2014. február 27., csütörtök

Fáj

Fáj a fejem... Néha tompább, gyakran mindkét halántékomon lüktető, tarkó-nyak beállós módon. Fáj a hasam is. Újra érzem a méhem, olykor petefészkekig hatolóan... De aztán van, hogy teljesen elcsitul. Még mindig új számomra, hogy napokkal előbb készülődik, régen tudtam, hogy na most, órákon, sőt, perceken belül megjön. A tavalyi missed ab óta változott meg, nem tudom, mi zajlik másképpen, lehet, hogy a sejtek tényleg képesek tanulni, és egy új rutin szerint cselekedni... A hajam a másik: új szokását tavaly ekkorra már elfeledte, de az idei terhességből megőrizte: kicsit zsírosodik, így gyakrabban kell mosnom. Soha nem volt ilyen gondom, de nem baj, mert lehet, ez lenne a természetes, ha lenne hipofízisem. Lehet, az a pici nyél, ami maradt belőle 22 évvel ezelőtt, az elmúlt 2 év hormonkezeléseitől (melyek neki természetesebbek, mint az egyébként fogamzásgátlóval telt időszakok) és a 2 terhességtől befogott pár jelet, és ő is tanult belőlük. Nem tudok más magyarázatot. Pici dolgok, de nekem jelek arra, hogy nincs lehetetlen a testem számára...

Most remélek, hogy ugye megjön szépen 1-2 napon belül...

2014. február 25., kedd

Lapos közérzet, Ikea, kutyusok

Lassan kezd múlni a puffadásom, amit 1,5 hete a juhtúrós, kolbászos körözött váltott ki. Azóta elkezdtem a napi ProGastro port, felszerelkeztem pár citrommal is, de még nem vetettem be, a citromlé kúra segített ugyanis sokat nekem régebben.

A fejem fájdogált ma, és olyan semmilyen a hangulatom is. Nem vagyok magam alatt, de az elmúlt hetek lendülete kicsit alábbhagyott. Pedig végre jó nagyokat alszom is! :) Remélem, hogy a közelgő menstruáció okozza ezt az indok nélküli szomort bennem.

Tenap felhívtam az Energy egyik irodáját, a zuglói Róna utcait. Tegnap-ma 6-ig voltak, ma 17:45-re sikeredett begurulnom eléjük, ill. feltételezetten oda, mert nem volt kiírva, nem volt egyértelmű, pedig már voltam ott 2x is, a telefont pedig sajnos akkor már nem vették fel :( Holnaptól pedig csak 17h-ig vannak egész héten. Megkérdezem, postai úton megrendelhetem-e tőlük az ügyfélkártyámra, mert nem tudok megint korábban eljönni, ráadásul még 1 órával! Mégha folytattam is itthonról a munkát. Mérgemben, ill. mivel Sz. ma is túlórázott, és nem akartam egyedül lenni, elmentem az Ikeába, és vettem pár kiegészítő cuccot, amivel feldobhatom vagy praktikusabbá tehetem a lakást. Inkább ezután ültem még itthon a gép elé, sokkal jobb is lett a kedvem :) Amúgy láttam olyan édes gyerekbútorokat, holmikat az Ikeában, gyorsan át is suhantam azon a részlegen, nem is akartam elcsábulni az ábrándozás felé sem...

Ma "mérlegeltem" is, 59,0 kg vagyok. Eddig 8,5 mínusz, mióta a Merckformint szedem, és igyekszem a 160 gr Ch diétát tartani. Újabb célom az 55 kg, amennyi akkor voltam, amikor megismert Sz :) Hát meglátjuk, sikerül-e, kiegészítésképpen a sportra rákapcsolva. Hétvégén indul a golfszezon is, így mensi ide vagy oda, ott a helyünk a pályán, már alig várjuk!!! Egy aggodalmam van, de ennyi baj legyen: eléggé kifogytam a golfnadrágom, de majd jól aláöltözöm, még úgysem lesz túl meleg...

Ja és még nem is írtam, megszülettek a kiskutyáink! (Megint beelőzött ez a kutyánk :) Eredetileg 4-en voltak, 3 pinduri jól is van, szépek, egészségesek. Császárral kellett megszületniük, mert az egyikük nem fejlődött jól (nyitott maradt a hasa), és így nem tudott elindulni a többiek után. Ugyan túlélte a császármetszést, de sajnos a nyitott elejűség miatt el kellett altatni :( Én még ilyenről nem is hallottam, pedig Apu 20 éve tenyésztő, viszont az állatorvos szerint gyakori az ilyen eset az állatoknál. Szerencsére nálunk sosem volt rá példa. A 3 ikertesó viszont remekül van, remélem, így is marad, ahogy az anyuka is :) Márciusban megyünk haza anyuékhoz, akkor megnyönyörgethetem őket kicsit, addigra kinyílik a fülük és a szemük is legalább :)

2014. február 23., vasárnap

Fitness à la 90-es évek

2 és fél hónap után először ma sportoltam, igaz, még csak 4 hete volt a műtét, de egyre kevésbé fájdogál a méhem. Jó lett volna futni menni, de mire a konyhában végeztünk ill. utána ejtőztünk, lassan be is sötétedett, reggel viszont még lehet, nem fog menni a korábbi felkelés. Nézegettem a 20-30 perces fitness videótalálatokat, de szinte csak Rubint Réka jött fel, akitől van DVD-m is, sőt, Béres Alexandrától is, de RR hangjára egyszerűen nem tudok ráhangolódni, pedig mint fitness oktató, elismerem őt. Szandi DVD-je pedig még korai lett volna, mert ha jól emlékszem, az 60 perces. Úgyhogy nézegettem, kiket dobhat fel angolul, magyarul a Youtube, de nem lettem okosabb, kit és mit válasszak a hirtelen jött szobafitness igényemhez.

Aztán bevillant, hogy a 90-es években, mikor az első műholdas adásaink voltak, volt egy Gilad Janklowicz nevű amerikai fickó, aki Hawaii partjain Baywatch típusú csajokkal és srácokkal tartott kb 20 perces tengerpartra kitelepült fitness órákat, ahol olykor fűszoknyás csajok riszáltak a háttérben, és egész jó instant cardio majd talajgyakorlatokat tartott. Minden edzés 2-3 perces vicces Gilad jelenettel indult, de utána a tengerparton vagy valahol Hawaii egy sziklaszirtjén a háttérben az óceánnal, többnyire délelőtt, néha naplementében egy-egy kör alakú gumiszőnyegen tartott fitnessórát az edző és a kis csapata, olykor 1-1 majom is :) Akkortájt kezdtem talán angolul tanulni, így az izom- és mozgásfajtákat hamar megtanultam ámeriakiul. Valahogy így kezdte mindig: "Big inhale exhale down..." Rákerestem a neten, és ugyan ő maga már 60 éves, de WOW, létezik oldala, bár szinte csak fizetős TV vagy DVD előfizetői módon, de hozzá lehet jutni 30 év fitness-anyagához.

Szerencsére azért a youtube-ra is feltöltöttek pár 8-10 perces blokkot, ebből meg is csináltam 3-at.


Itt még 1-1 régi analóg minőségű videója, de nem tudtam őket kihagyni, ezekben az időkből eszembe jutott, még gimisként tornáztam rá a nappaliban:

Sajnos a régiekbe itt-ott belevágtak, van, ahol nincs átmenet a gyakorlatok között, úgyhogy zárásképpen átugrottam egy frissebb videójára:
Lehet, hogy a nosztalgia, lehet, hogy azért, mert pasi, és nem fejhangon kiabál, de nagyon vicces és egyúttal jóleső is volt ilyen old school fitness videóra 2,5 hónap kihagyás után mozogni! :)

Nem adom fel - tervek

Tegnap pihenős délelőttünk volt, az ebédet az egyik Vapiano-ba szerveztük, délután pedig a lombikos barátnőmhöz mentünk első babalátogatóba :) Nagyon cuki a kislány, 3 hónapos, mostanában kezdi a világgal felvenni a kapcsolatot, ez be is bizonyosodott, amikor először Sz. orgánumára lett figyelmes egy peluscsere során, és a sírást felváltotta csillogó szemű figyelésre :) Később a játszószőnyegen én is dumáltam hozzá, és onnantól kezdve akármikor szemkontaktusba kerültünk, megajándékozott a mosolyával :) Nagyon édes babó, a szülők le sem tagadhatnák, annyira hasonlít rájuk! Annyira jól éreztük magunkat, ők az olyan baráti pár, akikkel bármikor bármilyen formában "easy" együtt bandázni, nevetgélni, korábban négyesben találkoztunk, általában náluk, és együtt mentünk kicsit kirándulgatva, sétálgatva ebédelni, a fiúk ragyogóan megértik egymást, V-vel pedig mi több mint 10 éve barátnők vagyunk, az az igazi tabuk nélküli ösztönös barátságban, sokmindent megéltünk mi már együtt vagy akár külön-külön, de egymással mindig megosztva élethelyzeteinket, dilemmáinkat, örömeinket, bánatainkat. A közös nyaralástól a pasiproblémákig :) De aztán ő is, én is megtaláltuk a párjainkat, akik ráadásul totál egy hullámhosszon vannak, így mi is tudtunk mellettük mindig külön is csacsogni. V. aktív katalizátora volt a Kaális váltásomnak is, mert ő is oda járt, bár más dokihoz, de ő indította el a fonalat a SOTE váltásom után. A mostani találkozónkat ugyan már ugyan az újabb családtag körüli új ingerek, impulzusok határozták meg, de annyira könnyed volt most is minden: természetes volt, hogy bennünket is bevontak a babaviláguk részleteibe, a csodaágyikótól kezdve a fürdetésig, ez utóbbiban én is aktívan részt vehettem. Egy másodpercre sem szorult el a szívem, hogy nekünk miért nincs még kisbabánk, sőt, nagyon élveztük, olyan volt, mintha ez a cél nekünk is csak karnyújtásnyira lenne...

Nem tudom miért, de valahogy tényleg úgy érzem, hogy nincs olyan scenario, hogy nekünk ne lehessen gyerekünk. Annyira messziről futottam neki az egészségemért is anno 18 évesen, hogy egyszerűen bízom a sejtjeimben, ha ezt abszolválni tudták, akkor ez sem lesz neki megoldatlan feladat. És ezt bizonyítja a 2 teherbeesés is, csak még finomhangolnunk kell. Ehhez a finomhangoláshoz nézegetem, milyen kúrába kezdjek mihamarabb:
  • Újra szedem a folsavat
  • a D-vitamint
  • a Mg-Ca kapszula kombót
  • Elfogyott az Energy Gynex cseppem - ebben bízom a legjobban, mert mind2 terhességem előtt csináltam Gynex kúrát, és anno a hugimnak is ez a bioinformációs hormonrendszer-harmonizáló szer egyértelműen segített. Bár jód van benne, ami pajzsmirigy-betegeknek nem javallott, de ha már bevált, nem érdekel, ráadásul a vérévtelek konstans TSH, T eredményeket mutattak.
  • Elfogyott itthon a Spirulina algakivonatom, amit nem ugyanazzal a Bio termékkel pótlok, hanem ennek is homeo változatát az Energy-től beszerzem, ez az IR-re lehet jó hatással: Spirulina Barley
  • Renánál olvastam, és beváltnak tűnik a Rain Soul vörösszőlőmag kivonat, mint többmindenre kiváló antioxidáns.
  • Méhpempő. Apukámat izzítottam, mert egy igazi mézvárosból származom, ő szerezze be nekem az egyik legjobb méhésztől. Itt Bp-en egy bioboltban ugyanis olyanba futottam bele, aminek nem záródott jól a teteje, és ki volt száradva emiatt a pempő teteje, széle. Ennyi tapasztalás elég is volt, hogy e drága koncentrátumot inkább biztosabb forrásból vehessem meg.
  • Gondolkodom a Maca perui zsázsán, amit még Ezüstmackó blogján találtam, ami növeli a "petesejt egészségét", ezt a linket olvasva. 2 aggályom van: szénhidrát és jód is van benne, ez a blog ír róla magyarul a bővebben. A jód miatt max csak a Gynex kúrán kívüli időszakban merem bevállalni.
A többit pedig majd Krizsa dokival megkonzultáljuk, milyen vizsgálatokra menjek, menjünk még el. Elvileg 1 hét múlva megjön (ha a fogamzásgátló hatására épülget némi nyh), utána tervezem felhívni.

A hitem szilárdságát alátámasztandó pedig egy újabb TED előadás nyújtott élményt:
 

"Vaksötét éjszaka, medúzacsípés, fuldoklás a sós vízben, éneklés, hallucinációk... De Diana Nyad csak úszott tovább, míg el nem érte élete legnagyobb álmát: megtenni a 160 kilométeres távot Kuba és Florida között. Mindezt 64 évesen."

2014. február 22., szombat

Boldog akarsz lenni?

Már többször volt korábban is téma a hála a blogomban, a blogtársaim bejegyzéseiben. Ez a kis konferenciafilm adott egy kis pluszt újra a témában :)

Boldog akarsz lenni? Légy hálás!
http://www.ted.com/talks/david_steindl_rast_want_to_be_happy_be_grateful.html


"Az egyetlen közös dolog az emberekben, hogy mindegyikünk boldog szeretne lenni -- állítja a szerzetes és valláskutató, David Steindl-Rast testvér. És a boldogság gyökere szerinte a hálában rejlik. Egy ösztönző lecke arról, hogy lassuljunk le, nézzük meg jól, hogy merre akarunk menni, és mindenekfelett legyünk hálásak"

2014. február 19., szerda

Hidrokortizon-gyógyszerhiány, IR-tanácsadó


Tegnapra rendeződött a puffadásom nagyjából, a hétvégén megkóstolt körözött lehetett a bűnös, pedig túrót ettem eddig is olykor. De Sz. anyukája nagyon intenzíven készíti, van benne juhtúró is, bőven hagyma (ez is lehetett a bűnös) és kolbász is! Ott figyel a hűtőben még belőle, és nagyon finom is, de maradtam ma este a szénhidrátszegény kenyerem piritós változatánál, és rákentem az anyu készítette zakuszkából, yammie :P

Tegnap sikerült végre jót is aludnom. Kicsit rá is segítettünk, elmentünk kb 2 km-t sétálni lefekvés előtt, és még előtte megittam egy pici Jägermesitert - ami IR-eseknek tilos, de nem volt itthon se Espumisan, se Pro Gastro, se citromlé, a szódabikarbónát előző este bevetettem, szinte hiába, a Darmpflege segített picit. Ma voltam patikában, és már jobban fel vagyok szerelkezve emésztéselősegítő muníciókkal, úgyhogy a Jäger nem lesz továbbra sem az esti nedűm :) Nem teljesen tökéletes a szitu, de sokkal-sokkal jobb.

Mai érdekesség a patikában: a múlt heti endokrín kontrollon kapott receptekből a hiányzó 1 doboz Cortefet mégsem tudták meghozatni, mert ez a hidrokortizon, azaz a mellékvesekéreg természetes, gyulladáscsökkentő hatású hormonja hiánycikk. A profnő erre felkészített, ő említetette, 1 hete én ezt meg is kérdeztem a gyógyszertárban, de nem tudtak róla, 2 dobozt akkor ki is adtak. Ma viszont beparáztam, mert semmilyen infóval nem tudtak ellátni, meddig tart a hiány, végleges-e. Kell szerezzek még 1 receptet, hogy külföldről hozathassak, 0 szintű mellékvesehormonnal nem lenne energiám felkelni sem!! (egyszer már tapasztaltam a krónikus hiányát egy tátrai kirándulás után, az étterem padlóján feküdtem az egész testem reszketett, remegett, pedig nem fáztam) Nemhogy majd kezelést elkezdeni... De beérve a munkahelyemre kb 1 perc alatt találtam egy linket: http://www.ogyi.hu/_atmeneti-termekhiany_/ Itt minden átmeneti gyógyszerhiány megtalálható, pontos adatokkal, mióta tart, meddig tarthat, innen megtudtam, 03.10-ig nem lesz. Addig azért kitart a jelenlegi készletem, úgyhogy megnyugodtam, remélem, így is lesz. Hogy a patikus miért nem tudott ilyen publikus adatot megnézni nekem?! Ha tolnak a várható időponton, azonnal elkezdem a külföldi beszerzést intézni, bár fogalmam sincs, merre induljak, de biztos ez is gyorsan kiderül, ha pl. a Pfizert megkérdezem.

Apropó Pfizer. Elkezdtem újra adni a növekedési hormont, a profnő azt javasolta, jobb, ha adom, mintha nem, de nem részletezte, miért. Próbáltam faggatni, de szegénykém a közel 90 évével nagyon nehezen ért, követ már dolgokat. Nagyon szeretem őt, de jelenleg nagyon úgy tűnt, csak a rutin esetek (receptek, vizsgálatok) miatt fordulhatok hozzá. Ezen kicsit elszomorodtam a múlt héten :( Viszont GH területén úgyis Szűcs Nikolette adjunktushoz tudok fordulni, akár emailen is, szóval majd visszatérek hozzá a novemberben félbehagyott kérdésemmel a Pfizer megkereséséről.

Ma kiderült az is, hogy az egyik nagyon kedves ügyfelem is IR-es 2 éve, de gyógyszer nélkül helyrehozta magát, heti 5-szöri sporttal és 180 gr-os Ch diétával, és nem mellesleg a témában életmód-tanácsadó is lett (azon kívül, ahogyan mi kapcsolatban vagyunk üzletileg teljesen más témában), így megegyeztünk, van miről beszélgetnünk egy kávé mellett - őt idézve "cukor nélkül" :)

2014. február 18., kedd

Nem alvás

Mostanában nem alszom túl sokat. Erős volt a január és a február az év eleji tárgyalásokkal és párhuzamosan zajló napi rutinokkal, ugyan van egy új kolléganő, viszont pont az ő területére átadható teendőkből (a rendezvényekből) van most kevesebb. De sebaj, sőt, szívesen is túlórázom az irodában és otthon is, mert rengeteg szakmai dolog tisztult le bennem, új ötleteim vannak, most úgy érzem, igazán élvezem a munkám. Csak hagyna néha aludni ez a sok gondolkodás :) Viszont mostanában éjjel pattantak ki olyan kreatív dolgok a fejemből, amikkel a főnökeimnél is bevágódtam, és most ez valamiért tényleg éltet, doppingol. Ez idáig még rendben is lenne. De van egy családi megoldatlan dolog is, ami évekre behatárolja az életünk érdemi mozdulását (főként anyagilag - nem hiába írtam előzőleg a pénzről). Szóval nem csak inspiráló, hanem nyomasztó oka is van a nem alvásaimnak... Szerencsére a gyerektelenség nem szerepel ezen okok között, elfogadtam a missed ab-et, elfogadtam, hogy most várnunk kell, nem viselt meg lelkileg olyan mélyen. De biztosan ez a lelki edződést a tavalyi első ilyen tapasztalás és valószínű emellett a barátnőm halálesete is eredményezte, akire egyébként azóta is minden nap gondolok...

Visszatérve az alvásra. Napi kb 5 órákat tudok mélyen aludni, a többi forgolódás pedig elég fáradt vagyok, de közben pörögnek a gondolataim. Kicsit megijedek, ha néha erősebb szívdobogásaim vannak, eddig kétszer ijesztett meg, napközben. Érzem, nagyon kellene a sport is, de még a regenerálódó időszak van, vasárnap is még eléggé fájt a méhem, bár azóta egyátalán nem - ennek, mármint a vasárnapi fájásnak persze oka lehetett az anyósommal és Sz. családjával egész nap üléssel (vendégséggel, autózással) töltött nap is. Először kellene egy jóízű alvás, hogy a futásra fizikailag rávegyem újra magam.

Az alváshiányt remélem napokon belül sikerül rendeznem, ez nem folytatódhat tovább, a fogyásom is megállt, elkezdtem megint puffadni, mint korábban, és eszembe jutott az alvás és a testünk folyamatairól szóló TED előadás, amit még az ünnepek alatt láttam.


Itt magyar felirattal is megnézhető: http://www.ted.com/talks/russell_foster_why_do_we_sleep.html

21 perces az egész előadás, ebből a 12:35 percnél kezd a nem alvás és a szénhidrát-anyagcsere kapcsolatáról is mesélni, majd rávezet a cukorbetegségre és más betegségekre is... Erről nekem Apukám jutott eszembe, aki egész életében hajnalban kelt, mert ő nyitotta az élelmiszerboltot, amiben dolgozott, és most nyugdíjasként sem alussza végig az éjszakát. Nemhiába lett az alvásközpontjánál agyi infarktusa pár éve, de ami még eszembe jutott, lehet, hogy a nem időben és nem elég alvás ill. a cukorbetegsége között van kapcsolat...

Mindenesetre a mostani tanulság ebből nekem, hogy amíg nincs kisbabánk, aki miatt lesz úgyis nemalvás, törekednem kell arra, ne legyen ilyen heteken át tartó felpörgött virrasztás, mert nem biztos, hogy jó metabolizmusokat indítok be a szervezetemben a következő kezelés előtt...

2014. február 10., hétfő

Gazdag papa, szegény papa

A hétvégén a Motivator.ma oldalon egy olyan inspiráló blogbejegyzést olvastam, aminek tartalmáról ugyan már hallottam, mert Sz. olvasta azt a könyvet, mely ennek a forrása, és amiről nekem annak idején sokat mesélt is, de akkor nem annyira érdekelt, szerintem épp a babaprojekt útvesztőibe fúrtam bele magam.

De most ez változik bennem. A bejegyzés a könyv lényegének egy nagyon rövid kivonata, melynek és más az oldalon található lelki "nass" mennyisége pont a jelenlegi rohanó életemhez lett kalibrálva. Így ugyanis újra és újra felélénkül bennem a motiváció, inspirálódom, könnyebben jönnek a megoldások, nő az energiám és a tágabb értelemben vett céljaim iránti vágy is. Mert nem akarom, hogy csak úgy bedaráljon a rutinmunka, kreatívabb szeretnék lenni. És ehhez nem mellékesen szükségem van más célokra is, mint a babavállalás, hogy amíg nem sikerül, addig ne temessen maga alá lelkileg a sikertelenség, hogy ne csak ebben a témában akarjak olvasni, fejlődni, hogy felszabadíthassam az elmém abból a "ketrecből", amit sokszor a baba iránti remény-kudarc-várakozás képlete képes volt körém szőni.

A bejegyzés forrásául szolgáló könyv amúgy nem új, témája a pénzhez való hozzáállásunk helyes vagy helytelen mivoltára hívja fel a figyelmet. Mivel a hozzáállásom a pénz megfelelőbb kezeléséhez csak az utóbbi pár évben kezdett el változni, így jó érzés volt ezeket a sorokat egy újabb munkahét előtt végigpásztázni, hogy igen, azt hiszem jó irányba tartok, tartunk, és egyszer, talán már a közeljövőben, a gondolati sík gyakorlattá válik, mert vannak új szakmai céljaink, mert cselekszünk, és ebben ez a "kisokos" csak megerősített :)

--------------------------------------------------------------

"Mit tanít neked a Gazdag Papa, és mit a Szegény Papa? 17 óriási különbség

Az, hogy hogyan állunk a pénzhez azután, hogy elkezdünk önálló életet élni, főleg a neveltetéstől függ. Akit okosan neveltek, az a pénzt jól használja, akit rosszul neveltek, khmm… annak viszont “szívás” az anyagi helyzete mindaddig, amíg helyre nem kerülnek a fejében a dolgok, és el nem kezd dolgozni tudatosan a minőségi életért.

Te mit láttál a szüleidtől? Keményen megdolgoztatták a pénzt, vagy ők dolgoztak érte keményen?

Ha visszagondolok a gyerekkoromra (bár hihetetlenül sok szeretet kaptam), a szüleim hozzáállása, munkája leginkább olyan volt, mint egy hintaszék: állandó mozgásban voltak, mégsem jutottak sehova. Egyszerűen rosszul gondolkodtak a pénzről és iszonyatosan rosszul is kezelték.


Bár szeretem a művészetet, így utólag hasznosabb lett volna, ha az iskolában a dadaista művészet taglalása helyett inkább egy “Gazdag papa szegény papa” (Robert T. Kiyosaki) típusú könyv írásait kellett volna részletesen elemezni és bemagolni.

Hadd mutassam meg, miért. 

Mire tanít Szegény papa és mire szeretne tanítani Gazdag papa?
  1. Míg a Szegény papa szerint a gazdagoknak sokkal többet kellene adózniuk, és adakozniuk a szegényeknek; addig a Gazdag papa szerint a szegényeknek “nem halat kell adni, hanem hálót“, és segíteni nekik megtanulni jobban boldogulni.
  2. A Szegény papa azt tanítja, hogy tanulnod kell, hogy jó munkahelyed legyen, addig a Gazdag papa arra tanít: tanulj, hogy jó munkahelyeket teremthess.
  3. A Szegény papa ezt mondja: “azért nincs pénzem, mert két gyereket nevelek”. A Gazdag papa ezt tanítja: “azért kell gazdagnak lennem, mert van két gyerekem”.
  4. A Szegény papa nem szeret otthon beszélni a pénzről, mert rossz érzése van közben. A Gazdag papa viszont gyakran beszél a pénzről a családjának, hogy ösztönözze őket.
  5. A Szegény papa azt tanítja: “Ha végre van egy kis pénzed, nem szabad kockáztatnod”. A Gazdag papa viszont ezt tanítja: “Ha végre van egy kis pénzed, tanuld meg a kockázatokat kezelni!”
  6. A Szegény papa ezt mondja: a saját ház a legnagyobb érték az életben. A Gazdag papa ezt mondja: ahol a saját ház a legnagyobb érték az életben, ott nagyon nagy a baj.
  7. A Szegény papa a számlákat utoljára fizeti ki, a Gazdag papa pedig legelőször.
  8. A Szegény papa bízik benne, hogy a kormány vigyáz rá és gondoskodik róla, a Gazdag papa a pénzügyi önállóságban bízik.
  9. A Szegény papa megtakarításra, spórolásra buzdít, a Gazdag papa befektetésre.
  10. A Szegény papa szerint gazdagnak születni kell, a Gazdag papa arra tanít, hogy a gazdagságot és a szegénységet is tanulni kell.
  11. A Szegény papa a munkára úgy tekint, mint az élet egyetlen bevételi forrására, a Gazdag papa pedig úgy tekint a munkára, mint amivel önmegvalósíthatja magát, és ami pénzügyi függetlenséget teremt.
  12. A Szegény papa alkalmazottként érzi magát biztonságban, a Gazdag papa tudja, hogy nincs bizonytalanabb az alkalmazotti létnél.
  13. Amikor a Szegény papa egy jó lehetőséget lát, így szól: “Sajnos ezt nem engedhetjük meg magunknak”. Amikor a Gazdag papa lát egy jó lehetőséget így gondolkodik: “Mi kell tennünk, hogy megengedhessük magunknak?”
  14. A Szegény papa az iskolai oktatásban és a gyerekek jó jegyeiben látja a pozitív jövőt, a gazdag papa a pénzügyi oktatás hasznában hisz.
  15. A Szegény papa szerint a nehéz helyzetről a gazdaság és a rossz munkaerőpiac tehet, a Gazdag papa szerint a nehéz helyzet oka a tudatlanság és a félelem.
  16. A Szegény papa a körülményei áldozatának tekinti magát, a Gazdag papa viszont tudja, hogy a körülményeit ő alakítja.
  17. A Szegény papa a hibákat stigmaként kezeli, és fél az elbukástól. A Gazdag papa viszont minden egyes hibájából képes tanulni, hogy legközelebb sikerrel járjon.
Értsd jól a listát, és fordítsd a hasznodra! Sok sikert!"

"If only for a second"

Ezt a kisfilmet pár hete láttam először, ma újra "szembejött", és még mindig megkönnyezem:

2014. február 6., csütörtök

Temetés után, munkában pörgés, apró tervek

Minden hónapban van kb 1 hét, amikor sűrűbbek a teendőim, ez most erre a hétre esett. Ráadásul van egy új főnököm, aki miatt egyrészt több a lépcső a munkámban, másrészt a cégvezetésnek köszönhetjük, van egy új kollegina, aki tehermentesít a munkánk egy részében, de egyelőre nincs ebben a fázisban, hanem rengeteg megbeszélésre jár, a betanítás elméleti része zajlik. Kicsit feszült ez a hét, de remélem hamarosan lecseng.

A hétfő a barátnőm temetésével indult, szörnyű volt :( A Prágából érkező barátnőmmel együtt indultunk virágboltba 1-1 pasztell rózsaszálat venni - mert Edina kedvenc színei is a pasztell árnyalatok voltak. Mikor megérkeztünk a kápolnához, ami urnatemető is egyben, már ott voltak a többiek, a lányok, akikkel több mint 20 éve él a mi kis csipetcsapat barátságunk. Kettőnk férje is csatlakozott, egyikük azért, mert ő van legrégebben ebben a társaságban, így Edinát is jól ismerte, másikuk azért, mert párját, egy műtét miatt hiányzó barátnőnket helyettesítette.

10-20 perc telhetett el a szikrázó napsütésben a kápolna előtti várakozással, amikor megérkezett a férj és a 7 éves kisfiú. Odajöttek hozzánk, megöleltük a férjet egyenként, majd leguggoltam a kisfiúhoz, de még nem tudtam, hogyan köszöntöm őt, megismer-e, 1 éve látott, életében talán másodjára - mivel a lányokkal szinte mindig család nélkül hétköznap esti vacsikra szoktunk beülni valahová. De a kisfiú ösztönösen megoldotta: széttárta a karját egy nagy ölelésre... Pedig egyforma nénik lehettünk a szemében fekete kabátban, szoknyában, vastag fekete kötött sálban, és a gyönyörű napfény miatt sötét napszemüvegben, amit azért levettem, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Annyira az anyukája szeme színét örökölte... Ez a pillanat nagyon megrendítő volt, ahogy magamhoz szorítottam, feltört belőlem először a néma sírás, ne ijesszem meg őt, de ahogy továbbléptek apukájával a többiek felé, a lányok arcát is láttam, mindannyian zokogni kezdtünk...

A szertartás a kápolnában volt, a következő felzaklató pillanat az urnaterem bejárata előtt volt, a névlistával, kiket búcsúztatnak aznap, kinek lesz a temetése, és látva a barátnőnk teljes nevét rajta, iszonyatos volt.

A terembe érve kis fehér dobozka volt az urna, letakarva olyan finom fehér szaténszerű anyaggal, mint amilyen egy menyasszonyi fátyol... A kis dobozban az ő porai. Felfoghatatlan.

Megérkezett a pap, az a pap, aki pár éve az esküvőjükön összeadta őket, az a pap, aki megkeresztelte a kisfiukat. Megható volt az ő beszéde is, de a férj is elbúcsúzott feleségétől, könnyeivel küzdve mesélte el a 8 évük legfontosabb állomásait, mit köszönhet a feleségének. Nagyon szép és szívszorító volt.

Majd átmentünk a nyughelyhez, a kápolnán belül maradva, és elhelyezték a hófehér urnát, mely mellé a kisfiuk egy ajándék dobozkát készített, hogy anyukájához elvigyék az angyalok. Reméljük, a kis drága lelkének mindez jót tesz, és idővel fel tudja dolgozni édesanyja halálát...

Zokogva köszöntünk el a férjtől, aki egyszerre ölelt át többünket, és elnézést kért, de nem tudta a részvéteket egyenként fogadni. Ekkor lépett mellém az a srác, akivel kb 10 éve együtt síeltünk hármasban Edinával, akikkel először voltam nagy lejtőkön a Normafa sísuli után. A srác most jött haza külföldről, nem tudott róla, mi történt, de megkapta a facebook üzenetem, és jött. Ott meséltük el neki a szörnyű történetet.

A temetés után mi lányok beültünk egy kávézóba, és órákig beszélgettünk, nosztalgiáztunk, miérteket kerestünk, sok-sok komoly témát érintettünk, amiről egy-egy ötye alkalmával nem is feltétlenül tudtunk egymásról, ez a tragédia még erősebb lelki összetartásra sarkall bennünket ösztönösen, mégha fizikailag nem is tudunk olyan sűrűn találkozni, mint az önfeledt húszas éveinkben. Kora délutánig ültünk ott a kávézóban, a fekete ruháinkban, szomorúan...

A hetem utána a korábbi ritmusban folytatódott. A lelkem gyászol, de az agyammal pörgök, sőt, örülök is ennek, mert jól esik a szakmai kihívás nap mint nap, nem bírok tovább szomorkodni, nem ilyen vagyok, nem akarok befordulni, mert fizikailag is maga alá gyűrne a szomor. És ez így most jó. Szeretném látni a hugim gyerekeit is újra, mert érzelmileg az ő energiáik is jó hatással vannak rám, a múlt héten is nagyon jól esett látni, átölelni őket, kicsit csacsogni velük.

A pörgés a testemnek viszont nem mindig komfortos, azért be-befeszül a pocim. Még van egy kis barna szövetdarab-távozás, remélem, ez nem kóros, pláne, hogy csak 2 napig véreztem. Kontrollra még nem tudom, mikor kell mennem, mert tavaly kihagytam a műtős doki féle ellenőrzést, hogy egy intézetben volt a következő AR kezeléssel, látható volt minden adatom a számítógépen. De ezúttal a Kaális kezdet előtt elmegyek. Tegnap elkezdtem a fogamzásgátlót is, kicsit segítsek a méhemnek, hogy pici nyálkahártya tudjon épülni. Nem tudom, hogy a Gynex cseppekkel ezt kiegészítsem-e, vagy most rosszabbat tennék. Lassan a növekedési hormont is beiktatom újra az életembe, pláne, hogy tegnap a combtövemet hallottam kattogni, nehogy egy porckopás, csontritkulás folyamata induljon be - most hiába, majd elég lesz ilyen áldozat egy sikeres terhességnél...

Lassan bejelentkezünk a Kaáliba is, hogy a konzultációs, további vizsgálatokat el tudjuk kezdeni, kb 2 hét múlvára kérek időpontot, ha lesz kedvencdoktorunknál. Addig is jövő szerdán prof Gláz, endo kontroll.

Az IR kezelés miatti súlyveszteségem folytatódott, pedig december eleje óta semmit nem sportolok, még csak nem is sétálunk mostanában (hogy Sz. lábujja miatt szobafogságban voltunk). Ennek a tunyaságnak véget kell vetni, már várom, hogy újra futhassak, kb 2 hét múlva remélem, el tudom kezdeni. Mindenesetre most már a bűvös 60 kg alá mentem, 59,3 kg voltam ma reggel :) Vajon van esély visszanyernem a kb 5 évvel ezelőtti 54-55 kg-os súlyomat?

2014. február 1., szombat

Játék magunkról, kik vagyunk - más oldalunkról

Ez a játék nem egy blogverseny szavazására buzdítás, nem is egy nyereményjáték, hanem ugyanúgy saját blogtartalom, csak egy olyan plusz bejegyzés, ami talán kicsit más szemszögből mutat be bennünket. A módja, hogyan lettünk többen cunamiszerűen, láncreakcióban erre ösztönözve, az a játékos jelleg, hozzám pedig ETAMA által érkezett :)

Először nem akartam/tudtam most erre időt szánni, mert egész héten laptop nélkül voltam itthon, ill. elég zsúfolt is volt a hetünk, de így hét végefelé mégis szántam rá időt, mert holnap lesz idő kicsit tovább aludni, és itt van velem újra a kis notebookom is :)

Ismerjük meg egymást!

 A játék a következő:
  1. Be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra.
  2. Meg kell osztani magunkról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
  3. 7 bloggert meg kell nevezni, be kell linkelni a blogunkba. (na erre már nem biztos, hogy maradt elég jelöltem, megelőzött minden bloggertársam:)
  4. Majd értesíteni őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak.
Az én 7 történetem vagy ismérvem, amiről még itt talán nem írtam:

1) Autóvezetés. '96 óta van jogsim, és úgy érzem, van tehetségem a vezetéshez, a jelenlegi autómmal már 150 000 km-t levezettem. 2-3 sztorim van, ami az autómmal ill. a jelenlegi és az előző autómmal kapcsolatos. Az első, hogy feltörték majd ellopták féléven belül az első autómat, egy VW Polo-t. Megtalálták a tolvaj bandát, a kocsimat már nem, de már nem is kellett volna, hogy idegenek ültek benne, hogy szétbuherálták, de szerencsémre a CASCO fizetett. Egy jó darabig a tolvajbanda székhelyére kellett járnom tanúként a szombathelyi bíróságra, ahol megismerkedtem egy sorstárssal, akiről kiderült, hogy a híres Szabó marcipán névadója, az a bácsi, akinek marcipánmúzeumát hiába kerestem egyszer Ausztriában, mert Magyarországra költözött, Szentendrére, ahol szintén jártam, így tudtam, kivel ülök egy bírósági folyosón :)

2) A másik sztorim már a mostani kocsimmal kapcsolatos, balesetem volt vele, benne. Pár éve, amikor szingliségem éveit éltem kicsit szétszórtabb voltam, hogy egyedül kellett mindent intéznem, állandóan pörögtem. Egy ilyen kapkodós decemberi napon nem néztem bele figyelmesen a visszapillantó tükörbe, és be akartam előzni jobbról egy kamiont, Budapesten, egy forgalmas kereszteződésben kanyarodva. A kamion Volvo volt, és ütemesen tudott kanyarodni, nem sikerült elé beférnem (az én sávom iránya változott, én egyenesen mentem volna tovább). Eredmény: a kamion jobboldalának ütődés, elé, majd a kamion baloldalára sodródás, majdnem GTK lett az autó, több, mint 1 millió Ft-os kárral, de egy hajszálam sem görbült. A kamionnak csak a hűtőrácsa színeződött el, tehát nem estem rosszabb biztosítási besorolásba, és a CASCO ismételten kimentett, nekem "csak" 150 e Ft-omba került, hogy kipofozták a kocsimat, és azóta is hűségesen őt vezetem :) Akkortájt jártam kineziológushoz, aki a természet örök "törvényére" emlékeztetett: problémák voltak, vannak, lesznek, de egy relatív kisebb/közepes baj mindig nagyobb tragédiák valószínűségétől óv meg.


3) Imádom Ázsiát, Afrikát. Jártam Dél-Koreában, Törökország déli részén, Thaiföldön a Leonardo Di Caprio A part c. filmjének forgatási helyszínén, a meseszép Phiphi szigetén, Egyiptomban és Tunéziában. Nem csupán a tengerpartjaik, hanem az aktív kirándulások miatt voltak különleges helyszínek az életemben.




4) Kontaktlencsét viselek, néha szemüveget már 14 éves korom óta. 2 éve elkezdett javulni a szemem, amire nem is számítottam, de állítólag ez lehet az "öregedés" kellemes velejárója szerencsés esetben. Lehetne úgy is, hogy maradt volna a mínuszos dioptriám, és hozzá jött volna a pluszos, de a mínuszos érték csökkent :)






5) Imádtam az idegennyelveket tanulni, nekem még kötelező volt oroszul, akkor le is tettem a szóbeli középfokút. A külker főiskolára már német és angol szakra jelentkeztem, ezeken a nyelveken is államvizsgáztam. Németből hiába van szakmai felsőfokúm, nem használom több mint 10 éve, így kopik a tudásom elég erőteljesen, mivel az angol az üzleti nyelv, még ott is, ahol németek is voltak a kapcsolattartóim, mert nem lehetett kizárni más kollégákat a kommunikációból. Ezt egy kicsit sajnálom. Ahogy azt is, hogy 2 évig tanultam olaszul, imádtam, de már nem fért bele több az életritmusomba, hogy magasabb szintre vigyem. Azért még lehet, hogy valamikor elkezdem feleleveníteni, va bene? :)



6) Tanultam ám én varrni is. Anyu Ez a divat majd német ill, később magyar nyelvű Burda előfizető volt. Segítettem neki szabásmintákat készíteni, ő tanított fércelni, egyszerűbbeket majd bonyolultabbakat varrni. Egy időben varrtam is magamnak pár dolgot, de az anyagárak, idő faktor nem volt már arányban, úgyhogy egyelőre pihen a Singer varrógépem a gardrób aljában :) Tuti, hogy babaholmikat fogok varrni! A varráson kívül tini koromban makraméztam, horgoltam és kötöttem is :)

7) Ovis és kisiskolás koromban műkorcsolyáztam, összesen 5 évig. 1 fellépésem volt, az is csoportos, én voltam a Hófehérke és a hét törpében a 6. törpe, vattaszakállal :) Amikor a nagyobbak csoportjába kerültem az 5. évben, a már unásig gyakorolt előre- és hátrakoszorúzások után elkezdtünk szimpla ugrásokat tanulni a jégen. Egyszer nagyot estem, annyira, hogy meg is röntgenezték a karom, annyira fájt. De nem látszódott semmi. Viszont soha többet nem mertem ugrani, így abbahagytam sajnos ezt a sportot. De azóta is szívesen korizom, bátran koszorúzom, de az ugrást nem merem megpróbálni. De nem is nagyon van lehetőségem korizni mostanság, kb 2-3 éve voltunk Sz-al még az akkor működő WestEnd Jégteraszon. Inkább síelésre váltottunk, ha el tudunk utazni.

Egy blogtársamnál nem láttam eddig a felhívást, úgyhogy sorry, részemről csak 1 láncszem megy tovább:
http://reprodukalas.blogspot.hu/

Lassan megyek aludni, ma fájósabb volt a méhem, migrénes is voltam délután, azt hiszem, ideje a Yadine-t elkezdeni.