2014. január 30., csütörtök

Dolgos napok

Rohannak a napok, a műtét után másnap rögtön dolgozni kezdtem, mert igazából fizikailag alig viselt meg a műtét, csak 1 napig véreztem, Sz. is már cipőbe tud bújni, és újra a munkahelyén dolgozni, nem akartam itthon egyedül maradni. Érzem a méhem, de ez egy picit másabb, egyre tompább nyomás, nem is annyira fájás. Azért is rohantam vissza dolgozni, mert a hétvégén költözött az irodánk, a múlt héten bedobozoltunk, és ugyan csak a szomszédos épületbe mentünk át, de ugyanúgy mindent át kellett néznünk, selejteznünk és csomagolnunk, mert a költöztetők a hétvégén cipeltek át az új helyünkre mindent. Tetszik az új hely. Mintha új munkahelyem lenne, frissebb, kuckósabb az egész, és végre világosabb is a mi szobánk fekvése, olyan szép volt látni tegnap a szemem sarkából az egész napos hóesést! :)

Tegnap este visszaszaladtam a klinikára a zárójelentésemért, mert hétfőn emiatt nem akartunk még több órát várakozni. Most jó volt visszatérni, újra megbarátkoztam a SOTE-val, talán a hóesés, talán az esti időszak, enyhébb fényekkel a folyosókon, pár pocakos kismamával, várom, hogy majd én is így térjek vissza :) Tetszett hétfőn a szoba minősége is, pedig ez nem is a pavilon, hanem a régi épület 2. emelete volt, de szépen fel van újítva.

A munkahelyemen is van pár változás, lesz egy új kollégánk, akinek egy markáns, sok operatív teendővel járó munkakörömet leadhatom, és fókuszálhatok a számomra érdemibb feladatokra.

Holnap pedig visszatérek arra az akadémiára, ahol pár hete volt a kiselőadásom, most zajlanak a vizsgák, az általam feltett gyakorlati feladatokból is, kiváncsi vagyok a jelentkezők javaslataira.

Itthon épp nincs számítógépem, ezért sem jelentkezem a napokban bővebben, ugyanis a sógorom javítgatott rajta pár dolgot, és még nem hoztam el. Tableten kicsit darabosabban fogalmazok :)

Időközben próbálom hétfőre a fekete ruhadarabjaimat is összeválogatni, mert nem vagyok egy fekete párti, csak felsőim és egy kabátom van, kellett egy szoknya, egy kesztyű, még sapkám nincsen, hogy a temetésen ne nagyon fázzak. A barátnőm férjével ma beszélgettem, kérte, hogy írjunk neki össze pár emléket arról az időszakról, amikor ő még nem ismerte Edinát. A barátnőimmel rajta vagyunk, hogy felidézzük a legszebb és legemlékezetesebb pillanatokat róla, vele...

Rengeteg elintézendőm van, ma találkoztam a biztosítós kapcsolattartó hölggyel, aki évek óta kezeli minden biztosításomat lelkiismeretesen, optimalizáltuk idénre is a dolgokat, pl. fele összeg lett a casco-m, ugyanolyan szolgáltatásokra, ill. beadtam neki a mostani kórházi papírjaimat is. Idéntől komolyabb állami adójóváírás van a nyugdíjelőtakarékosságra is, így a minimál összegre ezt is elkezdtem. Csak úgy mertem elkezdeni, hogy egy lehetséges GYES idejére valamelyiket szüneteltetni tudjam, és a 3 éven túli befektetés alapú biztosításokat lehet, az életbiztosításom ilyen.

Intézni kell az autómat is, a héten kiégett az egyik tompított fényszóró, szombatra megbeszéltem a szerelőmmel.

Szombaton megyek fodrászhoz is végre, már megint kezelhetetlenül hosszú a hajam, hátközépig ér! A hétvégén 2 év szünet után be akarom újra festeni. Nem lesz bio, mert nem tudom, hol festenek bio hajszínezővel, én pedig egyedül nem akarok vele kísérletezgetni, sajnos nincs türelmem hozzá, és bizonytalan az eredménye is. De a saját hajszínemhez hasonlót választok, ha indul az új kezelés, és már nem festem, akkor ne legyen optikailag nagy a különbség. Igazából a saját hajszínemnek akarok több fényt adni, jobb kezelhetőséggel.

Időközben egy barátnőmnek volt ma egy nagyobb műtéte, a férje sms-ből tudom, hogy jól van, várom nagyon a jelentkezését, hogy tőle halljam, minden ok! 

Szóval zajlik az élet, nem vagyok überboldog a vesztesegtől, a temetés közeledtétől sem, de nem vagyok mélyponton sem, egyelőre. Nem tudom, ez fog-e még hullámozni, változni bennem, kerülök-e a lelkem mélyebb bugyrába, talán nem. Fontosabbá váltak dolgok, a saját és szeretteink alap egészsége azt hiszem...

2014. január 27., hétfő

Túl :)

Ma reggel 7-re jöttünk, Sz-tól való elbúcsúzás után az adminisztráción és a kontroll UH vizsgálaton majd laminaria felhelyezésen fél 10-re voltam túl. Egy 2 ágyas szobában mindössze másfél órát kellett várnom, érdekes módon alig fáj a pocim, egy picit erősebb menstruációs fájdalom mindössze, tavaly úgy emlékszem, erősebb volt, bár akkor egész éjjel volt ideje hatni. A műtőben megkérdeztem, nem túl korai-e a műtét 11-kor, mindössze 1,5 óra elteltével, én min. 2-3 órás várakozásra emlékeztem, de nem, 2 féle tágító van, ez a gyorsabb.

A nap érdekessége, hogy a váróban reggel egy másik lánnyal voltunk sorstársak, aki első ránézésre nagyon  hasonlított Edina barátnőmre, ez volt kicsit szomorú érzés: ugyanolyan élénk málnaszínű sídzseki volt rajta, és ugyanolyan huncut spirálszerű göndör fürtjei voltak, és ugyanolyan módon is horta a frizuráját, mint Edina. Messzebbről kísértetiesen hasonlított rá... Később a laminariára várva egymás mellé kerültünk, beszélgettünk pár szót, ő is 9 hetes terhes volt, mint én missed ab műtétre várva.

Ez a nap egy új időszámítás kezdete, nem nézek visszafelé, a múlt tanulságai mellett csakis előre!

Most pedig várom a 2 órát, hogy ehessek, ill. a 3 órát, hogy Sz. hazavigyen...

2014. január 26., vasárnap

Köd

Kellemes volt a hétvége, telizsongtuk a szüleim házát, apukámat felköszöntöttük, rengeteg finomsággal készültek, jól éreztük magunkat. A természet otthon téliesebbre fordult, tegnap hópelyhek hullottak egész nap, ma szikrázott a napsütés a tegnap és éjjel kialakult hótakarón, amiben jókat játszottunk hugi gyerekeivel. Este -15°C-ban indultunk vissza, nagy ködben, eleinte kevesebb mint 50-el tudtunk haladni, de 15-20 km után tiszta idő lett, haladtunk, de az kár, hogy a fővárosban nyoma sincs a hónak.

Lelkemben is köd, nihil van. Nem félek a holnaptól, nem vagyok magam alatt, de nem is érzem jól magam. Valahol jó, hogy edzettebb vagyok, de azt hiszem, elmúlt belőlem végleg az a naiv öröm és mély bánat is, ami még az első terhesség reményteli időszakához majd a kudarcához párosult. Nem tudom, mi a jobb, ez olyan üresség, csalódottság, szomorúság egyszerre, hogy összesen 5-6 hónap esik ki összesen ennek a kezelésnek és terhességnek a következtében. November 18 körül kezdtünk, most január 26 van, nem tudom, még mikor kezdem az első Yadine szedését, ezt holnap meg kell kérdeznem, de ha azonnal kezdhetném, akkor is kiesik a tervezésből a február, március, április. Ilyenkor bennem van, nem lett volna jobb eleve negatívat tesztelni? Úgyis tudtam már, hogy képes a méhem a beágyazódásra, miért nem ismeri fel a szervezet hamarabb, hogy ácsi, ez nem a megfelelő zigóta lesz... De hát ebbe nincs beleszólásunk...

Megvan a barátnőm temetésének időpontja, jövő hétfőn reggel lesz:( Nem merek még belegondolni, milyen lesz, a lányokkal utána kicsit össze akarunk ülni, beszélgetni.

Amúgy tegnap este óta elkezdtem kicsit erősebben barnázni, már alvadékokkal (sorry for TMI). Nem tudom, én normál módon el tudnék-e egyátalán vetélni, vérzéssel. Ebben a folyamatban szerintem már a hipofízisnek is lenne szerepe szerintem. A melleim fájdogálnak pár napja, enyhébb migrén is elő-előbukkan, ami már klimaxos előjel szokott lenni. De most nincs kitől ezt megtudnom, a holnap reggeli UH-n hátha látszik valami több. Azért rákérdezek a profnőnél 12-én, akkor megyek hozzá a szokásos mellékvese, pajzsmirigy, vazopresszin hormonreceptekért ill. az éveleji hormonellenőrző vv beutalókért.

Remélem, holnap nem éheztetnek feleslegesen (ez benne a legrosszabb), és még délelőtt sorra kerülök, de legalább most tudom, az elején ragaszkodnom kell a lamináriához, nem fent az osztályon várva, hogy majd szólnak. We will see...

2014. január 24., péntek

Még mindig nőtt, de hétfőn műtét!

Ma reggel mentem - összeszorult gyomorral az épületet látva - a SOTE Női1 alagsori UH rendelésére, Garamvölgyi doktor úrhoz. Nagyon rendes és precíz orvos, sosem csalódom benne, bárcsak már terhességi UH-kra járhatnék hozzá! :) Szóval esélytelen jelenleg a spontán vetélés, mert még mindig csodálatos a méhem, a petefészkeim, a petezsák, a szikhólyag is, sőt az embrió nőtt 3-ról 4,5 mm-re, de továbbra sincs már életjel. Erre "varrjunk gombot", mitől nem sorvad, mitől nőtt?!? Tavaly naponta zsugorodott millimétereket, szóval nem értem, erre a doki sem mondott választ, mert már nem is érdekes, a lényeg, nem 9 hetes terhességnek megfelelő a mérete, hanem 6 hetesnek, nincs életjel, marad a műtét. Hétfőn reggel 7-re megyek, ha nincs semmi sos műtét, akkor délelőtt 11 körülre hat a laminária, és pontot tehetünk e "lehetőség" elmaradásának végére. Utána mihamarabb akarok menni Krizsa dokihoz, milyen vizsgálatokra kell mennünk a következő, várhatóan május eleji kezelés előtt.

Szóval hiába mentem talpreflexológiára (bár irtó jól esett), testmasszázsra, minden nap forró vízben fürdök, még kapaszkodik az a valami. Már arra is gondoltam, tudat alatt ragaszkodom hozzá és tartom életben, mert ha nem is vagyok normál módon terhes, a szikhólyag ragyogó rész-hipofízis pótló, mert semmilyen klimaxos tünetem nincsen ösztrogénbevitel nélkül. Milyen jó lenne szervként megtartani...

Na de ez abnormális illúzió, most pedig kúrálom magam gyömbérteával, hogy hétfőre a torokgyula múljon, hamarosan pedig irány anyuék, és "agyongyömöszölöm" az 5 éves unokaöcsémet és a 7 éves unokahugimat, már amennyire engedik :)

2014. január 20., hétfő

Barátnőm kisfia; péntekre UH

A hétvégén Sz. családjával voltunk, a 3 hónapos picurral és a 2 éves kisasszonnyal, akinek most volt a szülinapja. Nagyon jó volt velük, úgy feltöltenek, a 2 éves megint favorizált, hozzám bújva mesélnem kellett neki, jönni akart velünk haza :) Jól esett a lelkemnek egy kis mosolysziget a múlt héten történtek után. Múlt héten nem bírtam ki, muszáj volt visszanéznem a barátnőmmel készült képeket, a nyaralásokat, síeléseket, Szilvesztereket, bulizásokat, a gyermekei fotóit, az utolsó közös fotónkat, ami a szülinapomon készült. Készítettem egy új Picasa profilt csak a barátnők elérésével, hogy mindannyian fel tudjuk tölteni a valaha készült közös képeket...

Ma felhívtam a férjét is, félórát beszélgettünk. Annyira jól esik, hogy sokat mesél, mi történik éppen velük, pl. E. miként gondoskodott mindenről, ne legyenek ilyen esetre kiszolgáltatott helyzetben. Mesélt arról is, hogy fogadta a 7 éves kisfiú az anyukája halálhírét, amit egy gyerekpszichológus forgatókönyve és jelenléte is segítette, akit ráadásul évek óta ismernek, tehát nem most kellett  idegenhez fordulni. Az ő tanácsai alapján az anyukája kapott egy új tiszta fehér szívet, egy angyal ölelte magához a szárnyaival, és ugyan már nem fogják látni, de mindig velük van. A kisfiú különböző lelki fázisokon ment keresztül, voltak kérdések, hallgatás, apukája ölébe roskadva közös sírás, és az egész egy a férj barátai által kibérelt vagonban, ahol mind ők is ott voltak gyerekekkel, mert a kisfiú imádja a vonatokat, és ott volt velük a sok barát, az ő gyerekeik. Vezethette volna a mozdonyt, de most nem tette. Sokat gondolkodott, de nem zárt be, egyelőre. Otthon volt már hisztis fázis is, azt ilyenkor le kell állítani, meg kell tudni különböztetni, mi a hiszti, és mi a szomorúság miatti sírás, ez utóbbit viszont meg kell beszélni. A hétvégén E. férje annak volt fültanúja, hogy a nagyobbik kisfiú fürdés közben is sírt, szomorúan. De miután kijött a kádból megnyugodva, odament a 2 éves kistesójához, megpuszilta, és elmesélte neki ugyanazt, amit az apukájától hallott, hol van az anyukájuk, hogy kapott angyalszárnyakat... Egyem meg a kis szívét :( Sok mindenről beszélgettünk még, és még szeretnénk is, ahogy találkozni is, szeretném megölelni őket, a gyerekeket is, nagyon...

A mensim még nem jött meg, pedig tegnap olyan érzésem volt, de csak kis barnázás lett belőle, csak pár órás alhasi görcsöcskékkel. Ma ezért bejelentkeztem sajátnőgyógyszomhoz, a drága Garamvölgyi dokihoz, akihez az utóbbi időben akkor megyek, ha gond van. Tavaly februárban találkoztunk utoljára, amikor a lamináriát felhelyezte. Péntek reggel fogad a SOTE-n, megnéz UH-n, ha indokolt, jövő héten műtét. Remélem, addigra felépülök, mert elcsíptem az aktuális vírust, így a nátha és torokgyuszi között vagyok félúton, pattogó fülekkel. Így nem lehet altatni. Azért remélem, péntekig beindul magától, rásegítettem ma egy talpreflexológiával, szerda reggel hát- és derékmasszázs következik. Ittam cickafarkteát, forró kád vízben fürdök, nem tudom, milyen mensimeghozó trükkökhöz folyamodjak még, ill. hugi mutatott még egyszer intimtorna gyakorlatokat, azokat is bevetem.

De valahogy minden velem kapcsolatosan olyan mellékes lett. Persze annyiban nem, hogy a legkisebb rizikóval legyek túl rajta, de egyelőre nem tudom a barátnőm halálát felfogni, ez bénítja le minden gondolatomat. Fog ez valaha enyhülni? Ha ránézek a gyönyörű kisfiaira, még jobban összeszorul a szívem. Jó, hogy a férjével tudunk ennyit beszélgetni, féltem, be fog zárni előttünk, hogy a feleségére emlékeztetjük. De szerencsére nem, sőt, szüksége van a barátságunkra, és ezt mondta is, pedig sosem beszélgettünk ennyit, szinte mindig csak csajok találkoztunk. Büszke lenne rá Edina, nagyon ügyesen szervezi eddig a dolgokat, lelkileg, mindenhogy...

2014. január 17., péntek

+1 hét remény, majd mégsem

Ma voltam UH kontrollon, ugyanis 1 hete elmentem a Kaális kontroll után 2 nappal az MDK-ba, azért, mert féltem, nehogy a vetélésem pont az előadásom alatt legyen, ill. az ott töltött délután során, nézzük meg, hol tart a sorvadás. Meglepetésemre növekedést látott az orvos, 2 nap alatt 3 mm-t nőtt (8,9-ről 12,2 mm-re) a petezsák, és már láttunk egy pulzáló 3 mm-es embriót is. De el volt maradva a korától 1,5-2 héttel a tankönyvi számításokhoz képest. Így továbbra sem ujjongtunk, 2 napig el sem akartam hinni, mert azért meglepett, hogy az "elbocsátó szép üzenet után" fejlődés történt. Abban reménykedtünk, hogy egy később kiszabadult petelány és az inszem utáni itthoni együttlét valamint egy későbbi beágyazódás miatt indult be később. Az MDK orvosa akkor azt mondta, innen volt már pro-kontra tapasztalatuk, olyan is, akinek belendült, de missed ab is lehet belőle, de folytassam inkább az Utro-t. Így is történt az elmúlt 1 hétben. Tegnapelőtt egész nap görcsöltem és újra barnáztam, féltem nagyon, egyszer a látásomban is fura fehér foltok cikáztak, mintha túl alacsony vagy túl magas lett volna a vérnyomásom, meg is ijedtem, de ez nem tartott sokáig. Másnapra ezek a tünetek elillantak, megmaradt a méhfájás, ahogy most is, jól meg van duzzadva, relatív keményedve az alhasam. De a mai UH nem mutatott fejlődést és pulzálást sem, úgyhogy mégis megállt az így valószínű génhibás embrió növekedése. Pont a 8. héten, mint tavaly, lehet, hogy ennek van jelentősége...

Az MDK-s doki művi befejezést javasolt, de inkább Krizsa doki javaslatára megvárom a természetes spontán vetélést egy erősebb menstruáció formájában. Bízom benne, nem önt el a vér, hogy kórházba kelljen menni, pláne nem a hétvégén vidéken. Azért felszerelkezem az orvosi papírjaimmal. Kíváncsi vagyok, hány nap, mire beindul, mi a normális??

Már nem rendített meg a veszteség annyira. Persze jó lett volna örülni, de fel voltunk rá jobban készülve mint tavaly, realistábbak tudtunk végig maradni. Ehhez még párosult barátnőm tegnapi halálából adódó mély szomorúság, ami bennem van, amit még mindig nem tudok felfogni. Úgy megnézném a sok közös képet rólunk, de egyszerűen nem merem elővenni, mert azt hiszem, akkor kész lennék, így most még tudom tartani magam valamelyest. Sokat beszélgettünk, sírtunk a telefonban tegnap több barátnőmmel. Próbálok higgadt maradni, jövő szerdán a külföldi főnökünknek kell prezentálnom, megfontolt, nyugodt szeretnék maradni most a munkámban is, mert folyton van valami változás bent is. De ettől még mély szomorúság van bennem...

A babatervezést illetően előre tekinünk, egy tavaszi folytatás vár ránk, nem adjuk fel, ez biztos. Addig a mensi után újra futás, fitness, esetleg sí, golf, meglátjuk, mit hoz az időjárás is.

2014. január 16., csütörtök

R.I.P.

Nyugodj békében Edina, drága barátnőm! :'( :'( 
Hiányozni fogsz nekünk! 
Nincsenek szavak, csak könnyek...

Sokk alatt

Van az a szituáció, amikor az ember életében miden aktuális probléma, félelem, aggódás hirtelen eltörpül, kiesik a mindennapi fókuszból. Történt ugyanis, hogy a legjobb barátnői körömből, akikkel 20 éve a Külker főiskola óta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, az egyik lány életveszélyes állapotba került egyik napról a másikra :( Szepszises sokkban fekszik intenzív osztályon, szinte minden gyanús előjel nélkül. A hétvégén belázasodott, nem ment le könnyen, hétfőn körzeti dokinál kezdtek, mert már hányt is, gyenge volt. Még ott a dokinál leállt a fél tüdeje, zilálni kezdett, már oda kellett mentő hívni. Ezt egy 1,5 órás kivizsgálás követte a Honvéd kórházban, már oxigénpalackkal, és még onnan kijövet is ébren volt, a férjével megfogták egymás kezét. A laboreredménye mutatta ki, hogy vérmérgezése van, egy gócpont kifakadt, és hirtelen elszabadultak a káros baktériumok szervezetében, melynek következtében leálltak az életfontosságú szervei: tüdeje, mája, szíve, veséje... Mélyaltatásban, lélegeztetőgépen van azóta, széles spektrumú antibiotikumot kapott, és el is kezdett hatni, mert elmúlt a láz, levehették a jégágyról, de a tömeges baktériumkiszabadulástól kialakult hirtelen szervelégtelenségek miatt nem működik a szervezete önállóan, küzdenek az életéért... Ha túl is éli, iszonyatos szövődményekkel szembesülhet. Nagyon meg vagyunk rökönyödve, én vagyok most az összekötő kapocs a férje és a többi barátnő között, este kétszer is beszélgettünk, érthető módon teljesen kivan. A férj sincs túl jó állapotban, a kezeletlen vérnyomása most 260 fölé ugrott. Mindig haragudott rá a barátnőm, felelőtlen, hogy nem állíttatja be egy kardiológussal. 2 kisfiuk van, a kicsi még nincs 2 éves, a nagyobbik úgy emlékszem 7 éves, ő nem kérdez semmit az anyukájáról, talán azért, érzi, nagy a baj, így védi magát ösztönösen :’(
 
A góc a méhében volt. 1,5 éve felrakatott egy spirált, mert nem szeretnének több babát, fogamzásgátlót pedig nem szedhet egy korábbi trombózisa miatt. 2 hete volt éves nőgyógyászati kontrollon, semmi nem látszódott előre. Én 1 hete beszélgettem vele telefonon, 2 hete találkoztunk, semmi baja nem volt! A szülinapomon ő fotózott, vele tanultam meg síelni a húszas éveinkben, annyi minden jön elő vele kapcsolatosan, még az éjszaka közepén is, nem tudok napirendre térni felette, hogy mennyire súlyos, életveszélyes állapotban van. A többi barátnőmmel is beszélgettünk, leveleztünk tegnap és ma is, megrendített mindannyiunkat az esete. A sportos, relatív fiatal szervezete reméljük megmenti, és a kórházban is jó kezekben van, Dr Zacher Gábor toxikológiai osztályán. Szurkolunk, imádkozunk érte, mást egyelőre most nem tehetünk...

2014. január 13., hétfő

Munkaterápia, gondolat- és környezetmegújulás

Pénteken izgatottan mentem előadni egy akadémiára, érdekes élmény volt, mert féltem is tőle, de vártam is nagyon, pláne, hogy olyan közönségnek beszélhettem, akik hasonló pozícióban dolgoznak, mint én, csak ki-ki más szektorból, így volt lehetőség kicsit networkingelni is. Annyira jól esett ez a kiszakadás a napi rutinból, mint egyfajta drogot, akarom még a hasonló impulzulsokat, a saját önfejlesztésemet, új emberek megismerését, érezzem, hogy valamiben fejlődök. Biztos azért is van ez, mert kb 2 éve csak a gyerekprojektre szántam plusz időt, a napi munka ugyan változatos, de inkább házon belüli folyamatokkal, alapvetően nem ért gyökeresen más külső inger. Lehet, hogy ösztönösen át akarom tenni a fókuszt az életemben, ha jobban inspirál a munkám, akkor úgy érzem, testemnek-lelkemnek jobb a flow-ja. Ehhez most jó pár könyv olvasása is vár rám, a bébitémával kapcsolatos szavak guglizása helyett. Szerencsés vagyok, mert nem kell állásváltoztatásban gondolkodnom, hogy megújuljak, mert bizonyos fokig én magam változtathatok a munkám összetételében.

Szombaton bevásárlás, főzőcskézés, vasárnap nagytakarítás karácsonyi dekorok elpakolásával volt a kötelező program, de mégis olyan kellemes volt az egész hétvége, relatív harmonikus, Sz. is már bátrabban tud lépkedni, bár azért még min 1 hónap mire teljesen összeforr a csontja. Tegnap kora este fejeztük be teljesen, így már szinte matiné időben lezuhanyoztunk, és pizsiben a kanapén elnyúlva pihentük ki a htb fáradalmainkat. Még sütöttem is narancsos gyümölcskenyeret, ami csak félig egészségesebb, mint az eredeti recept: nyírfacukorral készítettem, de fehérliszttel. Mostanában készítettem szezámlisztből, gesztenyelisztből is dolgokat csak magamnak, pl. köretként nokedlit, de sajnos borzalmas az íze, így inkább marad a fehérliszt, Sz-nak van finom édessége, én pedig max csipegetek belőle.

A hétvégére javasolta A. barátnőm, menjek el egy jógastúdió nyíltnapjára, ún. tibeti hangtálórára, azaz hangfürdőre, de végül nem találtam, mikor van csak ez a rész, és egy teljes nyílt napra nem volt időm (ill. erőm:) a főzéstől, pakolászástól. De most otthon is jó a chi-áramlás...

A héten az irodában dobozolunk, mert költözünk, és ugyan csak egy közeli épületbe, de attól még minden, ami szükséges, át kell vinni. Úgyhogy szelektálós, pakolós napok előtt állunk itt is.

Ha fárasztó is, jól esik most a gondolat- és teljes környezet-nagytakarítás egyszerre.

2014. január 10., péntek

Életkedv

Este és hajnalban ebben a szomor hangulatban voltam, az üresség ugyan nem mélyült, nem sírtam, de ha hagytam volna átengedni magamat az "önsajnálatnak", tuti behergelődtem volna...


A hajnali ébredés után ugyan nehezen, de sikerült visszaaludni, 10-kor volt egy találkozóm az egyik legbájosabb és egyik szívemnek legkedvesebb (2 is van;) ügyfélbarátnőmmel, akinek hála ma egy előadást fogok tartani egy hozzám hasonló marketing szakemberekből álló közepes létszámú csapatnak. Izgatott vagyok tőle, közel 10 éve prezentáltam, akkor kb 200 fős társaságnak évente 2-3 alkalommal, szóval eléggé kiestem a gyakorlatból, de pont ez az irány, amiben fejlődni szeretnék, ami most inspirál, magával ragad, és szárnyalok tőle, mát most, a felkészülő fázisban! Zs. drága, ezer hála és köszönet, ez a legjobbkor érkezett a a jelenlegi életszituációmban, hogy elvonja a figyelmem a lelkem bugyrától, és talán a gyász is könnyebben megy. Apropó gyász. Zs. említett nekem egy kiváló módszert az elengedéshez: este egy kád forró fürdő, ott minden rossz gondolatot "pakoljak" ki a vízbe, addig, amíg ki nem húzom a dugót, amikor is ezek a rossz érzések a lefolyóban végzik. Működik :) A víz hasonlat még felbukkant a beszélgetésünk során, mindketten újra megállapítottuk, Zs. szavaival élve, hogy mindig "lubickolunk" egymás személyiségében, olyan inspirálólag tudunk hatni egymásra. Egy tavaszi üzleti projektünket is pár szóban rögtön új szintre vittük. 

Szintén Zs-val beszélgettünk ma egy ábráról, amit én nemrég a LinkedIn-en láttam. Annyira találó ez az illusztráció mindannyiunk bizonyos élethelyzetére:



A reggeli találkozó után A. barátnőm is felhívott (akivel tegnap este a dugóban egymás mellett mentünk autóval, teljesen véletlenül, ő a cuki kislányával) ha a jövő héten nem leszek ultra hasfájós, elmegyek velük a SYMA csarnokba, ahol jégtánc előadások lesznek. Én gyerekkoromban műkorcsolyáztam, szóval élmény lesz, csak nehéz lesz visszafogni magam attól a vágytól, hogy én is jégre lépjek :)

Este V. barátnőmmel is beszélgettem, neki 3 hetes a pici kislánya (a szülinapomon még pocakkal volt), úgy megölelném őt is már, de még nem lehet, ebben a téli időszakban várunk még pár hetet, hogy erősödjenek, és láthassuk őket.

Köszönöm a kedves szavakat Mindenkinek, a sok missed ab okának kiderítésére vonatkozó hasznos szaksegítséget is Andinak, Tinának, a Fb csibecsapatnak! Most egyelőre pihentetem a témát, meg akarok újulni, lelkileg, testileg először, mielőtt a következő tervezés elindul, de szerintem hamarosan felveszem újra a fonalat, addig pedig vár pár szakmai kihívás.

2014. január 8., szerda

Üresség

Ma vagyok elvileg 7+0. Sajnos nincs jó hír, nincs életjelenség. A petezsák 1 hét alatt csak 9 mm-re nőtt, van kb 1-2 mm-es embriócsomó, de nincs szívcsőpulzálás. Krizsa szerint ez így már nem esélyes, missed ab-et írt a papíromra. A természetes kilökődést kell megvárnom, abba kell hagynom az utro-t. 2-3 hónap múlva találkozunk újra, és megnézzük, mi lehet az oka. Addig kényszerpihenő, egyelőre terhestünetekkel - ez utóbbi a legnehezebb. A doki szerint nem kell küretre mennem, hagyjuk a természetre. Ez mindenképp barátibb így, mint 1 éve. 

Üresség van bennem, és biztos fog még hullámozni, nem tudom, mennyire edzett a lelkem, majd kiderül.


2014. január 5., vasárnap

Baleseti kontroll, új háziorvos - neki

Még az első UH után visszamentünk a Baleseti Intézetbe Sz. törött lábujjával. Már nem a friss esetek ambulanciájára kellett menni, hanem a Dologház utcai bejárat felől, ahol ugyanaz a doki fogadott bennünket, akihez múlt szombaton mentünk. Levették a fáslit, hát elég kék-zöld, olyan igazi sötét tónusú több lábujja felett. Nem gipszelték be végül, egy röntgenre átbicegett, megnézték, pár napos állapotnak megfelelő a helyzet. A fáslit nem tették vissza, de a hajlított fém+hab sín ragtapasszal rögzítve maradt. Jövő szerdán újra kontroll, a Kaáli kontroll után. Kb 3-4 hét a gyógyulás, addig home office lesz neki, ill. táppénz. Elmentünk a zuglói SZTK-ba, ahol Sz. utoljára több mint 5 éve volt, talán akkor, amikor a lakását vette. Nem találtuk a háziorvosának nevét egy ajtón sem, így vissza lebotorkáltunk a földszintre, ahol a recepcióstól kiderült, meghalt szegény dokinő. Nem tudom miért, nekem pár perccel előtte pont ez jutott eszembe, mert én már kétszer így jártam. A saját háziorvosommal is ez történt, ill. a SOTE-n is az első nőgyógyásszal, akihez először mentem. Gyorsan ott helyben kikértük a recepciós/asszisztens véleményét, kihez álljunk sorba, mert muszáj a törés miatt elindítanunk a táppénzt, mert én most tudtam Sz-t elvinni, ő nem fog tudni egyedül visszajönni, mert cipőt sem tud húzni, nemhogy gáz- és fékpedált nyomjon. Még a konyhai szemetesünk pedálját sem tudja lenyomni :( Az aktuálisan rendelő orvosok közül az épp legkevesebb beteggel rendelkezőt választották ki, mert nekünk mindegy volt, szerencsére Sz. sosem beteg. Persze a dokinőnek nem tetszett, el is küldte volna először, a recepcióssal vitatkozott is egyet telefonon, de kiderült, ő nem tudta, hogy a régi orvos praxisát nem vette át az eredetileg arra kijelölt új doki, nem is állt munkába. Úgyhogy Sz. meggyőzte, essenek túl a papírmunkán, és ő már ott sincs :) Egy kivágott orrú fekete Ikeás vendégpapucs a jelenlegi lábbelije a jobb lábán, 3 zoknival, ha lemennénk az utcára, mint pl. tegnap elkísért vásárolni, ne én cipekedjek, ill. ma autómosóba, hogy holnap reggel kívül-belül tiszta autóval induljon a dolgos újévem :) Szerencsére sem hó, sem a hideg, sem nagy eső nem okoz így gondot. Amúgy itthon van egy még sosem használt ágyba vihető, kinyitható lábakkal rendelkező reggeliző tálcám, ahhoz, hogy Sz. a lábait vízszintesen pihentetni tudja, ezt bevezettük laptopasztalkának, így tud a kanapén dolgozni. Az irodai széken ülve, lábait lógatva ugyanis megfájdult neki a törött lábujj, így tényleg komolyan kellett venni a doki tanácsát. Szerdán megyünk újabb röntgenre, megint a Kaális kontroll után.

Nekem szinte változatlanok a tüneteim. Alhasi fájdogálások, változó intenzitással, szerintem a "mindjárt megjön" érzés akkor lehet, amikor növekszik. Amúgy szinte mindig kidomborodik a hasam, pedig a fogyás óta egész lapos volt. A mellbimbóim enyhe érzékenysége is előfordul, de nem állandóan, sőt, mondhatni, ritkán. Barnázások kb 2 naponta voltak, viszont 3 napja nincsen. Puffadások is előfordulnak, lelassult az emésztésem, pisilni viszont éjszaka is ki kell mennem. Ezzel kicsit bajban is vagyok, mert nem tudom tisztán megállapítani, mikor van vazopresszinre (folyadékháztartás-szabályozó hormonra) szükségem, mikor csak a sűrűbb folyadékbevitel miatt, nagyon hasonló szomjúság és pisiinger mindkettő velejárója. És nem szeretném, ha sejtszinten alulhidratáltság lenne, ezért inkább adok magamnak ilyen hormont, ha nem tudom eldönteni. A vérnyomásom alacsony, 102/62, P73 volt ma délután.

Holnap munka, ma közösen főztünk újra, mint mostanában 2 naponta, hogy itthon vagyunk folyamatosan. Legalább lesz Sz-nak ebédje. Fura lesz nélküle holnaptól napközben, de majd néha "megsétáltatom" esténként 1-1 bevásárlás erejéig, remélem, a törött lábujjperce szépen összeforr majd, és folytatni tudja majd a futást is, ami leginkább hiányzik most neki.

2014. január 3., péntek

Nem fogok idegeskedni

Tegnap napközben megkértem Sz-t, vessük be kicsit a "parafenomén" energiáit, amivel tavaly télen önkéntelenül kanalat, villát görbített, tegye a hasamra a kezét. Próbáltam délután aludni is, de nem sikerült, el voltam eléggé szontyolodva.

Aztán este olyan erős méhfájásom volt, szaggató derék- és csípőfájással, az ottani pulzáló főeret érezve, hogy azt hittem, kész, itt vége, meg fog jönni, mindjárt elönt, nagyon féltem, pláne az egész nap történései után. Zuhanyzás után picit jobb lett, a lelkemnek is, olvasva néhány angolszász oldalt. Így fájásokkal ugyan, de sikerült elaludnom. Ma reggel újra kellemesebb, mintha nem is lett volna a tegnapi ijesztő fájás. Úgy döntöttem, nem fogok idegeskedni. Elég volt az ultrahangos ijesztgetésekből, amit tavaly is átéltem. Amit akartam, tegnap megtudtam: elindult valami és méhen belül! Minden más a 7. héttől releváns, ahogy a spontán teherbe esők többségét is akkor nézik először. És különben is sokkal jobb most a racionális és borúlátóbb megközelítés, mint egy szirupos örömködés, amit tavaly átéltem, majd jött a nagy pofon. A lelkem nyugalmához addig is ezek a sorok járultak hozzá:

What can you expect to see on your early pregnancy scan?



5 weeks pregnant:

A small gestation sac in the uterus measuring approximately 3 – 4 mm

6 weeks pregnant:

Within the uterus a small gestation sac and maybe a small yolk sac within it can be seen. Closer to 7 weeks a fetal pole, the visual start of seeing a baby(s) but still measuring only a few millimetre (the size of a grain of rice) with a heartbeat the chances of pregnancy continuing 78%.

7 weeks pregnant:

The baby usually measures 10 – 20 mm and a heartbeat can be seen clearly"

Forrás: http://www.thisismy.co.uk/early-reassurance-dating-scan/
"I am an ultrasound tech and here is what you see weeks 4-6. Week 4 you will most likely just have a thick endo with no gest sac, some see a very small sac late in week 4. Week 5 this is the week you see the gestational sac and also the yolk sac at about 5 and a half weeks. Very rare to see a fetal pole (baby) at even 5 weeks 6 days. Six weeks is when you can see the baby (transvaginally). Usually as soon as you see the baby you see the heart beat. So needless to say perfectly normal! And even if your lmp says you are six weeks and there is no baby yet."

Forrás: http://www.babycenter.com/400_5-week-4-day-ultrasound-didnt-show-heartbeat_670137_887.bc
Köszönöm a tegnapi sok-sok drukkot, velem-érzést!!!
Most pedig megyek főzni :)

2014. január 2., csütörtök

Első UH - talán?

Tegnapelőtt attól voltam idegbajos, hogy minden tünetem alábbhagyott. Kértem az univerzumot, istent, hogy jöjjenek vissza a jelek. Míg Sz-nak a TB-nél intéztük délelőtt a TAJ-kártya pótlását, én közben egy közeli postára átsietve, majd a szilveszteri bevásárláskor egy Tesco-ban sem éreztem semmi különöset. Jöttünk, mentünk, intézkedtünk, megfőztük a korhelylevest, megsütöttük a malacot, a hozzá való köreteket, megvacsoráztunk, és leültünk a kanapéra, ahol én szokásosan bealudtam. Egyszercsak elég erős méhfájdalomra ébredtem, és ez tartott másnap reggelig, úgyhogy meghallgattatott a fohászom, kissé túlságosan is. Picit megint barnáztam, de nem foglalkoztam vele. Éjfélkor koccintottunk, a közeli tűzijátékokat és 1-2 műsort megnéztünk, majd viszonylag korán, 1-2 között elmentünk aludni.

Tegnap normál szintű alhasérzetem volt, ami ma reggelre megint eltűnt. A mellbimbó-érzékenység is hullámzó. De most már igyekszem nem nagy jelentőséget tulajdonítani, ha minden tünet időszakosan elillan.

Ma reggel 8-ra mentünk a Kaáliba, hamarabb oda is értünk. Éjjel nem sokat aludtam, azalatt a kb 2-3 óra alatt álmodtam is, hogy megállt a baba fejlődése, holott már a sokadik héten voltunk, lehetett látni az arcocskáját is. Rossz volt így felébredni, de mégis örültem, hogy amennyire valósnak tűnt, nem igaz.

A mai ultrahang eredménye jó is meg nem is, a doktor úr is így kezdte, hogy hát nincs túl jó híre. Méhen belül lát petezsákot, benne szikhólyagot, de még embriót és életjelet nem. Először 5,8 mm-t mért, majd egy másik szemszögből 6,6 mm-t. Azt mondta, a 6. héten (aminek az elején tartok: 6w+1d) már el kellene érnie a petezsáknak a 10 mm-t, azért ne ijedjünk meg, nincs minden veszve, 4-5 nappal el van maradva a koránál, lehet, hogy később termékenyült meg, de azért még nem is gratulál. Jövő szerdán, 7+0-n találkozunk újra, és meglátjuk, növekszik-e addig ill. ha igen, jó ütemben vagy sem.

Rákérdeztem a Merckforminra, tartsam-e a 3x1 (500-as) adagom, mert már 7,5 kg mínusznál járok, ma reggel kereken 60,0 kg-t mértem (ez volt a kitűzött cél). De a doktor úr nem javasolta csökkenteni, tartsuk most ugyanazokat a körülményeket. Említettem neki a barnázásokat is, azt mondta, az normális, ne foglalkozzak vele. Látta az UH-n azt is, van szép sárgatest-képzésem is, egy bal petefészekben lévő tüszőből (gondolom, ezt szoktam érezni, mint egy kavicsot).

Nézegettem a netet, de petezsák (GS) mérettáblázatot nem igazán találtam, már mindenütt CRL szerepel, ami az embrió ülőmagassága. Sz-al beszélgettünk arról is, hogy a tüszőrepedésem épp akkor volt, mikor inszemináltak, mi van akkor, ha a folyamat nem fejeződött be aznap, és csak másnap lökődtek ki a petesejtek. Plusz a régi első protokolljaimra visszaemlékezvén, akkor még voltak beágyazódási vérzéseim, és nekem sosem az elején, a 6. nap, hanem a 9. napon történtek. Ezekkel a tényekkel próbáljuk kicsit optimistán tartani magunkat. De továbbra is azon vagyunk, hogy "hope for the best, expect the worst" ...