2013. október 30., szerda

Micsoda nap :)

Munkafronton óriási a pörgés, de ma is elhúztam inkább hamarabb, és itthon később ránéztem a céges emailekre, de a fix 6 órai kezdetű fitneszórára beestem! Persze elkéstem, mert az Árpád híd környéki dugók nem könnyítették meg a dolgom, de rögtön volt parkolóhely pont a bejárat előtt, a recepción sem várakozott ėpp senki, úgyhogy magam is alig hittem el, haladtam, mint kés a vajban :) Az edzés szuper volt, energiadús, dinamikus volt az egész óra, az izomlázamra üdítő voltak a hasonló mozgásformák. Észrevettem, hogy korábbi fitnesz-időszakomhoz képest erősödött a hátam, váll-, nyak- és hátfájás nélkül jobban bírom az alap steppelős-súlyzós gyakorlatokat - köszönhetően a golfnak!

Munka közben ma folyamatosan a figyeltem a blogtársaim fejleményeit, pedig erősen kell most ezer dologra fókuszálnom több határidő és a csonka hét miatt, de ugyanakkor nem lehetett nem izgatottan követni az aktualitásokat! Van egy újabb hullám a terhesedésben, és mindig izgulok valakiért. Év elején Ancsi, tavasszal Est, Audrey, Popi lettek kismamák, majd nyár végén Heni44 zárkózott a pocakosok táborához, nemrég jöttek Tina, majd Etama csíkjai, most izgulunk a szívcsőpulzálásokért, a bentlakóik létszámáért, és ma egy újabb, már pont minden esélyt feladó lányért is drukkolunk, legyen minél erősebb a zebrásodása :) Lassan 1 éve, hogy kezdtem a blogomat, amikor nem is sejtettem még milyen összetartó csibecsapat alakul, és milyen hatalmas kollektív energiákat, tapasztalatokat, tanácsokat vagyunk képesek átadni egymásnak. Hálás vagyok nekik, feldob, hogy nem vagyunk egyedül, mégha nekem most még nem is aktuális az izgulás. Remélem minden számomra kedves gólyára vagy zebrára váró csibelánnyal együtt hamarosan felzárkózunk mi is a gömbölyödő trendhez! ;)

2013. október 29., kedd

Aktívan

Az október 23-át ahogy terveztük, egy nagypályás golfversenyen töltöttük, amit eredetileg egy korábban megismert párral négyesben szerveztük, de végül a klub 3 fős flight-okat indított, így szétszakadtunk, és 1-1 plusz fővel külön indultunk. Délben indult a rajt, mi egy vietnami srácot kaptunk 3. játékosnak, vicces volt, mert ő volt s legjobb az egész futamban, én pedig a legkezdőbb, hisz' sem a hozott pontjaim, sem a gyakorlati felkészültségem nem volt azon a szinten, mint aki az egész szezont végiggyakorolta volna. Számokban: ez a vietnami srác heti 4x megy végig a nagy, 18 lukas pályán, míg én idén most voltam itt másodjára :) Viszont nagyon élveztem, mert az utóbbi 2 hétben most játszottam harmadjára, javult a hosszú elütésem iránya, hossza is, így ha eleinte még szoknom is kellett, alapvetően nem maradtam le annyira a srácok tempójától. Sz. is ügyesen játszott végig, az utolsó pálya nem volt belátható rendesen a dimbes-dombos felületétől, no akkor kicsit türelmét és labdáját veszítette, ez utóbbit én is :) Az idő szinte túl jó volt, a nap nekem néha kifejezetten tűzött, mégsem vettem fel a baseball sapkámat, hogy kapjon még egy kis színt az arcom, homlokom is. Ugyan megfordult a fejemben, nehogy napszúrást kapjak, de elhessegettem a dolgot, egy őszi napfénytől nehogy már! Alig volt 1-2 perc várakozási időm az egyes pályákon, így most nem igazán készítettem szokásos "unalmas" fotókat a gondosan ápolt zöld végtelenről. A verseny kb. 4 és fél órás volt, kb 9-10 km gyaloglással, de jó ütemben végeztünk a többiekkel együtt, így az ismerős párral már együtt kortyolgattuk a frissítőinket a klubház teraszán eredményhirdetéskor.

Miután hazaértünk, aznap este rohamosan elkezdett a fejem fájni, először a napra gyanakodtam, utána a fogamzásgátlómentes hét miatti ösztrogénhiányra, a mensesem is kicsit tartott még, ez a rendkívüli melegfront is azért rendesen éreztette a hatását, Sz. szerint pedig lehet, kicsit túl is hajtottam magam. Mindegy is volt az ok, ilyenkor egy Quarelin segíteni szokott. Viszont nem találtam itthon egy szemet sem, aminek meg is lett a böjtje, úgy elhatalmasosott és olyan hasogató migrén lett belőle, hogy egy ilyen nap után egy percet sem sikerült aludnom, egész éjjel mászkáltam, mert vízszintesen még kibírhatatlanabb volt. Egy kendőt kötöttem a fejemre jó szorosan, a halántékomnak ez egy hangyabokányi enyhülést jelentett. A migrén okozta hányinger miatt nem mertem a gyógyszereimet sem minden mennyiségben bevenni, később, mikor ez elmúlt, egy fogamzásgátlót is bevettem így 2 nappal hamarabb, mint naptár szerint kellett volna, de nem bírtam tovább ösztrogén nélkül. Reggel képtelen voltam dolgozni menni, a háziorvosom délutános volt, így egész délelőtt feküdtem, szakaszokra sikerült elaludnom is. Sz. hamarabb hazajött, hozott nekem ebédet, majd elvitt a dokihoz, majd a recepttel irány a patika, Quarelin be, és kb 1,5 órára rá sokkal jobb volt. Nem múlt el teljesen, sőt pénteken is fájni kezdett, de nem vártam meg, míg belobban, egy következő Quarelinre is szükségem volt. Szombat reggeltől kezdtem érezni, hogy végre rendben a fejem.

A hétvégét Sz. anyukájánál töltöttük, ill. elmentünk a rokonai sírjaihoz is több alföldi városkába, most hétvégén az én szüleim, rokonaim lesznek soron. Sz. nővére ill. családja még nem tartott  velünk, hisz' még 2 hetes sincs a bébi, de elvileg hamarosan megyünk hozzájuk babanézőbe újra.

A mesi miatt nem futottam mostanában, de a golf elég sokat kivett belőlem, ill. tegnap elkezdtem újra fitnessterembe is járni. Egy régi edzőm óráját megtaláltam az egyik Oxygenben, ahova céges belépőm is van, így nem sokat gondolkoztam, úgy időzítettem a munkáimat, hogy este 6 órakor én már egy step-pad előtt állhassak! Nagyon megizzadtam, még a hajam is csöpögött, de annyira feldobott, hogy alig várom, újra mehessek! Persze érzem azért az izomláz csíráit. Nem tudom, a Merckforminnak van ilyen "doppingoló" hatása, hogy nem esik nehezemre a sport, vagy annak, hogy reggel ráálltam a mérlegre, és újabb csökkenést tapasztaltam, de mindegy is, jól érzem magam immáron 63,7 kg-osan! Ez már közel 4 kg mínusz :) Jaj de jó lenne a 60-at elérni december elejéig!

Egy mai szösszenet: A nagy étrendblöff - egy paleocikk tudományos igénnyel, korunk nagy tudatos táplálkozási formáinak káoszában: http://index.hu/tudomany/2013/10/29/paleolit/
A cikk elég érdekes, megosztó, viszont van benne egy olyan mondat, amit konkrétan nem mondott ki nekem még senki, csak utaltak rá: "az IGF-1 növekedési faktort, amely egyes közlemények szerint hozzájárulhat az inzulin receptor inzulinra való érzéketlenné válásához, és ez kettes típusú diabéteszt okozhat"

Ennek ellenére továbbra is szúrom magam növekedési hormonnal (GH, IGF-1), épp elfogyóban, hétfőn megyek a SOTE Bel2-re receptért. Egyelőre nem építem le, annak ellenére, hogy téma volt a Bel2-n az endó dokijaim között, de egyikük egyszer azt mondta, hogy ez a hormon is segíti az esélyeket a teherbeeséshez, és prof Gláz sem hagyatta velem abba a legutóbbi IR-rel kapcsolatos konzultációkor. Több mint 15 éve szúrom a GH-t, miért is most hagynám abba, ráadásul a Sorstársam is ugyanígy adta magának mindkét terhessége előtt és azóta is. Hátha a Merckforminnal, a diétával és a sportos életmóddal karöltve most egyensúly van e téren a szervezetemben...

2013. október 22., kedd

Gyerekrendezvény, golf, ciklus - röviden


A hétvége mozgalmasan telt, egy Halloween gyerekrendezvényen voltam szombaton szinte egész nap, ami nagyon édes volt: voltak cuki gyerekek, jelmezek, fotózás, gyerekszáj videókészítés, tökök, denevérek, pókok között :) Ebédidőben eljöttem, az egyik várandós barátnőmmel és férjével, Sz-al négyesben ebédeltünk a Mák Bisztróban, ahol a szokásos jóízű beszélgetések közepette isteni designfalatokat ettünk, nekem pont elég is volt, hogy folytatni tudjam a délutáni etapot a cukiságokkal. Kellemesen elfáradtam, feltöltődve gyerekenergiákkal másnap kora reggel viszont a szezonzáró golfversenyre mentünk. Még kötött sapkában gyakoroltunk reggel 9-től, 10-től indult a verseny, dél körül már rövidujjúban végeztünk. Annyira rákattantam újra, enyhe izomlázam is van tőle, a könnyebb súlyommal jobbak az ütéseim is, friss a levegő, így noná, hogy holnap is golfnapot tartunk :) Ráadásul nagypályásat, úgyhogy kb 6 órán át kint leszünk. Persze nem tudom, hogy fogom bírni, mert tegnap megjött a mesim, és este eléggé derekas és hasfájós voltam, de ma egész tűrhető. De nem érdekel, ha fáj is, mert fontos, hogy megjött hamarabb, ahogy nagyjából kikalkuláltam, hogy már kevesebb mint 1 hónap múlva esetlegesen kezdhessünk. A diéta hol megy, hol nem, és nem az étvágyammal van probléma, hanem a céges kantinban való elcsábulással. Nem eszem sokat, sőt, nincs is meg a szénhidrát-maximumom, de pl. ma túrógombóc figyelt a csévingből, 1 db-ot elevettem. És hát ez nem diabetikus édesítésű. Reggel, este otthon nincs gond, és nem is vagyok kifejezetten édességkívánós, ebben is hatásos a Merckformin szerintem, de jájj de nehéz így :)

Időközben a cégünknél minden őszi gyermek megszületett, 3 kolléganőm és egy fiú kollégám ikrei, összesen 5 fiúval gyarapodott az új generáció. Olyan érdekes, hogyhogy alig fogan/születik lány mostanában? Egyelőre a sógornőm és a Karácsony környékén szülő barátnőm gondoskodnak a nemi arányok visszaállításáról :)

2013. október 18., péntek

Újszülött a kezemben / Gondolatok és a víz

Ma újszülöttet tartottam a kezemben egy órán át! Csodás érzés volt :) Tegnap reggel ugyanis megszületett a sógornőm második kislánya, és mivel nem fordult irányba, azaz fejjel lefelé, így császármetszéssel jött a kis formás csajszi a világra. Ma délután látogattuk meg őket, és a szoptató fotelben ücsörögve, beszélgetve 1 órán át aludt a kezeimben a kis pólyás. Pinduri, öregesen ráncos kezecskéit a feje fölött tartotta, mint aki napozik, és olykor nyújtózkodott a kis törékeny testével, de végig aludt. A látogatási idő végén próbáltuk ébresztgetni, hátha látjuk a szemecskéit, ill. mert amúgy is vacsiidő volt neki, de az ébredés is csak csukott szemű nyöszörgés, oázás maradt. Olyan pöttöm, Sz. is annyira élvezte, hogy a kölcsön "műtős" kék ruhában a kezében tarthatta, ringathatta...

Más.

Ma újra láttam egy részletet abból filmből, ami évekkel ezelőtt az optimista látásmódban, gondolkodásmódban megerősített. Mint film, nem szabad nagy dramaturgiai csodára számítani, sőt, a tartalma lehet, hogy áltudományos, lehet, hogy nem is minden igaz benne. De a mondanivalója nekem akkor is meggyőző. A film elején egy siket hölgy lekési a metrót, és amíg a következő nem érkezik meg, addig egy földalatti kiállítás tárlatvezetésébe csöppen. A kiállítás témája egy japán fotós mikroszkópikus felvételei vízmolekulákról. Mindegyik más alakzatot mutat, ugyanis a fotó azután készült, miután a vizet tartalmazó üvegek címkéjére egy éjszaka erejéig különböző gondolatokat írtak, mint pl. a szeretet, a gyűlölet, az áldás, a köszönet stb. - Az emberi test minimum 70-80 százaléka víz. Mit tehetnek a saját negatív, pozitív gondolataink a saját testünkkel, a bennünk zajló sejtszintű folyamatokkal? A teljes, "Mi a csudát tudunk a világról? c. film is e párhuzam mentén épül fel.

Egy 3 perces részlet, a mikroszkópikus képek röpke kiállításáról:



2013. október 16., szerda

Ütemezés finomhangolása

Ma reggel látva a még 6 db fogigátló tablettámat, kalkuláltam egyet, ha most és novemberben is végig szedném, hogy is jönne ki az inszemináció időpontja. Ismerve a Menopurral a 16 napos protokollomat, gondolom Merional-lal is hasonló lesz a peteérésem, így december 13. körülre esne. Ez nem rossz, de mi van, ha lassabban reagálnak a petefészkeim erre az injekcióra, és túl rizikós lenne, tudunk-e inszeminálni december 20-a, a műtők felújítása előtt. A doki javasolta is, mivel nem oszt, nem szoroz, akár hagyjam abba hamarabb a Yadine-t, hogy szülinapom, azaz 20-a környékén elkezdhessem az injekciózást. Elég lenne a jövő hónapban trükközni a tablettákkal, de megfordítanám a dolgot, legyen a novemberi teljes és normális méhnyh-építő ciklus, és inkább az október legyen a csonka, hogy ne az inszem előtti ciklus nyh-ja legyen esetlegesen túl vékony. Közben nézem azt is, hogy esnek a hétvégék, úh. úgy döntöttem, belövöm a december 9. hétfőt, azaz mindössze 4 napot "csalok". A jövő héten visszamegyek kp-vel a Kaáliba, hogy kiválthassam a Merional-t, legyen itt már most biztonságképpen.

Azt, hogy november végén végül megyünk-e síelni, nem tudjuk, mindkettőnk munkája még közbeszólhat, ill. egyelőre az aktuális hóhelyzet a kívánt régióban olyan, mint egy porcukorral meghintett máglyarakás, de biztos lesz némi természetes és hóágyúzott utánpótlás a 1,5 hónap alatt. Az mindenesetre biztos, hogy ha megyünk, akkor az már az injekciózás időszakára esne, mint idén januárban, de nem baj, feszítő petefészekkel is szívesen csúszok :) Ha ki kellene hagynunk a síelést, akkor kiadós hegyi kirándulásokkal majd pótoljuk itthon, de az biztos, akkor sokat szeretnék friss levegőn lenni!


2013. október 13., vasárnap

Golf az indiánnyárban

A lábam már alakul, a csuklómról is eltűnőben a sötétlila folt, a térdem sem fáj, a sarkam még nem 100%, de arra már tökéletes, hogy tegnap elmertem menni golfozni kicsit több mint 3 órát. Kb 1 órát gyakoroltunk, mert nekem június (!) óta nem volt ütő a kezemben, ami nagyon durva, szemben a tavalyi évvel, amikor volt, hogy egy héten többször is ez volt a kikapcsolódásom. Mivel idén a hastekergetést nem engedtem magamnak stimu után, így folyton megszakadtak a golfozásaim, a rutinom, ráadásul Sz. nagyon elhúzott mellőlem, ő már 18 lyukon is játszik, és érmeket is kapott már, a versenyeken szerzett pontjai alapján továbbjutott egy következő szintre - szóval el-/lemaradtam tőle. Én még csak egyszer voltam vele nagypályán májusban - na az durva, bemelegítéssel együtt 6 órás folyamatos gyaloglás és játék úgy, hogy nincs pisiszünet vagy evés, ivás játék-megszakítással! Amíg a flighttársak ütnek, addig kell megoldani az éhség- és szomjoltást. Ez a májusi 30°C-ban volt, emlékszem, jól kitikkadtam a végére. A 9 lyukat viszont tegnap jóleső volt lejátszani, egy mini szendviccsel, egy almával és egy előre megpucolt répával sikerült éhezés-mentesen és viszonylag egész felzárkózottan lejátszanom :) Velünk jött Sz. egy golftársa is, így hárman jól el is dumálgattunk. Az idő pompás volt, ahogy mindenki tapasztalhatta ezen a hétvégén. Az éjszakai nyárias zivatar jól feláztatta a greeneket és a farewayeket, üdébb volt sokkal, mint legutóbb láttam. A környező ősziesen színes fák és a 20°C meleg, a jó levegő minden érzékemre jó hatással volt, és nem mellesleg az arcom egy kis pírt is kapott :) Biztonságképpen a rikító, már már csúnya magenta labdámmal játszottam, mert az elütőhely közelében a pályán azért volt jó pár gombafej vagy elvirágzott gyermekláncfűfej, nem akartam labdát veszíteni, mert keresgélésre nem volt idő, sokan kijöttek golfozni, folyamatosan mentek előttünk, jöttek mögöttünk is. Az egyik green viszonylag fent van a klubházhoz képest, kár, hogy itt a villanykábelek átszelték a horizontot, de azért megmutatom, milyen színkavalkádra lehetett innen rálátni >>

A távolban a kis fák között Sz., én balra "hook"-oltam, ő jobbra "slice"-olt :)
Színek

2013. október 11., péntek

Hicomat of the week

A héten csak hétfőn futottam, történt ugyanis, hogy kedd virradóra nagyon megfájdult a sarkam, és ez nem múlt el azóta sem, de határozottabban javult. Egy elhamarkodott bemelegítés következményeképpen valami ideggyulladás lehet, a derekam felől induló fő ideget érzem néha lépéskor, a térdhajlatomban kifejezettebben, a vádlim pedig eléggé bekeményedett, ahogy korábban is már fájt így, csak a sarkam nélkül. Tegnap kora reggelre már kértem időpontot a masszőrömnél, valamit csináljon velem, mert azt észrevettem, ha megkértem Sz-t, hogy masszírozza picit - amit nagyon nem szeret - akkor sokkal könnyebb. Tegnapra jó is volt, viszont eléggé terheltem ma a jobb lábamat. A sarkam miatt ugyanis magassarkúban vagyok a héten, hogy ne oda essen a súlypont. Ettől kissé elszoktam, ráadásul valaki nem csukta be a cégnél az alattunk lévő folyosó ajtaját, amikor egy társosztályra átmentem, és mivel az emeleti folyosóval pont megegyező a lenti, ugyanúgy lépdeltem, nem nézve centiről centire a lábam elé. Ott viszont nincs küszöb, mint nálunk az emeleten, ami csukott ajtónál nem is tűnt volna fel, hisz az ajtónyitásnál eleve átléptem eddig a 2 féle padló (az irodai szőnyeg és a lépcsőház köve) találkozását, ezúttal viszont sikerült rálépnem a szinthatárra, magassarkúban, és egy oltárit estem a bal vállamra, a bal térdemre ill. bal csuklómra. Most bedagadt térkaláccsal, fájó vállal, lila csuklóval semmit nem tudok sportolni, a futás még későbbre tolódik :( Akartam hasprést, súlyzózást otthon, na ez utóbbi is most sztornó, mert annyira fáj a vállam. De nem történt komolyabb dolog, csak jó pár nap, mire ez enyhül. Szóval átmenetileg kissé hikomat lettem.
 
Pedig hogy szeretem a pihepuha, de ultra vékony, téli funkcionális anyagból készült új futófelsőmet! :)

Mindenesetre holnap reggel megpróbálok Sz-al golfozni menni, ott úgyis a jobb vállam, kezem a főszereplő, és a futás helyett a séta menni fog :)

Mindez az esés, fájás dolog megspékelődött egy munkahelyi feszkóval is, ami miatt kb 2 órát aludtam az esés előtti éjjel, úgyhogy lehet, ez is oka volt a figyelmetlenségemnek, bár szerencsére ébrenléttel, energiával egész jól bírtam mégis egész nap csak 1 kávéval.

Jó hír a héten viszont, hogy megint lement egy kis súlyfelesleg, már "csak" 64,6 kg vagyok. Nem is tudom, mikor láttam utoljára 64-essel kezdődő számot a szobamérlegen :) A diéta megy, sosem éhezem meg, és alig bírom megenni a szénhidrát "előírásomat" is. Vajon baj, ha van olyan nap, hogy sokkal kevesebb sikerül? A gyógyszert ugyan még nem teljes adagban szedem, de már majdnem, egy 0,5-lel kell még emelnem kb 4 nap múlva. Voltam az Ikeában a minap, és ugyan nem volt komfortos továbbra sem nyüzsiben és neonfényben mászkálni, de nem lettem rosszul, mint legutóbb ott többször is, szóval tényleg lehet benne valami, hogy az IR-től volt.

2013. október 8., kedd

Bekukucs

Csak röviden tudok bekukkantani, néhány aktualitás:

  • Úgy tűnik, az 1 hónapja tartó szédelgés abbamaradt, olyan, mintha végre leszálltam volna egy hajóról!
  • Futottam a hétvégén is, előtte éhgyomorra 3,9 volt a vércukrom, majd reggliztem, utána 2 órával egy kirándulás után 4,9. Közben nem volt módom megnézni, de majd kíváncsi leszek legközelebb a 60 és 90 percesre is - ugyanis a szüleimtől kaptam egy ilyen készüléket, apu diabetes klubtagságán keresztül.
  • Ma reggel nem tudtam futni, mert nem tudok a sarkamra állni egész nap, szúr :( Soha nem volt ilyen érzésem, nem tudom beazonosítani, mi ez, főleg a bőr felületén érzem, mintha több tűre lépnék egyszerre. Valószínű idegvégződés lehet, de már eszembe jutott az is, hogy egy tavalyi Doppler vizsgálat során ugyanezen a lábamon kis cisztát láttak a bokámon belül, amivel nem kell foglalkozni - mondták, de mi van, ha mégis kellene? Vajon hol? Ortopédia? Azt olvastam, ha min 1 hétig fáj, akkor kell komolyabban utánanézni, mi okozhatja.
  • Futás helyett ma mérlegre álltam, és hurrá, 65,1 kg vagyok, szeptember elején 67-ről indultam, 1 hónap alatt volt -1 kg volt az eredmény, most egy újabb -1 kg lecsúszott, ez csak 1,5 hét alatt, mióta szedem a Merckformint. Még csak 2x1-et, mert a minap hasmenésem volt, óvatoskodom azóta, féllel merem majd csak emelni.
  • A 160 g Ch néha sok. Van olyan nap, hogy a kb 100-at is alig érem el. Amióta nem eszem gyümölcsöt, vagy csak minimálisan, minden étkezés szinte erőltetés, éhség nélkül. Hihetetlen, nem is gondoltam volna. Azért a gyümik hiányoznak, de nem kibírhatatlanul.
  • Ma felhívtam a Kaálit,  megérkezett a kromoszóma kariotipizálás, nincs velük további teendő, azaz rendben vannak, nincsenek törött kromoszómáink, egyikünknek sem :)
  • És végül, de nem utolsó sorban: ma reggel a dátumra nézve azért eszembe jutott, hogy Bambino ma született volna... Már nem szorul össze a szívem miatta, mert az intézetváltás, a szuper dokink új lendületet adott a reményeinknek, de azért eszembe jutott az első kis petezsákom az ismerős dátumot látva... Sz. nem annyira örül, hogy eszébe juttattam, de a kromoszóma hírekkel feldobtam.
Most csak ennyi, rohanok, azaz bicegek tovább! Holnap délelőtt hogy fogok én sajtótájékoztatón magassarkúban álldogálni? Valószínű Flector tapasszal :)

2013. október 1., kedd

Évforduló, Kaáli eredményhirdetés, hajrá december!


Egy nyüzsgő, mégis klassz hétvége után vagyunk. Péntek éjjel 1-ig takarítottunk munka után, hogy a hétvégénket ne ez szabja meg, mert kb 2-3 órát igényel maga a törölgetős, pakolós, porszívózós művelet, utána pedig mindig KO-k vagyunk bármilyen aktív programra. Holt fáradtan hullottunk be az ágyba, reggel viszont kipihenten indult a már-már hosszúnak ígérkező hétvége! Sz. golfversenyre ment, nekem időpontom volt egy akciós thai masszázsra, közben ruhát is kerestem, mert egyrészt szombat este volt egy barátnőm szülinapi bulija, majd Sz-al a vasárnapi ebédünkre is valami újra vágytam, plusz holnap lesz egy esti rendezvény, amire fel kell öltözni. Na már most a 66 kg-omból nem sikerült többet fogyni, mindössze 1 kg ment le végül szeptember hónapban. Így a 1,5 évvel ezelőtti esti rendezvényekre vásárolt kisruháim sajnos már a múlté, ill. remélem, a jövőé is, ha egyszer visszanyerem a 36-38-as méretemet, ami most inkább 38-40 közötti.

A barátnőm szülinapi bulija jól sikerült, nem táncolós volt, inkább beszélgetős, iszogatós, tortázós, ez utóbbi kettőből én kihagytam magam, és nem is esett nehezemre. Vicces az volt, hogy kiderült a barátnőm egyik hugicájáról, most volt cukorterhelésen, és még nem ment vissza konzultációra, de lehet, hogy IR-es, így volt közös téma, telefonon vetettük össze a laboreredményeinket. Röhögtünk, hogy mint egy nyugdíjasklubban ez a témánk, holott ő még csak 27 éves! Sokat beszélgettem, de most nem is részletezem, mert annyi minden volt már azóta!

Szóval a szombatom vásárlós, thai masszázsos, barátnős légkörben telt, reggel és este láttuk egymást Sz-val. Időközben megjött a mesim is, úgyhogy sikerült a fogamzásgátló-trükközésem Horvátországban és utána a naponta helyett 1,5 naponta szedéssel.

A vásárlás során vettem 2 blézert, 2 fülbevalót, pl. ilyen lila blézert a hozzá illő fülbevalóval, de egy leopárdmintás kabátkát is lőttem, ezt egy sárga vagy piros táskával és ugyanolyan színű kendővel akarom feldobni. Mostanában, a nyári fagyiszínekről áttérve szeretek élénkebb, de már ősziesnek mondható színeket és mintákat variálni, hogy ne csak klasszikus, a borúsabb és hűvösebb idő beálltával elterjedt fekete és barna tónusokat hordjak – legalábbis rendezvényeken, alkalmakkor, konferenciákon, ha nem is a semmi különös nem történős hétköznapokon.





Apropó nem hétköznap: a hétvégéből még hátra volt egy nem mindennapi esemény vasárnap, amit már közösen töltöttük – hisz’ e napra esett az évfordulónk! 4 éve találkoztunk először, már aznap este tudtuk, hogy nem hiába :) Nem szoktunk ilyenkor egymásnak ajándékot venni, mert hamarosan mindketten szülinapozunk, utána nem sokkal karácsonyozunk, nem akarjuk már most ajándékvadászatba hajszolni magunkat. Inkább ilyenkor étterembe megyünk minden évben. Így volt ezúttal is, viszont engem az ilyen alkalomra kreált amerikai/angolszász kanalas szimbólum megihletett, így még a szombati vásárlásom során a Butlers-ben beszereztem 2 kanalat, hogy belegravíroztathassam azt, hogy „Spooning since 2009” valamint Heni & Sz… Sajnos a domború és homorú felületeket itthon nem tudják expressz lézerírni, így nem a 2 kanál fejébe, hanem a nyelére került a szöveg. De egy így is tetszett a végeredmény: egy kis sötétpiros textilszalaggal átkötve, úgy, hogy a kanalak X formában legyenek, egymást biztosan nem takarva vittem magammal a táskámban... A III. Kerületi Vapiano-ba mentünk idén, előtte kicsit körbeautókáztunk a kerület hegyi utcácskáit, hogy milyen házak, környékek vannak, megint álmodoztunk, milyen klassz lenne errefelé költözni (pláne nekem, hogy 13 éve már a 3 munkahelyemen is ugyanebben a kerületben dolgozom), legalább albérletbe, míg a lakásainkat nem éri meg eladni. Találtunk egy kis erdei utat, jó lett volna egyet sétálni, el is indultunk, de nem túracipőben voltam, sok volt a murva is, így ezt elnapoltuk máskorra. Visszatértünk a III. kerület forgalmasabb részére. Az étterembe térve Sz. először hezitált, egyen-e levest, de nem kérte, mert túl nagy egy adag… Pedig feldobtam az ötletet, együnk meg együtt egy adagot! Ráadásul épp nem volt evőeszköz sem annál a pultnál, így mekkora feldobott labda volt nekem a gravírozott kanalak bevetésére! :) Végül nem kértük, maradtam én is a insalata mista-nál csirkével ill. Sz. is a pizzánál azzal a címszóval, hogy inkább a végén együnk meg (én is kivételesen) egy-egy mascarponés csodadesszertet – félretéve a diétámat egy crema di fragola erejéig. Mielőtt emiatt átmentünk volna a bárrészre, előhúztam a kanalakat, amik beakadtak a táskám egy belső zsebébe, így röhögőgörcsben kitörve, lepirosodva ültem Sz. előtt, aki csak nézett, és nem értette, mit is csinálok. Már látta a kanál nyeleit a kezemben, elsőre azt hitte, hogy ott csórtam el poénból :)) De mikor végre kiszabadítottam a nem szokványos ajándékomat, és átadtam neki, teljesen elérzékenyült, könnybe lábadt szemmel megfogta a kezem, megleptem! :) Nem akartam én nagy feneket keríteni ennek, sőt, csak hirtelen ötletként poénból jött, milyen helyes kis kreatív szimbóluma lehet ez a kapcsolatunknak az élettársi szerződésen és megannyi emléken túl... Azóta kiskanálnak hív, és rádöbbent, neki ez a kanál olyan, mintha eljegyeztük volna egymást (vagy én őt) :))) Azóta is fel-felemlegeti. Ő nem egy meglepetés-párti, sem kapni, sem adni nem híve, mert sok rossz meglepetés-emlék jut csak eszébe a családjából, és én ezért nem is nehezményezek rá, elfogadtam őt „színház” nélkül. Volt már nekem olyan kapcsolatom, ahol nagy volt a körítés, viszont végül kiderült, megcsalt, így tejesen áthelyeződött bennem az ajándékozások súlya, fontossága. Sokkal jobb, hogy még 4 év után is minden este ölelkezve vagy kézenfogva alszunk el :) Ez az ötlet pedig spontán jött, spontán jól is esett neki, én pedig örültem az örömének!

A mesim azóta is tart, ma volt a 3. nap, amikor is visszatértünk a Kaáliba szuperdokinkhoz a meglévő eredményekkel, és az ott készült eredményekért, és hogy ezek alapján kitaláljuk, mi legyen a következő táncrendünk. Egy eredmény, a kromoszóma-vizsgálati lelet nem érkezett meg, ami furi, mert 4-5 hét, és ez volt az első, amire ott elmentünk. Remélem pár nap, és megérkezik. Ha ezzel bármi gond lenne, nem éri meg inszeminálni, csak lombikra menni, mert ott ki tudják iktatni a törött kromoszómás sejteket, és csak épeket ültetnek be. No de amíg ez nincs meg, addig is nagy volt az örömöm, mert az IR-en kívül minden más negatív lett! Annyira örültünk! Sz. azt mondta, ő tudta!! Én azért féltem a trombózis paneltől, az AMH-tól, a cölikáliától, a laktóztól.

Ezek az eredményeim konkrétan:

Trombózis panel
Prothrombin G20210A mutáció: 1. allél: normál 2. allél: normál, genotípus: NORMÁL
MTHFR C677T mutáció: 1. allél: normál 2. allél: normál, genotípus: NORMÁL
V. alvadási faktor Leiden mutációja (R506Q): 1. allél: normál 2. allél: normál, genotípus: NORMÁL
Laktázgén C_13.9kbT polimorfizmusa: 1. allél: T 2. allél: C, fenotípus: LAKTÓZTOLERÁNS
Anti-müllerian hormon (petefészek tartalékkapacitása): 5,0 ng/ml, referenciaérték: 0,2-14,6, erre azt mondta, csillagos ötös :)
Klinikai kémia
Immunglobulin A: 2,1 g/l referenciaérték: 0,7-4,00
Autoimmun
Cölikália-panel, Transzglutamináz IgA: 9,41 U/ml, negatív referenciaérték: 0,00-50,00
Csontmarkerek
D-vitamin: 97,6 nmol/L referenciaérték: 75,0-250,0

Az immunpanelben lévő APTI-ra rákérdeztem, befolyásolhatta-e a véremben lévő aktuális vazopresszin-szint, hisz ugyan nem emlékszem, de lehet, előtte nem sokkal fújtam be az orrspray-t, és akkor gondolom, sűrűbb a vérem. Igen, befolyásolhatja, erősített meg benne, és ezzel az adattal nem is kell foglalkoznunk.

A Merckformint felemelte a doktorúr 3x1-re, ilyen eredmény mellett ő ezt javasolja. A hatása minimum 2 hónap, nyugodtam építsem gyorsabban, mint 1 hét – 1 adag, emelhetem felenként is a dózisomat, 4-5 naponta, de maradhatok az egész mellett is, ha nincs hasmenésem. Így ma napközben is bevettem egyet ebéd után. Nincs újabb tünetem, a szokásos délutáni szédelgésem most is megvan. 3 napja nem futottam már, ez hiányzik, de az első 2-3 nap mesifájással nem menne, ma már bennem van a boogie, de este nem merek a napokban történt futó nő meggyilkolása miatt. Majd reggel.

Visszatérve a Kaálira: a jó hír, hogy november végéig legyen akkor még 2 ciklusom, nyugodtan abbahagyhatom hamarabb is pár nappal a fogamzásgátlót, hogy kijöjjön majd a decemberi ütemezés Karácsony előtt, ugyanis ha jók a kromoszómáink, akkor egy inszeminációval még idén megpróbálkozunk! :) Addig pedig Merckformin, diéta és sport. Még az autóban meg is beszéltük Sz-val, hogy november közepére egy 4-5 napos síútra el kellene mennünk, hogy megint feltöltődjünk, pláne én és a sejtjeim :) Én nagyon is benne vagyok, idén januárban a síelés közbeni stimuláció is ment gond nélkül, és szerencsét is hozott.

A doktorúr még azt is kiemelte, hogy 3x2 Utrogestan-t tuti előír majd nekem, úh. a sárgatest-utánpótlás is meglesz. Felírt előre tüszőérlelő hormont is (nekem újat, eddig Menopur volt), majd a stimuláció 8-9. napján találkozunk UH-ra!

Korábban elszomorodtam volna, hogy csak évvégén kezdjük újra, de érzem, hogy most először tényleg rendbe kell jönnöm IR ügyileg. Még van 2 ampulla növekedési hormonom, még ezzel kapcsolatosan vagyok dilemmában, szedjem vagy ne. Az IR-re nincs jó hatással, de a kálcium beépüléséért a csontokba, a szervezetembe ez a hormon is felelős. Azt hiszem a vércukormérő lesz az első kontrollpont, hogy alakulnak majd a mért cukorértékeim. Ha alacsonyan maradnak, szúrom magam továbbra is, ill. feldobom a kérdést majd újra Szűcs doktornőnek is. Szerintem amúgy nálam a hajlam, a korom, a különböző hormonkezelések (hol stimu, hol fogigátló, hol semmi, és klimax) miatti kuszaságok okozhatják a szervezetemben. Ezt gatyába kell rázni, és akkor hajrá december! :)