, amit a Sky Radio Christmas-t hallgatva díszítgetek. Még alig látszódnak a fények, olyan erővel süt be a délutáni nap, de néhány óra múlva meglátjuk a kis led-ek szolíd játékát :)

Beiglitől, halászlétől vagy hasonló finomságoktól illatos kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2013. december 22., vasárnap

2 nap Karácsonyig!

Tegnap sűrű napunk volt, Amíg Sz. a halkereskedőnél vett pontyot, harcsát, addig én a Laboratórium Kft-nél kezdtem, utána pucolt dió miatt beugrottam egy nagyobb piacra, ahol egyúttal vettem illatos fenyőágakat is. Utána mindketten hazasiettünk, és indult a mi kis Karácsonyunk, kettesben. Sz. megynyúzta a halakat, felszeletelte őket, besózta, főzött egy isteni bajai halászlevet, én diós hókiflit gyártottam nyírfacukorból, este a harcsaszeleteket kisütöttük, és egy pohár borral koccintva élveztük életünk első közös nagyobb főzésének eredményét, hangulatos gyertyafényben és a kis fenyőágakból álló karácsonyfa fényében.

Szokásosan azért rajtam van némi izgalom, mert 2 napig alig volt tünetem, teljesen változó a méhfájdogálásaim intenzitása. Egyik sem görcsös, teljesen jól vagyok, de olyan volt, mintha kicsit megpihent volna a nem várt ciklusnap után. Azért csináltam tegnapelőtt egy 16dpo-s tesztet, kicsit erősödött, de nem sokat. Tegnap pedig 17dpo-n elmentem hCG vérvételre, ma meg is küldték az eredményt: 100 IU/l. Az előző terhességemnél ezen a napon 132 IU/l volt, de elvileg rendben van ez az érték, 4-426 között van a referenciaszám a 4. héten. Ma fájdogálósabb az alhasam.

Ma vagyok 18dpo, 4w+4d. Várom a január 2-át...

De addig is itt a Karácsony :)

2013. december 19., csütörtök

5 nap Karácsonyig!

Tegnap szűkszavúan jelentkeztem, mert most volt a nagy prezentációs napom a vezetőségnek, izgultam is, de jól sikerült :) Az izgatottságomat persze nem ez alapozta meg alapvetően, hanem csak az időbeosztásomat az utolsó idei irodában töltött munkanapomon. Jól esett ma már nem bemenni, mert az elmúlt 3 nap alig aludtam jól, a tesztelés előéjszakáján szinte semmit. Már annyira KO voltam, hogy miután kimentem tesztelni 6 körül, és az egész teszt még 1 perc múlva is bordó sávban úszott, nem bírtam a fáradtságból adódó émelygéstől ott várakozni felette, visszabújtam az ágyba arra a pár percre - gondoltam. Erre mi történt? Bealudtunk, és kb 1,5 órára rá ébredtünk fel :)) Arról már nem is írok, megint milyen szürreális álmom volt ezidő alatt. Mikor felkeltünk, addigra jól meg is száradt a teszt, de nem tűnt el róla, így is látszódott a 2. csík, mindkét teszten, a Kaálison halványabban. Holnap reggel tervezek újat tesztelni, szombaton pedig mivel munkanap, elmegyek HCG vérvételre a Laboratórium kft-hez, ők meg is küldik emailen szerintem hétfőig. 

Nagyon köszönöm mindenkinek a tegnapi hozzászólásokat, minden korábbi és teljesen új olvasómnak is, nagyon jól estek, mikor pl. a prezentáció szüneteiben rápillantottam egy-egy újabb kommentre :) Elnézést, hogy egyenként nem tudtam reagálni!

A tüneteimet illetően: a hasam továbbra is csak hullámokban huzavonázik, a derekammal együtt, de görcsös fájdalom nincsen. Ugyanúgy vigyázok, mint eddig, pl. minimálisakat "cipelek", a többi ott figyel a csomagtartóban, Sz-ra várva :) Minden mást ugyanúgy szeretnék tenni-venni, ahogy a közérzetem engedi. Persze futni nem megyek, ahogy a sípályák webkameráit sem kémlelem - csak picit, az esztétikai látvány miatt :)

Természetesen felhívtam a doktor urat, aki gratulált, mondtam neki, hogy a Ferenc-napi inszemináció szerencsét hozott eddig. Kérdeztem, emeljek-e az Utro adagomon, most 2x2-t adagolok, ő azt mondta viccelődve, ha már így rákérdeztem, bízik a női megérzésben, legyen akkor 3x2. Érdeklődött van-e receptem, ami szimpi volt tőle. De van, mondtam, mert még eddig csak a nyárról megmaradtakkal és a V. barátnőmtől kapott dobozokkal elvoltam, még csak most fogom kiváltani az ő receptjeit. Ugyan még nem számoltam meg, az hány darabot jelent, de szerintem kitart január 2-ig vagy 3-ig, választhatunk, melyik nap menjünk, elvileg akkor léphetek be a 6. hétbe. Egyelőre nyugodt vagyok, de ha elkezdek agyalni a veszélyeken, a rossz scenariokon, parázni kezdek, amit egyelőre nem akarok. Sőt, még babának vagy más cuki néven sem merem nevezni a múltból adódóan, persze nehéz érzelmileg nem érintettnek lenni. De Sz-al közösen úgy próbáljuk felfogni, hogy a jelenlegi állomás egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy gyerekünk legyen...

Mozgalmas nap volt a tegnap. Azon túl, hogy lezártam az évet az irodában, a jövő évre vonatkozó előadásom is jól sikerült, megkaptam végre az új telefonomat is (bár még ki kell váltanom hozzá egy micro SIM-et, de már imádom), szóval mindezeken túl "mellékesen" belealudva teszteltünk, és megszületett "Kissmajom" is, Est édesanya lett :) Gratulálunk neki, csodás Karácsonyuk lesz már hármasban!

Már csak 5 nap, és itt a Karácsony!
Indulok is még pár dolgot vásárolni...

2013. december 18., szerda

The Zebras

Kedvesek, hát úgy néz ki, keretbe foglaltam a 2013-as évet, az év első és utolsó hónapjában is zebratulajdonos lettem... Remélem, ezúttal maradok is, így egyelőre csak csendben merek, merünk örülni. Csíkjaim még halványak, de egyértelműen láthatóak. Nagyon köszönöm mindenkinek a drukkot és a hasznos tapasztalat-megosztásokat! 

Folyt köv, de addig is ma folytatódjon a reality, nagyon várjuk Est bejelentkezését, aki most hozza világra "Kissmajmot"! :)

2013. december 17., kedd

1 hét Karácsonyig!

Tegnap már nem volt több hőhullám, és ma sem, úgyhogy tényleg nem a "klimaxos" verzió volt, mert az a fajta tudom, hogy nem elégszik meg 1 alkalommal 1 nap :) Ma is volt szürreális álmom, most a nappalink szinte egésze egy halastó/csobogó volt, amiben egy nagy ásóbéka méretű, sárga áttetsző zselés béka is élt, de nem tudtuk, hogy került oda, folyton kipocskolt. Ki is ugrott belőle, én a egy tésztaszűrővel kergettem, hogy megszabaduljunk tőle. Sikerült elkapnom, kivittem az erkélyre, ahol beleharapott a kezembe a hüvelykujjam felett, de sikerült ledobnom az erkélyről. Ahogy leesett, pattogott, mint egy labda. A kezem fájt, féltem, valami mérges nedvet belém eresztett, csap alá tartva nyomkodtam a harapás nyomát. Nagyon fájt, ekkor csörgött az ébresztőóra, és a kezem valóban fájt, mert rajta feküdtem! A zselébékát részben pedig onnan származtatom, hogy a hétvégén láttam a zselés szaloncukorgyártásról valami riportot, és emlékszem, pont olyan volt a béka "alapanyaga" is. A béka kipaterolása a lakásból pedig lehet, összefüggésben volt Marcsy hétvégi pókos bejegyzésével, hogy hagyja vagy ne a kis pókokat kikelni a szobában :) Jaj de össze-vissza színes, zaklatott álom volt!

Hasam most relatív nyugiban van, picit kemény, de csak tapintásra, reggel áthullámzott rajta egy kis huza-vona. Vérnyomásom a tegnapihoz hasonló, este kevesebb volt.


Már csak 1 hét, és itt a Karácsony!

2013. december 16., hétfő

8 nap Karácsonyig!

Ma hajnalban egy 10-es skálán kb 2-3-as nagyságú hőhullámra ébredtem, illetve már akkor forgolódtam, amikor még a didergős előfázis volt, és nem értettem, miért fázom. Aztán jött a lávaérzés, a mellkasom izzadni kezdett, és belém hasított a tudat, hogy ösztrogénhiányos időszakban fordul elő velem ilyen, és igazából az egész méhérzetem, alhas-bekeményedésem csak "kész átverés" a progeszteronpótlásból adódóan. Ezen morfondíroztam, és tudom, hogy előfordul a hőhullám másoknál is ilyenkor, de akkor is, nekem ez a klimaxos tünetek közé "égett be" 18 éves korom óta. Nagyon nehezen aludtam vissza, teljesen lemondtam a reményről, amit közel 2 hete igyekszem nem dédelgetni, de a semleges mezsgyéről hol ide, hol oda azért áttévedek. A visszaalvásom már nem volt mély szendergés, szürreálisakat álmodtam, hogy a szomszéd ablakát kitörte a orkán, és hozzánk a nappaliba épp pakolja át a szobanövényeit, a mi megkérdezésünk nélkül, bejött az erkélyen át. Na ezzel a szomszéddal sosem beszélgetünk, azt sem tudom, van-e növénye :)) Szóval ilyen kavargó álomképekkel, lemondással teli ébredtem, jó volt ezért is ma bejönni dolgozni. Itt bent zajlik az élet, nem volt időm nagyon gondolkozni, hogy a "kétoldali idegbajom" érvényesüljön! Jó pár dolog elintézése mellett kaptam, küldtem én is céges karácsonyi ajándékokat, megkaptam a meglepi szülinapom videóklipjét, voltam egy megbeszélésen, szóval értek ingerek. És már csak 8 nap, és itt a Karácsony! :)

Ma 12 dpo, vérnyomás: 130/80, - elkezdett kicsi emelkedni :(
P72, de előtte ébredéskor vagy rosszul mértem, vagy tényleg ennyi volt: mindössze P55, és akkor szédelegtem is.


Már csak 8 nap, és...! :)

2013. december 15., vasárnap

9 nap Karácsonyig!

A hétvége gyorsan elszállt, sőt, ez a 2 hét is, amit itthon töltöttem, holnap már megyek dolgozni. Bár nem mondom, hogy a fizikai teherbíró-képességem csúcs lenne, max 1-1 órás mászkálást tudtam bevállalni az elmúlt 3 nap is. Sz-nek volt 2 céges karácsonyi partija, plusz egy baráti szülinap, ahova most nem tartottam vele, ne legyen esetlegesen kényelmetlen ülni/állni nekem. A mászkálásokat az Ikeában kezdtem, vettem 1-2 apróságot, majd tegnap az Árkádban folytattam, ahova autóval nem jutottam be, csak kb 20 perces gyaloglással a környék lakóházai mellől. Kb 3-4 üzletbe mentem be, és nem vettem végül semmit, de bekeményedett alhassal tértem haza. Ma Sz-nak ugrottunk be egy Hervisbe egy téli futópólóért, most áfamentes hétvégéjük volt a klubtagok részére. Sokkal lassabban tudtam Sz-al tartani a tempót, egyedül jobb lesz a héten a karácsonyi - tervezetten minimál - bevásárlást intéznem.  Ugyan még 9 nap van Karácsonyig, de nekünk már csak 1 hetünk van hátra, jövő hétfőn indulunk haza a szüleinkhez, külön-külön leszünk Szenteste és utána pár napra. Ezért szombatra tervezzük a közös karácsonyozást így zúzós lesz a hét: 3 nap munka, 2 nap szabi ajándék- és saját karácsonyi főzéshez beszerzéssel, főzéssel, sütéssel. Okosan kell szerveznünk. Még szerencse, hogy van mi elterelje a figyelmünket - legalább lelkileg - az "egyéb" izgalmaktól :)

Tegnap este, amíg Sz. a szülinapi partin volt a barátaival, addig eljött egy barátném hozzám, hogy beszélgessünk egy nagyot, és közben készítsen nekem egy tartós manikűrt, géllakkal. Van egy teljes Crystal Nails felszerelése, saját hobbiból, mert imád - saját magának és a családtagjainak is -kikapcsolódásképpen ezzel foglalkozni. Úgyhogy csajos est volt, csicsergéssel, nevetgélésekkel, mint régen, amikor egyedülállóak voltunk, és együtt mentünk wellness hétvégére :) Sz-t csodás bordó, enyhén csillogó körmöcskékkel vártam haza.

11 dpo, vérny: 120/74, P75, tünet: folyamatosan - néha kevésbé, gyakran erősebben - fájdogáló méh, aluszékonyság, kisebb émelygések - de mindez volt korábban is, ami új: szédülés, főként elalváskor, ébredéskor.

Bréking nyúúúúz, V. barátnőm kislánya ma megszületett, most kaptam az mms-t a kis tüneményről! Alig várom, hogy beszéljek V-vel, még tegnapelőtt azt beszéltük meg, szerdán beugrok hozzá, amíg egyben vannak, ugyanis a jövő hétre várták. Sok boldogságot, egészséget nektek drága V!

Már csak 9 nap, és itt a Karácsony!

2013. december 13., péntek

Elfoglaltan, de tudatos harmóniában

Az elmúlt hetekben, főleg az elmúlt 1 hétben egy angol nyelvű stratégiai prezentáción dolgoztam, aminek első verzióját tegnap este leadtam, de még van mit finomítani rajta. Ezért nem nagyon bukkantam fel itt, csak mások olvasásához, 1-2 rövid kommenthez. A home office erre is nagyon jó volt, mert tudtam fókuszálni, koncentrálni, kicsit a napi rutinból kilépve átfogóbban gondolkodni a 2014-es marketing terveit és az azt befolyásoló társosztályok folyamatait illetően, hisz' ez épp időszerű is így évvégén. Itthon jó a chi-áramlás, kényelmes a kanapé, finom meleg van, száradnak a ruhák, amiket így napközben is kimoshatok, a háttérben mindig valamilyen gyönyörű felvételekkel teli természeti film megy a tv-ben, így nem érzem nagy nihilben magam, és színt varázsol a nappaliba. Köszönet A. barátnőmnek, ő erősködött Sz. mellett, hogy igenis maradjak most itthon erre a 2 hétre :)

A héten az egy nagyobb vezetőségi megbeszélésen kívül a céges karácsonyra elmentem, mert egyrészt hiányoznak az emberek, a pozitív ingerek, gondoltam, ez nem okoz stresszt :) Így is volt, kellemes este volt, csomó beszélgetéssel, és egy kis "lötyögéssel". A vacsora után beindult a dj zene, a többnyire italtól mámoros kollégák belendültek, és bevallom, nekem koccintás nélkül is nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne tomboljak a többiekkel egy-egy baromi jó zenére. De csak mini mozgásokkal lötyögtem velük, ami még jól is esett kis testmozgás gyanánt. Így is már 2 napja nem sétáltam, ma ideje lesz kimennem. Hétfőtől pedig dolgozom, akkorra már remélhetőleg túlvagyok az első rizikós időszakon.

Tegnapelőtt itt járt Apukám, hozott friss disznótorost, és mivel még a héten is fogytam, így reggelire megengedtem magamnak ropogós tepertőt, ebédre hurkát, kolbit :) Hihetetlen, de ma először 61 alá ment a kilóim száma, 60,7 kg vagyok, ami azt jelenti, hogy már közel 7 kg-t fogytam, mióta kiderült az IR, és szedem a Merckformint. Ez a mostani súlyom több mint 10%-a :) Régen láttam ilyen schlanknak magam, a kollégák nem is állják meg szó nélkül - most, hogy ritkán látnak - mennyire kisimult, kivirult és vékony vagyok. Na ja, a nyári képeket visszanézve volt is honnan, Sz. poénkodott is vele, hogy nyáron "pogányjuditosra" híztam. Persze van még min alakítani magamon, az izmok irányába, csak nem most.

A vékonyságom az alhasamra nem teljesen jellemző, de ez most így van jól. Nincsenek mensis görcseim, sőt, van, hogy alig érzem, de folyamatosan van egy tompa fájdogálás, mintha egy kis kő lenne egy ponton, vagy pl. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha szorulásom lenne, és nyom egy helyen. De mivel rendben van az emésztésem, nem erről van szó :) Azért továbbra sem érzek többet, ami miatt továbbra is igyekszem semlegesen állni a dolgokhoz. Nem kutakodok a neten, a tünetérzetem leírásán túl nem fürkészem magam, nem írok még rövid bejegyzéseket sem a napokat visszaszámlálandó, nem nézek beágyazódásos kisvideókat, és már a saját korábbi blogbejegyzéseimet sem. Éjjel azt álmodtam, újra magas a vérnyomásom, hogy lapos a hasam, hogy készülök futni menni (ami azért hiányzik, hogy könnyebben ment), hogy figyelem a hóhelyzetet az Alpokban egy síeléshez... Lehet, hogy tudat alatt is készítem magam lelkileg a B verzióra, hogy legyenek akkor is aktív terveim - azonnal.

Ébredéskor a hasam éreztette, ő bizony jelen van, ne akarjak hason feküdni, megnéztem a vérnyomásom, 108/69, P70 - na ez nem nevezhető magasnak :)

Ma vagyok azt hiszem 9dpo.


2013. december 9., hétfő

Haspuff

A múlt hét közepe óta szépen átvándorolt a petefészek-fájdalmam/-érzetem a méhembe, ami most mensisen fáj, hullámokban képes erősödni, gyengülni, de teljesen nem múlik el, optikailag is buci a hasam. Így a home office-ból való munka még indokoltabb. Lesz ugyan holnap egy kb 2 órás megbeszélésem, de nem egész nap fogok 90°-ban széken ülni. Főként középen domborodik, és baloldalt érzek időnként egy ponton nyomást.

A tünetem lelkileg jól esik, egyedül az aggaszt, hogy még nincs mellfájás, mint a tuti hónapomban már ilyenkor volt. Akkor persze volt 2 nagy cisztám is, és tudom, nem minden esetben vannak ugyanazok a tünetek, de akkor is... Ma próbáltam utánanézni, mi (pontosan melyik hormon) okozhat egyátalán mellfájást egy terhesség nagyon korai fázisában? Ösztrogén kizárt, progeszteron? Pluszban is adom az Utro-t, akkor nem adtam. Prolaktin? Úgy emlékszem, konstans volt ez az értékem, már amikor nézték. HCG - amilyen tartalmú nagy cisztáim lehettek anno? Egyelőre nem találtam választ, a magyar (SEO-zott) oldalakról maximum ennyit tudtam kinyerni: "A mell mirigyes szerkezete reagál a női nemi hormonok szintjének a változására. Az ösztrogén a mirigyek megnagyobbodását, a csatornácskák kitágulását eredményezi. A progeszteron a zsírszövet vizenyős duzzadását hozza létre. A terhesség során a mirigyállomány duzzadása figyelhető meg."

Na egyelőre nem lettem sokkal okosabb, inkább dolgozom, nem keresek semmiben semmi összefüggést továbbra sem. Inkább örülök a ma látott dupla szivárványnak!

Súlyom picit még lentebb kúszott, 61,5 kg, vérnyomásom már-már szinte alacsony: 112/69.
06dpo

2013. december 5., csütörtök

Séta, kanapé, Mikulás

Tegnap este sétáltunk egy nagyot, kb 3 km-t, jól esett, pedig cudar hideg volt, szél, -4°C. Ma délelőtt kanapépózban dolgoztam tovább, délután kocsiba szálltam, elmentem pár dolgot venni egy közeli Aldiba, nos ott a mászkálástól bekeményedett a hasam, fájdalom helyett most feszít. Utána visszaparancsoltam magam a kanapéra, és csak kb 1 óra után mentem ki kicsit főzni. Este sütöttem újra spenótos quiche-t, mint tavaly télen, a Lila Füge blogjáról, annyi módosítással, hogy magam miatt gesztenyelisztből készítettem a tésztáját, Sz. miatt pedig egy kis darálthúst is rejtettem a spenót és a sajt közé :) No a beltartalom nagyon fini lett, de ez a liszt sajnos nem a legjobb a linzeres tésztához, eléggé törik, és jellegzetes édeskés íze van, no de sebaj, a többi liszt majd megmarad palacsintának, Sz-nek - így a tésztája helyett kenyérrel - a tartalmas feltét nagyon ízlett :) Hozzá teremtettem egy kis ünnepi hangulatot gyertyafénnyel, és rénszarvasos szalvétákkal terítettem.
Boldog Mikulást mindenkinek!


A hangulatos, kis vörösboros vacsi után most nem rejtettem semmit cipőbe, csizmába, hanem desszertként elővettem a mini, 5 gr-os télapócsokikákat tartalmazó dobozkát Sz-nak. 


Egyet én is megkóstoltam, de az én desszertem most alapvetően fehérjedús, könnyű tehéntúró, minimális xilittel.

2013. december 4., szerda

Karácsonyi díszpárna-lesben

A hasam elalvásig nem csitult, eléggé fájt, ma reggelre lelapult fekvő helyzetben, de ahogy felkeltem, újra éreztette magát, azóta is, de talán kevésbé élesen és pufin, mint tegnap. Az Utro-t elkezdtem, most félig ülve-fekve dolgozgatok.

Közben szellemi pihenés gyanánt kicsit teszek-veszek, még tegnapelőtt elővettem a karácsonyi kellékes dobozunkat a lakás díszítgetéséhez, de még a végleges kihelyezéshez vár egy hétvégi takarítás. Addig is pár napja rá vagyok kattanva, hogy valahonnan olyan jó lenne karácsonyi díszpárnahuzatot szerezni, feldobná a lakást az ünnepekre, viszont itthon úgy látom, egyik nagyobb, ismertebb lakber üzletházban sem lehet kapni. Egyedül a Butlers weboldalán láttam párat, de azok közül talán egy tetszik. Saját kezűleg fogok csinálni egyszer, lehet, hogy most lenne itt az ideje, varrógép van, anyag ill. kiegészítők kellenének, de most ilyen bevásárlást még nem merem fizikailag bevállalni, hacsak nem egy helyen be tudnék szerezni mindent. A Pinterestről inspirálódva pl. ezek egy része úgy tetszik:


2013. december 3., kedd

Inszem a Kaáliban

Voilá, itt vagyok, ma délelőtt volt az inszeminációm. A szokásos főépületben kezdtünk, onnan átirányítottak a kisebb épületbe, ahol zajlanak a műtétek. Miután túlvoltunk az első - andrológiai, adminisztrációs - teendőkön, elköszöntem Sz-tól, hagytam dolgozni menni, bár lelkiismeretfurdalása volt, szívesebben maradt volna. De annyi dolga van, minden nap túlórázik, vidéken dolgozik, nem volt szívem marasztalni, így a tabletemmel a kezemben az ottani recepción várakoztam. Közben Sz. többször írt, hívott, szóval virtuálisan szinte velem volt :) Egy kis idő után érdeklődtem az asszisztensektől, vajon lesz-e ma is UH, és ha igen, itt, vagy menjek át mégis vissza másik épületbe? Kiderült, nem lesz UH. A sotén sem volt mindig, ha jól emlékszem csak egyszer, de azért megnyugtatott volna, hogy tudjam, vajon tette-e a dolgát az Ovitrelle. Félórás-órás csúszással végülis szólítottak, egy zárható szekrényes öltözőben kellett mennem, ahol egy sorstárssal közösen vetkőztünk, mint egy fitness teremben :) Ott kellett hagynunk a táskánkat, az alsó ruházatunkat, körbetekertük magunkat lepedővel, majd vendégpapucsba kellett bújni, és a sréan szemközti pihenőszobába átmenni. Ott kinyitható lábtartós bőrfotelek vártak, az asszisztens bekapcsolt kellemes zenét, odaadta nekünk a "pozitív kaális tesztet", és vártunk. Beszélgetni kezdtünk a sorstárammal, akinek ez volt az első kezelése, és miután meséltem neki arról, utána is várakoznunk kell, mindketten még visszaosontunk a telefonunkért, amit én a műtőbe is vinni akartam, ne a plafont bámuljam 20-30 percig. Megérkezett Krizsa doki, engem szólítottak először, az asszisztens látva a telefont a kezemben, nem engedte, bármit bevigyek magammal. Utána derült ki, miért is, hisz' itt nem a műtőasztalon kell kivárni a "játékosok" célbaérési idejét, hanem azonnal fel kellett állni, és visszaülni a fotelembe, beállították nekem a lábtartót arra a félórára, addig sorra került a sorstársam, majd az időközben érkező egy másik lánnyal közösen hárman relaxáltunk beszélgetve a pihenőszobában. Kellemes meglepetés volt, hogy Krizsa doki bizony megnézett UH-val, és azt mondta, csodálatos, épp repedés alatt vannak a tüszőim, előtte kérdezte, mikor adtam be az Ovitrelle-t. Mondtam neki, hogy a megadott időintervallum végén, 6-7 között. Én ugyanis azt olvastam, kb 36 óra a hatóideje, no nálam úgy tűnik, ez hosszabb, mert ez reggel 7-kor letelt. Tegnap egyébként már rendesen voltak pre-ovulációs tüneteim: meglepően észrevehető mennyiségű EWCM, korábban ilyet én nem tapasztaltam, a folyamatosan kipirult és forró orcám és az időszakosan be-benyillaló petefészkeim. Tegnap a csodás idő miatt egy kolléganőmmel reggel megbeszéltük, ebédidőben futunk egyet, gondoltam, jót tesz a vérkeringésemnek, és valóban nagyon-nagyon jól esett az a 4,5 km. (A Nike applikációm is gratulál ilyenkor mindenfélével, totál addiktívvá lehet tőle válni :) A kantinnál végeztünk, ahol belebotlottunk egy ismert fitnessguruba is, aki méltatta, most lát először itt valakit, aki ebédidőben sportol. No azért mi sem cseréltük fel sportra az ebédet teljesen, vettünk husit salátával, amit már az irodában, zuhanyzás után ettünk meg. Ma a műtőben meséltem a tegnapi futás egy szakaszáról, mikor egy darabon különböző sebességben egymást elhagyva futottunk a kolleginával, egy kisebb csapat nagyranőtt tinisrác lődörgött arrafelé, ahol én kocogtam. Ez pont egy elég gyéren látogatott zöldövezeti, kissé erdős szakasz volt, át is suhant ekkor az agyamon, jaj, nehogy pont most ovulációkor megerőszakoljanak! Persze nem volt semmi inzultus, így velem együtt jót kacagtunk a sztorimon, no ilyet még nem mesélt senki, mondta az asszisztens. Krizsa doki végigmondatta velem, mi még a teendőm, egészen a holnapi Utrogestan kezdésig, mint egy orvosi vizsgán lettem volna, feleltem :) Kedvesen, mosolyogva, de határozottan kezet fogva elköszönt tőlem, hogy 2 hét múlva beszélünk! A félórás pihenés alatt még tovább beszélgettünk a lányokkal, majd hazajöttem, már itthon ebédeltem, azóta pedig a kanapén pihenek, és pár dolgot intéztem emailen, de szigorúan stresszmentesen :) A petefészkeim most is nyillalgatnak hébe-hóba, főleg pisiléskor fájnak. Holnap is itthon vagyok, és egy nagy sétát már beiktatok, jót fog tenni a vérkeringésemnek, de ennyi a maximum, amúgy kímélő és izgulós napok következnek...

Újra itt. Nem hagyott nyugodni bennünket, meddig tarthat a tüszőrepedés. Találtam egy cikket elég nagyfelbontású fotókkal a petesejt kiszabadulásának folyamatáról. Ebben kiderül, hogy a petesejt kijutását a tüszőből (ami vajon a repedés folyamatának része? A cikk magyar címe szerint igen, de szerintem ez csak a kilökődés) korábban gyors és hirtelen folyamatnak gondolták, de a fotózás során kiderült, ez kb negyedórát vesz igénybe. Remélem, azóta ez a teljes folyamat, mégha esetleg hosszabb ideig tartóan, de nálam is bekövetkezett.

Újabb frissítés: Nem gondoltam volna, de még mindig van mit finomhangolnom az ismereteimen e téren. Sz-t is aggasztotta, hogy ma az inszemig nem volt még meg a tüszőrepedés, vajon jó volt-e a mai ütemezésünk. Amit pontosabban megtudtam némi utánaolvasás révén:

A legtermékenyebb napok:
  • termékeny nyák csúcspontja + max 3 nap - Rendben, ezt eddig is nagyjából tudtam, de nem fedeztem fel magamnál, mikor lehetett, ezért nem tudtam ehhez kalkulálni, csak a stimus kontrollok és protokollok voltak az ovulációs támpontjaim. Most viszont ez a csúcspont nyilvánvalóan tegnapelőtt, vasárnap volt. Aznap este oltottam be magam Ovitrelle-el, és önmegtartóztatás volt elrendelve.
  • Ekkor még nincs tüszőrepedés, és ez így is van jól, mert így a termékeny nyákból táplálkozó spermiumok akár 3-5 napig is életben vannak, és időre bőven odaérnek. (az inszem során kevesebb lehet a sterilizált állomány élettartama)
  • A termékeny nyák csúcspontjakor a méhszáj ujjbegynyire megnyílik, ovuláció után viszont szorosabbra bezárul, mint előtte.
Így megnyugodtam, hogy nem mentünk túl korán, és még túl későn sem, remélhetőleg jó a timing :) A hasam még mindig pufi, fáj a petefészkem, remélem, holnapra csitul...

2013. december 1., vasárnap

Heni, like a hen

Úgy totyogok, mint egy tyúkanyó, annyira feszítenek a petefészkeim, nagy a hasam, és csak a terhességemből megmaradt kismama-farmereimben bírok hosszabb távon ülni, pl. a munkahelyen, autóban. Mi lenne, ha nem 3-4 tüszőm lenne, hanem lombikra készülve sokkal több?? Akkor nem 2-3 hónapos terhesnek nézne ki a hasam, hanem jóval többnek?

Ma a megengedett időintervallum szinte utolsó pillanatában beadtam az Ovitrelle-t. A fővárosba visszatérve Sz. anyukájától az M3-ason nem sokkal előttünk volt egy nagy baleset, amiből óriási dugó lett Gödöllőnél. Szerencse, hogy nem előbb értünk oda, hogy nem szemtanúi vagy részesei voltunk az ütközésnek, ugyanakkor szerencse az is, hogy nem később, mert órákig tartott a helyszínelés a Googel Maps forgalmi helyzetét látva, és kb 10-szer olyan hosszú dugó lett. A lényeg, mi hazaértünk 19:00-ig, így 18:45-kor már bennem volt a szer. Vicces, hogy 1 db automata penhez járó tű mekkora nagy műanyag tartót kapott az Ovitrelle dobozában! Nekem a növekedési hormonhoz ugyanilyen tű kell, és kb 50 db-nak van ekkora helye :)

A hétvégén sokat játszottunk a sógornőm 2 éves kislányával és az 5 hetes picurt is a karjaimba vettem többször. Eszembe jutott, hogy szinte teljesen egyidős terhesek voltunk a sógornőmmel, és a kis manó pont akkora, mint amennyi a mi Bambinónk lenne. De szerencsére már nem érint szomorúan, sőt, élveztem a babusgatást. Az idő, az intézetváltás, az új orvosom iránt érzett bizalom, a problémák felkutatása, a stimuláció- és számolgatásmentes időszakok nyújtotta örömök, más célok kicsit fellazították a stimulációk alatti remények és kudarcok váltakozása, a magas vérnyomás, a plusz kilók, az IR tünetek miatt görcsbe rándult testemet-lelkemet. Most, ebben a kezelésben eddig testileg feszegetett újra a helyzet, 3 nap magas vérnyomás, most puffadás, más nem volt, de stimuláció előtt könnyedebb voltam, pláne a Merckformin szedése óta.

A vérnyomás teljesen X-akta, míg 1 hete 150/110 is előfordult, Krizsa doki erre napi 2 Dopegyt-et kért szedni, addig rá 1-2 napra megszűnt, majd megint előbújt, és most kb 4-5 napja megint normális, most épp 127/76, P76. Így nem kezdtem el a Dopegyt-et kúraszerűen, csak 1-1-et kaptam be, mikor felszaladt - és ezt így tünetileg elvileg nem szabad. Ilyen zömében normál értékre miért szednék én vérnyomáscsökkentőt? Kardiológushoz is hiába mennék, ha épp akkor nem mutatnék tünetet. Annyit tettem, hogy teljesen elhagytam a kávét, amit csak reggel ittam, az is 100% arabica volt. Hát most többet ásítozom, többet alszom hétvégén, de ennyi baj legyen :) Mindenesetre nagyon kellemetlen, mikor magas: szorító érzés a fogaimban, a torkomban, kipirult arc, szédelgés, vagy belülről hallom a vér megnövekedett sebességét a fejemben, és van, amikor semmilyen tünetét nem érzem, ezért naponta 3-4x megmérem.

Úgy tűnik, pár napja szerencsére nincs ilyen gond, tünetként maradt viszont egy nagyobb pocak, jókora puffadás-érzet, egy tojó tyúk járásával :)


2013. november 29., péntek

Stimu végefelé :)

Ma kora reggel mentem a Kaáliba, kicsit ideges lettem érkezéskor, mert eszembe jutott, hogy sem a múltkor, sem most nem tudom leadni az inszeminációhoz szükséges nyilatkozatot, amit alá kellett nekünk és 2 tanúnak írni. Sz. ugyanis még nem írta alá, én pedig folyton elfelejtettem esténként, túlórázások utáni késői vacsoraszervezés előtt, után, közben. De szerencsére nem volt túl morózus az asszisztens, akihez ma kerültem, így ráér a jövő héten vinnünk. A tanúaláírás már úgyis megvan, Sz. pedig ezúttal úgyis velem lesz :)

Van összesen 4 érésnek indult tüszőm, 10-16 mm közötti méretekben, ebből 2-3 nagyobb, jobb oldalt, a baloldal most lustább volt, de a doktor úr elégedett volt :)

Szóval a táncrendünk a következő:
  • Ma: 1 ampulla Merional (Bár én V. már 9. hónapban lévő terhes barátnőmtől kapott Menopurt adtam ((hátha szerencsét hoz)) - a doki engedélyével)
  • Holnap: 1 ampulla Merional
  • Vasárnap 16:00-19:00 között tüszőrepesztés. Ovitrelle-t javasolta végül a doktor úr, mert az izomba adott szuri helye begyulladhat, és hiába a Choragon a természetes hormon alapú (köszi Marcsy az infót!!!), vidéken és úton leszünk, a könnyebb megoldást választva kiváltottam az Ovitrelle-t, most a hűtőben pihen.
  • December 03-án 10:30-kor: inszemináció
  • December 04-től Utrogestan 2x2 reggel és este.
  • December 18-án teszt, ha pozitív, január 3-án "pezsgős afterparty" a doktor úrnál - őt idéztem, nyilván' dehogy fogunk mi fejvesztve "utószilveszterezni" :) Ha a teszt negatív, 19-én újra kell tesztelni. Ha akkor is negatív, de nem jönne meg 1 héten belül, fel kell őt hívnom Karácsony másnapján. Ha megjönne, akkor 1 hónap szünet, fogamzásgátlóval, és január elején megbeszéljük a továbbiakat.
Addig vár egy vidéki hétvége Sz. családjával, a további skorpiók utóünneplésével :)

2013. november 27., szerda

Mai kontroll

Ma kora reggel volt a 2. ultrahang-kontroll, 2 petelányom van a jobb petefészekben, mindkettő 11-12 mm. A baloldalon picik vannak – pedig érdekes módon azt az oldalt jobban érzem most (a hasam növekszik, úh. kényelmesebb nadrágra is kellett váltanom).

A tüszőrepi hormonnal kapcsolatosan döntenem kell, van 2 db Choragon az előző stimukból, de ennek beadásához ügyeletre kellene mennem. Krizsa doki Ovitrelle-t ad, ami pen-ben van, és be tudnám adni magamnak. Megnéztem, nem tudom az összetevőit összehasonlítani, Krizsa doki szerint mindegy, ugyanolyan jó, dönthetek én.

CHORAGON 5000 NE por és oldószer oldatos injekcióhoz
OVITRELLE 250 µg/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

Lehet, hogy az automatát választom ezúttal, ne kelljen plusz kört dokihoz/ügyeletre mennem.

Merionalból ma duplázom, holnap szimpla szuri, péntek reggel 8-kor UH újra. Előreláthatólag kedden inszem. Jövő héten szabira megyek, de még sakkozom, mi a jobb, az inszem környékén nyugiban lenni, vagy inkább a beágyazódásos 6-9. nap környékén. 2 hetet ugyanis nem tudok kivenni. Lehet, felesben oldom meg, mindkét héten 2-3 napot otthon leszek. Amúgy épp 2 mikulásrendezvényt is szervezünk kell a kollégámmal, de szerencsére sokmindent (főként ami egyezkedésekkel jár) levesz a vállamról. Van bőven más teendőm is, de igyekszem most nem konfrontálódni (mint ahogy a múlt héten belekényszerültem).

2013. november 25., hétfő

A nagy meglepődés; első UH

Napok óta nem írtam, mert annyi minden történt! Pénteken egy nagyon nehéz hét után dugóban álltam, hívtam Sz-t, hogy vagy kések az utószülinapi vacsoránkról, és hazamegyek,taxizom, hogy egy autóval jöhessünk vissza, vagy közvetlenül a belvárosban találkozunk, és mindketten kocsival érkezünk. Végül a késést választottuk. Ami miatt ez érdekes volt, hogy szervezett nekem egy utolsó napon említett kiállítási programot, amit a teljes vacsorával együtt le akartam mondani, annyira fájt a fejem már 3. napja, magas volt a vérnyomásom, a heti stressz teljesen kiütött, csak aludni vágytam. De nem akartam megbántani, ha már szervezett nekem valamit, inkább úgy, ahogy voltam a munkahelyi ruhámban, csak sminket frissítve és csizmát váltva instant ugrottam haza, és taxival be a Fashion Street-i Vapiano-ba. Amikor ott megvacsiztunk, elindultunk gyalog a programhelyszín felé, amiről nem kérdezgettem, rábíztam magam, szinte mindegy volt, végre kettesben voltunk :) A Király utcában megfogta a kezem, hogy ne közöttünk járkáljanak a turisták, majd egyszercsak berántott Sz. a Minyon Bárba, ahol egy éles reflektorfény várt, és egy ettől az éles fénytől számunkra nem látható tömeg kiabálta, hogy MEGLEPETÉÉÉÉS! Az első pillanatokat úgy éltem meg, hogy az agyam még arra volt beprogramozva, kettesben megyünk valahová, aztán hirtelen fel sem fogtam, mi történik, a reflektorfényétől - mint a nyúl az ifa előtt a közúton - teljesen lefagytam, sajnos nem láttam az arcokat (ami lehet, szerencse is, mert elbőgtem volna magam), csak sejtettem, kik is képezhetik a tömeget: sorba pusziltam a résztvevőket, ott volt az összes még főiskolai és 20-as éveimben megismert barátnőm, számomra kedves volt és jelenlegi kollégáim, akik Sz-al cinkoskodva hetek óta tudták, Sz. mire készül :)


Minden precízen szervezett volt: az asztalok, a kanapék elrendezése, az italok, az aprósütemények, a diabetikus torta (ántsz engedéllyel), a külön pincér, és még sorolhatnám! Sz. még szeptemberben kitalálta, és kinyomozta az emailcímeket, hogy leszervezze ezt nekem. Volt helyszínbejáráson, mint egy komoly rendezvényszervező. Kerek ugyan a 40, de azt hittem, tudja, ezzel annyira nem szeretnék ünnepi formában szembesülni, így nem is sejtettem semmit! Volt, hogy az ölében feküdtem, mikor ő éppen valamelyik barátnőmmel chatelt, sms-ezett vagy emailezett éppen a telefonján! Még a Prágában élő barátnőm is kivett egy nap szabit, hogy eljöjjön csak erre a napra! Annyira hálás vagyok, hogy mindenki a megannyi teendője közepette időt szakított rám, hogy ki-ki munkája, családja, gyerekek vagy beteg párja mellől, külföldről vagy nagyon terhesen eljött, hogy engem jól meglepjen! :) Kicsit táncoltunk, sokat beszélgettem, de igazából egyenként senkivel sem tudtam sok időt tölteni, mert annyian eljöttek!

Sosem felejtem ezt el, sem a barátaimnak, hogy ott voltak, hogy segítettek Sz-nak, sem Sz-nak, hogy mindezt a nagyon kemény munkája mellett így, ilyen titokban és profin, minden részletre ügyelve leszervezte (tudom, mit jelenthetett ez neki, munkám egy része a rendezvényszervezés, és volt is már ügyfelem a helyszín).

Én sajnos nem tudtam a többiekkel koccintani, mert nem mertem a Dopegyt-re és a Quarelinre még lájtosan sem inni, de nem is baj, így is bírtam végül hajnal 3-ig :)

Reggel viszont 8:30-ra volt időpontunk Krizsa dokinál. Ajjaj, de nehéz volt felkelni, de sikerült! Sz. még aznaposan, de ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön. Az UH vizsgálat megvolt, az endometrium úgy emlékszem 7 mm (erre azt mondta, nagyon jó), jobboldalon 1 db domináns tüsző, bal petefészek pedig fellazult. Szombattól minden másnap duplázás indult, azaz 2 -1 -2 -1 adag Merionál váltakozik naponta. Hétvégére gondolt inszeminálni, én azért említettem neki, hogy nekem hosszabb protokolljaim vannak, ill. vidékre is elígérkeztünk, amivel viccelődött, de 1 napot tolhatunk rajta, mondta. Meglátjuk, azért a duplázást érzem mindkét oldalon, plusz nem tudom, hogy a szombati szinte teljes napon át történő alvás és a múló fronthatás a több FSH-val kombinálva azt eredményezte, hogy egész vasárnap normális volt a vérnyomásom, és múlóban a fejfájásom is, ma már nem kellett gyógyszert bevennem rá :) Lehet, hogy korábbi stimuknál nem voltak elég bátrak az adagommal? Arra emlékszem, mindig nagyon alacsony volt az ösztradiol szintem vv-kor, most nem nézik. Hátha nem indít be sok tüszőt, és ez lesz a megoldás! Szerda reggel kiderül, hogy alakul azóta. Jövő héten szigorúan több nap szabit ki fogok venni, mert itt bedarál a munka, nem akarok stresszelni.

De addig is nagyon boldog vagyok, hogy Sz. ilyen nagy "ajándékkal" lepett meg, nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire a tenyerén hordoz :)

2013. november 21., csütörtök

Stressz, 40, vérnyomás

CD5: 
Vérnyomás ébredés után: 149/96, P68
Vérnyomás reggel, futás után: 137/88, P103
Vérnyomás este, fél napja tartó fejfájással: 150/101, P73
Testsúly: 63,3 kg - pár dekát visszakúszott, hogy nem mentem fitneszórára a mesi miatt.

Nem akarok vérnyomáscsökkentőt szedni megint :( Fáj a fejem 2 napja, tegnap a Quarelin sem segített, és ami itt van bent a munkahelyen, az sem. Legszívesebben most kiszállnék. Teljesen figyelmen kívül hagyott kapacitásszintek, folyamatmélységek, azonnali rendelkezésreállás,de közben kérdések, miért nem fut a másik projekt, stb stb stb. Azt hiszem, most kissé kiégtem. Nem kapom meg sem az erkölcsi, sem azt az anyagi megbecsülést, amit érdemelnék, és ami zavar, süket fülek vesznek körül, nincs módom rendesen kommunikálni, amit csinálok, milyen fokú operatív teendőkkel jár. Nincsenek arányban a jogok és a kötelezettségek. És most egy nagy változás cégen belül ezt még jobban felerősítette. Tudatosan higgasztom magam, amennyire lehet, most pl. masszőrhöz megyek, és nem akartam eddig napközben vérnyomást nézni. Egy tegnapi meetingen szerintem lehet, felszaladhatott 160-170 fölé is, annyira piros voltam.

Viszont jó hír, vannak fájdogáló petefészkek. A táncrend annyiban változott, hogy hétfő helyett szombaton lesz UH, mert CD1-en kezdtem el a stimut CD3 helyett - így jár az, aki egyrészt írásos protokollra számít, másrészt cikluseleji kontrollhoz szokott, és ezért nem írja fel, majd ezért érdeklődik telefonon, mikor van első UH, és hogy kezdje. Mivel valószínű a lányok lombikot tolmácsoltak a dokinak, nem inszemet, a CD1-es kezdést kaptam visszahíváskor infóként. El is kezdtem szépen, erre hoppá, már csak 1 doboz van a Merionálból, közben itt van még 3 nap... Van itthon Menopur, de nem tudtam, lehet-e kombinálni. De ma tisztáztuk a doktor úrral, elnézést is kértem a nem jegyzetelésemért - de akkor épp annyira a kiderült eredményeimre fókuszáltunk, hol volt még akkor stimu ideje. Na de most megtanultam, inszemnél CD3-on kezdünk, CD1 lombik esetén. Így jártam, most annyi "baj" lehet, hogy több petelány indult be, de említettem azt is a doktor úrnak, hogy nálam a korábbi sikeres protokoll a 2. napon indult, és 2-3 pete volt, szóval talán nem lesz tüszőinvázió. Örülök ennek, de mégis lehangolnak a munkahelyi dolgok, hogy fizikailag, lelkileg leamortizál. Elszomorít az is, hogy 3 csibelány esetén is 1 héten belül missed ab lett, és tudom, most mit élnek át, azt a fájdalmat nem kívánom senkinek. Annak idején fel sem fogtam először, és motorikusan cselekedtem a műtét előtt, minden papír, időpont, dokikkal való egyeztetés el legyen intézve, mint egy jó kislány, aki elvégzi a házi feladatát. Aztán amikor eljött a kórházba befekvés napja, és újra és újra nézték az UH-n a méhem, és ott "üvöltött" a kontrasztosan látható petezsák, akkor minden egyes vizsgálat és a műtétre való várakozás kötelező éhezéssel, szomjazással, minden egyes perc a kínok kínja volt lelkileg, fizikailag. Addig, míg be nem mentem a műtőbe, úgy éreztem, még mindig velem van... Nem is akarom részletezni, újra átélni, de nagyon együttérzek velük.

Tegnap 40 lettem. Furcsa, mert nem érzem, ahogy sokan mások sem a barátnőim közül. Lehet, hogy a fenti okokból jött nihil teszi, nem tudom. Sz. nagyon édes volt, csodás csokor vörös rózsával tért haza. Este vacsora után sétáltunk, és beszélgettünk egy nagyot, volt, amin még meg is hatódtam :)

Egy kedves ismerősöm ezt írta tegnap:
"Gyors fejszámolás után, az 1-es évedbe léptél: ez alkalmas minden új dologra, vagy valaminek a megkezdésére. Tehát ha most készülsz belevágni valami újba, akkor jól teszed. De az is lehet, hogy most fordul új irányba az életed. Valószínúleg ezeket az 'új energiákat' már érzékeled egy ideje, mert rendszerint nem a semmiből jön. Nem folytatom tovább, mert hosszan lehetne erről írni. A lényeg, hogy most minden az új szemüvegeden keresztül nézz!"


2013. november 18., hétfő

Évvégi hajrá & start No 8.

Nagy változásokkal és meglepetésekkel zárult a múlt heti munkahét. Még több munka lesz így évvégén, így esélytelen sajnos mind a síelés, mind 1-2 nap szabi kivétel a kezelésem ideje alatt. Sz. cégénél szintén nagy a pörgés, mindketten este 8-9 között esünk haza, és fáradtan dőlünk egymás mellé. Ettől függetlenül jól vagyok, és szerencsére van 2 asszisztens és egy gyakornok is az osztályunkon, mindhármójukat szinte én terheltem le ma egész nap, túl sok teret most nem hagyva a másik 2 menedzsernek, de legalább van kinek delegálni, ami segít, hogy haladjak a többi projekttel, ötletelésekkel. Ők persze még nem teljesen önállóak, igénylik a folyamatos egyeztetést, ami néha fárasztó, hogy nem engedhetem el a dolgok fonalát teljesen, mert egyik projekt bonyolultabb a másiknál, és nehéz koncentrálva kiugrani az egyikből a másikba, de legalább sikerül delegálnom. Sokáig nem ment, mert sokkal gyorsabban elintéztem, minthogy ugyanannyi időt töltöttem volna a magyarázattal, a köztes kérdések megválaszolásával, a rossz megoldások javításával. De ezt is meg kellett tanulni, és most gyűröm őket, magamat, maximumra kell csavarnom a tempót, egyedül nem  bírnám, a decembert ugyanis szeretném relatív stresszmentesen tölteni!

A hétvége jól sikerült, péntek este sógoromat is mi vittük le anyuékhoz, ahova hugiék pár órával előre mentek, mikor az unokahugimnak vége volt a suliban az utolsó tanítási órának. Cukik voltak a gyerekek, anyu és apu megint iszonyat sokat tett, hogy mi teljesen elengedhessük, és kipihenhessük magunkat. Ilyenkor csak az a kár, hogy keveset tudunk beszélgetni, mert vagy a konyhában vannak, vagy az unokák csüngenek rajtuk, nagy örömükre :) Szombaton nagyimat is elhoztuk, előtte futottam egy rövidet, mert tudtam, ha beindul a hétvége, megjön, akkor nem lesz rá módom, így ha 15 percre is, kiszaladtam 2 körre anyuék háza környékére. 3 nap görcsölt a hasam, mire megjött, ennyire előre nem szokott régen, de ez is változóban az utóbbi időben, mióta volt a missed ab műtétem. Nem tudom, a méhem többet dolgozik azóta talán? A huginak is fájni szokott ennyire előre, természetes módon. Úgyhogy ezt én pozitív dolognak élem meg, hogy picit többet tevékenykedik, mint régebben. Szombat délután már kimondottan erősen puffadt az alsó hasrészem, olyan volt, mintha meg akarna jönni bármelyik pillanatban, de nem sikerül neki, kis vörös borral segítettem rá. Aztán késő este végre elindult kicsit. Vasárnap szúrtam az első adag Merionalt, és délelőtt hívtam is az intézetet. Jövő hétfőn, CD9-en mehetek bármikor, mert nincs hely a dokinál, majd betesznek 2 előjegyzett páciens közé. Durva lesz, felszerelkezem mobil aksival, töltővel, hogy wifit csiholjak, mert muszáj lesz dolgoznom majd ott is tableten, ha órákig tart a várakozás.

Elkezdtem a lakást picit téliesíteni. Az erkélyről behoztam a lépcsőházba a növényeimet, a lakásban egy terebélyes mikulásvirág jelzi, bizony nemsokára Karácsony, lassan elrakom a fagyiszínű pasztell kiegészítőket, hogy az adventi hangulat színei, fényei vegyék át a főszerepet, ahogy közeledünk a hidegebb esték felé. A mikulásvirágon kívül a többi díszítés még hátra van, a hétvégén talán elkezdem, bár remélem, sikerül egy nagyot kirándulnunk is valamelyik nap, mert hétközben most alig mozgunk :( Még vár egy autógumicsere és autótakarítás is, szegény kisautómat úgy elhanyagolom mostanság, még egy kötelező biztosítás-cserét is intéznem kell. Kár, hogy a privát életben nincs egy asszisztensünk, akire rá lehetne ezeket bízni napközben :)

2013. november 14., csütörtök

Elfoglaltan és boldogan

Munkás hétköznapok között manőverezek, de jól vagyok, már 3. napja nonstop magassarkú csizmában képes vagyok létezni úgy, hogy nem szédelgek, miután kisebb a súlyom, magabiztosabban lépkedek. Hogy én ezt mennyire nem vettem észre, hogy bizonytalan volt az egyensúlyom a fogyás elindulása előtt? Sokkal nőiesebbnek érzem magam :)

A másik jó érzés: jó ideje nincs puffadásom, amivel kb 3 éve küzdöttem, persze nem folyamatosan, de vissza-visszatért napokon belül mindig. Most se citromlékúra, se probiotikum, se bő blúz és sálhalmaz, hogy takarjam az egyébként korábban néha terhesnek látszó hasam :) Most a kendők mellett újra elkezdtem nyakláncokkal is feldobni a ruházatomat, mert nem kell attól tartanom, hogy a mellem kisebb lesz, mint a hasam domborulata :) Apropó mell: no ez az egy hátrány, a fogyással sok ment le a mellemből, így a szeptemberben vásárolt women'secret melltartó toldalékpánt az original csomagolásában maradhatott.

Véletlenül kiderült, hogy a család egy ismerőse a Pfizer-nél dolgozik, és megkaptam annak a szakértőjüknek az elérhetőségét, akihez a növekedési hormonom tartozik! Viszont én nem írhatok neki, mert mint fogyasztónak jogilag nem ugyanazt a választ adhatja ki, mint egy orvosnak, ill. valószínű, nem is válaszolhatna nekem. Úgyhogy a doktornőnek írok egy levelet, tegye meg legyen szíves, írjon neki, én amit tudok, meg is fogalmazok előre, csak továbbítsa orvosi szakköntösbe bújtatva. Hátha tudok meg új infót, ha már ez a véletlen a megfelelő ember elérhetőségét a "kezembe" sodorta...

Elkezdett fájni a hasam kicsit, lehet, hogy nem vár hétvégéig?

Nemrég kölcsönkaptam egy kedves barátnőmtől a Raffai Jenő kapcsolatanalízissel foglalkozó Lelki köldökzsinór c. könyvét, amit sehol nem tudtam idén beszerezni (amúgy épp úgy tűnik, pont most adták ki újra, mintha rendelhető lenne online). Ezt tervezem a következő hetekben olvasgatni.

Nagyon fáradtak vagyunk a sok munkától, későn érünk haza, reggel korán indul a napunk, és nem mondom, hogy nincsenek megoldatlan vagy stresszes feladataink munkában, otthon egyaránt, de alapvetően fittek és boldogok vagyunk, alig várjuk minden este, hogy hazaessünk, és újra együtt legyünk, összebújva beszélgessünk, borozgassunk, vagy akár az éjszakában sétáljunk. Most olyan jó.


2013. november 12., kedd

Babalátogatás, shopping, talp, sport

A hétvégén voltunk a sógornőmnél babalátogatóban, a gyerkőcei teszik nekem igazán tartalmassá ezeket a látogatásokat, annak ellenére, hogy tavasszal rosszul érintett, hogy kiderült, teljesen egyszerre voltunk terhesek, mára ez a rossz érzés elillant, mert a picurok nagyon édesek velünk. A nagyobbik közel 2 éves, most kezd el beszélni, és nem tudom, hogy miért, de imádja skandálni a nevem, mikor megkérdezte a sógornőm, kit szeretnél, hogy kicserélje a kakis pelusodat, "Heeenyiiiii" volt a válasz, de ha tucatszor nem mondogatta más aspektusban is, akkor egyszer sem :) Már elkezdte Sz. nevét is kimondani, bár az még kicsit nyelvtörő neki. Etettük őt, ajándékba vettünk neki egy rénszarvasos pizsit, amit le sem akart venni, úgy tetszett neki, huncut a kiscsaj alapban, és folyton összemosolygunk :) A picibaba talán 3-4 hetes most, és cukorborsó ő is. Ringattam őt kb félórát, hogy elaludjon, édes, nem szimpla ringatással, csak folyamatosan gyorsan rugózva, mint egy disco táncra képes csak álomba szenderülni :)

A péntek du. és a vasárnap shoppingolós volt, mert tucatnyi ünnepelt van a családban, sok a skorpió, és névnapokkal is tarkított a november, ehhez a szükséges "rossz", hogy kuponos napokon érdemes nyakamba venni a boltokat. Pénteken jöttek a szüleim, őket is navigáltam, eleinte egy cipőoutletbe, mert mindkettőjüknek kényelmes és ár-érték arányban nagyon kedvező darabokra nehéz szert tenni, pláne vidéken. Van egy tuti helyem, az Irregular outlet, ami egy kis pincebolt a belvárosban, ahova 10 éve visszajárok, és ahol max 12-15 000 Ft körül tudok Merrell, Crocs, Cushe dinamikus utcai vagy téli-nyári kirándulásokra remek bakancsokat, cipőket vásárolni. Egyetlen hátránya, hogy nincs minden méret, de így is nekem kánaán lapos cipők terén. Még az első, 10 évvel ezelőtti Merrell cipőm is megvan onnan, és ugyan már látszik, hogy viseltem, de abszolút egyben van, és van, amikor még használom. Örültem, mert Apunak sikerült egy valódi kaucsuk, extra könnyű, igényes belső kiképzésű bakancsot venni, ami a reggeli harmatos időben is vízálló lesz neki a mindennapos erdei kutyasétáltatásokkor, ugyanakkor mégsem egy műanyag no-name kínai csuka, ami egészségtelen lenne formailag, anyagában is. Anyu is választott egy kényelmes cipőt, már abban jött ki az üzletből, és járta be ő is vásárlási körútját egészen estig, vízhólyag nélkül :)

Péntek este Sz. is beugrott a kuponokkal egy bevásárlóközpontba, és ugyan kb 9 volt, mire mindketten hazaértünk, de aznap volt a szülinapja, kicsit felfrissítettük magunkat, és elmentünk egy Wasabi-ba, ami az ő kívánsága volt. Nekem annyira nem éri meg ebben a japán ételfutószalagos rendszerben enni, mert az ételek 80%-ban tészta és rizs alapúak, de nem baj, pár kisadag makit és sülthalacskát, sülttésztát ettem én is, úgyis lejártam előtte a lábam kb 5 órán át :)

Vasárnap folytattam a nézelődést, nagyon kellene egy lapos, de relatív mutatós hosszúszárú bőr csizma, végül nem sikerült fazonban, színben és árban passzolót találnom, pedig a 20-25%-os kedvezményekkel jó lett volna, mert egy ilyen csizma 30-45 ezer között mozog már sajnos. Van egy kb 3-4 éve vett szuper Högl csizmám, de az egyik cipzára tönkrement, azt hiszem, megpróbálom inkább azt megjavíttatni. A Butlersben használtam ki leginkább a kedvezményeket, ott vettem Sz-nak is szülinapi vörösboros poharakat, dress up üveghűtő komornyik "ruhácskát" ill. természetesen egy belevalót is később a Bortársaságnál, egy Sauska 11-est :)  (Sz. korábban sörözős, jägerezős volt, amikor koccintott, nemrég tért át, úgyhogy ezért a vörösboros kultúra itthoni megteremtése). Ha már a Butlersben voltam, vettem magunknak egy karácsonyi tányérpárt is és még néhány apróságot. Még pénteken persze kaptam egy 48 belül levásárolható blokkot, ami miatt vasárnap visszatértem, ami után megint kaptam egy ugyanilyen szelvényt, de ma már nincs kupon, úgyhogy vásárlás befejezve :)

A komornyik üveghűtő, amit fagyasztóba
érdemes előre betenni
Jól csilingel vörösboros koccintáskor
ez az óriáspohár

Vasárnap este több órás áramszünetünk volt, ami hajnalig tartott. Gyertyafényben tudtunk fogat mosni, lefekvéshez készülődni, vicces volt. Az már kevésbé, hogy hajnal 3-kor bekapcsolt a tv, amit nem tudtunk kikapcsolni a hirtelen jött áramszünet miatt, hisz' az érintőgombjaihoz és a távirányítóhoz is szükséges némi áram. De még ez rendben is lett volna, de a hűtőm alarm-ja visított, hogy -18°C-ról -11°C-ra süllyedt a fagyasztó belső hőmérséklete, ezt is hatástalanítottam. Úgyhogy kicsit zaklatott volt az éjjel, és fáradt voltam eléggé egész nap, de sebaj, így is elrohantam ebédidőben a talpreflexológushoz végre, akinél augusztus eleje óta nem voltam, és ideje volt nála is egy újabb kezelés elkezdésének.

Este elrohantam még fitnessórára is, sajnos nem a kedvelt edzőm volt, hanem egy helyettesítő csajszi, akinek órája nem tetszett annyira sem zeneileg, sem koreográfiában, de azért átmozgatott, és most ez a lényeg. Ahogy a futás is, ami teljesen új értelmet kapott az új cipőmben, nem is értem, hogy léteztem eddig ebben a vajpuha érzetet adó cipő nélkül, imádom! Végre nem sarokra érkezem, mert egyforma benne a súlyelosztásom, és kicsit más jellegű izomlázat is okozott. Apropó súly, újabb 1 kg-tól vettem "könnyes búcsút", a ma reggeli mérlegelés 62,3 kg-t mutatott :) Eddig 5 kg mínusz, sokkal jobb a közérzetem, sosem fogytam ilyen iramban!

2013. november 8., péntek

Spekulálás újraébresztés előtt

Ma végre hamarabb el tudtam jönni, hogy még odaérjek zárás előtt a Kaáliba. Tanakodtam, reggel kezdjek-e ott, és dolgozzak munkaidő végéig, vagy fordítva szervezzem, és legyen rövidebb, de kapkodósabb a napom. Ez utóbbit választottam, mert reggel gondolom, nagyobb a vérvételek, vizsgálatok miatti sor, és bizony, délután senki nem várakozott. Azért mentem el ugyanis, mert nem voltam benne biztos, mikor is kell nekem szólni, bemenni cikluseleji kontrollra, és nem akartam telefonon lerázható lenni. Csak annyit tudtam, hogy napi 1 Merional, a 9. nap UH. Azt sem tudtam, mikor is kezdjem én el CD1 és CD4 között, mert ez nekem a múltban változó, szinte mindegy volt (úgysincs saját FSH-m), de nem ismertem az itteni preferenciákat. De most már felvilágosodtam, az egyik asszisztens beszélt a doktor úrral, CD1-en kell kezdenem, aznap is kell betelefonálnom a CD9-re szóló UH időpont-egyeztetés miatt. Így viszont ha ugyanúgy reagálnak a Merional-ra is a petefészkeim, mint a közel 3x drágább Menopurra, akkor már december 1. hetének végefelére is esélyes lehet az inszem. December 6-án lesz egy Mikulás rendezvényem, lehet, hogy emiatt át kell adnom majd az aznapi stafétabotot az asszisztenseinknek. Sajnálom is meg nem is, mert nagyon jó kis ünnepség lesz idén, és hát ilyenkor van mód az ügyfelekkel kötetlenebb környezetben találkozni. Bevethetem a fogamzásgátlóval a trükközést is, hogy most tovább szedem az előző hónapról megmaradt szemek egy részével, de mi van, ha tök hosszú protokollom lesz erre a szurira, hisz nekem ez újfajta a Fostimon és Menopur után, vagy azért, mert lassabban építik fel nekem?  Nehogy már emiatt lecsússzunk az ünnepek előtti lehetőségről! Úgyhogy marad a normál fogigátlószedés, és ha jól számolom, 17-18. körül indul újra a petesejtébresztés...

Ki is váltottam az első 9 adagot a Déli patikában, itthon nagyon ambivalens látni újra az ampullákat, tűket, fecskendőket... Olyan jól elvoltam augusztus óta enélkül, közben pedig ott a mire is várunk még?? érzés. Jó volt spontánabbul élni, nah... Ez a programozottság hozza magával a reményeket és ugyan a rutint is, de az egyre növekvő félelmeket is egyszerre. Az egyszer biztos, a Kaáliban megnyugtató érzés fogott el mai is, mikor beléptem. De elég is az agonizálásomból, teszem a dolgom, csak lazán, amennyire lehet, és hoppá, éjfél van, elérkezett Sz. szülinapja! :)

2013. november 7., csütörtök

"What if we're wrong about diabetes?"

Érdekes előadás egy volt IR-es magyar származású fiatal orvostól, persze a szokásos amerikai,  érzelmekre ható kommunikációs "köntösben": 

http://www.ted.com/talks/lang/hu/peter_attia_what_if_we_re_wrong_about_diabetes.html

Forrás: TED.com

2013. november 6., szerda

GH, Nike+, karácsonyi tervező

A GH kapcsán kicsit olvasgattam, egy skandináv, de angol nyelvű tanulmányból sok esetben az "a" betűt és a pontot értettem, de annyit kihámoztam, hogy nincs egyértelmű állásfoglalás nemzetközileg sem. Viszont pozitív felfedezés, külön ennek a gyógyszernek létezik egy nemzetközi honlapja: www.genotropin.com  Talán ide írok vagy Andi javaslatára egy Pfizer-es medical expertnek. Tovább mélyedni a témában még nem tudtam, ma arra sem volt időm, hogy a Kaálival időpontot egyeztessek 20-a körülre, mert személyesen akarok, hogy még nem váltottam ki a Merional-t. Talán holnap!

A futócipőm viszont már otthon várja a bevetés pillanatát, meglepimre egy Nike+ gps érzékelő is van benne, azaz a Nike+ mobilapplikációval együtt mérni fogja a futásom részleteit (km, sebesség...)! Le is töltöttem, de annyira kezdi megadni magát a már 3 éves okostelefonom, hogy az alap gps sem indult el este, de ez a running analizálás úgyis másodrangú dolog, és november végén úgyis valószínű le fogom cserélni a céges telefonom egy újabbra, amin el fog tudni gond nélkül indulni. Sajnos a Telenornál nincs iPhone vállalati ügyfeleknek, de nekem a Samsung Galaxy bevált, a 4S mini fehérben jó lesz szerintem folytatásképpen. Van benne 4G/LTE, úgyhogy biztos szupergyors lesz :) Na de addig is biztosan nem ettől teszem függővé a futásomat, csak jönnék már ki ebből a dáthából!

Mai felfedezmény, ha lesz végre időm kicsit a karácsonnyal is foglalkozni, hogy milyen jó kis ihletet adó útmutató tölthető le az Urban Eve oldalán az ünnepi készülődéshez:

Itt

2013. november 5., kedd

Hosszú hétvége, dilemma a GH körül

A munka ritmusa újra magával ragadt, így csak schlagwort-okban helyzetjelentek:

  • Pénteken egy Nike üzletben kinéztem egy új futócipőt, félretetettem, mert a futófelsőmhöz egy másik árnyalata passzolna. Ma kaptam meg a választ a Nike-tól, hogy sajnos nincs a kívánt színben a méretemben, mert kifutó termékkód, így ma visszamegyek a félretetetett párért. Nem akartam én nagyon színeset, de most szinte csak ilyeneket lehet kapni. Nagyon kényelmes amúgy! A régi Adidas-om kb 6-8 éves, ideje lecserélni, hogy a múltkor megfájdult a sarkam benne, majd fitness órára még talán jó lesz. Ez a leendő futócsukám:
  • A hosszú hétvégét a szüleimnél töltöttük, pénteken még hugiék is ott voltak, alig vártam, hogy lássam a gyerekeket, most ők is, rajtunk csüngtek, imádtam a bújásukat, csivitelésüket. Feltöltődtem gyerekenergiákkal, ők mindig azt váltják ki belőlem, mintha a sajátjaim lennének :)
  • A temetőben is voltunk, a dédim sírjánál megismerkedtem egy ismeretlen rokonommal, apum x-edik unokatestvérével. Mielőtt rákérdezett volna, kik is vagyunk mi, már előre láttam a nagyanyám vonásait az arcán, mint kiderült, az ő fiútestvérének a lánya. Nagy a család, nem mindenki tartja intenzíven a kapcsolatot mindenkivel, de apumat említve, tudta természetesen, ki is vagyok, mert ők azért van, hogy találkoznak. Aranyos néni volt, a kis drága elnézést kért a végén, hogy megszólított.
  • Egész szombaton apum új kutyatenyésztői honlapját szerkesztgettem, most tanulgatom a HTML5-ben is létező, azaz mobilra is optimalizálható Wix.com-on elérhető ingyenes template-ken keresztül. Egész szépen haladok vele, és azért időigényes, egyszerre tanulni, hogy működik, és szerkesztgetni is, de szép lesz szerintem:)
  • Még szombat este bedurrant a torkom, vasárnap már egy falat szilárdabb étel sem ment le, most már bágyadtságban és náthában mutatkozik, így sajnos az eheti fitness órákat skippelnem kellett, legszívesebben ágyban maradtam volna, olyan göthös lettem :( de ülve egész jól bírom. Holnap estére egy étteremmegnyitóra van meghívásom, remélem, kicsit felerősödöm addig...
  • A kilóim száma a héten nem változott, de nem is csodálkozom, a szülőknél nem lehet nem enni, mégha relatív egészségesen is, de folyton van valamilyen falat az orrunk előtt, a sport is kimaradt ezúttal, de legalább nem híztam, tartom a 63,5-et. Na majd a jövő héten! Egyre többen bókolnak, hogy mennyit fogytam, jól esik, és az is, hogy az 1 évvel ezelőtti őszi ruháim gond nélkül felcsúsznak rám :) Mennyivel jobb vékonyabban, mint régen. Már csakis baba miatt szeretnék hízni!
  • Ja és majd elfelejtettem! Tegnap voltam a növekedési hormonreceptemért a Bel2-n! A dokinő nem javasolta folytatni, a profnőtől viszont legutóbb úgy váltunk el, hogy az inszem napjáig adom magamnak. Szerencsére épp egyszerre rendeltek, így a dokinő átment a profnőhöz, mi legyen. Egészséges embereknél a növekedési hormon jelenléte növeli a teherbeesést. Nálam az IR kialakulásában lehet meghatározó szerepe, és ahogy megtudtam, ez a GH substitutio nem is természetes (állati vagy emberi) forrásból származik, hanem mesterséges, így ki tudja, nálam most pro vagy kontra hat. Nincs Magyarországon erre protokoll, ilyenkor mi a teendő! Szóval folytatom, de azért nem vagyok nyugodt, hogy nem tudni, árt vagy épp ellenkezőleg, használ majd. A dokinő szerint ez a hormon "janus" arcú, ahogy használhat, úgy árthat is... Az IR-re ha nincs is jó hatással, azt kezelem ugye. Most keressem meg a GH gyártóját, kutassak fel én egy külföldi szakembert, kutatót, és írjak neki nem orvosi szaknyelven? Miért nem kutat, jár utána a SOTE? Nem hiszem el, hogy ha benne van a használatijában mint mellékhatás, hogy 1000 embernél 1 esetben 2-es típusú cukorbetegséget okozhat, hogy én lennék az egyetlen a világon, akinél felmerült az IR és a gyerekvállalás a növekedési hormonpótlás tükrében...

2013. október 30., szerda

Micsoda nap :)

Munkafronton óriási a pörgés, de ma is elhúztam inkább hamarabb, és itthon később ránéztem a céges emailekre, de a fix 6 órai kezdetű fitneszórára beestem! Persze elkéstem, mert az Árpád híd környéki dugók nem könnyítették meg a dolgom, de rögtön volt parkolóhely pont a bejárat előtt, a recepción sem várakozott ėpp senki, úgyhogy magam is alig hittem el, haladtam, mint kés a vajban :) Az edzés szuper volt, energiadús, dinamikus volt az egész óra, az izomlázamra üdítő voltak a hasonló mozgásformák. Észrevettem, hogy korábbi fitnesz-időszakomhoz képest erősödött a hátam, váll-, nyak- és hátfájás nélkül jobban bírom az alap steppelős-súlyzós gyakorlatokat - köszönhetően a golfnak!

Munka közben ma folyamatosan a figyeltem a blogtársaim fejleményeit, pedig erősen kell most ezer dologra fókuszálnom több határidő és a csonka hét miatt, de ugyanakkor nem lehetett nem izgatottan követni az aktualitásokat! Van egy újabb hullám a terhesedésben, és mindig izgulok valakiért. Év elején Ancsi, tavasszal Est, Audrey, Popi lettek kismamák, majd nyár végén Heni44 zárkózott a pocakosok táborához, nemrég jöttek Tina, majd Etama csíkjai, most izgulunk a szívcsőpulzálásokért, a bentlakóik létszámáért, és ma egy újabb, már pont minden esélyt feladó lányért is drukkolunk, legyen minél erősebb a zebrásodása :) Lassan 1 éve, hogy kezdtem a blogomat, amikor nem is sejtettem még milyen összetartó csibecsapat alakul, és milyen hatalmas kollektív energiákat, tapasztalatokat, tanácsokat vagyunk képesek átadni egymásnak. Hálás vagyok nekik, feldob, hogy nem vagyunk egyedül, mégha nekem most még nem is aktuális az izgulás. Remélem minden számomra kedves gólyára vagy zebrára váró csibelánnyal együtt hamarosan felzárkózunk mi is a gömbölyödő trendhez! ;)

2013. október 29., kedd

Aktívan

Az október 23-át ahogy terveztük, egy nagypályás golfversenyen töltöttük, amit eredetileg egy korábban megismert párral négyesben szerveztük, de végül a klub 3 fős flight-okat indított, így szétszakadtunk, és 1-1 plusz fővel külön indultunk. Délben indult a rajt, mi egy vietnami srácot kaptunk 3. játékosnak, vicces volt, mert ő volt s legjobb az egész futamban, én pedig a legkezdőbb, hisz' sem a hozott pontjaim, sem a gyakorlati felkészültségem nem volt azon a szinten, mint aki az egész szezont végiggyakorolta volna. Számokban: ez a vietnami srác heti 4x megy végig a nagy, 18 lukas pályán, míg én idén most voltam itt másodjára :) Viszont nagyon élveztem, mert az utóbbi 2 hétben most játszottam harmadjára, javult a hosszú elütésem iránya, hossza is, így ha eleinte még szoknom is kellett, alapvetően nem maradtam le annyira a srácok tempójától. Sz. is ügyesen játszott végig, az utolsó pálya nem volt belátható rendesen a dimbes-dombos felületétől, no akkor kicsit türelmét és labdáját veszítette, ez utóbbit én is :) Az idő szinte túl jó volt, a nap nekem néha kifejezetten tűzött, mégsem vettem fel a baseball sapkámat, hogy kapjon még egy kis színt az arcom, homlokom is. Ugyan megfordult a fejemben, nehogy napszúrást kapjak, de elhessegettem a dolgot, egy őszi napfénytől nehogy már! Alig volt 1-2 perc várakozási időm az egyes pályákon, így most nem igazán készítettem szokásos "unalmas" fotókat a gondosan ápolt zöld végtelenről. A verseny kb. 4 és fél órás volt, kb 9-10 km gyaloglással, de jó ütemben végeztünk a többiekkel együtt, így az ismerős párral már együtt kortyolgattuk a frissítőinket a klubház teraszán eredményhirdetéskor.

Miután hazaértünk, aznap este rohamosan elkezdett a fejem fájni, először a napra gyanakodtam, utána a fogamzásgátlómentes hét miatti ösztrogénhiányra, a mensesem is kicsit tartott még, ez a rendkívüli melegfront is azért rendesen éreztette a hatását, Sz. szerint pedig lehet, kicsit túl is hajtottam magam. Mindegy is volt az ok, ilyenkor egy Quarelin segíteni szokott. Viszont nem találtam itthon egy szemet sem, aminek meg is lett a böjtje, úgy elhatalmasosott és olyan hasogató migrén lett belőle, hogy egy ilyen nap után egy percet sem sikerült aludnom, egész éjjel mászkáltam, mert vízszintesen még kibírhatatlanabb volt. Egy kendőt kötöttem a fejemre jó szorosan, a halántékomnak ez egy hangyabokányi enyhülést jelentett. A migrén okozta hányinger miatt nem mertem a gyógyszereimet sem minden mennyiségben bevenni, később, mikor ez elmúlt, egy fogamzásgátlót is bevettem így 2 nappal hamarabb, mint naptár szerint kellett volna, de nem bírtam tovább ösztrogén nélkül. Reggel képtelen voltam dolgozni menni, a háziorvosom délutános volt, így egész délelőtt feküdtem, szakaszokra sikerült elaludnom is. Sz. hamarabb hazajött, hozott nekem ebédet, majd elvitt a dokihoz, majd a recepttel irány a patika, Quarelin be, és kb 1,5 órára rá sokkal jobb volt. Nem múlt el teljesen, sőt pénteken is fájni kezdett, de nem vártam meg, míg belobban, egy következő Quarelinre is szükségem volt. Szombat reggeltől kezdtem érezni, hogy végre rendben a fejem.

A hétvégét Sz. anyukájánál töltöttük, ill. elmentünk a rokonai sírjaihoz is több alföldi városkába, most hétvégén az én szüleim, rokonaim lesznek soron. Sz. nővére ill. családja még nem tartott  velünk, hisz' még 2 hetes sincs a bébi, de elvileg hamarosan megyünk hozzájuk babanézőbe újra.

A mesi miatt nem futottam mostanában, de a golf elég sokat kivett belőlem, ill. tegnap elkezdtem újra fitnessterembe is járni. Egy régi edzőm óráját megtaláltam az egyik Oxygenben, ahova céges belépőm is van, így nem sokat gondolkoztam, úgy időzítettem a munkáimat, hogy este 6 órakor én már egy step-pad előtt állhassak! Nagyon megizzadtam, még a hajam is csöpögött, de annyira feldobott, hogy alig várom, újra mehessek! Persze érzem azért az izomláz csíráit. Nem tudom, a Merckforminnak van ilyen "doppingoló" hatása, hogy nem esik nehezemre a sport, vagy annak, hogy reggel ráálltam a mérlegre, és újabb csökkenést tapasztaltam, de mindegy is, jól érzem magam immáron 63,7 kg-osan! Ez már közel 4 kg mínusz :) Jaj de jó lenne a 60-at elérni december elejéig!

Egy mai szösszenet: A nagy étrendblöff - egy paleocikk tudományos igénnyel, korunk nagy tudatos táplálkozási formáinak káoszában: http://index.hu/tudomany/2013/10/29/paleolit/
A cikk elég érdekes, megosztó, viszont van benne egy olyan mondat, amit konkrétan nem mondott ki nekem még senki, csak utaltak rá: "az IGF-1 növekedési faktort, amely egyes közlemények szerint hozzájárulhat az inzulin receptor inzulinra való érzéketlenné válásához, és ez kettes típusú diabéteszt okozhat"

Ennek ellenére továbbra is szúrom magam növekedési hormonnal (GH, IGF-1), épp elfogyóban, hétfőn megyek a SOTE Bel2-re receptért. Egyelőre nem építem le, annak ellenére, hogy téma volt a Bel2-n az endó dokijaim között, de egyikük egyszer azt mondta, hogy ez a hormon is segíti az esélyeket a teherbeeséshez, és prof Gláz sem hagyatta velem abba a legutóbbi IR-rel kapcsolatos konzultációkor. Több mint 15 éve szúrom a GH-t, miért is most hagynám abba, ráadásul a Sorstársam is ugyanígy adta magának mindkét terhessége előtt és azóta is. Hátha a Merckforminnal, a diétával és a sportos életmóddal karöltve most egyensúly van e téren a szervezetemben...

2013. október 22., kedd

Gyerekrendezvény, golf, ciklus - röviden


A hétvége mozgalmasan telt, egy Halloween gyerekrendezvényen voltam szombaton szinte egész nap, ami nagyon édes volt: voltak cuki gyerekek, jelmezek, fotózás, gyerekszáj videókészítés, tökök, denevérek, pókok között :) Ebédidőben eljöttem, az egyik várandós barátnőmmel és férjével, Sz-al négyesben ebédeltünk a Mák Bisztróban, ahol a szokásos jóízű beszélgetések közepette isteni designfalatokat ettünk, nekem pont elég is volt, hogy folytatni tudjam a délutáni etapot a cukiságokkal. Kellemesen elfáradtam, feltöltődve gyerekenergiákkal másnap kora reggel viszont a szezonzáró golfversenyre mentünk. Még kötött sapkában gyakoroltunk reggel 9-től, 10-től indult a verseny, dél körül már rövidujjúban végeztünk. Annyira rákattantam újra, enyhe izomlázam is van tőle, a könnyebb súlyommal jobbak az ütéseim is, friss a levegő, így noná, hogy holnap is golfnapot tartunk :) Ráadásul nagypályásat, úgyhogy kb 6 órán át kint leszünk. Persze nem tudom, hogy fogom bírni, mert tegnap megjött a mesim, és este eléggé derekas és hasfájós voltam, de ma egész tűrhető. De nem érdekel, ha fáj is, mert fontos, hogy megjött hamarabb, ahogy nagyjából kikalkuláltam, hogy már kevesebb mint 1 hónap múlva esetlegesen kezdhessünk. A diéta hol megy, hol nem, és nem az étvágyammal van probléma, hanem a céges kantinban való elcsábulással. Nem eszem sokat, sőt, nincs is meg a szénhidrát-maximumom, de pl. ma túrógombóc figyelt a csévingből, 1 db-ot elevettem. És hát ez nem diabetikus édesítésű. Reggel, este otthon nincs gond, és nem is vagyok kifejezetten édességkívánós, ebben is hatásos a Merckformin szerintem, de jájj de nehéz így :)

Időközben a cégünknél minden őszi gyermek megszületett, 3 kolléganőm és egy fiú kollégám ikrei, összesen 5 fiúval gyarapodott az új generáció. Olyan érdekes, hogyhogy alig fogan/születik lány mostanában? Egyelőre a sógornőm és a Karácsony környékén szülő barátnőm gondoskodnak a nemi arányok visszaállításáról :)

2013. október 18., péntek

Újszülött a kezemben / Gondolatok és a víz

Ma újszülöttet tartottam a kezemben egy órán át! Csodás érzés volt :) Tegnap reggel ugyanis megszületett a sógornőm második kislánya, és mivel nem fordult irányba, azaz fejjel lefelé, így császármetszéssel jött a kis formás csajszi a világra. Ma délután látogattuk meg őket, és a szoptató fotelben ücsörögve, beszélgetve 1 órán át aludt a kezeimben a kis pólyás. Pinduri, öregesen ráncos kezecskéit a feje fölött tartotta, mint aki napozik, és olykor nyújtózkodott a kis törékeny testével, de végig aludt. A látogatási idő végén próbáltuk ébresztgetni, hátha látjuk a szemecskéit, ill. mert amúgy is vacsiidő volt neki, de az ébredés is csak csukott szemű nyöszörgés, oázás maradt. Olyan pöttöm, Sz. is annyira élvezte, hogy a kölcsön "műtős" kék ruhában a kezében tarthatta, ringathatta...

Más.

Ma újra láttam egy részletet abból filmből, ami évekkel ezelőtt az optimista látásmódban, gondolkodásmódban megerősített. Mint film, nem szabad nagy dramaturgiai csodára számítani, sőt, a tartalma lehet, hogy áltudományos, lehet, hogy nem is minden igaz benne. De a mondanivalója nekem akkor is meggyőző. A film elején egy siket hölgy lekési a metrót, és amíg a következő nem érkezik meg, addig egy földalatti kiállítás tárlatvezetésébe csöppen. A kiállítás témája egy japán fotós mikroszkópikus felvételei vízmolekulákról. Mindegyik más alakzatot mutat, ugyanis a fotó azután készült, miután a vizet tartalmazó üvegek címkéjére egy éjszaka erejéig különböző gondolatokat írtak, mint pl. a szeretet, a gyűlölet, az áldás, a köszönet stb. - Az emberi test minimum 70-80 százaléka víz. Mit tehetnek a saját negatív, pozitív gondolataink a saját testünkkel, a bennünk zajló sejtszintű folyamatokkal? A teljes, "Mi a csudát tudunk a világról? c. film is e párhuzam mentén épül fel.

Egy 3 perces részlet, a mikroszkópikus képek röpke kiállításáról: