2014. június 29., vasárnap

Sasfészek-túra, itthoni történések

Kirándulásaink 3. napjának célpontja a Sasfészek volt, gyalogosan. Kocsival a hegy alsó részééig, a berchtesgadeni golfpálya és az Obersalzbergi Dokumentation állomás parkolójáig mentünk, onnan 4 órás túraként jelezte a tábla gyalogosan feljutni. Sok piros busz indult a turistákkal felfelé, mi eldöntöttük, lefelé jövünk majd le busszal, így hátizsákkal, bakancsban nekilendültünk a hegynek, melynek felső szakasza sziklás, annak tetejére épült Hitler nyaralóháza, 1834 méteren. Elég ellentmondásos a hely szelleme és a csodálatos földrajzi fekvése, de eldöntöttük, semmit nem nézünk meg sem a múzeumban, sem a házban, kizárólag a magával ragadó tájjal foglalkozunk, és a fizikai kihívással, hogy csak felfelé gyalogolunk órákon át. Az időjárással irtó mázlink volt, végig tiszta, napos időnk volt, kezdetben nagyon dús zöld növényzet között mentünk, a fenyőfák alatt derékig érő páfrányok szegélyezték az utat, ami végig hol fehér murvával szórtan, hol aszfalton vezetett. 2-szer kellett megállnunk pihenni, enni, és én végig elég lassan tudtam jönni, hogy folyamatosan magas pulzusszámom volt az emelkedő miatt, de így is sikerült 3,5 óra alatt felérnünk. Durván 7 km volt az út és kb 750 m-t emelkedett. Eleinte Berchtesgaden irányába csak zöld hegyeket láttunk, majd a "csúcstámadás" előtti sziklaréseken ráláttunk a másik oldalra is, ahol sziklák és hófoltok tűntek elő. Jó érzés volt kb 1 órára megpihenni a fenti sziklákon. Jó pár zömében amerikai, ázsiai turista zsezsgett fent, volt, aki iPaddel fotózott, volt, aki papucsban, vagy épp kis nyári ruhában, sminkben selfiezett, vicces volt a mi túrabakancsos, hátizsákos elfáradt outfittünk hozzájuk képest. A Kehlsteinhaus mögötti havasi gyopárral díszített kereszttől még vezetett további útvonal a sziklák közé, ott csendesebb volt, így továbbmentünk, és egy félórán át csak néztünk ki a fejünkből, a hegyekre át Ausztriába, lefelé a Königsee irányába, ahol előző nap hajóval jártunk. Lefelé már mi is a buszt választottuk, hogy még legyen kis időnk bemenni a városba ill. le a tóhoz elköszönni tőle, ráadásul esőt is beharangoztak már estére, ami meg is érkezett, mire a tóhoz értünk, sötét felhők jöttek, dörgött. De nem számított már, mert a mi nyaralásunk véget ért, másnap indultunk haza, így irtó mázlisták vagyunk, hogy végig jó idő kényeztetett bennünket. Másnap reggelre sem állt el az eső, semmit nem lehetett a hegyekből látni, úgy leszálltak a völgybe a szürke felhők. Azóta is néha megnézem a helyi webkamerákat, most is épp csupán 15° van és teljes szürkeség, eső... Áldom az őrangyalunkat, megadatott végre, hogy nem vonzom be a rossz időt, mint sok korábbi nyaralásomkor. Hideg, nyirkos és semmilyen látványt nem nyújtó 3 nap nagyon rossz tréfa lett volna. De hát ez a rizikó egy nem mediterrán desztináció esetén, ezért is foglaltunk szállást és döntöttünk az út mellett szinte az utolsó pillanatban...








Miután hazajöttünk másnap dolgoztunk volna, de szabadnapot kellett kivennünk, ugyanis az utunk alatt sajnos meghalt Sz. nagynénje, és szerdán volt a temetése vidéken, ami egész napos utazást, ott létet igényelt. Sajnos nem volt meglepetés a halála, számítottunk rá, még az út előtt beszélt vele Sz. Krónikus vérszegénysége volt, amit valószínű utolsó stádiumú leukémia okozott, 2-3 naponta kellett neki vért adni, de már nem tudott semmit enni, mert az emésztéshez szükséges hemoglobin-mennyiség sem volt a szervezetében. A vizsgálati eredményei halála után érkeztek volna meg. Nem volt kellemes az a nap, a ravatalozóban, a temetésen és a misén is megsirattuk szegénykét, kedveltük őt, minden nyáron hozzá mentünk látogatóba a Tisza-tóhoz. Sokat gondoltunk rá az utunk alatt is :'(

Csütörtök reggel Krizsa dokinál kezdtem, megnézte a tüszőimet, 2-t jobboldalon látott 11-12 mm-eseket, 1 db 9 mm-es pedig baloldalt növekszik. Endometrium 7,5 mm. A stimu vegyesen folytatódott 2-1 adagokkal, holnap adom be az utolsót. Kedd du. Ovitrelle, csütörtökön inszem. A hasam fáj jó ideje mindkét petefészkemnél, és tudtam előre, hogy a jobboldal most az intenzívebb, teljesen érzem, szóval nem volt meglepetés az UH. Ugyan a bajor gasztronómia nem éppen volt Ch diéta-barát, de remélem, hogy a sejtjeim töltődtek a friss levegő és a folyamatos mozgás következtében, és a Merckformint sem hagytam abba.

Ez a hetünk változatosságban nem szenvedett hiányt. Tegnap este egy esküvőre és lakodalomra volt meghívásunk, táncoltunk sokat, éjjel 3-ra értünk haza, ma pedig főzünk, takarítunk, megyek is folytatni, hogy az ebéd utáni sziesztának vége :)

2014. június 27., péntek

Irány a Königsee!

Múlt héten pénteken elmentünk 5 napra itthonról, 1 napot Bécsben töltöttünk, shoppingolás volt a cél, főként Sz-nak, mert jövő héten új munkahelyen kezd, és pár dologra szüksége volt, amit itthon nem kapott. Nos ezúttal Bécsben, Parndorfban sem sikerült minden, de jól éreztük magunkat, és egyúttal kellően el is fáradtunk, így praktikus döntés volt bécsi szállást foglalni. Véletlenül egy olyan helyen találtunk szállást, ami az útvonalunkon maradva, nem a belvárosban egy golfpálya szélére épült hotel volt, és még a szobánk is arra nézett, így este és reggel is az ablakban könyökölve nézhettük, hogyan gyakorolják a hosszú elütéseket az osztrák golfozók :) Persze Sz. legszívesebben csatlakozott volna, én már inkább az alpesi túránk miatt voltam besózva. Az utat én "erőltettem", mert régi álmom volt visszatérni a Königsee-hez, amit kb 10 éve egy céges útról hazajövet érintettünk akkori kollégákkal. Lenyűgözött a páratlan fekvése, tudtam, ide vissza kell térnem, be szeretném járni a környéket, ami bajor uralkodóház üdülőhelye volt egykoron, és a Sasfészek is itt található. Amúgy is Alpok fanatikus vagyok, még tini koromban a szüleimmel egyszer Ausztriát keresztbe szeltük, gleccsereket, nyáron is havas csúcsokat szemünkkel, vízeséseket pedig gyalogosan követve :) Akkor Svájcba is átkirándultunk. De most olyan messzi ilyen kevés időre nem érte volna meg elmenni, így régi álmomról, a felső-bajor régióról győztem meg Sz-t, ami nem volt elsőre könnyű, mert rengeteg a dolga az aktuális munkahelyén, de kell egy pár nap totál más inger és pihenés, hogy kiszakadjon, mielőtt kezd az új helyen.

Én pedig 2 okból is már szomjaztam a friss és magashegyi levegőre: elegem lett a munkahelyi stresszből, az új felállás (-1 ember, +1 főnök) teremt még csiszolatlan szituációkat, vitákat, ami bennem testi tünetekben is szomatizálódott: zsibbadó végtagok, magasabb pulzus, olykor vérnyomás is (bár ez utóbbi most kevésbé rossz, mint tavaly stimuk alatt), légszomj. Szóval tudtam, ebben csakis drasztikus környezetváltozás segít, hogy letekeredjen az agyam és minden idegszálam az irodai dolgokról. A másik nem mellékes ok, hogy elindult a stimum, pénteken megjött a mensim, és Krizsa dr kérése szerint CD1-en el is kellett kezdenem a Merionalt, ráadásul dupla adaggal, hogy még július 4 előtt meglegyen az inszeminációm. (nagyon furcsa volt újra kezdeni, ráadásul alig maradt összecsíphető háj a hasamon, így nehezebb is most beadnom, csináltam is magamnak egy jókora lila foltot). Ha már ennyire kiborultam a munka miatt, és ha az időjárás is úgy engedi, kértem Sz-t, legalább próbáljuk meg helyrebillenteni a szervezetem az inszemig egy óriási dózis friss levegővel és rengeteg mozgással! Végül nem kellett sokáig győzködnöm, szállást is könnyen találtunk, az időjárás is ezúttal jónak ígérkezett, így nekilendültem a szervezésnek pár nappal az indulás előtt...

A mensivel és szurival induló bécsi shoppingolós nap után én már nem a városi golfra vágytam, hanem egy jókora alvásra és a reggelre, hogy pár szendvics elkészítése után Salzburg irányába fordulhassunk ki az autópályára. Mivel a féltávon túl voltunk, játszva megtettük a másik felét, dél körül meg is érkeztünk Berchtesgadenbe. Szombaton volt Szentivánéj, már itthon kiszúrtam, hogy a szállásunkhoz közel eső felvonó aznap éjfélig közlekedik, és lesznek fent programok. Ragyogó apropó volt a kirándulásaink bemelegítéséhez: délután elindultunk a völgyből gyalogosan, hátizsákkal, meleg holmival az egyik felvonó végállomásáig, onnan felmentünk a Hüttéig felvonóval, onnan pedig újra gyalog fel a Jenner csúcsára. Hihetetlen érzés volt, még nem voltam hegycsúcson így sosem, hogy nincs tovább felfelé, és hegyek körbe, messzi lent falvak, apró fények, tó, lemenő nap. Napnyugtakor nagy tüzet gyújtottak a Hütte mellett, bent foci VB-t lehetett nézni, ráadásul aznap este pont a németek játszottak. Sötétedéskor lementünk újra féltávig, majd szürkületi fényviszonyok között gyalogoltunk vissza a kocsiig. Szép kezdet volt :)

Másnap a reggeli injekció és Frühstück után 1 órás hajóút várt ránk a Königsee-n, a helyi hajós "animátor" szórakoztatott bennünket, harsonát fújt a visszhangot produkáló szikláknál, mesélt a tóról, az azon működő hajókról, a helyi szokásokról, mindenbe valami humorosat beékelve. A tavon 2 helyen lehet kiszállni, félúton St. Barholomä-ban, ahol a legtöbb turista kiszáll, de mi Salet-ig mentünk, mert onnan félórára található a semmilyen közlekedési eszközzel meg nem közelíthető, hegyek által körbezárt lélegzetelállítóan szép Obersee, ahonnan  még 1,5 óra túraút volt Németország legmagasabb vízesése. Útközben csak tehenekkel találkoztunk, nagyon helyesen csörömpöltek a nyakukban lógó kolomppal. Nem tudok elég szuperlatívuszokban írni, ilyen már-már giccsesen csodás látképre nem is számítottunk, pedig egy német blogbejegyzés inspirált bennünket, hogy elmenjünk, és szebb volt, mint előre gondoltuk volna. Délután teli élményekkel tértünk vissza a hajóra, útközben St Bartholomä-ban kiszállva megittunk 1 pohár (a minimum itt fél liter) helyi csapolt sört, amitől még jobb kedvre derültünk, majd a kikötőbe visszaérve frissen sült pisztránggal pótoltuk az aznap elégetett kalóriáink egy részét :) Természetesen semmi bajom nem volt sem lelkileg, sem testileg!

Íme pár kép az első napokról, holnap írok a továbbiakról...











 


 

2014. június 16., hétfő

Vizsga, megbántás, csokiundor stb.

Úszom a melóban, de péntektől szabin vagyunk, irány Ausztria és Németország! A szállás a Booking.com-on lefoglalva, az összes potenciális panzió negatív és pozitív véleménye alapján. Már nagyon várom, várjuk!

Pénteken volt az akadémián a vizsganap, az elmúlt 2 hétben erre is készültünk a csoporttársaimmal, nagyon jól sikerült, ahogy az utána szervezett kellemes hangulatú diplomaosztó is, de előtte iszonyat drukk volt bennem, jól meg is fájdult a gyomrom, a hasam, a derekam, enni is alig ettem. Ennek böjtje lett az éjjel, eléggé fetrengtem a fájdalomtól, egy volt kolléganőm búcsúbulijára sem tudtunk előtte elmenni. Én balga nem írtam neki, hogy nem megyünk, mert akartunk, útban is volt hazafelé, nálam volt a csereruha, az ajándék pia is, az utolsó pillanatig reménykedtem, el tudunk menni, mikor éjfélkor már alig tudtam kiegyenesedni, már nem az sms-írással foglalkoztam. Hajnalban írt a férje, hogy rosszul esett nekik, és nem ezt várták tőlem, de sajnos hiába írtam egy átforgolódott és mászkálós éjszaka után szombat reggel bocsánatkérő és bepótoljuk sms-t, már nem jött válasz. Ez eléggé nyomaszt, de bármilyen továbbmagyarázás egyre hiteltelenebbé tenne.

Szombaton nap közben sokat aludtam Sz. anyukája házában, ők addig elmentek a 92 éves nagyihoz látogatóba egy másik városba. Jól esett most nem autózni egész nap a történtek után, szép lassan el is múlt a stressz és a nem időben evés okozta fájás. A puffadás egyelőre még a "társam" sajnos. Nemsokára elfogy a ProGasztro, és veszek Protexint. A citrom segítene, tudom, de mensi előtti napokban nem bolygatom a hormonjaimat vele. Így is egy vasárnapi kiadósabb séta után egy rózsaszín pöttyöt produkáltam, ami felett értetlenül álltam, ez a meglepi most ugyan minek köszönhető!? Azóta nem volt, és még ne is legyen!

Ma egy nagyon helyes kávézóban tárgyaltam, egészen egyedi a hangulata, egy nagyon finom illatos virágüzlet és egy fehér színekben domináns enteriőr bolt is egyben, meg lehet venni még a berendezést is :) Egy frissen sült csokitortaszelettel megkínáltak, nagyon ínycsiklandó volt, ettem is belőle, de mint korábbi bűnözéseknél, most is órákig éreztem a bárcsak ne ettem volna belőle érzést, megülte a geil íz a gyomromat. Undorodom az édestől, a csokitól. Normális ez, amikor kis édesség nekem korábban mindig jól esett? Mostanában minden mindig sokkal édesebbnek is hat, lehet, ezért. Na de ennyi "baj" legyen, könnyebb róla lemondani.

Hiányozni fog a pénteki továbbképzés, szerettem oda járni, olyan jó lenne több idővel rendelkezni, és még összejárni velük! Ugyanakkor szépen besimult a missed ab műtét és az új kezelés közé ez a pár hónap, és megérte :)

2014. június 13., péntek

Kezdünk

A múlt héten nem hagyott nyugodni az a tünetegyüttes, amiről írtam. Elmentem az MDK-ba (akik átköltöztek a Benczúr utcába), ahol ugyanahhoz a dokihoz kerültem, aki januárban is vizsgált. A petefészkeimben csak 2-3 domináns tüszőt látott, de nem ovulációs fázisban lévőket, csak akkorákat, melyek normálisak, ők fognak valószínű érésnek indulni egy stimuláció hatására. Nincs PCOS, nincs ciszta egyikben sem, és még a méretük is közeledett egymáshoz: 23x16 és 23x18 mm-esek. Úgyhogy a petefészek-érzetem úgy látszik, csakis "emlékezet" alapú lehet a testemnek. A magas vérnyomásom pár napig tartott, már rendeződött. Vagy a melegfront, vagy ugyanez az "emlékező" fázis hozhatta ki. Azért jó volt eljátszani a csoda gondolatával :) Nos ha már bekukucskáltak, megnézték a méhemet, még 3D-s ultrahanggal is. 4 mm-es volt akkor az endometrium, az uterus anteflexioban, mérete 49x33x42 mm. Adnexumok irányában kóros nem látható. Úgyhogy minden rendben egy Trisequens szedése alatti állapothoz!

Ezeket az eredményeket ma magunkkal iis vittük Krizsa doktor úrhoz, aki kedélyesen fogadott, a szokásos humorbonbonjaival :) Már úgy hiányzott, hihetetlen! Elégedett volt a 11 kg-os fogyásommal, a pajzsmirigy-értékeimmel, a nőgyógyászati kontroll eredményével, így azt javasolta, kezdjünk most, amint megjön a mensim! Ez jövő péntek-szombat körül várható, ki is váltatta velem az első 8 adag Merionalt, sőt, kérte, rögtön dupla adaggal kezdjem, hátha július 4-én pénteken a következő szabadsága előtt ő inszeminálhat. Ha átcsúszna hétfőre, 7-re, akkor átadna egy kollégájának. Meglátjuk, melyik sikerül, szerintem ismerve a hosszabb peteéréseimet, át fog csúszni a 7-i hétre. De még sosem kezdtem dupla adaggal első nap. Az eljárás azért inszemináció újra, mert a petesejt-spermium találkozása sikerült ily módon. Én több okból nem bánom: kevesebb hormon, nem olcsón, de mégis kevesebb összegért, kisebb esély a rossz tünetekre, mint a magas vérnyomás, és ugyan nem TB támogatott maga az inszem, de az a 45-50 ezer Ft közötti összeg erre kibírható.

Egy dolog miatt nem érzem teljesen késznek magam (lesz ilyen valaha?:), hogy az antibiotikumnak mégis lett mellékhatása, puffadok újra, nyomja a rekeszizmomat, a szívemet, a tüdőmet, ettől légszomjam van sokszor. Pedig eszem a ProGasztro-t, de sajnos egy régebbi antibio kúra alapján már tudom, nálam sok idő kiheverni, legutóbb ez közel 2 év volt! De próbálom azzal magyarázni, hány nő mindenféle körülmény és betegség közepette képes teherbe esni, hátha ez nem lesz akadálya az eselyéinknek. Krizsa doktor úr azt is kérte, hagyjam abba a Merckformint, hogy ennyire lefogytam, hogy tartom a diétát zömében, hogy sportolok. Emiatt kicsit meginogtam, pont most hagyjam abba, úgy, hogy nekem tényleg extrém magas 160-as inzulinértékem volt 120 percnél? Még nem tudom, mit tegyek e téren... Mindenesetre annyit még megtudtam, hogy 2x500 mg-nak nincs értelme (amire az endo doki engedett csökkenteni). Vagy 3x500 mg a minimum, vagy semmi. Szóval április óta végülis majdnem olyan, mintha nem szedném. Az biztos, továbbra sincs az étrendemben sem cukor, sem fehérliszt, se tej, se méz, ha pedig tészta, akkor teljes kiőrlésű még a husilves csigatésztája is, gyümölcsökkel is óvatosabb vagyok stb, ahogy a dietetikus tavaly javasolta. Nem rizikózhatom a szervezetemben zajló folyamatok kimenetelét semmilyen nagyobb inzulinválasszal, ehhez az önmegtartóztatás szerencsére megy is.

A szurizás kezdetekor lehet, pont el fogunk utazni, terveim szerint az Alpokba, egy kisebb hegyi túrára, de ez nem zavar, a tavalyi terhesség előtt, stimu alatt síeltünk, szóval a hegyi levegő csak jót tehet :) De még nem fix, ha rossz időt jósolnának június 20 után, akkor lemondunk róla. Remélem, erre nem lesz szükség :)

A munkahelyemen óriási most a pörgés, emiatt nem vagyok itt túl sűrűn, elég feszült is vagyok a napokban, júliusban nem tehetem ki magam ennek, úgyhogy szabadságra fogok menni inszem után ugyanúgy, mint decemberben, de minimum home office-ból fogok dolgozni. Izgulok, de közben valahol  kicsit közömbösen is élem meg, ez lesz a 9. stimulációm. Mindenesetre nem kell augusztusig várni végül, szóval helló július!

2014. június 4., szerda

Mik ezek a tünetek??

Ma reggel fejfájásra ébredtem, már régen volt, a mensit is átvészeltem most nélküle, hisz' a 3 fázisú tablettában nincs szünet, tehát teljesen hormonpótlásmentes napok sincsenek. Ma reggel megnéztem a vérnyomásom, mert ez szokott lenni a másik ok, ez ugye utoljára azt hiszem a decemberi stimunál volt. Bingó, sajnos magas: 149/96. P 65. Felkeltem, bújtam is bele a futócuccomba, az időmbe most csak egy kis kör fért, lefutottam a 2,5 km-t, feljöttem, vérnyomás 140/90, P96. Szuper, elindult lefelé. A fejfájás elmúlt, de tompa fáradtság van rajtam, ennek oka az eheti stresszhalom is lehet, bár nem tartós, azért előfordulnak helyzetek, ahogy minden határidős projektnél, ahogy kb 1 hónapja is volt. De a lényeg, fejfájás elillant, azért megnéztem, hogy állhat a vérnyomás. Sajnos nem jól. 150/100, tehát újra felkúszott. Délután a vizsgacsapatunk leült átbeszélni a hétvégén leadandó vizsgafeladatra a gyakorlati ötleteket, tök jól éreztem magam, most itthon már megint levert vagyok, gombóc a torkomban, az imént mértem, 150/100 még mindig :(

Nem vettem be Dopegytet, még. Várok holnapig, mert ma nem akarok sokáig fenn lenni, mint tegnap, hátha az alvás segít. A reggeli kávéivást is skippelem, és visszatérek a napi futásra, ha nem kúszna vissza. 2 dolog még furi. Enyhén fáj mindkét petefészkem, de most nem úgy, mint amikor méhgyulladásom volt. Eléggé hasonlít a stimulációs időszakban tapasztaltakhoz. A hétvége óta előfordul tojásfehérje szerű nyák is. Egyenként minden tünetecskét elhessegetnék, de ez mind olyan ovulációgyanús tünet. Gyorsan megnyitottam egy ovu kalkulátort, 05.21-én volt a mensim első napja, és mit ír ovulációnak? 06.04-ét, azaz a mai napot! Na jó, gondoltam, ennyi elég, le is állítanám magam, mert ugye esélytelen: nincs hipofízisem, így nincs peteérésem sem! De akkor mi van velem?!? Miért produkálom ezeket a tüneteket? Ráadásul délután láttam meg Ezüstmackó rendkívül alapos és részletgazdag blogjának legutóbbi bejegyzését, amiben több érdekes hormonpótlás (HRT) utáni esettanulmányról ír. 2 dologra lettem nála figyelmes:

  • "...a HRT az FSH csökkentésével, visszaállítja a megmaradt tüszők FSH-ra való érzékenységét, így elérhető spontán ovuláció és terhesség." - ezért lehet nálam más a terhességek, stimuk óta egy nem stimus hónap?
  • A másik, amire felfigyeltem egy konkrét eset lényege: egy klimaxos tünetekkel küzdő nő Trisequens szedésével enyhített tünetein, lemondott a teherbeesés esélyeiről is, mert kicsik és sorvadtak is voltak a petefészkei, donorpetesejtes ICSI-re akartak majd menni, de még nem kezdték el, későbbre ütemezték, de közben spontán teherbe esett (HRT előtt esélytelen volt a hormonszintjei miatt is). *** Bővebben: http://ezustmacko.blogspot.hu/2014/05/korai-petefeszek-kimerules-pof.html

Én nem hittem, hiszek azokban a csodákban, amiben túl sok az ellenérv vagy túl magas a megugrandó léc a "véletlenek" számára. Ugyanakkor nem hallucinálok, valami van, az biztos, ami nem szokványos. Ezzel nem azt mondom, hogy teherbe esnék spontán, mert pl. nincs saját tüszőrepesztő hormonom, a hőmet sem mértem sosem, most sem fogom, mert nem tudnám összevetni, de nem is lehet magasan, mert érezni szoktam, és most nem vagyok kipirulva sem. De azért elgondolkodtatott a pont ma olvasottak Ezüstmackónál, a visszatért magas vérnyomásom és társai mellett... Megint arra tudok gondolni, hogy a sejtek képesek tanulni, már nem úgy reagálok, mint valaha a stimuk előtt ugyanarra a hormonpótlásra. Azért remélem, a vérnyomásom rendeződik, és nem kell egy újabb kardiológiai vizsgálatra mennem. De ha jövő csütörtökig változatlan, legalább személyesen megkérdezhetem Krizsa dokit :)

2014. június 2., hétfő

Heti történések zanzásítva

Annyi minden történt, de nem tudok annyit és annyiszor írni, mint szeretnék:
  • Szerdán elmentem a kollégákkal a Nike Futóklubba, a Margitszigetre, egy közös bemelegítés után én is lefutottam a kört, ami 5,3 km, megállás/séta nélkül. Nálam ez nagy szó, mert vagy a térdem vagy a fejem túlmelegedése miatt mindig be kellett iktatnom sétát. Nem voltam túl gyors, de szépen ütemesen haladtam. Kegyes volt az időjárás, szinte mindenütt esett a fővárosban, mi csak borulást és szép szivárványt láttunk belőle :) A kollégák a hétvégi Ultrabalatonra készültek, ügyesek, hogy bevállalták. Az egyik térdem azért ettől a relatív kis távtól is megfájdult, fásli, rozmaringkrém lett belőle. Eszem az elég drága zöldkagylókapszulát is, mert ropog mindenem.
  • Csütörtökön egész napos konferencián ültem, irtó kényelmetlen széken, estére megfájdult a méhem, kezdtem izgulni, megint visszatért a baj, lehet, nem is baktérium okozta?! Plusz gond a napomban az volt, hogy nem volt elég a főétel ebédkor, és ugyan délelőtt a pogácsák, desszertek helyett az otthoni TK kenyérből hozott szendvicsemmel elvoltam, de ebédkor aki levessel kezdett, annak csak köretek és desszert maradt :( Kénytelen voltam enni belőlük, bevettem aznap egy extra Merckformint, de délután szaladgált rajtam a hideg-meleg, ami émelygős közérzettel párosult. Már nem először veszem ezt észre, szerencsére nem is kívánom sokszor ezeket a gyors Ch-kat, de ha mégis, akkor nem vagyok teljesen jól utána. Örüljek vagy nem, hogy így jelez a szervezetem? A méhfájás péntek estére elmúlt szerencsére, úh. valószínű a nagyon kényelmetlen szék okozta.
  • Pénteken folytatódott a szokásos heti képzésem, amit nagyon szeretek. Nagyon fog hiányozni, mert jó a társaság, az előadók, a tananyag. Elszaladt az idő március óta, már a vizsgákra készülünk, megkaptuk a gyakorlati feladatokat, 3-as csapatokban kell kidolgoznunk, előadnunk. Június 8-ig kell leadni, 13-án prezentáljuk. Utána diplomaosztó :) Izgi lesz!
  • Péntek este derült ki, belázasodott a sógornőm kislánya, így hétvégén nem mentünk Sz. anyukájához és nagymamájához vidékre. Helyette mivel a hétköznapok mindig késő esti érkezésekkel végződtek, főleg a részemről (sokszor Sz. vásárolt be), így most hétvégén non-stop beszélgettünk, ugyanis változás előtt állunk, Sz. munkát vált. Már beadta a múlt héten a felmondását, új nemzetközi területre megy, van mivel készülnie, de nagyon várja, emiatt most izgulunk ill. izgatottak vagyunk: mesél a területről, a benyomásairól, a szakmai és nyelvi felkészüléseiről. Nyaralás idén így nem lesz, max 1-2 nap itthon, még júniusban a felmondási ideje alatt. Többet nem kaphat, mert épp kampányidőszakban telik ez az egy hónap.
  • Voltam a héten egy 1,5 órás thai masszázson is, hogy nem jutottam el a saját-masszőrhöz 1-1,5 hónapja, durván megnyomorgatott :)
  • Bár rengeteg dologgal el vagyunk itthon is maradva, de beszélgetéseink egy részét ad hoc kirándulási helyszínre is áthelyeztük, ma délelőtt elmentünk a Pilisbe, pár órát és kb 8 km-t Dobogókő környékén, a Zsivány-sziklák és a Thirring/Táltos körúton hátizsákjainkkal menetelve, csúszkálva, mászva. Volt csodás napsütés, szél, zápor, dörgés - minden vegyesen, isteni oxigéndús levegővel. Itthon várt utána a tegnapi piac után közösen megfőzött ebéd :)
  • Egyébként helló június!