2014. november 29., szombat

Ajándékok a gyerekektől

Szülinapi ajándékom a 8 éves unokahugimtól, egy saját készítésű kulcstartó:


A fűzési hobbijának raktárkészlete:


Kaptam szép rajzokat is:


Az unokaöcsém is rajzolt nekünk:



Most is fűzünk, színezünk, feladatokat oldunk meg, olvasunk, verselünk, énekelünk... :)

2014. november 28., péntek

Kaáli konzi, SWOT, szabadnap

Sűrű volt a napom a szabadnap ellenére. Nos, akkor kezdtem a Kaáliban, majd kiugrott a szívem, úgy izgultam. Ezt kicsit letornázta az, hogy egy kb 8-9 évvel ezelőtti kolléganőmmel és párjával futottam össze a váróban. Hihetetlen, mennyi ismerősbe lehet ott botlani - nevettünk össze :) Pár szót váltottunk csak, és őt hívták, majd nemsokára én is soron voltam. Kedvencdoktorunk szomorú volt a történtek miatt. Januárban természetesen tudunk nála kezdeni, kaptam receptet is, protokollt is, de a PGD kapcsán csak annyiban lettem okosabb, amit sejtettem is (köszi Csigusz az angol linket), hogy az nem a mi esetünkre való, hanem azokéra, akiknél szülői kromoszóma-törést diagnosztizáltak a kariotipizálás során. Mi pedig mindketten tökéletesek vagyunk ebben, ami szuper, ezért nem tudni, konkrétan melyik kromoszómára kellene szűrni, amire a PGD hivatott. Szóval ha folytatjuk, lehet akár lombik is, inszem is, de nincs lehetőség előtte embrionális genetikai szűrés egészséges kromoszómájú szülők esetén. Úgyhogy vagy utánajárunk, hol lehetne mégis, számunkra releváns és relatív megbízható genetikai szűrésre benevezni egy lombik során, vagy újabb inszeminációra bízzuk a sorsunkat. Sz. inkább ez utóbbit szeretné, mert 100%-os kizárás/diagnózis úgy sincsen sehol. Statisztikákat meg fogok nézni.

Ma este készítenem kellett egy SWOT analízist a munkámban, ennek kapcsán jutott eszembe, összeállítok egyet a döntésünkhöz a meddőségi tényekre is:


Strengths (Erősségek)
  • Eddig 100%-os teherbeesési ráta a Kaáliban
  • Jól regenerálódó méhem van
  • Átjárhatóak a petevezetőim
  • Jó az AMH-m
  • Nincs immunproblémám, normálisak a véralvadásért felelős génjeim
  • Jók Sz. eredményei, ezt külön ki is emelték még a Sotén
  • Jól reagálok a stimulációra, a megszokott protokollra 3-4 petesejt pont elegendő nekem
  • Nincs már magas vérnyomásom, mióta lefogytam és az IR-t kezelem
  • Alacsony a TSH-m, mivel én pótlom teljesen
Weaknesses (Gyengeségek)
  • Nincs hormonközpontom, azaz hipofízisem, ezért egy spontán teherbeesés olyannyira lehetetlen nálam, mint ahogy egy láb nélküli embernek sem nő vissza a lába
  • Ebből adódóan minden hormont pótolnom kell, amiről sokan nem is hallanak a meddőségi kezelések során, mint mellékvese-, növekedési hormon, vazopresszin.
  • Előrehaladott életkor: 41 év
  • Inzulinrezisztencia
  • 2 missed ab ismeretlen (ki nem derített) okból
  • Fejlődési rendellenesség miatti terhességmegszakításra került sor
 Opportunities (Lehetőségek)
  • Folytatjuk a 10. kezeléssel, ami a 7. inszemináció lenne, és onnantól rábízzuk a természetes szelekcióra
  •  A PGD-től komplexebb vizsgálati módszert keresünk: hol végzik, mennyiért, mikor, hogyan, ki? Istenhegyi PGD-center (csak a neve az)? Külföld?
  • Abban bizakodóak lehetünk, hogy a 2 csíkos teszt sikerül
  • Megint a hegyekbe, mármint az Alpokba akarunk menni, síelni, mielőtt kezdünk - ez eddig bejött 2x télen és 1x nyáron is - mármint a hegyi levegő :)
 Threats (Félelmek)
  • Nem lesz 2 csíkos a teszt
  • 2 csíkos lesz, de missed ab lesz
  • 2 csíkos lesz, de a 11. héten megint szembesülünk a rémes vizenyősséggel, és abortuszra kell menni
  • ááá, többet nem is merek sorolni, nem is akarom ezekre az aggodalmakra "előprogramozni" az agyam...
Nos, a gyengeségeim elég erős kategóriájúak, de az erősségeink is! Bárcsak egy 10-15 évvel fiatalabb lennék, akkor szerintem semmi gond nem lenne. Petesejt-fiatalító elixírt nem ismer valaki? :)

A délelőtti konzultáció után még volt pár programom, találkozóm, a nap végén egy régesrég nem látott, de nagyon kedves unokaöcsémmel találkoztam - aki egyébként munkájában, privát emberként is a világ egyik legkreatívabb embere, merem állítani - elmeséltük egymásnak, mi változott az életünkben az elmúlt 3 évben, és elhatároztuk, hogy a korábbi, az utóbbi években igencsak elmaradozott családi találkozóinkat felélesszük, és mi ketten csak azért is megszervezzük a 14 fős társaságnak :) Nehéz persze, mert annyi embert mozgatni, egy közös időpontot találni kihívás lesz, de remélem, még januárban sor kerül rá. Az ok, hogy elmaradoztunk egymástól, hogy az erős és közös kapocs az édesanyja volt, aki sajnos már 14 éve nincs velünk. Róla sosem meséltem, mert egyszerűen nem megy. Nekem ő mintegy pótanyukám volt, rengeteget vigyáztak rám, mikor pici voltam, még mielőtt megszületett a 2 fiuk. De utána is ugyan ritkábban, de annál értékesebb időt együtt töltve találkozott a 2 család. Nagyon szerettem őt, és nincs nap, hogy ne jutna eszembe...

Az imént beszéltem Sz-al, épp Hamburgtól északra jár, ma volt a tengernél. Fáradt volt a hangja, holnap megint vezet párszáz km-t, de sikeresek voltak az eddigi tárgyalásai. Mínuszok vannak, nagyon fúj a szél ott. Hát igen, a tél annyira nem lehet ott finom. Lassan helló december!

2014. november 25., kedd

Tevékenyen

Még pénteken is szabin voltam, előző este leadtam a kocsimat a szerelőnek, így nem maradt más hátra, ha jól akartam sáfárkodni az időmmel, hogy itthon maradjak egész nap. Teendő akad bőven, pl. nem tűrt halasztást a kombi hűtőnk normálterének leolvasztása, mert elkezdett jegesedni egy helyen, holott elvileg egy darab jégkristály sem képződhetne benne. Közel 15 éves a hűtő, de anno egy csúcstípust vettem meg, akkor még ritka volt a halogén lámpa, a nyitott ajtó esetén sípoló hang, a külön kapcsolható hűtő- és fagyasztórész. Szeretek vigyázni a dolgaimra, és szegényke nyáron egy nap besokallt, folyamatosan sípolt, hogy nem tudja tartani a betáplált hőmérsékletet, és tény, régen engedtem le, de akkor túl meleg lett volna kipakolni az ételeinket. Most viszont az időjárás adta magát, mert ugyan sütött a nap, de nem ment 5°C fölé, így minden hűtött élelmiszert kivihettem az erkélyre, szépen kosarakba rendezve. Egy egész délelőttöt rászántam, minden edzettüveg polcot, ajtórekeszt egyesével kipattintottam, a kádba flóraszeptes vízbe áztattam, kis apró zugokat is átmostam, áttörölgettem, hogy patyolattisztán kerülhessenek vissza. Majd visszakapcsoltam, és ahogy a kis digitális kijelző elérte a beállított hőfokot, már pakolgattam is vissza. Ahogy jobban fagy, sorra kerül a fagyasztórész is. Takarítással folytattam, ami először mindig óriási kupinak hat, hogy szétpakolok, újrarendezek, törölgetek. A porszívóm az új hepaszűrőtől és porzsáktól megtáltosodva remekelt, annyira, hogy félő volt néha, ki ne szakítson egy darabot a szőnyegből :)

A délutánom már sokkal sietősebb volt, hogy mennem kellett az autómért, nem beszéltük meg, de Sz. pont úgy időzített, hogy el tudott vinni. Pedig oly ritka ez, mert most ugyan 2 hetet is itthon volt, de továbbra is ilyenkor túlórázik, hogy az előző útján tárgyaltakat feldolgozza, hogy készüljön a következő útjára, ami ma jött el, reggel egy újabb 2 hétre indult, első etapként 1000 km-t tett meg. Nemrég beszéltünk, szerencsésen megérkezett, egy fokkal nyugodtabb vagyok, mint napközben, amíg vezetett. Tavasszal lesz a kampányuk fő időszaka, és ahhoz jár "megágyazni", mert akkor egyedül túl kevés lesz. Most sokan nem adnak még lehetőséget neki tárgyalni, elodázzák, visszautasítják, mert más a prioritás. De tavasszal ez olyan lesz, mint az adóbevallás, vagy mint a kötelező biztosítás időszaka ilyenkor: lesz egy konkrét határidő, amíg lehet az ő szektorában szolgáltatót váltani, no akkor lesz bőven dolga, de remélem, már főként itthon íróasztal mögül. Amúgy nagyon szereti a szakmai részt, lelkes, azt sajnálja, hogy semmi ideje nincsen pl. sportra. Én is kicsit lustább lettem, no nem azért, mert egyedül akaratgyenge lennék, csupán mivel én intézek mindent, egy cseppet elfáradok, minden estére. A tegnap reggelembe egy félórás aerobikot már be tudtam iktatni, persze most élvezem, hogy van egy kis fenékizomlázam :)

A héten még holnap dolgozom, utána szabadságon leszek újra. Csütörtök reggel Kaáli - nagyon-nagyon furi, hisz' júliusban jártam ott utoljára, és picit félelemmel is tölt el - de miért?? Viszont abból a szempontból várom, hogy remélem, érdemben megtudok valamit a PDG-ről/PGS-ről, amire szeretnék benevezni januárban... Utána lesz 2 találkozóm 2 kedves ismerősömmel is aznap, pénteken egy barátnőmmel és kislányával bandázunk, majd este lesz egy céges rendezvény, amire mennem kellene, pláne, hogy a céges karácsonyi rendezvényünkre decemberben nem is fogok tudni menni, mert akkor már újra szabin leszek. De ha most nem is mennék, akkor sem maradna üres az estém, hamarabb le tudnék menni anyuékhoz, ugyanis hétvégén ünnepel a családunk: anyu, Sz. szülinap + anyu, hugi, nagyi névnap, az én szülinapom. Sz. most kimarad belőle, de majd Karácsonykor lesz utólagos fülhúzás neki is :)

Most élvezem, hogy kezd téli hangulat kialakulni: csípősebbek a napok, jólesik belebújni a szőrmeszegélyes kapucnimba vagy itthon egy puha plédbe, gyertyát gyújtani. Még vár rám a napokban egy autógumicsere, de utána felőlem eshetne is egy pici hó. Síelés vagy korcsolyázás, forraltborozás, fahéjillat - ezekre vágyom :)

Cally Jane Studio

2014. november 20., csütörtök

41 és 23

Ma 41 és 23 éves is vagyok :) Mindig 2 szülnapom van, ugyanis ma 23 éve ilyenkor éppen az intenzíven feküdtem friss műtöttként, bár lehet, ekkorra már kitoltak az osztályra. Pont mire a szüleimet elküldték anélkül, hogy láthattak volna. Nekem kvázi mindegy volt, másodpercekre ébredtem csak fel, zömében aludtam. De anyuéknak ez kegyetlen lehetett. Volt egy lány, Olga az osztályon, az x-edik alkalommal feküdt az Amerikai úti Idegsebészeten, egy söntöt cseréltek nála, ami ha jól emlékszem, valahol a mellkasán volt, és évek óta ezzel élt. De időnként cserére szorult, ilyenkor mindig nagyon rosszul volt. A fejéhez is nyúltak, ő is kopasz volt, mint mindenki ott körülöttem, csak én nem. Nekem az orrom nyiszálták szét, hogy kivegyék az adenomát és a hipofízisem, meg a combomon is ott figyelt 8 öltés. Onnan is kivettek valamit, azt hiszem izomhártyát. De nem magyarázták el rendesen, szóval csak dereng, hogy talán az agyhártyához kellett, de nem tudom, hülyeséget sem akarok mondani. Szóval Olga. Ő ébresztett fel annyira, hogy megkérdezze a szüleim vonalas számát. Felhívta őket azzal, hogy kitoltak az osztályra, és azt üzenem ill. kérdezem, hogy vannak a kiskutyák? :) Anyu sírt örömében, hogy ezek szerint jó a memóriám - épp dalmata kiskutyáink születtek azelőtt. Nekem eszembe nem jutott a műtét előtt, hogy bármi emlékezetbéli problémám lehetne utána. Nem is lehetett volna, hisz' nem másztak bele az agyállományomba, de akkoriban nem tudtak neten vagy privát orvosnál kellő mélységben tájékozódni. És ugye ott volt egy friss precedens az osztályunkon, egy egyetemi tanár, aki a műtét után össze-vissza hadovált, és nyoma sem volt a műtét előtti személyiségének. Őt elvitték később Lipótmezőre... Mellettem egy velem kb egyidős lány feküdt. Negyedjére vettek ki apró daganatokat a tarkója feletti részből. Rosszindulatú volt, az anyukájától tudtam meg, aki segített nekem olykor, amikor az osztály egyetlen nővérének nem volt ideje mindenkire, és épp pl. ágytálra volt szükségem. Csövek lógtak a derekamból is. Másnap apu majd' elájult, mikor meglátott, meg kellett kapaszkodnia azt ágyam végében. Nem emlékszem magamra, hogy néztem ki, pedig kértem tükröt. Talán a vérben úszó szemeim derengenek az emlékeimben, több nem. Folyton aludtam vagy ha elfelejtettek időben morfiumot adni, akkor szenvedtem a hasigató fejfájástól, és az orrom "hiányától": 2 hétig tamponokkal, varratokkal volt teli, így csakis szájon át tudtam levegőt venni. Kiszáradt az egész szájüregem, temérdek afta lepte be a szájpadlásom, torkom, ínyem, nyelvem. Nagyon fájt. Belázasodtam. Kenegették minden nap, de egy kiskanálnyi kaja sem ment le 2 hétig. Csak az infúzió tartotta bennem a minimális energiát. 42 kg-ra fogytam le: 6 kg 2 hét alatt. Az első lépések nagyon nehezen mentek, az első lábra állásból ájulás lett. Majd csak tyúklépések, az infúziós állvánnyal. Szerencsére erről is csak foltokban vannak emlékeim. Írtam egy naplót is, de azóta sem olvastam el. Kötöttem egy fél pulóvert ott, de sosem készült el. A szüleim és a hugim minden nap jöttek, több, mint 1 hónapon át. Ladával, 80 km távolságból. Ködben, ónos esőben, fagyban, hóesésben, munka és suli után. Nem lehetett könnyű nekik, akkor én ezt fel sem fogtam. Akkor is, amikor már átvittek a SOTE Bel2-re. Hát így töltöttem annak idején a 18. szülinapom.

Eddig minden évben ilyenkor dolgoztam. De ma szabadságon voltam, és ugyan nem önmagam ünneplése volt a cél, csak egy thai masszázs erejéig "kényeztetettem" magam (huhh de fájt a nyakatekergetés és kiropogtatás), de olyanokat is elintéztem, mint pl. a kocsim elvitele az autószerelőhöz, előtte bevásárlás, majd este főzés, az 1 hónapja megrendelt porszívó hepafilterének elhozatala és hasonlók :) Holnap kocsi nélkül itthon leszek, teszek-veszek, és most örülök ennek, jól esik. Így a hétvége lehet majd a közös aktív és passzív pihenésé!

2014. november 19., szerda

Az édesítésről

Sokat foglalkoztat mostanában, hogy milyen édesítés is lenne igazán jó. Amikor megtudtam, hogy IR-es vagyok, egyértelmű volt, hogy a 0 g Ch-jú eritrit-stevia vagy a lassabb felszívódású Ch-t képviselő xillit lesz az édesítőszerem. A szüleim rendszeresen járnak ugyanis egy diabetes klubba apu cukorbetegsége miatt, ott szokták az eritritet beszerezni, amivel anyu zömében édesít, legyen az befőtt, savanyúság, sütemény.

A finom szemcséjű hófehér édesítők hiába finomak a kávémban, süteményben vagy épp savanykás gyümölcsök tetején, ugyanakkor valahogy szépen bekúszott a gondolataimba, mi van akkor, ha ezek a túl fehér, túl szép aprószemek túlságosan mesterségesek, és ha a hasnyálmirigyemet hosszútávon kímélem is általuk, de okozhatok vajon kárt velük magamban máshol? Ezt a japán főzőiskola vezetőjétől, Makitól is megkérdeztem, akinél a múlt hónapban próbálhattam ki pár ázsiai étel elkészítését (ezzel a bejegyzéssel még tartozom, csak egyelőre nem találom a papíromat, amin a receptek és jegyzeteim voltak, brrr). Ő sem híve a túl fehér, túl szép és finom szemcséjű édesítőszereknek, élelmiszereknek, de gyanúját nem támasztotta alá szakmai érvekkel, általánosságban ez a véleménye (bár azért a rizsliszt sem egy durvaszemcsés alapélelmiszerük:))

A kis bogár a fülemben maradt arról is, amit a SOTE Női1 dietetikusa mondott 1,5 éve, hogy terheseknek itthon csak a Canderel a hivatalosan elfogadott édesítőszer. Persze, aszpartam, aminek nincs jó híre. Akkor nyugtáztam a dolgot ezzel és azzal is, hogy a kapott diétás paksaméta is elég elavult, mert számtalan retro élelmiszer található benne, mennyi azok Ch-ja, holott mikor eszem én Hóvirág sajtot és hasonló 70-es, 80-as évek márkáit. Jó persze, vannak kivételek, azaz ma is aktívan élő márkák. Mindenesetre az oldschool érzetem e látásmódról megmaradt, de vajon tudunk-e mindent a csak pár éve ismert új édesítőszerekről?

Ennek kapcsán olvastam a minap ezt a hasznos blogbejegyzést, ami a cukorféleségek garmadáját taglalja, felét sem ismertem, pláne ilyen részletességgel: http://airmid.hu/blog/entry/taplalkozas/cukrom-cukrom-mondd-meg-nekem-1.html

Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, mi lenne egy IR-esnek a legtermészetesebb édesítőszer, ami hosszabb távon sem engem, sem egy embriót nem tesz ki semmilyen veszélynek. (mert ugye ott voltak a cisztikus hygroma kialakulásának lehetséges okai között a diabetes eredetű betegségek...)

Amúgy nem eszem sok édesítettet, napokig van, hogy csak a reggeli kávémban egy kiskanálnyi a napi adagom. De van, amikor süteményt készítek, pl. a minap gofrit, amikor bizony jó lenne a legtutibbat használni. Nem beszélve arról, hogy jön a karácsony, szeretnék relatív egészséges hókifliket és rénszarvas-sütiket gyártani :)

2014. november 18., kedd

November, gondolatok

Mostanában nem volt bennem akkora vágy, hogy kiírjam magamból a dolgokat, ill.talán fáradt voltam esténként újra laptopot/tabletet nyitni és írni, amit a munkámban is teszek nap mint nap. Csak olvasásra és kommentelésre voltam kalibrálva, de igyekszem sűrűbben visszatérni.

A munkámban egy igen erős időszak van mögöttem, ami augusztus végén kezdődött, de akkor még az akkori főnököm vitte a dolgok oroszlánrészét, hálás is voltam érte, mert voltak benne más osztályokkal elkerülhetetlen konfliktusos szakaszok, és akkor még terhes voltam, de ő meg akart engem ezektől védeni. Pedig ő is terhes volt, csak már a 8. hónapban, és hát elég bulldog típus is, nem kellett nagyon félteni. Ő azóta, október elejétől elment szülési szabadságra, és e hó elején meg is született a kisfia. A staféta átkerült hozzám és az azóta érkezett interim vezetőnkhöz, akivel pedig egy élvezet együtt dolgozni! Ő az első főnököm az életemben, akivel maximálisan megvan a FLOW - így nagybetűkkel. Szakmailag, emberileg, érdeklődési körét tekintve, nagyon kellemes személyiség és vezető is egyúttal, szeretek vele együtt ötletelni, dolgozni, de nagyon! Pont jókor jött, mert a műtét után ahogy kell, szépen haladtam is a dolgokkal, nem voltak óriási túlórázások, de dinamikusan, maximum tempóban kitöltöttem a napokat, plusz 1-2 órákat maradtam bent olykor, főként, mikor Sz. távol volt, egy támogató és inspiráló vezető ilyen időszakban kincs. Már tudjuk, hogy szép eredmények születtek, örülünk, és közben persze már a következő kampány "verőerén" a kezünk, mármint az enyém és a kollégáimé is, ki-ki a maga területén. De alapvetően öröm, boldogság van most.

A főnöki váltáson túl azt hiszem, most, hogy már lassan 1 éve a rendezvények 99%-a sem hozzám tartoznak, pont ideális így dolgoznom, és ez az, amit terhesen is szerintem bírtam volna, és bírni fogok. Idén ott lett volna a boldogság-adrenalin, így volt szomor a kudarc miatt, Sz. többszöri távolléte miatt, ami nem csak fizikai volt az új munkája miatt, hanem lelki is. No nem úgy, hogy a kapcsolatunk veszélybe került volna, de voltak hetek, amikor nem tudtam, ő fel tudja-e dolgozni a kudarcunkat, ill. hogyan és mikor. Volt, hogy ő nem is akart folytatásra gondolni. Ez engem mélyen letaglózott. Nem akart semmilyen baráttal és családtaggal sem találkozni, sem az ő köréből, sem az enyémből. A munkarendje az ez irányú akaratát még támogatta, támogatja is. Nehezítő tényező, hogy ehhez párosulnak neki nagyon nem egyszerű családi nehézségek is. De talán jó úton lépegetünk, tényként kezeljük, hogy januárban folytatjuk, de több részletről nem beszélgetünk. Tud a nem olcsó PGD-ről, mint egy elő-genetikai vizsgálatról, amit tervezek, de többet erről nem vele konzultálok, mert úgy érzem, amíg nem vagyunk ott a kezdés küszöbén, minden ilyen téma picit bővebben megint csak a kudarcunkra emlékezteti. Én pedig nem erőltetem. És ez így jó is. Szerencsére itt a blogszféra, és jövő csütörtökön megyek Krizsa dokihoz is, remélem, tudunk erről érdemben beszélni. Hát szépen elérkezik ez az idő is :)

Visszatérve a munkámra úgy érzem, amennyire ott voltak a pozitív energiák szakmai oldalról, valamennyire ellensúlyozták a lelki történések. Ugyanakkor azt érzem, hogy ha terhes maradhattam volna, az azzal járó fáradtság nem lett volna talán keményebb, mint ez a testi-lelki kombináció, amin túlvagyok. Szóval egyre többet gondolok arra, szeretnék újra terhes lenni. Igen, gyereket is szeretnék :) De maga a terhesség is nagyon hiányzik. Szerencsémre nem voltam fáradékony annyira, nem voltam extrém aluszékony, egyátalán nem voltak rosszulléteim, az alacsony vérnyomáson, a kevesebb energián (pl. lépcsőzéskor) és a cicifájáson kívül nem panaszkodhattam rossz tünetekre. Persze nincs semmire sem garancia, hogy lesz legközelebb, nem is érdekel, de nagyon szeretném újra átélni, ahogy a méhembe költözik valaki, aki hihetetlen gyorsan növekszik. Olykor olyan lassan cammog az idő, de visszagondolva az első trimeszter 2. felében olyan gyors volt minden. Miután teszteltem az első UH olyan messzinek tűnt, utána viszont ultrahangról ultrahangra óriási változások történtek, úgy belendül ez a kis apró élet, kialakul minden sejtje, és utólag visszagondolva, pillanatok alatt ott egy baba, aki mozog, végtagjai vannak, pisze orra, épp nyel vagy alszik, aki már nem csak egy pötty vagy vonal a képernyőn - mindezeket már átéltem. És hiányzik, nagyon. Amennyire régen féltem a terhességtől, hogy milyen alien érzés lehet az, hogy az akaratomtól függetlenül egy másik élet növekszik bennem, most egyátalán nem ezt párosítom hozzá. Hatalmas vággyá nőtte ki magát, maga a terhesség is, holott nem veszélytelen, holott nem csak eufória, sőt. Kár, hogy ez az érzés így utólag teljesedett ki bennem, nem akkor. De akkor mindig átveszi az uralmat az a fránya és folyamatos aggódás. Gondolom, legközelebb is így lesz, mégis alig várom...

Azt hiszem, lesz mit beszélgetni újra a kineziológussal is, akivel november végét beszéltük meg egy következő találkozóra.

2014. november 11., kedd

Hello első ciklus, szabiterv

Boldog vagyok attól, hogy végül kezdetnek teljesen megfelelő ciklussal indultam újra, egyik missed ab után sem volt elsőre ennyire normálisnak mondható menstruációm. Nem az a kimondottan soknak mondható kategória, de pont ilyen volt a terhesség előtti egyetlen és egyúttal 3. havi ciklusom is. A vele járó tünetek persze erősebbek, mint az eredmény, de a nagyobb pulzusszámmal, az olykor hasogató derékfájással, a puffadással, a lüktető alhasi/derék érzettel is barátságban vagyok a méhem működése iránti hálám jeléül :) Azt nem tudom, amúgy egy mondhatni normális vérzés oka-e, hogy eleve nem kísérleteztem kis hormondózisú fogamzásgátlóval vagy az, hogy ezúttal szerencsére nem lett méhgyulladásom, mindegy is, a lényeg, az előzőekben tapasztaltak szerint ettől akár kezdhetnénk is a következőnél.

Mégsem fogunk, mert egyrészt az ünnepek vs. ciklusom/ovuláció alakulása bizonytalanul tervezhető, másrészt elhatároztuk, mivel nem mentünk idén rendesen szabadságra, és csak decemberben tudunk több napot egyben kivenni, ráadásul jót is tenne mindkettőnk lelkének egy ilyen év után, így a karácsony környékét Ausztriában töltenénk, közel 1 hetet valahol hóbiztos helyen a hegyekben. Ha nem lesz addig megbízható mennyiségű hó, akkor gleccseren. Addig fizikailag össze kellene szednünk magunkat, mindkettőnknek, egyelőre a túlórázások egyiküknek sem segíti ebbe az irányba az időbeosztását. De muszáj lesz :) Kb 10-12 éve az első gleccsersíelésemnél annyira legyengültem, hogy ki kellett hagynom egy napot, a következőnél kb 6 éve sportosabb életmód mellett pedig már semmi bajom nem volt, szóval nagyon számít.


A hétvégén volt Sz. szülinapja, ma Anyukámé, elindult a családi Skorpió-lavina :) Sz-al együtt főzőcskézősen, pihenősen telt, ami jól is esett, főként, hogy Anyuval pénteken shopping túrára mentünk, így nem volt km hiányom. Régen úgy szerettem az ilyen napokat, élmény volt a sok friss inger, a színes, új trend szerinti ruhák látványa, a parfümériák illata, most már csak a muszáj ezt vagy azt venni érzés hajt, mert elhasználódott az elődje, és a legyünk túl rajta hatékonyan cél motivál. Ráadásul kifejezetten rosszul tudok lenni egy-egy üzletben: kimelegszem, szédülök, és friss levegőre vágyom. Pénteken is volt egy ilyen pár percem, ilyenkor azt kérdezem magamtól, pánikbeteg lennék? De a kávé is okozhatta, amit előtte ittam, és ettől függetlenül nagyon jó volt Anyuval egy ilyen csajos nap, hogy pár dologgal frissíthettük a ruhatárát :)


2014. november 7., péntek

Gyomros, bajos

Dolgoztam hétköznap éjjelekig, Sz. időközben kétszer is megfordult a németeknél, most újra itthon, és végre nem csak 1 hétre, hanem kb 3-ra. Az előző útja előtt én teljesen lebetegedtem, és ápolnia kellett, mert harmatgyenge voltam. Történt ugyanis, míg ő kollégákkal Halloween borozgatáson volt, én egy egy barátnőmmel az egyik Vapiano-ban vacsoráztunk. Másnap délelőtt semmit nem tudtam enni, nagyon fájt a gyomrom, dél körül szabadultam meg az előző esti menütől. Elkaphattam az aktuális igen agresszív gyomorvírust. Sokkal jobb lett a gyomrom, de egész nap ez a műsor folytatódott, eleinte még a víz sem akart bent maradni. Belázasodtam, iszonyatosan izzadtam, 1 napon belül 3 hálóing kellett, és persze ágyneműcsere. Ittam izotoniás italt a sok folyadékveszteség után, először ez sem tetszett a gyomromnak. Szombat este egy alma és pár db Korpovit keksz végül bent maradt. Nagyon legyengültem, Sz-t a hálószobából instruáltam a vasárnapi főzéshez, egy kis húsleves akkor már jól esett. Aztán hétfőtől jött egy újabb felvonás. Itthon maradtam, bár már nem a gyomrom volt porondon, hanem szédültem, nagyon ritkán tudtam pisilni, akkor is soha nem látott sötét színűt, a szívem úgy vert, hogy ijesztő volt. Mint megtudtam, a kiszáradás tünetei voltak ezek, egy kolléganőmnek volt hasonló, rehidratációs granulátumot vettem, ami végül tegnapra segített. Párhuzamosan ezzel a fogamzásgátló szedése óta újra puffadok, ami rém kellemetlen, mert ilyenkor nyomja a rekeszizmomat, nehéz levegőt venni. Na az egyik granulátum elfogyasztása után ez felfokozottabban jött, hajnalig nem tudtam aludni, az amúgy megint agresszív szúnyogokkal küzdő éjszakáim után (fogalmunk sincs, honnan jönnek be). Erre tegnap reggelre idejekorán elkezdett a méhem is fájni, melynek eredménye is lett, rózsaszín folt, majd egész napos barnázás. Nem értem, hova ez a sietség, kb holnapután kellene csak kezdődnie. Lehet, hogy az egy nap - ki tudja bent maradt-e a gyógyszer vagy kihánytam - kavart be. Remélem el fog rendesen indulni, és nem csak játékmensi marad belőle...

Ma szabin vagyok, Anyuval shoppingolunk, hétvégén Sz. szülinapja, remélem max menstruációs panaszaim lesznek ezúttal :)