2013. március 31., vasárnap

Boldog Húsvétot...


Mindenkinek!

Nekem épp a hugi gyerekeivel telik, sokat színezgetünk húsvéti témában, nyuszi maszkot készítünk és ilyesmik :) Pl. ezt az óriás tojásformát 6 részletből nyomtattam ki, és egy asztalnyi helyet elfoglal, de jól lekötött bennünket:


Amíg tegnap a szüleimmel elmentek a gyerekek sétálni, addig mi tegnap este Sz-al átsétáltunk a helyi kültéri termálfürdőbe, hátha segít nekem nőgyógyászatilag. Nagyon jól esett, jókat is beszélgettünk közben, de úgy egyelőre még mindig semmi hatása. Iszom sok gránátalmalevet, a hasam buci, néha fáj, még a petefészkeimnél is (érthetetlenül) de semmi több, csütörtök óta egy "bennrekedt" állapotnak érzem az egészet. De most félreteszem, amennyire, tudom, a közérzetem végülis nem rossz, csak a hangulatom nem önfeledt emiatt.

Sz-al tegnap azt beszéltük, annyira jó így vidékre kimozdulni, ahol nagy tér vesz körül bennünket, elindít bennünk mindig új gondolatokat, terveket, de azok "papírra vetését", megvalósítását itt nem tudnánk tettekben realizálni, ehhez vissza kell mennünk a fővárosba, a mi kis saját zugunkba. Nos, ez lesz ma este, és rákapcsolunk :)

2013. március 29., péntek

Hezitál a méhem?

Tegnap reggel azt hittem, megjön, de csak épp, hogy megmutatta magát, mennyisége max mintha megvágtam volna a kisujjam. Utána egész nap semmi. Este vörösboroztam, hátha segít, amúgy is jól esett a fejfájásomnak is, ami 2 napja gyötört, de csak a bal halántékom környékén, de ott migrénesen. Első nap még Quarelint is vettem be, 2x is, de semi hatása nem volt. Nekem csak hormonhiánytól szokott fájni, ilyenkor mesi környékén, amikor 1 hét szünet van az antibébi tablettából. De most lehet, hogy front is hatott rám, mert körülöttem sokaknak volt. Ez mára elmúlt végre, a mesi viszont olyan, mintha végleg visszavonulót fújt volna. Sz-t este megkértem, rakja a hasamra a kezét, hátha hat a "kanálhajlító" energiája, reggelre fájdogált is a méhem, de mostanra ez is alábbhagyott, és még mindig semmi...

Tegnap du. egy tárgyalásom elhúzódott, sajnos a talpreflexológia így elmaradt, de most hívott Csabi, megürült egy mai időpontja, úgyhogy még reménykedem, hátha az ő kezelésének hatására a hétvégén rendesen megjön. Ha így lesz, ha nem, kedden bemegyek a SOTE-ra, megnézzük, mi lehet az oka, ilyen még sosem volt, hogy fogamzásgátlóra nem lett volna rendes mesim.

Nem tudom, ez normális lehet-e egy missed ab után, egy terhesség után, hogy pl. annyira vastag még az előző nyálkahártya, hogy nem tudja elsőre megbontani - nem tudom. Kicsit elszomorodtam miatta, mi történhet odabent, hogy mesterséges hormonhatásra nem a várt, eddig megszokott módon reagál a méhem, de rosszul nem vagyok, bízom benne, hogy nincs nagy gubanc...

2013. március 28., csütörtök

Célok és a tudatalattim - Coaching 1.

Tegnap este sokáig volt a coaching 1. foglalkozása, az előző volt a 0. - amikor áradoztam róla. Most más érzésekkel jöttem el - de erre fel is hívták a figyelmünket, hogy depressziót válthat ki az első pár foglalkozás -  voltak benne felismerések, kérdések, kifogások (amiről azt hittem, nem azok az életemben), pityergés, még erősebb migrén, mint amivel indult a napom tegnap.

Először meg kellett fogalmaznunk, miért vagyunk itt. Majd fel kellett sorolnunk, mik a céljaink. Megoldáscentrikusan, nem használhattunk "de", "viszont", és hasonló szavakat, amik a tudatalattinkat megkötik jelenleg, mentséget keresve, miért nem történik valamiben változás az életünkben, mégha a körülmények is szabják meg döntő részben, a lényeg, én mit teszek meg, miről mondok le azért, hogy az a célom megvalósuljon.

Ezeket írtam le, mondtam el először:
  1. rövid távon: testi és lelki egyensúly megteremtése a következő gyerekvállalási kezeléshez, inszeminációhoz
  2. középtávon: gyermek mellett/után: merre alakítsam a saját karrierem - ha a jelenlegi operatív teendőkkel teli munkakörömet nem tudnám folytatni
  3. középtávon: a párommal közösen milyen plusz, kiegészítő profilban gondolkodjunk, ami önmegvalósítás neki is, nekem is, és kiugrási pont lehet anyagilag

A coachnak feltűnt egy érdekesség: a felsorolásomból kimaradt a gyerek... A kezelést pedig említettem, de konkrétan azt, hogy gyereket szeretnék - nem mondtam ki...

Nem csak én kerülgettem a konkrétabb megfogalmazást, a csoporttársaim is, náluk a félelmek voltak még kiemelt helyen. Észrevettétek azt, hogy a legnagyobb vágyaink mellé társítjuk a legnagyobb félelmeinket?

Nekifutottunk újra, letisztítva mindentől a céljaink konkrét megfogalmazásának. Úgy kezdtem, hogy az én felsorolásom klisének hangzik így - no ez hiba volt, negatív társítással indítani, mert gyengítem a tudatalattimat, hogy valóban elérjem a céljaimat. Szóval büszkén és magabiztosan újra nekifutottam:
  1. gyerek
  2. vagyongyarapítás önmegvalósítással
  3. ház/nagyobb lakás
... és mindezt mindannyian (párom, gyerekem) lelki-testi egészségben!

Miről tudnék lemondani most ezek érdekében?
Hú de nehéz volt ez a kérdés - hisz most is csomó mindenről lemondunk. De nem volt szabad a jelen lemondásait felsorolni, mert az nem mozdít előre, amiről eddig mondtam, mondtunk le, csakis a most és a jövő lemondásairól lehetett beszélni. Pl. lemondanék saját gyerekről azért, hogy legyen családom és megvalósítsam a többi célom? Azt mondtam, hogy egyelőre nem. Bekorlátozom a tudatomat ezzel - hangzott a válasz. És itt nem arról van szó, hogy mostantól az örökbefogadással foglalkozzak, csak ne szabjak korlátot a tudatalattimnak. De mivel a téma annyira összetett, erről végülis ugrottunk, a többieket ne feltartva, de magáról az anyaságról még volt szó: miért élhettem át, amit átéltem, hogy a csoda megtörtént, hogy terhes lettem, de valamilyen szülői minta is befolyásolhatta (feltételesen), hogy miért veszítettem el. Tény, hogy ha az anya nem kapja meg rögtön szülés után a gyermekét, nem a gyerekben okozhat maradandó törést (mert neki 2 éves koráig nincs időérzéke), de az anyában egyfajta gyászreakciót vált ki, mégha utána meg is kapja - erre az afrikai, ázsiai kultúrát is említettük, hogy ott ha valaki nem kapja meg azonnal az újszülöttet, akkor halott a baba, a nyugati társadalmakban a császár, egyéb bármilyen eü okok miatt órákra is elvihetik a bébit, de az anya lelkében elindul ez a gyász érzés ösztönösen, nem tudatosan, hisz a tudata tudja, hogy a gyereke rendben lehet, megnyugtatják az orvosok. Ebbe sem mentünk bele mélyebben, azt azért eszembe juttatta, hogy hogy anyut megkérdezzem erről, mikor én születtem, mikor kapott meg, milyen érzései voltak azok után, hogy előttem 2 évvel halott babát szült... Milyen alap reflexek égtek be neki esetleg ebből kifolyólag, ami hatással lehetett rám, a mi kapcsolatunkra... A Kapcsolatanalízis könyvet mindenesetre lehet, mégis megveszem, mert csak terveztem akkor, amikor terhes voltam, hogy elkezdem. De erről már Rita is biztosított, hogy érdemes :)

A jövőbeni lemondásaimat végül így fogalmaztam meg: további pénz, idő, függetlenség, nyári szabadság tervezése, egyéni célok, kilók :) Ezekről mondtam le az elmúlt 1 évben is, továbbra is ezt tudom tenni az ügy érdekében. Ez még elég bekorlátozó, mert olyan, mintha konzerválnám az állapotomat, és újra és újra ugyanaz ismétlődne majd meg. De még kitalálom, mi az, amiről le tudok mondani, hogy a tudatalattim érezze szabadon magát a megvalósulás érdekében :) Talán a kilók lemondása sporttal lenne a legnagyobb lépés, mert az most nulla az életemben... Nem sokáig, letelt a tiltó időszak, de meg is jött ma végre, bár még nagyon épp hogy csak, ha jobban beindul, hívom a SOTE-t, mikor mehetek cikluseleji kontrollra... Remélem, még holnap, ha nem, akkor marad a kedd.

A tegnapi coachingról házi feladattal jöttünk el: minden nap 5 perccel kell jutalmaznunk magunkat, ami csak a miénk, valami olyan tevékenységre, amire vágyunk, ami nem azért adódik, mert pl. megváratnak, hanem akarattal rászánom az időt. Én azt fogadtam meg, hogy minden nap hallgatok 5 perc zenét, ami hatással lehet a hangulatomra, pl. az autóban, miután leparkolok a cég előtt, vagy otthon, 2 rutinfeladat közé ékelve fülhallgatóval. Az autós verzió lenne a legcélszerűbb, mert azzal tényleg azt érezném, teszek valamit. Kb 2 éve elromlott a cd lejátszóm, csak rádiót hallgatok a kocsiban. Lusta voltam elvinni megjavíttatni, mert úgyis főként telefonálással telik a kocsiban eltöltött idő, ill. megelégedtem rádióhallgatással is. Kb havonta 1x azért meg szoktam próbálni kivenni a beragadt cd-t, de csak elutasító hangot ad ki a cd lejátszó, mintha nem is lenne bent cd, pedig azt az egyet lejátssza, de már nem akarom azt hallgatni :) Ma tettem egy újabb próbát, és egy ujjnyira kibújt a cd! Noná, hogy megfogtam, és kihúztam! :) Persze ettől még valószínű nem javult meg, de azért nagyot kacagtam, miért pont most, és nem pl. 1 hónapja tette ezt, akkor nem is mosolyogtatott volna meg így :)

A tegnap tanultakhoz találtam egy találó kis idézetet is:

2013. március 27., szerda

Zöld mámor

Én mondtam, a héten én akkor is tavaszodni fogok :)

Saláta főként zöld alapanyagokból:
  • rukola
  • avokádó
  • kis citrom leve
  • reszelt sajt - na jó, ez még nem penészes
  • piros, sárga koktélparadicsom
  • zöld tetejű Butlers salátás edény - a hugitól kaptam, nagyon praktikus a süllyesztett villával, kis salátaöntet tartókával - ez utóbbit most nem külön használtam
  • pici só, bors, olívaolaj
  • hozzá: 
    • pászka
    • facsart vérnarancslé

Eme friss reggelihez pasztellzöld sál dukált :)

2013. március 26., kedd

A babásodás körülvesz...

Szeretnék újra terhes lenni!!!!! :) A téli táj eszembe juttatta a januári havas napot, amikor kacarászva szambáztunk be a SOTE-ra, no és az sem hagyott érintetlenül, hogy ma 2 nagyobb pozícióban lévő kolléganőm is bejelentette, hogy terhes. Bár már tegnap is csiripelték a madarak, de akkor sem lepődtem meg, volt egy ilyen sejtésem, mert ugyanazok a sállal takargatós szokásaik lettek, mint nekem voltak ill. egyikükön láttam, hogy elég fáradékony lett szemben a korábbi túlórázós életmódjával, és folyton fittballon ült, mint én februárban... Pont egy időszakra esett volna velük a terhességem, 1 hónapon belül szültünk volna mi 3-an, ráadásul egy a főnökünk is. Lett volna aggodalom, persze így is biztos van, de a cég megoldja, ilyen szempontból nagyon humánus, mert rengeteg kisgyermekes anyuka dolgozik nálunk.

Szóval, olyan tettre kész vagyok megint, annyira szúrnám magam, és építgetném már most a tüszőérésemet :)

El is határoztam, hogy ha megyek cikluseleji kontrollra a héten, és dr M kérdezi, hogy vagyok, boldog csatakiáltással fogom neki mondani, hogy babásodjunk újra! Nem fogok a problémákról beszélni, ami mögöttem van, csakis max arról, amiből tanulnunk kell, mint pl. a tüszőrepesztés hatékonyságáról.

Be vagyok sózva, mehetnékem van... Persze tudom, még valószínű 1-2 hónap szünet van, de mégis, a tettvágyat nem akarom fékezni magamban, haladjunk, haladjunk, és ez nem türelmetlenség, csak egy nagyon nagy VÁGY újra, ami most pozitív töltetű, és nem problémamegoldásra koncentrált. Biztos liftezik majd ez bennem ide-oda, de néha olyan jó fejvesztve csak az érzésnek élni, belemártózni, és nem rációval agyalgatni. Most így érzek.

2013. március 24., vasárnap

Avokádó zöld & napsárga

Ugyan a tavasz még csak a naptár szerint van itt, de teljesen színváltó érzés uralkodott el rajtam. Nem tudom, az inspirált-e, hogy voltam üzletekben a héten egy kolléganőm születésnapi ajándéka miatt, vagy az, hogy tegnap és ma is kellett pár dolgot vennem a lakásba, rohanva, 2 főzési procedúra között, a szemem sarkából látva a kirakatokat, de egyszerűen bele vagyok szerelmesedve a tavaszi színekbe, és most kiemelten a sárgába és a zöldbe, méghozzá azok egy-egy konkrét árnyalatába.

A zöld színben a bambusz vagy avokádó szín hoz lázba, a sárgából pedig egy lehelettel sötétebb, mint a napsárga, ami a fehér bőrömön még jól mutatna, akár blúz/top formájában. Azért be-bepillantottam 1-2 üzletbe, és láttam ezekből az árnyalatokból igazi telitalálatot, viszont a fazon/minta nem tetszett, és fordítva. Van egy sárga sál, amit a Pinterest-en pár hete kiszúrtam, és az egyik bejegyzésem illusztrációjaként fel is használtam, no konkrétan ebbe a zebrás sálba bele is botlottam, csak nem sárga alapszínben, hanem narancs és fehér verzióban, így nem vált a prédámmá :) Képes vagyok rákattanni néha úgy színekre, hogy csak azokon képes a szemem megnyugodni, ilyenkor fürkészem őket, és olyan jól esik rátalálni egy-egy tuti darabra!



Egy a zöld sálnak nem tudtam ellenállni, úgyhogy havazás és hideg ide vagy oda, én biztos, hogy a héten ebben már tavaszodom!

Lehet, hogy a pár hete az alábbi, egy üzleti oldalon látott "Success indicator" kreatív layoutja mászott be a tudatalattimba? :)



2013. március 23., szombat

Masszázs, ciklus előtt, sport, testtudat

A munkahetet igazi feltöltődéssel zártam: először talpreflexológián voltam - a talpamon a méhem pontja még mindig eléggé fájt, majd pár órával utána ténylegesen a méhem is megfájdult, de éreztem, hogy ez most nagyon jót tesz, aktiválódhatott valami, reggelre teljesen el is múlt, és jobb lett, mint előtte :)

Csabihoz hetente járok, viszont testmasszázson nem voltam a terhességem előtt óta, ami kb Szilveszter környékén lehetett. Előtte kb 2-3 hetente mentem, de hát nem volt szabad. Mivel ennyi idő kimaradt, most tömény 2 órán át masszíroztattam szét a a lábujjamtól a fejem búbjáig görcsben lévő minden izom-négyzetcentiméteremet! Főleg a derekam, hátam közepe, nyakam volt túl merev az utóbbi időben. Ráadásul annyira fájt a fejem is tegnap, és ez a masszázs után sem enyhült, sőt, olyan püffedt, duzzadt lett a fejem, náthás lett a hangom, de tudtam, a nyirokrendszerem műve ez. Ugyanis nem csak izmokat, hanem nyirokcsatornákat is megnyitott a masszőr, bár aludtam nagyrészt, de felébredtem akkor, amikor a szabadabb nyirokkeringés hatására - éhségérzet nélkül - korogni kezdett a gyomrom. Este tudtam, de még nem éreztem, jó hatással volt-e rám a kezelés, csak azt, hogy jaj de jól esett! Ma viszont olyan fitt és üde voltam, jöttünk-mentünk, vásároltunk, találkoztunk Sz. öccsével, főztem, és se a derekam, se a fejem nem fáj, és még csak fáradt sem vagyok így a nap végére :)

Jövő héten ciklus, elvileg még Húsvét előtt, remélem, hogy nem csúszik bele az ünnepi hétvégébe. Így újra cikluseleji kontrollra is bejelentkezhetek talán csütörtökre vagy péntekre. Ha túlcsúsznék ezeken a napokon, nem tudom, mi lesz, de mivel antibébi tablettára jön meg, így semmivel nem tudok rá hatással lenni, hogy előbb érkezzen. Azért hol pirosgyümölcs-leveket, hol vörösbort iszogatok, hátha :)

Húsvét lett volna az 1. trimeszterem vége is...  De most a Húsvét abban lesz vízválasztó, hogy letelik a műtét utáni 4 hét, így újra sportolhatok, már várom nagyon a futást! Tegnap volt pontosan 3 hete, hogy volt a missed ab utáni műtétem. Olyan sokminden történt azóta, ugyanakkor még eszembe szoktak jutni a terhességgel kapcsolatos érzések, leginkább az, hogy milyen volt reggel úgy ébredni, és este elaludni a hasamat simítva, amikor már biztosan tudtam, van ott bent valaki. Jó érzés, hogy belepillanthattam, mi van a pozitív teszten túl...

Eszembe jutott az is, amit egyszer Rita írt egy bejegyzésében, amit nem tudok szó szerint idézni, de talán a pszichológusa említette neki, hogy éreznünk kell, mi uraljuk a testünket, és nem fordítva. Ezt a tudatszintet a "betegségemmel" kapcsolatosan már nagyon régen elértem, talán a kezdetek óta megvolt, sosem éreztem azt, hogy a 21 éve szedett hormongyógyszerektől függne az életem, pedig van közöttük életmentő kategóriájú. Valahogy ennek ellenére zömében úgy érzem, én irányítom, és a kontrollvizsgálatok ebben persze meg is nyugtatnak. A terhességem idején viszont sokszor volt, hogy ezt az érzést elveszítettem, ott voltak félelmeim, akár a tünetekből, akár az orvosból fakadóan. A merőben új tünetek - pl. a jó közérzet a rossz vagy a rossz a jó? - miatti öndiagnosztizálást nem lehetett kikapcsolni, pedig igyekeztem a munkámmal elterelni a figyelmem. De hogy ne legyen résen az ember az első veszélyes időszakban? - hát ezt kell majd még gyakorolni :) Azt hiszem, ha nem is lehet izgalmak nélkül csinálni, talán a már részben "ismerős terep" miatt bátrabb leszek, jobban hiszek magamban, ha újra átélhetem...

Pech-ecskék, Porcellino Grasso

Tegnapelőtt este egy baráti vacsorára igyekeztem a munkahelyről. Teljesen ziláltan indultam, félórás késésben, arra nem volt időm, hogy a napközben kissé elmosódott sminkem kicsit megigazítsam vagy letöröljek belőle. Az éttermet nem tudtam pontosan, hol van, a GPS-re akartam hagyatkozni, de nem indult el sehogysem. Akkor jött a mobilom, aminek autótöltője pont akkor megadta végleg magát. Majdnem lemerültem, így Sz. telefonos segítségére számíthattam, mert a beszélgetés kevesebb energiát igényelt az aksiból. Ahogy figyeltem a szavaira, egy előttem haladó majd indexelő autó nem váltott mégsem sávot teljesen, és hogy elkerüljem a koccanást, elrántottam a kormányt, neki egy magasabb padkának, amire nem tudtam felugrani, mert oldalról érte szegény felnimet, óriásit ütődött szegény. Inkább letettük a telefont. A környéken járhattam, félreálltam, bekapcsoltam újra a GPS-t, most elindult, csak a koordinátákat nem tudta rögtön beolvasni, gondoltam, addig itt az idő, elő a neszesszerrel, picit embert faragok az arcomból. Amikor már majdnem végeztem, az esti félhomályban, a beszűrődő utcafényben a szájceruzám helyett véletlenül a szemceruza került a kezembe, így sikerült egy grafitszürke kontúrt rajzolni a szám köré... szerencsére észrevettem gyorsan, törlés, javítás, és indulás! Addigra a GPS is végre felébredt :)

A helyszín a Porcellino Grasso olasz étterem volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat a vacsorán, de a vicces pechszéria folytatódott: Sz. ült az asztal azon szélén, ahol a kagylós spagettim feltétét a chef helyben készítette el, isteni illatokkal növelve az étvágyunkat. Egyszer csak kipattant kb 3 csepp olaj, pont Sz. nyakára, ami után - ugyan halkan, de ösztönösen - nem éppen keresett szavak buggyantak ki a száján. A chef erre úgy megszeppent, hogy nem is tudta hirtelen hogy kezelni, sajnáltam mindkét fiút, Sz-t is és a chefet is, de végül gratis desszert lett a malőrből, és mosolyogva ill. pár szót váltva az esetről köszöntek el egymástól, mikor távoztunk :)

Az étteremből kilépvén épp orkánszerű szélvihar tombolt, épp Sz. kocsija elé esett le egy nem kis faág, úgyhogy spuriztunk a helyszínről, nehogy több baj kerülgesse itt nekünk a forró kását! Szerencsére az én autóm kereke nem lapult le, amitől tartottam, de így nem kellett ilyen körülmények között még defektes kereket is cserélni.

A vacsora amúgy isteni volt, a hely igazán autentikus, a 6 fős társaságunk is nagyon jól érezte magát :)

2013. március 21., csütörtök

Telepátia-morzsa :)

Úgy szeretem, hogy ha apróságokban is, de a 6. érzékem vagy a telepátiám úgy működik, hogy nemcsak a személy, aki eszembe jut, hamarabb bejelentkezik, mint ahogy én tenném az első gondolat után, hanem pont azt teszi, ami miatt én keresni akarom :) Történt ugyanis, hogy szervezek egy marketing aktivitást amihez egy konkrét együttműködő partner is eszembe jutott, akivel legalább féléve nem beszéltem. De este már nem volt erőm megírni neki a levelet, mert így is majdnem 8 volt, mikor elhagytam az irodát. Erre reggel vár egy levél a postaládámban, konkrétan ettől az ügyféltől és olyan tartalommal, ami miatt keresni akartam! Apróság, de olyan jól esik, ha így működik a telepátia :)

2013. március 20., szerda

Munka hevében, Rita...

Vagyok, létezem, csak teljesen a munkámnak élek a napokban, ami egyébként fel is tölt, sok most az érdekes projekt körülöttem. Sz-nak is elindult a tavaszi nagy kampánya, úgyhogy ha van egy kis időnk, most nem blogolok, hanem egymással töltjük, rengeteg beszélgetéssel, esetleg közös bealvással. Ma a kocsiját is végre visszakapta, a hűtővíz tartályának csövét kellett kicserélni. Vicces volt, mert Győrből hozták, és 2 autó is várt rá, de ő kapta meg, több nem is volt készleten az országban! Ha nem ő kapta volna meg, további 4-5 nap várakozás lett volna, mire külföldről megérkezik. De szerencsénk volt, így pl. ma a túlórázásom után nem nekem kellett bevásárolni, hanem ő bevállalta :)

Ma este nagyon kiakasztott, ami Ritával történt :( Egy rutin méhtükrözés műtét helyett du. anesztes hiányában már csak bódítást ígértek, amiről továbbá kiderült, már műtőasztalon, hogy az sincs! Így kiéheztetve éber állapotban, szimpla nyugtatóval átélni ezt nagyon durva lehetett!! Pláne, hogy a diagnózis nem is teljesen negatív, így mehet szegénykém újra, már altatással. Anno dr. G úgy mesélte el ezt az eljárást,  hogy azonnal korrigálják, ha találtak volna bármit, ami a teherbeesés esélyeit gátolta volna. Azt pedig végképp nem értem, hogy beszélhette le őt az orvosa, hogy még a 3 lombik előtt ezen a műtéten nem esett át, engem inszemre sem engedtek tovább tavaly szeptemberben enélkül. Én komolyan nem értem, már felháborított az én missed ab műtétem helyett csak laminaria felhelyezés előtti 19 órás éheztetés, 12 órás szomjaztatás, másnapra tolódott műtét, majd újabb éheztetés, majd elfelejtett hormoninfúzió és félreszúrt branül esetem is, de én még hálás lehetek, hogy legalább altattak?? Ez azt jelenti, hogy az egészségügyben már nem csak a ritka, nem szokványos esetek, hanem a szimpla rutin protokollok sem működnek ésszerűen, emberségesen??

Rita, Te egy hősnő vagy, szurkolok, hogy mihamarabb meglegyen a teljesen normális, és szenvedés nélküli korrekciós HSK műtéted, úgy, hogy ne borítsa az éves ütemezésed! Sok puszi!

2013. március 17., vasárnap

Parafenomén :)

Még nem írtam arról, hogy pár hete Sz. itthon dolgozott, mert zavartalan környezet kellett neki egy individuális, sok gondolkodást igénylő munkájához. Még én sem zavartam nap közben, de ebédidő környékén hívott egymás után kétszer is, én akkor nem tudtam felvenni, kinyomtam, de utána rögtön újrahívott, amitől meg is ijedtem, valami történhetett, hogy nem tudta kivárni, mire vége a megbeszélésemnek, hogy magamtól visszahívjam. Szerencsére már csak kb 5-10 perc volt a tárgyalásból, hívtam is utána azonnal, amikor is szinte zaklatott hangon mesélte nekem, hogy annyira sokat agyalt a munkáján még evés közben is a konyhában, hogy amikor elgondolkodva a kezében tartotta a villáját, az elkezdett görbülni, sokkal ívesebb lett, és ezt csak egy következő falatnál vette észre, amikor olyan fura szögben kellett felszúrnia az ételt. No most tudni kell róla, hogy tőle racionálisabb gondolkodású embert soha nem ismertem! :) Semmilyen ésszel, logikával nem magyarázható alternatív irány nem érdekli, semmilyen téren. Pont ezért nehéz lehetett neki ezt felfogni, elfogadni. Ráadásul ez már nem az első eset volt, tudtam meg aznap. Először a munkahelyén a kávéskanál volt furán meggörbülve, miután felhörpintette a kávéját, kevergetés közben akkor is gondolkodott valamin. De akkor nem tulajdonított neki jelentőséget, biztos a mosogatógépben vagy korábbi használatok során deformálódott - gondolta. Ám az itthoni evőeszközeink erővel nem hajlíthatóak, ezekkel nem fordulhat elő fizikai deformálódás, mert rendeltetésszerűen használjuk, mosogatjuk el őket :) Rákoncentrálva, akarattal nem sikerül neki, viszont ha elfeledkezik róla, és evőeszközzel a kezében sokat gondolkodik dolgokon, akkor azóta is elő-előfordul ez a parafenomén jelenség, ahogy ma is, és most én is ott ültem vele szemben, ahogy beszélgettünk :) Hát így kicsit urigelleresen és pihenősen telt a vasárnapunk :)


Az én villám egyenesebb, az övé ívesebb lett :)

Meg is mondtam Sz-nak, a következő stimuláció, inszemináció és tüszőrepesztő szuri után sokat a hasamon kell tartania majd a kezét! :)

Napsütés, játék, kalandos út

Ma reggel a hugim gyerkőceivel játszottunk "süket telefont": egymás fülébe súgtunk 1-1 szót, és a sorban az utolsónak hangosan ki kellett mondani, mit mondhatott az első, majd mindig más kezdte újra a láncot. Egyszerű kis játék volt, ami mind a kis unokaöcsémnek, mind a tőle 2 évvel idősebb unokahugimnak vicces játék volt szombat reggel, leginkább a szavak miatt, ki mire gondolt, ki hogyan értette, ejtette. Jókat "bomoltunk" így együtt 3-an a kanapén összebújva.


Ebédre nagyim is eljött, névnapoztunk, koccintottunk, majd délután a napsütés kicsalogatott bennünket egy nagy sétára, a 2 "kisebb" kutyánkkal örömködtünk egyet e télies tavaszi napon. Nagyokat kacagtunk, rohangáltunk, a kutyák partnerek voltak mindenben, amit a gyerekek akartak, pedig még "kicsik", mármint a kutyák, egyikük ma volt 2 éves, másikuk csak 1/2, de annyira gyerekbarát az alap személyiségük, viselkedésük, hogy nem kellett a gyerekeket cseppet sem félteni tőlük.


Kora este visszaindultunk Bp-re, és majdnem kalandosra sikeredett az utunk. És nem az utak járhatatlansága miatt. Az út feléig volt fűtésünk, már akkor gyanús volt, miért maradt abba, holott a hűtővíz hőmérsékletének jelzője középen állt. De az M3-ason kb 300 m-re egy benzinkúttól motorhibát jelzett a kijelző, én vezettem, Sz-t kérdeztem, most mit tegyek, álljak le azonnal, vagy guruljak tovább. Sz. szépen navigált, nyomjam be a kuplungot, hagyjam 5-ösben, a lehető legkisebb motorpörgetéssel haladjunk el a kútig. Már csak kb 40-el mehettünk, kettős villogóval becsordogáltunk a kút parkolójába. Huhh de féltem, mi lehet a gond, meg tudjuk-e oldani, meddig rekedünk ott, és ugyanakkor hálás voltam, nem pl 5 km-el hamarabb vagy később történik ez, mert a sötétben, autópályán, hidegben, száguldó autók mellett a leállósávban, a fűtés hiánya miatt már előre jól átfagyva vajon meddig rekedtünk volna kint a hidegben? Elsőre azt gondoltuk, biztos a tegnapi latyak fagyhatott a hűtőrácsra, emiatt nem jut be elég levegő a motortérbe, tényleg teli volt jéggel. A benzinkúton volt pár célszerszám, egy seprű nyelével leütögettük a jeget, a benzinkút üzlete elé parkolva, így kellő megvilágításban. Sz. megnézte a hűtővizet, sajnos ez volt a bűnös, nem volt benne semmi! Valószínű kilukadhatott a tartálya, lehet, hogy a tegnapi nagy mennyiségű latyak dobált fel kavicsokat, nem tudjuk. Én közben bementem melegedni, vettem egy forró csokit, plusz egy pulóvert is elővettem, nagyon fáztam. Sz. vett egy liter fagyállót, és hátrébb parkolt, így látható volt, bizony csöpögött a kocsi alatt. Úgyhogy gyorsan el is indultunk, és szerencsére kibírta hazáig, holnap reggelre valószínű el fog ez is folyni. Akkora mázlink volt, hogy mindez egy kútnál történt, olyan koromfekete sötét és hideg volt pl. a Gödöllő és Mogyoród közötti útszakaszon a Gödöllői dombságban, hogy azt beszéltük, Sz. inkább rendőrök segítségét kérte volna, hogy ne veszélyeztessük a forgalmat, ha valahol máshol ért volna bennünket a kaland, és mondjuk órákig tartó, útszéli veszélyes sétával tudtuk volna megszervezni a fagyálló vásárlását... Mákunk volt :)

2013. március 15., péntek

Nálunk még a madár se jár :)

Ma reggel anyu írt, hogy biztos, hogy mi el akarunk indulni hozzájuk ilyen időben? Mivel Bp-ről keletre nem voltak rémhírek az utakról, így elindultunk. Igaz, 1 óra helyett 1,5 óra volt, illetve volt azért necces hóátfúvásos rész is, de azért távolról sem volt olyan durva a helyzet, mint nyugaton lehet a hírek szerint. Az M3-as rendben volt, több hókotró tette a dolgát. Az alsóbbrendű utakon viszont pl. Dacia autóval, nyári gumikkal közlekedő bátor falusi forgalomtól féltünk, hogy nehogy a jégbordás úton szembe kerüljenek.

Reggel volt egy aranyos pillanat, még otthon Bp-en. Sz. vette észre, mikor a cipőjét ment pucolni a teraszra:



A képek címe: Nálunk még a madár se jár :)

A hugimék is megérkeztek, úgyhogy gyerekzsivajjal teli lesz a hétvége, holnap nagyim is itt lesz, és az előrejelzések szerint ha kisüt a nap, még az is lehet, hogy egy csodás napsütéses téli idő lesz. Jó fotótéma, persze inkább sílécről nézném. Tavaly amúgy ilyenkor pont síelni voltunk, akkor ott a hegyekben 15°C volt, majd megsültünk, hazaérve itthon + 20°C. Ahogy a hugim ma a gyerekeknek mondta, reméljük, 2 hét múlva a nyuszi már nem bundában jön! :)

2013. március 14., csütörtök

P!nk koncertre mennék!

Életem legfantasztikusabb koncertélménye P!nk volt, pedig nem szoktam őt hallgatni. Annak idején, kb 4-5 éve céges ajándékba kaptam koncertjegyeket a kolléganőimmel együtt. Sajnos Sz-t akkor még nem ismertem, így annyira elmennék vele egy ilyen hang- és vizuális "sokkot" adó koncertre :) Azért jutott ez ma eszembe, mert egy konferencián voltam, melynek végén névjegykártyákból volt sorsolás, és többek között engem is kihúztak, egy könyvet kaptam, no és míg mi kihúzottak egyenként előre mentünk a színpadhoz, addig felhangosított zene szólt. Az én menetelem alatt P!nk új száma ment, amit vezetés közben rádióban már hallgattam, mikor kiadtam magamból a kórházi feszültségeimet 2-3 hete. Akkor még egy jóleső zokogást is megengedtem magamnak alatta. Most viszont tettre készen, teli energiával dübörögtetem itthon, a nagyfülű fejhallgatómon keresztül. Sz-nak is megmutattam, tetszik neki :) jaj de jó lenne kimenni egy koncertjére, idén azt hiszem, nem jön Bp-re. Még az is lehet, körbenézek, hol lesz hozzánk legközelebb...

Szóval ez a dal az, a videóklipjével nem azonosulok, de a szöveggel, zenéjével most nagyon :)

Where there is desire
There is gonna be a flame
Where there is a flame
Someone's bound to get burned
But just because it burns
Doesn't mean you're gonna die
You've gotta get up and try, and try, and try
Gotta get up and try, and try, and try
You gotta get up and try, and try, and try
Gotta get up and try, and try, and try
Gotta get up and try, and try, and try
You gotta get up and try, and try, and try
Gotta get up and try, and try, and try



És itt egy live verzió is :)


És külön respect neki, hogy ilyen jól néz ki szülés után!

2013. március 13., szerda

Prof Gláz: a szakmai hátszél a következő stimuhoz!

Ma 2 dolgot intéztem el a napi hajtás pajtás tempós munka közepette:

Ebéd helyett: félóra talpreflexológia: hú de fájt, jobban, mint előzőleg! Főleg a méhem, a gyomrom, a pajzsmirigyem, az alvásközpontom "jelzett". Jövő héten folyt köv, egyelőre heti 1 alkalom fér bele.

Délután időpontom volt prof Gláz Edithez. Amint meglátott, hívott is be, mégha ez kb 1-1,5 órás várakozás is volt, mert közel 1 órát szán egy páciensére. De sebaj, szerencsésen egy konnektor melletti padon volt ülőhely, mobillal kreáltam wifit, volt hozzá elég 220V, elő a táblagép, és ontottam a céges emaileket! Biztos nem mindenkinek tetszett, hogy én 1/ nem unatkozom 2/ nem valami bugyuta napi- vagy hetilapot olvasok 3/ hamarabb behívott, mint esetleg mások gondolták - de legyen ennyi előjogom 21 év odajárás után!

Előhozakodtam a profnőnek a sárgatesthormon / utrogestan vs 1. trimeszter tézisemet, forrásomat (internet, blogbarátnők javaslatai, tapasztalatai). És nem nézett okoskodó amatőrnek, teljesen jogos felvetésnek gondolja!!!! Utánanéz, itthon vagy külföldön, mire kell nálam ügyelni az 1. trimeszterben, ha a következő stimu is terhességet eredményez. 2 hét múlva hívhatom! Odaadtam neki a legutóbbi stimum teljes protokollját, mi volt, milyen adagban, mi működött. Remélem, talál hasonló esetet, és így végre nem egy amatőr okoskodásnak fogják venni az AR-en, hanem egy ő általi orvosi szakvéleménnyel a kezemben tudok a következő stimuláció ill. inszemináció elébe nézni. Abszolút nyitott volt meghallgatni, annyira szeretem ezt benne, hogy nem "rivalizál" a gondolataimmal. Mondta is, hogy nem akarok véletlenül egy SOTE nőgyógyászati kollokviumot letenni lassan? :) Persze viccelődtünk csak ezzel. Azt is hangsúlyoztam neki, hogy én senkit nem hibáztatok, de az AR nem ismer ilyen eseteket, rutin mentén haladnak, példaképpen említettem, hogy a most stimumentes időszakra az ösztrogénpótlás sem jutott eszükbe, ha nem mondom, hogy fogamzásgátló kell erre nekem. És ezért szeretném az ő segítségét kérni, hogy egy átfogó képet adjon, hogy az én esetemben mire kell koncentráltan figyelni, az 1. és további trimeszterekben. Helyeselt, és igazat adott, de ő sem tudott helyből kulcsrakész megoldást mondani, hisz ő endokrin betegeket kezel, nem hormonpótolt terhességeket vezényel. Szóval szuper hangulatban és eredményesen meg tudtam értetni mindent a profnővel, lelkesen utánanéz, és nem nézett hülyének!

Beszélgettünk még arról is, hogy azért tartsam be a 4-5 hét kímélő életmódot, miután rákérdezett, hogy mit lehet tennem, mit nem, és én megemlítettem, hogy voltam egy kicsit golfozni. Ingatta a fejét mosolyogva, hogy hihetetlen vagyok, de azért óvatosságra intett. Na jó, mondtam neki, kibírom még ezt a 2 hetet... Síelni így nem ugrunk fel a Mátrába vasárnap, pedig jó lett volna, én teljesen jól érzem már magam a bőrömben! Hiányzik a futás is, de majd a húsvéti sonkákat lekocogom...

Teljesen feldobódtam,  már nem szomorúan gondolok erre a lehetséges malőrre, ami azért persze lehetett genetikai is, de felesleges utólag ezen agyalnom. Remélem áprilisban vagy májusban folytathatom, felvértezve az újabb tudással és szakmai hátszéllel!!!

2013. március 12., kedd

Pörgős hét, főzősuli gondolatok

Pörgős hetem van, megint rendezvény- és kampánydömping szezon van, rengeteg szervezéssel jár kommunikációban, együttműködési tárgyalásokkal, úgyhogy nem unatkozom, ma 12 órát dolgoztam. Ott tartottam ma, hogy az összes napközben szedett vitaminomat és hormonomat is elhanyagoltam, este vettem be mind. Pfff, ezt nem szabadna. De teperek, mint a gép, észre sem veszem, hogy elszalad a nap. De most ez így jó is :)

Este itthonról folytatom, most is céges levelekre válaszolok, de legalább nem érzem bent az irodában, hogy megőrülök, hanem szépen elosztom. A rövid hét és a grafikusunk 1 hetes szabadságra menetele miatt kényszerülök rá, ráadásul ez a hét ultra rövid nekem, mert csütörtökön egy egész napos konferenciára megyek, holnap pedig délután nem tudom, meddig leszek a SOTE Bel2-n, újra Gláz professzornőnél. Ha jól sikerül bejutnom, akár még vissza is tudok menni az irodába. Kár, hogy nincs wifi a klinika környékén, mennyivel jobb lenne, ott is dolgozhatnék :) Persze így is fogok, csak mobilról, ami azért picit lassabb ill. lemerülés-gyanús. Remélem, holnap okosodom valamit a sárgatest hormonról az én esetemben, ill. remélem, hogy a profnő nemzetközi kapcsolataira is tudok kicsit apellálni. Nekem akár 1 ilyen eset protokollja sokat segítene.

Tegnap este az jutott eszembe, hogy pár éve voltam a Chefparade főzőiskolában egy céges eseményen, ahol egy spanyol szakáccsal tanultunk spanyol ételeket elkészíteni. Kedvet kaptam, hogy egy újabb főzősuli élményem legyen, és ne csak egyszeri, hanem több alkalmas, hogy inspirációt kapjak a már-már egysíkú főzéseimben. Idő hiányában mindig egyszerűeket, gyorsakat készítek, ha bonyolultabba fogok, akkor órákig toporgok a tűzhely előtt, és kizsigerel, pláne, hogy utána pikkpakk elfogy, és akkor még hegyekben áll a mosatlan. Ez demotivál a bonyolultabbak elkészítésében, főleg a kis konyhánkban. Új receptekre, új hatásokra, módszerekre vágyom, melyek attól még gyorsan elkészíthetőek, egészségesek és nem utolsó sorban élvezhető alkotásként élem meg őket. A minap Mezei Elmíra paleo főzősulijában gondolkodtam, mert meghívtak egyszer egy sajtótájékoztatóra, ahol ő is jelen volt, és ilyen ételek voltak, igazán ízletesek voltak, pedig akkor nem foglalkoztam én még laktóz- és gluténszegény étkezéssel. De az is lehet, hogy ezt a spanyolos, olaszos, mediterrán vonalat kellene keresnem. Még nem tudom, úgyhogy keresem a megfelelő főzősulit :)

2013. március 10., vasárnap

Kettesben hétvége: golf, takarítás, főzés, olvasás

Tegnap reggel melankolikus hangulatban ébredtem. Amíg a hét során a pörgős reggelek és a munka tök jó terápia volt, a kényelmes tempóban indult reggel és reggelizés megint kibuggyantott belőlem egy kis pityergést. Eszembe jutottak a nem is olyan régen átélt, nem is olyan sokszámú szombat reggelek, amikor volt időnk és pici merszünk azon merengeni, mit és hogyan szeretnénk októberig szervezni, ha Bambino velünk maradt volna... De már engedem őt el szép lassan...

Szerencsére Sz. is kirántott ebből a kisebb mélypontból, magához szorított, és vicceskedésbe kezdett, ami ilyenkor nálam a sírva nevetésbe torkollik :) A hangulatomat orvosolta az idei első golfozásunk is, ami kellően kímélő volt még így bő 1 héttel a műtét után. Csak fél kosár labdát ütöttem el a klubház elütőhelyéről, utána a 3 gyakorlópályát 3-szor lejátszottuk. Nagyon furi volt, eleinte úgy éreztem, teljesen kijöttem a gyakorlatból. El is fáradtam rendesen, a klubházban megebédeltünk, és utána én ki sem mentem, Sz. még gyakorolt 1-2 órát. Én olvasgattam, pihentem, néztem őt az ablakból. Nekem túl hideg lett délután a 13°C, mert borult és szeles lett idő, és azért éreztem is kicsit a hasamat is, hogy megtekergettem a lendítésekkel. Rájöttem, hogy én csak akkor fogok újra kijönni, ha napos és melegebb idő lesz, nekem a teljes feltöltődéshez ez kell, hisz' valahol - vidéki születésűek lévén - mi kirándulást, kertet pótlunk ezzel a hobbival, bár Sz. ettől fanatikusabb, ő hűvösben is élvezi :) Miután hazajöttünk, teljesen KO voltam, csak feküdni, aludni tudtam, úgy éreztem a hátam, mint akit jól eltángáltak egy péklapáttal :)

Ma reggel viszont nagyon energikusan és jó hangulatban ébredtem. Ez kellett is, mert megint vidéki hétvégék állnak előttünk, nem tolhattuk tovább az újabb takarítást. Úgyhogy nagy portörlésbe kezdtem, mosásba, virágok fürdetésébe, Sz. pedig utána alaposan kiporszívózott, addig én bevásároltam a sajttal-sonkával göngyölt csirkemellhez és a házi húsleveshez. Hazaérve Sz. már végzett is, beállt nekem is segíteni, a húsokat göngyölni, finomat ebédeltünk úgy du. 3-4 óra körül, mert ilyenkor mindig megcsúszunk, de kiadós reggelivel ment a HTB üzemmód. Legalábbis nekem. Sz. kicsit éhes, hogy én elég lájtosan főzőcskézem, nincs többfogásos lakoma, mint a szüleinknél. Egy kelt tésztás almás pitét beterveztem, de már nem volt erőm hozzá, a héten pótlom neki valamikor. Remélem, az erőnlétem egyre erősebb lesz, még azért vissza-visszatér egy kis méh-petefészek feszülés, fájdalom. Viszont egyre kevesebbszer.

Délután a kanapén ücsörögve együtt olvastunk, néha egymáshoz érve, egymás kezébe fonódva. Sz. mindig képzi magát valamivel, most is szakkönyveket búj, én általában blogokat, jó pár napja ETAMA blogja köti le a reggeleimet, estéimet, mindig 3-4 hónapokkal közeledek a jelen felé... Ebben sok segítséget jelent, hogy 1 hete racionalizáltuk a mobil interneteink számát,  volt benne céges, magán, kettőnknek összesen 3, de közben a mobilomról kreáltam wifit a táblagéphez, amit szinte könyvként használok. Egy mobil internettel most kevesebb van, de a kábeltévés ketyere képes internetre is, sőt wifivel, úgyhogy vicces, de olcsóbban többet tudunk most netezni, sőt a mobilkeretemet sem fogom mostantól meghaladni így :) Ráadásul a hugim és egy barátnőm is Viber-en szokott hívni, mostantól ez is ingyenes, hogy a wifi keretbe bőven belefér.

No és az is a netes kényelmemet szolgálja, hogy a múlt héten létrejött kis blogos titkos Facebook-os csipet csapat sorsát olyan jó követni, olvasni kivel épp mi történik, ha pl. blogírásra nincs idő, és üzenőfali rövid beszélgetésekkel instant kérdések, válaszok, vicceskedések repkednek :)

Ma este már csak egy újabb mosás, teregetés maradt, egy laza vacsi, egy kis beszélgetés a hugimmal, és lezárásképpen egy rövidebb séta a sötétben, elalvás előtt mindig feltölt bennünket. Sz. már alszik a friss ágyneműben, nekem is ideje menni, jóccakát! :)

2013. március 8., péntek

Coaching 0. foglalkozás


Tegnap este egy coaching-on voltam, ami egy élettanácsadás jellegű csoportos foglalkozás volt, egy nemsokára induló vállalkozás tesztcsoport tagjaként. Nem tudtam milyen lesz, de érdekelt, miért ne alapon. Hát valami fantasztikus élmény volt, én ezt folytatni akarom! :) Ismerem a srácot jó ideje céges kapcsolatainkon keresztül, de kb 2 éve kiszállt egy multi cégből, mert nagyon durva testi betegségei kezdtek lenni 35 évesen, gyakorlatilag stroke közeli állapotba került a stressz, az egyre szorító multi bánásmód hatására, pedig imádták, el sem akarta a cég engedni. Mára tünetmentesen, gyógyszerek nélkül él, rendeződtek az érrendszeri és lelki eredetű panaszai. Akkor úgy mondott fel, hogy fogalma sem volt, mivel folytatja az életét, de azt tudta, hogy egy testi-lelki megújulásba kell kezdenie, nem akar gyógyszerektől függően és rettegésben élni. Ennek főként a pszichológiai hátterét úgy mesélte el nekünk, hogy közben bennünket, a tesztcsoport tagjait is feladat elé állította, és olyan hatással volt mindnyájunkra, hogy minden erőfeszítés nélkül önként aktívak voltunk, beszélgettünk, megnyíltunk. A csoport tagjai között voltak, akik ismerték egymást, voltak, akik nem, úgyhogy kellően laza és mégsem teljesen ismerős közeg volt ez mindenkinek. Nagy felismeréseink születtek, nekem is, pedig azt hittem, én már mindent kianalizáltam az évek alatt magamról: voltam pszichológusnál, agykontrollon, kineziológusnál, autogén tréningen, pszichológiai könyveket bújtam, a Secret filmből is sokat tanultam, erre most akkorra inspirációs sokk ért, hogy úgy jöttünk el, mint rab, ki letépte láncait :)

A srác az elmúlt 2 évben kereste az útját, mivel foglalkozzon. Még a Himalájára is elment, hogy saját pánikbetegségét nagy kihívás elé állítsa (1 hétig nem mert kilépni a motel szobából sem)  ill. mesélt arról is, itthon miket próbált ki: az ezoterikustól a szakmai tanácsadókig, a kvantumfizikától az agykontrollig milyen módszereken és szakaszokon ment át, és ő mennyi inputot kapott, persze leszűrve a számára még elfogadható elveket. Mindezekből elkezdett egy saját programot összeállítani, és hobbiból másoknak segíteni. És nagyon jó eredményeket ért el egyes embereknél. Rájött, hogy ezt a hatalmas inputot érdemes lenne neki csoportosan is továbbadni, annyi embert ismer a business szektorból, akik hasonló „multi” cipőben járnak, mint ő volt, biztosan másban is egyszer eljön az a pont, ami neki volt. Most azon dolgozik, a mi tesztcsoportunkon is keresztül, milyen formában adja át a szerzett tudását az embereknek, hogy ne egy sablonos gagyi élettanácsadónak tűnjön, és mindenkinek a saját problémáinak kezelése saját felismerésekként érkezzenek. Annak ellenére, sokféle önismereti utat jártam már be, mostanában nem volt ilyen „aha” élményem. Rájöttem, pont ilyet kerestem, viszont ez olyan, mint a fogorvos vagy egy nőgyógyász, talpreflexológus, hogy csak más ajánlásával van meg egy alap ősbizalom, hogy belekezdjek egy ilyesmi terápiába, ami érint, mint privát ember is, de szakmai síkon is inspirál! :) Még teljesen a hatása alatt vagyok, Sz-nak is legalább 1 órán át meséltem az éjjel, mikor hazaértem, úgy fel voltam pörögve… Folyt köv ez a tesztcsoport, már alig várom a következő órát :) Soha jobbkor nem jöhetett volna ez az életemben!

Ma úgy éreztem, hogy elég volt a kis „science” hátteremből, amivel a petesejteket szimbolizáltam a blog létrejötte óta, úgysem csupán ez a cél már, mint kiinduláskor, hogy felébredjenek. Ezt verbálisan már leírtam, ideje vizuálisan is váltani, mert ezen a lépcsőfokon rég átlendült a szervezetem, helyette most a megújulás, a tavasz, és az ezzel járó pasztell színekre vágyom. Még lehet, hogy le fogom cserélni, ha megtalálom a tutit :)

Ma délután vár a talpreflexológus is, hurrá!

Szép tavaszi hétvégét mindenkinek!

2013. március 6., szerda

Bor, testi-lelki komplexitások, közeljövő :)

Tegnap este borozgattam, nagyon domborodott és feszült a hasam, hiába vettem be magnéziumot. A bortól lényegesen jobb lett, de persze jött az érzelmi hullámvasút, még álmomban is nyöszörögtem, tudtam meg Sz-tól :)

Reggelre elillant a fizikai és mentális fájás is. Azt hiszem, nálam ez a 2 dolog összefügg, és nem azért, mert nem bírom a fájdalmat. Csak nehéz tudomásul vennem, hogy amíg 1,5-2 hónapig tartott a méhemnek a múlt hétig fejlődni, és ha nem is ugyanennyi ideig fog regenerálódni, de naivan nem várhatom el tőle, hogy kevesebb, mint 1 hét alatt visszahúzódjon. Azt hiszem lelkileg ezzel nem számoltam, pedig logikus :)

Az estém hangulatához azért kissé az is hozzájárult, hogy felhívott az a barátnőm, akivel évekkel ezelőtt megfogadtuk, majd egyszerre leszünk terhesek, együtt toljuk a babakocsit. Most derült ki számára, hogy terhes, és teljesen össze van zavarodva. Egy olyan relatív új kapcsolatban él, ami még nem teljesen forrta ki magát, és ugyan téma volt közöttük, hogy nem védekeznek, ha jönni akar a baba, akkor jöjjön, de a barátnőm nem gondolt bele úgy igazán, ténylegesen, és teljesen felkészületlennek érzi magát, a kapcsolatukat, a kétlakiságukat, a munkakörülményeiket, hogy ő cipekedett, alkoholizált is az elmúlt hetekben. Próbáltam lelket önteni belé, hogy próbálja ne káoszként, pánikként megélni, racionálisan lépésről lépésre van ideje felkészülni, ne aggódjon. Örülök neki nagyon, bár ő most inkább riadt, mint boldog az egésztől. Azt hiszem, a fizikai tüneteimen túl ez volt hatással a hangulatomra, mert nekem ultra boldogságot jelentett és fog jelenteni, de most nehéz olyan lelkiállapottal azonosulnom, amikor valakinél, aki még közel is áll hozzám, nem ugyanezt a hatást váltja ki a 2 csík a teszten.

Remélem, megnyugszik a kis lelke, és hamarosan nagyon boldog lesz, ha túllesz a félelmekkel teli első trimeszteren, és látja az utat, merre alakul az életük kis családként. Mert a párja nagyon szereti őt, és ott a kódolt boldogság, csak még érnie kell :) 

Nálam egyéb történések most és a közeljövőben:
  • Pénteken megyek újra Csabihoz, a talpreflexológushoz, már nagyon várom! 
  • Felbukkant egy infó egy olyan jógaoktatóról, akihez ezer éve terveztem eljutni, most szervez jógatábort. Még csak 1-1-szer próbáltam ki, és nála éreztem egyedül jónak ezt a fajta mozgást. Most szervezés kérdése, meg tudom-e oldani, ha munkaidőt is érint, és szabit kell kivennem, de legalább tudom, hol oktat, és van hozzá elérhetőségem :)
  • Ma voltam egy konferencián, 2 babás témájú előadó is volt, és már nem facsart a torkom a pityergés irányába, úgyhogy lehet, hogy lelkileg alakulok. Persze délelőtt a hasam sem fájt, így ekkor könnyen belefeledkezem, hogy mi is történt. Ilyenkor délután kezdem érezni a hasamat, és estére rontja el a hangulatomat, de remélem, egyre kisebb tendenciát fog mutatni napról-napra.
  • Hétvégén maradunk Bp-en, és mivel még szuper idő várható az újabb hidegfront előtt, kimegyünk golfozni, én is!!!!! Természetesen még nem a nagy pályára, csak a gyakorló részre, mert 4-5 hétig sportstop van, majd nem adok bele apait-anyait, csak nyugdíjas üzemmódban melegítek be a szezonra - amíg lehet, amíg újra terhes nem leszek :)

2013. március 4., hétfő

Hasgörcs, felismerés

Este egy nagyobb sétára mentünk, ami az utóbbi időben mindig a testi felfrissülést hozta nekem, más mozgáslehetőség hiányában. Most is jól esett, bár eléggé bekeményedett a hasam, mire felértünk a lakásba. Azt hittem, felfújódhattam a vacsihoz evett salátától, amiben uborka is volt, amitől szoktam ilyet produkálni. De elkezdtem görcsölni, és erősen vérezni is. Utánanéztem, ez normális, hogy missed ab műtét után abbamarad majd kiújul a vérzés, átvált barnázásba, és ez rendben is volt eddig, ha jól olvastam, ez 2-3 hétig is váltakozhat. Viszont most - bocsi a TMI (too much information) -ért "megszültem" valamit, ami nem szimpla méhnyakhártya leválásnak tűnt. Utána éjjel még sokat forgolódtam, kivert a víz, folyamatosan fájt a hasam, és forró volt. Kb 2-3 órát aludtam, reggelre mind a vérzés csitult, mind a fájás is tűrhetőbb, de sokkal gyengébb vagyok, mint a hétvégén voltam. A éjszakai ébrenlét során elkezdtem szörfözni a neten a telefonomon.

Eddig nem mertem megnézni, mit ír a net a missed ab lehetséges okaként. Rá kellett döbbennem, az orvos általi magyarázat korán sem volt kielégítő. Egyértelműen több helyen is írják, hogy a 6-10. hét között a sárgatesthormon-elégtelenség okozza. Én egyszer már próbáltam az utro irányába terelni az orvosom, de a több tüszőérés miatt mondta, én ne aggódjak, van nekem bőven progeszteronom. De miután a múlt héten úgy engedett volna el, hogy legközelebbi cikluseleji kontrollon találkozunk, hogy nem is gondolt bele, nekem ehhez fogamzásgátló kell, megrendült a bizalmam, hogy tisztában lehet-e a bennem zajló folyamatokkal. Ráadásul 7 tüszőből 6 ciszta lett a 2 inszem alatt, honnan lett volna nekem elegendő progeszteronom? Latolgattam, váltani kellene lehet dokit, vagy konzultálni valakivel, vagy az orvosom főnökével, de egyikből sem jönnék ki jól, mert ő legalább nagyjából már ismeri az esetemet, mindenki másnál 0-ról indulni, hogy soha senki praxisában ilyen eset nem volt, iszonyat időveszteség lenne. A főnöki vagy prof Gláz féle megkeresésre vagy más stimuláción áteső nők gyakorlatára hivatkozni óriási hiúságába való beletaposást jelentene, ami miatt nem jó irányt vetne a kapcsolatunk. Most kell a people menedzsment érzékünket jól bevetni, és úgy terelni, kérdezni, hogy ő is akarja a kiegyensúlyozott progi pótlást. Nagyon fáj, hogy lehet, hogy ezen csúszott el az egész... Azt is eldöntöttem, ha ettől határozottan elhatárolódik, akkor lehet, saját felelősségre, a tudta nélkül beszerzem, és adom magamnak a következő inszemtől, és kész.

De addig még kronológiailag a fő feladat úgyis az lesz, hogy nézzen utána, hogyan minimalizálhatjuk a tüszőérés utáni / tüszőrepedés helyetti ciszták kialakulását, mert az eddigi statisztikámból kiindulva, hogy 7-ből 6 ciszta az 86%-kal rosszabb eséllyel való indulást jelent! Mennyiségi vagy minőségi váltás kell, vagy több Choragon vagy más tüszőrepi. 


Hát ez a 2 fő gondolat cikázott bennem az éj leple alatt, hasgörcsökkel a paplan alatt, Sz. kezébe kapaszkodván...

Reggel Sz-nak is meséltem, mire jöttem ráő örül, hogy van megint egy lehetséges kapaszkodónk, mi lehetett a gond. engem inkább bosszant, hogy lehet, hogy semmi gond nem lett volna, ha erre a doki odafigyel, ahogy arra is, hogy nekem nincs ciklusom stimumentes időszakban, ha nem pótoljuk az ösztrogént másképpen. Sz. is jönni szeretne velem, amikor coming out-lunk ezzel a nézetünkkel, kérésünkkel. Úgyhogy az első kontrollok során még nem valószínű, hogy beszélgetni fogok bármiről is az orvossal, mert akkor napközben a SOTE-ra fogok menni, hogy ha épp nem keddre esne a kezdet, amikor is a doki egyetlen privát időpontja van, ahova Sz. is tudott velem jönni. Meglátjuk, hogy jön ki, majd milyen hatással és nem okoskodásnak vélt módon jutunk eredményre nála...

2013. március 3., vasárnap

Restart

Ma reggel még mindig mell- és enyhe pocifájással ébredtem. Dühöt és ürességet éreztem egyszerre, egykedvű délelőttöm volt, Sz. sem tudott felvidítani. Ez már nem a sírós, elkeseredett énem volt, mint ami a műtét előtti nap csúcsosodott ki. De nem is a bújós, Sz. közelében megnyugvó oldalam. Eltaszítottam őt is magamtól, magamban akartam lenni, folytattam a tegnapi suvickolást. Nem tudom, melyik a rosszabb: a sírós vagy ez a lelkileg üres és dühös. Ez az üresség a totális érdektelenség érzetét hozta ki belőlem. Dühös voltam a tüneteimre, hogy a múltat idézték, hogy még mindig terhesfarmert kell húznom, amikor elmentünk vásárolni, hogy még mindig nem tudok hason feküdni, vagy a mellfájdalomtól sziszegés nélkül egyik oldalamról a másikra fordulni a reggeli ébredéskor. Miért kínoz a testem ilyen fals érzésekkel ?? Ésszel persze tudom, de már le akarom zárni, hagyjanak már békén, ha már így történt, kapjam akkor vissza a régi önmagamat, ami pozitív és reményekkel teli!


Délután elmentünk 1-2 dolgot elintézni, pl. a T-Home csomagunkat  módosítani, ehhez az Árkád esett a legközelebb. Ha már ott voltunk, bementem 1-2 üzletbe, olyan szép tavaszi színekkel teltek meg az üzletek, felvidítottak, színterápiaként energetizáltak anélkül, hogy bármit is vettem volna. Sz. türelmes volt egész nap velem. Hazaérvén azt vettem észre, hogy a délelőtti sirámom meghallgattatott, és a melleim fele olyan érzékenyek lettek, sőt, szinte alig érzek bármi fájdalmat bennük, a mellbimbóim is újra kisebbek, és a barna szín helyett kezdenek visszarózsaszínesedni. A hasam is lentebb húzódott, úgyhogy belefértem a slicces farmerembe. Persze nem vágták még el ezeket a tüneteket teljesen, de sokkal inkább kevésbé léteznek, mintsem, hogy igen. Jó kedvem lett, Sz. is végre visszakapott, örömmel beszélgettem vele, bújtam hozzá. Ennek örömére bevettem már ma az első fogamzásgátlót! Restart indul! Ez azt jelenti, hogy 21 nap tablettaszedés utáni 2-3. nap kezdődik az új ciklusom, azaz március 26-27 körül lesz vérzésem, azaz még Húsvét előtt megyek ciklus eleji kontrollra. (legutóbb Szilveszter előtt volt - én most már csak ünnepekhez időzítek? :))

Holnap újra munka, bevetem magam a sűrűjébe!

2013. március 2., szombat

Borvacsora és az este fityisze :)

Ma elmentünk vacsorázni, egy igazi beülős, borozgatós, laza eleganciával töltött este volt. Az XO Bistro-ban Sz. már járt korábban, ezért javasolta, én még nem, úgyhogy imádtam a rutinok nélküli döntésünket :) Nagyon finom volt az alig átsütött kacsamell és kacsamáj vargányás rizottóval, közben Pinot Noir-t kortyolgatva, majd lezárásképpen egy mogyorós fagyival kísért forró csokiszuflé.


Volt egy cimbalmos is az étteremben, ami szinte üres volt, mikor érkeztünk, de szépen megtelt, mire végeztünk. A cimbalmos modernebb számokat játszott, nem magyar túristacsalogató nótákat. A Volt egyszer egy vadnyugat dallamánál könnybe lábadt a szemem, pláne, mikor észrevettem a mellettem lévő falon lévő poszterképet: "A feleségem története" felirattal, na de Sz. nagyon jól kirántott belőle, természetesen humorral, hogy "ne sírj, én még ide vissza akarok jönni" :) Akkor persze elkezdtem röhögni, úgyhogy szerintem a pincér, ha látott, nem tudta eldönteni, hogy szomorú vagy vidám lehetek. Szerencsére gyorsan felszáradtak a könnyeim, nem sodort el a pillanatnyi hangulat, még akkor sem, amikor a mellettünk lévő asztalhoz egy olyan pár érkezett, ahol ázsiai volt a férfi, magyar a nő, és egy babakocsival érkeztek. Közvetlenül a hozzám közelebb eső helyre ült a nő, magához húzva a babakocsit, és láthattam a kis cuki félvér babát, pár hónapos lehetett. A falon észrevett valamit, és ahhoz gügyörészett, nagyon édes volt, ő akkor már mosolyt csalt az arcomra.

Érdekes volt ez a ma esti forgatókönyv, mintha fityiszt mutatott volna a sors, hogy tessék, a közvetlen közeledben megint itt egy baba, egy nap sem fog anélkül eltelni, hogy ne lássak kismamákat vagy pici babákat. Remélem, ezek az egybeesések nem bosszantani akarnak, hanem erőt adni, hogy ne adjuk fel...

Másnapi gondolatok

Tegnap délben a műtét után nem tudtam már visszaaludni, alig vártam, hogy leteljen a kötelező 2 óra, és felkelhessek, ehessek, ihassak végre. Abban a 2 órában volt egy kicsit erősebb vérzésem, azóta nincsen. A A bal petefészkem irányában érzem a méhem, valószínű ott lehetett... Sz. értem jött 3-4 között, jól leszívta az energiáimat a kórház, a történések, olyan gyengének és idegennek éreztem magam az utcán, mintha legalább 1 hetet lettem volna bent. Csak egy kis palóclevest tudtam tegnap elsőre megenni, annyira összeszűkült a gyomrom. Később egy fél adag mákos gubát is bemajszoltam. Egy közeli, kis házhozszállító étteremből hoztuk az aznapi menüt, ahol elég háziasak az ízek. Jól esett. Ahogy az alvás is, nagyon jót aludtam itthon, elalváskor Sz. kezét fogva, hozzá bújva. Reggel kaptam finom habos kávét, idén még nem is ittam, mert abbahagytam a tejivást az előző stimuláció elején, még Szilveszter előtt. Most viszont bűnöztem, igazi latte macchiato volt :)

Tegnap este filóztunk, milyen közös aktivitást tervezzünk márciusra, hogy ne a 4 fal között legyünk. Felmerült a golf, tegnap elindult a szezon, vagy egy újabb síelés, de én 4-5 hétig kímélő, vagyis inkább tiltó parancsot kaptam a dokitól sport, szex és ülőfürdő terén. Ma reggel folytattuk a gondolkodást, van egy kuponos 50 ezer Ft-os ajánlat Olaszországba, Bologna közelébe, egyéni utazással. Kb 900-1000 km. Sz. bevállalná, nekem viszont autóval ez sok, pláne, hogy megnéztem, az időjárás ugyan 10-17°C közötti lesz, de van közötte 3 napos esős időszak is. Én inkább repülőre ülnék, pl. Nápolyba. 50 e Ft/fő a repjegy, Sz. viszont erre sajnálja, hogy 4-5 napra elruccanunk, és ebből 100 e Ft a kerozin. És ott sincs garancia az időjárásra, én már egyszer kifogtam ott március végén, hogy ónos eső esett, és kesztyűt, sálat kellett vennünk Sorrento-ban, ahol közel 20°C-ra számítottunk a barátnőmmel. (Ugye Anita?:)  Későbbi hónapot pedig nem tudunk előre betervezni, mert egyrészt Sz-nak április-május masszív kampányidőszak, max 1-2 napokat vehet ki szabadnapként, ill. nem ismerjük előre a következő stimuláció és inszemináció dátumait sem, amiket áprilisra vagy májusra várhatunk. De az tény, mindkettőnket egy olasz miliő - a nyelv, amit kicsit beszélünk, a gasztronómia, az emberek habitusa, a természet - jól ki tudna bennünket kapcsolni, és még csak nem is lenne megerőltető nekem már akkor sem, ha pl. 2 hét múlva mennénk. Egyelőre abban maradtunk, hogy nézegetjük a Mindenkupon hírlevelét, hátha valami akad.


A reggeli közben még egyszer említettük a témát az elvesztett embrióról. Mondtam Sz-nak, hogy engem az zavar rettenetesen, hogy nem vesztesnek születtünk, egyikünk sem, és ezért is nehéz elfogadni, hogy egy mézesmadzag után újra mínuszban vagyunk, mégcsak nem is egy újabb startkő előtt. A szorgalmunk, kitartásunk mindig meghozta a gyümölcsét az életünkben, nem voltunk tartósan a vesztes oldalon. A legtartósabb talán az volt, hogy évekig szingliként éltem, és hiábavaló randik tépték a lelkem, Sz. volt munka nélkül közel másfél évet, miután az előző szektorát beszippantotta a válság. De akkor a rokonaink és barátaink között is voltak többen, akik hasonló cipőben jártak. Gyerek témában viszont egyedül érezzük magunkat ebben a küzdelemben, minden barátunknak, rokonunknak legalább 1 gyereke van spontán, de többeknek 2 és minden erőlködés nélkül, az életük természetes részeként. Ok, azt tudtuk, hogy a "szoftverhibám" miatt nekem nem lehet spontán, sőt, azzal is tisztában voltunk, hogy ez több hónap, de hogy érzelmileg ennyire megcsavar, nem lehet előre felkészülni, és nem is lehet érzelmek nélkül végigélni, ezzel szembesül az ember, és kész. Legyen bármilyen mentális készenlét előtte, a bizonytalansághoz legyen az akár öröm, akár bánat az emberi lélek nem tud hozzászokni. És akkor még ott van a bizonytalanság érkezésének vagy távozásának sebessége: az örömöt tények alapján sem mertük rögtön elhinni, remegtem, izgultam minden tesztelés és UH előtt, csak szép lassan hétről hétre bekúszott a tudatunkba az érzés, ahogy rutinná váltak a tünetek, az ultrahang képek, az orvossal való pozitív találkozások, az eredményeim, így a hitünk, az érzelmeink szépen hozzászoktak az örömhöz, a másik oldalhoz, a szülői érzésekhez. Ésszel pedig tudtuk, ez még a veszélyes időszak. Majd jött a hirtelen veszteség, no ekkor kegyetlen a sors, mert erre nem hagy ugyanilyen felkészülési időt, jön hirtelen, mint a gyanta a szőrtelenítéskor. A feldolgozás fog ugyanilyen lassan, lépésenként történni, még lesz pár nap vagy hét, amikor nem találjuk a munkán kívül az életünk értelmét, nem köt le könyv, barátok, tv, étterem, mozi, semmi, csak az, hogy együtt legyünk, és fogjuk egymás kezét. Nem érezzük úgy, hogy nekünk még ezáltal valamit meg kellene tanulnunk. Persze ami nem öl meg, az megedz, igen, ez igaz. De edződnénk inkább szülőként, milyen a gyereknevelés!

Én egyelőre nem merek gyerekek közelébe menni, mert még valószínű elsírnám magam, most nem akarok felzaklatódni, elég volt a héten. Pedig hugimék is meghívtak ebédre hozzájuk, ma-holnap gyerekrendezvényeken van kint a cégünk, szerveztem kitelepüléseket, és lett volna ott dolgom, de megbíztam mást. Ez most tömény és korai lenne. Még úgyis kicsit fájdogál a hasam, bár nem állandóan, hullámokban egy-egy erősebb nyilallás is előfordul. A melleim még terhestüneteket produkálnak, a karom viszont az elrontott branülszúrás környékén úgy fáj, mint akinek húsklopfolóval jól odasuhintottak, kezd is egy kicsit sárgulni-kékülni.

Úgy döntöttem, ma nem veszem még be a fogamzásgátlót, mert egyik orvosom sem volt meggyőző, mikor kezdhetem. Nem akarom a szervezetem megzavarni, pl. egy újabb magas vérnyomást előidézni, még várok, hogy a terheshormonok távozzanak belőlem, és ha megérzem az első klimaxos tüneteket, no akkor indulok. Lehet, hogy ez 1 hét is lesz. Viszont elővettem az Energy Gynex cseppeket, és a tiszta folsavat, az Elevitet pedig elcsomagoltam. Ma este már elkezdem újra a növekedési hormont is. Az orvosi papírjaim közül az UH képektől, pozitív tesztektől még nem tudok megválni, majd a következő stimulációig talán.

Ma kb 3 órán át suvickoltam a konyhát, jól esett a környezetünk "sterilizálása". Az elmúlt hetekben úgyis távol tartottam magam a domestostól és vízkőoldótól. Sz-t bátorítottam, ez női munka, ő menjen ki golfozni, csodásan süt a nap, én úgysem tudok vele tartani, így amíg én apró takarítgatással töltöm az időt, üsse ki az ütőivel minden rossz érzést, amit ez a hét okozott. Most ért haza, teli van élménnyel, kiragadta kicsit a valóságból ez a mai játék, és érződik a napsütés is a bőre illatán, örülök, hogy feltöltődött, megérdemelte :)

2013. március 1., péntek

Műtét before/after

Viszonylag jól aludtam, a 2 horkoló szobatárs ellenére. Reggel 9-kor kissé erőszakosan, de kedvesen a nővéreket emlékeztettem arról, miért vagyok itt. 11-kor szóltak, hogy indulatok a 2-es műtőbe. Nagy volt bent a nyüzsgés, rengeteg diák, az én karomon is oktatás zajlott, miként kell vénásan megszúrni. Miután a kis fiatal dokijelölt még a véna kitapogatását is most csinálta először, közbeszóltam, hogy bocsi, inkább a nővér szúrja be, volt nekem elég izgalom a napokban. A nővér így a saját mozdulataival folytatta az oktatást. Közben angolul magyarázták a többieknek az esetemet. Betoltak, bent kiderült, mikor csípett a szer, amit a branülbe nyomtak, hogy a nővér végül rosszul helyezte be... Lehet, hogy mégis az amatőr dokit kellet volna hagynom? Úgyhogy bent elnézést kértek, hogy újra kellett szúrni. Hirtelen nem találták a vércsoport papíromat, mondtam nekik hangosan: AB Rh pozitív, de közben még is lett. Sok volt a páciens, hangyaboly volt az egész műtő. Magyar doktor odajött hozzám, hogy dr G neki adta át a stafétát. Szimpinek tűnt, de közben az altató dokival is diskuráltam, hogy nem készültek SoluCortef-fel, ami műtétek esetén kapnom kellene a megnövekedett mellékvese hormonigény miatt infúzióban. Mondtam nekik, ezt most már hagyjuk, majd beveszem tablettában a műtét után, csak haladjunk már... Utána megkaptam  az altatót, az oxigénmaszkot, mondták, gondoljak valami szépre. Sz. tegnap esti arcocskája volt előttem, ahogy bújtam hozzá :) Olyan hősies volt egész héten. Sajnálom, hogy az én alapbetegségem miatt ilyen lelki túráztatásnak van ő is kitéve. Még a műtőben felébredtem, fél óra volt az egész. Olyan boldogság öntött el, szerintem valami drog is lehetett az altatóban :) Sz. jutott rögtön újra eszembe, már úgy hiányzik. Miután beszéltem vele röviden telefonon, utána próbáltam visszaaludni, de nem ment. Újra beszéltünk telefonon, és mondta, az előző hívás után belőle szakadt ki ez az egész, zokogott, mikor letettük. Mondta, eddig olyan naív burokban élt, és igazán kispórolhatta volna nekünk a sors ezt a történést, másoknak ez kimarad! És az sem nyugtatta meg, hogy több személyes ismerősöm, barátnőm esett már át ilyenen, van aki nem is egyszer. Mások rosszabb sorsa őt nem tölti fel, hogy nekünk kevésbé rossz. De én tudom, hogy mindez bennünket hozott sokkal közelebb, és most úgy érzem, még jobban szeretem őt! :)