2013. április 28., vasárnap

MEsSIás

Szerda este a coachingról úgy mentem haza, hogy már ott éreztem, fájdogál a hasam, hamarosan meg fog jönni, csendesen örültem neki, a tablettaszedés szerint csütörtökre volt időszerű. Aztán csütörtök reggelre elmúlt, délután már kicsit aggasztott, hova bújt a fájdalom. Pénteken reggel szomorkodni kezdtem, hogy még annyira sem mutatkozik, mint 1 hónapja, pár csepp erejéig. Ezért reggel félórát tornáztam, úgyis nyomokban izomlázam lett a hét eleji futástól, most kifejezetten hasra tekergetős felüléseket végeztem, kis súlyzózással megspékelve, hogy itt a rövidujjú időszak. Semmit sem éreztem egész nap, képes voltam 3-szor elsírni is magam miatta, totál faarccal dolgoztam, nem tudtam a kollégákkal mosolyogni semmin. Megijedtem, rémült arcomat, tekintetemet észre is vette egy kolléganőm. De úgy éreztem, hogy valami végleg elrontódott ott bent a missed ab óta, és nem találja a helyes működést a méhem, hiába kapja a fogamzásgátlót, amit előtte két évtizedig. Pedig az utóbbi hetekben kerültem a citromlevet is. A talpreflexológia ebben a hónapban kimaradt, annyira sok most a napközbeni tárgyalás, nem tudtam volna elszabadulni. Az autóban pityeregve fohászkodtam Istenhez is - ééén, pedig nem vagyok hívő - hogy ha létezik, kérleltem, tegyen valamit, hogy legyen végre egy normális mesim, nem szeretnék még egy hónapot kihagyni.  Ebédszünetben Sz-t felhívtam vásárlás közben, mit vegyek még estére, képes voltam az Auchan-ban is pityeregni neki – nem voltam önmagam, úgy érzetem.  Ebédre csupa pirosgyümölcsöt is beszereztem: eper, erdei-gyümölcs püré, 100% facsart vérnarancs. De már 2 nappal a hasfájás után az esélytelenek nyugtalanságával nyugalmával majszoltam el.  Még reggel betettem a golfszettemet a csomagtartóba, és egy kötelező szombat délelőtti rendezvényjelenlét miatt előtte péntek délután hamarabb leléptem az irodából, kimentem Sz-al golfozni, egyrészt kapaszkodva az utolsó szalmaszálba, hátha a swing ütésekkel a hirtelen csípőmozgások még serkentik kicsit a medencetájéki vérkeringést. A golfpálya annyira megnyugtatott, párás finom levegő, puha és vaskos pázsit amerre a szem ellát, békakoncert a tavacskákban, szemnek, orrnak egyaránt igazi felüdülés volt a pénteki közel 30 fokos melegben. Az ütések is elég jól sikerültek, és nem telt bele félóra, a reményem visszatért, mert elkezdett fájni a méhem, időnként görcsösen, majd elmúlt, és kezdte elölről. Imádtam ezt az érzést, bár nyoma még nem volt egész este. Sötétedéskor lejöttünk a pályáról, otthon bár nem voltam átfagyva, de még rásegítettem forró ülőfürdővel és 2 pohár vörösborral :) És láss csodát, 1-2 csepp barnázás elindult. Úgy aludtam el, hogy beszélgettem a "méhecskémmel", hogy imádom, szeretem, és hálás vagyok neki az eddigiekért, de higgye el, neki is jobb, ha "rendeltetésszerűen" működik :) Éjszaka többször felébredtem, hogy eléggé görcsöl a pocim, nagyon-nagyon örültem neki. Reggel még elővettem egy japán masszírozógépemet, és a legalacsonyabb fokozaton picit stimuláltam rezgésekkel is, természetesen nagyon kíméletesen, épp hogy csak hozzáértem a hasamhoz. Az első órákban még erősebb barnázás volt, majd miután a szüleimhez hazaértünk grillezni, délutánra már belendült teljesen, és azóta is tart :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fogok neki, hogy van mesim! :) Így remélhetek, hogy 1 hónap múlva indulhatunk...

Áldom a golfozás istenét! :)

2013. április 26., péntek

Coaching 3.

A pörgős napok változatlanok, ahogy az is, hogy 2 hetente szerda délután igenis rászánom az időmet, hogy elmegyek a coachingra. Az első fele most a baráti kapcsolatok, megoldatlan rokoni viszonyok voltak terítéken. Az egyik társam esetében a legutóbbi találkozó után jött a felismerés, hogy ő az egész életét azért éli folyamatos küzdelemben (küzd szeretetért, elismerésért, hatalomért, szépségért, karcsúságért, stb), mert az apukája sosem dicsérte meg szemtől szembe, és mindig van valami, amivel nem tud neki megfelelni, pedig egy jól szituált nő, házasságban, gyerekkel - de rádöbbent, bizony hatással volt, van ez az életére. Az én esetemben a sógornőmmel való nekem egyátalán nem komfortos kapcsolat volt a téma, amiről már korábban is írtam: nem érdeklődik, ha én (vagy bármelyik más családtagja) nyit témát, 3-4 mondat után lesöpör a saját véleményével, a 3. társunk esetében a csak kritizálni tudó és érdekből felhívó báty és egy csak saját a bajával foglalkozó barátnő volt a téma. Mindegyik esetben lépésenként tudott csak bennünket a coach arra a mentális szintre, hangulatba hozni, mennyire nem számít, ők milyenek, hanem függetlenül ettől csakis a saját önértékelésünk, jóérzésünk fontos, hogy elég szilárd legyen, ne tudjanak kizökkenteni, és ha ezt sugalljuk, szavak nélkül is észre fogjuk venni, meg fog változni. Ezt rációval nem lehet megoldani, sőt, ellenáll ilyen makacs helyzetekben, de paradox módon mégis a racionális oldalunkkal, a döntésünkkel, akarattal tudjuk a tudatalattit ily módon elkezdeni használni. Az én esetemben olyan kérdések merültek fel, miért megyek a párommal a családjához, ha engem megfojt az a kommunikációs zsákutca, hogy nem dialógusban, hanem egyenkénti monológokban beszélgetnek kérdések és viszontkérdések, érdeklődés nélkül. Persze hülyeségnek tituláltam a kérdést: ha a párommal szeretnék lenni hétvégén, akkor mi mást tennék, minthogy vele megyek, addig is együtt vagyunk, mert hétközben csak esténként van erre mód. Akkor ne próbáljam őket megváltoztatni, ne próbáljak Teréz Anyaként az ő családi viszonyaikat rendezni, próbáljam végig úgy a lelki nyugalmamat megőrizni, hogy az eredeti célom maradjon a lelkemben: azaz együtt szeretnék lenni a párommal. Továbbá tegyek fel olyan kérdéseket, pl. másképp cselekednék-e, ha ők nem ilyenek lennének? Változna-e bármi az én viselkedésemben? Nem is kell foglalkoznom a kérdés pillanatában a válasszal, később sem tudatosan. Testünk automatikus reakciója a gondolatainknak. Csak nyissam ki ezáltal a kis ajtót a tudatalattim felé, és figyeljek. Valószínű lesznek változások, hogy nem akarok megfeszülni - és ez nem is érződik majd rajtam - a megoldás érdekében...  Állok elébe :)

Beszélgettünk még a belső hang kialakulásáról, ami felülírja a kimondott szavainkat, mikor alakul ez ki gyerekkorban, csupa ilyen érdekességeket, de a holtfáradtságtól nem is jegyzeteltem, annyira kellett figyelnem, úgy lelazultam, hogy legszívesebben ott elaludtam volna a végére. Elég rövid idő alatt a nagy pörgésből a teljes elengedés lett bennem úrrá, amikor is elkezdett a méhem olyan mesis fájdalmakkal jelezni. Nagyon örültem, de ez a mindjárt megjön érzés mára visszahúzódott. Megyek is kicsit "beszélgetni" vele, hátha újra próbálkozik, végülis itt az ő ideje újra. Még mindig érdekes, hogy nem hagyhatom magára, hogy úgyis megjön - régebben nem is foglalkoztam vele, épp mikor, mi a helyzet vele, mert pontos volt, tablettával. Hát most még mindig nem ez a helyzet. Meditálnom kellene, azt hiszem.

2013. április 22., hétfő

Fizetett a biztosító a műtétem után - jó tudni!

A tegnapi bejegyzésemből kifelejtettem, hogy pénteken megérkezett a biztosítómtól az utalás, ami a missed ab műtét után járt. Nem is számítottam rá, teljesen véletlenül beszélgettünk róla a biztosításaimat kezelő csajszival, akinél 2 éve kötöttem a (unit linked) életbiztosításomat, műtéti kiegészítéssel, akkor még arra gondoltam, hogy majd adott esetben császármetszés miatt nem árt, ha van, meg egyébként is, nyugodtabb vagyok így, lévén gyógyszerszedő vagyok 21 éve, ki tudja, milyen mellékhatás-mechanizmusok jöhetnek, indirekt módon (remélem, semmi), hogy már nem vagyok 20 éves. Amúgy pedig úgyis kis befektetés az egész, pár ezer forint / hó, amit x év múlva felvehetek egy összegben, jó esetben pozitív hozamokkal. De most majdnem elfelejtettem ezt a szolgáltatást, szerencsére időszerű volt az évforduló miatt a portfólió áttekintése a biztosítós hölggyel, így derült rá fény, és oda is adtam neki a 2 napi orvosi leleteimet. Kiegészítésképpen 1 hete voltam háziorvosi pecsétért, hogy nem voltam ez okból táppénzen korábban (mióta van ez az életbiztosításom) és rá 1 hétre, azaz most pénteken meg is kaptam a pénzt :)

Örültem neki, mert közel 2 kezelés hormoninjekcióinak árát fedezi! (reméljük, csak egyre kell felhasználnunk belőle) Ennyi jó is jöhet az elszenvedett rosszért...

Megkérdeztem, hogy a tavalyi lapar műtét után járhat-e, de mivel nekem csak diagnosztikus műtét volt, nem kellett semmit korrigálni a műtét során (se endó, se méhszáj, se petevezetékek), így nem jár érte kártérítés. Ha lett volna bármi apróság, amit korrigálni kellett volna, akkor még több is járt volna érte, mert míg a missed ab kis műtétnek, addig a lapar közepesnek számít. De azért persze örülök, hogy nem kellett erre a pénzre számítanom :)

2013. április 21., vasárnap

Kopaszi gát, golf, IGF-1

Most először van igazán jó idő, mióta elkezdtem a blogom, így nemcsak a stimulációmentes időszak, de az időjárás is távoltart a gépemtől. Pénteken a Kopaszi gáton jártam egy kolléganőmmel egy kihelyezett megbeszélésen, nagyon inspirált bennünket a kreatív környezet :) Hangulatos az egész park, imádom a hangulatát, és ugyan estefelé, mikor jöttünk el, már egyátalán nem voltak kevesen, de annyira kulturált az egész: a természet, az abba simuló épületek, a játszóterek, a Duna-part, a gyerekek, a biciklisek, futók, sétáló szerelmesek, haverok, barátnők, kamaszok, nyugdíjasok, családok - de mindenkihez illett ez a "díszlet", senki és semmi nem zavart senkit és semmiben. Belebotlottunk pár ismerősbe is, így alig tudtunk elszakadni, pedig már Sz. úton volt hazafelé, és még előttem állt egy vásárlás, kis főzés (szegény egész héten nem kapott főtt ételt tőlem a túlórázásaim miatt), bónuszként még mazsolás-túrós rétest is sütöttem neki. Most először teljesen cukor nélkül, eritritollal, de nem vette észre :)



A sorstársamat még nem hívtam fel, mert a hétvégén sem volt egy megpihent pillanatunk, ehhez pedig az kell. De a héten mindenképp keresni fogom!

A hétvégén nagy alvásokra is vágytunk, de ki tud ilyen szép időben ellustálkodni egy fél délelőttöt? :) Keltünk, mint hétközben, kiadós reggeli, majd irány a golfpálya! Hú de nehezen indult a gyakorlás nekem! Most voltam másodjára idén, de ezúttal még nehezebb volt, mint a műtét után, bár akkor csak kicsit kóstoltam bele, mert még nem volt szabad sportolni. No de most 3-4 órát gyakoroltunk megállás nélkül, először a klubház tetejéről, szikrázó napsütésben, a hosszú range-re, ahol sok kis apró fehér pontocskaként szórtuk szét a kosárnyi labdákat, és mintha százszorszéppel teli friss mező előtt álltunk volna, úgy hatott. Amikor elütöttük az 1-1 kosár labdát, kimentünk a gyakorló Par3-as pályára, és 3 kört lejátszottunk Sz-al, és én nyertem! Pedig ő sokkal ügyesebb, szerencsém volt :)

Délután ott "estebédeltünk", utána uzsgyi haza, míg Sz a ruháit szelektálta ki a tavaszi megújulás jegyében, addig én visszamentem az Obiba, hogy elhozzak még 2 cserép virágot és a bambusz színű napozóágyamat. Ez utóbbi zsákmányt hazahoztam, de a virágokat teljesen leharcolta a lakosság, nyoma sem volt azoknak a növényeknek, amit hétköznap még bő 1 hete vettem, de ahogy megtudtam, minden hétköznap jön nekik friss szállítmány.

Estére már eléggé kipurcantam, még a méhem is jelezte, hogy "hahó, ma egész nap talpon voltál, ideje lenne legalább leülni!" :) Ezt reggel tetézte egy kiadós hát- és karizomláz is, de nem voltam a fáradtságommal egyedül, Sz. is érzi, hogy még nem teljesen vagyunk felkészültek a szezonra - ő inkább a munkája mennyisége és abból fakadó idegi fáradtság, plusz a megnövekedett vezetéssel töltött órák száma miatt. Nekem pedig az utóbbi 3-4 hónapban annyira begörbült a tartásom, punnyadt lett a testem, elszoktam mind a hátizmom, mind a karizmaim használatától, ezért úgy éreztem reggel magam, mint akit jól eltángáltak egy seprűnyéllel :) Épp egy tricepsz applikációval szemezek, reggeli 15 perc mozgás gyanánt, plusz ezen a héten is lesz újra futás is. Sőt, ma az amerikai barátainkkal találkoztunk, és megbeszéltük, hogy kedden lesz egy nagykövetség által, a bostoni maratonfutók emlékére szervezett futás, lehet, hogy együtt elmegyünk. Bár azóta látom, több mint 500-an csatlakoztak az eseményhez, lehet, hogy a tömeget kihagynám, és maradok a kolléganőmmel a csendes irodakörnyéki útvonalunkon. Akár így, akár úgy csütörtökig mindenképp beiktatom, mert onnantól várható, hogy megjöjjön a mesim. Remélem, ezúttal lesz szép nyh-ám, és jó alapot ad a következő ciklushoz. Mindenesetre most kerülöm a citromlevet, lehet, hogy jó volt a heti 1 liter az emésztésemre, de sok volt a regenerálódó méhnek. Most max annyit iszom, mintha teát ízesítenék, épp, hogy csak löttyintek 1-1 pohár vízbe. És Rita emlékeztetett arra, hogy mennyire hatásos "beszélgetni" a méhünkkel, este lenyugodott tőle :)

Időközben megérkezett a patikába* a növekedési hormonom is, ma újra kezdem adni magamnak. Ez is sokat számítani fog, mert ennek hatására tud épülni az izom, kevésbé a zsír, és a derékfájásom is remélhetőleg csökkenni fog, mert gyanítom, elindult benne egy kis csontritkulás a 3-4 havi kihagyás után, miután nem volt meg ez a hormonom a kálcium beépülésére. Sz. doktornő intelmei alapján kis adaggal kell indulnom, és lassan kell az adagomat a maximumig emelni - no ez a maximum szint is nálam a vérvizsgálatkor a normálszint alatti IGF1-et eredményezi (de többet nem mertek adni).


* Nem minden patika hajlandó meghozatni, mert többszázezer forint az előre felírható 3 havi adagom - megértem, hogy kis forgalmú gyógyszertár nem tudja a tb-nek előfinanszírozni. De mind a lakóhelyem, mind a munkahelyem közelében van már bejáratódott hely, ahol szó nélkül meghozzák, sokszor még aznapra :) Régen ez nem így volt, egyetlen gyógyszertár volt csak jogosult rá, sőt, az elején csak a klinika adhatta, szigorú kontroll alatt. Mit nem adnának érte a testépítők :)))

2013. április 17., szerda

You are not alone :)

Elolvadok, megkaptam a hipofízis nélkül született 2 gyermekes anyuka elérhetőségét!!!! Ez egy teljesen új, felemelő, szárnyaló érzés, hogy nem vagyok egyedül, és ha nem is lenne meg minden, ami a következő kezelésemben szakmai segítség lehet tőle, de pusztán a tény, hogy kézzel foghatóan létezik egy - ráadásul magyar - precedens, egy édesanya, hihetetlenül húzza előre a hitemet, a reményeinket :) BOLDOG vagyok ettől most! Nagyon :))) Ezer hála Sz. doktornőnek, hogy összekötött bennünket!

2013. április 15., hétfő

I wanna be just like you :)

Ma minden kedvezően jött össze, szoros a munkatempóm, de elszaladtam a SOTE-ra a növekedési hormon receptemért, és gyakorlatilag 1 órán belül már újra a kocsiban ültem, és robogtam az irodába vissza. Ahogy betoppantam a Bel2-be, épp szembe jött az endokrin ambuláns rendelés folyosóján a profnő, azonnal leszólított, és kb 5-10 percig ott beszélgettünk. Persze tudatosan ma sárga felsőben voltam a zöld sálammal, gyakorlatilag a nárcisz outfitem eléggé kitűnt a barna-fekete tömegből (haha:), de ez is volt vele a célom - bár nem is számítottam arra, hogy a profnőbe botlok, csak a (missed ab miatti nem hónapokkal ezelőtt bejelentkezős) soron kívüli receptem miatt kellett e szubjektív tényezőre hagyatkoznom, hogy észrevetessem magam Sz. doktornővel, mert szegénykém mindig rohan és agyonterhelt. Prof Gláz is rendel hétfőnként, főként vidékiek miatt, de ha már meglátott, beszélgettünk, mi újság velem ill. említette, utánakérdezett, és beigazolódott: javasolt a progeszteron pótlás nálam is. De kihangsúlyozta, hogy mivel nem az ő szakterülete, így az AR osztályon nehogy okoskodásnak véljék, óvatosan mondjam, mint szakjavaslat, mert senkit nem szeretne megbántani, megsérteni. Ez majd így is fog történni :)

Sz. doktornővel is beszélgettünk, említette, hogy Prof Gláz őt is megkérdezte, hogy mit tud a hipofízis nélküli páciensek különleges AR kezeléséről. Kérdezett, hogy ugye nem az orvosokat hibáztatom a missed ab miatt, hogy a korom miatt ilyen előfordul, stb stb, és én biztosítottam is erről, hogy ez nem egy lélektani hadviselés, hanem a puszta tény vezérel a kutatásra, az ő segítségük igénybevételére, mert a SOTE Női1-en nincs és a közelmúltban nem is volt ilyen páciens, mint én, és szeretném, ha maximalizálnánk az esélyeimet, ha mégis lenne olyan tényező a kezelésemben, amire külön, a rutintól függetlenül érdemes odafigyelni. Említette van egy páciense, aki eleve agyalapi mirigy nélkül született, van 2 gyermeke, de az ő orvosa még a néhai Szendei doktor volt, akinél én is kezdtem, csak sajnos nem jutottunk tovább egy alap bemutatkozásos találkozáson. Dr Sz. rendes volt, mert írt neki egy levelet, hogy én felvehetem-e vele a kapcsolatot, hátha megvannak még azok a protokollok, ami nekem is segíthet. Hát itt tartunk most, lehet, hogy van esély megismerkednem egy tőlem amúgy 8 évvel fiatalabb 2 gyermekes anyukával, akinek ugyanez az alapbetegsége? :) VÉGRE! Remélem, nem bánja majd, és írhatok neki vagy felhívhatom, mert ő már egy kétszeres sikertörténet. HÁTHA...


2013. április 14., vasárnap

Családi harmónia és mélyrepülés

Tegnap volt a hétvége nyüzsgős fele, reggel korán Sz. öccsét felvettük, és magunkkal vittük a szüleim városába, ahol a srácok nevelőapja él, mióta elvált az anyukájuktól. Ez teljesen véletlen az életünkben, mert mi Sz-al nem ott ismerkedtünk össze, hanem Bp-en, nem is akárhogy, szóval ezt a véletlenek hozták így. További érdekesség, hogy a nevelőapa mostani felesége egy volt általános iskolai tanárnőm, úgyhogy mikor összeismerkedtünk, és megvolt az anyánál, az édesapánál majd a nevelőapánál is a bemutatásom, ez utóbbi esetben volt már egy referenciám.

Szóval náluk is voltunk vendégségben, de csak este, miután Sz. öccsét elvittük, ugyanis közben az amerikai barátaink érkeztek a szüleimhez, úgyhogy átálltunk, beköltöztünk a hétvégére anyumékhoz, és kb félórára rá megérkeztek a vendégek és hugiék is. Egy 13 fős és megannyi fogásból álló ebéd vette kezdetét, ami után kiültünk a kertbe a napon ejtőzni, beszélgetni, majd sétáltunk egyet, a gyerekek miatt a közeli nagyon szép, fajátékokkal teli játszótérre is betértünk. Sz-al nem nem hagytuk otthon mi sem a játékkedvünket, így mérleghintáztunk egyet a délutáni napsütésben:


Miután a barátaink elbúcsúztak, mi is ideiglenesen, visszamentünk Sz. nevelőapjához és öccséhez, akikkel az esténket töltöttük. Napközben ott volt a srácok nővére, a sógornőm is a párjával és kislányukkal, hívtak is bennünket, mikor megyünk, hogy még mi is összefussunk, de már lemaradtunk egymásról. Utólag kiderült, miért is találkoztak volna velünk annyira, amit nem is értettünk akkor, mert 1 hete velük voltunk Sz. anyukájánál. A nevelőapa és Sz. öccse viszont nem tudta, hogy mi nem vagyunk beavatva, és gyakorlatilag a nagy nevetések közepette a beszélgetés antréja az volt, mit szólunk, hogy a sógornőm újra terhes, most lépett a 2. trimeszterbe... Én még soha nem reagáltam így, és azt hittem nem is fogok. De ismerve az előző hetek történéseit gyakorlatilag óriási gombóc lett a torkomban, és percekig a könnyeimmel küzdöttem. Nem készültem ilyen hangulati mélyrepülésre, nem teljesen értették, max sejtettek vmit, ráadásul papírzsepit sem vittem magammal, és ciki volt, még azt is kérnem kellett. A gombóccal a torkomban, a könnyekkel a szememben ráadásul a petefészkeimbe és a méhembe belenyilallt a fájdalom, és gyakorlatilag elillant minden jókedvem arra az estére. A nevelőapa, a felesége és Sz. öccsének beszélgetéseire alig tudtam figyelni, fájdalmas érzések kavarogtak bennem. Ma reggel is szomorúan ébredtem. Sz. tudja, látja, érzi. Neki is mellbevágó volt, szorította is a kezem az apukájánál. Ő ma azt javasolta, menjünk el a jövő hétvégén a nővéréhez, külön, legközelebb ne csak a nagycsaládi anyák napján találkozzunk velük, azért, hogy kioltsa bennem ezt a rossz érzést. De egyelőre nem szeretnék.


Tegnap este a vendéglátások után otthon még jó sokáig beszélgettünk anyuval, apuval, hugival. Hugi látta is rajtam, hogy valami gond van, de a történteket nem akartam Sz. előtt mesélni neki, és nem is akartam véletlenül elsírni magam, mert még lehet, hogy a szüleim félreértették volna, hogy biztos Sz. bántott meg. Ill. olyan kellemetlennek is érzem, hogy "pocakirigynek" tűnök, és nem akarom, hogy általánosan ez a kép kezdjen kialakulni rólam, mert nem vagyok az. A családom környezetében sikerült megnyugodnom, jóízűket beszélgettünk és ma is olyan kellemes volt a napunk: sok napon alvás, hugi gyerekeivel játszás - ők annyira megnyugtatnak, már a puszta jelenlétükkel is! Még akkor is, ha épp rosszak, egyszerűen a család kis motorjai. Mint már annyiszor leírtam, annyira jó, hogy ők vannak... A szüleimnek is, nekem is :)

Visszajöttünk Bp-re, újra kettesben, itt vagyunk a kis otthonunkban, holnap indul egy újabb pörgős hét, Sz-nak és nekem is, egy kis nap csípte pírrel az arcunkon.

Erkély "re-design" fagyiszínekkel

A tavasz jövetelével mindig rendbe teszem az erkélyt, eddig vettem muskátlit, felsepertem, felmostam, és kb ennyi volt, mert aktívan nem használjuk ezt a "helyiségünket", hisz ha jó idő van, vagy vidéken vagyunk rokonoknál, vagy golfozunk, legtöbb esetben csak sötétben érünk haza . Mivel idén itthon töltjük majd a szabadnapjainkat, így elhatároztam, ideje kevésbé unalmas, nem hagyományos módon kihasználni, mégha társaságot pl. grillezni a méreténél fogva nem is hívhatunk, de egy-egy nyár reggelen ott kortyolhassuk a kávénkat, vagy kettesben kint vacsorázzunk. Persze van egy erkélyszomszéd, aki adott esetben átlát, mert csak egy fél fal választ el bennünket, de nem érdekel, mert úgysem monokinizni szeretnék. Szóval eme elhatározás mentén már hetek óta készültem, hogy ültethessek, hogy a Butlersben megvegyem hozzá a design kiegészítőket. Sz-t annyira nem dobta fel az ötlet, ő nem az a kertészlegény típus :) Én viszont úgy nőttem fel kertes házban, hogy már igen pici koromban volt játékgereblyém, játékkapám, játékásóm! Így már ovis koromban segítettem a szüleimnek tavasztól őszig apróságokban a kertünkben a gyomlálástól a cseresznyeszedésig, a virágoskertben és a konyhakertben egyaránt jól éreztem magam. Volt időszak, amikor 10-20 féle paradicsomot ültettünk: sárga körte alakú koktélparadicsomtól, a befőzéshez legjobb vastag húsú óriásparadicsomig. Nos konyhanövények termesztésére a délnyugati fekvésű, nyáron félárnyékos erkélyem természetesen nem lenne alkalmas, így belevetettem magam a Butlers és az Obi választékába, előbbi a design kiegészítők, utóbbi a növények és virágföld beszerzéséhez. Vettem pl. angol muskátlit, fehér százszorszépet, leandert és a Butlers fagyiszínű kiegészítőibe ültetve ill. azokkal kiegészítve vártam Sz-t, hogy a túlórázásból hazaérjen. Töltött egy pohár bort, és koccintani akart, amikor én kézen fogtam, hogy ezt ne a kis konyhánkban, hanem az erkélyen az azt szegélyező kis lámpások fényében tegyük :) Hangulatos volt, de persze a színeket igazán reggel láttuk, ilyen mécsesből vettem 4 félét:


Nem csak a párkányra és az erkély sarkaira helyeztem el most növényeket, hanem vettem egy pisztáciafagyi színű korlátra akasztható kaspót is, egyelőre próbaképp, de annyira bevált, hogy még visszamegyek másik 2 színnel kiegészítem ezt. Természetesen a lámpácskák színeihez és a bele helyezett virág színéhez is abszolút passzol :)


Már kinéztem egy összecsukható, bambusz-színű napágyat is (a fenti képen ilyesmi van, csak szék verzióban), mert ha nincs óriási hőség, hogy leégjek, akkor a D vitamint egy kis napon szendergéssel szeretem begyűjteni kapszulák helyett, de a virágfölddel és a több cserép virággal a hónom alatt már egy ágy most nem fért el :) De úgyis mentünk vidékre újabb rokonlátogatásra és baráti összejövetelekre, amibe a kerti pihenés és a napon elalvás is bőven belefért...

2013. április 11., csütörtök

Rohanós nap, coaching 2.

Tegnap megint zúzós napom volt, újra vidéken, minden egyes percben csörgött a telefonom, vagy nekem kellett hívnom valakit még az úton is. Vennem kell egy új telefonaksit, mert naponta már min. 2x fel kell töltenem, nem bírja a strapát, pláne, hogy emailezek is rajta. Remélem, nem büntettek meg, mert az M2-ről mentem át az M3-ra, és azt hittük a kolléganőmmel, lesz még egy benzinkút, ahol vehetek pályamatricát céges számlára, no nem volt, úgyhogy gyorsan sms-t küldtem, és a visszaigazolásig egy teherautó fenekéhez zárkóztam, biztos, ami biztos. Visszafelé szintén vonalban voltam (szigorúan headsettel), mikor kb 90 km/h-val mentem egy 80-as táblánál, persze a huncut hatóság kint parkolt egy kanyarban, úgyhogy még az is lehet, hogy drága lesz ez a vidéki út, ha még a trafipax is bemért. Én sosem szoktam így bűnözni, most egy napra 2 is esélyes, ajjjjaj...

Este újra coaching volt, először a házi feladat ellenőrzése volt, ki hogy tartotta, milyen felismerések, tanulságok voltak azóta. Én említettem mind a cd lejátszó 2 év utáni rejtélyes viselkedését - hiszen nekem a napi egy zenehallgatásra kiragadt, nem pótcselekvésként használt idő volt a feladat. Ill. említettem azt is, hogy a legutóbbi coaching után kellett volna a mesimnek megjönnie, és bármi - orvosi és/vagy lélektani - oka is van, azért tényszerűen elmondtam, hogy ez nem történt meg. Kérdezte a coach, hogy el tudom-e fogadni, hogy egy számomra nem várt, aktuálisan nem jó történés (kvázi ez, hogy nem jött meg, és ezzel tolódik a következő kezelés időpontja) később a jó érdekét szolgálja. Persze, hisz' sokszor volt már az életemben, hogy a puzzle utólag állt össze, és most is javamat szolgálja, ha pihenni akar még a méhem, ill. ha pl. ennek a coaching folyamatnak is a végére állok újra testileg is készen.

Ez a bevezető volt, utána a coach kiválasztotta egyikünket, hogy aznap kinek a problémáját próbáljuk közösen, mint csoport megoldani, hogy a céljaihoz közelebb kerüljön. Elsőként én segítő voltam, tehát nem én voltam a főszereplő, de így is nagyon megérintett, még sírtam is, mert én képviseltem ebben a "szerepjátékban" a lány legjobb barátnőjét, akit zokogva ölelt meg a kezelés végén. A részleteket, mi volt maga a probléma, nem mesélhetem el, de nem is ez a lényeg. Mindannyiunkat megérintett. Ismerjük egymást sok-sok éve, de ehhez képest mindig csak futólag van időnk egymásra, nem ennyire elmélyülten, hisz mindig rohanunk, intézünk valamit, ráadásul ő anya is, bölcsis korú kislánya napi rutinja is tovább szűkíti az idejét. 


 A coaching végére fura zsibbadás volt az egész testemben, és a méhem bekeményedett, fájt kissé, és megint kidomborodott a hasam. Ez most kb 1 órán át tartott, mire bevásárlás után hazaértem, már nem volt testi nyoma. Zárásképpen el kellett mondanunk, mit találunk a társunk pozitív oldalának, amit a probléma megoldására tud fordítani. Azt, hogy mi a negatív szerintünk a folyamatban, nem véleményezhettük, mert ez automatikusan alá-/fölérendeltséget okoz neki pszichikailag. Csak építő módon lehetett a mondatainkat megfogalmazni, még ha azt könnyebb lett volna véleményként, tanácsként ösztönösen tennünk. A társunk sokat sírt, pedig nagyon kemény, racionális típus, de itt a menedzseranyu hagymahéjából kibontottuk a coach segítségével, és egy megkönnyebbült, megszépült arccal mosolygott ránk, miközben megöleltük egymást 3-an :) Az is tanulság volt, hogy ki kell ragadnunk időt a napi pörgésből csak magunkra néha, teljesen más helyszínen, és nem egy rutinfeladat elvégzése közben, mert csak így vagyunk képesek rájönni dolgokra, amik előrevisznek... Ez a coaching is az, mégha csoportban is vagyunk, nem egyedül.

Jó későn értem haza, de velős egy nap volt, amit a futás okozta kellemes izomláz koronázott meg.


2013. április 9., kedd

Tavaszi futás & zene

Az egyik vidéki céges út a héten pipa, futás pipa! Egész jól ment, de most utólag azért érzem a petefészkeimet, fájdogálnak a futás és a forró fürdő következtében - lehet, hogy too much volt egymás után. Remélem, holnapra csitul, mert folytatni szeretném! Olyan jó volt a tavaszi levegőt beszippantani, így kimelegedni, egész más volt, mint azon a januári napon az előző inszem előtt, amikor hópelyhek ültek a szempilláimra :) Szerencsés helyen dolgozom, az egyik legzöldebb régió a városban, vízparton, nincs tömeg (szerintem max 2-3 emberrel találkoztam), a légy sem zavart joggingolás közben, isteni a levegő, ugyanakkor sík a terep, nem kellett hegyet másznom. Egy kolléganőmmel együtt indultunk el a tavaly ősszel bevált útvonalunkon, most megint egymást erősítjük, hogy sikerüljön mindkettőnknek kicsit (vagy nagyon) fogyni :) Ő bátrabb volt, hosszabb távot ment, miután pár hete ő már elkezdte, én elsőre nem mertem, mert így is éreztem a térdeimet - akkor. Odafelé beszélgetve indultunk, visszafelé így szétváltan odaadta az ipod-ját, és ütemes zenére valahogy könnyebben is ment. Ha a hasam kicsit nyugszik, még a héten szeretnék így a munkaidő végén a "rajtkőhöz" állni!

Most minden nap igyekszem valami új zenét is hallgatni, egy ideje érzem, hogy feltölt, ha nem ismerteket hallgatok, ráadásul a tegnapi "hogyan maradj kreatív" tippek is alátámasztották ezt bennem, új energiákat ad. Gyorsan be is "Shazaam"-oztam egy rádióban hallott dinamikus nótaszösszenetet, videoklip hiányában egy kis live változatát meg is találtam a youtube-on:

2013. április 8., hétfő

Be creative!

Olyan sokminden történik szakmailag, hogy most ez próbálok lenni :)


Amúgy minden rendben, ma volt egy nagyobb séta, holnap egy vidéki munka utáni - január óta az első - futás vár rám egy kolléganőmmel :) Holnapután újra coaching, szintén egy vidéki út után, lesz egy diákom/gyakornokom is a héten, akit oktatni kell az irodában, ez péntekre tervezték be nekem, amikorra szabit szerettem volna kivenni. Az amerikai barátainkkal is találkozunk, de ez már szerencsére szombaton lesz, a szüleimmel együtt. Szóval nem unatkozom. Ez a hét alkalmatlan lett szabira, talán a jövő héten. Pedig annyi minden lenne, privát tervek, találkozók itthon  is :) Pl. az erkély berendezésébe vágok, már vannak is terveim, alig várom! Jövő hétfőn pedig dr Szűcs is vár, a következő növekedési hormon receptemmel :)

2013. április 5., péntek

Skizo állapot

Elég stresszes hetem van, éjszakákig dolgozom, otthonról is. Szerencsére a stressz azért előremutató folyamatokkal, megoldásokkal is jár, de azért megvisel. Érdekes módon nem annyira lelkileg, mint testileg. Ugyanis még mindig bekacsol a hasam feszülése, ilyenkor inkább terhesnek tűnök ill. érzem is magam, és baromira bosszant ez a megtévesztő állapot. A méhem nem hajlandó még felejteni :((( Ami persze jó is, mert legalább tudom, nem vagyok "robot", és van önálló akarata, ritmusa a gyógyszerektől függetlenül. Ésszel azt is megértem, hogy mint pl. az orr, amikor hozzászokik egy parfümhöz vagy illathoz, nem érezzük jó darabig, ha pl. befújtuk magunkat, és ha váltunk is illatot, jó darabig nem érezzük olyan erősnek, majd csak hónapok, évek múltán, gondolom, ilyesmi lehet a méhem reakciója, receptorai is még... Testileg nem kényelmes, és ilyenkor érint meg lelkileg is, mert olyan skizo az egész... Próbálom magnéziummal, néha kis vörösborral oldani, remélem, egyre ritkábban tér ez vissza, amíg nincs miért ill. kiért így cselekednie...

"A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt"


Bölcs lenne a méhem? :)  


 please-please-please.....

2013. április 2., kedd

Folytatás: remélhetőleg júniusban

Most jövök a kontrollról, a méhem, petefészkeim rendben, valóban túl vékony nyálkahártya képződött, nem volt minek leválnia (köszi Gabi, igazad volt!) Az esetem ismételten egyedinek hat, mert fogamzásgátló hatására ritka az ilyen vékony nyálkahártya-képződés - de már nem lepődtem meg. Ráadásul én csak amatőr módon azt gondolom, hogy van egyrészt a mesterséges hormonpótlás, és van a szerveim természetes mivolta - ezek együttesen adják ki a hatást, ami lehet hasonló másokéhoz, ha épp nem a mesterséges "akarat" érvényesül. De ezt azért nem említettem dr M-nek, azt viszont igen, hogy a mesi várt idején is elég sokat ittam citromlevet, elfelejtettem abbahagyni, de mondta, hogy biztos nem ittam akkora mennyiségben, hogy ekkora hatásmechanizmust váltsak ki.

No de a lényeg az, hogy ma újra szedni kezdem a fogamzásgátlót, és ha 1 hónap múlva nem jönne meg, akkor menjek hozzá, akkor váltunk gyógyszert egy erősebb hormontartalmúra. Ha megjönne, NEM kell mennem, mert most újra 0-án állunk, nem volt még ciklusom a missed ab óta, és legalább 2 vérzés kell ahhoz, hogy meglegyen a nyálkahártya épülésének periodicitása, hogy a következő inszeminációkor receptív legyen a minősége - ezt így magyarázta :)

 

Apropó inszeminácó, rákérdeztem, hogy mennyi kontingensem van még így nekem, hogy már volt 2. Azt mondta, hogy bármennyi, mert lenullázódott a "számláló" így, hogy egyszer már sikerült! :) A koromnál fogva természetesen azért ő max 3-at javasol. Azért ez megnyugtató, örülnék, ha inszeminációval sikerülne újra!

Említettem neki a stimuláció és tüszőrepesztés utáni cisztaképződés minimalizálását, hogy az első inszem gyakorlatilag felesleges volt emiatt. Azt mondta, egyátalán nem biztos, mert a petesejt kiszabadulhat, hogy a tüszőből ciszta válik. Nos ebből kiindulva felveti bennem még inkább a sárgatesthormon problémát, de még nem szaladtam ennyire előre, majd prof Glázzal való találkozás után elég lesz - hozzá be is kellene újra jelentkeznem, ill. növekedési hormonért is, back to the old routine...

Szóval a következő stimulációs kezdés remélhetőleg (ha lesz mesim e hó végén): Június 1. hete.
Inszemináció várható időpontja: Június közepe.
Teszt: Június vége.

 

Szóval már teljes erőből nyár lesz... Sajnálom azért, mert közel félév pottyant így ki. De ez egy spontán terhességnél is előfordulhat, elfogadtam, nem nézek visszafelé. Van 2 hónapom, lehet, hogy itt nem sokat fogok jelentkezni, még meglátom. Ugyanis kicsit függetleníteni akarom magam a témától, hogy ne érezzem az idő lassú múlását. Úgyis vannak terveim, munkában és privát egyaránt, ezen belül sport, vitaminok, coaching... Örülök, hogy nem egy bizonytalan 1 hónap múlva találkozunk és meglátjuk érzéssel jöttem el, mert akkor rövidtávon beszűkítene, hogy 1 hónap múlva reménykednék, aztán mégsem lehet kezdeni, így van konkrétan biztos 2 hónap szünet (vagy több, de hess, reméljük nem), és ezalatt sokmindent lehet csinálni :) Kár, hogy Sz-nak pont ekkor van kampánya, és pont júniustól tudnánk szabira menni, de akkor a babatervezés lesz a prioritás :) Sebaj, szívesen lemondunk az utazásról újra (Londonba szerettünk volna kiruccanni), de vannak itthoni teendőink, terveink, melyekhez egy hazai, itthoni pihenés is feltöltődés lesz...

2013. április 1., hétfő

Missed ab utáni első ciklus: ---

Bevetettem mindent: talpreflexológust, vörösbort, sétát, ülőfürdőt, termálfürdőt, piros gyümölcsöket (gránátalmalé, fagyasztott málna, szilva), mégsem kezdett új ciklust a csütörtökön megjelent pár csepp után a méhem. Arra gondoltam, hogy az egyfázisú fogamzásgátló lehet, túl alacsony hormontartalmú ösztrogénpótlás volt egy missed ab után, hisz a terhességből adódóan egy jóval vastagabb nyálkahártyától kellene megválnia - ha az ott maradt, ha nem műtötték ki teljesen - de ezt nem tudom pontosan. Csak sejtem, a műtét utáni vérzés jellegéből, mennyiségéből.

Olvastam, hogy vagy kevés vérzés vagy nagyon intenzív mesi normális ilyenkor az amúgy normális hormonrendszerű nőknél. Arra nem találtam szakirodalmat vagy legalább egy fórumbejegyzést, hogy fogamzásgátló mellett is normális lehet-e az előbbi tünet. Holnap mindenképp elmegyek vagy a SOTE-ra, vagy ha nem tudnának fogadni, akkor dr M privát rendelésére, és felvetem azt is, hogy a korábban szedett nagyobb hormontartalmú, 3 fázisú Trisequens nem lenne-e célravezetőbb egy következő ciklushoz nekem?? Sajnálom, hogy nekem nem jutott ez eszembe hamarabb, de nem gondoltam volna, hogy hatástalan lesz a korábban már szedett fogamzásgátló. Remélem, nem kell pl. műtétre mennem, hogy a méhem újra jól működjön... Az érdekes mindenesetre, hogy időnként megduzzad, fáj, mintha lenne még benne valami küzdés, de közben szépen megjelentek az első klimaxos tüneteim, a hőhullámok, a vizesedés, hisz már gondoskodnom kellene egy következő ösztrogénpótlásról...

Hát így vagyok most. Ez csak lelkileg foglalkoztat, fizikailag rosszul nem vagyok, migrén sem gyötört a hétvégén, a termálfürdő kiütötte teljesen. Így ma egész jól ment egy félnapos takarítás :)