2013. május 31., péntek

Kaáli időpont :)

Éjjel 4-kor feküdtem le a rendezvényünk után, de reggel fél 8-kor már keltem, elég szédülősen, derékfájósan az egész éjjel magassarkúban álldogálástól, így nem vagyok egy fittipaldi, de dolgozom itthonról. ÉÉÉÉÉÉS, az egyik legjobb barátnőm, aki bp-i Kaáliban lett terhes pár hete, nagyon jóban vagy az ottani asszisztenciával, és "kiverekedte" nekem náluk, hogy Krizsa doktorúrral MÉG MA beszélhessek :) Hívtam is iziben a vonalason, a barátnőmre hivatkozva tudták is, ki vagyok, kapcsoltak is azonnal, és beszéltünk!!!! Kérdezte, mely páciensén keresztül jutottam el hozzá, mert volt már több agyalapi mirigy nélküli kismamája is - hurrááááá! Viszont még konzultációra sincs most szabad hely nála, csak augusztus végére. Nem gond, mondtam neki, kivárom, úgyis most egy missed ab utáni első kezelésem még zajlik, úgyhogy megállapodtunk abban, az asszisztenstől kérek időpontot, és vár akkor bennünket :) Juhúúúú, meg is van:

Augusztus 22, 12:30

Addig pedig hátha A terv, azaz a mostani petelányaim úttörőként mégiscsak bevonulnak a SOTE történelmébe :)

2013. május 30., csütörtök

Instant helló

Ma egy egész napos konferencián csücsültem, az estét futással zártam (hű de nehéz volt ebben a furán langyos, álló levegőben), mert 1/nem mozogtam, mióta beteg voltam múlt-múlt hétvégén 2/ a vérnyomásom ugyan nem alacsony, de nem is magas (136/86 volt reggel), viszont minden ébredéskor (még akkor is, ha csak a kanapén is szendergek el) felszalad a pulzusom: reggel 90 volt még kávé előtt, félórára rá kávé után, tevékenyen csak 73. Mitől lehet? Pl pajzsmirigy alulműködéstől vagy vmi gyulladástól a szervezetben - ilyesmiket olvastam. Biztos ami biztos, az inszemig többet fogok mozogni, bár ez már holnap megdől: fél nap vezetőségi megbeszélés az irodában, kora reggel kezdünk, este: céges rendezvény, hajnalig. Brrrrr.... Mindeközben odabent: növekvő petelányokat érzek, mindkét oldalon. "Taft - és a frizurám még mindig tart" :)

B tervem ügyében a Kaálival még nem beszéltem, mert folyton rohanok, tárgyalok "nyitvatartási" időben, ez is brrrrr.... Talán holnap délután. Sz. hiányzik, csak futólag találkozunk, de már bújok is mellé, jó éjt!

2013. május 28., kedd

lelkesemese

Nem tudom, mi történt velem, ma rendre elmentem a vérvételre, majd rohantam egy tárgyalásra, majd vissza uh-ra, és dr M mosolyogva fogadott, hogy ő nagyon örül mindig, ha lát, de nekem ma még nem kellett volna jönnöm, majd csak jövő kedden :) Hát így jártam ma, lányos zavaromban túl korán mentem volna a petelányokra pillantani. Pedig nem is akarom siettetni őket! Most dolgozom ezerrel, abból a szempontból nem hiányzott ez a SOTE - II. kerületi tárgyalás - SOTE - iroda kanyar, hogy korábban keltem, és indultam útnak, pillanatnyilag elég álmos vagyok, plusz holnap egész nap egy konferencián leszek, így a munka mennyisége miatt is inkább jöttem volna be az irodába, most előrébb lennék... Pedig nem is kellett várnom a klinikán, most olyan flottul haladt minden. No de legalább dr M-el mindketten kacagtunk egy jót, és majd repetázom vv-ből a jövő héten, addig is hagyatkozom a fizikai érzésekre, ami szerint zajlik valami odabent, mert érzem: főleg baloldalt, ill. fájdogál a derekam. De ez most így jó :)

2013. május 27., hétfő

Motherland

Péntek este egy jó nagyot beszélgettünk egy barátnőmmel, kettesben. Már lehet, hogy van 1 éve is, hogy ketten ennyire jóízűt tudtunk beszélgetni, vagy lehet, hogy akár még régebben? Találkoztunk mi időközben természetesen, sőt, telefonon, emailen is sokat gondolunk egymásra, viszont mióta megszületett a kislánya, érthető módon, mint más családos barátnőm élete, az övé is egészen más bioritmusban lüktet az enyémhez képest. És persze az is hozzá tartozik, hogy mióta nehezedett a munkaköröm, sokkal komplexebb és dinamikusabb a nappalom, ezért annyira képes vagyok este elfáradni. Így én is kevésbé szervezek barátnős találkozókat a korábbi évekhez képest, amikor simán éber tudtam maradni este 8 után is 1-1 barátnős vacsorára vagy akár partizásra, fesztiválozásra. És ezzel párhuzamosan persze biztos öregszem is, és regenerálódásra vágyom a hajtós hétköznapok után. De valahonnan muszáj lesz energiát gyűjtenem, priorizálnom kell, ha család leszünk, nem engedhetek le, mint egy lufi. Pedig ugyanakkor annyi tervem és teendőm van, de fizikailag ezt lekövetni sokkal komolyabb logisztika, mint akár 5 éve. Persze akkor még Sz sem volt, és egyedülállóként pont fordítva történt, az esti programok töltöttek fel, a lehetőség, hogy na majd most találkozom esetleg életem párjával, lehet, hogy ez hajtott :) No de visszatérve a barátnőmmel történt beszélgetős estére, most sem voltam energiabomba, mikor eljöttem az irodából. De mégis annyira jó volt az esténk, alig tudtuk abbahagyni, annyi mindenről volt mit beszélnünk: család, munka, lehetőségek, gyerekvállalás, -nevelés, gasztronómia, utazások - kifogyhatatlanok voltunk témában. A fiatal pincér srác nagyon kedves volt, pont annyit jelent meg, amennyire kellett, nem zavart, de nem is tűnt el. Tapintatosan szólt, hogy hamarosan zárnak, amikor mi még javában azt gondoltuk, max 2 óra telhetett el (ez volt éjjel 11 előtt, és 7-kor találkoztunk)... Nem sokkal éjfél előtt értem haza, és még pörögtem, mint a búgócsiga, Sz. addigra bealudt, így nem voltunk egy energiaszinten, de nem is volt baj, bebújtam hozzá, és én is el tudtam gyorsan aludni. (Mióta a coachingon felelevenítettük az agykontrollos lelazulást, azóta itthon is bevetem, és kb 5 perc alatt elalszom minden este). Másnap is sokat gondolkodtam az esti barátnős nagy beszélgetésen, szeretem, ahogy inspiráljuk egymást :)

A hétvégét vidéken töltöttük, a szüleimmel, hugiékkal, A nagyimat is elhozta apu, Húsvét óta nem láttam őt. Haragudtam rá, ezért most először nem látogattam meg anyák napján, csak anyuékat. Ugyanis annyit bántotta akkortájt anyumat, hogy őszintétlen lett volna köszöntenem, ill. lehet, hogy nem tudtam volna megállni, hogy ne szidjam le érte, most először keményen. Nem szeretem azt, hogy anyu és apu annyit megtettek érte egész életében, "cserébe" annyira igazságtalan és ostoba tud lenni velük, pláne anyummal. Mindenkit negatívan kritizál, sokszor elfogult a kisebbik lányával szemben, és azzal is elő képes hozakodni, hogy megszülte, felnevelte, taníttatta a lányait, ezért jogot formál arra, hogy ugráltassa anyumat, és követelőzzön, miért nincs vele minden nap - pláne akkor, amikor anyu nem tud menni, pl. vigyáz az unokáira itt Bp-en a hugiéknál, és épp nincs ott a kisebbik lánya sem, a nagynéném. Mert senki nem nyitja rá az ajtót rajtuk kívül. Vajon miért? Mert mindenkit elmart maga mellől. De ez egy hosszabb történet lenne. Most, mikor megtudtam, ő is nálunk lesz, mégis vettem neki egy virágot - így utólag felköszöntöm alapon. Nem bántam meg, mert nem tudom, mi történt a nagyanyámmal: végig nagyon kedves volt, kesergés helyett nevetgélt nagyokat a dédunokáival, amikor látta, elálmosodtam a beszélgetésünk során, mondta, látja, fáradt vagyok, aludjak nyugodtan. Anyuval is kedves volt, odafigyelt rá, a büszkeségét, a kis kertjét is megnézte, igazi, törődő anyaként, nagymamaként, dédiként és anyósként viselkedett. Mi történhetett, nem tudjuk :) De igazi idilli hangulat volt. Nem tudom, hogy ki találta ki, mi alapján, nem tulajdoníttam neki nagy jelentőséget, de viccből mondtam is anyunak: lehet, hogy a szombati ún. 10 milliószoros nap miatt? :)

Tegnap délután elmentünk egyet sétálni, miután kisütött kicsit a nap. Eső után volt, egy erdőszéli játszótér, sportpálya környéki séta volt. Bementem az erdőbe picit, és megéreztem azt az illatot, amit utoljára gyerekkoromban éreztem, mikor a suli után a dalmatánkkal kettesben minden nap arra sétáltunk. Olyan mély érzéseket indított el bennem, ami megfoghatatlan, ehhez a buja növényzet, mint vizuális élmény, a többszáz madárka csicsergése, valami hatalmas impulzus volt. De nem az audiovizuális élmény volt benne a lényeg. Az anyaföld illata, amit gyerekként éreztem, azóta nem. The Motherland. Megindító volt.


Közben Sz. épp az unokaöcsémet kergette a közelben, annyira édesek voltak együtt. Sz. egyre inkább "apásodik". Már nem csúszik ki  szleng vagy csúnya szó a száján a gyerekek közelében, és annyira önfeledten tud velük játszani. Az unokaöcsikém pedig igazi tündérlala :) Persze tud rosszalkodni, de zabálnivaló a dumája, a fizimiskája. Az unokahugimmal is jól kijönnek, vele általában én értem meg jobban magam, de ez természetes is a lányos vs. fiús játékok, témák mivolta miatt. Sz.egy barátja is a szülővárosomban járt ma egy sportesemény miatt. Kicsit kimentem velük én is, majd a meccs után, aminek a jégeső és zivatar vetett véget, ő is betért hozzánk, ill. a szüleim házába. Nyüzsis hangulatban töltöttük a délutánt.

Apu is annyira jókedvű most. Nem véletlen, a múlt héten első helyezett lett az egyik kutyusunk a saját korosztályában de több fajta megmérettetésekor a lehető legnagyobb eseményen, a Bp-en rendezett világkiállításon. Azóta rengeteg hazai és nemzetközi gratuláció érkezik, és persze otthon díszeleg egy óriási serleg is :) A családi összejövetel is ő érte volt, a múlt héten pont a kiállításkor volt a szülinapja, így most köszöntöttük fel. Jó volt látni, mennyire jól van, pláne, ha belegondolok, 2 éve ilyenkor nem volt nyelési reflexe a stroke után, és még meg sem tudta kóstolni a szülinapi tortáját. De huss, ne is gondoljunk rá, mert egyre jobban van :)

Szép hétvége volt, Sz. is jól érezte magát, én is, ahogy most együtt, kettesben továbbra is :)
Végül, de nem utolsó sorban a stimulációs szurikat adom magamnak rendesen, ma volt a 3. Épp ma el is indult valami, nyilallgat főként a bal petefészkem, fáj a derekam. Kedden meglátjuk az uh mit mutat...

2013. május 24., péntek

Stimuláció No 6.

A kezdeti ellenállás ellenére kaptam mára időpontot, és bejutottam Dr M-hez. A telefonon az asszisztensnek elmagyaráztam, hogy nincs agyalapi mirigyem, ha a hétvége ösztrogénpótlás nélkül zajlik, elindul a klimaxom, és a méhemnek jobb, ha megadjuk a természet ritmusát :) Aranyos volt, hétfő helyett így ma 10:00-re adott időpontot. Péntekhez képest tényleg sokan voltak (a többségnek hó végén indulna a ciklusa?), de a fél folyosónyi ember végül nem is rá várt, úgyhogy nem éreztem magam egyátalán kellemetlenül, és csak +1 órát kellett várnom, hogy sorra kerüljek. Izgatott voltam végig, éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem, pedig 1 éve idejárok, de kimaradt 5 hónap, furi volt. Bent már lenyugodtam, pláne, mikor dr M megadta a zöld lámpát, az UH szerint teljesen rendben vagyok az újrakezdéshez :) Kedden megyek kontrollra, ma pedig már be is adtam az első Menopurt, úgyhogy helló petesejtek, itt a mami, ébresztő :)

Ha a petelányaim ugyanolyan ütemben ébredeznek, mint a terhesség előtt, akkor a menetrend a következő lesz:

Május 24              cd2        Menopur kezdés
...
Június 7                cd16       Menopur befejezés
Júniusi 8 szombat éjjel         Choragon
Június 10 hétfő     dpo1       INSZEMINÁCIÓ
... PUPO*...
Június 24 hétfő     dpo 14     teszt

*Eszter által idézett amerikaiak által használt kifejezés: Pregnant Until Proven Otherwise, azaz terhes, amíg annak ellenkezője be nem bizonyosodik :)

sáláláláláááá :)

2013. május 23., csütörtök

Jól vagyok!

Kedd este a Stadionban voltam Depeche Mode koncerten, amire túlórázás miatt nem Sz. jött velem, hanem egy barátnőm ill. a hugim és sógorom. Eredetileg állójegyeim voltak, de még be tudtam cserélni, mert a hétvége után nem mertem volna egy 2,5 órát végigcsápolni, -táncolni vagy akár csak -álldogálni. Így ülve nagyon kėnyelmes volt, de azért furi volt csak deréktól fölfelé ficeregni egy-egy ismertebb nótára:) A koncert a kevésbé ismert számokkal indult, legalábbis nekem, mert nem vagyok egy hardcore Depeche Mode rajongó, de a jegyeket ajándékba kaptam, és semmiképp nem akartam kihagyni, mert egyrészt már nagyon hiányzott egy igazi koncertélmény, másrészt ők a gyerekkorom része, emlékszem, általános iskolában pl. farsangkor videodiscoban csörögtünk a Just Can't Get Enough-ra. Most néztem vissza, konkrétan ez a szám 1981-es, akkor én még csak elsős voltam, de Dave Gahanék már 20 évesek! Le a kalappal előttük, frissek, energikusak, vékonyak, az énekes végig táncolt, közel 3 órán át szórakoztattak bennünket, és szinte teltház volt, hihetetlen még mindig a népszerűségük, holott már 50 felettiek, de ez cseppet sem látszódott! Pedig gondolom nem mindig éltek kímélő életmódot.

Tegnap este volt coaching is, most nekem nem volt olyan új hozadéka, melyek szavakba önthetőek, helyette inkább olyan hangulatba hozott, hogy itthon és ma is sokkal simábbak voltak az "idegszálaim", nem tudott senki semmivel kizökkenteni, felidegesíteni, pedig szeritnem Zen állapotban voltam előtte is. Arról beszélgettünk a coachingon, mennyire másképp tudnak dolgok a racionalitástól függetlenül alakulni, ha magunkban igazi harmóniát, stabilitást érzünk, ebben sokat segít, ha a mikrokörnyezetünk rendben van. Ugyan fáradt vagyok, mert még mindig sokat tudnék aludni, de JÓL vagyok, Sz-al is olyan kiegyensúlyozott most minden közöttünk, körülöttünk. Mindig is így éreztem, de most valahogy még jobb. Lehet ezt még fokozni? :)

Egy dologban próbált a coach meggyőzni, amiben én még várakozom. Szerinte Krizsa doktor elérésében ne a vonalas telefonos úton próbáljak a várólista végére kerülni, hanem beszéljek vele előbb, ha sikerül a mobilszámát megtudnom. Nem ismerem őt, és nem tudom, milyen őt ismeretlenül felhívni, amikor annyi páciense van, félek az elutasítástól. De attól is, hogy lecsúszom róla a nyári szabadsága előtt. Dilemma.

De addig is, még gyűjtöm az erőt, az ötletet, miként szólítom meg, van ám egy másik feladatom... Már tegnap délelőtt éreztem, hogy a méhecském készülődik, és ezt folytatta ma is egész nap. Ultra fáradtsággal, kissé megnövekedett éhséggel éreztem, most nem biztos, hogy szükség lesz itt bármilyen rituáléra :) Mire este hazaértünk a Spar-ból, én már szinte vonszoltam magam, de bizony bebizonyította, napra pontosan megjött, úgyhogy holnap reggel irány a SOTE... Remélem itthon van Dr M, már 2 hónapja nem találkoztunk, itt az ideje :)

2013. május 21., kedd

Sorstárs infók, B terv

Még pénteken beszéltem ám a Sorstársammal :) Nagyon kedves, aranyos hölgy, nem kellett harapófogóval kihúznom belőle az információkat, lelkesen mesélte több mint 1 órán át az egész élettörténetét, amiért nagyon hálás vagyok! Ő születésétől fogva oxigénhiányból fakadóan nem rendelkezik agyalapi miriggyel, és közel 20 éves volt, mire kiderült minden, milyen tünet miért van, és milyen hormon hiányzik. Hát nem volt egy egyszerű élete, de mára már ugyanazokkal a gyógyszerekkel, injekcióval ő is teljes életet él, mint én, csak közben már született 2 gyermeke, egy kisfiú és egy kislány, legutóbbi még csak 7 hónapos :) A számomra hasznos információk:
  • Igen, ő kapott mindkét terhességekor sárgatesthormont, egészen a 12. hétig! Méghozzá Duphastont – ez már egy fontos infó számomra. Kérdés, mikor mondjam majd én a dokimnak. Ha bizonyos, hogy terhes vagyok, vagy már a következő stimu előtt? Meglátom, a helyzet hogy hozza, mert nem akarok rosszabbat kiváltani az "okoskodásommal" 
  • Ő nem a SOTE páciense volt, csak a nagyon kezdeti vizsgálatokat kezdte ott el, de még nem is az AR osztályon. Ott találkozott véletlenül egy másik pácienssel, akivel beszélgetésbe kezdtek, és ő mesélt neki a Kaáliról és Krizsa dokiról. Mivel a Sorstársam nem kapott a SOTE-n elég infót indulásképpen, elbizonytalanodott, így ő is bejelentkezett a Kaáliba, a sztárdokihoz. A SOTE-ra akkor tért vissza, bár már nem az I-es, hanem a II-es női klinikára, amikor már biztos volt a terhessége, majd ott is szült Ács Nándornál. 
  • Ő nem császárral, hanem természetesen úton szült, az első babát oxitocin hormonpótlással, a 2. babát anélkül – emiatt csodájára is jártak. Mindkét baba 38 hetesen született, egészségesek, szépek :) 
Mindkét terhessége inszeminációval és elsőre sikerült, pedig az endokrinológián őt sem kecsegtették elsőre tuti sikerrel, hisz’ neki is csipkerózsika álmot aludtak a petelányai egész életében, ill. ő volt az egyetlen ilyen páciens. Ő mindenképp azt javasolta nekem, menjek át a Kaáliba, hiszen már "kitaposta" az utat, és nagyon jó a tapasztalata, ráadásul én már nem az első ritka eset lennék. Ő csak 32 éves, én 39, így természetesen az időfaktor miatt abszolút igaza van, jó is lenne azonnal lépni, viszont gondolom szinte minden alapvizsgálatot kezdhetnénk ott elölről, nem biztos, hogy a SOTE eredmények elegendőek lennének, mindez  időigényes, emiatt most nem szívesen várakoznék még pár hónapot, mert lassan eltelt félév az előző inszem óta. De az ő példája remek B terv, azt mondtam neki, hogy most a legkisebb idővesztés nekem az lenne, ha maradnék még 1 inszemináció erejéig a SOTE-n, hátha sikerül, hátha a progeszteronpótlással meg is tudnánk tartani. Ha nem, akkor irány a Kaáli! Azért időközben elkezdenék szívesen szervezkedni, de nem tudom, mennyi idővel jár egy átjelentkezés így nyár elején, vajon hónapokat jelenthet, vagy épp ellenkezőleg, szinte azonnal mehetnék? Mindenesetre ezt elkezdem feltérképezni, ha bárkinek van bp-i Kaálira váltási tapasztalata, kérem, ne tartsa magában :)



Mennyivel másabb érzés egy kézzel fogható eset, hogy nem érzem emiatt a betegség miatt egyátalán bizonytalannak az egészet! :) Az, hogy ki asszisztálja, mikor, és minőségi petelányok szabaduljanak ki, az másoknál is ugyanolyan soktényezős történet...

 Végül megbeszéltük, adok hírt magamról, bárhogy is döntök, bármi is történik velem, nagyon aranyos volt, és érdekelte, mint sorstárs, hogyan alakul majd az én életem, kismamaságom, anyaságom :)

Tartalmas Pünkösd hétfő

Tegnap a szombati legyengülésemet pihentem ki, olvastam, folytattam az Élő mátrix c. film nézését az erkélyen, de még mindig bele-bele aludtam a kimerültségtől, jól esett a félárnyákban szundíkálni. Sz. is olvasott, pihent velem együtt, ő a szobában, de láttuk egymást, ha ébren voltam :) Késő délután, még az esti vihar előtt elmentünk egyet fagyizni (én csak nyírfacukros gombócokat választottam), majd megnéztük a Sashalmi sétányt, ahova legutóbb Sz. ment futni. Nagyon kis kultúr környék, nem is tudtam, hogy már elkészült, utoljára még munkálatok közepette láttam pár éve. Mivel nem errefelé éljük a mindennapi életünket, hiába csak 10 perc tőlünk, sem hét közben, sem hétvégén nem keresztezi az utunkat. Tudtommal ez a kerület legmagasabb pontja, egy magasságban van a Gellért-heggyel, ami most látszott is, mögötte a közelgő viharfelhőkkel. Az egész park többgenerációs, voltak picik és nagyik, görkoris kamaszok, futó fiatalok, középkorúak, a futópálya mellett vannak különféle pályák, ahol kosarazni, pingpongozni, skateboardingolni lehet, volt, aki sárkányt eregetett, volt, aki függőágyat feszített ki, és abban pihent, a kutyák a saját kis kutyafuttatójukban szórakoztak kisebb akadálypályákon és egymással, a gyerekeknek pedig egy szupi játszótér is van, ami egy kisebb kalandparknak is betudható. Azt hiszem, én is tervbe veszem, hogy elfussak idáig és körbe, bár akkor kb. dupláznom kell a távot, és emelkedő is van benne, de úgyis most 2 este programom lesz, és csütörtökig szerintem visszatér a futóerőm is :)


vegyesen saját képek és neten találtak, mert gyorsan sötétedett

Ma a tegnapi pihenés után újult erővel ébredtünk. A reggelt még olvasással ill. a film befejezésével elidőztük, de utána belefogltunk egy kisebbnek induló takarításba. De a nap ahogy sütött be, a porszemek még szembetűnőbbek voltak pl. az ablakon, így végül még ablakpucolás is lett belőle a folyamatos törölgetés, mosás, teregetés, vasalás előtt. Összesen kb 5-6 órán át meg sem álltam, komolyan nem értem, utólag parás p**ának érzem magam a tegnapelőtti történtek után, ma hogy bírhattam ennyire?? Szerintem a láz és a 2 nap nonstop pihenés teljesen kipucolta a bacit. Ahogy haladtam a helyiségekben előre, utánam Sz. porszívózott, a végén még fel is mostam, no és ma is beiktattunk egy cukrászdát zárásképpen: most a kerületi sztárcuki következett, a Vári cukrászda, ahol ma is nyírfacukros édességet választottam, csak ma egy csokis málnaszeletet.

Most hajmosás után vár a friss ágynemű, holnap egy Depeche Mode koncert, szerdán elvileg egy coaching, úgyhogy ha nem is stressztől, de nyüzsis csonkahét következik :) Ja és ma vettem be a 3 havi fogamzásgátló adagom utolsó darabját, a hét végefelé újra mesicsalogatásba is kezdek, és lassan hívom a SOTE-t, hogy is rendel a héten és jövő hét elején Dr M...

2013. május 19., vasárnap

Ügyelet, kistarcsai kórház, újra itthon

Az egész péntek éjjel kezdődött. Még este pedig az egész heti fáradtságon kívül nem volt semmi bajom, még akkor sem, amikor az éjszakai postára elmentünk feladni az adóbevallásom, és még a vihar előtt bevásároltunk pár apróságot hétvégére. Fürdés, fekvés, alvás. Hajnalban ébredtem fel a szaggató hátfájásra és teljes al- és felhasi fájdalomra, ill. arra, hogy nem tudom a vacogást abbahagyni. Kimentem pisilni, vizet inni, visszafeküdtem, Sz. megijedt, mitől csattogtatom így a fogam. Vmi tetanuszt emlegetett az éjjel félálmában, hozzábújtam, felmelegített, de éreztem, hogy ebből bizony láz lesz, és nem tudom, hogy fogok tudni vele menni a családjához vidékre. Idős nagymama, kismama sógornő, 1,5 éves unokahugi és persze magamra nézve is, hogy fogom kibírni az egész napos zötykölődést? Mindegy, visszaaludtam kisebb-nagyobb fájdalmak közepette, reggelre belobbant a láz, 38,5-ig felkúszott. De nem vettem be lázcsillapítót, nekem kb 5-6 éve lehetett utoljára lázam, azóta sosem, ami nem jó, mert ilyen esetben az immunrendszer természetes ellenszere a bacikra, vírusokra. Jól is tettem, mert 2-3 óra után lement magától. Sz. végül elment a családjához, és estére vissza is jött hozzám, szegénykém jól elfáradva. Még tanakodtunk 1-2 órát, mi legyen, mert ugyan napközben tudtam sokat aludni, de a has- és hátfájás nemhogy múlt volna, hanem még kiterjedtebb lett, már a vállaim is fájtak, a felső hátrészem is, megijedtem... Végülis este 9 körül elmentünk az tizenhatodik kerületi ügyeletre, ahol megtapogatott a dokinő, a vakbelet ő nem gyanította, kaptam tőle egy antibio receptet és beutalót a kistarcsai kórházba, ami 24 óráig érvényes. Tanácsként: jegeljem a hasamat. Először hazaindultunk, de rájöttünk, jobb, ha még most elmegyünk a kórházba, mert sokkal nem lettünk okosabbak. Miután a kórháznál nem volt még településtábla, azt hittük, az valamelyik bp-i kórház lehet, elmentünk mellette, aztán hirtelen mégis Kistarcsán találtuk magunkat, ráadásul valami falunapok voltak, épp az R-Go színpada mögötti úton tanakodva tekeregtünk, hogy jutunk vissza. Akkor már nagyon fájt mindenem, szegény Sz. is annyira nyűgös kezdett lenni. Szürreális volt az egész. Szerencsére kb 5 percen belül ott voltunk, nem volt vészes az eltévedésünk. A kórház sürgősségi osztályára csak úgy mehettünk, ha eleve volt ügyeleti beutalónk. Jó tudni, hogy ide másképp be sem léphetnénk. A szokásos taj kártyás regisztráció után volt egy kis várattatás egy nem túl barátságos előszobaszerűségben, ahol mindenféle jogok és kötelezettségek között még az is ki volt függesztve, mivel jár, ha valaki erőszakosan cselekszik. Gondolom, történhetett ott már egy s más a fájdalomtól vagy várakozástól fejvesztett páciensek részéről. Szerencsémre nem volt épp semmilyen más eset, így kb 10 perc után szólítottak is a szomszédos szobába. EKG, vérvétel 1 órán belüli eredménnyel, vizeletvizsgálat, újabb hastapogatás, előző betegségeim, műtéteim, gyógyszerszedésem felsorolása, regisztrációja, majd beutaló a hasi UH-ra, nőgyógyászatra, sebészetre. A félig sötét, teljesen üres kórházi folyosókon mindenhol azonnal fogadtak, senki sem volt túl barátságos, de annál gyorsabb és határozottabb, megnyugtató volt, hogy haladunk. Így is persze közel éjfél volt, mire végeztem. Közben jött egy család, az egyik gyerkőcön kullancscsípés volt, Sz-től kérdezték, mi a teendő, neki belefért a várakozási idejébe a tájékoztatás, majd utánunk közel éjfélkor egy anyuka érkezett sírós kb 5 éves kisfiával. Nálam a mechanikai vizsgálatok eredménye, a hasi és a nőgyógyászati UH negatív lett, kicsit magas volt a pulzusom és vérnyomásom, a vérvétel, vizeletteszt eredménye viszont kissé "balra" tér el, és egyértelmű, hogy egy közepes erősségű gyulladás van a szervezetben. Bent akartak tartani, hogy reggel újabb vv és vizeletteszt legyen. 3-szor is megkérdezett az orvos, hogy biztos, el akarok menni? De saját felelősségre eljöttem, mert inkább Sz-al legyek 1 szobában, inkább a saját kényelmes ágyunkon, minthogy idegennel és egy kényelmetlen kórházi ágyon, ráadásul kórházi hálóingben, amiben tuti fáznék, és az most nem hiányzik. Elmondták, hogy a sebészetre jöjjek vissza, ha rosszabbul lennék holnap reggel. Már annyira túl voltunk fizikai határunkon mindketten, hogy arra nem volt erőm hazaérkezéskor, hogy egy kád fürdő után a konyhában megegyem a vajas kenyeremet, amit Sz. kikészített, hanem először erőt kellett gyűjtenem hozzá pár percig az ágyban fekvéssel. Utána a kenyeret is szinte fekve ettem meg. Persze egész nap nem ettem, egy piritós csúszott le a torkomon ill. víz. Alvás előtt még bevettem egy Algopyrint, miután bizonyossá vált a gyulladás, és nyomban elaludtunk. Reggel ébredtem csurom vizesen az izzadtságtól, viszont fájdalmak nélkül :) Még elég gyengécske vagyok, de itt fekszem a kis napozóágyamon az erkélyen, és ez most így jó. Sz. is eléggé kimerült, így ma még pihenős napunk lesz.

Amit én kikövetkeztettem az egészből: kedd este a konferencia után éjjel 3-ig beszélgettünk a kollégákkal egy erkélyen, mivel ők cigiztek közben. Be voltunk ugyan jól öltözve, pokrócokba burkolva, de mivel előtte hétvégén is dolgoztam, alig pihentem, így eleve alvásdeficittel indult a hetem, erre még azzal rápakolhattam, hogy fáztam is azon az estén, de nem foglalkoztam vele eléggé, mert nem egész testemben, csak annyira, hogy éreztem a derekam. A petefészkeim miatt kicsit így utólag látom, felelőtlen voltam. De szerencsére nem nőgyógyászati és légúti megfázás lett belőle. Szerintem a vizelettesztből kiindulva a veséim fázhattak meg, és a fáradtságom miatt teret adtak ennek a bacinak. Nem szoktam még hozzá, hogy mióta tavaly elindultak a stimulációk fázósabb lett az oldalam, a hasam. A másik, hogy nekem elég érzékeny néha az emésztőrendszerem, és ha baci vagy vírus támad meg - ami nálam kizárólag kialvatlanságkor fordul elő, akkor fáj a gyomrom. De most nem gyomorfájással indult, hanem az egész hasam, megijedtem, nehogy vakbél, epekő vagy hasnyálmirigy-gyulladás legyen a tünetek mögött, és így nekimenni egy 2 napos munkaszüneti hétvégének, nem túl biztató. A sebészeten lévő dokival beszélgettem is erről, hogy mely hasi problémák okoznak ilyen mértékű hátfájást: epe, vese, hasnyálmirigy. Ő egyébként végzett olyan tesztet rajtam, a hasam egy ponton nyomásával, hogy közben a jobb lábamat kellett emelni, és ha lett volna szúró érzés, az utalhatott volna vakbélre. Még beszélgettünk a mellékvesékről is, hogy még az is lehet, erre rá fogok kérdezni az endokrinológusomnál, vajon milyen vizsgálatok léteznek a vérvételen kívül ezekre a szerveimre? A Klion-ra rákérdeztem, szerinte váltsam-e ki, amire az ügyeleten kaptam receptet. Ő nem javasolta, hogy kigyilkoljam a teljes bélflórámat, Sz. mondta is nekem, hogy ő ezt tudta, hogy az ügyeleten egyfajta megnyugtatásképpen kaphattam. Mindegy, nem foglalkozom vele, pontosabb diagnózis hiányában nem akartam én sem kiváltani. Annak azért örülök, hogy mind az epém, mind a hasnyálmirigyem rendben, ez utóbbi enzimeit is nézték a vérvételen, és természetesen legfőképpen annak, hogy a petefészkeim és méhem is teljesen jól vannak.

Még sosem fordult velünk ilyen elő, mióta Sz-al közel 4 éve együtt vagyunk, hogy ennyire fáradtak és kimerültek legyünk, hogy nem tudunk reggel felkelni. Fél 11-kor éreztük azt, hogy na reggel van, pihentünk egy nagyot, és még akár tudnánk is folytatni :) Annyira hálás vagyok neki, mert teljesen kipurcant a tegnapi kb 400 km-es vezetéstől majd a velem kapcsolatos izgalmaktól, logisztikától. Végig hősiesen jött velem :) A kistarcsai kórház furi volt, nem volt túl bizalomgerjesztő elsőre, de végülis mindenki korrekt és határozott volt, minimális várakoztatással. Remélem, ez a baci vagy vírus 1 héten belül eltűnik belőlem, az, hogy ma "reggel" már nem utal fájdalom nagyobb gyulladásra, biztató. Ami persze nem jelenti azt, hogy most hegyeket tudnék megmozdítani, mert remegek kicsit, de már ez is mérföldekkel jobb a tegnapi fájdalmaktól, amik nem hagytak nyugodtan aludni sem, ezért voltam annyira fizikailag kikészült. Meglepő volt, hogy egyik napról a másikra, oly hirtelen estem le a lábamról. Tanulság (nekem továbbra is, ha stresszes napjaim, heteim vannak) az immunrendszerem védelmében: aludni, aludni, aludni!!!

2013. május 18., szombat

Itthon, betegen

Ma nem tudtam Sz-al a családi látogatásra menni, itthon maradtam, szinte átaludtam a napot. Éjjel ugyanis arra ébredtem, hogy annyira vacogok, hogy nem tudom abbahagyni, fáj a hasam és a hátam. Sz-t is felébresztettem a fogcsattogtatással, próbált felmelegíteni. Szinte semmit nem tudtam aludni. Reggelre már 38,5 volt a lázam, ami azóta magától lement, de az egész hasam, hátam továbbra is fáj, és a fejem is becsatlakozott. Nem nagyon tudok enni,  az egész olyan gasztroenterológiai eredetű lehet, bár se hányingerem, se hasmenés vagy ilyesmik. Sz. már úton van visszafelé a családi turnéról, nem mer egyedül hagyni. Lehet, hogy ügyelet lesz belőle, amitől tartok, mert mit tudnának ügyeleti úton kideríteni? Miért pont hétvégén, miért pont munkaszüneti napok előtt törtenik ez? Tegnap semmi előjele nem volt, én nem is szoktam beteg lenni :( Félek, nehogy pl. hasnyálmirigy gyulladás vagy epeprobléma legyen. Nem normális, hogy nem múlik, és az egész hátam, fel- és alhasam is fáj. Nemsokára itthon van Sz, meglátjuk...

2013. május 17., péntek

L'Odyssée de la Vie

Rena ajánlotta ma, tetszik! Szeretem az ennyire részletgazdag biológiai utazásokat, pláne most ebben a témában:


Coaching 4, Csibék, Sorstárs hívás előtt

Újra itt vagyok, eseménydús 2 hét volt. A múlt hét minden reggele futással telt, már a 2. alkalom után éreztem a hatását, és most nem izomlázat, hanem azt, hogy ÉLEK, hogy minden sejtem élvezi a tavaszt, az akácfaillatot, ami végigkíséri az utamat.

Minden este volt valami programom, pl. céges mozi, ÖTYE a legrégebbi barátnőkkel, egy újabb coaching. Ez utóbbinál mivel semmi időm nem volt akkor leírni a részleteket, mint az előzőeknél, így most gondolkoznom kell, mi is zajlott. Eleve nagyon felajzott állapotban érkeztünk, munkahelyi felháborodásoktól átitatottan, így beletelt a coachnak bennünket lehiggasztani, ami agykontrollhoz hasonló módon történt, sikerült is. Először kellett mesélni mindannyiunknak, mi változott az első foglalkozás óta, mivel értem közelebb a céljaimhoz. Elégedett volt. Én is. Ezeket foglaltam össze:
  • Testi felkészülés a következő inszemináció előtt: golfozom, futok, újra adom a növekedési hormont, szigorúbban étkezem - ezen azért van mit javítani.
  • A körülöttünk lévő élettér növelése: ez elsőként az erkélyem csinosítgatása volt, imádom, hogy van, mégha nem is használom most intenzíven pihenésre. De minden reggel locsolgatom a növényeimet, a száraz elvirágzásokat leszedem, egyszerűen jó kilépni a lakásból oda akár este, akár reggel, és ápolgatni a "csemetéimet" 
  • Lelki felkészülés: a lelki fájdalmon túl vagyok, már nem szorul össze a szívem Bambino-ra gondolván. El tudtam engedni, és már a következő reménysugárra gondolok... A méhemmel "felvettem a kapcsolatot", melynek és a golfnak eredményeképpen a missed ab utáni 2. hónapban lett ciklusom.
  • Célom volt egy belföldi vagy külföldi konkrét esettanulmányra vagy aszerinti javaslatra az endokrinológusomtól, hogy a következő inszeminációra új és konkrét információkkal felvértezve mehessek, mit kell egy agyalapi mirigy nélküli kismamának az első trimeszterben kapnia, azaz nekem mit kell majd kapnom. Sikerült, megkaptam az elérhetőséget ahhoz az anyukához, akinek nincs agyalapi mirigye, és mégis van 2 gyermeke!
  • Felismerések: voltak, vannak azóta is, még alakulóban az ezzel kapcsolatos döntéseim, irányaim. Van benne karrierre és családra vonatkozó is: már nem "csak" a kismamaságig tervezek, hanem utána is vannak irányok, melyek lehet, hogy picit másképp alakulnak a sors közbenjárása révén, de mintegy vezérfonal biztosabb jövőbeni, de már látható nyomvonalat adnak a tudatomnak. Boldogabb, magabiztosabb vagyok a lehetőségek, ötletek átgondolásától és megvalósíthatóságától.
 A fő célomra eddig nyilvánvalóan nem volt mód, de ez az út kihagyhatatlan hozzá.De a centit továbbra is vágom, és kis félelemmel fűszerezve, de annál nagyobb várakozással várom a május végét, június elejét, vajon kapunk-e zöld lámpát a folytatásra...

A coach megállapította, nagyon sokat sikerült tennem, és azt is látja, mennyire sensitive, fogékony vagyok a tudatalattim használatában. Szerinte nem is tudom, milyen erő van a kezemben ezáltal. Mondtam neki, nem ő az első, aki ezt mondja, sőt, érzem is, hogy képes vagyok ezen javítani, használni, de hogyan? :) Ezért is vagyok nála, a felismerések jönnek úgyis, és ezek valóban voltak, vannak.

A múlt hétvégén találkozott 7 BlogCsibe is, aminek rettentően örültem, nagyon vártam. A hűvösebb, szelesebb időjárás ellenére mi azért ragaszkodtunk a piknikhez a Kopaszi-gáton:) Készültünk ezzel-azzal, a konyhatündérek glutén-, tej és cukormentes finom házi sütikkel, mert nem akartunk a pl. laktóz, glutén, IR diétáink miatt beülni valahová, ahol nincs mindenkinek megfelelő harapnivaló, így csak amikor már nagyon fáztunk, akkor ültünk be a legközelebbi helyre egy forró teára vagy levesre. A lányok mindegyike nagyon szimpatikus, a kezdeti fizikai ismeretlenség miatti izgatottságot a blogból adódó ismertségünk és a közös téma gyorsan áthidalta, és szerintem tudtuk volna még következő napestig is beszélgetni. Várom a következő CsibeTalit, amikor a most hiányzók is be tudnak kapcsolódni :)

A múlt hétvégén 2 nagyobb munkaprojektem is véget ért, és persze összetorlódtak a következő közepesek, mert közben volt egy vidéki 2 napos konferencia is, ami esténként sem a korai lefekvésről szólt, hanem a networkingről, nagy beszélgetésekről. Így ezen a héten nagy bánatomra kimaradt a futás, a talpreflexológia (szegény Csabit elfelejtettem a múlt héten, pedig be voltam jelentkezve), a masszázs is. Úgyhogy minden nap előre vagy utólag dolgoztam többet, viszont elhatároztam, még hétvége előtt felhívom a Sorstársamat...

2013. május 15., szerda

A sejtek tudattal rendelkeznek

"Dr. Bruce Lipton, az új biológia megalkotója harminc éven át kutatta a sejtműködést, mire a hagyományos orvosi útból kiindulva ráébredt, hogy a sejtek egyfajta tudattal rendelkeznek, amivel lehetséges kommunikálni, ezáltal úgy a sejtekre, mint a genetikai programokra képesek vagyunk a saját tudatosságunkkal hatni."


Érdekes, és valahol alátámasztja, amit tapasztaltam a méhemmel. A linkeken található filmekre is kiváncsi vagyok.

2013. május 13., hétfő

Bekukkantás

Annyi mindenről szeretnék írni, de alig, hogy vége lett egy nagyobb munkaprojektemnek szombat este, ma az irodai utolérés volt a fő prozsé, holnap reggel irány egy vidéki 2 napos konferencia, szóval nem vagyok valami blogger-kompatibilis mood-ban. Pedig úgy hiányzik! A hétvégém fénypontja vasárnap délután az első Csibetali volt, a lányok már sorra leírták, kinek milyen benyomása volt az első 7 fős randinkról, és én is úgy szeretném, de így éjfélhez közeledvén vár a még üres koffer, hogy bepakoljak a hajnali kelés utáni kora reggeli induláshoz! Folyt. köv, amint visszatértem itteni önmagamhoz!

Addig is itt a LÁNYOK írásai, hogy telt az első találkozás Eszterrel, Ritával, Audrey-val, Est-tel, Popival és Kretty-vel! Várom a következő találkozót!

 
majdnem mi :)

2013. május 6., hétfő

Esőillat, futás, színek

A golfot a héten kénytelen vagyok hanyagolni, mert minden estém, még a hétvégén is full time foglalt lesz. Lesz benne munkarendezvény 3 is, de lesznek nagy létszámos baráti találkozások is, szintén 3 :) Közben mivel irtó dühít, hogy nem moccannak a kilók lefelé, így egyetlen mentsváram a futás. Ma az esőillattal teli levegőn, még épp hogy sötétedés előtt kiszaladtam futni, Sz. is pont ma joggingolt, csak ő 1 órával előbb volt itthon, így pont váltottuk egymást.

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy plusz 5 kg van rajtam Karácsony előtthöz képest, nem fáradok el a szokásos futó útvonalamon. Míg tavaly legalább egyszer meg kellett állnom, sétára váltva, most simán lefutottam a szokásos útvonalam. Bár akkor - számomra ma is rejtélyes módon - még magas vérnyomással küzdöttem, így az is befolyásolhatta az erőnlétemet. Emelni fogom a távot, mert így úgy érzem, nem hat. Ma este még nem akartam, mert azt hittem, ez az érzés csalóka, mert ha leállok, össze fogok zuhanni. De nem :) Egy bökkenő van még, hogy rettenetesen nehezen veszem rá magam a munka mellől, hogy elinduljak. De ha már sikerül átöltözni, akkor nincs megállás bennem, ez euforikus érzés - azt hiszem, ez fog inspirálni a cél, vagyis a kilók leadása mellett. Mivel a hét ilyen sűrű, reggelre ütemezem át, feltéve ha nem lesz az időjárás olyan armageddon, mint ma délután. Ugyanis a villámtól félek, tavaly le is égett egy épület a közelünkben, belegondoltam, a golfpályán pedig pláne nem mernék kint lenni az ütővel a kezemben villámhárítóként! :)

Futás után pedig mi esett még nagyon jól? Hogy a tegnap végleg elkészült erkélyünkre kiléphettem! Sz. a tegnap vásárolt asztalkára már pakolászott is :) Jó érzés, hogy egy kis plusz harmonikus térrel több a lakás... A fagyi- / macaron színek - mint amilyenek a kültéri kaspóim és mécsestartóim - továbbra is a kedvenceim, egyre több munkaprojektemben is megjelennek :) Ráadásul Sz. is rákapott a színekre, egyre több pólója, pulóvere "bevállalósabb" (de még nem nőies), mind a frissen lebarnult arcához különösen jól áll. A színesedés körülvesz :)

2013. május 4., szombat

Amikor a gólya a munkahelyem kéménye körül kering :)

Pár hete írtam, hogy körülvesz a babásodás a munkahelyemen, 2 kolléganőm egyszerre jelentette be. Ez azóta tovább fokozódott: annyira vigyorgunk rajta, mert az egyik új gólyahír az a férfi kollégám életében jött el, aki nagy bulizós, nőcsábász volt még pár éve, most pedig - teljesen spontán - ikreket vár a barátnője! Már ezen fetrengtünk a nevetéstől, mert alig tudjuk öt apukaként elképzelni, ráadásul duplán! Tegnap pedig egy hozzám és a munkakörömhöz is közel álló kolléganőm hívott fel, hogy mostanában mindig elkerüljük egymást az irodában, és mindenképp szeretné, ha tőle tudnám, hogy "öregasszonyként" újra anya lesz! Úgy vigyorogtam mint a vadalma, visongtunk :) Mesélte, annyira sajnálta, amikor meséltem neki a missed ab-ről, és milyen kár, hogy a másik 2 kolleginával mi 4-en nem egyszerre megyünk szülni, de említette azt is, hogy nemrég ő is átélte a missed ab-et, csak nem mesélte. "Felszólított", kövessem én is őket mihamarabb! :) Rajtam nem múlik, már csak 3 hét, és - ha a méhem újra kooperál velem (persze, hogy fog) - megyek kontrollra! Addig még a sorstársammal is beszélek - ez a mostani túlórázós időszak miatt még váratott magára. Vágom újra a centit :)

2013. május 2., csütörtök

Green

A menstruációm szépen lezajlott, sőt, mikor már azt hittem, 3 nap után, hogy vége, 1 napra vissza is tért, úgyhogy meg vagyok vele elégedve :) Így nem mentem el UH-ra és konzultációra, hanem automatikusan elkezdtem szedni a doboz 3. és egyúttal utolsó havi adagját. Nagyon bízom a méhemben, hogy 1 hónap múlva legalább ilyen szépen fog működni, és dr M rendben fogja találni az újrakezdéshez...

A golfozás (és a többi rituálém) nem csak az ehavi ciklusomat hozta meg, hanem a több hónap kihagyás utáni a kedvemet, hitemet abban, hogy újra fel tudom venni a tempót, és indulhatunk egy május 1-i versenyen, életem első 18 lyukas versenyén. Az 1 év alatt, mióta elkezdtük ezt a sportot, eddig csak 9-et mertünk bevállalni, ugyanis 9 pályát lejátszani egy 3-4 fős flight-ban kb. 4-5 km, és 2,5 óráig tart. Kedden Sz teljes nap, én fél nap szabin voltam, el is mentünk gyakorolni, így kora reggel kettesben elkezdtük a 9 pályát lejátszani. Párszor kizökkentettek bennünket, Sz-nak volt egy idegesítő munkatelefonja, mentálisan kiesett, nem mentek úgy az ütései, de csak egy darabig, azért ráparancsoltam, némítsa le a mobilját :) Engem pedig a pályafenntartó fűnyíróautók zúgása zavart, amikor pont mellettünk haladtak el - pedig isteni fűnyírás utáni illatot hagytak maguk mögött, de mégsem sikerültek abban a zajban az ütéseim. Sebaj, a kedd délelőtt csak bemelegítés volt, utána rohantunk haza, mert munka következett, egyrészt minden függő emailre válaszoltunk (persze a szolgáltatónál pont aznap volt órákig tartó javítás - de szerencsére van egy mobil internetünk), másrészt nagytakarítottunk. Megfürdettem az összes szobanövényemet is, kiraktuk az ágyneműt az erkélyre a napra, a szokásos törölgetés, porszívózás közösen, majd bevásároltam, és kb éjjel 11-kor ültünk le először. A bevásárlás már eléggé estére tevődött, így a "last minute" lakossággal egyszerre érkeztem a tecsóba - sosem szoktuk így szervezni, és lehetőleg nem is fogjuk: óriási volt a tömeg, a kenyérért kb 50-en álltak sorba, egy árva zsömle sem volt, így az elősütött, de itthon kb 8 perc alatt készre süthető pékáruból választottam tartósítószer nélküli bagettet - nem volt olcsó, de finom lett, és nem volt műíze. Még este ugyan hulla fáradtak voltunk, de az orgonaillattal teli levegő és az egyébként máskor csak hajnalban hallható jellegzetes madárcsicsergés kicsalogatott a nemrég újonnan berendezett erkélyünkre, ahol mécsest gyújtottam, és tableten végigolvastam a blogos elmaradásaimat. Majd' elaludtam, olyan finom érzés volt kint pihenni. Aztán a frissen felhúzott ágynemű ugyanígy elringatott bennünket :)

Ma reggel elég volt kicsit később kelnünk, megsütöttem a bagettet, megreggeliztünk, elkészítettük a napi szendvicsadagunkat is, és irány az egyik vidéki golfpálya, ahol du. 2-kor indult a verseny. Nagyon sokan jelentkeztek, így a 3 fős flightok helyett 4 fősek lettek, ami picit lassította a tempót, de a szokásos golftársunk mellett egy jófej ázsiai profi társunk is lett, aki nagyon szépen húzta az iramot. Így is este fél 9-re értünk a végére, pont be is sötétedett. Ez az idő előtti kánikula jól kiszippantotta az energiánkat. Mondja bárki is, hogy könnyű sport ez, kizavarnám egy ilyen szinteltolásos kb 10 km-es menetre, ahol végig koncentrálni, és társunk ill. saját eredményünket regisztrálni is kell. Én kb egy 25 km-es Tátra túra után fáradtam el ennyire, ahol kb 20 fokból indultunk és 0 fok és hó volt odafent még jó pár évvel ezelőtt barátokkal. No ez attól még durvább volt, de iszonyat megérte, érzem, hogy élek, szinte minden porcikámat átmozgatta, szép színünk is lett, persze csak amit a piquet póló és a rövidnadrág engedett, és persze a táj is teljesen kiragadott a fővárosi hangulatból, a tömegből és a munkaőrületből, ami nekem kb május közepéig, Sz-nak június közepéig tart. Volt olyan pálya, ami nagyrészt egy tóból állt: csak az elütőhely volt száraz ill. a tó másik oldalán a green a zászlóval a lyukban. A labdám beleesett a tóba, placcsant párat, de mázlimra a szélére érkezett, ahonnan végül kipattant a fűre :) Készítettem pár fotót, de a nagy iram miatt nem időzhettem a beállítással a legjobb pillanatokban, így mások által készített képekkel illusztrálom, hogy mi is mit láttunk magunk körül. Ehhez békák hangja, kacsák hápogása, fácánkakas rikoltozása, lila orgonabokrok illata, pár órán át perzselő nap, majd harapnivaló levegő és pázsit, most pedig kellemes - semmit nem tudnék most arrébb tenni - fáradtság: azt hiszem, nem kell ringatni ma éjjel sem, hogy elaludjunk :) Az eredményhirdetést nem vártuk meg, mert így is este 10 után értünk haza, a társaink valamelyike majd értesít, ha túl jó eredményt értünk volna el :)