2013. december 31., kedd

BUÉK 2014

A mai "nem érzem, hogy terhes lennék" idegbajon, bevásárláson, közös malacsütésen, korhelyleves-főzésen túl, pihenősen, békésen összebújva várjuk az éjfélt.

BUÉK mindenkinek, csodás 2014-et!




2013. december 29., vasárnap

Kalandos visszatérés a hétköznapjainkba

Tegnap visszajöttünk a fővárosba, latolgattuk, mivel töltsük a következő napokat, hogy nekem továbbra is vigyázni kell. Eddig 3 nap (nem egész nap) volt iciripiciri rózsaszín majd bézs folt, azt vettem észre, hogy magasabb pulzusszám idézheti elő, lehet egy apró ér, ami megsérült a hüvelyfalamon, szerintem. Volt egy lépcsőzéskor, egy séta és egy szeretkezés utáni pinkiződés. De már nem ijedtem meg annyira, mint először, ma nincsen, de tény, pihenős volt az egész napunk. Alakult ez azért is, mert a tegnap esténk mindkettőket "szobafogságra" ítélt egy időre. Szegény Sz. ugyanis érkezés után a sötét hálószobában fel akarta venni a fűtést, behúzni a függönyöket, és sietve elvétette a lépést, és csúnyán belerúgott a franciaágyunk sarkába, aminek következtében teljesen lezsibbadt a nagylábujja és a lábfejének egy része. Gyanús volt, hogy nem múlik a zsibbadás, ezért elmentünk a Baleseti Intézetbe, ahol megröntgenezték, és kiderült, az egyik ujjperce haránt eltörött. Szerencsére nincs diszlokáció, azaz nem mozdult el, de sínre kellett tenni, befáslizták, 1 hétig felpockolt lábakkal kell léteznie. Mindez este már egy-egy pohár bor után történt, de nem érdekelt, kijózanított a szitu, vezettem én. Az ambulancián ért bennünket mindenféle inger: szilánkosra tört lábú korcsolyázótól a kocsmai verekedőig rendőri kísérettel. De az ambuláns idős doki - aki tisztára hasonlított Alfonsóra - hihetetlen gyors, dinamikus volt, cikázott néha zöld műtősmaszkban, majd vissza a vizsgálóba, volt akit épp CT-re, bennünket röntgenre küldött. Sz-t is gondosan ellátta. Izgalmamban még ott picit jobban fájt ill. bizsergett a méhem, de reggelre normalizálódott. A hasam érzem folymatosan, van egy pont baloldalt, amit szinte mindig érzek. Mivel nem voltunk itthon, a múlt szombati hCG volt az utolsó infónk a terhességemről 17dpo-n, az elmúlt 1 hétben nem akartam a szüleimnél tesztelni, ma reggel terveztem megnézni, hogy állhatunk. Féltem először, mi van, ha semmit nem mutat, ha visszafejlődött, bár a tüneteim megvannak, de tudom, nem bízhatok teljesen bennük, és nem akarunk esetleg feleslegesen tévhitben élni még 4 napig. Viszont elkezdtek enyhén szúrni a mellbimbóim, mint új tünet, így felbátorodtam. Szerencsére azonnal jól látható az eredmény, bízom benne, a tegnapi ijedtség és a pinkizések, barnázások ellenére minden rendben van. De nem is akarok ezzel mélyebben foglalkozni, most Sz. esete kizökkentett a befelé figyelésről, ami lehet, nem is véletlen, mert szüksége van rám, és vigyázni akarok rá... Január 2-án viszem vissza kontrollra, pont aznap, előtte megyünk UH-ra.

Ma vagyok 5w+4d. A súlyom újra lentebb kúszott, 60,5 kg. A vérnyomásom is ilyenkor szokásosan alacsonyabb, 110/72, P73.


A legfelső Kaális teszt, ami még elég halovány, az alatta lévő x-epillel egyszerre készült 14dpo-n. Alulról a 2. készült 16dpo-n. A legalsó a mai, egyforma a kontrollcsíkkal, ami ha jól számolom, 25dpo-s.

2013. december 27., péntek

Családdal, Utro-hatás

Sz. megérkezett, jó volt újra átölelni :) A tegnap nyüzsiben telt, nagyimat hoztuk, vittük, koccintottunk (én csak este pici vörösborral), sétáltunk is egy nagyot, ami ránk fért, mert a kanapéról át az étkezőasztalhoz majd vissza mozdulatsoron túl nem erőltetjük meg magunkat túlságosan. A hugi gyerekei persze szerveznek mindig valamit, a legózás, olvasás, matricafüzet-nézegetés, szintetizátorral való játszás max csak a szem- és ujjizmainkat mozgatja meg :)

A tegnapi séta nem sokkal lefekvés előtt volt, nem tudom, ez volt-e hatással az amúgy lelassult vérkeringésemre, de volt egy kis barnázás. 1 napra elmúlt a petefészek fájdalom, ma délután tért csak vissza, de a barnázás abbamaradt, ez jó. Persze, hogy a szívbajt hozta rám, pedig tudom, hogy Utro mellett ez sokaknál volt, van.

Ma vagyok 5w+2d. 6 nap múlva uh. 61,2 kg voltam este, ami azt jelenti +1 kg ment fel, mióta (december eleje óta) nem sportolok. Vigyázok, amennyire lehet, nem eszem sokat, ha édesség, akkor pedig anyu édesítőszerrel készített töltelékű beiglijéből csipegetek :)

2013. december 25., szerda

Reggeli mise, nagycsaládra várva

Kellemesen telt a Szenteste, a hugiék is bejelentkeztek Skype-n, a gyerekek lelkesen mesélték, mit hozott nekik a Télapó, a kamerán keresztül végigmutatták, édesek voltak.

Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve Apunak mondtam, vele tartanék a reggeli ünnepi misére. Én nem vagyok vallásos, de vallástagadó sem, és az utóbbi kb 10 évben annyira kompakt időre ugrunk haza az év során, mindig valami nagycsaládi összejövetel miatt, hogy nem marad idő érezni a várost, a tágabb környezetemet, pláne, hogy a városközponttól távolabb, egy erdőközeli házban laknak a szüleim. A tegnapi kis vásárlós délelőtt után kedvem támadt a szülővárosomból kicsit többet  magamba szippantani. Korábban annyit utaztam, szinte mindenütt ellátogattam vallási helyekre is, így voltam Bangkokban a Wat Pho-ban a fekvő buddhánál, Milánóban az Utolsó vacsora freskójánál, a Vatikánban a Szent-Péter bazilikában, és még sorolhatnám. Van egy szép nagytemplomunk, huszonévesen jártam ott utoljára, amikor még esküvőszezon volt a vidéki kortársaimnál. Szumma szummárum ma 5:45-re húztam fel az órát a 7 órási misére, azonnal ki is pattantam, és megreggelizve, alaposan felöltözve fél 7-kor készen álltunk. Apu fess volt fehér ingben, nyakkendőben, a sötétszürke öltönyében :) A templom körül néma csönd volt, furcsa volt, hogy senkit nem láttunk, egy arra kerékpározó nénin és egy fekete macskán kívül, a még reggeli sötétségben. A templom ajtaja zárva volt, megváltozott a miserend, mint kiderült, 30 év után 8:00-ra tették át, így mind a néni mind mi visszafordultunk, és hazamentünk. Visszatértünk 1 óra múlva, és akkor már kelt fel a nap, ami pont bevilágított az oltár feletti a sok kis színes ablaküvegeken át, nagyon szép volt. A középkorú, de fiatalos pap beszéde is fiatalos, néhány hasonlata kifejezetten humoros volt. Pl. beszélt arról, kinek a hit, kinek a szomszéd karja a támasza az életében, kinek más, erre példaként az unokaöccse járni tanulását mesélte el, hogy csetlett-botlott, míg a pelenkásvödröt magához nem ragadta, és azzal mert, tudott magabiztosan járni. Mindenkinek megvan a maga "pelenkás vödre", kinek teli, kinek félig telt, kinek üres. Mesélt az isonzói csatáról is, hogy Karácsonykor feldíszítettek egy fenyőt, és tűzszünet volt, és nem is a mai mindennapokra vonatkoztatott párhuzam miatt volt érdekes nekem, hanem azért, mert tavalyelőtt ott túráztunk nagyokat Sz-al a meseszép szlovén Alpokban. Szóval a katolikus mise hagyományos részén túl nagyon emberközeli volt nekem is, aki nem gyakorolja a vallását. De jól esett a lelkemnek ott lenni, a részese lenni, látni a napfelkelte fényében úszó, karácsonyi díszbe öltöztetett templomunkat, az oltárt, a Jászolt, Apummal az oldalamon...

Itthon még aludtam délelőtt, mert azért kicsit aluszékony vagyok, és lehet, kicsit menekülök is az alvásba, mert olykor félek. Félek, mert ugyan nem mindig, de sokat tompán fáj a bal petefészkem, nem tudom, mi okozhatja. A méhem nem fáj, de ugyanúgy érzem mint az előző terhességnél, hogy keményebb az egész alhasam. A petefészkem fájása nem éles, nem szúró, hanem olyan, mint egy izomfájdalom, vagy mintha meghúztam volna magam, lesugárzik a bal combtövembe. Anyu azt mondta, világ életében neki is nagyon érzékeny volt az egy petefészke, és nagyon tudott fájni, még terhesen is. Remélem, nálam is csak túl érzékeny a belső kisebb növekedésre, vagy max "csak" egy ciszta miatt lehet, és nem méhenkívüli... További tünetem csak a felfokozottabb nyújtózkodási vágy, ami előzőleg is volt :)

Ma 5w+0d.

Holnap nagycsaládos Karácsony, délelőtt érkeznek a hugiék a gyerekekkel, a nagyim, és természetesen Sz. is végre... :) 

2013. december 24., kedd

Karácsony új fényfűzérrel :)

Ma mindkét égősor kiégett (nem tudjuk, miért, mert nem túl régiek), így biztonságképpen apukámmal a nyakunkba vettük még délelőtt a várost egy új fényfűzért venni. Persze kb az 5. helyen sikerült, de a lényeg, most már itt fénylik a fán, amit a Sky Radio Christmas-t hallgatva díszítgetek. Még alig látszódnak a fények, olyan erővel süt be a délutáni nap, de néhány óra múlva meglátjuk a kis led-ek szolíd játékát :)

Beiglitől, halászlétől vagy hasonló finomságoktól illatos kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2013. december 22., vasárnap

2 nap Karácsonyig!

Tegnap sűrű napunk volt, Amíg Sz. a halkereskedőnél vett pontyot, harcsát, addig én a Laboratórium Kft-nél kezdtem, utána pucolt dió miatt beugrottam egy nagyobb piacra, ahol egyúttal vettem illatos fenyőágakat is. Utána mindketten hazasiettünk, és indult a mi kis Karácsonyunk, kettesben. Sz. megynyúzta a halakat, felszeletelte őket, besózta, főzött egy isteni bajai halászlevet, én diós hókiflit gyártottam nyírfacukorból, este a harcsaszeleteket kisütöttük, és egy pohár borral koccintva élveztük életünk első közös nagyobb főzésének eredményét, hangulatos gyertyafényben és a kis fenyőágakból álló karácsonyfa fényében.

Szokásosan azért rajtam van némi izgalom, mert 2 napig alig volt tünetem, teljesen változó a méhfájdogálásaim intenzitása. Egyik sem görcsös, teljesen jól vagyok, de olyan volt, mintha kicsit megpihent volna a nem várt ciklusnap után. Azért csináltam tegnapelőtt egy 16dpo-s tesztet, kicsit erősödött, de nem sokat. Tegnap pedig 17dpo-n elmentem hCG vérvételre, ma meg is küldték az eredményt: 100 IU/l. Az előző terhességemnél ezen a napon 132 IU/l volt, de elvileg rendben van ez az érték, 4-426 között van a referenciaszám a 4. héten. Ma fájdogálósabb az alhasam.

Ma vagyok 18dpo, 4w+4d. Várom a január 2-át...

De addig is itt a Karácsony :)

2013. december 19., csütörtök

5 nap Karácsonyig!

Tegnap szűkszavúan jelentkeztem, mert most volt a nagy prezentációs napom a vezetőségnek, izgultam is, de jól sikerült :) Az izgatottságomat persze nem ez alapozta meg alapvetően, hanem csak az időbeosztásomat az utolsó idei irodában töltött munkanapomon. Jól esett ma már nem bemenni, mert az elmúlt 3 nap alig aludtam jól, a tesztelés előéjszakáján szinte semmit. Már annyira KO voltam, hogy miután kimentem tesztelni 6 körül, és az egész teszt még 1 perc múlva is bordó sávban úszott, nem bírtam a fáradtságból adódó émelygéstől ott várakozni felette, visszabújtam az ágyba arra a pár percre - gondoltam. Erre mi történt? Bealudtunk, és kb 1,5 órára rá ébredtünk fel :)) Arról már nem is írok, megint milyen szürreális álmom volt ezidő alatt. Mikor felkeltünk, addigra jól meg is száradt a teszt, de nem tűnt el róla, így is látszódott a 2. csík, mindkét teszten, a Kaálison halványabban. Holnap reggel tervezek újat tesztelni, szombaton pedig mivel munkanap, elmegyek HCG vérvételre a Laboratórium kft-hez, ők meg is küldik emailen szerintem hétfőig. 

Nagyon köszönöm mindenkinek a tegnapi hozzászólásokat, minden korábbi és teljesen új olvasómnak is, nagyon jól estek, mikor pl. a prezentáció szüneteiben rápillantottam egy-egy újabb kommentre :) Elnézést, hogy egyenként nem tudtam reagálni!

A tüneteimet illetően: a hasam továbbra is csak hullámokban huzavonázik, a derekammal együtt, de görcsös fájdalom nincsen. Ugyanúgy vigyázok, mint eddig, pl. minimálisakat "cipelek", a többi ott figyel a csomagtartóban, Sz-ra várva :) Minden mást ugyanúgy szeretnék tenni-venni, ahogy a közérzetem engedi. Persze futni nem megyek, ahogy a sípályák webkameráit sem kémlelem - csak picit, az esztétikai látvány miatt :)

Természetesen felhívtam a doktor urat, aki gratulált, mondtam neki, hogy a Ferenc-napi inszemináció szerencsét hozott eddig. Kérdeztem, emeljek-e az Utro adagomon, most 2x2-t adagolok, ő azt mondta viccelődve, ha már így rákérdeztem, bízik a női megérzésben, legyen akkor 3x2. Érdeklődött van-e receptem, ami szimpi volt tőle. De van, mondtam, mert még eddig csak a nyárról megmaradtakkal és a V. barátnőmtől kapott dobozokkal elvoltam, még csak most fogom kiváltani az ő receptjeit. Ugyan még nem számoltam meg, az hány darabot jelent, de szerintem kitart január 2-ig vagy 3-ig, választhatunk, melyik nap menjünk, elvileg akkor léphetek be a 6. hétbe. Egyelőre nyugodt vagyok, de ha elkezdek agyalni a veszélyeken, a rossz scenariokon, parázni kezdek, amit egyelőre nem akarok. Sőt, még babának vagy más cuki néven sem merem nevezni a múltból adódóan, persze nehéz érzelmileg nem érintettnek lenni. De Sz-al közösen úgy próbáljuk felfogni, hogy a jelenlegi állomás egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy gyerekünk legyen...

Mozgalmas nap volt a tegnap. Azon túl, hogy lezártam az évet az irodában, a jövő évre vonatkozó előadásom is jól sikerült, megkaptam végre az új telefonomat is (bár még ki kell váltanom hozzá egy micro SIM-et, de már imádom), szóval mindezeken túl "mellékesen" belealudva teszteltünk, és megszületett "Kissmajom" is, Est édesanya lett :) Gratulálunk neki, csodás Karácsonyuk lesz már hármasban!

Már csak 5 nap, és itt a Karácsony!
Indulok is még pár dolgot vásárolni...

2013. december 18., szerda

The Zebras

Kedvesek, hát úgy néz ki, keretbe foglaltam a 2013-as évet, az év első és utolsó hónapjában is zebratulajdonos lettem... Remélem, ezúttal maradok is, így egyelőre csak csendben merek, merünk örülni. Csíkjaim még halványak, de egyértelműen láthatóak. Nagyon köszönöm mindenkinek a drukkot és a hasznos tapasztalat-megosztásokat! 

Folyt köv, de addig is ma folytatódjon a reality, nagyon várjuk Est bejelentkezését, aki most hozza világra "Kissmajmot"! :)

2013. december 17., kedd

1 hét Karácsonyig!

Tegnap már nem volt több hőhullám, és ma sem, úgyhogy tényleg nem a "klimaxos" verzió volt, mert az a fajta tudom, hogy nem elégszik meg 1 alkalommal 1 nap :) Ma is volt szürreális álmom, most a nappalink szinte egésze egy halastó/csobogó volt, amiben egy nagy ásóbéka méretű, sárga áttetsző zselés béka is élt, de nem tudtuk, hogy került oda, folyton kipocskolt. Ki is ugrott belőle, én a egy tésztaszűrővel kergettem, hogy megszabaduljunk tőle. Sikerült elkapnom, kivittem az erkélyre, ahol beleharapott a kezembe a hüvelykujjam felett, de sikerült ledobnom az erkélyről. Ahogy leesett, pattogott, mint egy labda. A kezem fájt, féltem, valami mérges nedvet belém eresztett, csap alá tartva nyomkodtam a harapás nyomát. Nagyon fájt, ekkor csörgött az ébresztőóra, és a kezem valóban fájt, mert rajta feküdtem! A zselébékát részben pedig onnan származtatom, hogy a hétvégén láttam a zselés szaloncukorgyártásról valami riportot, és emlékszem, pont olyan volt a béka "alapanyaga" is. A béka kipaterolása a lakásból pedig lehet, összefüggésben volt Marcsy hétvégi pókos bejegyzésével, hogy hagyja vagy ne a kis pókokat kikelni a szobában :) Jaj de össze-vissza színes, zaklatott álom volt!

Hasam most relatív nyugiban van, picit kemény, de csak tapintásra, reggel áthullámzott rajta egy kis huza-vona. Vérnyomásom a tegnapihoz hasonló, este kevesebb volt.


Már csak 1 hét, és itt a Karácsony!

2013. december 16., hétfő

8 nap Karácsonyig!

Ma hajnalban egy 10-es skálán kb 2-3-as nagyságú hőhullámra ébredtem, illetve már akkor forgolódtam, amikor még a didergős előfázis volt, és nem értettem, miért fázom. Aztán jött a lávaérzés, a mellkasom izzadni kezdett, és belém hasított a tudat, hogy ösztrogénhiányos időszakban fordul elő velem ilyen, és igazából az egész méhérzetem, alhas-bekeményedésem csak "kész átverés" a progeszteronpótlásból adódóan. Ezen morfondíroztam, és tudom, hogy előfordul a hőhullám másoknál is ilyenkor, de akkor is, nekem ez a klimaxos tünetek közé "égett be" 18 éves korom óta. Nagyon nehezen aludtam vissza, teljesen lemondtam a reményről, amit közel 2 hete igyekszem nem dédelgetni, de a semleges mezsgyéről hol ide, hol oda azért áttévedek. A visszaalvásom már nem volt mély szendergés, szürreálisakat álmodtam, hogy a szomszéd ablakát kitörte a orkán, és hozzánk a nappaliba épp pakolja át a szobanövényeit, a mi megkérdezésünk nélkül, bejött az erkélyen át. Na ezzel a szomszéddal sosem beszélgetünk, azt sem tudom, van-e növénye :)) Szóval ilyen kavargó álomképekkel, lemondással teli ébredtem, jó volt ezért is ma bejönni dolgozni. Itt bent zajlik az élet, nem volt időm nagyon gondolkozni, hogy a "kétoldali idegbajom" érvényesüljön! Jó pár dolog elintézése mellett kaptam, küldtem én is céges karácsonyi ajándékokat, megkaptam a meglepi szülinapom videóklipjét, voltam egy megbeszélésen, szóval értek ingerek. És már csak 8 nap, és itt a Karácsony! :)

Ma 12 dpo, vérnyomás: 130/80, - elkezdett kicsi emelkedni :(
P72, de előtte ébredéskor vagy rosszul mértem, vagy tényleg ennyi volt: mindössze P55, és akkor szédelegtem is.


Már csak 8 nap, és...! :)

2013. december 15., vasárnap

9 nap Karácsonyig!

A hétvége gyorsan elszállt, sőt, ez a 2 hét is, amit itthon töltöttem, holnap már megyek dolgozni. Bár nem mondom, hogy a fizikai teherbíró-képességem csúcs lenne, max 1-1 órás mászkálást tudtam bevállalni az elmúlt 3 nap is. Sz-nek volt 2 céges karácsonyi partija, plusz egy baráti szülinap, ahova most nem tartottam vele, ne legyen esetlegesen kényelmetlen ülni/állni nekem. A mászkálásokat az Ikeában kezdtem, vettem 1-2 apróságot, majd tegnap az Árkádban folytattam, ahova autóval nem jutottam be, csak kb 20 perces gyaloglással a környék lakóházai mellől. Kb 3-4 üzletbe mentem be, és nem vettem végül semmit, de bekeményedett alhassal tértem haza. Ma Sz-nak ugrottunk be egy Hervisbe egy téli futópólóért, most áfamentes hétvégéjük volt a klubtagok részére. Sokkal lassabban tudtam Sz-al tartani a tempót, egyedül jobb lesz a héten a karácsonyi - tervezetten minimál - bevásárlást intéznem.  Ugyan még 9 nap van Karácsonyig, de nekünk már csak 1 hetünk van hátra, jövő hétfőn indulunk haza a szüleinkhez, külön-külön leszünk Szenteste és utána pár napra. Ezért szombatra tervezzük a közös karácsonyozást így zúzós lesz a hét: 3 nap munka, 2 nap szabi ajándék- és saját karácsonyi főzéshez beszerzéssel, főzéssel, sütéssel. Okosan kell szerveznünk. Még szerencse, hogy van mi elterelje a figyelmünket - legalább lelkileg - az "egyéb" izgalmaktól :)

Tegnap este, amíg Sz. a szülinapi partin volt a barátaival, addig eljött egy barátném hozzám, hogy beszélgessünk egy nagyot, és közben készítsen nekem egy tartós manikűrt, géllakkal. Van egy teljes Crystal Nails felszerelése, saját hobbiból, mert imád - saját magának és a családtagjainak is -kikapcsolódásképpen ezzel foglalkozni. Úgyhogy csajos est volt, csicsergéssel, nevetgélésekkel, mint régen, amikor egyedülállóak voltunk, és együtt mentünk wellness hétvégére :) Sz-t csodás bordó, enyhén csillogó körmöcskékkel vártam haza.

11 dpo, vérny: 120/74, P75, tünet: folyamatosan - néha kevésbé, gyakran erősebben - fájdogáló méh, aluszékonyság, kisebb émelygések - de mindez volt korábban is, ami új: szédülés, főként elalváskor, ébredéskor.

Bréking nyúúúúz, V. barátnőm kislánya ma megszületett, most kaptam az mms-t a kis tüneményről! Alig várom, hogy beszéljek V-vel, még tegnapelőtt azt beszéltük meg, szerdán beugrok hozzá, amíg egyben vannak, ugyanis a jövő hétre várták. Sok boldogságot, egészséget nektek drága V!

Már csak 9 nap, és itt a Karácsony!

2013. december 13., péntek

Elfoglaltan, de tudatos harmóniában

Az elmúlt hetekben, főleg az elmúlt 1 hétben egy angol nyelvű stratégiai prezentáción dolgoztam, aminek első verzióját tegnap este leadtam, de még van mit finomítani rajta. Ezért nem nagyon bukkantam fel itt, csak mások olvasásához, 1-2 rövid kommenthez. A home office erre is nagyon jó volt, mert tudtam fókuszálni, koncentrálni, kicsit a napi rutinból kilépve átfogóbban gondolkodni a 2014-es marketing terveit és az azt befolyásoló társosztályok folyamatait illetően, hisz' ez épp időszerű is így évvégén. Itthon jó a chi-áramlás, kényelmes a kanapé, finom meleg van, száradnak a ruhák, amiket így napközben is kimoshatok, a háttérben mindig valamilyen gyönyörű felvételekkel teli természeti film megy a tv-ben, így nem érzem nagy nihilben magam, és színt varázsol a nappaliba. Köszönet A. barátnőmnek, ő erősködött Sz. mellett, hogy igenis maradjak most itthon erre a 2 hétre :)

A héten az egy nagyobb vezetőségi megbeszélésen kívül a céges karácsonyra elmentem, mert egyrészt hiányoznak az emberek, a pozitív ingerek, gondoltam, ez nem okoz stresszt :) Így is volt, kellemes este volt, csomó beszélgetéssel, és egy kis "lötyögéssel". A vacsora után beindult a dj zene, a többnyire italtól mámoros kollégák belendültek, és bevallom, nekem koccintás nélkül is nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne tomboljak a többiekkel egy-egy baromi jó zenére. De csak mini mozgásokkal lötyögtem velük, ami még jól is esett kis testmozgás gyanánt. Így is már 2 napja nem sétáltam, ma ideje lesz kimennem. Hétfőtől pedig dolgozom, akkorra már remélhetőleg túlvagyok az első rizikós időszakon.

Tegnapelőtt itt járt Apukám, hozott friss disznótorost, és mivel még a héten is fogytam, így reggelire megengedtem magamnak ropogós tepertőt, ebédre hurkát, kolbit :) Hihetetlen, de ma először 61 alá ment a kilóim száma, 60,7 kg vagyok, ami azt jelenti, hogy már közel 7 kg-t fogytam, mióta kiderült az IR, és szedem a Merckformint. Ez a mostani súlyom több mint 10%-a :) Régen láttam ilyen schlanknak magam, a kollégák nem is állják meg szó nélkül - most, hogy ritkán látnak - mennyire kisimult, kivirult és vékony vagyok. Na ja, a nyári képeket visszanézve volt is honnan, Sz. poénkodott is vele, hogy nyáron "pogányjuditosra" híztam. Persze van még min alakítani magamon, az izmok irányába, csak nem most.

A vékonyságom az alhasamra nem teljesen jellemző, de ez most így van jól. Nincsenek mensis görcseim, sőt, van, hogy alig érzem, de folyamatosan van egy tompa fájdogálás, mintha egy kis kő lenne egy ponton, vagy pl. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha szorulásom lenne, és nyom egy helyen. De mivel rendben van az emésztésem, nem erről van szó :) Azért továbbra sem érzek többet, ami miatt továbbra is igyekszem semlegesen állni a dolgokhoz. Nem kutakodok a neten, a tünetérzetem leírásán túl nem fürkészem magam, nem írok még rövid bejegyzéseket sem a napokat visszaszámlálandó, nem nézek beágyazódásos kisvideókat, és már a saját korábbi blogbejegyzéseimet sem. Éjjel azt álmodtam, újra magas a vérnyomásom, hogy lapos a hasam, hogy készülök futni menni (ami azért hiányzik, hogy könnyebben ment), hogy figyelem a hóhelyzetet az Alpokban egy síeléshez... Lehet, hogy tudat alatt is készítem magam lelkileg a B verzióra, hogy legyenek akkor is aktív terveim - azonnal.

Ébredéskor a hasam éreztette, ő bizony jelen van, ne akarjak hason feküdni, megnéztem a vérnyomásom, 108/69, P70 - na ez nem nevezhető magasnak :)

Ma vagyok azt hiszem 9dpo.


2013. december 9., hétfő

Haspuff

A múlt hét közepe óta szépen átvándorolt a petefészek-fájdalmam/-érzetem a méhembe, ami most mensisen fáj, hullámokban képes erősödni, gyengülni, de teljesen nem múlik el, optikailag is buci a hasam. Így a home office-ból való munka még indokoltabb. Lesz ugyan holnap egy kb 2 órás megbeszélésem, de nem egész nap fogok 90°-ban széken ülni. Főként középen domborodik, és baloldalt érzek időnként egy ponton nyomást.

A tünetem lelkileg jól esik, egyedül az aggaszt, hogy még nincs mellfájás, mint a tuti hónapomban már ilyenkor volt. Akkor persze volt 2 nagy cisztám is, és tudom, nem minden esetben vannak ugyanazok a tünetek, de akkor is... Ma próbáltam utánanézni, mi (pontosan melyik hormon) okozhat egyátalán mellfájást egy terhesség nagyon korai fázisában? Ösztrogén kizárt, progeszteron? Pluszban is adom az Utro-t, akkor nem adtam. Prolaktin? Úgy emlékszem, konstans volt ez az értékem, már amikor nézték. HCG - amilyen tartalmú nagy cisztáim lehettek anno? Egyelőre nem találtam választ, a magyar (SEO-zott) oldalakról maximum ennyit tudtam kinyerni: "A mell mirigyes szerkezete reagál a női nemi hormonok szintjének a változására. Az ösztrogén a mirigyek megnagyobbodását, a csatornácskák kitágulását eredményezi. A progeszteron a zsírszövet vizenyős duzzadását hozza létre. A terhesség során a mirigyállomány duzzadása figyelhető meg."

Na egyelőre nem lettem sokkal okosabb, inkább dolgozom, nem keresek semmiben semmi összefüggést továbbra sem. Inkább örülök a ma látott dupla szivárványnak!

Súlyom picit még lentebb kúszott, 61,5 kg, vérnyomásom már-már szinte alacsony: 112/69.
06dpo

2013. december 5., csütörtök

Séta, kanapé, Mikulás

Tegnap este sétáltunk egy nagyot, kb 3 km-t, jól esett, pedig cudar hideg volt, szél, -4°C. Ma délelőtt kanapépózban dolgoztam tovább, délután kocsiba szálltam, elmentem pár dolgot venni egy közeli Aldiba, nos ott a mászkálástól bekeményedett a hasam, fájdalom helyett most feszít. Utána visszaparancsoltam magam a kanapéra, és csak kb 1 óra után mentem ki kicsit főzni. Este sütöttem újra spenótos quiche-t, mint tavaly télen, a Lila Füge blogjáról, annyi módosítással, hogy magam miatt gesztenyelisztből készítettem a tésztáját, Sz. miatt pedig egy kis darálthúst is rejtettem a spenót és a sajt közé :) No a beltartalom nagyon fini lett, de ez a liszt sajnos nem a legjobb a linzeres tésztához, eléggé törik, és jellegzetes édeskés íze van, no de sebaj, a többi liszt majd megmarad palacsintának, Sz-nek - így a tésztája helyett kenyérrel - a tartalmas feltét nagyon ízlett :) Hozzá teremtettem egy kis ünnepi hangulatot gyertyafénnyel, és rénszarvasos szalvétákkal terítettem.
Boldog Mikulást mindenkinek!


A hangulatos, kis vörösboros vacsi után most nem rejtettem semmit cipőbe, csizmába, hanem desszertként elővettem a mini, 5 gr-os télapócsokikákat tartalmazó dobozkát Sz-nak. 


Egyet én is megkóstoltam, de az én desszertem most alapvetően fehérjedús, könnyű tehéntúró, minimális xilittel.

2013. december 4., szerda

Karácsonyi díszpárna-lesben

A hasam elalvásig nem csitult, eléggé fájt, ma reggelre lelapult fekvő helyzetben, de ahogy felkeltem, újra éreztette magát, azóta is, de talán kevésbé élesen és pufin, mint tegnap. Az Utro-t elkezdtem, most félig ülve-fekve dolgozgatok.

Közben szellemi pihenés gyanánt kicsit teszek-veszek, még tegnapelőtt elővettem a karácsonyi kellékes dobozunkat a lakás díszítgetéséhez, de még a végleges kihelyezéshez vár egy hétvégi takarítás. Addig is pár napja rá vagyok kattanva, hogy valahonnan olyan jó lenne karácsonyi díszpárnahuzatot szerezni, feldobná a lakást az ünnepekre, viszont itthon úgy látom, egyik nagyobb, ismertebb lakber üzletházban sem lehet kapni. Egyedül a Butlers weboldalán láttam párat, de azok közül talán egy tetszik. Saját kezűleg fogok csinálni egyszer, lehet, hogy most lenne itt az ideje, varrógép van, anyag ill. kiegészítők kellenének, de most ilyen bevásárlást még nem merem fizikailag bevállalni, hacsak nem egy helyen be tudnék szerezni mindent. A Pinterestről inspirálódva pl. ezek egy része úgy tetszik:


2013. december 3., kedd

Inszem a Kaáliban

Voilá, itt vagyok, ma délelőtt volt az inszeminációm. A szokásos főépületben kezdtünk, onnan átirányítottak a kisebb épületbe, ahol zajlanak a műtétek. Miután túlvoltunk az első - andrológiai, adminisztrációs - teendőkön, elköszöntem Sz-tól, hagytam dolgozni menni, bár lelkiismeretfurdalása volt, szívesebben maradt volna. De annyi dolga van, minden nap túlórázik, vidéken dolgozik, nem volt szívem marasztalni, így a tabletemmel a kezemben az ottani recepción várakoztam. Közben Sz. többször írt, hívott, szóval virtuálisan szinte velem volt :) Egy kis idő után érdeklődtem az asszisztensektől, vajon lesz-e ma is UH, és ha igen, itt, vagy menjek át mégis vissza másik épületbe? Kiderült, nem lesz UH. A sotén sem volt mindig, ha jól emlékszem csak egyszer, de azért megnyugtatott volna, hogy tudjam, vajon tette-e a dolgát az Ovitrelle. Félórás-órás csúszással végülis szólítottak, egy zárható szekrényes öltözőben kellett mennem, ahol egy sorstárssal közösen vetkőztünk, mint egy fitness teremben :) Ott kellett hagynunk a táskánkat, az alsó ruházatunkat, körbetekertük magunkat lepedővel, majd vendégpapucsba kellett bújni, és a sréan szemközti pihenőszobába átmenni. Ott kinyitható lábtartós bőrfotelek vártak, az asszisztens bekapcsolt kellemes zenét, odaadta nekünk a "pozitív kaális tesztet", és vártunk. Beszélgetni kezdtünk a sorstárammal, akinek ez volt az első kezelése, és miután meséltem neki arról, utána is várakoznunk kell, mindketten még visszaosontunk a telefonunkért, amit én a műtőbe is vinni akartam, ne a plafont bámuljam 20-30 percig. Megérkezett Krizsa doki, engem szólítottak először, az asszisztens látva a telefont a kezemben, nem engedte, bármit bevigyek magammal. Utána derült ki, miért is, hisz' itt nem a műtőasztalon kell kivárni a "játékosok" célbaérési idejét, hanem azonnal fel kellett állni, és visszaülni a fotelembe, beállították nekem a lábtartót arra a félórára, addig sorra került a sorstársam, majd az időközben érkező egy másik lánnyal közösen hárman relaxáltunk beszélgetve a pihenőszobában. Kellemes meglepetés volt, hogy Krizsa doki bizony megnézett UH-val, és azt mondta, csodálatos, épp repedés alatt vannak a tüszőim, előtte kérdezte, mikor adtam be az Ovitrelle-t. Mondtam neki, hogy a megadott időintervallum végén, 6-7 között. Én ugyanis azt olvastam, kb 36 óra a hatóideje, no nálam úgy tűnik, ez hosszabb, mert ez reggel 7-kor letelt. Tegnap egyébként már rendesen voltak pre-ovulációs tüneteim: meglepően észrevehető mennyiségű EWCM, korábban ilyet én nem tapasztaltam, a folyamatosan kipirult és forró orcám és az időszakosan be-benyillaló petefészkeim. Tegnap a csodás idő miatt egy kolléganőmmel reggel megbeszéltük, ebédidőben futunk egyet, gondoltam, jót tesz a vérkeringésemnek, és valóban nagyon-nagyon jól esett az a 4,5 km. (A Nike applikációm is gratulál ilyenkor mindenfélével, totál addiktívvá lehet tőle válni :) A kantinnál végeztünk, ahol belebotlottunk egy ismert fitnessguruba is, aki méltatta, most lát először itt valakit, aki ebédidőben sportol. No azért mi sem cseréltük fel sportra az ebédet teljesen, vettünk husit salátával, amit már az irodában, zuhanyzás után ettünk meg. Ma a műtőben meséltem a tegnapi futás egy szakaszáról, mikor egy darabon különböző sebességben egymást elhagyva futottunk a kolleginával, egy kisebb csapat nagyranőtt tinisrác lődörgött arrafelé, ahol én kocogtam. Ez pont egy elég gyéren látogatott zöldövezeti, kissé erdős szakasz volt, át is suhant ekkor az agyamon, jaj, nehogy pont most ovulációkor megerőszakoljanak! Persze nem volt semmi inzultus, így velem együtt jót kacagtunk a sztorimon, no ilyet még nem mesélt senki, mondta az asszisztens. Krizsa doki végigmondatta velem, mi még a teendőm, egészen a holnapi Utrogestan kezdésig, mint egy orvosi vizsgán lettem volna, feleltem :) Kedvesen, mosolyogva, de határozottan kezet fogva elköszönt tőlem, hogy 2 hét múlva beszélünk! A félórás pihenés alatt még tovább beszélgettünk a lányokkal, majd hazajöttem, már itthon ebédeltem, azóta pedig a kanapén pihenek, és pár dolgot intéztem emailen, de szigorúan stresszmentesen :) A petefészkeim most is nyillalgatnak hébe-hóba, főleg pisiléskor fájnak. Holnap is itthon vagyok, és egy nagy sétát már beiktatok, jót fog tenni a vérkeringésemnek, de ennyi a maximum, amúgy kímélő és izgulós napok következnek...

Újra itt. Nem hagyott nyugodni bennünket, meddig tarthat a tüszőrepedés. Találtam egy cikket elég nagyfelbontású fotókkal a petesejt kiszabadulásának folyamatáról. Ebben kiderül, hogy a petesejt kijutását a tüszőből (ami vajon a repedés folyamatának része? A cikk magyar címe szerint igen, de szerintem ez csak a kilökődés) korábban gyors és hirtelen folyamatnak gondolták, de a fotózás során kiderült, ez kb negyedórát vesz igénybe. Remélem, azóta ez a teljes folyamat, mégha esetleg hosszabb ideig tartóan, de nálam is bekövetkezett.

Újabb frissítés: Nem gondoltam volna, de még mindig van mit finomhangolnom az ismereteimen e téren. Sz-t is aggasztotta, hogy ma az inszemig nem volt még meg a tüszőrepedés, vajon jó volt-e a mai ütemezésünk. Amit pontosabban megtudtam némi utánaolvasás révén:

A legtermékenyebb napok:
  • termékeny nyák csúcspontja + max 3 nap - Rendben, ezt eddig is nagyjából tudtam, de nem fedeztem fel magamnál, mikor lehetett, ezért nem tudtam ehhez kalkulálni, csak a stimus kontrollok és protokollok voltak az ovulációs támpontjaim. Most viszont ez a csúcspont nyilvánvalóan tegnapelőtt, vasárnap volt. Aznap este oltottam be magam Ovitrelle-el, és önmegtartóztatás volt elrendelve.
  • Ekkor még nincs tüszőrepedés, és ez így is van jól, mert így a termékeny nyákból táplálkozó spermiumok akár 3-5 napig is életben vannak, és időre bőven odaérnek. (az inszem során kevesebb lehet a sterilizált állomány élettartama)
  • A termékeny nyák csúcspontjakor a méhszáj ujjbegynyire megnyílik, ovuláció után viszont szorosabbra bezárul, mint előtte.
Így megnyugodtam, hogy nem mentünk túl korán, és még túl későn sem, remélhetőleg jó a timing :) A hasam még mindig pufi, fáj a petefészkem, remélem, holnapra csitul...

2013. december 1., vasárnap

Heni, like a hen

Úgy totyogok, mint egy tyúkanyó, annyira feszítenek a petefészkeim, nagy a hasam, és csak a terhességemből megmaradt kismama-farmereimben bírok hosszabb távon ülni, pl. a munkahelyen, autóban. Mi lenne, ha nem 3-4 tüszőm lenne, hanem lombikra készülve sokkal több?? Akkor nem 2-3 hónapos terhesnek nézne ki a hasam, hanem jóval többnek?

Ma a megengedett időintervallum szinte utolsó pillanatában beadtam az Ovitrelle-t. A fővárosba visszatérve Sz. anyukájától az M3-ason nem sokkal előttünk volt egy nagy baleset, amiből óriási dugó lett Gödöllőnél. Szerencse, hogy nem előbb értünk oda, hogy nem szemtanúi vagy részesei voltunk az ütközésnek, ugyanakkor szerencse az is, hogy nem később, mert órákig tartott a helyszínelés a Googel Maps forgalmi helyzetét látva, és kb 10-szer olyan hosszú dugó lett. A lényeg, mi hazaértünk 19:00-ig, így 18:45-kor már bennem volt a szer. Vicces, hogy 1 db automata penhez járó tű mekkora nagy műanyag tartót kapott az Ovitrelle dobozában! Nekem a növekedési hormonhoz ugyanilyen tű kell, és kb 50 db-nak van ekkora helye :)

A hétvégén sokat játszottunk a sógornőm 2 éves kislányával és az 5 hetes picurt is a karjaimba vettem többször. Eszembe jutott, hogy szinte teljesen egyidős terhesek voltunk a sógornőmmel, és a kis manó pont akkora, mint amennyi a mi Bambinónk lenne. De szerencsére már nem érint szomorúan, sőt, élveztem a babusgatást. Az idő, az intézetváltás, az új orvosom iránt érzett bizalom, a problémák felkutatása, a stimuláció- és számolgatásmentes időszakok nyújtotta örömök, más célok kicsit fellazították a stimulációk alatti remények és kudarcok váltakozása, a magas vérnyomás, a plusz kilók, az IR tünetek miatt görcsbe rándult testemet-lelkemet. Most, ebben a kezelésben eddig testileg feszegetett újra a helyzet, 3 nap magas vérnyomás, most puffadás, más nem volt, de stimuláció előtt könnyedebb voltam, pláne a Merckformin szedése óta.

A vérnyomás teljesen X-akta, míg 1 hete 150/110 is előfordult, Krizsa doki erre napi 2 Dopegyt-et kért szedni, addig rá 1-2 napra megszűnt, majd megint előbújt, és most kb 4-5 napja megint normális, most épp 127/76, P76. Így nem kezdtem el a Dopegyt-et kúraszerűen, csak 1-1-et kaptam be, mikor felszaladt - és ezt így tünetileg elvileg nem szabad. Ilyen zömében normál értékre miért szednék én vérnyomáscsökkentőt? Kardiológushoz is hiába mennék, ha épp akkor nem mutatnék tünetet. Annyit tettem, hogy teljesen elhagytam a kávét, amit csak reggel ittam, az is 100% arabica volt. Hát most többet ásítozom, többet alszom hétvégén, de ennyi baj legyen :) Mindenesetre nagyon kellemetlen, mikor magas: szorító érzés a fogaimban, a torkomban, kipirult arc, szédelgés, vagy belülről hallom a vér megnövekedett sebességét a fejemben, és van, amikor semmilyen tünetét nem érzem, ezért naponta 3-4x megmérem.

Úgy tűnik, pár napja szerencsére nincs ilyen gond, tünetként maradt viszont egy nagyobb pocak, jókora puffadás-érzet, egy tojó tyúk járásával :)