2013. június 28., péntek

Coaching vége, Kahi, Kapcsolatanalízis

Ma már az ösztrogénhiány okozta migrén és jó pár hőhullám előfordult, ugyanis hét eleje helyett csak ma kezdtem el a fogamzásgátlót. Egyrészt a nyaralás utánra szeretném ütemezni a mesit, mert elé már nem fér be, ott pedig nem lenne szerencsés azért sem, mert végre tengerhez megyünk, másrészt egy cikluseleji kontrollra beneveznék, már itthon. Azért sem rögtön kezdtem hét elején, mert a petefészkeimet a héten elég sokszor lokalizálni tudtam, éreztették jelenlétüket, bizonytalanná tett, vajon miért, most elvileg pihenniük kellene. Leginkább tegnap coaching idején éreztem, amikor újra a napi rohanásból, rutinfeladatokból és örökös onlányságból órákra kikapcsolva ültünk a szeánszunk utolsó óráján. Összegezte rólunk a coach egyénenként, kinek milyen a racionális és tudatalatti énje, ki milyen fejlődésen ment keresztül március óta, amikor még nagy hóban érkeztünk az első előadásra. Nagyon érdekes jelenséget vettem észre magamon, a coaching ezen elemző része alatt mint 2 tűzgolyó, szinte fájóan éreztem a petefészkeimet, még a nadrágom is átforrósodott az alhasamon, ezt hangosan jeleztem is, mire a coach konstatálta, az fáj, ami élni akar, majd átsuhant az agyamon, mi lenne, ha nem szednék semmit ebben a hónapban, vajon ez a jelentős forró érzés mitől lehet. De mára átváltott a szervezetem klimaxos tünetekbe, így nem indultam el a kísérletezgetés irányába, bevettem az első tablettát. Azért lehet, elmegyek jövő pénteken egy sima uh-ra, nézze meg dr M, ha esetleg ciszta munkálkodna vagy -ott volna. A coachingra visszatérve a tanárunk úgy összegzett, hogy az egyes gyakorlatokból látta, nagyon jól használom mind a racionális oldalamat, mind a tudatalattimat, mint egy nagy hullámok között kormányozó hajós, aki tudja a célját, és erősen fogja a kormánykereket, de nem fél elengedni, hogy a hullámokra bízza az előrejutását, ami persze jelenti azt is, hogy a hullámok tetején vagy épp alattuk van, de mindig meg tudja ragadni újra a kormányt. Észrevétlenül képes vagyok átkapcsolni, és hol egyik, hol másik agyféltekémet használom szerinte már ügyesen, szerinte engedjem el a kormányt többször, bátrabban, az ösztöneimre, 6. érzékemre, megérzéseimre hagyatkozva.

 
Ennek a módját keresem még, miként, hogyan lehet, milyen hitrendszerben tudnám ezt fejleszteni. Továbbra is a kvantumfizikán alapuló tudomány izgat e téren, de sallangok, számomra eltúlzott ezoterikus töltet nélkül. A napokban egy nagyon is 2 lábbal a földön álló ismerősömtől hallottam, hogy az ún. Kahi Healing volt rá nemrégiben nagy hatással: "A Kahi Healing gyógyítási koncepció több éves fejlesztés után 2011-ben indult Németországban. Magyarország mint harmadik ország már 2012 elején csatlakozott. A Kahi Healing összekapcsolja a HKO-t (hagyományos kínai orvoslást) az indiai csakratudománnyal, a kvantum- vagy mátrixgyógyítással és a legújabb orosz gyógyítási technikákkal. Ezeknek az egyedi kombinációknak köszönhetően a Kahi Healing egy erőteljes és egységes rendszerré áll össze, ami a kezelés során egyetlen időtengelyhez sincs hozzákötve... "

A Kapcsolatanalízis is még a terveim között van, még a télen beszélgettünk erről Ritával, csak nem tudom, a lelkem erre most készen áll-e. Pl. ma bevásárláskor egy nagypapa állt mögöttem, a kb 3-4 éves kislány unokáját fogta. A szőke, kétcopfos kislány huncutul engem stírölt, míg nem összenéztünk, és vigyorgott rám, nem tudtam megállni, ne mosolyogjak vissza rá én is. Még többször összenéztünk, és nem beszélgettünk, de az a metakommunikáció annyira erős volt, teljesen megolvasztotta a napokban lefagyasztott szívemet. Persze, hogy a kocsiban utána bőgtem egy sort. De előtte csakis fülig érő mosolyt csalt ki belőlem, ahogy én is belőle. Szóval nem tudom, egy Kapcsolatanalízis kurzus gyógyító, vagy sebeket felszakító lenne-e...

2013. június 26., szerda

Nyári tervek, tettek

Tegnap este már sokkal jobb hangulatban voltam, annyira feldobott az is, hogy még este sikerült a szállást is lefoglalni Moscenicka Draga kis halászfaluban, amit Est javasolt, és mint kiderült (nem tudtam, honnan volt ismerős), ahova egy családos barátnőmék is rendszeresen utaznak. A hab a tortán, hogy pont azon a héten lesznek a hugimék Rovinjban, ami csak 85 km-re van onnan, így egy napra tervezünk átmenni, és együtt nyaralni egy napot :)


Az igazi non plus ultra az lett volna, ha elkeseredésemben tegnap beugrottam volna személyesen dr M közeli rendelőjébe, mert ugyan sajnos nem hívott vissza az asszisztens (amit még sosem tett, megbíztam benne), de ma felhívtam a központi számot (tegnap is megtehettem volna), és bizony kiderült, tegnap rendelt a doktorúr, jövő kedden lesz szabin. Szóval a timing jó lett volna, de valamiért így kellett történnie, ne menjek tegnap, és tényleg tartsak min 1 hónap szünetet. Pedig ha elkezdtem volna tegnap egy stimut, az ovum pont a nyaralásra esett volna, és mint sokaknál, (részben) természetes úton ott megadhattuk volna az esélyt… (A francba, már megint egy majdnem). Mindegy, kár ezen gondolkoznom, ez a hajó már elúszott. Viszont feltúrtam a gyógyszeres fiókomat, és leltem egy havi adag fogamzásgátlót, ami tavalyról maradt, még bőven jó a szavatossága, úh. nem is kell külön dokit felhajtanom felíratni, hogy ma-holnap elkezdhessem.

A mesim annyira rendesen megjött, hogy nem tudom, mikor akarja abbahagyni, vagy legalább mikor csökken a mennyisége (sorry for TMI). Nem emlékszem, mikor volt ennyire intenzív, volt-e valaha, talán 14-15 éves koromban, akkor eltartott 8 napig is. Hát igen, ez az igazi peteéréses mesi, nem vitás, én a megvonásoshoz szoktam hozzá 21 év alatt. Vajon ez a nagy mennyiség jelenti-e azt, hogy szebb, jobb táptalaj épül majd helyette? :)

Ma megyek coaching zárásra, addig Sz. elmegy megnézi az első kiválasztott budai albérletet, ahonnan neki is, nekem is jóval közelebb lenne a munkahelyünk (nekem Budán, neki Buda agglomerációjában), nem beszélve a csodás kilátásról. Ez még csak az első, még biztos megnézünk jó párat. Milyen csoda lenne, ha már nyaralás után költözhetnénk is!

Szóval szervezkedünk :)

2013. június 25., kedd

Nyár inszem nélkül, gondolatok

Ahogy egyre jobban szeretnék anya lenni, egyre távolabb érzem magam annak lehetőségétől, és közben életem minden területén körülvesz a téma, ha akarnék sem tudnék elbújni előle, mert a munkámhoz is kapcsolódik. És ez most nem jó, mert sírás kerülget, ha meglátom a 3 pocakos kolléganőmet, milyen szép kismamák, ha szerveznem kell egy újabb cuki gyerekrendezvényt 2 hét múlvára, ha közeli ismerőseim újszülött fotóit látom stb. És most nem tudom megállítani a könnyeimet, nem tudok úgy viselkedni, mintha kőkemény nőként meg sem érintene.

Mintha direkt úgy dobná a lapokat a sors, hogy valamit még meg kellene oldanom, mielőtt megvalósulhatna az, hogy szülőkké válhassunk. A mai adag, hogy augusztus 25 előtt szabadságon vannak a SOTE-n, mind az orvosok, mind az embriológusok. Ok, erről tudtam, hogy lesznek szabin, de ennyi időre... De még ez is áthidalható, hisz' ott van dr M privát rendelése, max ezúttal csak stimus hónap lenne inszem nélkül, mert a privát rendelésén nincsen embriológia. De sebaj, nekifutnánk természetes úton akkor, felépített stimu után. Viszont dr M asszisztense nem veszi fel a telefont, szerintem pont ezen a héten vannak szabadságon. Jövő kedden már valószínű rendelnek, viszont addigra vége a cikluseleji stádiumomnak, és kénytelen leszek fogamzásgátlót elkezdeni még most, napokon belül, hogy ne kezdjek el klimaxolni, és 1 hónap múlva újra menstruáljak. Úgyhogy úgy néz ki, most 1 hónap kényszerszünet jön, utána is inszem nélküli próbálkozásra lesz esély. Egyrészt jó, hogy pihentetjük a dolgot, nincs feszített menetrend, elmehetünk szabira, lesz idő albérletet keresni, sportolhatok, ugyanakkor most voltam 3 hónap kényszerszüneten, volt egy missed ab-em, gyakorlatilag az egész év szeptemberig bezárólag kuka? Most ezt érzem, és elkeseredtem.

Nem akarok várni és várni, mindig csak várunk valamire. Mi "csak" 1,5 éve sétálunk a várakozás-kudarc-siker-kudarc-várakozás-remény-kudarc sétányán, és minden tiszteletem azoké, akik évekig küzdenek, ugyanakkor közel 40 évesen van bennem félsz, meddig mehet így, meddig feszíthetem a szervezetem, a lelkem? A lelki része pedig úgy érzem, egyre csak nehezedik. Míg egy éve szinte megráztam magam, és mentünk tovább, olyan jó volt bizonyos szempontból naivan folytatni, most vannak pillanatok, amikor a kipukkadt reményekbe vetett energiák a mélybe taszítanak... És fáj az is, hogy most sem adhattam reményt Sz-nak sem, hogy kispapa legyen, hogy a szüleimnek újabb unokája születhessen...

Most nyárra változnak a célok, erre rendezkedünk be. És tudom, hogy menni fog, egy nagy adag aktív pihenéssel! Sz. is maximálisan partner benne, imádom a hozzáállását, hogy öniróniával, humorizálással képes engem a pityergésből a kitörő röhögésbe átbillenteni. Tegnap nagyon édes volt, megkérdezte: segítene, ha összeházasodnánk? :) Nem ezen múlik, tudom, mert kerek a kapcsolatunk így is, mondtam neki. De eljön ennek is az ideje, hamarosan. És összebújva néztük a közeli horvát tengerpart kisebb nyaralóhelyeit egészen késő éjszakáig.

2013. június 24., hétfő

DPO14, volt is, nincs is

Reggel Sz. javasolta teszteljek, én már hagytam volna holnapra. Elsőre semmit nem láttunk, pár perc múlva egy gondolatnyi halványságot véltünk felfedezni mindketten. Összevetettük az előző terhességi csíkjaimmal, és a "szellemkép" igen, oda esett. Arra a következtetésre jutottunk, hogy hátha az ovulációm és/vagy a beágyazódás 1-2 napot csúszhatott az előzőhöz képest, hátha holnap vagy szerdán jobban láthatóvá válik egy új teszteléskor. Tegnap egész nap erősen görcsölt a hasam, úgy, amikor félelem minden lépés. Éjjel is éreztem, de már reggelre nem, csak a korábbi fájdogálást baloldalt, amikor érzem, hogy ott van valami, de nem görcsöl. Aztán délelőtt megjelent egy halvány bézs folt, és nemrég már pár vércsepp is, és azóta is csepereg. Ha belendül ma, akkor reggel hívom a SOTE-t a következő kontroll miatt, és közben a következő stimu uh kontrolljai közé elkezdünk egy kis közeli nyaralást szervezni július elejére. Ha nem indul be jobban, és a szivárgás abbamaradna, akkor még egyet tesztelek, holnap vagy szerdán, de sok esélyt nem látok, hogy pontosan 2 héttel az inszem után megjönni látszik... Hát ez van, folyt. köv. júliusban.

2013. június 23., vasárnap

DPO13, még negatív

Elég hektikus volt az éjszaka, Sz egy céges csapatépítőre ment, éjjel 2 körül jött haza, én addig nem aludtam, mert nélküle már nem megy. 3 körül aludtunk el, majd arra riadtam fel, hogy óriásiakat dörög, nem egyszer hangosan megijedtem. Utána 5-kor arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem, innom, pont most a vazopresszinem kifogyott a szervezetemből, cseppentettem az orrsprayből, és próbáltam volna visszaaludni, de így csordultig teli hólyaggal nem ment. Megkíséreltem Sz-t finoman felébreszteni, mi legyen szerinte, de nagyon mélyen aludt. Így egyedül mentem ki a Predict Early teszttel, ami negatív lett, de utólag már nem is csodálkozom, mert teljesen átlátszó, víztiszta vizeletből nem is tudom mire számítottam. Aztán pár óra elteltével már optimális lett a fajsúly, de az Xepil ilyenkor még nem mindenkinél mutatja ki, pl. egy későbbi beágyazódásnál biztosan. Azért megnéztem, mert van belőle itthon 3 is. Negatív lett, de legalább újra rutinból megy a tesztelés :) Most egyelőre nem tartom magam terhesnek, holnap vagy holnapután ha nem jönne meg, akkor tesztelek újabbat. A hasam hol nem fáj, hol bele-belecsavar a méhem mesisen, de ezt teszi már kb másfél hete. Ennyire előre nem volt még PMS-em, viszont mellérzékenység továbbra sincsen. Szóval nem lettem okosabb vagy kiszámíthatóbb, majd a jövő hét eleje szépen eldönti...

2013. június 22., szombat

DPO12, döntés

Tegnap az egyéni coaching után visszatért kicsit a türelmem, utána egy hűs bevásárló központban sétálgattam jó ideig, mert Sz. még nem ért haza egy vidéki útról, és addig nem akartam egyedül lenni. Olyan érzés ez most céges és privát oldalról is, mintha a senki földjén várakoznék, nemhiába uralkodott el a türelmetlenségem, napok óta tartó kialvatlansággal a hátunk mögött. A céges dolgokra már van mind Sz-nek, mind a coachnak köszönhetően higgadt érvrendszerem, csak még pontosítom, összegyúrom a hétvégén a kettőt. Nincs gond az állásommal, sőt, szeretem, örömmel csinálom, csak egy kolléga felmondásának következtében nem tudom, mennyi rész omlik rám, ez hétfő helyett valószínű szerdán derül ki. Ez a terület konfrontálódással teli és száraz. Vissza szeretném utasítani, vagy csak minimálisan, maximum szakmailag, de nem koordinalóként tudnék érintett lenni.

A teszteléshez vettem 2 féle tesztet is, egy szokásos 25-ös Xepilt és egy Predictor early-t, amivel akár 4 nappal a nem várt ciklus előtt lehet tesztelni, ez 12,5-es érzékenységű. Ma még nem teszteltem, de lehet, hogy holnap reggel elébe megyek a dolgoknak, közös döntésünk alapján. És nem azért, hogy már nem bírnánk ki a hétfőt, hanem azért, mert nekem és Sz-nek is nagy reggeli tárgyalással indul a hét, ahova neki fel kell készülnie, nekem is, neki is azért normális hangulatban kell tudni maradni. Hogy lehet ezt kb 1-2 órával a tesztelés után? :)

Szóval holnap a türelmetlenség birodalmából átlépünk vagy a kudarc-fel a fejjel-újra indulunk vagy az öröm és az örök aggódás birodalmába...

Lányok, köszönöm a tegnapi tanácsokat, jól estek!  :)

2013. június 21., péntek

DPO11, dilemma

Elég sok mikroébrenléttel alszunk, mióta ilyen afrikai meleg van, ugyanis nincs az én lakásomban klíma, és bár félig délutánonként egy fa árnyéka kellemesebb hőt kölcsönöz a nappalinak, de a konyha és a háló ilyenkor délután elég meredeken kapja a fotonokat. Sz. nem tud résnyire kinyitott ablak mellett (és hermetikusan nem teljesen lesötétített szobában) sem elaludni, így csak a másik 2 helyiség ablakain és az erkélyajtón bejövő szellőben bíznék, de most az sincsen. Egy nyirkos törülközővel a fejemen, nyakamon sikerült viszonylag többet aludni, mint az előző napokban, hogy ne kelljen a nappaliba kimennem magányosan aludni. Mindenesetre ezek a kisebb fel-felébredések azért megmaradtak, csak gyorsabban ment a visszaalvás. A felébredések arra jók, hogy mindig tudatosul bennem, érzem a méhem minden pillanatban. És ma már kezd fájósabb lenni, délelőtt kifejezetten szúrt baloldalt is, és néha a köldökömnél is feszít.

Nem biztos, hogy kibírom hétfőig a bizonytalanságot. Akkor lesz ugyanis 14dpo, a nem várt napja - amikorra általában javasolják a tesztelést. De többektől, hallok, látok 12dpo-s teszteket, ami nekem holnapra esne. Ugyanakkor legutóbb elég halványka volt 14dpo-n is. Stresszeljem magam hétvégére, ha nem mutatna most semmit? Vagy legyek türelmes hétfő reggelig... Dilemma.


2013. június 20., csütörtök

DPO9-10, offlány nap

Tegnap nagyon hosszú napom volt, sok munkával, este coachinggal, majd itthonról túlórázással zárult a nap, ma reggel csak és kizárólag kb félórát engedtem magamnak a céges mailboxban tölteni, mert szabin voltam, amit egy várandós barátnőmmel töltöttem, vele kezdtem a 'nyáron szabadságot veszek ki, hogy találkozhassak barátaimmal' projektet :) Így nem kellett rohanva, hanem kényelmesen délelőtt 11-től este közel 8-így volt mit megbeszélnünk, csacsognunk, közösen ebédelve, árnyas fák alatt sétálgatva, majd hűs szobában, feltett lábakkal, kanapén pihengetve. Szerintem kb max 1-2-szer találkoztunk ugyanis az elmúlt 1 évben, ami borzasztó! De csakis én, mi tehetünk róla, mert szervezés kérdése, és láss csodát, sikerült is elkezdeni :) Folyt köv vele és a többi barátnőmmel is hamarosan!

A tünetek hasonlóan megvannak, nem bővültek, de nem is csökkentek: alhasi keményedés, már egyértelműbben baloldali szurkáló, szúró érzés, főleg délutántól, lefekvésig fokozatosan erősödve, de nem nevezném fájdalomnak. Cicik teltebbek, de nem fájnak, tegnap mintha barnábbak lettek volna a bimbók, mára visszább halványult. Vannak hangulati ingadozásaim, de másképp mint korábban. Talán nincs benne félelem az ismeretlentől, de persze azért várom, várjuk a maradék 3 teljes nap elteltét. Az ingerültség és a jó hangulat váltakoznak bennem, amit Sz. érzékel leginkább. Holnap megyek egy privát coaching órára is, mert egy konkrét munkahelyi szituációra keresek megoldást... Sz-al is átbeszéltük tegnap, már sokat enyhült az érzelmi feldúltságom a témában, de még szükségem van megerősítésre, ami megszilárdít. Hétfőn lesz a téma igazi kibontakozása, addigra szeretnék magam miatt és remélhetőleg már más miatt is jól megerősödni. Mozgalmas hétkezdet lesz.

2013. június 19., szerda

DPO7-8

Alig alvás-reggeli kis hasfájás-munka-hőség-munka-ebéd-ásítozás-munka-erősebb hasfájás-haza-vacsi-ásítozás-esti séta-sokáig ébren maradás a kellemes éjszakai levegő miatt - ez az eheti eddigi képlet, ma még egy ikeázással is megspékeltem és egy ismerősbe botlással is (na jó, most nem estem el). Igyekszem alig pihenni, jövök-megyek, szervezkedek, mosok, erkélyre teregetek, pakolászok, de cipekedések nélkül. A munkahelyi sokáig egy helyben üldögéléstől a pocim jobban érezteti jelenlétét, pláne estére. Vajon a pocifájás lehet az Utro hatása is?
Most nem sportolhatok, nem adhatom az izom-zsír arányokat fenntartó növekedési hormont, a melegtől vizesebb vagyok, úh. jelenleg nem szeretem annyira magam sem tükörben, sem fotókon, mert egy duci heni néz vissza rám :( annyira furi, mert kb 30 éves koromig ugyan bajom volt a súlyommal, de pont ellenkező okból, túl vékony voltam mindig is. Belül lelkileg még mindig az vagyok, közben utálom, hogy látom, biza' sonkás lettem. Pedig alig eszem: reggeli szendvics fitness kenyérből, max 1 szelet, délben hús, zöldség, du. gyümölcs, este lájtos hús, saláta. Édesség alig, nem minden nap, csak max az íze miatt apróság. Mozogni kellene, de most ezekben a napokban marad a séta. Jövő héten kiderül, hízom-e tovább...

2013. június 17., hétfő

DPO5-6, színes hétvége

Pénteken du. elmentem az egyik várandós barátnőmhöz Utro-ért, amit adagolok rendesen, 3 x 2 mennyiségben, a barátnőmnek hála most van egy 5-6 dobozos készletem :) Amikor mentem hozzá, akkor sikerült az úttesten az autómhoz sietve egy aszfaltszínű kavicsra úgy rálépnem, miközben azt néztem balra fordított fejjel, jön-e autó, hogy megbicsaklott a bokám, és térde estem. Megütöttem térdem, tenyerem, az egyik alkarom, de semmi bajom szerencsére.

A tüneteim ugyanazok voltak péntek, szombat és ma is: hullámokban alhasi fájások, kisebb szurkák már nem csak bal-, hanem jobboldalt, de nem annyira erősen, mint korábban. Picit letornásztam a feszültségemet, ami pl. az erősebb hasfájás és a ciciérzékenység hiányából fakadt, hogy ne felejtsem már el, hogy nekem januárban 2 nagy - egy 4 és egy közel 7 cm-es - tüszőcisztám volt, ki tudja, azok mennyire erősítették fel vagy idéztek elő tüneteket. Úgyhogy most a kisebb pocifájással is megelégszem, legalábbis ami a türelmi határaimat illeti, mert remélem, most nem cisztákat nevelgetek...

Szombat hajnalban kellett kelnünk, mert egy egész napos kb 300 fős családi és golfnapra voltunk hivatalosak - részemről ezúttal céges színekben (ami minden évben van - így ismertük meg ezt a sportot), amire reggel 8-ra kellett odaérnünk, és kb 1 óra utazással, ill. még itthoni előkészületekkel (pl. szendvicskészítéssel) is járt. A korai ébredés előnye, hogy olyan hűs még a levegő, és mégsem hideg, a madarak versenyt énekelnek, friss minden. A rendezvényre Sz. is velem jött természetesen, és ő indult is a versenyen, én viszont egyrészt a munkajelleg miatt sem, ill. a "pupo" állapotom miatt sem vállaltam be egy 5-6 órás versenyt, pláne nem 30°C feletti szellőtől is mentes tropikus klímában. Sz. remekül érezte magát, én fogadtam a meghívottjaimat, 1-1 vendégem érkezése közé becsempésztem  magam félóránként induló, szervezett pályatúrára golfautóval, hátha látom őt játszani, de reggel 9-től du. 14h-ig bizony nem sikerült a pályatúra mentén azokban az időintervallumokban látni őt, pedig nagyon fürkésztem a fehér-zöld outfitjét :) A fotóssal beszélgettem, ő ismer bennünket, ő megnyugtatott, látta Sz-t, és nagyon jó hangulatú társasággal volt egy csapatban. Időközben az ebéd is elkezdődött, a klubház árnyékos teraszán csodás hangulat volt, mintha nem is itthon lennénk, hanem valahol egy mediterrán vidéken. A több mint száz éves platánfák, a dús és virágzó, illatos növényzet, a hangulat, a kúriaszerű ház és annak terasza, a vendégek összetétele teljesen ki- és megragadott, mintha valahol nyaralnánk. Amíg Sz. nem tért vissza, jól elszórakoztam a vendégeimmel, a megannyi gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt szervezett családi programokon. Egyszercsak megpillantottam Sz. szikárságát (szerintem kb 2 kg-t fogyott a nap folyamán), a már rozsbarnára sült bőrét a friss fűzöld színű pólójában, és repültem hozzá! Egy holland házaspárral játszott, akikkel onnantól én is beszélgettem, míg bepótolták az ebédet, és el nem kezdődött az eredményhirdetés. A délutáni hivatalos programzárás után még pár órát cseverésztünk ismerőseinkkel, majd még este alkonyat előtt hazaértünk, és még el is indultunk a szüleimhez vidékre, mert beindult náluk a cseresznye- és málnaszezon... Volt ám miből feltöltődni, a szüleim finomságokkal vártak, a kertünk színei lenyűgözőek, jó pár fotót csaltak ki belőlem a virágok, a termések. Apu főzött, Anyu és Sz szedték a gyümölcsöt, én csak apróságokban segítettem, hogy vigyázzak magamra. Du. mindannyian nagyot pihentünk a kerti hintaágyakban, és most újra Bp-en, indul egy újabb hét, ami türelemmel és egy fokkal nagyobb óvatossággal reméljük el fog repülni...











2013. június 14., péntek

DPO4, hiszti hullámokban

Tegnap este sipákoltam (magasabb hangon kiabáltam) Sz-al egy apróság miatt, 2 perc múlva már sajnáltam őt miatta, és bújtam hozzá. Ma egy kolléganő fejét kiabáltam le, és idegből arrébb pakoltam a rumliját, ami zavart egy közös szekrény előtt. De ahogy jön, úgy megy. Nem mindig állnék szóba magammal, hullámzik az idegállapotom. A tüneteim továbbra is ugyanazok, reggel semmi, napközben némi alhasi nyomás, ciciügyben semmi.


2013. június 13., csütörtök

DPO3, nyár

Tegnap egész nap feszes és nagy volt a pocim, de mára megint eltűnt, mint egyetlen tünetem. Maximum ha kicsit megsimítom az alhasam, akkor keményebbnek hat, főként baloldalt és középen.

A munkahelyemen is eléggé lecsendesültek a folyamatok, pedig dolgoznék, de egy markáns része a projektcsíráknak nem tőlem függ, így most jobban oda tudok figyelni a testem rezdüléseire. Jó ez nekem? Hű de lassan csepegnek ezek a napok :)

Szabadságainkat terveztük ma a kollégákkal, van, aki az USA-ba utazik, van, aki Ciprusra, Horvátországba. Kicsit elszorult a szívem, hogy sem tavaly, sem idén nem tervezhet(t)ünk, és nem azért, mert a cél érdekében most édes az itthonmaradás. Hanem azért is, mert Sz-al nincs 4 éve, hogy megismerkedtünk, akkor már pont nyár után, ősz elején, most a 2. nyarat töltjük itthon, így mi csak egyszer voltunk együtt nyaralni. Régen ő is, én is sokat utazgattunk, a munkám jellege is olyan volt, de a közös élmény azért más :) Az egyetlen utunkat Szlovéniába szerveztük mi magunk, egy 3 állomásos vakáció volt az elején alpesi kirándulásokkal vízesésekhez, a Soca forrásához, a hegy másik oldalára áthelyezve állomásunkat a Bohinji tavon kajakoztunk, a tó körül bicikliztünk, kirándultunk, a kis utunk végén pedig lementünk a tengerpartra kipihenni a sok-sok aktív program "fáradalmait". Pl. ilyen képeket készítettünk a Júlia Alpokban és Piran, Portoroz környékén:


Hiányzik, hogy nem tudunk most így együtt elmenni. De ha kiderül 14dpo-n, mi a helyzet, szerintem egy pár napra lehet, hogy legalább Horvátországba elugrunk, csak óvatosan, ezúttal nem nagyokat túrázva. Ez még csak egy fellángolás, nem tudom, tényleg el mernénk-e indulni, akárhogyan is lesz. Persze sokkal jobban vigyázok, mint tavaly, amikor képes voltam beágyazódási időszakban pl. egy Szent-Iván éji éjszakai, golfozásra elmenni, és hiába volt rövidpályás és rövid ideig tartó, ennek ellenére akkor pont aznap este nem maradt meg... Akkor még amatőr módjára azt hittem, nem árthat ilyesmi, hányan tesznek ezt-azt, amikor nem is tudják, hogy terhesek. Persze nem biztos, hogy az volt az oka, de biztos ami biztos, azóta persze piano-ban teszek-veszek ezekben a napokban. A szabi pedig az 1. trimeszer elejére vagy egy következő stimu idejére esne.

Ti hogyan tervez(né)tek szabadságot ilyen esetben?

2013. június 12., szerda

DPO2

Tegnap estére bekeményedett a pocim, ami reggelre lelapult, ma napközben megint dudorodik, kemény, és fájdogál, olyan mesisen. Most már nem csak a petefészkeim, hanem inkább a méhem felé. A cicijeim viszont egyátalán nem érzékenyek, mint januárban már ilyenkor (lelkesen olvastam vissza a napra pontos bejegyzéseimet), és egyelőre szurkák sincsenek, hanem folyamatos nyomás, tűrhető fájdalom. Így kicsit nyűgös vagyok a tüneteim nem egyformaságától :/ Szegény Anyuval is kicsit összeszólalkoztam ma reggel telefonon, Sz. sem tudta, mi bajom, de végülis gyorsan lenyugodtam, mert az alhasi fájdalomnak azért örülök.

Az Utro-ból csak 1 dobozzal kaptam, így a 3x2 kevesebb mint 1 hétre elegendő, de egy 2. trimeszterbe lépett barátnőm fennmaradt készletét átveszem, így, hogy mindannyian minimum az előírt dózist javasoltátok nekem - ezért hála mindenkinek, aki megosztotta velem a tapasztalatát! :)

Ma megyek coachingra, lehet, hogy lassan befejezem, még nem tudom, hogy a PUPO-ságomat segíti vagy pont ellenkezőleg, már nem jó, ha most bármi először romboló majd építő jelleggel lenne a lelkemnek, mert nem akarom túráztatni. Végülis elég sokmindent magamba szívtam általa, volt, amiben megerősített, volt, amiben felismeréseket hozott. Amúgy az egész foglalkozás, a társaság egyébként nagyon jó, meglátom.

2013. június 11., kedd

DPO1

Huss elillant minden tünetem, hihetetlen. Tényleg tegnap lett volna a csúcs? Nem fájnak a petefészkeim, talán néha a baloldalt érzem, de ez kb 1/10-e érzés a tegnapihoz képest, a pocim is lelapult. Elmúlt a folyás is, elkezdtem az Utro-t életemben először, most napi 1-et, aztán majd apránként növelem. A patikus 3x2-t írt a dobozra, de még most nem merek ilyen nagy dózissal indítani.

Tegnap este az eső után sétáltunk egy nagyot, sok-sok csigucit láttunk :)


2013. június 10., hétfő

3. inszemináció - DPO0

Remekül aludtunk, bár a korai ébredés nem esett annyira jól, de teljesen flottul zajlott a reggelünk. Se dugó, se parkolási nehézség, így hamarabb is érkeztünk mind a kétszer, a reggeli 8 órai és a déli időpontra is. Ma nem néztek meg uh-val, mint legutóbb a prof, az asszisztenst kérdeztem is efelől. Ő azt mondta, nem szoktak ilynekor, pláne nálam nem is lenne indokolt, mert olyan jó lett a vérvétel eredménye, amilyen még sosem volt nekem... :) Dr M ma egyedül ügyelt, ketten szoktak, de a prof nem volt ma itthon, így nem irigyeltem, mekkora tömeget kellett egyedül kezelnie. A SOTE-n születési dátum hónapja és napja a sorszám, egyszer csak Sz. születési dátuma volt a kijelzőn. Összenéztünk, hogy ezek akkor most mi vagyunk vagy sem? De felpattant egy másik lány, így csak jót kuncogtunk, hogy itt most nem ő lesz soron, ő már csak kísérő :) Nemsokára az asszisztens a nevemen szólított a műtő ajtajában, így Sz-t a folyosón hagyva robogtam be a szokásos kis öltözőbe. Miután előkészültem a kis áttetsző egyszer használatos zöld ruhácskába és a kék nylon zacskó "cipőbe", a műtőben fekve kaptam egy lepedőt, amíg vártuk az asszisztenssel doktorunkat, egy percen belül ott is volt, ahogy az embriológus is, aki a kis kémcső vinyettáját ellenőrizve 2-szer is megkérdezte a nevünket, Sz-ét és az enyémet is :)

Az inszemináció végeztével dr M felállt, és a baloldalamra átjött, 2 kézzel megfogta a kezem, nyíltan a szemembe nézett, és rám mosolygott, hogy nagyon drukkol nekünk :) És már rohant is vissza a szemközti rendelőjébe. Nem vagyok az a típus, akinél a doki kedvessége fontosabb, mint a szaktudása, inkább fordítva, tőlem aztán lehet valaki pokróc is, nem érdekel, de ez a gesztus most el sem tudom mondani mennyire, irtó jól esett tőle!

A tüneteim. Vannak bíztató érzésem, mint a petefészek fájdogálások és a vv eredménye is megnyugtat, de vannak kevésbé egyértelmű tények: 
  • Még nincsenek petefészek szurkák, inkább folyamatosan fájnak, főként ha lépek, megyek, sétálok, néha durván bele is nyilal egy-egy erősebb fájás is. 
  • Bár nem mérem a hőm, de nem érzem, hogy megugrott volna, mint januárban, amikor rózsásan piros és forró volt az arcom órákon át. 
  • Van némi vizes-barnás folyásom is, ezt már a hétvégén is láttam, de minimális volt. Ma az inszem után nagyobb foltban jelentkezett. Mi szivároghat, nem tudom, de nem a mai katétertől keletkezett az első jel, az biztos.
Reménykedem, ugye megrepedtek, ugye nem ciszták lettek... A Choragont most nagyon szépen adták be, úh. most biztos, hogy nem ment mellé.

Hát ezek a dilemmák foglalkoztattak ma a SOTE-ra ingázva ill. itt a kanapén fekve, mint PUPO-t... Most vár egy 14 napos türelmi és óvatos időszak, se golf, se cipekedés, de azért holnap már megyek dolgozni.

2013. június 9., vasárnap

DPO-1

Tegnap elmentünk egyet csak itt helyben golfozni, esőkabát nélkül, mert semmi nyoma nem volt a felhőképen, hogy bárhol az országban pár órán belül zivatar lenne. Tudom, előre jelezték, na de ilyen meglepetésszerű felhőszakadást én még nem láttam! Szerencsére 2 petelányomat továbbra is védtem a vékony pamut derékmelegítővel, így abszolút nem ázott át ott a nadrágom, nem fázott a hasam, amikor bőrig ázva rohantunk be a pajtába. Egy kisebb versenyt hagytunk így félbe, de sebaj, délelőtt volt részünk napsütésben bőven, a befejezés pedig kalandnak jó volt :) Hazajöttünk, főztem, pihentünk, aztán este 9 után nem sokkal elindultunk a SOTE-ra. A parkolás kicsit hosszadalmasabb volt, mert a Belvárosi Fesztivál miatt lezártak utcákat arrafelé. De teljesen időben odaértünk, csengettünk, beengedtek a szülészeti ügyeletre. Vittem fecskendőt, tűket a Choragon mellé, amin le is döbbent a nővérke, hogy én vagyok az első, aki így felkészülten jött szurira. Ma késő estétől így belépek az ovulációs szakaszba... Holnap reggel bőven hagyunk időt a klinikára jutásra (csakúgy, mint januárban az aznapi nagy hóesés miatt), mert ki tudja, mi vár hétfő reggel bennünket, gondolom dugó lesz dugó hátán az árvíz miatt kialakult forgalmirend-változás következtében. Úgy látszik, nekünk megint egy időjárási vis major idejére kellett időzítenünk az inszeminációt... Minden lépésem egy-egy nyilallás továbbra is, korábbi stimulációk idején nem volt ennyire erős. Vagy már lehet, hogy az én érzékelésem lett kifinomultabb? :) Izgulunk.

2013. június 7., péntek

Részeredmények, Utro-val felszerelkezve

Bogyó baloldalt még nem elég nagy, Babóca jobboldalt 18 mm-es, ő teljesen alkalmas a tervezett táncrend betartásához. Ma délben a vv eredmény dönti el, szimpla vagy dupla Menopur lesz még ma az utolsó stimulációs adagom.

Kértem, hogy ezúttal legyen sárgatest hormonpótlásom. Teljes természetességgel (!) kaptam is Utro receptet, ki is váltottam, már az inszem napján kezdhetem!

Folyt. köv.

Nos, megvan az eredmény, csak közben az amerikai nagykövetségen voltunk vendégségben, ott viszont minden létező elektronikus ketyerét, és természetesen az injekcióimat is elvették tőlünk a bejártanál, úh. se ipad, se telefon, de most már itthon vagyok. Szóval 265 ng/L lett a mai ösztradiol eredményem, amire az asszisztens ösztönösen azt mondta, nagyon jó! A referenciaszámok szerint is ez már nem is a follikuláris fázis, hanem az ovulációsnak is megfelelő: follikuláris fázisban: 12 – 170 ng/L; ovulációs fázisban: 85 – 500 ng/L.

Emiatt dr M szimpla Menopurt üzent nekem az asszisztensen keresztül, ill. azt, hogy tartsuk magunkat akkor a megbeszélt időpontokhoz: holnap késő este tüszőrepesztés, hétfőn 8h és 12h inszem.

Mivel máig csak az egyik petelány érte el a kívánt méretet, Sz. szerint jobb lett volna, ha beszélek dr M-el, hogy nem lehetne-e mégis dupláznom. De a hasam is elég erősen érzem, az eredményem is "kövér" lett, én nem akartam, ezen kicsit összekaptunk. Merthogy tüszőrepi után már nem egyszer ciszták lettek a tüszőimből (legutóbb 3-ból 2, és az 1-ből lett akkor Bambino), és szerinte menjünk biztosabbra. Viszont nem is akarom túlstimulálni magam, mert kb 1 éve, amikor 4-5-6 peteérésem volt még egy stimu alatt, akkor éreztem ennyire őket, most ez a 2 is nem kicsit sejteti jelenlétét. Nem tudom, este azért adjak-e be magamnak még egy adagot Sz. megérzése szerint... Lenne 24 órája utána még kifejtenie a hatását.

2013. június 6., csütörtök

Smoothie körül a világ

Ma van egy várandós barátnőm szülinapja. Ráadásul június vége helyett úgy döntött a kisfia, lehet, hogy ma, az anyukája szülinapján megszületik. Izgulok, még nem kaptam friss hírt felőlük… 

Tegnap és ma reggel is túlságosan ideális idő volt nekem egy reggeli futáshoz, imádom a 18°C körüli, fátyolfelhős reggeleket, mert ilyenkor nem gyullad meg a fejem mozgás közben, de nem is fázom. Egy vékony pamut derékmelegítőt azért használok biztonságképpen, közben persze a fejem lángvörös, pláne, mire hazaérek. Furi, hogy egészen más a hőleadása a testem egyes részeinek. Nyáron már pl. csak vizes hajjal bírom ki, és közben is van, hogy locsolgatom a fejem.

A vérnyomásom tűrhető, most épp 135/85, P83, ilyesmi szokott lenni. Tegnap napközben ugyan nem volt nálam a vérnyomásmérő, de éreztem du, amikor jöttek a viharfelhők, hogy megint erősödik az a jellegzetes torokszorító érzés, de mire hazaértem, elmúlt, ahogyan a vihar (ill. annak széle, mert nem itt tombolt) is odébbállt. Hihetetlen, alkalmanként mennyire összefüggésben van, pedig sosem voltam frontérzékeny. Érzem, hogy jót tesz a napi futás, ilyenkor mindig lentebb kúszik az alap vérnyomásom, és érdekes módon az étvágyam is sokkal kisebb ilyenkor, nem vagyok rabja az ízeknek, mint amikor nem mozgok semmit. Pl. hétfőn a golfozós hétvége után nem sportoltam, persze mellékesen pont aznap jött a céghez a kürtös kalácsos néni, aki hetente 2-3x is itt van (mindenki "bánatára"), és ilyenkor jön egy köremail a recepcióról, és akkor bizony elcsábultam, ez kínzás!

Pár hete nagyon rá vagyok kattanva a smoothie-kra. Már lassan naponta betérek valahová ilyen italt venni, legyen az Aldi, Lidl, Auchan, Tesco, mindegy, emiatt bemegyek. Imádom a mangósat, a pink grapefruit-osat, a passion fruit-osat, a vérnarancsosat. Ezek hűtőben tartott 100% gyümölcsvelőből, -püréből vagy frissen préselt, hozzáadott cukor ill. színezék nélküli, pasztőrözéssel tartósított rostos italok, amik pár napig állnak el a hűtőben. Tudom, hogy természetes gyümölcscukor van bennük, de ha ezeket iszom, sem csoki, sem eltévedt kürtös kalács nem csábít el :) Már alig várom, hogy legyenek szabadföldi gyümölcsök, hogy én is tudjak ilyet készíteni otthon!


Ma voltam talpreflexológusnál is, már nagyon hiányzott, a parkoló sms küldésénél vettem észre, május elején voltam utoljára, bizony kimaradt több mint 1 hónap! Jól esett ez a típusú fájdalom, utána olyan könnyű lépni, mintha felhőn sétálnék. Hétfőn is tervezek menni inszem után, de csak egyszer. Kezdek izgatott lenni, holnap délelőtt vv és uh. Ma megint dupla adag Menopur volt soron, tegnap szimpla, de így is nagyon dübörögtek mindkét oldalon, főleg estefelé. Ez nem is fájdalom, egyszerűen csak éreztetik a jelenlétüket, és képtelen vagyok behúzni a hasam a petefészkeim miatt. Ma délelőtt nyugiban voltak, érdekes, hogy hullámzik az intenzitásuk, de dél óta ismét érzem mindkét oldalon bogyót és babócát...

2013. június 4., kedd

Copy paste - eddig

Gyors mai eredményhirdetés:
  • Nos a vv eredményemről ma kiderült, pont annyi, amennyi volt januárban a stimuláció ezen napján, azaz 47 ng/L - amivel később terhes lettem.
  • Jól éreztem mindkét petefészkemet, 1-1 petelány ficereg, egyik bal, másik jobboldalt - csakúgy, mint előzőleg (akkor egy 3. is bekapcsolódott az inszem napjára).
  • Péntekre esik a stimuláció vége, aznap vv és uh - csakúgy, mint előzőleg.
  • Szombat éjjel várható a tüszőrepesztés - csakúgy, mint előzőleg.
  • Hétfőn lesz az inszemináció - csakúgy, mint előzőleg.

Eddig jó úton haladunk. Remélem ez a copy paste folytatódik, csak most minőségi sejtecskékkel és progi pótlással... Dr M kérdezte, hogy ugye Sz. ráér hétfőn? Ajjaj mondtam, már előre én bebookoltam nála azt a napot, az előző protokollból kiszámítva :)

Ösztradiol vv

A ma reggeli vérvételem eredménye: 47 ng/L 

Hát nem egy eget rengető érték, de végülis a normális referenciatartományba tartozik. Egy picit többre számítottam, hogy stimulált a follikuláris fázisom, és nem egy alap 1 petesejtes érésről van szó. Hivatalosan akár 100 fölé is mehetne:

------------------------------------ 
ÖSZTRADIOL-17 β (E2) referenciatartomány

Nők (ciklusfázis függő): 8 – 500 ng/L
korai follikuláris fázisban (alaphormonszint): 8 – 75 ng/L
follikuláris fázisban: 12 – 170 ng/L  
ovulációs fázisban: 85 – 500 ng/L
luteális fázisban: 40 – 210 ng/L
posztmenopauzában: 5 – 55 ng/L
terhességben: 1. trimeszter 215 – 4300 ng/L 
Stimulált ciklusban magasabb értékeket mérhetünk.
Az értékek életkortól, nemtől és a serdülés stádiumától függenek. 
------------------------------------

Tény, hogy sosem mértek nagyon sokat nekem a stimuk alatt. 2 napja már nem érzem annyira erősen a petelányok dübörgését, remélem, ez a hétvégi tünetegyüttes nem tartotta őket vissza a fejlődésben... Várom az uh-t, du 16:30-ra kaptam időpontot.

2013. június 3., hétfő

Bakonyi hétvége: golf, vihar, stimu tünetek

Csütörtökön kirúgtunk a hámból, én egy nagyobb rendezvényre mentem, Sz. a barátaival találkozott szintén a belvárosban, de be-betértek a mi partinkra is, aztán megint külön folytattuk. Majdnem a rendezvény végéig ott voltam, kb 1-2 körül ezzel a lufival taxiztam haza, Sz. pedig 3 körül ért haza, még dumáltunk egy sort, a végén az lett belőle, hogy 4 órakor feküdtünk le úgy, hogy még jött a péntek, munkanap...


Uhh, a másnap nem volt egyszerű, nem megy már nekem ez az éjszakázás, pláne stimulációval együtt, és korai keléssel, mert ugyanúgy 7 körül ébredtünk. De inkább otthonról dolgoztam, mert nem tudtam magam kialudni, és nem is éreztem túl jól magam, szédültem. Pedig nem a másnaposságtól. Mindegy, délutánra végülis egész jól lettem, csak az álmosság maradt belőle. A pulzusom már relatíve rendeződött, de a vérnyomásom a hétvégén eléggé kiugrott: 146/96 volt a rekordom, mindez már szombaton volt a Bakonyban, egy ad hoc adódott akciós zirci golfozós hétvége közepén. Szombat éjjel, migrénnel és elég erőteljes vizesedéssel együtt érkezett, reggel napszemüvegben mertem lemenni reggelizni a hotelben, zavart a fény, és a szemeim is be voltak gyógyulva, alig tudtam kinyitni a duzzadt szemhéjaimat, az orrom olyan széles lett, mint egy afrikai négernek! Sz. próbálta a kissé pánikolós hangulatomat lelazítani, azt mondta, ha Star Wars rajongó lenne, most "megőrülne", hogy dzsabbával lehet együtt :) Vittem magammal vérnyomásmérőt, vérnyomáscsökkentőt, amit végül nem vettem be, mert rendeződni látszott a helyzet magától, ahogy a vizesedés is lehúzódott. Próbáltam az okokat, összefüggéseket megtalálni. Golfoztunk szombaton, sok-sok gyaloglással, időközben el is kapott bennünket egy heves zápor is, mire beértünk a pálya közepéről, bőrig ázott a nadrágunk, felül az esőkabát védett, így nem fáztunk, de azért egy komplett alsóruházat cserére szükség volt. Utána már csak a villámlástól nem mertük azonnal folytatni, nehogy villámhárítóként a vas ütőnkbe belecsapjon, de a hotel teraszán és a mobilunkon figyeltük, vajon mikor derül ki teljesen az ég. 1 órán belül már újra fenn voltunk a pályán, de mikor végeztünk a 9. pályán, nem mentünk újabb kört, mert eléggé elfáradtunk: a lejtőkön felkapaszkodás (az utolsó pálya kb. egy kék sípályának is elmenne, olyan meredek) és golfkocsi cincálása kellemesen kiütött, ezt lelazítottuk a mini wellnessben, a gőzkabinban és a jacuzziban. Csak az a migrén ne lett volna, és nem készültem fejfájás-csillapítóval, mert ha van ösztrogénpótlásom, sosem szokott lenni. Egyébként az aznap esti Időkép rövidhírekben csak a Bakonyt emlegették, hol pattant ki vihar, Sz. már esőboszorkánynak hív ilyenkor :) Másnapra csitult valamelyest a migrén, és újabb viharokat emlegettek, már országosan, ezt tudtuk is előre, de nem akartunk újabb golfozás nélkül eljönni, mert a szülinapos hotel és golfklub ajándéka a rendkívüli akció keretében a korlátlan golfozás is volt. Így "nyugdíjas" módjára először kibéreltünk egy kis golfautót, legyen mivel és elég gyorsan lemenekülni a pályáról, ha újabb vihar jönne. Jött is egy igazi armageddon, bár reggel ennek még nyoma sem volt induláskor a sok békakurutty, madárcsicsergés, tiszta égbolt, kristálytiszta levegő nagyon idilli volt, kipucolta belőlünk a városi rohanós fáradtságunkat. Egyedül az én "dzsabbaságom" árnyékolta ezt be, de egész jól elmúlt végül, mire a vihar is megérkezett, teljesen abbamaradt. Arra gondoltam, hogy tudom, egyrészt a fogamzásgátló hiánya egyfajta védőhálót vesz le rólam, a stimuláció pedig tartogat kilengéseket, de most hatodjára már nem gondoltam, hogy lehet valami újabb tünet. Ezért azt az összefüggést találtam magyarázatul, hogy a sebesen érkezett vihar / hidegfront befolyásolhatta mind a vérnyomásomat, mind a migrént és a vizesedést, amit ráadásul a csütörtöki éjszakázás előzött meg, tehát nem egy kipihent szervezetet stimuláltam, fronthatások közepette. A hétvégén dupláznom kellett volna a Menopur szurit, ilyen tünetek mellett nem mertem, elosztottam szépen reggelre és délutánra, inkább kétszer megszúrva magamat. Ma szimpla szuri volt megint soron, holnap egy sem, mert reggel vérvétel, du. ultrahang, ott kiderül, mennyivel folytatjuk tovább és meddig. A vérnyomásom most rendben, ez azért megnyugtató :) És azért jót tett a mozgás is a friss levegőn, csodás környezetben...

 Béka ül a fűben
 Forest Hills Biohotel & Golf














 2 lapátmozgás között a szélvédő átláthatósága

 Elhagytuk az armageddont