2013. január 31., csütörtök

Egy főtt borsómaszat támadása

Hajnalban felébredtem, alig tudtam visszaaludni, de sikerült, utána pedig 8-kor durmoltam volna tovább. Ma reggel tompán fáj a hasam, ilyenkor mindig kicsit megrémülök. Szédelgek, kicsit falfehér vagyok, megmértem a vérnyomásom még otthon, 92/61 P82 volt. Ilyen alacsony utoljára akkor volt, mikor 2 hete feküdtem a kórházban 18 évesen :) Mindegy, összeszedtem magam, a munka úgyis felpörget, kávét pedig nem iszom, mert abbahagytam pár hete, ahogy a tejet is, mert úgy éreztem, hogy akár tejjel, akár anélkül, puffaszt a kávé. Tegnap délután az álomkór is elkapott, nem tudtam abbahagyni az ásítást, elég kellemetlen lenne pl. egy megbeszélésen, de szerencsére csak a monitoromnak tátogattam a számat :)


Ma a kantinban valaki főtt borsót vagy ilyesmit pottyantott el a földre. A járólap sem mindig elég biztonságos, mert ha vizes, elég csúszós, de akkor legalább kiraknak egy "vigyázat, nedves padló" táblát. Nos nekem ezen az 1 cm2-es a borsómaszaton sikerült elcsúsznom. Jó nagyot estem a térdemre, az egyik tenyeremre, a kolléganőim el akartak kapni, de esélytelen volt a másodperc töredéke alatt. Fáj ugyan a térdkalácsom, de nem is ez érdekel, hanem a hirtelen mozdulat  frekvenciája ugye nem jutott el a méhemig. Remélem.

A hasam most már kevésbé fáj, de azért kis para bennem van. Már alig várom a jövő heti UH-t, hogy látható lesz-e már a képernyőn valami, ill. valaki...

Nemrég jött Szandrustól a hír az előző bejegyzésem kommentjébe:

"Heni, hírt adok, mert ma voltam az első uh-n 4+6-n. Ezt írta a doki:
2 db szabályos petezsák: 5 és 5 mm- in utero. Az adnexumok (méhfüggelékek) területén kóros nem ábrázolódik. Douglasban szabad folyadék nincs. Dg: Grav s. 5. Gemini St. post IVF-ET"

Jaj de izgi :)

2013. január 30., szerda

DPO17: 2. gyorsteszt

A ma reggeli gyorsteszt ugyan nem az 1000 Ft-os kategória, hanem a 650 Ft/2 db mini teszt, szinte elférne az egész a tenyeremben. Kicsit másképp kellett ezzel tesztelni (pohárban), de az eredmény, hogy ez is mutat halvány 2. csíkot, talán egy gondolattal erősebbet, mint hétfőn :) 

 

Most pedig irány a vérvétel!

Breaking news:
Megérkezett a hCG vérvételi eredményem is:

Megnevezés
Érték
M.e.
Megjegyzés
Eltérés
Referencia értékek
 HCG
132
mIU/ml

+
0
4

ez akkor elvileg ok lehet 17dpo-n, és valószínű 1 babát jelent - de csak találgatok :)

2013. január 29., kedd

Mit vegyek fel, mit sportoljak?

Továbbra is fájnak a cicijeim, már az erek is jobban látszanak. A hasam reggelre mondhatni lelapul, de így is kerekebb, ahogy az előző 2 hétben is így volt. Délutánra mindig bekeményedik, jobban megnő. Ma reggel elkéstem, mert 3-szor öltöztem át, ugyanis nem szeretnék még nem várt kérdéseket, nem szeretném, ha látszódna rajtam, aminek nem is kellene még látszódnia. Szóval kész kihívás úgy öltözni, hogy kényelmes is legyen, de ne is látszódjon semmi "gyanús". Szerencsére tél van, és a nagy színes sálak trendje, ami tavaszra is marad, így napi kellékeim része marad továbbra is. A lebegős szabású felsők és egy nem begombolt mellény is hasznos. De a szoknyákat vagy a téli egybe kötött ruhámat elfelejthetem, azokban sokkal bucibb a hasam, mint amilyen nadrágban.

Ha már öltözködési korlátokba ütköztem a még normál esetben indokolatlan buci hassammal, nemcsak a további nadrágok vétele merült fel bennem - de majd max jövő héten UH után, hanem a sport kérdése is. Novemberben-december elején futottam, volt, hogy napi 2x is, amikor épp nem volt rendezvényem. A Karácsony nem volt túlzabálós, de punnyadtunk hol egyik családnál, hol a másiknál, hol itthon. De jött a január első hete, 2 nap aktív síeléssel, az visszarántott bennünket az aktívabb fizikai állapotunkba. Utána még egyszer futottam, mert hiányzott, mert akkoriban kezdett felmenni a vérnyomásom, de a petefészkeimnek nem esett annyira jól stimu végefelé. Nagy hegyi séta volt egyszer, a tüszőrepi napján. Azóta semmi :/ Tudom, a héten még óvatosnak kell lennem, ill. a szimpla 8 órában egy helyben üléstől befeszül estére a hasam, de már nézegetem, mi lesz majd a legjobb, legkevésbé veszélytelen. A súlyzózáson törtem a fejem, ennek utánanéztem, a legkevésbé megerőltető, úh. ez engedélyezett. De ott a kismama torna, kismama jóga, nordic walking, azaz nagy séták a természetben, ezek is lehetnek. De leginkább a 12. hét után javallott mindegyik. Szóval akkor most marad a séta, mint pl. ma a DM-ben egy újabb teszt vétele miatt, ami tényleg séta lett, mert alig találtam ebben az üzletben :) A többi időt fél ülő-fekvő helyzetben a kanapén töltöm, Sz. az imént mondta is, hogy tudja, hogy már ketten vagyunk, de azért leülhetne ő is? :) Úgyhogy most ülünk, és a puffon pihentetjük lábainkat :) A hétvégén szeretnék majd egy nagyot sétálni, amikor nem ülök egy helyben annyit, mint most a megbeszéléseken vagy a helyemen a gép előtt prezentációt gyártva. De ügyvezetői éves megbeszélés lesz hamarosan, konkrét operatív terveket kell letennem az asztalra, előre félévre legalább. 1 évre még nem tudom, mintha a rendelkezésemre álló információk is csak júliusig engednének tervezni, de nem is megyek előre a továbbgondolásban, csak az agyam egy kis morzsájával gondoltam végig, valószínű meddig is fogok én idén aktívan dolgozni...

Szóval egyelőre továbbvárakozás, a sport terén is. Holnap hcg vv és 2. teszt, bízom benne, hogy minden rendben lesz.

2013. január 28., hétfő

Teszt utáni érzések

Jó érzés, hogy lement rólunk az elmúlt 2 hét izgalma, kicsit megpihenhetnek az idegszálaink. Ami persze nem azt jelenti, hogy teljesen nyugodtak lehetünk, mert jönnek az újabb kihívások, az óvatosság, az új típusú információszerzés, a most már nem csak a magam egészségéért felelősség érzete, és mindez párosul az örömmel, az ízlelgetéssel, hogy akkor mi most tényleg lehet, hogy szülők leszünk? :)  Ez nem olyan érzés, mintha huhh, megérkeztünk egy következő állomásra, és szülők leszünk, mostantól már vissza sem nézünk a startvonalra, mert sosem lehet tudni, milyen vizsgálat mit hozhat. Optimisták vagyunk, de racionalisták is. És azért én hiszek továbbra is a csodákban :) Nem lehet nem kóstolgatni az érzést, de közben ott a fék, hogy nem merjük teljesen elhinni, míg nincs egy következő teszt, egy következő vérvétel, egy ultrahang, majd még egy és még egy, hogy a petezsáknak van-e lakója, van-e szívhangja, és így tovább...

AR-ben - ha nem is mindenben - de nagyon sok dologban kikupálódtam, és ennek csak egy kisebb része a saját tapasztalás. Az asszisztált reprodukcióban részesülő sorstársak, blog-barátnők vizsgálatai, lelki és testi útjai, életmódja, kitartása, kudarcai, sikerei rettenetesen sok erőt és felkészültséget adtak ahhoz, hogy én is magabiztosabban álljak a 2013-as stimulációmhoz és inszeminációhoz a blogom kezdetekor jellemző lelki és testi állapotomhoz képest. Nevek nélkül, mert úgyis mindannyian ma is itt voltatok velem, nagyon köszönöm Nektek! Ahogy minden régi barátnőmnek is, aki olvas, és utána ír vagy hív :)

Nos, mint egy számítógépes játékban, jön a Level 2! Amikor még sok mindenben ismeretlen a terep, kihez milyen ügyben forduljak, mikor, a jövő heti bizonyosság után felgyorsulnak az események. Mert pl. nem tudom, az orvosok ígéretéhez híven tényleg elég lesz a méhlepény a hipofízis helyett, és minden hormongyógyszerem marad a régi dózisban?  Milyen adagban lesz kézi vezérlésű a pajzsmirigy, a mellékvese, a folyadékháztartás, az ösztrogén (ha egyátalán pótolnom kell), hogy se a babának, se magamnak ne ártsak a különböző szakaszokban. A növekedési hormontól már elbúcsúztam 2 hete, ahogy Szűcs doktornő javasolta a tüszőrepi után, mert nem ismert a hatása a baba fejlődésére, úgyhogy csontritkulásom is várható lesz, hogy nem lesz hormon, ami beépítse a kalciumot. Hosszú a 9 hónap enélkül, de majd utána remélem vissza tudom sűríteni...

Anyukám még az én születésem előtt 2 évvel elveszített egy 5 hónapos magzatot. Utána egy méherősítő hormont szedettek vele (1971-1973 között), amit azóta régen kivontak a forgalomból vagy betiltottak. Nem árulták el neki, mi volt a baba halálának az oka, akkor ő 21 éves volt, nem mert, tudott olyat kérdezni, amitől értette volna a folyamatokat, az orvosok istenek voltak, nem volt internet, hogy utánanézzen. Nem tudjuk, megmenthető lett volna vagy sem. Majd rá 2 évre már pár hónapja velem volt terhes, amikor abbahagyhatta a méherősítő hormont. De akkorra már valószínű az én hormonközpontomra nem volt jó hatással - legalábbis ez az egyik feltevés, a másik Csernobil, de az inkább rosszindulatú daganatot okozott volna, így az első verzió az esélyesebb. Gyerekkoromban nem tűnt fel, de kamaszkoromban a hormonváltozással belobbanhatott a probléma. Remélem, hogy a mai orvostudomány ismeretében lesz velem annyira felkészült mind a szülész-endokrinológusom, mind az endokrinológusom, hogy minden rendben fog menni, és a babuci teljesen egészséges lesz...

DPO14: 1.teszt

Éjjel többször, a cicijeim miatt minden mozdulatra felébredtem, és nem is aludtam túl mélyen izgalmamban. Álmomban Ritával és Audreyval találkoztam, de hogy miként, hol, no erre nem emlékszem :)

A reggeli óracsörgésre Sz. végül hamarabb kelt fel, nem volt rögtön merszem. A hasam már nem fáj, viszont eléggé émelygek, de ez az alig-alvástól is lehet. Bár aludtam tegnap jó sokat, összességében nem lehetek alvásdeficitben. Este jó sokat ittam még lefekvés előtt, bevettem egy Minirint is biztonságképpen, ne kelljen kimennem pisilni az éjjel, és legyen kellő fajsúlya a vizeletemnek. Nos, a 25-ös érzékenységű teszten rögtön látszódott a kontrollcsík és ezúttal egy halvány 2. csík is: 


Semmi sem biztos alapon eufóriába nem kerültünk, mert nem merünk, inkább egy akadályverseny egy újabb akadályát legyőzve csendben örülünk. Nemsokára hívom a SOTE-t először is egy hcg vérvétel reményében a napokban. Izgulok továbbra is...

Beszéltem a SOTE-val, az ő menetrendjük a következő:
- ezt a hetet még ki kell várnom biztonságképpen
- pénteken jelentkezzek be jövő hétfőre vagy keddre.
- teszteljek még egyszer a héten
- náluk csak orvos által indokolt esetben van hcg vv, ha az orvos nem látná UH-on rendesen a jövő héten.

Akkor én magánban elintézem a vérvételt, és egyet vagy kettőt tesztelek, pl. szerdán, pénteken.

2013. január 27., vasárnap

DPO13: családi chi-k, hasfájás

Tegnap reggel olyan csodás időben indultunk Sz. anyukájától, ahol most csak egy gyors péntek este-szombat reggeli időszakra mentünk. Jó is volt, hogy eljöttünk, és a táj kárpótolt a hangulatomért, hogy ráhangolódjak a saját családomra és az amerikai barátainkra, akik vártak bennünket.



Ma eléggé szomorkás, és egyúttal alvásba menekülős, pihenős napom volt. Annyira fáj a hasam, hogy délelőtt le is mondtam e hónap esélyéről. Ez már eléggé a mindjárt megjön érzés, utoljára ezt a fokozatot 9dpo-n éreztem, amikor a beágyazódás lehetett. Délután kicsit csillapodott, jobb is lett a kedvem, de most megint a nem merek felállni érzés van bennem. Az nyugtat egy picit, hogy nekem a mesi 2. napján szokott ilyen erős hasfájásom lenni, mielőtt megjön, nem indul be előre ekkora görcsökkel, minden környező szervbe nyilalló fájdalommal. De hát sosem egyformák az AR ciklusaim, a múltam peteérés nélküli, így erre nem lehet alapozni. Hát szó se róla, izgulok. Szerencsére a hugim gyerkőcei annyira édesek voltak velem a hétvégén, hogy sokszor sikerült elterelniük a figyelmem. A szüleim annyira sokat szorgoskodtak, de hát 12-en voltunk szombaton, volt nyüzsi :) Tegnap este pedig mikor már "csak" 8-an maradtunk, alkonyatkor sétáltunk egy nagyot a legkisebb kutyánkkal és a síoverálba bujtatott gyerekekkel.

A séta után tegnap este a kis unokaöcsémnek tűzoltó jelmez keresésbe merültünk el, mivel közeleg a farsang. Ma a sógoromnak sikerült is megvennie, így a kis drága, mikor meglátta, felkurjantott: "én leszek a tűzoltó-polgármester!" Reggel pedig míg Sz. kávét főzött, a kislány bebújt mellém az ágyba, és jót beszélgettünk az óvodai szerelméről :) Annyira jó, hogy ők vannak, és nagynéni már biztosan lehetek :)

2013. január 26., szombat

DPO12: gyerkőcökkel

Tegnap este picit nehéz vacsora volt, így újra ittam egy kis vörösbort, aminek hála nem fújódtam fel, és jól aludtam. Aranyos volt a sógornőm 1 éves kislánya is, csupa mosoly, olyan, akininek mosolygás közben teljesen csíkké változnak a szemei, úgy összeszűkülnek :) Egy süni formájú csokitortát kapott, 1 szál gyertyával és kis gyümölcsmarcipánokkal a süni tüskéin.

Ma Apum köszöntését érkezésünk után koccintással ünnepelte a család, úgyhogy egy kis cabernet savingniont ma is kaptam. (remélem nem lesz baj belőle) Persze itthon, a szüleimnél sem a kis hétköznapi porcióm várt a terített asztalnál. De hát én vagyok a hibás, miért nem mondok nemet :) Úgyhogy eléggé kitágult az étkezési kapacitásom, aminek nem örülök annyira, olyan jól és ösztönszerűen tudtam vigyázni az utóbbi időben, és kevésbé telítettnek éreztem magam. Dehogy délutáni séta jól esett mindenesetre.

Az imént gombolt le a 4 éves unokaöcsém egy jó éjt puszit és ölelést, a kis motoros mintás pizsamájában, hogy ki is buggyant belőlem, én egy kisfiút szeretnék :) Világ életemben kislányos anyukaként képzeltem el magam a fantáziámban, mert hogy milyen édesen lehet öltöztetni a kislányokat, talán kevésbé rosszak is, de amióta a húgi kisfia megszületett, egy copy paste-et el tudnék belőle képzelni... Ma abban a nyakkendőben köszöntötte a papát, amit tőlem kapott, ami nem egy játékfigurás vagy túl harsány színű gyereknyakkendő, hanem ugyan kisfiúnak való méret, de egy felnőttnek is stílusos mintával, és imádnivalóan néz ki benne. Persze a 6 éves unokahugim is ugyanilyen aranyos, csak ő már nagyobb, idén iskolás lesz. Kicsiként még ő is le tudott könnyen kenyerezni :) Volt, hogy (nem előtte) sírtam is az elérzékenyüléstől :)

A hasam ma reggel fájt egy kicsit, baloldalt éreztem jobban, de napközben gyakorlatilag elmúlt, de behúzni nem tudom. A cicim változatlan, úgyhogy 2-3 napja ugyanazok a tünetek. Sz. naponta többször érdeklődik: "Minden rendben?" Izgul. Én is, de már/még nem most, majd újra hétfőn...

2013. január 25., péntek

DPO11: jó hétvégét!

Hamarosan utazunk vidékre Sz-al, az unokahugija 1 éves szülinapjára, az én apumnak névnapja van, úh. szerencsére kellő gondolatelterelő és népes családdal teli hétvégénk lesz :)

A mai tünetem annyival bővült, hogy a melleim már oldalt is ultra érzékenyek. De még mindig lehet ez akár - a korábban nem tapasztalt - PMS is. Útba ejtek majd egy DM-et is a hétvége során, eddig nem akartam tesztet látni a lakásban, de hétfő reggelre most már muszáj beszereznem.

Mivel úton leszünk és nyüzsiben, ezért holnap-holnapután csak röviden, mobilról jelentkezem.

Mindenkinek szép hétvégét!

2013. január 24., csütörtök

DPO10: keep calm & carry on

Tegnap munka után még bementem az egyik zuglói Spar-ba, ahol előttem kettővel egy vásárló cigarettát lophatott. Olyan szájkaraté vette kezdetét, hogy összeszedtem az én termékeimet a futószalagról, és átálltam egy másik sorba. A szerencsétlen pénztárosok behúzott nyakkal olvasták le a vonalkódokat, a 2 biztonsági őr nem mert ellenkezni, webkamera nincsen, a (valószínű) tolvaj egy olyan cigit előhúzott a zsebéből, ami már bontott volt, bizonygatva ezzel az igazát, de mindezt oltári bunkó stílusban és hangnemben, hangerővel. Az egyik férfi vásárló megkérte, csendesebben, esetleg kint rendezzék a nézeteltérést. Na kár volt megszólalnia, akkor már belé kötött, nem a biztonsági őrbe. Tuti ott lapulhatott a másik cigi is a belső zsebében, csak ezzel a bontottal trükközött védelmére. De ahogy lereagálta, még akkor is, amikor senki meg sem mert már szólalni, egyértelművé vált, hogy biztos az mosakszik ennyire, aki sz*ros... Miután kiment az üzletből, még vitatkozott szegény másik vásárló férfival, de szerencsére verekedés nem volt, mégha már azzal is provokálták egymást, hogy verekedni akar-e a másik. A pénztáros mesélte nekem, sajnos visszatérő tolvajbanda tagja volt az illető... Hogy nekem minden nap legyen valami "kalandom" egy élelmiszerboltban? :)

Mai tünetek: a tegnapi görcsös fájás visszahúzódott a hasamban, olyan, mint pár napja, tompábban fájt napközben, most este picit jobban. A hasam mérete maradt (slicces nadrág még mindig kizárva), és már az egész mellem érzékeny, nemcsak a mellbimbóm. Napok óta hason nem tudok aludni.

Viszont felmerült bennem, hogy ez az egész tünetegyüttes lehet-e a tüszőrepesztő Choragon-tól, ami humán hormon, terhes anyák szervezetéből (azt hiszem vizeletéből) nyerik. Tegnap Andi írta is nekem, hogy a tüszőrepi bekavarhat a tesztelésben. Ez gondolkodtatott el, hogy ki tudja, a tünetekre vajon van-e ugyanilyen hatása. A kiürülési ideje 8-10 nap, nos ez legkésőbb is kedden este megvolt. Bár találtam olyan forrást is, hogy nem ismert teljesen ez a kiürülési idő. Szóval nem hiába nyugtával kezelem mindezt. Persze a napi bizonyossághoz, hogy valamit mindig érzek, hogy történik talán valami, türelmesebbé tesz. Volt olyan stimum (még az első), amikor semmilyen köztes tünetem nem volt, akkor is Choragon-t kaptam, és a köztes tünetmentesség után rendesen 14DPO-ra meg is jött a mesim. És akkor ott van az a tény, hogy nemcsak 2 ember tünetei nem mindenben egyformák, hanem még a saját szervezetem sem reagál le mindent ugyanúgy az egyik majd másik hónapban. Pl. nagy örömömre a magas vérnyomásnak nyoma sincs, sőt, most is 121/71, ilyen szép még stimuk előtt sem volt :) Úh. már 1 hete nem cipelem magammal a vérnyomásmérőt.

2013. január 23., szerda

DPO9: fel akartak csípni?

Ma reggel óta a hasam erősebben fáj, néha görcsöl, a félelmemet ez azért továbbturbózta kissé. És ez az a nap, ami kritikus volt korábban. Egyelőre rendben vagyok, de azért óránként járok pisilni. Volt egy időszak délelőtt, amikor az a nyálösszefutós émelygésem is kicsit előjött, de ez is ismerős volt korábbról, bár még csak egyszer fordult elő.

Nagy a pocim is, ma a fájdalomtól még kisebb az esélyem, hogy behúzzam, már elég egysíkúan öltözöm: minden nap valamilyen színű sálhalmaz a nyakamon, hasamon. Tegnap történt is egy vicces szitu: egy külső helyszínre kellett mennem tárgyalásra, és azért, hogy ne kelljen utazgatással tölteni az időt, a munkaidőm utolsó 2 órájára tettem, hogy onnan már rögtön hazamehessek. A tárgyalás előtt frissítettem az outfit-emet, mégse a reggeli rettegés és a napi "kopás" látszódjon a fejemen, így hosszú hajamat kifésülten, de copfban, frissített sminkben indultam el. Nem a ügyfél irodája volt a desztináció, hanem mindkettőnknek középút, jelen esetben a WestEnd (ahol kb. 2 éve jártam) egy étterme. A tárgyalás után beugrottam pár dologért a Match-ba, és már az üzlet előtt 2 srácba majdnem beleütköztem, akik szintén a boltba tartottak. Valami udvariasat odaszólt az egyikük kedvesen (vigyázz a hölgyre...), de nem foglalkoztam velük, viszont az üzleten belül is többször egymásba botlottunk, szerintem követtek. Jófejeknek tűntek, tehát nem félelmet keltő volt a viselkedésük, de akkor is, már kellemetlen volt, nem tudtam, hogy holmi huszonéves srácok egyikének majd' negyven évesen "bejövök" vagy esetleg kifigyelik, mekkora vásárlást bonyolít egy egyedülálló(nak tűnő) nő, és esetleg követni fognak a parkolóba is. Úgyhogy babona ide vagy oda, a boros pultoknál, ahol Sz-nak néztem éppen bort, láttam a szemem sarkából, hogy a srácok egyike megint figyelget, így elkezdtem az addig sállal, kardigángallérral gondosan takargatott pocimat úgy simogatni, mint aki minimum 3 hónapos terhes, és ezt nem is rejti véka alá. Nos bevált a módszerem, mert nem követtek utána :) Huhh, megnyugodtam, a pénztárnál még láttam őket, én azért biztonságképpen a legtávolabbi kasszához álltam sorba. Sz-nak is meséltem, jót kacagtunk rajta. 

Neki este még dolgoznia kellett volna, de valami technikai gebasz miatt lemondták a céges mobilinternet előfizetését, az IT-s ki volt kapcsolva, úh. tajtékzott, mert ma vidékre utazott, nem tudott felkészülni kellően erre sem, és a tárgyalásai közben futó operatív dolgok további lépéseire sem. Pedig így is szét van csúszva időben, mert nincs meg minden emberi vagy technikai support mindig időben, hogy a folyamatait folytathassa, ráadásul olyan üzletágban van, ahol 1 nap is számíthat, hogy bukik egy üzlet vagy elnyerik a tendert. Sajnáltam őt, javasoltam, hogy akkor uzsgyi aludni, és reggel keljen akár 4-kor, és menjen be az irodába ott befejezni, amit akart, de mondta, neki "embernek" kell még kinéznie délután is, 6-nál előbb ő nem fog kelni, és még vezetni is napközben, csak sajnálja, mert az ő renoméja csorbul, nem kommunikálhatja azt, hogy az IT elbaltázott valamit, ami miatt nem tudott felkészülni. De azét örültem a döntésének, mert féltettem volna egész nap, hogy tud koncentrálni, pláne vezetés közben. Most beszéltünk, és még úton van, kb 8-ra hazaér. Egy kínai cirkusz tányérforgató zsonglőréhez hasonlítja már magát, akinek mindig pörgetnie a tányérokat, hogy le ne essenek :)

2013. január 22., kedd

DPO8: "A rettegés foka"

Hajnalban arra ébredtem, hogy pisilni kell, de nem mentem ki a wc-re, nem mertem. Visszaaludtam így, de nem túl mélyen, és ez az éber-alvás egy olyan szörnyű álommal járt, ami ébredéskor valóságosnak tűnt. Azt álmodtam, hogy az a korai hajnali felébredés úgy folytatódik, hogy mégis kimegyek wc-re, és bizony pirosat látok. Sz-t is felébresztettem sírva. Most ő sem tudott olyan megnyugtató lenni, mint az előző inszem-nél, hanem ő is nagyon elkeseredett volt, nem tudta leplezni, hogy mennyire sajnálja, fáj neki is. Nagyon zaklatottan ébredtem fel, hosszú másodpercekig nem tudtam, mi az igazság, olyan jó volt a felismerés, hogy ez egy őrült álom volt. Még mindig volt kb 1,5-2 óra pedig az alvásidőmből, de nem mertem elaludni. Kb 1 órán át "beszélgettem" a lehetséges balsztobébivel, ne haragudjon rám, hogy ennyire megijedtem, megijesztettem, az egyik kezem a hasamon pihent, nyugtattam a hasam, a másikat Sz. kezébe kulcsoltam, és szorosan fogtam egészen addig, míg az ébresztő őt nem keltette fel. Elmeséltem neki, milyen sokkoló volt a hajnalom, annyira jó volt hozzábújni, a szokásos kis has-mell tüneteimet érezvén :) Kimentem pisilni is végre, szerencsére nincs gond. Huhh, azért úgy látszik, érzelmileg nem vagy alig érintetten nem lehet ezt csinálni, akárhogyis rutinból akartam. Most napközben jól kezelem, az éjszakai ébredések beparáztatnak, most, hogy a DPO felén túl vagyok, és vágom a centit...

2013. január 21., hétfő

DPO7: mother's day?

A mai első megbeszélésen 4-en voltunk nők. Ketten a mi cégünktől, ketten a tárgyalóféltől. Miután megbeszéltük a szakmai részt, amiben volt gyerekkommunikációs rész, egy laza kanyarral innen 3 tárgyalófél helyett 3 anyukával találtam szemben magam! Egyiküknek 4 gyermeke van (8-14 év közöttiek, 2 testvér és egy vegyes ikerpár) a másik épp 3 hónapos terhes (most derült ki, decemberben nem is mesélte még nekem, de még most sem látszódik rajta), a harmadik pedig az én  kolléganőm most jött vissza 6 hónap után szülési szabiról, neki egy ovis és egy féléves kisfia van. Csiviteltek a gyermekeiről, én ugyan érdeklődtem, de nem voltak saját példáim, így főként hallgattam, mosolyogtam velük. Érdekes volt, most pszichésen nem éreztem magam mégsem outsider-nek, kívülállónak, mint aki még csak áhítozna egy kisbaba után. Mondanom sem kell, a beszélgetés majdnem domináns része az anyaság ill. anyaság vs. karrier volt. Egy biztos, szeretnék én is jövőre így tárgyalni, hogy már én is mesélhessek a saját gyermekemről :)

Az első tárgyalás után egy irodán kívüli szakmai ebéd következett, du. ültem le először gép elé, kicsit túlóráztam is miatta, mert a holnapom is hasonló lesz. Most jó, hogy hétköznapra esik a DPO6-10 (vagy van, ahol 7-12 közöttre írják), így nem csak ezzel foglalkozom, ill. nem figyelek oda a testem minden rezdülésére, hogy munkailag elég változatosak ezek a hétköznapok.

A mai tüneteim változatlanok, azaz olyanok, mint tegnap, a melleim kicsit talán nagyobbak lettek, ahogy múlt hónapban a fogamzásgátlónál is kb. ebben az időszakban. Szóval nem következtetek még semmiből semmire. Wc-re elég sűrűn járok, mert egyrészt gyakoribb az inger, egyúttal mindig ellenőrzöm azt is, hogy minden rendben van-e. De szuper lenne a DPO10-12. napok végén is ugyanezt leírnom!

Még azt nem tudom, ha pl. csökkenne vagy teljesen eltűnne a "mindjárt megjön" érzés (mert most is van, hogy enyhébb), akkor az vajon jelenthet még jót annál, akinek viszonylag hamar jelentkezett ez az érzés?? Már úgy hozzászoktam, hogy szinte ez nyugtat meg. Persze ez 1 órán belül is van, hogy fokozatokat változik :)

2013. január 20., vasárnap

DPO6, vasárnapi rutin és amikor a férfi jobban izgul :)

Egy kis aktuális tünetösszegzés: tegnap este elaludtam a kanapén, és elég erős hasi fájásokkal ébredtem, kicsit meg is ijedtem. Gyors zuhanyzás, alvás, szerencsére reggelre már nem volt annyira erős. Ma egész nap talpon voltam, én a takarítás és a főzés emelgetések nélküli részét végeztem, Sz. a kezem alá dolgozott :) Az ebédhez ittam egy iciripiciri vörösbort is, amit Sz. barátja hozott az ebéd mellé, remélem, nem okoz gondot. Most is fájdogál a hasam, baloldalt egy fokkal jobban, mint középen, de nem olyan erősen, mint tegnap este. Érdekes, ma mintha újra érezném a petefészkeimet is. A melleim nem nagyobbak, viszont forróak, főként reggel ébredéskor, és a mellbimbóim érzékenységével együtt (már önmagában attól is érzékeny, ahogy a melltartómhoz ér), most a körülvevő mirigyek is kiemelkedtek. Érdekes, ahogy a melleim bármilyen tünetet is produkálnak amúgy, mert dr Szűcs doktornő, az egyik endokrinológusom szerint én sosem fogok tudni szoptatni, hisz nincs prolaktin-, azaz tejelválasztó-hormontermelésem. De ezt még biztos más hormon váltja ki.

Sz. annyira édes, most már jobban izgul, mint én. Én most sokkal nyugodtabb vagyok, mint 1-2 napja, amikor nem intézünk, dolgozunk valamit, folyton előveszi valamelyik golfütőjét vagy épp most egy nagy esernyőt, és a youtube-on talált valamely oktatóanyag alapján csiszolja technikáját, ezáltal vezeti le a várakozás feszültségét :) Van, hogy a szőnyegen a gurítást gyakorolja egy oldalára fektetett pohárba. Már csak 2 hónapot kell várnia, és mehet golfozni, reméli, én csak mint néző tartok majd vele :) Nem említhetem meg neki a még biztatónak mondható tüneteimet sem (bár úgyis látja rajtam), ill. mit olvasgatok e témában, "ne is beszéljünk róla", jobb így a lelkének. De azért kicsit beszélgettünk a beágyazódási szakaszról.

Ma még az ebédnél használt nagy fazekat sem én emeltem meg, hanem ő, úgy vigyáztam, vigyáztunk. Viszont a borstól tüsszentettem többször is nagyot, na ez nem hiányzott, úgy éreztem, de azért egy ilyen alap emberi (és állati) reflex majdcsak nem számít hirtelen vagy megerőltető mozdulatnak...


2013. január 19., szombat

DPO5: alvással, friss levegőn, költözéses gondolatokkal

Ma reggel 6-kor ébredtünk, de visszaparancsoltam magunkat alvó üzemmódba, mert Sz-nak nagyon pörgős hete volt, és én sem akarok álmos, fáradt lenni, most minden tartalék jól esik. Úh. sikerült 10:00-ig is aludnunk :) Utána Sz. a "reggelit" készítette, én a szokásos kedvenc roiboos teánkat, megint lapjával közlekedtünk egymás mögött, mondtam, most semmi esélye, hogy én behúzzam a hasam, inkább odébblépek addig. Miután a szűk, hosszúkás konyhánkban befejeztük a késői reggelit, Sz. újra felvetette a költözés ötletét, elkezdte először telefonján nézegetni, majd én is bekapcsolódtam a notebookommal. Most a XVI. ker-ben lakunk, a III. ker-ben dolgozom, ő pedig Buda agglomerációjában. Úh. érdemes lenne a II, III, XI, XII. kerületeket vagy pl. Budakalászt, Budaörsöt becéloznunk. Mindkettőnk lakása pici, már kettőnknek is, de csak albérlet jöhet szóba, mert az ő lakása még nem tehermentes, eladni nem lehetne az árán, ezért kiadtuk. Az enyém eladható lenne, de hitelt én nem vennék fel, hogy ha GYED-es időszak elé néznék. Ezért marad az a verzió, hogy az enyémet kiadjuk, és a 2 albérleti bevétellel csökkentett hitelt és 1 nagyobb albérlet költségeit Sz-nak kellene majd állni. Amíg dolgozom, ez 2 fizuból még állható lenne, de ha majd nem, amiatt nagyon óvatosnak kell lennünk. Mindenesetre megint elkezdtünk azért nézelődni, álmodozni, legalább lássuk, milyen régióban hogyan alakul a kiadó lakáspiac...

Du. egy nagy szánkópartira mentünk egy ismerősünkhöz, ahol a hátsó kert szép nagy lejtő. Tucatnyi gyerkőc, köztük a hugi gyerekei és Sz. is csúszott nagyokat, én inkább jól felöltözve képeket, videókat készítettem, forró teával a táskámban. Persze jó lett volna nekem is csúszni, de síléceken maximum, nem mindenféle csúszkával, hójárgánnyal és szánkóval. De így is jó móka volt :)

Este elmentünk kicsit vásárolni, Sz. végre talált egy új cipőt, megvettük. Én pedig egy annyira klassz, lábamon, fenekem is pont jól passzos terhes farmert találtam, épp a méretem, és egy volt belőle a H&M-ben, fel is próbáltam. DE visszatettem a polcra :) Pedig most semmilyen más naci nem kényelmes, de kibírom, ezt a bő 1 hetet, míg biztosabbat tudok, bár az az egy ilyen nacim, amit így sűrűn mosok stimulációkor is nagy segítség a sima slicces nadrágok helyett, pláne ha utazom vagy sokat ülök az irodában.

Továbbra is mesifájós a hasam, ma este vannak benne erősebb hullámok, a mellbimbóm is érzékeny. Eddig türelmes voltam, most kicsit már siettetném az időt, pedig nem szabad. Minden este és reggel beszélgetek gondolatban a blaszto babákk/-val, és természetesen a hit erősítéséhez a fülöp-szigeteki termékenységi medált hordom éjjel-nappal :)

2013. január 18., péntek

DPO4

Ma már nem lapos hassal ébredtem, a "mindjárt megjön" érzés hullámzott át többször a méhemen. Eddig minden tünet az előző stimulációk ezen szakaszához hasonló, talán kicsit korábban jelentkezett a méhfájás. Nem lelkesít be, mert ismerjük, mi volt az eddigi kezelések eredménye, sosem ezzel a szakasszal volt a gond. Annyira azért mégis jó, megnyugtat, hogy érzem, eddig rendben zajlik valószínű minden. Pár nap, és jön az izgulósabb izgalmasabb rész, DPO 6-10 között. Mostantól jobb, ha nem cipekedem, Sz. majd bevásárol :) Hétvégén takarítás, ennek az oroszlánrészét is ő intézi, nagyon hálás vagyok érte neki

2013. január 17., csütörtök

Ambivalencia

Beindult a verkli a munkahelyemen rendesen. Ma egy nem ügyfeles, hanem saját, a mi kis csapatunk és az ügyvezető közötti megbeszélés volt, ilyenkor megannyi új ötlet, inspiráció éri őt is részünkről, mi, hogy halad éppen, majd azokat ő csípőből továbbfűzi, és dobálja be a labdákat, csak győzzük kapkodni, olyan sebesen és kreatívan képes gondolkodni, továbbgondolni dolgokat. Persze sokszor a megvalósíthatóságtól elrugaszkodottan képes gondolkodni, mégis igazi mentorunknak mondható. Egy táltos, mer nagyokat álmodni, és ilyenkor egyrészt le is fáradunk, nem győzzük követni őt (angolul), másrészt beizzít, inspirál, örülök, hogy egy ilyen főnöknőm van :)

Képes voltam teljesen elfelejteni ma, mi is épp a prioritás az életemben, huhh, ez utólag olyan nehéz a lelkemnek, mert közben élvezem is a munkám. Egyszerre jó és rossz. Ambivalens. Ha készülődik "bent" valaki, akkor szeretnék vele harmóniában lenni minden pillanatban, de mégsem merek, akarok esetleg hiába ráhangolódni, hogy megvédjem magam lelkileg, ha nem ez lenne a szitu. Egyelőre nyugodt vagyok amúgy a tüneteimmel: reggel lapos has, estére pocak: a sok függőlegesben léttől, üléstől, mászkálástól bekeményedett alhas, érzékenyebbé vált mellbimbók, apró szurkák a petefészek és méh közötti szakaszokon, mindkét oldalt, baloldalt többet.

Az a szerencse, hogy a munkámat nagyon szeretem, a kollégákat is, így ha el is terelődik a gondolatom, nem szürke aktákkal foglalkozom. Igyekszem egyensúlyozni, ne pörögjek annyira, hogy lelkileg kizökkenjek, de azért túl lelassultnak sem akarok tűnni, mint akit elvarázsoltak. Néha kívülállónak érzem így is magam, mert annyira más dolgok jelentik most nekem a prioritást, megértem, érdekel, meghallgatom, de nem tudom teherként megélni én azt, hogy pl. a 3 gyermekkel rendelkező kollégám épp hogy oldja meg a bölcsit vagy a babysittert, vagy épp mennyire nincs ideje magára, mindent ő intéz, mióta gyereke van típusú panaszokat. Pedig tényleg megértem, látom a körülöttem lévő gyermekes anyákat, de bárcsak nekem is ez lenne a legnagyobb bajom :) Ill. bajunk, mert szerintem ha többet is dolgozik egy férfi, tudom, hogy Sz-ra sok mindenben lehet számítani, ahogy majd a gyerekvállalásban is, ezt már abban látom, ahogy a nővére kislányához is viszonyul.

A napokban egy kollégákkal szerveződő, ivós bulira is beszerveztek, egyikük lakására, ami tök jó, de egész januárra "nekem nem lesz jó" visszajelzést adtam, így következő opcióként február 2. hetében lesz. Most semmilyen buli, pláne koccintós, (mások által) dohányfüstös nem jöhet szóba, esténként már alig várom, hogy itthon, kanapén feltett lábakkal lehessek :) Bár a holnap este ez alól kivétel, egy vacsira megyünk amerikaiakkal és a hugiékkal egy pub-ba. Úgy örülök, hogy itthon a cigarettát kizárták az éttermekből, kocsmákból. A múltkor Ausztriában megrökönyödve tapasztaltam, hogy a Hüttékben mennyien dohányoznak, és ez szabad is ott. Ráadásul nem is értem, a síeléssel ez náluk hogy egyeztethető össze.

Érdekességképpen, bár nekem nem releváns jelenleg, ma egy kolléganőm (akinek amúgy természetes úton lett gyereke) valamiért rákerült a Kaáli hírlevél-adatbázisára, és egy "LOMBIK LEHETŐSÉG" c. emailt kapott, ezzel a linkkel, aminek ugyanaz a tartalma: http://ots.mti.hu/hirek/81852/lombik_lehetoseg

2013. január 16., szerda

Kapcsolat-analízis, 6. érzék

Tegnap megbeszélésekkel teli napom volt, elég kontrasztos váltás volt a hétfőhöz képest. Érdekes, de volt olyan pillanat, amikor el is feledkeztem arról, mi is történt velem, velünk a napokban. Egyrészt jó, mert eltereli a figyelmemet, kvázi jobban telik az idő is, másrészt azért lelkiismeretfurdalásom is volt este, hogy elfeledkeztem arról, mi is történhet odabent. Pl. abban hátrányos ez, hogy a 2. megbeszélésen éreztem, hogy be kell vennem hamarosan a vazopresszin hormont, mert rövid időn belül megittam 2 ásványvizet is, és éreztem, már le is ért, gyakorlatilag alig bírtam ki a megbeszélés végét, és rohantam a wc-re. Ezt magam miatt kibírom, előfordult már máskor is ilyen, de eszembe jutott, bizony nem tesz jót a rohamos folyadékvesztés most semmilyen sejtemnek... Gyorsan bevettem az - amúgy cuki nevű Minirin - gyógyszeremet, kb 20 perc múlva hatott. Az a kellemetlen ezzel a hormonnal, hogy nem lehet előre sejteni, mikor lesz rá szükségem, nincs egy adott időpont a napomban, mert teljesen hektikus, hogy ürül ki a szervezetemből (ha pl. alkoholt iszom vagy jobban stresszelek, és órákkal előtte veszem be az előzőt, akkor szinte azonnal), viszont amikor kiürül, akkor hirtelen jön a szomjazás, és sűrűn járok pisilni (és ilyenkor szinte tiszta víz az is, ami távozik). A vesémet mindenesetre edzésben tartja. De elhatároztam, mostantól sokkal jobban odafigyelek erre, mert nem tudom, milyen hatást válthatok ki vele sejtszinten.

Egy barátnőmtől este kölcsönkaptam egy könyvet, a címe a Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig. Ezt nézegettem este, még csak az elejét, a vizualizációban megerősít :)

A barátnőm mesélt a kapcsolat-analízisről, amit főként magzat-anya kapcsolatépítésre fejlesztettek ki pszichológusok, és anyukája javasolta neki, amikor terhes volt. Végül nem ment el, de most nekem javasolta, hogy akár most kezdjek el kommunikálni vele/velük. Említettem neki, hogy ez már a „petelányokkal” is megtörtént az elmúlt 2-3 hétben :) Este lefekvéskor most nem aludtam el, még 1 órát zenét hallgattam, Sz. aludt mellettem, a keze a hasamnál volt, az én kezeim a hasamon. Jó volt így kicsit meditálni és elszenderedni. A hasam lényegesen laposabb lett, hihetetlen, mekkora különbség a hétfői állapotomhoz képest, amikor minden lépés fájdalmas volt, és elég buci volt a hasam. Most egyelőre baloldalt érzek szurkákat...

Az utóbbi hetek érdekessége, hogy a 6. érzékem kezd visszatérni. Régen (még gyerekként, majd  még/már szingliként, amikor pl. kineziológushoz is jártam)  is működött, de valamiért elmúlt az utóbbi években, kerek volt a világ enélkül is: nem voltak "véletlen" hívások, egybeesések, telepátiák. Pár napja, hete viszont elkezdetek ezek a véletlen egybeesések sűrűsödni, és a szokásos "rád gondoltam, és hívtál / írtál" szituációk nagyon felerősödtek. De olyanokkal, akikkel pl. hónapok óta nem beszéltem. Jó érzés :) Lehet, hogy spirituálisabban újra fogékonyabb lennék?

2013. január 14., hétfő

Spizzerinctum

Kövér hópelyhek kísérték a ma reggelünket, jókedvvel "szánkáztunk" be a SOTE-ra, ahova mi pontosan, és talán elsőként érkeztünk, hála a tegnap esti Időkép.hu által előrejelzetteknek, félóra laufot beiktattunk, ez nem az a nap, amikor elkéshetünk :)

A SOTE-n kiderült, ma nincs bent dr. M, amit sajnáltam, mert múlt pénteken derűsen köszöntünk el egymástól, és a mai izgatottságomnak jót tett volna, ha ő, mint megszokott orvosom végzi az inszeminációt. De most az osztály vezetője, Prof. Urbancsek János hívott be, aki nem volt teljesen ismeretlen, hisz ő vett fel bennünket az osztályra 1 évvel ezelőtt, és nyáron is vizsgált már egyszer. A mai, inszeminációt megelőző vizsgálat során megnézett UH-gal, egy kérdése volt: "Tisztában van az ikerterhesség kockázataival?" Mondtam, hogy igen. De legszívesebben hozzátettem volna, nincs más választásom hipofízis nélkül, minthogy több peteéréses stimulációim legyenek, ami magában hordozza ezt a kockázatot. De nem akartam most sem én, és láthatóan ő sem beszélgetni. Látta a protokollomat, tudta, hogy a Choragon-t beadták szombat este. Egy UH pillanatot kimerevített, nézegette. Annyit megtudtam, van ott egy 3. tüsző is, csak kisebb, mint a másik 2. Azért megkérdeztem azt a triviális dolgot, hogy ugye akkor ma lesz az inszem? Igen, hangzott a válasz, hamarosan a szemközti műtőben, most már ne menjek pisilni sem (ezt nem is értem, hogy van összefüggésben).

Végülis 1,5 órával a tervezetthez képest bent voltam a műtőben zöld köpenyben, és kb. 3 perc alatt megvolt a beavatkozás. Izgatottságomat mi sem bizonyítja jobban, hogy bugyiban mentem a műtőbe, a nővérke kérte, hogy hagyjam kint az öltözőben :) Abban viszont rutinosabb voltam, hogy a mobilomat magammal vittem, hogy a 20-30 perces fekvés közben ne csak a plafonon lévő neonvilágítást nézzem, ugyanakkor ne is csukjam be a szemem, mert biztos nyomban elaludtam volna. Így legalább üzenhettem Sz-nak, aki a műtő ajtaja előtt a folyosón rendezkedett be munkára, papírjai és a blackberry-je társaságában, szemben a műtővel és ezzel a fallal:  

Spizzerinctum...  Lendület, Akarat, Hit a Sikerben

Beszélgettem a műtőben a nővérkével, 3,5 éve dolgozik ott, milyenek a sikerarányok, mit lát ő, de elég diplomatikus volt, mindenesetre az inszemre mondta, hogy ennél vannak a legkevésbé jó statisztikák, de azért ott is vannak bőven sikerek.

Az addig kipirult arcom végre lecsillapodott, én nem is értem, mi volt rajtam ez a drukk, már hajnalban felébredtem arra, hogy mintha lázas lennék, később vérnyomásra is gondoltam, de szándékosan nem néztem meg, ne idegeskedjek rajta, csak amikor hazaértünk, de akkor meglepően alacsony volt: 113/77 P75. A hasam viszont eléggé fáj, főként a bal petefészkemnél gyaloglás közben, érzékeny volt a vizsgálatkor is. Remélem, ez így még normális.

Ma végül kihagytam az irodát, mert a jóval hosszabb közlekedési idő miatt délelőtt nem kockáztattam a déli időpontomat, du-ra pedig úgy döntöttem már hétvégén, hogy itthonról dolgozom, kanapén, fekvő pozícióban, kellemes (Lana Del Rey) zenével a fülemen. Sz. is itthon maradt, mert ő vidéken dolgozik, nem volt értelme elindulnia fél napra, hatékonyabb volt itthonról intézni a munkáját. Kellemes téli, narancsos természetes aromát tettem egy párologtatóba, amit mécses melegít, a kedvenc adventi roiboos teakeverékünkből iszunk teát, úh. a kinti havas hangulathoz most ez így nagyon passzol :)

Azért az ikertéma felmerülése elgondolkodtatott bennünket, konkrétan milyen nagy változásokkal járna az életünk...

2013. január 13., vasárnap

Félidő

A mai nap gondolatelterelő művelete a lakásom csőszerelési munkálatai voltak: hihetetlen, de 13 éve cseréltettem le én, ill. akkor még főként apukám a csapokat. Az akkoriak már mai tekintetben nem a legkorszerűbbek voltak, ill. a vízkő azért okozott bennük károkat, de ma reggel jött a csőszerelő, és mindet szépen lecserélt. Most is apu közbenjárásával történt, mert megbízható mesterembereket a szülővárosomban ismerek, itt Bp-en kevésbé, úgyhogy apu szervezte meg ismét a több mint 35 éve a házunkban felújításkor vagy vízvezeték-szereléskor ismert szakemberünket ide a lakásomba. Nagyon szépek és jól működőek lettek az új csapok. A csere után minden vizes blokkot alaposan kitakarítottunk, most olyan steril és csillivilli minden, mint egy sokcsillagos szállodában :)

Délelőtt még bevásároltam pizzaalapot, de én készítettem rá kétféle feltétet: gombás-csirkemelles és hawaii friss ananászból, és laktóz- és gluténmentes sonkából, rucolával. Kb 2 éve csináltam utoljára pizzát, mert mindig elhatározom, hogy majd én készítek hozzá tésztát. Aztán mikor nagy sokára újra felmerül bennem, hogy ez lenne épp a megfelelő menü, akkor persze más dolgunk van, és mellékesen sül a pizza a sütőben, úh. megint fagyasztott pizzalapokat vettem.

De így minden szépen időben készült el, és délután óta már csak pihenek, ami jól is esik, azért megfájdult most is a hasam. Kis szurkák vannak, hol jobb oldalt, hol bal oldalt, és eléggé pufika. Az imént újra felelevenítettem, mikor is történik a tüszőrepedés pontosan: a Choragon beadása után kb. 36-40 órával, ez nálam holnap délelőtt 10h-du 14h közé tehető, arany középút, hogy 12h körül leszek bent. Akár 24 órával a Choragon beadása után is lehetne "otthoni együttlét" (azaz most :), mert akkortól számítva a spermiumok úgyis életben maradnának a tüszőrepedés pillanatáig, viszont az orvos pénteken kérte, az inszeminációig már ne próbálkozzunk. Mikor kiszabadul a petesejt, mindössze 12-18 óráig képes megtermékenyülni, ez az intervallum nálam holnap 10-14h-tól egészen min. este 22h - maximum másnap reggel 8h-ig tarthat. Good to know. Izgatott vagyok azért, és Sz. is azt mondja, ne számolgassak, take it easy. Mondtam neki, én nagyon is easy vagyok (sokkal jobban, mint tegnap ilyenkor), de naná, hogy most van bennem egy icipici izgatottság. Ráadásul nekem a hónap első fele is ugyanúgy dekázással: vizsgálatokkal, adatokkal, dátumokkal telt, csak neki ez most azért feltűnő, mert ő most kapcsolódik be :)

A beágyazódást elősegítő vitaminokról, szerekről keresgetek még éppen, sok magyar nyelvű oldalon ömlesztve szerepelnek a különböző, mindannyiunk által ismert teák, vitaminok - örömmel láttam sok helyen az Energy Gynex cseppjeimet is, amit múlt hétig szedtem - de kifejezetten szétszedve részeire a ciklust (pláne ovuláció után), külön részidőkre fókuszált szereket nem nagyon írnak, vagy szimplán fogalomzavart tapasztalok. De még keresgetek, hogy mivel optimalizálhatom a szervezetem biokémiai folyamatait az elkövetkezendő 2 hétben a palástfű, barátcserje teák, sok folyadék, sok fehérje mellett.

Addig is az időközben magasabbá vált vérnyomásomat egyelőre galagonya teával próbálom letornászni, tegnap este és ma este is 143/94, P75 mellett.

2013. január 12., szombat

Free

A mai napunkat az esti tüszőrepesztő szuri azért meghatározta, izgultam. Nem tudtuk magunkat teljesen átadni a hétvége érzésnek, ezért kellett valami figyelemelvonó és egyúttal lehetőleg egészséges tevékenység ebben a szép tiszta, napos időben. Ki a szabadba, hegyi sétára vágytam, Sz-t rávettem, hogy menjünk ki, mert most sem a futás, sem egy szobai mozgás nem töltene fel. Pesten lakunk, így volt egy félórás logisztika, amit Sz. nem nagyon szeret, hogy utaznunk kell egy jó, de viszonylag rövid, nem egész napos sétáért, de a kedvemért most megtette :) A János-hegyre mentünk, a Budakeszi út felől, nem akartunk tömeget látni, mint pl. a Normafánál szokott ilyenkor lenni. A tervünk sikerült, miénk volt a havas erdő, épp, hogy néhány embert, hegyi kerékpárost láttunk. Kb 3-4 km hegyi séta volt, jól kipirultunk, igazán jól esett.


A hasam reggelente lapos, ébredéskor nem is érzem a stimu hatását, de félóra talpon lét után mindig belendül, és egész nap tart az alhasam feszülése. Nem tudom még, milyen mozgás lenne jó a következő 2 hétben, ami nem lesz megerőltető, és jól is esik. A futás most kizárt, ne huppanjanak nagyokat a kiszabadult peték, a méhem. Elvileg most havazós napok jönnek, ilyen időben egy-egy kiadós séta biztosan lesz, de ezen felül még jó lenne valami...

Este 9-kor indultunk a SOTE Női 1 Szülészetére a tüszőrepesztő injekció izomba adásához. A nővérke tekintetében az első másodpercben láttam, nem érti, miért is csengetek be hozzájuk, de gyorsan túlestünk a miérteken. Nagyon izgultam, nehogy megint rosszul legyen beadva, mint legutóbb, ezt félszóval említettem is, hogy emiatt überbiztos testtartást szeretnék. Végül profin, ügyesen, gyorsan és szinte fájdalommenetesen beadta a Choragon-t, majd sok sikert kívánt :)

2013. január 11., péntek

D-vitamin, folsav felszívódásáról

A homeopátiás szerekről még annyit megtudtam hugitól, hogy egyszerre csak egyféle 30-as szert szabad szedni, különben megzavarnánk a működését, így a maradok a Kalium Carbonicum C30 mellett a beágyazódás segítésére, ezt elég 1 nappal előtte elkezdenem. Majd még ki kell kalkulálnom, melyik nap is legyen :)

Külön a folsav felszívódására nem tudott nekem homeo szert javasolni, de a B12 vitamin segíti, ez gabonákban illetve némely algában található – erre nekem a legjobb a Spirulina alga, amit szedek, mint leggazdagabb B12 vitamin és B komplex forrás. Hátránya, hogy hízásra hajlamosít (étvágygerjesztő), ezért most nem minden nap szedem.

A D vitamin felszívódását az emésztési problémák zavarhatják, ezen a jófajta omega-3 segít, erre és a mellékvesehormon szubsztitúció miatt kialakult magas koleszterinszintem csökkentésre szedem már régóta az egyik legtisztább halolajkapszulát, az Eskimo3-at.

A cukrot amennyire lehet, el kell kerülni, és itt figyelni kell a rejtett cukortartalmú élelmiszerekre is (pl. felvágottak többségében is van!) – erre is figyelek, mindig csekkolom minden összetételét vásárláskor, és ebben a hónapban alig fogyasztok cukortartalmú ételeket, és nem is esik már nehezemre. 

Ugyan nem tudok esetemben zavarról, de azért jó tudni, hogy a felszívódási zavar mindig a bélrendszer rossz állapotával van összefüggésben – na pont a héten kellett azt a vírust kifognom, de legalább 3 napig jót böjtöltem, és azóta is óvatosabban eszem. Fontos a bélflóra teljes rendbetétele fermentált készítményekkel, melyek tele vannak hasznos baktériumokkal, mint pl. az Emóció vagy mézes almarost – ezeket javasolta hugim, utalva, hogy rengeteg jó készítmény van a Bionom.hu oldalon.

TQM

A reggeli vérvétel után közvetlenül mentem UH-ra, Dr M nagyon boldog volt, mikor meglátta a képernyőt. Én szinte biztos voltam tegnap este, mikor a kanapén mintegy kis krumplibogár feküdtem hanyatt a feszülő hasammal, hogy itt biztos megint elég sok pete belendülhetett. De nem! Mindössze 2 van, 1-1 mindkét oldalt, de ők köszönik szépen, remekül néznek ki. A méhemre is azt mondta, hogy tökéletes, úgy látja hogy most minőségi, nem mennyiségi ez a hónapom, és az eddigi stimulációim közül ő most a legbizakodóbb! No azért nyugtával... gondoltam én, nem szeretnék belelkesülni, de hagytam, ő hagyj' örüljön :) Inkább mondtam neki, hogy biztos a nyugis december és a múlt heti síelés is közrejátszott, ami jó közös téma lett, míg öltöztem: ő is gondolkodott síelni elutazni a napokban, érdemes-e, de látta, milyen idő van az Alpokban, meséltem neki, milyen zord időnk lett a végére, stb. Megbeszéltük, még egy szurit adnom kellett magamnak délelőtt, és kérte, délben telefonáljak vissza a reggeli véreredményem miatt, attól függ, hogy még egyet szúrjak ma vagy sem, mert a tüszőrepesztés csak holnap éjjel lesz! Megkérdezte, van-e még Menopur-om, rávágtam, igen, és az irodában vettem észre, hogy már csak 1 figyel a dobozban, nem maradt 2. Reméltem, magas lesz az ösztradiol szintem, és nem kell még egyet adni, de kellett, úh. gyorsan meg is kértem az asszisztenst, hogy egy receptet kérjen a nevemben.

Visszasiettem a klinikára érte, szerencsére a rakpart nagyon jól járható, és 20 perc alatt ott tudtam lenni Óbudáról. A stimulációs hormonokból a Mikszáth téri patikában szokott lenni mindig készleten, most csak a nagy dobozos, 10 db-os Menopur volt, de miattam kettészedtek volna, ill. meghallottam, ahogy beszélték a gyógyszerészek, hogy 1 db ampulla van külön, maradt egy előző kis dobozos szétszedésből. Nem is tudtam, hogy lehet ennyire ampullára bontani, csak 5 és 10 db-os kiszereléseket vettem eddig, 20 és 40 ezer Ft-ért. No akkor közbeszóltam, hogy ne haragudjanak, de tulajdonképpen nekem most az 1 db tökéletes! Így csak 4 ezer Ft-ot kellett fizetnem, ami nem utolsó dolog, de nem is a pénz a lényeg, hanem jól esett a "véletlentől", hogy volt nekik pont egy 1 db-os készletük, és nem kell egy esetleges következő stimulációra elvinnem a többit. Ez a hónap így kerek :) Holnap este akkor 22:00-kor kell beadatnom valahol a Choragon tüszőrepesztő szurit, nem akarom a helyi kerületi ügyeletet ezzel megkeresni, inkább a SOTE Női 1 recepcióssal is beszéltem, hogy miként engednek be engem éjjel, ill. merre van a Szülészet: csengetni kell, ha nincs nyitva a fő ajtó, ill. a földszinten balra a folyosó végén. Remélem, lesz ott valaki :)

Vérnyomás ma is rendben, kicsit szédülök, de amúgy jobban is vagyok, mint tegnap.

Sz. nem örült, hogy ma mentem talpreflexológiára is, le akart róla beszélni, de csak annyit ért el nálam, hogy inszem. után nem megyek. Félt, nehogy méregtelenítéssel olyan vegyületek szabaduljanak fel, ami nem kedvez mostantól a szervezetemben zajló folyamatoknak. Kompromisszumot kötöttünk, ma még mehettem, a jövő héten már nem. Pedig voltam már ovulációs időszakban is.

A mai talpreflexológiánál a minapi gyomor-/epeproblémák mutatkoztak, kicsit kezelte, de a petefészek pontnál most nem erősen, csak nagyon óvatosan kicsit, mert a jelenlegi kedvező állapotot most nem zavarjuk meg. Érdekes, hogy 1 hónapot kihagytam, és sehol sem volt olyan fájdalmas most, mint korábban, de mondta Csabi, hogy ez így szokott lenni, akit kezelt pár hete, a talp nem felejti el :) Megnyitja ugyanis az elején azokat a pontokat, ami panaszos, és utána kisebb fájdalommal jár azok kezelése. Érdekes, hogy a koponyatetőn lévő fejfájást említette, ami volt nekem is a héten, és az epeproblémát jelent, ugyanis említette, őt is elkapta az ünnepek alatt ez a gyomor/epe/bél vírus, ami most sokakat.

Hétfőn 8:00-ra megyünk Sz-al, 12:00-kor pedig lesz az inszem. Most vettem észre, és felkacagtam rajta, a timing-ot dr M így írta:


A közvetlen kollégáim egyike, aki tud a kezelésemről, azt javasolja, ne jöjjek be dolgozni utána, maradjak otthon. Még nem tudom, nem akarok lelkileg az egészre ráhangolódni, inkább terelje el a munka a figyelmemet, inkább bejövök, nem sietve, csakis a kötelező vízszintesben lét után :)