2014. július 31., csütörtök

Itthon betegen

Torokgyula nem viccelt: átment náthába, migrénbe, hangszálgyulladásba, elég gyenge vagyok, ma be sem tudtam menni dolgozni. A folyamatos orrfújás mellett a hajnali vihar sem hagyott aludni rendesen. A tüsszentések nem esnek túl jól a hasamnak, ha érzem, hogy jön, leülök, összegörnyedek. Sós vízzel gargalizálok, húslevest vettem ki a fagyasztóból, felforraltam, forrón jól esik.

Itthon tegnap óta se tv, se net, és a szolgáltató nem tudja, miért, és még nem tudta orvosolni sem. Még jó, hogy van egy mobil internetem, így nem vagyok teljesen elzárva a világtól, most újra a kanapéról tudok legalább pár emailt intézni. Valószínű holnap sem dolgozom az irodában, sőt, a szombati unokahugim szülinapi családi összejövetelére sem fogunk tudni menni, így semmi erőm nem volt/lesz ajándékot venni neki :( Viszont amikor anyuék jönnek fel Bp-re, mielőtt hugiékhoz mennek, felugranak hozzánk ebédet hozni. Pedig úgy volt, mi visszük el étterembe őket a délutáni szülinapi zsúr előtt, erre fordult a kocka, ők segítenek ki.

Remélem, nem okoz nagy kárt ez a nyári influenza-szerűség... A hasam konstans ugyanúgy érzem, a melleim is most már folyamatosan fájnak. Nem elviselhetetlenül, de azért érződnek rendesen, főként oldalt. Ma vagyok 6+0.

2014. július 29., kedd

Torkos kedd

Tegnap felhőszakadásban vezettem haza, oltári meleg volt a kocsiban, párásodott is, így bekapcsoltam a légkondit. Nekem nem szokott klímabajom lenni, de ma éjjel arra ébredtem, bizony eléggé kapar a torkom, azóta is alig tudok nyelni, úgy éreztem reggel, hőemelkedésem is van, most is égnek a szemeim :/ Pedig este annyira energikus voltam, még vásárolni is beugrottam egy bevásárló központba, nyoma nem volt akkor még a mai megfázásnak. Én alig szoktam lebetegedni, csak akkor, ha huzamosabb ideig nem alszom ki magam, és inkább télen. Na ja, most az immunrendszeremet igénybeveheti a remélem hamarosan már UH-n is látható petezsák. Nagyon várom a hétfőt, de addig is, ilyen kánikula és monszunos idők váltakozásakor ideje megszoknom, hogy jobban kell vigyáznom... Ilyenkor olyan jó lenne mézet enni!

Helló kendők, sálak újra!


Viszont a légkondi hatása a párátlanítás is, így volt módom szép szivárványt is látni este hazafelé menet :)

2014. július 28., hétfő

Vízpart, halászlé, dinnye

A hétvégét Sz. családjával töltöttünk, bográcsos halászléfőzés volt szombat este, előtte kettesben vízparton voltunk: Sz. pecázott, én a félárnyékban olvastam, néha őt fotóztam egy-egy halacskával a horogjára akadva. A napozás rontja a folsav-felszívódást cikk olvasása óta óvatosabban megyek a napra, meg amúgy is könnyen leégek, állandóan kenegetni magam akkor nem szeretem, ahol nincs konstans szellő és fürdési lehetőség, mert lefolytja a krém a bőröm lélegzését, és úgy érzem, felforrok, megsülök. Na ez a kis pecázóhely elég szélvédett volt, egy kis rés volt a nádasban, felettünk fecskék, gólyák repkedtek. Rengeteg gólya :)


Ebédre kisebb sült halat ettünk egy közeli strandon, de nem ettük degeszre magunkat, a halászlére pályáztam. Este annyit bűnöztem, hogy ettem görögdinnyét is, de szigorúan korpovit keksszel, hogy lassítsa a felszívódását, még anno a dietetikus tanácsolta így. Baromi édes a görögdinnye, már már túlságosan is.

Tegnap kora délután zuháréban jöttünk vissza, délután főztünk, pihentünk, aludtunk, sétáltunk az esőillatban.

A tüneteim hasonlóak, a mértékük változik olykor. Alhasi tompa érzet, érzékeny és nagyobb mellbimbók, kicsit talán teltebbek a melleim is. Energikusabb vagyok, mivel aludtam sokat a hétvégén, és most a tüneteim is alig érezhetőek. Ilyenkor képes vagyok elfelejteni, mi is van velem, és ha eszembe jut, fékezhetetlenül előbújik némi paraérzet, hess! Ma vagyok 5w4d.

Ja és rájöttem, ilyen melegben hogyan lehet az olykor kicsit kidudorodó hasat álcázni! Hosszabb, végig gombos ingeket veszek fel ujjatlan felsőre, nem gombolom be, alul sportosan megkötöm a csípőmön, vagy ha melegem van benne, fel sem veszem, és csak hanyagul, lazán a derekam köré kötöm. Egy nagyobb/színesebb fülbevaló, nyaklánc is eltereli a figyelmet.

2014. július 25., péntek

"Jó kutya"

Egész héten még kivártam, hogy biztos, hogy nem jön meg. De tovább sem akartam húzni, hogy legyen időpontom, így ma már bejelentkeztem a Kaáliba, megvan az UH időpontom: augusztus 4, 14h. Hely eredetileg nincs aznap Krizsánál, aznap lesz először a szabija után. Még bő 1 hét, akkor már 6w4d leszek, ma pedig 5w1d.

Tegnap este vacsi után pihentünk, de még lefekvés előtt sétáltunk egy nagyot Sz-al. Az útvonalunkon néha előfordulnak szabadon mászkáló kutyák, de nem veszélyesek, tartoznak valahová, csak gondolom kiszöknek, ez a kerületrész kertes házakból áll. Most valamiért egy évek óta ismerős fekete, közepes testű kutya megugatott és rohant felénk. Ráadásul most a világítás sem volt a legjobb, a sűrű lomb nem mindenütt engedi át a fényt, de itt ebben a kanyarban pont jól láthatóak voltunk. Megkerülte a kutya Sz-t, tök közel, a vádlija mögött elhaladva jött át az én oldalamra, és a jobb kezem felé szagolt. Totál lefagytam, hideg-meleg hullámzott rajtam végig, pedig nem vagyok félős. Sz. végig dicsérgette a kutyát, hogy "jóóó kutya, menjél szépen az utadra!", és  közben ugyanolyan látszólagos nyugodtsággal nekem azzal folytatta, ő már azt várta, mikor kap bele a bokájába vagy a vádlijába, és az volt a stratégiája, ha ránk támadna, akkor ő belenyomja a szájába az alkarját, inkább ő sérüljön, és kapjon veszettség elleni oltást, ne én. Még vagy 100 méteren kísért bennünket a kutya, többször ránk nézett, nem volt agresszív, de barátságos sem. Egyszer csak visszafordult, ott hagyott bennünket, mi pedig folytattuk a sétánkat akkor már a visszaúton hazafelé.

Remélem nem okoztam azzal bajt, hogy egy ilyen még sosem tapasztalt fura félelem-hullám szaladt végig a testemen.

2014. július 24., csütörtök

Nyugi & fáradtság

Most nyugi van, mármint a lelkemben. Örülök, mert már tegnap délután újra feszített a hasam, szédelgek olykor, pláne akkor éreztem, amikor bementem egy bevásárlóközpontba a DM-be egy újabb tesztért (arra az esetre, ha majd megint elkap a tesztelési vágy). Otthon megmértem a vérnyomásom, még mindig 100/60 körül mocorog, nem csoda, ha szédülök, a P75, ez normális. Ma komfortos volt reggel felkelni, régóta nem aludtam ilyen jót, friss volt a levegő, nyugodt a hangulatom is, a hasamban pedig azóta is ott a tompa fájás, ez annyira megnyugtató tud lenni. A munkában is termékenyebb volt így a napom. Sz. viszont nagyon fáradt, az új munkahely nagyon sok szellemi és fizikai energiát követel egyelőre tőle, gyakorlatilag nem nagyon akar más szabad programot az alváson kívül, teoretikusan még golfozni is nagyon menne, de eljutni max 1 héten egyszer sikerül neki. Remélem, kicsit fel tudunk hétvégén töltődni, pihenni, mert ráfér, ránk fér.

2014. július 23., szerda

Hangulat-kapaszkodók

A héten teljesen elvonja a figyelmemet a munka, ami jó. Viszont munkamentes időszakokban nem vagyok épp rózsás hangulatban. A hasfájásom lényegesen lecsökkent, sőt tegnap szinte nem is volt, este Sz. csapatépítőn volt, így egyedül volt időm tovább őrlődni. Pedig még a hétvégén örültem, hogy a tünetek közé becsempézte magát egy kis mellbimbó-érzékenység is, holott a mellem nagyon régóta semmit nem produkál (nem feszesebb, nem teltebb, nem fáj, sem mensi idején, sem stimukor). De az, hogy én reggel a korábbi napokhoz képest laposabb hassal ébredjek, az, hogy még igazán álmos sem vagyok, holott keveset alszunk, akkor is folyton valami oltári hülyeséget álmodom, és ahogy telnek a napok, de nem eléggé, kezdett alattomosan bekúszni, majd teljesen teret nyerni a gondolataimban a félelem. Szerettem volna tesztelni egyet tegnap reggel, de Sz. kérése volt, hogy ne, mert egy nagyobb tárgyalása volt az új munkahelyén a tulajjal, nem szeretett volna szomorú fejjel menni, ha a teszt nem lett volna erősebb. De este annyira nem tudott kirántani ebből az eleve magamban eldöntöttnek ható kudarcérzésből, így hagyta, ma reggel teszteljek egyet. Pedig aktuálisan ez nem jelent semmit, tudom, csak azt, hogy péntek óta fejlődött, de azt nem tudom, épp most, ma mi lehet bent a helyzet. Aztán a tesztet látva, plusz az összes már gyermekkel rendelkező blogtársam koraterhesen leírt tüneteit végigolvasva kicsit megnyugodtam, másnál is voltak hipp-hopp eltűnt tünetek. Nézegettem mások 20 dpo-s tesztfotóit is. Azt is próbáltam magammal megbeszélni, hogy az úgysem lehet, hogy 9 hónapon át mindig fájjon valami. Sz. is megnevettetett, hogy ha eszünk, nem érezzük, hogy az étel épp melyik bélszakaszunkba ér, és nem érezzük előre sokkal, mikor fogunk kakilni :D Persze a hasonlat nem összevethető, de mosolyt csalt az arcomra, és mindez így együtt most normalizálta a hangulatomat. Egy időre :)

2014. július 21., hétfő

Zizi

Aha, azt hittem, a nyugalom hosszabb ideig kitart :) Tegnap pár órán belül összetörtem egy tányért, kiöntöttem a tejet, amiből Sz-nak készítettem palacsintát, majd leejtettem egy frissen sült husit a földre, ahogy vettem ki a serpenyőből. Sz. jött segíteni nekem, hogy ne hajolgassak, holott közben ő a nagyszobában takarított, selejtezett, hogy ma nálunk lomtalanítás volt. Nem voltam pedig ideges, csak szétszórt. Aztán este a tévében egy kb. 7-8 éves kislányt látva - aki mosolygós volt annak ellenére, hogy kórházban volt - elbőgtem magam. Tiszta zizi vagyok. Ma hajnalban tünetmentesen ébredtem, hogy Sz. felkelt, máskor vissza tudok aludni, most nem ment, mert beindult a paragenerátor bennem, miért tudok én fitten a másik oldalamra fordulni?! Elkezdtem olvasni, majd miután Sz. megérkezett a hajnali futásból, a zuhanyzása után használt spray-je illatára előbújt egy kis émelygés, ami el is tartott addig, míg nem reggeliztem. Nemsokkal miután felkeltem szépen lassan elkezdtem érezni a hasam is, és azóta az apró hasi szurkák/nyomások most is érződnek. Ma kifejezetten jól esett dolgozni, hogy a kora reggeli gondolat-cunamimat elterelte...

2014. július 20., vasárnap

Nyugalom, kánikula

Köszönöm a tegnapi pozitív hozzászólásokat, drukkokat, tanácsokat! Alapvetően nagyon higgadt, nyugodt voltam ezalatt a 2 hét alatt, ez az itthonlét és a néha bemegyek az irodába kombót mindenkinek, aki csak teheti, tanácsolni tudom, mert kellemes átmenet a hasznosnak érzem magam, és a mégsem stresszelek túlsàgosan sem a munkán, sem a vélt vagy valós tüneteken alapállapotot biztosította. Persze azért 1-2 idegesebb pillanatom azért nekem is előfordult, és érdekes módon nem is a tesztelés előtt, hanem azóta. Mert továbbra sem emlegetek, cipekedek nagyobbakat, viszont emiatt képes vagyok felidegesedni, hogy nem haladok pl. a konyhában levő teendőkkel, ha Sz. épp nincs ott velem. Lehet, bennem van az elmúlt napok izgatottsága is, és nem akarom tehetetlennek sem érezni magam ilyenkor, ezt majd még meg kell tanulnom kezelni okosabban. De ezek tényleg csak mikro időszakok ahhoz képest, milyen az alaphangulatom, -hangulatunk. Van most bennünk valami ősi nyugalom, Sz. szerint most már tényleg mindent megtettünk, hogy ez sikerüljön, én is valahol ezt érzem, de nem keresek erre semmilyen racionális magyarázatot, ez most így jó.

Vérvételre nem mentem el, tesztelni sem teszteltem még újra. Majd a jövő héten. Az Utro-t sem emeltem meg, maradtam a 2x2-nél, ahogy Krizsa doktorúr javasolta eredetileg. Most tudtommal még/már szabin van, úgyhogy csak egy sms-t küldtem neki, hogy csíkjaim lettek, és ha ez így marad, akkor találkozunk 4-én.

Hamarosan elfogy a folsavam, amit még tavaly vettem elég nagy kiszerelésben a Mediline-ban, lehet, most már váltok Femibionra vagy valamilyen aktiv folát tartalmúra.

Érdekes dolog terhesnek lenni nyáron, kánikulában. Nekem valamiért a hasam azonnal kidudorodik, ez így volt a 2 előző alkalommal is, hiába vagyok most jóval soványabb. De télen lehetett terhes gatyót felvenni, sálakkal trükközni, takargatni, na de most! Slicces nadrágok nem esnek jól, nyári ruhákban, szoknyában látszódik, egyelőre ez utóbbiakat választom, és nem foglalkozom vele még, hogy hétvége van, és csak rokonlátogatásra, bevásárolni vagy sétálni mozduljnk ki. A munkahelyen a légkondi miatt talán elviselhető lesz kendővel közlekedni.

2014. július 18., péntek

Csíkos style

Nos, pár napja már ecseteltem, hogy mennyire tetszik nekem az idei matróz stílus, a kék-piros-fehér csíkos minta- és színkombináció, ezúttal kora reggel ezt az outfittet választottam:


A csík mintha erősebb lenne, mint a korábbiak, de a fényviszonyok nem ugyanazok, előző 2 alkalommal tél volt, ma kora reggel pedig még elég "csipás" voltam, csupán a képeket összehasonlítva gondolom. Bár ez a kép elég "zajosra" sikerült, de nem is ez a lényeg. Nem tudom, menjek-e ma HCG vérvételre, majd napközben eldöntöm, elkapkodni sem akarom a dolgokat.
 
Tüneteim:
  • Cicifeszülés nincs
  • Mensi szerű fájdogálás: tegnap volt
  • Rémálom: na az most is volt, bár nem is ma éjjel, ezúttal jól aludtam, viszont tegnap: teljesen valósnak tűnt, hogy menstruálok, leizzadva ébredtem, majd pár másodpercig nem tudtam, mi is az igazság. Pláne, ha megolvadt Utro-t érez az ember lánya (sorry for TMI)
  • Alhas kemény, továbbra is, ez így van már több mint 1 hete
  • Alacsony vérnyomás: napok óta, pl. tegnap este 105/65 volt, de előfordult már 93/60 körüli is. Ha belegondolok, hogy megéltem én már 180/110-et is, azaz a közel dupláját!
  • Energia: hát most nem tudnám megmászni az Alpok túraútvonalait, már régóta érzem, hogy nem én rendelkezem teljesen az energiakészleteim felett, csak nem tudtam, ez újfajta PMS (hisz a műtét óta azért voltak fura ciklusaim, érzeteim), vagy terhesség, bíztam benne, ez utóbbi :)
Ma 15dpo, és úgy néz ki, újra terhes vagyok. Ha a sors úgy akarja, akkor augusztus 4-én UH. Az izgalom a következő fokozatra kapcsol...

2014. július 15., kedd

Rutin-érzet, termések otthonról, kiskutya

A helyzet továbbra is ugyanaz, zömében otthonról dolgozom, de most már 1-1 alkalomra bemegyek az irodába pár megbeszélésre, utána a helyemen dolgozom tovább. Ami jól is esik, mert legalább nem önt el az idegeskedés, hogy még hányat kell aludni.

A hasam alul kicsit kemény, egyértelműen a méhem, olykor picit fáj, de nem kellemetlenül, csak érezteti magát. Aztán ez a hasfeszülés/-domborodás az Utro, a többpetesejt-érlelődés következménye vagy más, nem tudom. Érdekes ez az egész várakozás 9. alkalommal. Rutinos vagyok benne, de ugyanúgy izgulok azért a péntek miatt. Félek a pozitív teszttől is, hogy már 2x hiábavaló volt, és végül remény helyett műtét és hónapok kihagyása árán lett. Azért persze bizakodunk.

A hétvégén anyuéknál voltunk, kerti hintában pihentünk sokat, anyu finomakat főzött, szedett nekünk saját termesztésű málnát, ribizlit, spenótot, paprikát, paradicsomot, zöldbabot, úgyhogy zamatos zöldségekkel, gyümölcsökkel tértünk vissza :P


Még májusban született egy kiskutyánk, inszeminációval, első kísérlet volt fagyasztott spermából - ugyanis a kislánynak egy sokszoros díjnyertes, de már nem élő kutyus az apukája. Nagyon helyes, kis tünemény, legutóbb még épp nyiladozó szemekkel láttam, még nem tudott mászkálni sem, most jó volt vele játszadozni. Lassan keresünk neki új gazdit.


Ma vagyok 12dpo.

2014. július 10., csütörtök

Munka, fakopáncs

Minden változatlan, itthon ülök, és dolgozom, gyártok egy nagy prezentációt a főnökömnek. Esténként sétálunk Sz-al, napközben olykor megy a mosógép, 2 naponta főzök vmi egyszerűt, hogy ne azzal menjen az idő, de alapvetően jó érzés, hogy párhuzamosan itthoni dolgokra is jut időm, nem este esem be, amikor már nem érdemes elkezdeni egyetlen házimunkát sem. Tegnap én vásároltam be pár nem túl nehéz hiánycikket, úgy éreztem, mintha napok óta "betegállományban" volnék, annyira fura volt emberek közé menni. 2-3 nap elég, hogy antiszoccá váljak?

Tegnap a nyitott erkélyajtón keresztül sűrű kopogó hangra lettünk figyelmesek, az első reggel 6 körül volt, akkor Sz. vette észre, és mutatott az erkélyünk előtti fára, ahol egy kis harkály falatozott, nagyon közel hozzánk. Mi mozdulatlanul figyeltük, tőle pedig mozgott az egész faág. Később visszatért ebédre és vacsorára is :) Annyira helyes volt, le is fotóztam az ablakban lévő muskátlik mögé bújva:


Most csak szakaszokban van légkalapács vagy egyéb felújítási munkazaj. Ezért is vehettük észre a természet e "zaját".

Kissé feszülő has, ma 7dpo.

2014. július 7., hétfő

Zaj, nyár

A hétvégén elkezdték a mi házunk előtt is a közterületi felújítást, elég bukdácsolós és poros kijutni a házból, ill. csak messzebb lehet parkolni. Itthon egész nap megy a gépek "lázadása", zajos, azért kezdek hozzászokni. Vasárnap most szünetet tartottak szerencsére, viszont a felújított foci-/kosárlabda pályának nagyon örülnek a helyi gyerekek, felnőttek. Engem ez kevésbé zavar, de Sz-t irritálja rendesen, mert ugyanolyan hangos a hálónak csapódó labda, ill. amit az okoz a hálót kifeszítő fém tartóelemeken, fémes csapódó hangként. Sz-t pedig a gépek zavarják kevésbé, mert számára ez a fejlődés, fejlesztés hangja, hogy építenek, szépítik a környezetünket.

A lakásban most elég meleg kezd lenni, de nem bánom, nyár van, még abszolút jól érzem magam ebben a klímában. Az irodában úgyis légkondi megy, és az most sem esne jól a derekamnak, hasamnak. Pláne így, hogy feszít ma is, most kicsit másképp, a méhem környéke kezd húzódni. A hasbehúzás nem megy, tegnapelőtt egy nagyon kényelmes, hosszú kék-fehér csíkos nyári ruhámat csak azért mertem felvenni, mert egy baráti házaspárhoz mentünk ebédre és babázni, idegenek, kollégák előtt nem mertem volna. De annyira kényelmes, és úgy szeretem most ezekből a navy-fehér-piros divatszínekből álló matróz stílust, már csak egy vízpart lenne jó hozzá! :) Régen ki akartam próbálni a Polyvore.com -ot, ahol millió féle ruhából, divattervezők kreációiból, kiegészítőből lehet saját összeállításokat létrehozni, na most illusztrációként összeraktam valami hasonlót, amiben szombaton voltam:


A magassarkút most hanyagolom, mert képes lennék pont most elesni, pláne az építkezési területen, így előszedtem a tavaly vásárolt Ipanema és Havaianas flipflop papucsaimat, imádom őket, mert egész más érzés valódi kaucsukban lépkedni, olyan finom a talpamnak!

Jó lenne kiülni kicsit az erkélyre napozni, és ugyan bekenném magam, de a minap olvastam egy cikket a Csibéknél, hogy a napozás folsavvesztést okoz a világos bőrszínűeknél, így most inkább óvatoskodom.

Ma vagyok 4dpo.

2014. július 5., szombat

Kis vegyes

Tegnap 2 fontos meeting volt bent az irodában, szigorúan csak ezekre bementem. Automatikusan a lenti tárgyalóban kezdtem, be sem mentem a helyemre, csak a megbeszélések után egy paksamétáért, amit egy külső tárgyalásra kellett vinnem. Ugyanis volt egy korábban erre a napra egyeztetett, rég várt ügyfél-időpontom, gondoltam, ha nagyon nem érezném jól magam, akkor ad hoc lemondom. A reggeli megbeszéléseken a kollégák nagyon aranyosak voltak, a főnökeim érdeklődtek, hogy vagyok, és biztattak, maradjak továbbra is otthon, most sem kellett volna bejönnöm. De az élet nem áll meg, nem akarok összetorlódott munkákat majd 2 hét múlva, amivel jönne a nagyobb stressz, inkább folyamatban maradok, csak lájtosan, ami a komfortzónámon még belül van.

Azért az lett a vége, hogy du. 16:00-kor végeztem, és kicsit be volt keményedve a pocim, de lefeküdtem, sőt, be is aludtam. Az inszem napján érzett éles petefészek-fájdalmak egyébként tegnap reggelre teljesen elmúltak, de nem tűntek el teljesen, újra tompán érzem őket, és domborodik a hasam, szóval valami "műsor" van odabent, aztán meglátjuk, mi is lesz.

Este Sz. golfozni volt, nem evett napközben rendesen, főtt vacsira vágyott, de én nem akartam most a konyhában toporogni, nem beszélve arról, elég deficites most a hűtő, be kellene vásárolni. Mondta, nem gond, az úton felhívja a közeli pizzázót, rendel magának onnan. Igen ám, de műszaki hiba miatt most nem volt pizza. Szomorúan hívott vissza Sz, és mivel addigra már kb 2 órát feküdtem, kérdeztem, kb mikorra ér haza, mondta 35-40 perc, én megnyugtattam, ne keressen alternatívát, összeütök valamit, van itthon tegnapelőttről egy csomag karaj, amit ma akartam megsütni. De ne is kritizálja, mi lesz, megeszi azt, amit sikerül ennyi idő alatt készítenem, és punktum :) Mivel előző nap sima sózott sült pulykaszeleteket készítettem görögsalival, Sz-nak rizzsel, most nem akartam megint sima sült húst, viszont nem is volt sok időm, sem miatta, sem magam miatt. Találtam 4-5 db paprikát a hűtőben, pár szem koktélparadicsomot, így összeütöttem egy mini adag lecsót, lesütöttem a húsokat, és a lecsóval a tetejükre halmoztam. Itthon semmi köret most nincsen, de Sz. imádja a tarhonyát, azt még leltem a szekrényben, így a 3. edényben elkezdtem neki azt pirítani, majdnem oda is kapattam, épp, hogy nem. Mire hazaért, az is pont megpuhult, úgyhogy készen volt a félórás tarhonyás lecsós karaj :) Irtó finom lett amúgy, én csak 1 kanálka tarhonyát ettem hozzá, inkább a szénhidrátszegény wellness kenyeremmel egészítettem ki. A dologhoz hozzátartozik, Sz. nem kedveli a lecsót, és nem az íze miatt, hanem a paprikahéjat sütve nem tudja megemészteni, legalábbis így gondolja a múltból, ezért az 5 évünk alatt ezért csak magamnak készítek évente kb 1-2x lecsót, pedig imádom. No majd meglátjuk, egyelőre nem panaszkodott, hogy megfeküdte volna a gyomrát a tegnap esti vacsora...

Tegnap és ma reggel is úgy ébredtem, hogy teljesen elfelejtem, mi történik velünk, velem. Valamiért a mélyen alvás kitörli az inszemet az agyamból, álmodni sem álmodok semmit. Pedig most, hogy itthon vagyok, elkezdtem számomra új, babára vágyók blogját is olvasni, mert az utóbbi hetekben, hónapokban, vagy talán évben nem volt időm, max olykor követni a régi sorstársaim életét. De most jó volt újakat megismerni, tegnap este és ma reggel végig is olvastam Pinkman és Cic Morgó blogját :)

Persze a segítő átmeneti "amnézia" azért is lehet, mert az elmúlt 2 hét nem volt eseménytelen: bécsi shopping, alpesi túrák Németországban, temetés, esküvő, lagzi, Sz. új munkahelye és autója, új munkahely miatti új bioritmusunk hajnalban ébredésekkel, a saját munkámban is vannak folyamatosan új tényezők, Kaáli, változik a környezetünk is, még mindig tart a lakóhelyünk közterületi felújítása, és már látszik, nagyon klassz lesz.

Még azt sem vetettem itt "papírra", hogy míg a múlt havi Trisequens mellett ugyan volt pár napig magas vérnyomásom, addig most a stimu alatt egyátalán nem volt. Kb 1,5 éve ilyet nem tapasztaltam, nem is értem! Biztos a -12 kg, biztos a túra is jó hatással volt az érrendszeremre, de az azóta zajló pörgés sem hozta ki szerencsére :) Viszont a melleim egész hónapban végig mondhatni élettelenek voltak, most is alig van tartásuk, kb el is tűntek a fogyás óta, és most eggwhite-om sem volt. Szóval vegyesek voltak a tapasztalt stimu alatti tünetek a korábbiakhoz képest, de az UH mutatott több peteérést, mutatott tüszőrepedést, a hasam éreztem, érzem végig, a többivel pedig nem akarok foglalkozni, mert úgysem teljesen egyeznek a saját testem reakciói ugyanolyan kezelésre, gyógyszerekre, és úgysem tudná senki megválaszolni, miért, max találgatni lehetne. Valamiért most nem az analitikus énem van előtérben, hanem az elég volt az önfigyelésből, gondtalanul akarok élni "üzemmód".

Azt még nem is meséltem, van 2 újabb terhes kollegina is a munkahelyemen, így már összesen 4-en vannak. Az egyik lánynak én segítettem tanácsokkal azzá válni, mert már tavaly november óta nem sikerült neki, holott akkor volt spontán terhes, de 8-9 hetesen missed ab lett belőle. Nincs otthon olyan mélységben a meddőségi kezelések világában, sőt végül nem is kell neki. Csupán 26 éves, az alapokról mutattam neki blogokat, meséltem neki a folsav mellett a D vitamin fontosságáról és a ciklusfigyelésről, mert nem követte előtte, mikor is van pontosan ovulációja. Még abban a hónapban e 2 dologra figyelt, nyomban szedni kezdte a D vitamint, vett ovu tesztet, és lám-lám, sikerült, most már 9-10 hetes dobogó szívecskéjű embriója van, és folyton rosszul van :) Örülök nekik, nagyon!

Na most milyen címet is adjak ennek a mindenféléről szóló bejegyzésnek? :)

2014. július 3., csütörtök

Munka > inszem > itthon

Kicsit elhavazódtam, Sz. új munkahelye is nagyon sokat kivesz egy napjából. Nagyon korán kelünk, későn érkezünk, tegnap este egy barátnői vacsira el sem tudtam menni, mert 9-ig meetingen ültem bent az irodában a főnökömnél. Plusz a késői vacsora után az esti sétánkról sem mondunk le, úh. 22-23h között még/már a villámlásban gyalogoltunk, megbeszélve az aznapi történéseket. Szerencsére az eső előtt azért visszaértünk a lakásba. Utána azonnal fürdés, fekvés, mert reggel 5-kor keltünk, szóval így semmi idő nem maradt a blogírásra. Így is Sz. vásárolt be tegnap, készült vacsival, ma én fogok, lájtosan. Ilyenkor elgondolkodom, ebbe az időnkkel zsonglőrködő életmódba hogy fér majd bele a gyerek, mikor lesz rá időnk!? :) Lesz!

Ott hagytam abba, hogy stimu zajlik, időközben vége lett a protokollnak, tegnapelőtt beadtam az Ovitrelle-t, ma volt az inszemináció. Ezúttal reggel Sz. ment egyedül, itthonról vihette steril tégelyben az ejakulátumot. Van itthon egy jópofa, kis szendvicstartó hűtőtáska-szerűségem, még ajándékba kaptam 2-t, az egyiket még nem használtuk, abba került a ruhába is bugyolált tégely :) Izgultam, hogy ne legyen késő, de Sz. beszélt az embriológus doktornővel, aki átvette, megnyugtatta, hogy órákig rendben vannak, pláne ilyen gondos körülmények között. Én itthon készülődtem addig, dolgoztam is, felpakoltam némi kajával is, ha sokat kellene várni. Fél 11-re mentem, 11-re kellett volna, 11:30-kor már bent voltam a vizsgálóban kedvencdoktorunkra nem is kellett várni. Megnézett most is UH-val, mindkét petefészekben megrepedtek a tüszők, szóval bízom benne, a timing most is rendben volt! A repedést amúgy most is megéreztem, egész héten fájtak a petefészkeim, de most éjjel átváltott élesebb fájdalomra, már nem csak a lépésekkor vagy az étkezések utáni teli hasam miatt volt érzékeny, szinte hasító fájdalom van bennük, még most is. Ezúttal picit érzékenyebb volt a méhszáj is a pár másodperces beavatkozásnál. Nem tudom, ez a múltkori méhgyulladás hozadéka-e, vagy egyszerűen változóban van magától. Előző alkalommal nem szedtem Aspirin Protect-et, amit sokaknál olvastam, inszem, lombik után hasznos lehet. Rákérdeztem a doktor úrnál, azt mondta, nincs egyértelmű bizonyíték a hasznosságára, de ha már rákérdeztem, nem véletlen, biztos oka van, hogy eszembe jutott, szedjem nyugodtan.

A váróban jófej lányok társaságában voltam, egyikük egy félig-meddig ismert csajszi volt, másikuk a szülővárosomból jött, aki ráadásul ismeri az egyik másodunokatesómat is (akit én nem, mert elég távoli ez a rokoni szálunk, csak egyszer találkoztunk kisgyerekként), akinek a neve amúgy teljesen megegyezik az enyémmel. A sorstársammal egy gimibe jártunk, voltak hasonló hipofízissel kapcsolatos kezeléseink, vizsgálataink, úh. volt pár közös téma :) Közben csatlakozott egy újabb lány, vele is beszélgettünk, neki is spontán peteérés utáni inszem volt. Miután nekem is lejárt a kötelező 20-30 perces fekvésidő a fotelekben, elköszöntem tőlük. Rajtam keresztül üzenték férjeiknek, hogy az ő orvosuk nem érkezett még meg, mondjam nekik, nyugodtan menjenek ki az autóba vagy sétálni a váróteremből.

Most újra itthon vagyok, gép előtt dolgozom, csak nyugiban, stresszmentesen, közben elmaradt mosásokat indítok, teregetek ki az erkélyre, a napra. Az inszem és a tesztelés dátuma teljesen megegyezik a decemberivel, 3-a és 18-a. Viszont most nem kaptunk tesztet, ennyi gond legyen, van úgyis itthon, úgy emlékszem. Most igyekszem mellékesen kezelni az egészet, nem akarom "remegő" lélekkel várni, hangolódni, vágyakozni, aggódni. Mintha nem is lenne az egész, picit spontánabbnak és rutinnak tűnik így az egész procedúra. Aztán meglátom, mennyire "kattanok" mégis rá az egészre. A nagy hegyi kirándulások irtó hiányoznak!!! Hiányzik az Alpok is nagyon! A golfütőim és a futócipőm is pihennek. Ezeket most mellőzöm, csak megerőltetés nélküli séták jönnek, ennyire minimum odafigyelek azért. We will see...