2014. október 29., szerda

Megrendítő

Ilyenkor gondolom, hogy nekem nincs okom panaszra, az ég világon semmi bajom nincsen, és mennyire szép az életem. Sok közös ismerősünk van. Ily' módon indirekt ismertem valamennyire, és tudtam, hogy beteg. HPV, méhnyakrák. Még pár hete olvastam egy közös ismerősünknél a sorait, hogy hamarosan vége... Ma mégis nagyon mélyen megrendített. 33 éves volt. R.I.P Dóra :'(

http://index.hu/video/2014/10/29/mittelholcz_dora_1/
http://hvg.hu/kultura/20141029_Mittelholcz_Dora_interju

2014. október 28., kedd

Női1 kontroll, Kaáli időpont

Ma délre volt Sote Női1 kontroll időpontom dr G-hez, du. fél 3-kor jutottam be hozzá. Ahhoz képest, hogy a portán azt mondták, nincs is bent dr G, szerencsére nem torpantam meg, mert igenis bent volt :) Ezúttal UH nem volt, csak hastapi vizsgálat és konzultáció. Mindent rendben talált, a méhem visszahúzódott.

Időközben felkerült a Sote rendszerébe a 1,5 héttel ezelőtti vérvételi eredményem is. Igaz, ez Bel2-es megrendelésű vv volt, de szerencsére egy rendszerben dolgoznak. Szóval a T3, T4 rendben, TSH alacsony - de profnő kérésére nem vettem be előtte az L-Thyroxint: 0,08 mU/L (0,35-4,94 ref.t.) A prolaktin, ATPO rendben volt. Az FSH-m alacsony, 0,64 IU/L. De ezt nem is értem, hogyhogy nem 0. Vajon mitől van ilyen picuri mennyiség is bennem?

Papírt kaptam a kontrollról, mehetek újra a Kaáliba "további vizsgálat, inseminatio vagy IVF céljából".

Ezzel a lendülettel fel is hívtam a Kaálit, 1 hónap múlvára, november 27-re kaptam reggel 9:00-re időpontot Krizsa dokihoz. Addigra legalább remélhetőleg túlleszek az első ciklusomon is, ami november 10 körül várható. Örültem volna, ha ekörül kapok időpontot, de ha már tuti lesz a Trisequens hatása, lehet, újra próbálkozom november közepére előrehozni. Meglátjuk, szépen lassan újra haladunk.

Amúgy iszonyatos izomlázam van :) A karomban több helyen, húzódik az oldalam, a hasam, a hátam, még éjszaka is felébredek minden mozdulatra. Ahh, hogy felejtheti el az izomzatom 5 hónap alatt a golfmozdulatok hatását!? És akkor még nem voltam sem fitness órán, sem futni, márpedig kellene, mert + 2 kg felcsúszott a terhesség óta. A sötét ebben nem a barátom. Sem a reggeli hideg - még.

No majd ezekkel a "mondásokkal" próbálom motiválni magam :)


Forrás: Runner's World

2014. október 26., vasárnap

Lélekhullámvasút, golf, szuflé

Tömény hét van mögöttem. Elbúcsúztam prof Gláztól, a gondolataimat hozzá egy 1 oldalas levélbe foglaltam, mert nem tudtam könnyek nélkül ezt a 23 évet lezárni, amiben 3 havonta találkoztunk... Pár gondolatot azért természetesen elmondtam személyesen is, de nem ment minden... Ő kevésbé volt szentimentális, lehet, hogy azért mert még nem megy ám el a klinikáról, "csak" az ambuláns pácienseit adja le, és az közül sem mindenkit, csak gondolom a relatív problémamenteseket. Nem tudom, hogy tartja ennyire jól magát 88 évesen. Jóváhagyta Szűcs doktornőhöz való átigazolásomat, akihez az első lehetséges időpont december 22. Befoglaltam, de azért én majd előbb felkeresem, mert jó lenne már hamarabb röviden, legalább receptek és a múlt heti vérvétel eredménye miatt találkozni, a nagy beszélgetős ráér Karácsony előtt. Prof Gláznak pedig megígértem, fel fogom keresni, mert mint fogadott "nagymamámnak" szeretném neki megmutatni majd a születendő kisfiamat vagy kislányomat, a leendő "unokáját"... Megölelve egymást, puszit adva - amit még sosem adtunk egymásnak - köszöntünk el. Remélem, picit tetszenek neki az ajándékaim, a soraim...

A csonka hét része volt egy nagy kampányom 2. etapjának elindítása is, egy technikai ok miatt majdnem meghiúsult, de végül sikerült. Láttam egész hétvégén futni a hirdetést, a tv reklámmal együtt. Aztán egy gyors bevásárlás és itthoni takarítás következett, majd bepakolás másnapra a sporttáskámba, mert a 4 napos hétvége elejét a szüleimmel és a hugiékkal töltöttem. Csütörtök reggel indultam (volna), de a nappali fényben vettem észre, mindkét muskátlis virágládám a balkonon a földön landolt, a fele letört, kihullott a föld egy nagy része, úgyhogy közel egy óra volt a menthető és menthetetlen részek összetakarítása. Hát sajnos nem volt elég abban a nagy szélben, hogy 2 nappal előtte locsoltam, a föld ki volt száradva, a nagy csüngő bokorba pedig könnyen belekapott az az orkán erejű szél a hét elején.

szüleimnél nagyon jó volt, játszottam a gyerekekkel, a már közel 6 hetes kiskutyáinkkal, jókat ettünk, és ugyanilyen jókat beszélgettünk hugival, Anyuval és Apuval is. A hugim mesélt a munkájáról, én a bennem zajló hektikus gondolatokról, amit az egyedüllét hozott ki az utóbbi 2 hétben. Sokat segítettek ezek a beszélgetések...

Gyorsan elszaladt az elmúlt Sz. nélkül töltött 2 hét, mert pörgősen dolgoztam, múlt szombaton csajos vacsorára mentem, majd buliztunk, ezen a héten főzősuliban is voltam (erről majd külön írok), elmentem kétszer is a klinikára, elintéztem pl. a porszívóm hepafilter rendelését, a mobilom headset cseréjét, a takarítást kanapéhuzat-mosással - egyesével apróságok, de 10-12 órás napi munka mellett mindegyik pont elég is volt éjszakákba nyúlóan. Minden nap beszéltünk Sz-al, de annyira munka-fókuszáltak voltak ezek az egyébként szinte minden nap más városban töltött napjai, hogy szinte semmi másról nem szóltak a beszélgetéseink. Nekem most ez különösen nehéz volt, az első 2 hetet valamiért jobban bírtam. A lelkem még nem teljesen stabil, és ha nem vagyunk együtt, ha nincsenek közös élmények, még verbálisan sem, akkor megkövül, fáj a szívem, kiélesednek a történtek, hajlamos vagyok pesszimistábban látni dolgokat, ugyanakkor nem tehetem, hogy a rövid bejelentkezéseink során panaszkodjak, mert az nem lenne önazonos velem, nem is érek el vele célt, és már közben unnám, ahogy kimondanám ezeket a szavakat. Voltak próbálkozások, de nem éreztem jól magam tőle. Aztán eljött a péntek este, előző este Sz. hazajött majd' 1000 km vezetés után, majd másnap én is megérkeztem, és szinte egycsapásra minden újra a régi lett. Az első percekben nekem még nehezen ment, hogy újra feloldódjak, Sz. meg is jegyezte, olyan vagyok, mint amikor megismerkedtünk, mint akit meg kell hódítani :) Említettem is neki, bizony jól érzi, mert nem elég, hogy ő távol van, de az, hogy nem ápoljuk egymás lelkét, ez nálam pont olyan, mint a muskátlijaim esete: a kiszáradó földet locsolni kell, mert a levelem/lelkem elszárad, megtörik. És ezt nem panaszként, csupán tényként mondom. De ő ha beleveti magát valamibe, ami zömében a szakmájával kapcsolatos, akkor "take it or leave it" alkat, akkor csak az létezik 0-24. Ezt még szoknom kell, mert a távolsággal együtt, mindezt pár héttel egy terhességmegszakítás után nem könnyű feldolgozni. Szerencsére fizikai közelségben minden más. Az érintések, puszik, ölelések, együtt alvások, nyugodt személyes beszélgetések annyi mindent áthidalnak, közvetítenek a szavak helyett. És most még jobb, mint előző hazatérésekor, amikor nem igazán volt közös programunk a következő 2 hétre készülésén túl, amiben segítettem. Viszont a héten letelt a (forró fürdőt, sportot) tiltó 6 hetem, már a klimaxos tünetek is sokat enyhültek, így újra elkezdhettem sportolni is. Így elmentünk ma együtt golfozni is. Bár már nincs szezon - az nekem teljesen kimaradt - de a borult ég ellenére szerencsére nem esett az eső, rétegesen öltözve jó volt 12-16:00 között végig levegőn lenni, emelkedőkön sétálni, ütni, mozogni. Olyan volt egy kicsit, mint telente először a korcsolya, szoknom kellett az ütéseket, az első 1-1,5 órát csak gyakorlással töltöttük. Úgyis footgolfozók voltak a pályán focilabdákkal, velük nem szabad keverednünk. Így gyakorlás után utánunk miénk volt a város felett a pálya. Nekem az is új volt, mert nem erre a pályára szoktunk járni, ugyanis egy gyakorlott golfozónak ez viszonylag rövid, de nekem pont elég is volt így kb. félév kihagyás után elsőre.



Utána este még Anyuék főztjéből vacsoráztunk, majd egy kis édességre vágytam, és szembe jött ez a liszt nélküli egyperces sütemény receptje. A végeredmény tényleg gyors és finom lett, kellően laktató is. A nádcukor helyett én xillitet használtam, és ilyen lett:

2014. október 20., hétfő

Szép hétvége

Szombat este volt kollégákkal ültünk be vacsizni a Symbolba, órákon át jókat beszélgettünk. A volt főnököm, aki még 2006-ban vett fel a jelenlegi munkahelyemre, most Angliában él a családjával együtt idén nyártól, mert a férje ott kapott egy magas nemzetközi pozíciót. Pár évig ingázott a férje, ő itthon egyedül menedzselte a családot, 1 kislányuk van. Beszélgettünk a hasonló sorsunkról, ill. pár általa már megélt élethelyzetről, csak hát annyi apró különbséggel, hogy én gyermek nélkül élek át hasonlókat. Nagyon nehéz így, lelkileg. Sokminden járt a fejemben a héten, több lelki fázisban is voltam, halmozott, összetett most annyi minden. A volt kollégák mindegyikének van gyermeke. Annak idején még együtt éltünk meg annyi mindent: bulikat, párkereséseket, munkahelyi változásokat. Egymás mellett, egymás életét ismerve "nőttünk" fel. Most 40 közelében vagyunk mindannyian. Fura ez. Nem vagyunk klasszikus barátok, barátnők, de talán mi ismerjük egymást, egymás sorsát leginkább... Egy idő után hangos volt a zene, lementünk kicsit táncolni a Smile zenekar koncertjére, nagyon jó volt a hangulat :)

Mindannyian feketében vagy fekete-fehérben voltunk, pedig nem beszéltünk össze, megünnepeltük a találkozást. Részlet az outfitemből:


Ma délben pedig a Budakeszi Vadasparkban voltunk egy barátnőmmel, a 9 hónapos kislányával és a férjével. Megnéztük a háziállat udvart, ami a kislánynak nagyon érdekes volt, hogy nem csak mesekönyvben láthat csirkét, tehenet, malacot, kecskét, kacsát, nyuszit, stb. A mangalicáknál épp pici malacok is voltak :)




Aztán megebédeltünk, a kislány aludt egy nagyot, mi pedig egy jót pihenve a sarokkanapén beszélgettünk. Közben a barátnőm fini zabpelyhes sütit sütött, majd elmentünk sétálni már az időközben nagyot aludt kislányukkal. Szépen, meghitten telt a délután. Most először mertem kisbaba közelében lenni, és jól esett. Ehhez persze ő is kellett, mert megvan közöttünk az összhang, nem idegenkedik tőlem. Aranyosakat kacagott, mikor kommunikáltam vele bolondozva :)

Kaptam a fini sütikékből itthonra is :P Most a fürdetés előtt eljöttem tőlük, mert azért a tegnapi éjszakázás okozta fáradtságtól és a mai friss levegőtől kellően elpilledtem. Hiányzott Sz, hogy most nem volt velünk...

A héten találkozom hugiékkal és az ő gyerkőceivel is, már várom :) Hiányoznak nagyon, de nem mertem velük találkozni. Legutóbb augusztusban a kisfiuk, a 6 éves unokaöcsém kérdezte meg derült égből, hogy nekünk kisbabánk lesz? És átölelte a hasam, anélkül, hogy konkrét választ kapott volna, és nem tudott az előzményekről sem. Azóta, ha már a telefonban a háttérben hallottam a hangjukat, elbőgtem magam. Remélem, most kibírom anélkül, nem szeretném megijeszteni őket... Most fogom a hugimat és az unokaöcsémet is felköszönteni, több mint 1 hónapja volt a szülinapjuk...

Apropó ajándék. Vettem profnőnek pár apróságot: egy tollat, egy köszönöm kártyácskát, ami kulcstartó is, egy meleg stólát, teát. A levelet kell még megírnom. Azt hiszem, könnyek nélkül nem fog menni, de túl kell esnem rajta...

2014. október 17., péntek

Új időszámítás: ON!

Ma reggel endokrin hormon vérvételre rohantam el. Ott baromi gyorsan rám került a sor, de eljutni, ill. közlekedni a városban egy rémálom most. A tegnapi masszázsra is eljutni kb 20 perc helyett 45 perc volt. Szóval a vérvétel. Most nem volt gyűjtött vizeletem a vesefunkciókra, csak a többit vetettem le, amit szokásosan kér a prof.nő. Ugyanis most már teljes adagot adok magamnak a növekedési hormonból, lehet ezt is nézetni. A vizeletre ebben a munkatempóban és körülmények között nem volt időm. Majd hétvégén megpróbálom, de akkor sem leszek otthon vagy egy helyben folyamatosan, és ez azért máshol macerás :/

Dr G-t ma délelőtt sem értem el, de feladtam, írtam neki sms-t, biztos ultra elhavazásban van. Azt kérdeztem tőle, hogy a 28-i endokrin kontrollon kívül UH-ra be kell-e külön jelentkeznem, ill. a klimax miatt elkezdhetném-e a Trisequenst már most. És yesss, az imént válaszolt! Nem kell UH, és kezdjem el nyugodtan. Noná, hogy a táskámban ott lapul a héten recept nélkül vett első havi filmtabletta-korong, és noná, hogy még most iziben bevettem az első kék pirulát! :)))

A dátumok és a tabletták:

Október 17-28: kék
Október 29 - november 7: fehér
November 8-13: piros
Várható CD1: november 10-11.

Ha jól kalkulálom, a 2. ciklus december 7-8-ra tehető, ami nem egy jó időzítés stimulációra, mert 23-24-i, azaz Karácsonyra esedékes lombikot hozna ki, hacsak nem lehet elnyújtani 2 ünnep közöttre. Ha nem, akkor január 5-6 körül lenne a 3. ciklus CD1-e, ami kb. január 20 körüli lombikot jelentene.

Na még gondolkodom, mert lehet csalni is a tablettákkal, bár nem szívesen bolygatom a dolgokat, de ezt már lehet, Krizsa dokival fogom megkonzultálni. Végre van mit!

Sz. az imént végre küldött nekem egy selfiet, most már az Északi-tengertől, egy ipari kikötőből. Jó látni a fejét nem csak egy aktuális hotelszobában :)


A jó és a rossz

Jó hír, hogy a hőhullám nem annyira vészes, egész jól bírható. Előtte mindig nagyon fázom, majd amikor végigvonul bennem a láva, az nagy pulzusszám-emelkedéssel jár, így éjjel erre többször felébredek. Ez akkor rossz, ha nem tudok visszaaludni >> tegnap hajnal 3-ig vergődtem :(

Rossz, hogy ödémásan ébredek, az ösztrogénhiány mindig felpüffeszti az arcom, az ujjaim. Brrr, mintha 5 kg-val több lennék, mikor tükörbe nézek. És a szemhéjam is úgy kell megkeresni! Közben a szemem alatt óriási fekete/lila karikák éktelenkednek. Hát ez a banyakór...

Rossz, hogy még mindig nagyon hullik a hajam, de annyi jó van, hogy nem annyira durván, mint tavasszal. De azért még elég látványos, amit kiszedek a hajkeféből. Ez az ez évi hormonális túráztatás eredménye lehet. El ne felejtsek szelént venni, úgy tudom, az is jó hatással van rá. A többi vitamint, táplálékkiegészítőt szedem rendületlenül (B vitamin komplex, benne folsav, Mg, Ca, zöldkagyló, D vitamin, szerves vas, Protexin, Omega3)

Jó hír mindenképp (remélem, nem kiabálom el), hogy napok óta nincs migrénem. Ilyen nem is nagyon volt még, ill. nagyon régen, talán a huszas éveimben, amikor még volt, hogy szüneteltettem csak úgy a fogamzásgátlót.

Rossz, hogy nem értem el dr G-t, 2-3-szor is hívtam. De már annyira betelt ez a hetem és a jövő csonka hetem is, hogy nem is tudnék hozzá könnyen elszabadulni a munkámból és betervezett teendőktől, megbeszélésekről. Még lehet, holnap megpróbálom, de ha nem megy, marad a 28-a.

Rossz volt tegnap a hangulatom, mélypontot éltem meg, ez a ma reggelemre is kihatott. Még este Sz-al is összevitatkoztunk, de alapban nem én voltam túl érzékeny, ő volt ingerültebb, elnézést is kért. De én nagyon zokon vettem, és zokogva vezettem haza. Nem jó egyedül. Hónapok óta minden rajtam van, amikor ő itthon is van, mert annyit túlórázik. De ha nincs itthon, akkor pedig teljesen a szingliléthez hasonlítanak a mindennapjaim. De neki sem könnyű, nagyon nem. Főként szakmailag. A többibe nem gondol bele. Hogy fogjuk ezt így bírni? De nem adja fel.

Jó, hogy van nagyon sok programom. Ma munka után masszőrnél voltam, holnap vásárolok, szombaton takarítás, este volt és jelenlegi kollégákkal vacsora majd bulizás, vasárnap egy babás barátnőm meglátogatása, hétfő este főzősuli, kedden muszáj elintéznem prof Gláznak a személyes ajándékomat - ebben hétvégén is jó lenne haladni, szerdán prof Gláz, utána vagy aznap este irány vidék a szüleimhez, ha későn végeznék, akkor csütörtökön. Péntek este jövök vissza, mert 1 hét múlva jön haza Sz.

Amit pedig eddig elintéztem: kanapéhuzat mosása, száradás után visszahúzás, nyári ruhák elcsomagolása, ősziek, téliek lentebbi polcokra helyezése a gardróbban, vásároltam 2 farmert, 1 télikabátot (pedig van, de nem kapucnis egyik sem), melltartót, kávét, aláöltözőt Sz-nek, unokaöcsémnek már egy ajándékot az elmaradt szülinapozásra (akkortájt volt a műtét), még ki kell egészítenem, vettem Samsung headsetet az eredeti helyett, amiben a kábel kontakthibás lett, de vissza kell vinnem, mert hiába gyári, borzalmas a hangminősége - szerintem hamisítvány :(

Ja, és minden este minimum éjfélig dolgozom, zajlik az évvégi hajrá, de jól haladok, a kampányaim lassan élesednek. Ma egy ismerősöm kiposztolta a Facebookra, hogy már csak 69 nap van karácsonyig... Hihetetlen, mikor szaladt el ez az év??

Hát ezek vannak.

2014. október 13., hétfő

Kontrollra várva

Tegnap délben Sz-t újra útjára engedtem, megint potyogtak a könnyeim, pedig nem Afganisztánba ment harcolni vagy pl. Kínába több hónapra. De nagyon kevés volt ez az 1 hét, amit itthon töltött, azt is túlórázással töltöttük, és a hétvégén sem tudtunk kikapcsolódó programokban gondolkodni, mert folyton ment a mosógép, főztem, készülődtünk, mindene rendben legyen az útra. Azóta megérkezett, este beszéltünk Skype-n. Nagyon furi megint az az űr, amit maga mögött hagyott: se papucsa, se tusfürdője, se cipői, se ingei, se öltönyei a szekrényben, olyan, mintha elköltözött volna. Na jó, vannak azért itthon maradt holmijai természetesen, de azok főként nem azok, amik szem előtt szoktak lenni.

Tegnap délután, miután egyedül maradtam, elmentem pár dolgot vásárolni magamnak, teljesen véletlenül összefutottam Sz. öccsével és barátnőjével, akikkel majd' 1 órát beszélgettünk. Ezalatt derült ki, hogy a sógornőm, azaz a nővérük újra terhes, a 3. babával. Már vártam, mindig akkor volt előzőleg is terhes, mikor én, és tudtam, ill. sejtettem, hogy 3 gyermeket szeretnének. Már egész jól kezeli a lelkem, Sz. -é kevésbé. Nem mondhatnám tipikusan közeli testvéri viszonynak a 3 testvér közötti kommunikációt, nagyon-nagyon különböznek, és nem egyforma az alkalmazkodási képesség sem közöttük. A 2 fivér között működik valamelyest, de a nővérükkel sajnos szinte abszolút nem, a domináns, ellentmondást nem tűrő családi "véleményvezér" mivolta miatt. De nem is taglalom, nem lettünk mi sem barátnők, és nem a gyerekek miatt, sőt, velük teljesen jól kijövök, de pl. semmilyen gesztus/reakció nem jött felénk sem akkor, amikor terhes voltam, sem amikor megszakításra került sor. Nem én igénylem alapvetően, Sz-nak viszont jól esett volna. Én már nem csodálkozom.

Ma sikerült végre elérnem a Női 1 endokrinológiát, először decemberre kaptam időpontot! Jézusom, én nem várhatok addig, már a jövő hetet nehezen képzelem el, hogy a hőhullámok felturbózódtak! Már fel is ébresztenek sajnos, így nem lehet pihenni rendesen abban a megmaradt 6-7 órában sem, amit nem munkával töltök. Végül sikerült egy október 28-i időpontot kapni, ami a 6. heti időpontomon túl lesz majdnem 1 héttel. Hát nem örülök ennek sem, így lehet, felhívom dr G-t a magánszámán, hogy hamarabb eljussak hozzá. Ettől függ ugyanis, hogy Krizsa dokihoz mikorra kérjek időpontot, látni szeretném, mikor várható az első ciklusom. Félreértés ne essék, nem akarok kapkodni, de fogalmam sincs, milyen a lombikra a várólista-helyzet. Ha csupán inszem lenne, nem izgulnék emiatt, mert az fizetős, és nem várólista-függő. Ráadásul nem szimpla lombikra jelentkezésről van szó, hanem az embriók beültetés előtti genetikai vizsgálatára, egy ún. PGD-re is szeretnénk elmenni, erre a Humán Reprodukciós Intézetben vagy a Kaáliban is van lehetőség. Nem olcsó mulatság, de a történtek után amit lehet, kiszűrnénk, erre is szükséges konzultáció. Szóval van teendő, azaz tervezendő, míg az a 2-3 ciklus eljő, és közben lezongorázom az évvégi kampányokat megannyi túlórával.

Az imént bejelentkezett Sz, időközben átállt a volt NDK területére :) Azért nagyon jó, hogy van ez a Skype, mert legalább láthatom őt, és ez megnyugtató.

2014. október 12., vasárnap

Tempós október

Lassan 5 hete lesz, hogy nem vagyok terhes. Napi 1-2 lightos hőhullám is jelzi már, hogy fogytán az ösztrogén és a progeszteron a szervezetemben. Óriási volt a héten a munkatempó és -mennyiség. Szerettem volna pedig prof Gláztól elbúcsúzni, de nem tudtam neki készülni semmivel, mert szinte minden este éjfélig dolgoztam. Igaz, mindig max 7-fél 8-kor eljöttem az irodából, de itthon vacsora után folytattam. És ez még így lesz egy pár hétig biztosan. Mindenesetre 22-re kaptam új időpontot a tanárnőhöz.

Próbáltam a Női1 ambulanciát is elérni, de folyton foglalt. Pedig 1,5 héten belül muszáj eljutnom dr G-hez, kezdeni szeretném a fogamzásgátlót. A hasam már nem fáj. A fejem annál többet. A melleim visszafogytak (még szerencsére azért nem tejeszacsik), teljesen elmúlt belőlük a fajdalom. A lelkem alapvetően jól van. Persze iszonyúan fáj akkor, ha belegondolok, most a 16. héten járnék, vagy az, hogy a héten lett volna 1 éves az első Bambino-m, vagy amikor előttem van az utolsó ultrahang emléke az Istenhegyin, azok az apró mozdulatok, amiket nem lehet feledni... És milyen mozdulatai lehettek később, nem is akarom leírni. Eszembe jutnak halványan azok az emlékek, amikor tiniként először hallottam az abortuszról, és milyen távol állt a patyolat lelkemtől, "hogy tud valaki ilyet tenni??" kérdőjellel szerepelt a gondolataimban. És erre tessék, nekem is meg kellett tennem :'( Igyekszem nem erre fókuszálni. Sőt, alig várom, hogy meglegyen az első ciklusom, és rohanhassak Krizsa dokihoz. Legutóbb is végül csak 1 ciklust vártunk (mert a méhgyulladás miatt 2 hónapig nem volt), a következőnél kezdtünk, és nem ezen múltak a dolgok, a méhem szépen működött a kezdésre. Persze nem akarom elsietni, de bevallom, jobban örülnék, ha nem kellene februárig várni. Sokan megtorpannak, nem tudják azonnal folytatni, még Sz. is így volt pár hete, megértettem, de nagyon meg is ijedtem, mi lesz így velünk... De nekem valahogy ez szóba sem jöhetett, mert ha már az első trimeszter végéig is sikerült eljutni, nehogy már feladjuk! Szerencsére Sz. új munkája, a német utak kimosták az ellenérzését, és kész úgy tervezni az útjait majd, hogy a lombikhoz igazítsa. Épp újra készül holnap újabb 2 hétre elmenni, egészen Hamburgig fog vezetni, közben itt-ott megáll, és lesznek tárgyalásai több városban is. Most már jobb hangulatban készülünk a holnapi indulására, kellemesen telt a mai napunk: főzés, közös ebéd, fagyizás napsütésben, beszélgetések, közös filmnézés, mosás, vasalás, vacsora, borozás. Persze ebben a csodás időben mennyivel jobb programokat szervezhettünk volna, de ez most ilyen szakasz az életünkben. Jövő tavaszig biztosan. Utána függ attól, addig mennyi ügyfelet sikerül becserkésznie.

Addig pedig újra nekem is munkahegyek, elmaradt dolgok, kontrollok, fogorvos, sport és csajos programok.

Annyi mindenről tudnék még írni, hogy miket főztem, milyen sokat készültem és jól sikerült egy nagy prezentációm, hogy kezdtem megint nőcisebben öltözködni, vagy a főnöknőmről, akitől ideiglenesen elbúcsúztunk, mert november elején szül, a helyette érkezett interim vezetőről, aki nagyon szimpi, stb. Majd legközelebb :)


2014. október 6., hétfő

Barriga del papá

Az isztambuli konferencia digitális marketing témájú volt, nagy nemzetközi gurukkal és cégekkel, klasszul megszervezett, inspiráló előadásokkal. A kivetítő óriási volt, mint nálunk pl. a Lurdy mozivászna, a hangosítás profi volt, zene esetén libabőrös hatású. Az egyik előadó prezentációjának része ez a videó volt, az első nap kb. közepén:


Nem beszélek spanyolul, nem is szükséges hozzá. A gombóc így is egyre csak nőtt a torkomban, majd némán potyogni kezdtek a könnyeim a sötétben...

2014. október 4., szombat

Minden/ki megérkezett!

Napközben hívtak a reptérről, megérkezett a poggyászom, napközben hív a sofőr, hol tart, lehet, csak este kapom meg, annyi a fuvar. Nem gond, úgyis fejenpörgés volt az irodában.

Közben Sz. 5 körül hívott, M.óváron jár, este 6-7 között itthon lesz.

A munkahelyről csak fél 7-kor tudtam szabadulni, irány az első Aldi, mert itthon se kenyér, se főtt étel.

Már majdnem otthon jártam, mikor Sz. hívott, Bp-en jár, konkrétan a szomszédos kerületben.

Uzsgyi fel, közben hívott a poggyászos sofőr, ő is itt van 1 órán belül.

Átöltözés ohne, kötény fel, húst megmos, hagymát megpucol, lapockát feldarabol, még anyu termesztette paprika és kis paradicsom alapozásnak - irány mind a fazékba (a megfelelő sorrendben) - pörkölt rotyog, gyors térítés, boros poharak, anyuval telefon, minden/ki majdnem megérkezett, mikor Sz. végre betoppant. Szerencsére egy hosszabb telefonhívás miatt nem tudott azonnal feljönni, így ekkor már nem kellett tüsténkednem, csak hagytuk, megpuhuljon a husi. Úgyis percekig ölelkezve üdvözöltük egymást, és volt annyi minden, amiről beszélgettünk az első órákban, közben a bőrönd is megérkezett, teljes volt a leltár :)

Apróság: a munkahelyi kulcstartómon maradt a bőrönd kulcsa. Elővettem a szerszámos dobozt, benne volt valami régi dobozkám kulcsa, próbacseresznye, a lakatba próbáltam. És lőn szerencsém, kinyílt, ennyit a samsonite lakatokról :) (a számzár kódját sajnos elfelejtettem, azért nem azt használtam)

Esti mosás, és végre nem egyedül alvás & ébredés :) (és nem az éjszakai agresszív szúnyogok társaságára gondolok)

Sajna csak a minden reggel érkező, ma különösen erős migrén árnyékolja be a hangulatomat, welcome klimax első jele... Ideje dr G-hez időpontot kérni, bár még csak 3,5 hete volt a műtét, de nem fogom 6 hétig Trisequens nélkül kibírni. Remélem, hamarabb elkezdhetem, nekem megváltás a fogamzásgátló ilyenkor.

2014. október 2., csütörtök

Káosz :)

Szívesen leírnám bővebben, hogy telt a 2 szakmai nap a 13 milliós lakosú öröknyüzsgő Isztambulban, de a mai történések kicsit kizökkentettek a komfortzónámból, így csak felsorolásszerűen érzékeltetem, milyen 24 óra van mögöttem:
  • Még a tegnapi konferencia után a hotel elé parkolt volna be a taxi, mikor szétnézés nélkül lelépett egy kissé züllött hapsi, és a kocsi lámpája hozzáért a combjához. Előre nem lehetett sejteni, ő nem nézett szét. De mégis olyan kakaskodásba cseppentem, mint amilyet itthon max egy Mounika sóban volt látható. A sofőr kiszállt, és elnézést is kért, mégis végül kb. 2 cm-re egymás arcától ordibáltak az utcán, én a kocsiban, a számlára várva. Végül nem lett verekedés.
  • Vacsorára csirkemellet rendeltem. Volt benne egy icipici csontdarab, nem volt szabad szemmel látható. Csúnyán ráharaptam, egy kis darab letört az egyik rágófogamból, most érzékeny :(
  • Ma nem működött a tegnapig gond nélkül chipesen használt MC bankkártyám az ebédkor, végül ingyen ettem, mert nem volt bankautomata a konferencia központ területén. Tök ciki volt, velem ilyen még nem történt!
  • A taxis 80 török lírát mondott, mint várható tarifát az úton a reptér felé. A dugó miatt ez 140 lett, nekem csak egy 100-asom maradt. No sebaj, a reptéren keresni akartam egy bankautomatát, hátha itt nem lesz gond a kártyával, de az indulási oldalon nem volt automata! A taxis a nagy káosz miatt inkább elengedett, elég volt neki a 100-as (ez kb 10-11 ezer Ft szemben a 14-15 ezer Ft helyett). 
  • A becsekkolás ömlesztett volt, se járatra, se régióra nem szűrtek, nem tudom, mi alapján álltunk sorba az "A" szektorban. Kb 8 ablak fogadta a kígyózó sorbanállókat, köztük a kb 10 nagy zsákkal, porszívóval és hasonlókkal felszerelkezett, szerintem költöző valamilyen közel-keleti családokat is, akik a sok pakk és létszám miatt kb félórára leterhelték az adott reptéri dolgozót. Nem az ő hibájuk, de így nekem (és még többeknek) 15 percem maradt átsprintelni az egyébként nem kis terminál másik végébe, közben szint- és irányváltásokkal. De elértem! :) Tanulság: Isztambulban 2 órával hamarabb kint kell lenni, így nemhogy szétnézni nem tudtam, pisilni sem maradt időm.
  • A gépen kiderült, 2x adták el ugyanazt a helyet! Csak az enyémet :/ Még volt egy kis riadalom, én vagy a másik utas került rossz gépre. Egyikünk sem, tehát jó gépen voltunk, kiderült, előfordul az ilyen a törököknél... szuper :) A srácot átültették a business classra (miért nem engem?;), én elfoglaltam végre a helyemet.
  • Szépen megérkeztünk, nem úgy a bőröndöm. Valamiért sejtettem. Egy horvát sráccal közösen próbáltuk kideríti, mi ilyenkor a folyamat. Úgyhogy + 1 óra a "Lost baggages / Baggage claim" pultnál... Isztambul lejelentette, igen, valóban ott maradt, holnap hozzák. Ki is szállítják házhoz. Szuper. Nem tudtam kimosni így ma este, és nincs farmerem, ami jó rám, úh. még nem tudom, holnap milyen nadrágot veszek fel :)

Tovább is van, mondjam még? :) Hát így most nem összegzem a többit, mert elfáradtam, de már röhögök az egészen, és különben is, holnap Sz. hazajön pár napra! Őt is érték ma hasonló, pl. bankkártyás kellemetlenségek, csak neki pl. ott kellett hagynia az árut az Aldiban. Néha tök hasonló dolgok is történnek velünk, egymástól függetlenül. De biztos ma ez volt néhány skorpiónak "megírva" :)
Ugye többet nem kerülget semmilyen balszerencse a napokban? Azért jó itthon, home sweet home...