2013. augusztus 27., kedd

Mostanában

...nem vagyok túlságosan írogató hangulatban, nem is jönnek olyan oldottan a gondolatok, valahogy benn rekednek. Olvastam a növekedési hormonról, hogy a hiánya okozhat hangulati változásokat, és az utóbbi időben nem adtam magamnak. Ennek oka volt, amit nem írtam itt le, mert egyrészt nem volt benne újdonságfaktor, másrészt talán a kudarctól való önvédelemből vagy babonából nem akartam nyomatékot adni neki, senki nem tudott róla, még a legközelebbi barátnőim és a hugim sem. Így utólag leírom, mert most részben meghatározza a napjaimat mégis. A nyaralásunk után közvetlenül ugyanis egy, az embriológusok szabadsága miatt csak inszemináció nélküli stimulációs protokollt végigcsináltunk dr M nyitó és záró kontrollálásával, szépen hoztam is a januári terhességet eredményező értékeket tüszőméretben és ösztradiolszintben is. Úgy mentünk el a Kaáliba, hogy még volt pár napunk a tesztelésig, amit ott említettünk is. A tesztelés hétfőn lett volna, de szombaton megjött, ezúttal 1 napig tartó barnázással, ami nekem még sosem volt. Megijedtem, hogy ez nem is mensi, ezért vasárnap teszteltem, de nem jött a 2. csík. Azon paráztam, nehogy méhen kívüli vagy hematóma legyen, ugyanis közben megjött rendesen a vérzés, de - sorry for TMI - teljesen alvadékmentesen. Nem voltam, vagyok túl nyugodt miatta, de megnézettem dr M-nél tegnap uh-val. Minden rendben - legalábbis ami most látható. Tegnaptól viszont már nem is ezen aggódom, hanem a halálfélelem kerített hatalmába, mert ami pont egy éve volt, de télen leküzdöttem, az most az esőt hozó hidegfront és a nulla öszrtogénszint hatására előjött, ijesztőbb tünetekkel, ez pedig a magas vérnyomás. Tegnap este meg kellett kérnem Sz-t, jöjjön le elém a kocsihoz, annyira szédülök, és olykor zsibbadnak a karjaim, lehet, nem tudok felmenni segítség nélkül. Bevettem egy szem Dopegytet, és kicsit jobb lett, elalvás előtt már nem volt a szívemen az a plusz súlyérzet, a légszomj, de ma délelőtt újra bekapcsolt, 150/110 volt 63-as pulzus mellett. Újabb gyógyszerbevétel és munkaterápia, mert csak az tudja elvonni a figyelmem, hogy ne pánikoljak be. Sajnos szeptember 2-ig nem tudom elkezdeni a fogamzásgátlót, mert lekésnénk a cikluseleji kontrollról a Kaáliban. Hiába mennék kardiológushoz is, mert ez egy rövid lefolyású dolog lesz, a múlt héten még 115/75 körül volt az átlagom a beágyazódásos napokban. Így még közel 1 hetet ki kell bírnom ilyen szédelgő, zsibbadó, vérnyomáscsökkentővel kissé enyhített állapotban. Feküdni sem jó ilyenkor, egyedül sem, így semmiképp nem maradok itthon. De úgyis bőven van munkám, legalább haladok :) A növekedési hormont tegnaptól elkezdtem újra felépíteni, ill. ami érdekes, hogy sem a migrén, sem a hőhullámok nem jöttek még, mint klimaxos tünetek. Dr. M. indította volna a következő stimut, de említettem neki, szünetet tartok. Tudom, hogy kevés az időm, mondtam neki, de arra még kevesebb, hogy csak ilyen kudarcos hónapfűzérek legyenek, ráadásul 10 kg-t híztam, mióta hozzá járok, azaz 1,5 éve, testileg nem érzem magam jól egy újabb kezdéshez. Rendes volt, megértette, azt mondta, nem is gondolta volna, nem látszik rajtam ekkora súlygyarapodás, de elküldött egy dietetikushoz, akinél már több páciense 10-20 kg-t fogyott, vele találkozom holnap a Sote-n. Dr M. szerint max 160 Ch lehet a napi adagom ill. 3 x 1 óra sport egy héten. Pedig már most is alig eszem :( Egy gyengémet, mindenféle gyümölcsöt ettem nagyon is a nyáron - hát ez is sok Ch a gyümölcscukor miatt, azt hiszem, ez fog leginkább hiányozni. De sebaj, azért is, legalább a soron következő vizsgálatokkal teli egy hónapban lesz plusz célom, szeretnék legalább 3-4 kg-t leadni. Csak ez a szédelgő, torok-, tüdő- és szívszorító vérnyomásprobléma ne lenne, így még sétálni is nehéz, nemhogy pl futni. Remélem, a szervezetem legkésőbb a jövő héttől beáll, ha kap ösztrogént. Ez a halálfélelmet is előidéző érzés hozta ma ki belőlem, hogy Sz-nak említettem, hogy én még max 1-1,5 évet tudok így elképzelni, hogy túráztatom a szervezetem, a lelkem, a lelkünk, akkor már közel 42 éves leszek. Ha addig nem sikerül, akkor befejezzük. És ez nem lemondás, hanem egyfajta távlati cél meghatározása mondatta ki velem. Már nem volt jó, hogy nem látom a végét, meddig tart, és amit tudunk, megteszünk, de nem akarok meghalni tőle, mert a hipofízis nélküli betegek pont a szív- és érrendszeri betegségeknek vannak ideje korán kitéve, azaz a strokenak és a szívinfarktusnak. Azért továbbra is optimista vagyok ám !:) Csak egyúttal racionalista is, pláne a jelenlegi közérzetemnek köszönhetően.

2013. augusztus 22., csütörtök

Sztárdoki konzultáció 1.

Nemrég értünk haza a sztrárdokitól, mely találkozásra május óta vártunk, mióta a Sorstársammal beszélgettem telefonon, mióta az egyik barátnőm révén felhívhattam a Kaálit az időpontért, mióta Bambino elvesztése és az azóta történt inszeminációs kudarc óta tudom, hogy nincs több időnk és lelki erőnk tovább csak a megszokott SOTE protokollok szerint egy helyben toporogni. Hálás vagyok az eddigiekért a SOTE-nak, sőt, oda is tervezek visszamenni szülni, de ahogy a Bel2 intézményük összekötött a Sorstársammal, nincs miért ne az ő kitaposott útját megpróbálnunk.

A Kaáliban gyorsabban végeztünk az első pácienseknek szóló adminisztráción, így negyed órával korábban már bent is voltunk az új orvosunk irodájában. Majd' másfél óráig tartott a jó hangulatú, frappáns és egyben kedélyes, mindenre kiterjedő beszélgetés. Megnyerő volt mindkettőnknek az orvos intelligenciája, a strukturáltsága, ahogy felkészített bennünket vele való kezdés első lépéseire. Legalább ötször megkérdezte, van-e éppen kérdésünk. A szokásos szedett gyógyszerek, kórtörténeteim átbeszélése után a lényeg azon volt, hogy foglalkozzunk azzal miért történt a vetélés, ennek kell utánajárni. Ehhez a már kikészített papírra írtam fel a kötelező és javasolt vizsgálatokat, melyek várnak ránk egész szeptemberben, és október 1-én eredményeim birtokában találkozunk újra.

A vetélésre valami okot adhatott, elsőként ennek utánajárására a következőket javasolta:
  • Sárgatesthormon elégtelenség - erre ő: 3 x 2 Utrogestant fog javasolni
  • Az akkoriban magas vérnyomás előfordulása. Elég egyszer kiugrania, amit nem mérek, nem tudok róla, és már lehet rossz hatással az embrió fejlődésére. Ezért hipertónia vizsgálatokra kell elmennem, mint:
    • szemfenék-vizsgálat
    • 24 órás vérnyomásmérés
    • terheléses EKG
    • szív UH
  • Hormonvizsgálat - ezt adja a Bel2, azon túl AMH vizsgálat - ezt már magam is akartam, mielőtt Bambino megfogant.
  • Kromoszóma kariotípus vizsgálat mindkettőnknek, ezt a Kaáliban meg tudják csinálni.
  • Immunológiai vizsgálat, erre kifejezetten a Honvéd kórház 1. sz. telephelyén Dr Nemes osztályán történő vizsgálatot kérte.
  • Mivel véralvadási probléma is okozhatta, így egy trombózis panelt is meg kell nézetnem (ahogy másnak már a kezdet kezdetén kérik, és ahogy az AMH-t, ez is a saját terveim között volt): Leiden-mutáció, MTHFR, Protrombin. 
  • terheléses cukor- és inzulinrezisztencia-vizsgálat: egyenes ági (apum) cukorbetegsége miatt pláne.
  • Pajzsmirigy: ha terhes leszek, folyamatos pajzsmirigy-specialista kontrolljára lesz szükségem, ehhez Dr. Solymosit ajánlotta.
A kötelező még nem nézett vagy az 1 éven túli eredmények miatt ismételendő vizsgálatok
  • AIDS, Hepatitis B, C szűrés mindkettőnknek
  • Nőgyógyászati baktérium-szűrések a köveztkezőkre:
    • chlamydia trachomatis
    • ureaplasma
    • mycoplasma
  • laktózintolerancia vizsgálat
Továbbá javasolt a gluténmentes étkezés. Sz. kérdezte, mint laikusnak össze tudja-e foglalni, miért? Ezt az okát még én sem ismertem: az autizmus elkerülésére. Lehet, hogy nem mindenre emlékszem pontosan, de nagyjából ez volt e felfedezés háttere: Volt egy New Yorkban élő arab neurológus, akinek autista gyermeke született. Ő kezdte ezt kutatni, hogy van (talán) 11 olyan enzim, amiből elég akár 1 is, ami eltér a normálistól, már gluténérzékeny az ember. Ez az orvos kezdte kutatni, minél több ilyen enzim tér el valakinél, majd generációról generációra egyre több enzimnél bukkan fel az eltérés, és ráadásul ha nem gluténmentesen táplálkoznak annál nagyobb az esély az autista utódokra. Ez annyira durva, miért van akkor ennyi glutén mindenben? Nem hiányzik a fehérliszt, de ha nem tudok főzni éppen, hogy oldja meg az ember lánya, mikor lesznek többségben a gluténmentes élelmiszerek, ilyen menüvel rendelkező éttermek? Ugyanis most kerültem, de nem iktattam ki teljesen, ha épp nem volt más választásom, pl. egy konferenciaebédnél, családi vacsorán stb. Itthon tudok paleo receptek szerint készülni, de sajnos hétköznapokon ez nehéz lesz a munka mellett.

Végigismételtünk mindent, még van, amire nem tudom, hogyan jutok majd el, mely intézményben lesznek a vizsgálataink, de néhánynál megvan, mit hol és kinél nézetek.

Volt pár chit-chat, közös ismerősről, poénkodás közben, és egyértelműen azt mondta, hogy nálam nem a falu vége tábla, hanem a Budapest tábla áll, azaz jó esélyünk van, csak nem könnyű az esetem. Beszélgettünk arról is, miért volt nehéz őt megtalálnom, mint olyat, aki már foglalkozott teljes vagy részleges hipofízishiányos páciensekkel. A mondással ellentétben sok a fóka és kevés az eszkimó, azaz nehéz esetekkel nem hiába nem küzdenek meg, amikor úgyis sorban állás van a meddőségi kezelésekben sokkal kevésbé problematikus vagy annak tűnő páciensekkel.

Elégedettek vagyunk, tevékeny szeptemberünk lesz... Jó érzés, hogy nem nekem kell találgatni, összeharmonizálni az alapbetegségemmel a dolgokat, nem nekem, szinte teljesen amatőrnek kell irányítani az orvost, vagy ha magam intéztem volna a vizsgálatokat, nem pironkodva kellett volna előhozakodnom azok eredményeivel, hanem kaptunk egy vezérfonalat, ami mentén történik valami.

Október 1-én pedig találkozunk, addig még biztosan lesz, de ezt a témát én nem érintettem az első találkozáskor, mert nem olyannak tűnt, aki nem felelősséggel vállalt volna el... Az időhúzás helyett pedig (eredményeinktől függően, azok átbeszélése, orvoslása után) rögtön a lombikot javasolta, amitől kicsit félek, mert az inszemináció rizikóival jobban megbarátkoztam, de ha nőnek az esélyeink, hát akkor rajta :)

2013. augusztus 20., kedd

Egy történet a The Skeptical Mother révén

Olykor elolvasom a The Skeptical Mother facebook csoport aktuális posztjait, rengeteg megkapó vagy épp megható képet és történetet osztanak meg anyákról és babákról, a terhesség és a szülés természetes, olykor naturalista szépségeiről. A napokban adtak hírt arról, hogy megszületett egy baba, akiről már tavasszal is írtak, mert fogantatásának története nem volt mindennapi. Az édesanya, Samantha első terhessége 20 hetesen megszakadt, a baba nyitott gerince miatt. Később terhes lett újra, de sajnos ezúttal nemcsak a bébit, hanem a méhét is elveszítette, kis híján az életébe is került. Találkozott Amandával, akivel barátnők, lelki társak lettek. Az ő története akkoriban: PCOS miatt 2 év asszisztált reprodukció után született meg kisfia, majd nem kis csodálatukra spontán fogant meg kislányuk (szerinte az első terhességgel/szüléssel a szervezet meggyógyítja önmagát, ami miatt előtte nem tudott teherbe esni). Ezután fonódott össze a már 2 barátnő élete, története, mert Amanda a korábbi meddőségi problémái ellenére a méh nélküli Sam-nek segíteni akart, és vállalta, hogy barátnője petesejtjeiből próbálják meg a lombikprogramot, majd ő kihordja a gyermekét. Az első transzfer ugyan sikeres volt, de 7 hetesen elveszítették a babát. A második transzfer után már ikrekkel volt terhes, de sajnos egyikük elment, viszont a másik baba, egy kisfiú teljesen egészségesen és szépen növekedett, és azóta meg is született :)

A kép bal oldalán Sam és Amanda még 29 hetes terhesen.

A kép jobb oldalán a szülés utáni pillanat, amikor Sam szavakkal ki nem fejezhető hálával Amanda nyakába borul...


Az eredeti történet Amanda és Sam blogbejegyzéseiben:
http://www.itsmybellyandtheirbaby.blogspot.com
http://www.mybuninheroven.blogspot.com

2013. augusztus 14., szerda

Közeleg...

... a konzultációs időpontunk Krizsa dokihoz. Májusban milyen messzinek tűnt még! Most néztem vissza, mikorra is megyünk augusztus végén, és hoppá, holnaphoz 1 hétre, azaz jövő csütörtökön! Kíváncsi leszek, mit fogunk első alkalommal beszélgetni. Sz. is jön velem :)


A múlt héten és héten is voltam a Bel2-n a prof.asszonynál, általa volt egy komplett hormontükör vérvételem, szeptember elején megyek vissza kontrollra hozzá. Kíváncsi leszek, mert délutánonként és esténként újra mindig jön a gombócérzet a torkomban, mint tavaly egyszer, amikor sem a nyaki UH, sem a vv nem támasztott alá semmi kórost. Úgy érzem ilyenkor, hogy vastagabb is a nyakam. Lehet, hogy a pajzsmirigyem egyik hormonja túlságosan alulműködik? Meglátjuk. Ha megint negatív, nem tudom, mi okozza ezt a már-már torokszorító érzést :(

A vv napján egyúttal elkértem pár papíromat a szomszédos Női1 AR osztályán, mert nem volt meg mindegyik. Először senkibe nem botlottam az osztályon, majd egy páciens jött ki a vv laborból, ill. az asszisztensre várnom kellett picit, ő is jött pár percen belül, de egyszóval a szünet ott tényleg szünet. Furi volt a hófehér folyosó, a hófehér padjaival a korábbi hangulathoz, a várakozók színes ruháival megtelt térhez képest.

Hamarosan itt 4 napos hétvége! Mivel úgy volt, megyünk Sz. anyukájához, nem terveztünk semmit, de átszerveződött a családi hétvége aug. végére, így még nem tudjuk, pontosan mivel töltsük, mely országrészbe utazzunk el, ahol esetlegesen nem oltári dugó és káosz lesz a 20-ai visszajövetel. Ma este ezt fogjuk bogarászni :)

2013. augusztus 11., vasárnap

Dunakavics

A péntek éjszakai és szombat reggeli frissítő esőnek köszönhetően végre jól aludtam, kezdek gyógyulgatni a klímás megfázásból. Az unokahugim szülinapját megünnepeltük szombaton, zsongtak a gyerekek, nagy volt az ováció minden érkező rokon ajándékozásánál. Készítettem jó pár pillanatképet az unokahugimról, az öcsikéjéről és a 3 unokatestvérükről, imádom a gyerekeket fotózni, csak győzni kell a sebességüket reakcióidővel az exponáláshoz :) Az ünneplés után siettünk haza, átpattantam az autómba, mert egy Prágában élő barátnőmmel találkoztam. Mint mindig, most is ugyanott tudtuk folytatni, beszélgettünk pár órát, amik szinte csak perceknek tűntek, annyira gyorsan eltelt a közös bambizás. Folyt. köv. remélem hamarosan :)

Ma vízpartra terveztünk menni, volt is pár tipp, merre menjünk, fő cél az volt, ne menjünk messzire, ne legyen zsúfolt hely, de ne is legyen pangó környezet, hogy ne csak heverészés legyen a fő programunk :) A megfázásom miatt végül nem mentünk egy javasolt helyre sem (Köszi Bejus, ettől függetlenül a monori tipped talomban tartjuk még:), inkább ad hoc alakítottuk a programunkat, közérzetünknek megfelelően. Reggel úgy ébredtem, hogy Visegrádra mennék, a hegyek és a víz egyszerre hiányoznak, legyen a Dunakanyar a desztinációnk. Rendhagyó módon nem a vár, nem a Salamon-torony, ahol már többször jártunk. Először a kikötőben nézelődtünk, ahogy 2 külföldi hajó épp felhorgonyzott, és útnak indult, majd a bobpálya mellett a kilátó irányába sétáltunk, és még arra sem mentünk fel. Helyette a kilátó közelében lévő sípályához sétáltunk, ahol épp siklóernyősök színes ernyőjére lettünk figyelmesek. Vártunk egy darabig, hogy nekirugaszkodjanak, de végül a szélviszonyok nem lehettek kedvezőek, nem indultak el addig, míg ott voltunk. A sípálya tetejéről ill. sífelvonó alól kiszúrtam egy sziget csücskét, milyen kis helyes vízparti hely. Így jött az ötlet, irány Kisoroszi, a Szentendrei-sziget felső csücske! Előtte már a szigeten megálltunk ebédelni Pócsmegyeren található Pázsit-tó partján. Sajnos csak fagyasztott halaik voltak, akár pisztráng is, de Sz. szerint csak frissen érdemes, és itt a környéken nem fogunk tudni olyat enni. Nem volt nagy bizodalmunk, de végül nagyon finom házi csirkéből készült csirkecombfilét ettünk salátával. Du. 3 körül már nem korgó gyomorral indultunk el felfelé, a sziget legeslegfelsőbb pontjába... Remek döntés volt, csodás hely, nagyon sekély a víz, gyönyörűek a körbeölelő hegyek, kellemes volt a hangulat egy kis kemping, családok, gyerekek, kutyák, kajakosok, kis hajózók környezetében. Egy földúton lehetett az utolsó pár száz métert autóval megtenni, amit le is lehet gyalogolni, de akkor már nem akartuk ezzel az időt vesztegetni, hogy más autók által is felvert porban gyalogoljunk kétszer félórát. De azért nem mentünk végig autóval, ahol megláttuk a partot, kiszálltunk, és végiggyalogoltunk még pár száz métert a sziget bal partján, és egyre inkább előtűnt a másik part, míg végül összeért. A visegrádi várat is láthattuk innen, jó pár fürdőzőt, ha nem lett volna már késő délután, biztos mi is mártózunk egyet, ami után lett volna idő megszáradni is, de így inkább én bikiniben, Sz. félmeztelenül mindketten térdnadrágban csak térdig a vízben állva élveztük a panorámát, ami teljesen feltöltött, mint egy kis mini nyaralás... Visszafelé mezítláb sétáltunk a hol kavicsos, hol löszös, iszapos parton, finom volt a talpunknak ez a természet adta masszázs. Még ide is biztosan visszatérünk...

Ui: Ígérem, nem leszek egy utazási blog írója, köztes időben, augusztus végéig viszont így töltődünk :)





















2013. augusztus 9., péntek

Helyszínelők, nem-alvás


A tegnap esti ÖTYÉ-re több mint 1 óra késéssel érkeztem, mert haza kellett ugranom, ugyanis Sz. kocsijának nekimentek, amikor indult volna otthonról egy golfversenyre. Zsákutcában lakunk, és szerintük, mármint a vétkesek szerint onnan nem érvényes a jobbkezesség a KRESZ alapján. Sz. nem akart velük vitatkozni, nem egyeztek, így rendőrt hívott, és a helyszínelés kb 1,5 órán át tartott. Természetesen Sz-nak volt igaza, neki volt, azaz lett volna elsőbbsége. Még ÖTYE előtt én vittem neki a ma reggeli szervízhez kinyomtatott biztosítási adatlapot, azért rohantam haza, ne éjjel kapja csak meg a papírokat, hogy korán reggel vitte az autót. A rendőrök jófejek voltak, ráadásul az egyikük ugyanabból a nagykunsági városból származik, mint az én párom, így rögtön megvolt az alap szimpátia is :) Még nem hívott Sz, így nem tudom, mi van az autóval, az eleje sérült, kiugrott a hűtőrács, kettétört, ill. kb fél centit elmozdult az illesztés a motorháztetőnél. Remélem, nem komoly a baj. A vétkesek pórul jártak, mert nem csak szabálysértés lett nekik belőle, hanem volt valami baj még a papírjukkal is, úgyhogy azért is kaptak büntit. Hát kár volt nekik rendőr nélkül nem elismerni a hibájukat…

Én egy kissé gyatrán érzem magam, max 3 órát aludtam. A térdfájásom elmúlt, még a sípcsontom melletti izmot érzem, pedig most kíméltem. Nem tudom, mi lehet az oka, eszembe jutott, hogy a tavalyi magas vérnyomáskor elmentem a vádlifájásom miatt is Doppler-tesztre, és akkor ezen a lábamon, a sarkamnál láttak egy kis cisztát. Remélem, nem az okoz valami kiterjedtebb gondot. Ha nem múlik heteken át, akkor el kellene menni orvoshoz, bár fogalmam sincs, milyen specialista néz lábakat, akár csontszintig uh-val vagy mással, nem tudom :(

A nem alvásom viszont nem emiatt volt már, mert fekve ezt nem érzem, hanem megfázíthattam a tüdőmet, és nem elég most a spontán légzés, légszomjam van, be-be dobban a szívem is olykor. Köhögök, néha valami pici felszakad, de a hörgőim görcsben vannak, érzem. Éjjel, már szinte hajnalban kezdtek kiengedni egyfajta kis pukkanó, apró sípoló hanggal, na utána tudtam elaludni. De ekkor már hajnalodott :( Úgyhogy most szédelgek a fáradtságtól és attól, hogy alapvetően nehéz lélegezni. Egyelőre C vitamint vettem be, remélem, nem fajul el jobban tüdőgyula irányába.

Az ÖTYE kellemes volt, sokat témáztunk a gyerekvállaláson, azok alternatíváin, örökbefogadáson, a szingli barátnőkkel az ismerkedés lehetőségek korlátozottságán, az online társkeresésen. Hát valamilyen nehezítő tényezők szinte mindannyiunknál vannak, jó megdumálni velük, hisz olyan régóta ismerjük egymást, egymás sorsfordító mérföldköveit 18-20 éves korunk óta. Kár, hogy keveset tudunk találkozni, egyrészt a más bioritmus (szingli, párban élő, gyakorló anyuka életmód) miatt, másrészt ketten is külföldön élnek közülük. Így mindig több idő, mire egy minimum 5 fős csapat összejön, de a lényeg, mindig összejön így vagy úgy, és remélem, életünk végéig így is lesz :)

2013. augusztus 8., csütörtök

Augusztusi hétköznapok

A hét elég erőteljesen telik munkailag, tegnap egy 5 órás maratoni megbeszélésünk is volt, ennek eredményeképpen most rengeteg munkám van. A kedvem viszont nem pörög túl, így estére alig van időm, erőm, hogy gép elé üljek. Biztosan a meleg miatti alvásdeficit az oka, inkább sétálunk, beszélgetünk Sz-al. No és persze ürítjük a hűtőt szép lassan :) Ennek ellenére sikerült végre az első 1 kg-t leadnom a 2 napi futás következményeképpen, jobban is érzem magam ettől. Tegnapelőtt este megspékeltem úszással is, mivel + 1 órával tart a lakóhelyem közelében lévő strand nyitva, így munka után kényelmesen kiértem. Úsztam 15 hosszat, fogalmam sincs ez hány méter, kereken 30 perc volt. Nagyon jól esett, alig voltak, kellemesen lefárasztottam magam, pláne, hogy reggel futottam is!

Az úszást jó lenne folytatni, viszont esti programjaink is lettek, lesznek időközben. Tegnap a 7 éves unokahugimnak mentem szülinapi ajándékot vásárolni, eredetileg valami jópofa tolltartót szerettem volna, mert most megy iskolába, de végül maradtam a kívánságánál, egy búvárszemüveg-szettre vágyott a nyaralásuk óta. Remélem, jó lesz rá még jövőre is, és akár együtt is búvárkodhatunk még valamikor. A futásra visszatérve, sikerült a térdemet és a jobb sípcsontomat valahogyan megerőltetni, sántítva mentem haza tegnap, úgyhogy vizesfáslizom, és kenem egy kis hűsítő Innoreuma krémmel. Mára már jobb is, de azért úgy döntöttünk, nem megyünk pénteken vagy hétvégén Szigetelni, nem terhelem most éjszakai bu(m)lizással.


Ma este az ÖTYE barátnőimmel találkozom, akikkel fősuli óta (közel 20 éve) járunk össze kb negyedévente, már várom, hogy lássam őket :) Nem mindenki tud mindegyikre csatlakozni, így változó az összetétel, de 1 évben legalább 2-szer azért mindenkivel sikerül találkozni.


Szombaton hugiéknál szülinapozunk, vasárnapra - ugyan kb 10 °C-kal hűvösebb lesz - gondolkodunk valami közeli vízparton. Egy barátnőm a Rukkel-tavat említette, de nekem kicsit fun-park jellegű, amire nem vágyunk. Hallottam a pócsmegyeri Pázsit-tóról is, hogy milyen kis kedves, kellemes hely a Szentendrei-szigeten. Vajon van még a közelben vagy könnyen elérhetően nem túlzsúfolt vízpart és fürdőhely?

2013. augusztus 5., hétfő

Hűtő mizéria, kánikulasportok

A napjaink kezdenek visszarendeződni a normál kerékvágásba. Dolgozunk, esténként kisebb programok, mint pl. a tollasozás, reggelente felváltva 2 naponta hol egyikünk, hol másikunk fut. A nagy meleg miatt most nem tudok viszont főzőcskézni, mert múlt hétvégén a hűtőm nem bírta, lement -10°C-ra a -18°C-ról a fagyasztó hőmérséklete, mikor egy gázlángon főztem kb 2 órát. Utána nyomban elrohantunk hugiékhoz, kimentettük egy hűtőtáskába a fagyasztó tartalmának nagy részét, és becsöngettünk hozzájuk, itt a Family Frost, adjanak egy kis helyet az ő fagyasztójukban :) Még aznap éjjel észhez tért a közel 2 méter magas kombi hűtőnk fagyasztója, de a héten csak pénteken mertünk visszamenni a cuccokért. Megint esett elsőre 3°C-ot, de visszatornázta magát reggelre. (Most) sajnos kb déltől napnyugtáig kapja a napfényt a konyhánk, így az a legmelegebb helyiség a lakásban. Ezen a hétvégén anyuéknál voltunk, rengeteg finom készételt hoztunk, no és jócskán kaptunk a kert terméseiből is a szüleimtől és keresztanyumtól is, akinek hobbija a konyhakertészkedés. Úgyhogy a hűtőnk megint teltházas, de ez csak a normáltér, nem a fagyasztó, így remélem, bírni fogja. Mindenesetre most napokig nem kell főznöm, így nem termelünk extra hőt a lakásban.


A vitaminjaim és gyógyszereim egy részét is a hűtőben tartom most, mert a lakásban több van, mint 25°C. Remélem, hogy nem lesz nekik ártalmas a hideg.

A sportolásban a reggeli futás ezekben a napokban nagyon bevált, alig várom, hogy újra szaladhassak futni. Ma anyuéknál is joggingoltam, de rövidebbet, mert egy tegnapi lovas rendezvény nyomait kezdték szétszedni a sportpályán, kerülgetni kellett volna, ezért a holnap reggelt itthon most nem hagyom ki. Pénteken kimentünk golfozni, arra jó volt, hogy van egy kis karizomlázam, de nyűglődés volt az egész, a még esti 38°C-ban is. Aznap itthonról dolgoztam, olyan migrénem volt és megfáztam a klímától, így jól esett nem klímás irodában ülni egész nap. Ez a kánikula természetesen engem is megvisel, ilyenkor jobban vizesedem, de ezt az 1 hetet még majdcsak kibírjuk, amikor az előrejelzések szerint normalizálódik kicsit a helyzet. Addig is megnéztem, egy közeli strand most pár hétre kitolta +1 órával a nyitvatartását, holnap munka után megyek úszni, szerintem ezen a héten többször is kipróbálom, a tenger után talán nem lesz hideg a 26°-os medence. Amikor nem fúj a szél, mindig tollasozunk, amit - nem is gondoltam volna előre - nagyon élvezünk!

Jövő héten pedig Sziget, 1-2 napra lehet, hogy kinézünk...