2015. december 31., csütörtök

Köszönöm 2015 ♡

Életem legsűrűbb éve van mögöttem, és jó érzéssel írom le, hogy elértem, amit szerettem volna, ami a célom volt évek óta, ami részben ezt az utat dokumentálta ebben a blogban is: lett egy szép családom, 2 gyönyörű gyermekem, egy kisfiam és egy kislányom is, új otthonunk és autónk, hogy a létszámunk és az életterünk megnövekedett. Nem volt egy könnyű év, voltak benne krízisek, félelmek, lelki és testi darabokra hullások, hullámok, fent és lent is, de a célok és az alapok szilárdak és világosak. Ha nem is egyszerűek most sem a mindennapok, de egyúttal úgy érezzük, nagyon boldog az életünk. Hálás vagyok mindenért, ami és aki mindebben segített, hálás vagyok neked 2015!

Boldog Újévet, legyen a 2016 is csodás, és kívánom, hogy éljen át mindenki hasonló örömöket! ♡♡♡♡

2015. december 24., csütörtök

3 hónapos Karácsonyi csomagocskák

Jól sikerült a nagyszülőknél az ottlétünk, már az új autóval jöttünk haza, a gyerekek végig aludtak az úton. A hugiékhoz is elmentünk egy fél napra, ugyan kicsit kapkodósan jöttünk el a délutáni-esti szokásos nyűgösség miatt, de még kezelhető volt. A következő 2 nap viszont káosz volt (nemalvás, nyűgösség, csak karban ringatva nyugszanak meg, kaki időszerűsége, egymás felébresztése nem mély alvásból, stb) mindig volt egy "egység" gyermek ébren, vagy akár kettő is, pedig annyi dolog várt ránk a Karácsonyi előkészületekben, rohantunk mind a ketten egyik dologból be-ki a másikba. De ma partnerek voltak, délelőtt és a délután nagy részében engedték, hogy míg Sz. halért ment, én kiporszívózzak, előkészítsem a terepet az első családi karácsonyfánknak, mosogassak, sterilizáljak, leüljünk mindketten nyugodtan ebédelni 10 percre. Miután Sz. hazaért, és nekikezdett volna a halászlé főzésének, felállította a fát (ne minden lóhalálában holnapra maradjon, így is kivagyunk, mint a libák), én feldíszítettem, addig a kislányom nagyot aludt, a kisfiunk pedig nézte minden mozdulatom :) (jövőre már nem lehet így, mert a Mikulás "hozza")

A kislányunk is elkezdett kicsit "beszélni", imádja a hűtőmágneseket, a kis tengeri állatka matricákat a fürdőszobában, mindig mosolyog és gőgicsél nekik. A kisfiunk pedig dumál rendületlenül, vannak újabb szavai, imádom a kis lepénylesőjét :) Tegnap már egymáshoz is szóltak, mosolyogtak végre :) Ritkán vannak egy hullámhosszon étkezés, tisztábatevés, álmosság terén, ezért nehezebb a kontaktot felvenniük egymással.

Ma 3 hónaposak, rohan az idő...Tavaly ilyenkor mentünk "megalapozni" őket, magas hegyek közé síelni, hogy friss legyen minden sejtünk. Hogy elszaladt ez az év...

Többet sajnos most sem tudok írni, csak még annyit, hogy mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk! ♡☆♡


2015. december 12., szombat

10 hetesek, napjaink röviden

Már unalmas lehetek ezzel a kezdetű mondatommal, a "nincs időm" nem is kellő kifejezés arra, amiben vagyok. Pedig egy szavam sem lehet, most másodjára jöttem le vidékre Anyuékhoz 1 hétre, amíg Sz-nak még tart az évvégi hajrá, és még esti rendezvényekre is mennie kell ügyfelekkel. Így, hogy 3-an vagyunk a gyerekekre, vannak végre lopott félóráim szendergésekre, mert kiadós alvásról szó sincs. Pedig a gyerekek továbbra is éjjel jó alvók, ha elcsúsznánk az esti etetéssel 22-23h-ra, akkor egészen reggel 6-7-ig is bírják. Ha 21h körül végzünk a fürdetéssel és etetéssel, akkor 4h körül van egy etetés, és könnyen vissza is alszanak. A nappal az más. Akkor nem szeretnek aludni, hol egyszerre, hol felváltva, bármelyik verzió is áll fenn, igénylik a foglalkozást, nem lehet őket sem együtt, sem egyedül hagyni hosszabb időre játékokkal sem (ágy fölé belógó forgó figurák vagy rezgőszék elérhető hintázó figurákkal). Így kapkodva mosok, teregetek, mosogatok, sterilizálok, saját magamra olykor öltözni is csak dél körül sikerül hálóingről tréningruhára váltani, van nap, amikor nem fésülködök, és van, hogy órákig melegszik az ebédem, mire megeszem, vagy órákkal később sikerül fogat mosni. Nem szokott a fogam romlani, 3-4 év alatt max 1-2 tömés fordult elő, hát félek, ez megváltozik. Hajmosás: még szerencse, hogy egyátalán nem zsírosodik a hajam, visszatértem a terhességem előtti haj- és bőrtípushoz. Már nincs pattanásom sem. Szedem a fogamzásgátlót az ösztrogén miatt, meg is jött rendesen, de a szervezetem nem teljesen állt még át, az egyik mellemben még mindig van kis "előtej" szerűség. A vérnyomásom is sajnos magas többnyire, 170/100-ig is felkúszott már, ilyenkor gyógyszert veszek be, mert nagyon nyomja a szívem környékét, és pánikszerű hangulatba taszít :( Emellett elég sokszor idegeskedem, sírok rengeteget, hogy nem tudok egyik gyermeknek mindent megadni, mikor a másik bekapcsol (időben etetés, büfiztetés, pelenkázás), és alvásra sincs idő, kimerülök nagyon. Ez a szürke évszak sem segít. Sz-re sem tudok most támaszkodni, de már csak pár nap, és vissza tud kapcsolódni. Sok vitánk is volt emiatt, melyek nagyon megviseltek mindkettőnket. Majd írok erről, most ennyit magamról. Sokkal érdekesebb, hogy a gyerekek milyen rohamosan fejlődnek:


  • 10 hetesek múltak, nőnek rendületlenül, már másfél bőröndnyi kisruhát kellett szanálnom, amit nem tudok rájuk adni. A kislány 5,7 kg, a kisfiú 4,7 kg. Már egy kézzel kihívás cipelni a mózest még Sz-nak is.
  • egyre többet "beszélgetnek", a kisfiam leginkább (olyan lesz, mint az apja:)), leggyakoribb szavai: Gá, eü, áu...
  • a kisfiam szeme színe sötétül, sötétbarna lesz valószínű. a kislányomé kivilágosodott, világos kék vagy zöld lesz. A kislányunk kevesebbszer fókuszál ránk, sokszor magába, befelé éli a kis világát, és kifelé reklamál, a kisfiunknak nagyon bölcs tekintete van, és nagyon tud figyelni
  • mindketten mosolyognak ránk, egymást még nem igazán fedezik fel, a kisfiunk már közeledett volna, de a kislányunk sír ilyenkor. Remélem ez hamarosan pozitívan változik.
  • a hajuk is változóban, a kislányunké világosodik, ritkul az eredeti sötétebb haj, a kisfiunké kezd feketedni, holott szöszi pihékkel született
  • Eddig csak hason aludtak (a kisfiam a korábbi fejformája miatt nem is tudott hanyatt), de kb 1 hete átkéredzkednek hanyattfekvésbe. Most vegyesen fekszenek, mi ragaszkodnánk a minél több hasonfekvéshez. A kisfiam teljesen ki tudja nyomni magát, mintha fekvőtámaszt nyomna, nagyon vicces :) A fejüket ha nem fáradtak stabilan tartják pl. büfiztetéskor. Szeretnek átölelni bennünket :)
  • szeretik a babakönyveket, a kontrasztos színek és formák teljesen le tudják taglózni őket :)
  • imádják, ha éneklünk, nekem nincs jó hangom, de a Youtube-ot segítségül hívom, és éneklünk rendületlenül
  • szeretik a babysittert, aki egy 50-es, de mégis nagyon fiatalos nő, Honti Hanna énekhanggal (a legdurvább síróhangon is áthallatszik), rengeteget énekel nekik, és csendben, rátapadó tekintettel hallgatják. Hetente 1-2x hívom 4-5 órahosszára, mikor el kell intéznem valamit (orvos, bevásárlás) vagy pl. nagyobb pakolás a lakásban. Szerencsénk van vele, amikor az idejébe belefér, el is pakolja a mosogatógép környékét, belepakol, ha kell.
Voltunk céges Mikulás rendezvényen (amit szinte végigaludtak), elmentünk a hordozóházba, de egyelőre nem veszünk kendőt, kengurut (a kendőt imádtam, de 2 gyerekkel sürgős helyzetben le-fel tekerni sebesen sajnos nem lehet), otthon elkészült a szellőző rendszerünk, és még sorolhatnám, milyen dolgok történtek, de mennem kell, hamarosan etetünk. Még annyit, hogy a mai napi újdonságunk az, hogy ma vettem egy 3 éves kombi autót a szülővárosomban és jó áron átveszik a régi 12 éves kisautómat is, amivel lejöttünk, amibe nem fért a babakocsi. De majd most :) Nagyon klassz, pont ilyenre vágytunk, kombi, nem túl öreg, jó áron és megbízható kezekből. Örülök, hogy idén csak sikerül végül mindent a családi méretekre alakítanunk, de ez nem ment volna a Szüleim közreműködése, utánajárása nélkül, mert nekünk sajnos-nem sajnos semmi időnk nem maradt erre, de szükségszerű volt nagyon.

Jövök képekkel is hamarosan...

2015. november 30., hétfő

8-9 hetesen :)

Egyszerűen tüneményesek a gyerekeink! :) Azóta is folyamatosan átalusszák az éjszakát, most már kb 23h-ig lefektetjük őket, és reggel 7h-ig alszanak. Már ott tartunk, hogy olykor órára kelünk, mint ma is, mert mentünk 8h-ra gyerekorvoshoz a következő kötelező oltások miatt  (Pentaxin, Prevanar 13). Sokkal pihentebb vagyok, rengeteget haladtam a lakásban is, már csak egy keskeny polcos szekrény vár az átpakolásra. A gyerekek szobáját is átrendezgettem, ahol kellett, az ágyikók alá vettem átlátszó dobozokat, belekerültek a játékok, kiszelektáltam a pici ruhákat, belekerült egy bőröndbe, hihetetlen, mennyi rucit kinőttek már! Nagyon kedvelem mind a gyerekorvosunkat, mind a védőnőt, az ő általa javasolt babysitter is szuper, a rajta keresztül érkezett takarítónő is csúcs, bár én vele még nem találkoztam, egyszer volt nálunk a múlt héten, mikor végre elkészült a lakásból hiányzó szellőző rendszer, amikor a szüleimnél voltunk időközben, és azért kértük meg, hogy tiszta lakásba érkezhessünk haza. Nagyon szépen dolgozik (és amúgy vasalást, főzést is vállal), ezentúl havi 1x fogjuk hívni, hogy azt a nagyobb takarításra szánt időt is a gyerekekkel tölthessük. Mert egyre jobban igénylik, rengeteget mókázunk, mosolyognak, gügyögnek. A kisfiam van, mikor szinte folyamatosan "beszél" babanyelven, zabálnivalóak! :) Egyre inkább kezdik észrevenni egymást, este fürdés, evés után szoktak "bandázni", mikor nincs miért sírni, a kanapén fekszenek, mi éneklünk vagy jól csengő verseket szavalunk nekik, imádják, ahogy fürdés előtt is a pelenkából való kicsomagolás idejére. Teljesen megváltozott a pelenkázás is, mert nem sírják végig éhes gyomorral, mert most már elhiszik talán, hogy kapni fognak, vagy jobb a tűrőképességük, vagy egyszerűen élvezik a mókát. Rendszerint apa fürdeti őket, kölcsönös az imádat :)

Voltunk pénteken csípőszűrésen is, úgy adódott, hogy egyedül kellett mennem, és apa ott tudott csatlakozni, már a vizsgálat idejére. Először kicsit féltem, de sokkal jobban vagyok ettől a tudattól is, hogy már nem félek egyedül velük kimozdulni. Nagyon cukik voltak, forgalomleállító látvány voltam a 2 gyerekkel, hogy az autósülés-hordozóban viszem őket. Persze body builder leszek lassan, mert egyikük 4, másikuk 5 kg felett van, a hordozóval együtt komoly súly ők együtt. De a hugim hordozókendőjét is magammal vittem, mert felfedeztem egy másik módját a használatának, amit eddig nem tudtam, hát imádják mindketten, és elalszanak benne rendszerint :) Ettől függetlenül veszünk egy másikat is az általatok javasoltak közül (köszönöm még egyszer!), hisz' egyrészt apával együtt közösen ki tudunk mozdulni így is, másrészt a hugi féle inkább később lesz igazán kényelmes nekik (fotóm sajnos nincs róla és a nevét sem tudom a Maya Wrap márkanéven kívül - cipzáros, gombos a váll részén, több hosszúságra ezekkel állítható be) A csípőszűrés - manuális vizsgálat és UH - pedig rendben volt, aminek nagyon örültem, mert tartottam tőle, mivel ketten voltak szűk helyen, esetleg lesz velük probléma. A kislányomnak fordul kicsit befelé az egyik lábfeje, amit mi is észrevettünk, de minden nap minden pelusozásnál a lábszárának külső élét kell simogatni, a talpacskáját nyomogatni, és ki fogja nőni. Még lukas szivacsot rakhatunk rá hasonfekvéshez - ami nálunk amúgy is sztenderd - de egyelőre nem adunk még rá ilyen "sarkantyút". Az emésztésük nem okés még, mert csak híg székletük van, de napi egyszer, így nem minősül hasmenésnek. Emiatt fel-felébrednek alvásidőben, nyöszörögnek, pukiznak, még adjuk nekik a Bio Gaiat és a laktáz enzimet, nem tudom, mikor segít, vagy egyátalán segít-e. A bélflórájuk éretlensége is okozhatja, nem valószínű, hogy a laktóz a problémás, mert ugyanezek a tünetek voltak a laktáz cseppek előtti időszakban is.

Most már - ha a járványhelyzet engedi - kezdünk kimozdulni jobban itthonról. Egyedül pl bevásárolni nem tudok velük menni (2 mózeses babakocsi + bevásárló kosár vagy kocsi elég terjedelmes jármű kategóriája lenne), ezért is az apával együtt szervezett hétvégék fontosak. Első ilyen alkalom a hétvégén lesz, mert a munkahelyem Mikulás ünnepséget szervez, ahova elhívtak. Persze a műsor javát még nem fogják élvezni, de szeretnénk, ha szoknák a nyüzsit, hogy szocializálódjanak, nehogy féljenek idegenektől (bár ennek semmi jele, gondolom köszönhető a rengeteg csecsemősnek, akik etették, gondozták őket a Madarászban párhuzamosan velem). A jelenlegi fejlődési ugrásuk pedig biztosan köszönhető annak is, hogy a múlt hétvégén a nagycsaládom összejött, nagyimtól a nagynénéimig, a hugim gyerekeitől a szomszéd néniig, ill. annak, hogy anyu és apu is aktív volt velük, és ők is segítettek nekem etetni, pelenkázni, büfizni, éjjel is, ha kellett. Rengeteg inger érte őket, és csak úgy falták a szemeikkel :)

Már várjuk a szombatot is, remélem, senki nem lesz beteg sem ott, sem a mai kötelező oltás következményeként a kisbabáink. A gyerekorvosunk amúgy abban is csúcs, hogy egy épületben ill. szinten 2 rendelő és 2 váróterem van, egyik a tanácsadás egészséges gyerekeknek, a másik a rendelés, a beteg gyerekek részére, így nem kellett beteg babákkal, kisgyerekkel egy váróteremben lennünk, bár sok időt nem is töltöttünk el ott. Szóval most szuper minden, gondolom a fogzásig, imádunk ikerbabás szülők lenni! Sz-al is egyre összeszokottabban és hatékonyabban tesszük a dolgunkat körülöttük. A szemünknek egyébként nagyon furcsa, ha valaki szimpla babakocsit tol, pedig az ikres volt látványos nekem is régebben. A csibéink abban is nagyon aranyosak, hogy viszonylag könnyen alszanak el, mindketten elfogadnak cumit is, de nem kell nekik mindig. A fehér zajt pedig a kislányom szereti, főként autózúgásra tud elaludni, ha nyűgösebb, de nem mindig kell ez sem. Természetesen autóban is szeretnek lenni, de csak ha haladunk, a pénteki forgalomban elég sokat kellett állnom, azt a kislányunk nem annyira tolerálta, de az autópályát imádta :)

Most mennem kell, mert a kislányom most kicsit nyűgösebb, ezt említették is, hogy előfordulhat az oltás délutánján, remélem, meg tudom vigasztalni...

A tél(apó)balerina

 A rénszarvas

Tudom, hogy "giccses", de én akkor is imádtam ezeket a mikulás/karácsonyi bébi holmikat, mikor ők még nem voltak nekünk :)

2015. november 21., szombat

2 hónaposak

Kezd egy új napi rutin beállni. Fürdetés 8-kor apával, utána etetés, éjfélig ébrenlét, amikor igénylik az extra ingereket, műsort tőlünk (most épp Delhusa Gjon Nika Se Perimeno-t éneklek "kínomban" pár napja nekik:), újra kellene tanulnom a gyerekdalokat, mert elég sok a la-la-la rész a konkrét szöveg helyett sajnos - de nincs időm rá  (amikor adódik pár perc még mindig az új lakás rendezkedésével kell foglalkoznom, hogy tudjam, mi hol van). Éjfél után 1-2 körül tudunk lefeküdni, addig hasfájós nyűgös hangulatban vagyunk, hol egyikük, hol másikuk részéről. Ilyenkorra nagyon elfáradunk mindannyian. Viszont 2 napja reggel 6:30-7-ig alszanak :) Igaz, akkor nagyon türelmetlen pelenkázás veszi kezdetét, és szinte egyszerre ébrednek, ami rövid időn belüli maximum gyorsaságot igényel tőlünk, tőlem, de utána délelőtt újra nagyon rendesen alszanak, ilyenkor tudok tenni-venni. Délután 2-3 körül kezdődik az újabb ébrenlét, amikor kevésbé alszanak, és általában különböző szórakoztatásra vágynak vagy karban szeretnek lenni. Hordozó témában köszönöm a tippeket, remélem hamarosan eljutunk kipróbálni, melyik válik be. Addig is sokszor előfordul, hogy fél karomon az egyik gyerekkel könnyebb dolgokat végzek, mint pl a sterilizálóba pakolás, tápszer készítés. Ezt most még 3,7 és 4,6 kg-os csemetékkel megy, ha nem viszik túlzásba. De már egyre súlyosabb a hátamnak. Szerencsére - ha nem is egyszerűen - hozzájutottam a növekedési hormonhoz, így jobb lesz majd az izomzatom, csontozatom lassanként. A lábamon vettem még észre, hogy az itthoni lábbeliket, amik egyszerű egyenes talpú papucsok egyre nehezebben tolerálja, jól esne gyógypapucsba lépni így, hogy folyton itthon topogok, nem kültéri jó minőségű cipőben ülök pl. a munkahelyemen. Vajon van a régi kismama cipőknek mai megfelelője, ami még valamelyest jól is néz ki?

Tegnap  egy 4-5 órás alvást leszámítva kb 24 órás folyamatos készülődés után végre útnak indultunk vidékre a szüleimhez. Nagyon cukik a gyerekek, élveznek minden új ingert, a hugim kisiskolás gyerekei énekelnek, furulyáznak nekik, nagyon jó dolguk van az anyukám által berendezett gyereksarokban, kiságyakban, pelenkázón, a szüleim, hugim karjaiban.

A babák még a koraszülött Beba tápot eszik, mellette Bio Gaia-t és laktáz komfortcseppeket adunk változatlanul. A hasuk szokott fájni, a székletük még híg, pedig volt korábban szilárdabb. A Vigantolt viszont leváltottuk Nature Vitality D3 vitaminra, mert a Vigantolról hallottunk hasfájós eseteket. De ez is picit javulni látszik a kisfiam esetében. A kislányom továbbra is olykor vércse módjára harap rá a cumisüvegre, előtte képes nagyon felhergelni magát, bár ebben is jobb amióta jobban érzékeli ő is a külvilágot, csak a sok korábbi keserves sírástól lett egy enyhe köldöksérve. Az arca kezd újra szép sima lenni, kezdenek a kiütései lehúzódni.

Tegnap nagyon ki voltam purcanva, jól is esett a tehermentesítő család mindkettőnknek, Sz-nak is, mert a munkahelyén most van a kiélezett ultra nehéz időszak, amit ő ennél a cégnél most él meg először.

Idén teljesen más lett az életünk, ez minden fronton érződik. Egy merőben új szakaszba értünk - new year, new life, new you.




2015. november 11., szerda

7 hetesen

Szép idő van pár napja, Sz. is épp egy ilyen szép napos vasárnap töltötte be a 40. életévét, melyre nem terveztünk nagy melepetést vagy ünneplést, csak egy szűk családi sétát a Dunaparton. Kb 2 óra alatt pakoltunk össze mindent, a pót-rugdalózótól kezdve a gyerekek felöltöztetésén át az előmelegített tápig. Befértünk a kisautómba, még a babakocsiváz is, és ott a parton szembesültünk vele, más adapter való a hordozókhoz, az isofix miatt. Így a séta hordozókkal egyelőre elmaradt, majd pótoljuk, de leültünk kicsit a padra, sütötte a nap az arcunkat, és ejtőztünk egy kicsit. Nem sokat, mindössze pár percet, hogy a nekünk még melegnek is ható szél meg ne fázítsa őket. Cukin végigaludták:



A séta után elmentem pár dolgot hétvégére megvenni, nekem a bevásárlás a kikapcsolódás, addig Sz. van velük. Ezúttal beiktattam egy cukrászdát is, azért mégis legyen szülinapi torta, gyertya, fotózás - ezúttal a gyerekekkel. Cukik voltak ekkor is, mintha tudták volna, nem sírtak, de nem is aludtak, így részesei voltak apukájuk e kerek évfordulójának.

Ma 7 hetesek, nőnek rendesen. Kislányunk 4190 gr, a kisfiunk 3370 gr. Érzem is rendesen a hátamon, hogy emelgetem őket. A fittségemen nem ártana javítani, és az étkezésemet is visszaállítani a 160 gr ch-ra, mert sokat bűnözök, hogy kell az energia. Így viszont visszatért a régi gasztroenteorológiai tünetem, a puffadás, és szerintem a pánikszerű légszomj vagy szív-tüdő körüli nehézérzet, nyomás is ennek köszönhető, főként esténként, legalábbis régen is volt ilyen tünetem. A Merckformin szedésére viszont a Sote Bel2 nem partner, így keresnem kellene új orvost, aki nem a másik véglet, és akire nem kell hetekig, hónapokig várni. Bár egyelőre tudom, hogy várni kell a következő cukorterhelésig, de zavar a mindennapi tüneteim miatt.

A babák édesek, egyre többet alszanak, éjszaka csak egy etetés van, bár akkor jellemzően nem egyszerre, viszont ha mégis összeérnek, a nehézség abban rejlik főként nappal, hogy nincs idő végigvinni egy folyamatot egy babán: pl. egyik étkezik, miközben bekakil a másik, és le kell zuhanyozni, mert a híg széklet miatt sír, hogy kényelmetlen neki, közben büfiztetni kell a másikat, és nagy sztereo sírást próbál az ember elhárítani, megnyugtatni mindkettőjüket zsonglőrködés olykor. Az egyszerre etetés szuper ötlet volt a baba babzsák fotelben, de ahogy Cic is írta már, az egyszerre büfiztetés nincs megoldva. Ezért ilyenkor mint az őrült hangyaboly, olyanokká válunk, én leizzadok, ennem is kell, no ilyenkor nem megy, hogy csak 1-2 Korpovit kekszet kapjak be.

Többen írtátok a lakásban hordozást, hogy felváltva tegyem őket be, hogy érezzék a közelségem. Én is tervezem már jó ideje, csak nem volt még idő elmenni és kipróbálni, mi válna be, ill. nem is éreztem itt az idejét, hogy még picik. A hugitól ugyanis kaptam egy Maya Wrap vászon cipzáros-gombos kendőt, de még nem való nekik, eltűnnek benne :) De biztos létezik olyan hordozókendő/kenguru is, ami ilyen piciknek is jó. Van esetleg nagyon bevált Nektek, amit javasoltok? Pirosról tudom, hogy e kendők nagy felhasználója :) A rezgetőszéket viszont beszereztük időközben, és kakiltatásban is szuper, de elfoglaltságot is ad a babáknak, bár egyelőre csak a kislányunk élvezheti, a kisfiunknak még picit nőnie kell, hogy ne süppedjen bele annyira. Azt tudom, hogy hibrid megoldásnak pl. kültérre a Bondolino jó megoldás, láttam is ilyet egy apukán még a kórházban.

A vérnyomásom egyelőre nem rendeződött, pedig elkezdtem az ösztrogénpótló Trisequenst, így a Dopegytről valószínű átállok a dr nő által felírt Ramipril gyógyszerre, bár jó lenne nem elkezdeni, de még mindig 145/95 körül mozog jelenleg gyógyszer nélkül (tettem rá egy próbanapot).

Még picit érzem a hasam, főként belül fáj, mikor elfáradok, pedig nagyon szeretnék már futni menni. Van babysitterünk is alkalmanként, ilyenkor rá fogom fogni, mégha megannyi tervem is van ezekre a időszeletekre, de még érzem, nagyon megterhelne. Pedig pont jó idő van hozzá, no még meggondolom :)

Lassan csordogálnak a juttatásaink is, egyedül az emelt szintű családi pótlékot nem tudtam még igénybe venni, mert egy szakorvosi igazolást kellene intéznem ún. "tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermekről", ami csúnya megfogalmazás, de ez (itt tölthető le) érvényes a 2,5 kg alatt, zömmel koraszületett gyerekekre is. Sajnos a zárójelentést nem fogadják el e célból, így a SOTE Női1 valamely neonatológus orvosával kellene konzultálnom, hogy ezt az igazolást kitöltsék nekünk. Úgyhogy ennek nyomozásában is benne vagyok úgy, hogy a PIC és NIC osztályokon még ottlétünk alatt is alig volt egybefüggő 5 perc, hogy egy orvossal lehetett volna beszélni, annyira elfoglaltak. Ezt a távolból nem személyesen még nem tudom, hogy sikerül.

2015. november 7., szombat

6 hetesek, audiológia, itthoni érzések

Eltelt a 6 hét, és valóban ez az az időintervallum, hogy a császársebem is egyre kevésbé érzem, most már nem is seb, inkább csak heg. A klimaxos tüneteim is lassan kúsznak befelé, 1-2 hőhullám, fejfájás (bár ez álmosságtól is lehet) a mellem teljes tartásvesztése, az előtej is szinte teljesen elapadt, mellyel volt, hogy nyugtattam kicsit valamelyik gyermekem, pl. álmosan, csuklást abba nem hagyni tudó állapotban. Ilyenkor mindig inkább beviszem őket a franciaágyra, ott tudok mindkettőhöz lelkileg is közelebb kerülni, és nem csak mint egy gyorsan, Forma 1 verseny boxutcájához hasonló sebességgel szükséges feladatként megélni az etetést. Nem gondoltam volna, ennyire multi tasking egy-egy etetés, és azt, hogy a nagy türelmetlenséget, oázást, rúgkapálást perceken belül bealvás követhet, így többnyire nincs sok lehetőség velük kommunikálni. De előfordul az is, hogy fáradtak, de nem tudnak elaludni, de a másikuk épp következik az etetésben, és nem tudom elaltatni. Ez zavar a legjobban lelkileg és fizikailag is, mert nem jut elég idő külön-külön rájuk és ennek hatása tud lenni a túlpörgött fáradtság, semmilyen helyzet nem tetszése. Van már olyan 2 etetés közötti idő is, amikor előzőleg aludtak nagyot, és nem alszanak be a következőnél rögtön, hanem nézelődnek, keresztbenéznek, mikor fókuszáltan ránk néznek, mert már kezdik a szemkontaktust is felvenni A fürdést is egyre jobban szereti mindkettő, akkor is megvan a szemkontaktus, nagyon cukik, hogy hátrahajtják maguktól már a fejecskéjüket, és milyen bizalommal terülnek el a tenyerünkben, a kezecskéiket a víz alá engedve. Mindkettő sajnos hasfájós, a kisasszony annyira kapkodva, habzsolva cumizik, hogy most ennek az irodalmát bújom, hogy lehet ezen segíteni, mert rengeteg levegőt nyel általa, és persze a rávezető sírással telt percekkel is, amit pl. pelenkázás közben tesz. A kisfiúcska türelmesebb, nincs olyan mohó, és volt, hogy ugyanarra a tápszerre más volt a székletük színe, állaga is, de pár napja híg mindkettőnek. Pedig gyerekorvosi javaslatra a Bio Gaia-t is abbahagytuk, mely probiotikus cseppek segíthetik az emésztésüket, de nem mindenkinél válik be. Adjuk nekik a "boci cseppeket", a laktáz komfortcseppeket is, ha a laktáz enzimmel lenne gond. Nem egyforma tüneteik is vannak, a kisfiúcskának az egyik szeme már szinte kezdettől fogva ki tud gyűlni, emiatt törölgetjük, mosogatjuk, cseppentünk, mert a könnycsatornája van elzáródva. A kislánynak az arca teli van apró kiütéssel, amire a dr nő azt mondta, hogy hormonális lehet, nem kell vele foglalkozni, 3 hónapos korukig ki szokták nőni. Csak annyira csúnya tud lenni, olykor intenzívebben látszódik, olykor kevésbé. Van egy minimális köldöksérve is, de nem igényel teendőt. A kislány jóval nagyobbakat tud enni, ő szokott torkaszakadtából sírni azonnal, ahogy megébred, ezért felmerült Sz-ban, van valami oka, vajon pl. hall-e, mert nem lehet ilyenkor megnyugtatni, nem reagál minden nagy hangra. De mivel pont időszerű volt egy audiológiai vizsgálat, így megvolt az első utunk a MÁV kórház egy szakrendelőjébe, és teljesen rendben van mindkét gyermek füle a jelenlegi korukban elvárható módon. Félévesen kell visszamenni. Az, hogy nem úgy reagál a kislány a hangokra, mint a tesója, a saját nagy hangja miatt lehet, mert nyugodt állapotban egy PET palack gyűrkészésekor összerezzent és pislantott is :)

Miután Anyum itt volt 2 hétig, Sz volt itthon apanapokon, és most szerdától már egyedül vagyok a picurokkal. Az első délelőtt még itt volt egy babysitter is, aki csak délelőttönként tud jönni, és van ikres és csecsemős tapasztalata. Míg itt volt, gyönyörűen viselkedtek a lurkók, miután elment, mintha megérezték volna, mindkettő nem kiszámítható módon ébredt, evett, így a délben megmelegített ebédembe 3-kor tudtam beleenni, 2 órával később tudtam pisilni elmenni, és a hajam megfésülésére sem jutott idő. Még szerencse, hogy Anyumék voltak azóta is itt rengeteg főtt étellel, mert nem tudom, hogy lehetne mindemellett főzni is. Volt 2 este, mikor egyfajta pánik uralkodott el rajtam, mert a 2 x 1,5 órás alvás annyira kikészítette már a szívem, és emellett konstans a has- és hátfájásom is, hogy zokogtam. A kinti levegő szmogos volt, így a kinyitott ablak sem segített, sőt. Nehezen lélegeztem, nyomott a szívem. A következő alkalommal nem volt szmog, így kimentünk kicsit sétálni Sz-al a ház körül, sokkal jobb lett. Beszélgettünk róla, hogy a 2 hónap kórház, a mostani bezártság (nem lehet minden nap kimenni, hogy rossz a levegő olykor vagy nyirkos) hozhatta ki ezt nálam. A Merck előtt is volt hasonló tünetem, az is lehet, hogy az IR okozza, mert nem tudok most figyelni rá, kell az energia, olykor hajnalban is. A lakásban lévő dolgaink helyrerakása is feszélyez, mert jó lenne tudni, mi hol van, amiről még nem derült ki :) Szóval semmiképp nem szülés utáni depresszióm van, mert imádok anya lenni, pláne ikres, csak egyszerűen a fizikai kimerültség és elszigeteltség okozhatja. Így mostanában ha Sz. hazaér, én megyek inkább vásárolni, legyen ennyi kimozdulásom. Az is elszomorított, hogy hiába mentem Bp-re a növekedési hormon receptemért, ami a hátizmaimnak már nagyon kellene, de egy új rendelet miatt nem szabályos 3 havi adag 1 recepten, hogy 50 ezer Ft feletti az értéke, és még nem tudom, hogy jutok a szimpla havi adagok receptjéért, mert most nem tudok 3-4 órára bebumlizni megint csak ezért. Az IR miatt is jó lenne egy terheléses cukorvizsgálat, de dr G szerint félévet várjak, addigra tűnik el minden szülési hormonhatás a szervezetből, addig fals adatot kaphatunk.

Gyors voltam, és nem kellően szép fogalmazással, de mennem kell, ennyire futotta most, remélem lesznek kicsit lazább időszakok is, amikor hosszabban alszanak a bébik, mert azért jó lenne dokumentálni sokmindent.

Itt pedig egy pár aktuális fotó a kincseinkről:

Bébihordóban a bp-i autóút után, már otthon a szőnyegükön

Megtelt a kisautó 



Szépet álmodik séta után
 
Amikor aludni kellene, hogy anya tudjon pl. fogat mosni, reggelizni, mert mindjárt felkel a tesó is nagyon éhesen

 
 

2015. október 30., péntek

Alvás - nem alvás

Bár még egyedül nem tudják tartani a cumisüveget, de kellő aládúcolással pár percig megoldható, ha egyszerre lenne igény az etetésre, és mondjuk fontos céges hívása adódik Sz-nak.


De egyébként is imádják mindketten, annyira, hogy tegnap du. nagyot aludtak benne, így elég virrasztásos éjszakánk volt, és erőnk végénél járunk, úgy érzem.


Ezért volt már olyan délutáni alvásunk is, mikor hagytuk magunkon elaludni őket  (ha nem teker a hasuk), és mi is aludtunk, ami fizikailag nem elég pihentető, de lelkileg annál inkább :) ♡♡ A fotó kedvéért átcsempésztem a kislányt, és álmukban megfogták egymás kezét, pedig még ébren rendszerint nem veszik észre egymást.



Ma az egyik barátnőm és a férje hozott pelust és sütőtökkrémlevest, ami életmentő kincs volt ilyen időhiány mellett. Sétáltunk 1,5 órát ebben a csodás időben. A gyerekek még azelőtt bealudtak a babakocsiban, mielőtt annak kereke az utcára ért volna... Lehet, hogy éjszaka is ki kellene vinnünk őket, hogy utána mi is aludhassunk? Bírják ők 4, sőt majdnem 5 órás etapokban is, de egy étkezés továbbra is több mint 1 óra, olykor 2 vagy több a büfiztetéssel vagy annak hiányában csuklás vagy vissza felébredés vagy pl. kifolyt pisi vagy kakilás utáni átöltözés, pelenkázás miatt, és ezt akár egy akár külön ritmusban. De mégis millió puszit kapnak minden egyes etetéskor a kis arcocskájukra vagy alvásmeleg nyaki röcögőik közé :)

2015. október 25., vasárnap

1 hónaposak :)

Eltelt 1 hónap, szinte hihetetlen! A kislányunk 3390 gr, a kisfiunk 2670 gr. (én voltam 2,6 kg, mikor születtem).

Alig vagyok itt, most is sebtében jelentkezem be, mert beindult a "bulihajó", 0-24 ketten is kevesek vagyunk mindahhoz, ami feladatot ad ez a 2 kis csöppség no és az új lakhely is, bár ez utóbbira nincs idő, erő, apróságokat intézek, amiket muszáj, mint pl. helyi háziorvoshoz való bejelentkezés, picuroknak tápszer beszerzés, bevásárlás, ha túl késő lenne, mikor Sz. jön - ez addig volt így, míg Anyukám itt volt velünk majd' 2 hétig.

A picurok még napi 7-8 alkalommal esznek, sok esetben különböző ritmusban ébrednek, így általában max 1-2 órahossza, amit aludhatunk egyben. Az első másfél hétben Anyu és én etettünk, pelenkáztunk, büfiztettünk, fürdettünk, ringattunk álomba, ha kellett, most Sz-al éljük közösen az apa- és anyanapokat. Minden nap tanulunk, egyre rutinosabbak vagyunk, de azért vannak mélypontjaim, amikor látszólag ok nélkül sírok, sírtam, most már erősebb vagyok. A kialvatlanság az egyik legdurvább az egészben, és amellett, hogy fizikailag szinte kínzó fájdalommal jár, lelkileg is érzékenyebbé teszi az embert, amit minden etetéssel eltöltött perc feledtet, annyira imádjuk őket! Szépen fejlődnek, és olykor egyre hosszabb 1-1 éjszakai etetés között eltelt idő. Ugyanakkor vannak ébrenléttel töltött időszakok, ezek sem egyszerre, amikor unatkoznak, az ágyikójukban lévő játékok még túl távoliak vagy nem kötik le őket, így jobban igénylik a testközelséget, a foglalkozást, amitől megnyugszanak. Van nagyon cuki védőnőnk, gyerekorvosunk, sajnos hasfájás is, tápszert is cseréltünk a kislányunknál, úgy tűnik, bevált, viszont az arcocskája kipattogott, lehet, nem eléggé allergén-mentes. Kísérletezünk laktáz komfortcseppekkel, Bio Gaia cseppekkel is. Remélem, hamarosan meglesz a megfelelő kombináció, a napokban jön a gyerekorvos státusz kontrollra, addig emailen konzultálunk.

Relatív szép ősz van, jó időben sétálni is megyünk már, nagyon jó kimozdulni. A 2 hónap kórház után, az itthoni nonstop feladatok mellett a sétáink a nap fénypontja, hogy kimozdulhatunk. A gyerekek mindig jót és mélyen alszanak ilyenkor, rendszerint ellenőrzöm a kis arcocskáikat, hogy nehogy túl hideg legyen nekik.

Annyi mindenről tudnék írni, remélem sikerül összeszednem utólag is valamikor, már csak miattuk is jó lenne dokumentálni...

Addig képes blogként olykor bejelentkezem.


 


 


 


2015. október 14., szerda

Itthon - gyors bejelentkezés

Itthon vagyunk, lelkileg csodás, fizikailag alig alvás 0-24 non stop szolgálat felváltva vagy épp egyszerre mindkét bébivel, napközben anyuval, esténként-éjjel Sz. is bekapcsolódik. Az autóm aksija lemerült, amivel akkor szembesültem, mikor mentem volna Bio Gaia és laktáz komfortcseppekért a pocakjukra, volt nálunk helyi védőnő, gyerekorvos is, vannak hasfájós tekergős szenvedések, főleg a kisfiunknál, volt meglepetés kakilás mérlegeléskor a konyhapulton, egyre inkább tetsző fürdések, és még sorolhatnám mennyi mindent jelent ez a 2 kis mazsola nekünk a gigantikus fáradtságunk ellenére. Sajnos vagy nem sajnos idő hiányában egyelőre nem tudok többet írni róluk, az új életünkről, otthonunkról, ehelyett íme néhány pillanatkép:







Ma 3 hetesek, tegnap volt a korrigált szülinapjuk.

2015. október 12., hétfő

Hazaindulás előtt

2 hónap 3 nap. Ennyi idő után ma hazamehetünk, még megvárjuk a nagyvizitet, etetek, öltöztetek saját ruhácskákba, addig Sz kiváltja a dr nő által írt recepteket tápra, D és K vitaminokra, és beindul a bulihajó!

A hétvége nagyon felfordult volt. Szombat éjszakára kifogtuk az érzéketlen matrónát, aki pl. úgy csepegtetett szemcseppet a Kislegény szemébe,  hogy erőszakkal húzta fel a szemhéját, és szegényke visított, mint az újévi malac. Mindkét gyermek 1,5 óra vergődése, ordítása és a nővér nem megoldást hozó módszerei (báb kötés, körbe plédezés) után fogtam magam, bőgve hívtam Sz-t, hogy nekünk itt semmi keresnivalónk, már otthon kellene lennünk, szenvedés az egész éjjelünk, és egyértelműen tátognak a gyerekek, eszik a rugdalózójukat, tehát éhesek. Fogtam, és kifertőtlenítettem a kórházi cumisüvegüket és önkiszolgálóan a hűtőben bekavart tápit adtam nekik. A matróna szokásos stílusában beszólt, hogy ő nem mondta, hogy nem etethetek. B@ssza meg, tényleg, más nővérek nem utólag böffentik be, hanem segítenek, ugyanis mi anyák nem nyúlunk a bekevert tápokhoz, a hűtőhöz, hanen megkapjuk a saját adagot a közös melegítő készülékben. Természetesen a gyerekek lenyugodtak - egy időre.

Alig vártam a reggelt, hogy jöjjön a megváltás, mert szinte semmit nem aludtunk, a felzaklatottság kitartott. Bezzeg napközben és ma éjjel a kedvenc nővéreim voltak, és lám nem volt semmi bajuk...

A Kislegény amúgy ijesztgetett bennünket, mert az alvás figyelője 2x is beriasztott, így újra kapott "GPS"-t a talpára, ami a pulzusát és a szaturációját nézi, aszerint nincs gond.

Ma kipróbáltam a Tommy Tippee és Avent cumisüvegeinket, mert itt cseresznyekupakos Baby-Nova van, hogy egyátalán meg tudjuk-e etetni otthon őket, vagy meg kell állnunk egy Tesco-ban, Baby-Novát venni. De a Tommy ciciformájú cumiját imádják :)

Kisasszony pedig igazgató nő lesz! Minden megébredését azonnali teljes hangerővel kiadott sírás követi. Az öltöztetés és a tisztába tétel is felzaklatja. De amint felveszem abbahagyja és az evést pedig nagy mohózással kezdi, ami nem egyszer köhögésbe torkollik. De aztán rááll a ritmusra. Mindkét gyerek többet eszik jóval mint a súlyuk indokolná. 50 és 80 ml-t esznek alkalmanként, napi 8x. A súlyuk/150*7 lenne a szorzó. De lassan újszülött korba lépnek a koraszülöttből, eredetileg holnapra voltam kiírva...

Ja és jobb, hogy itt maradtunk még matrónávalnis, mert tegnap délben elment az áram és közel  9-kor lett újra. Sz. épp porszívózott, ment a mosogatógép, anyukám érkezett, és sötétedés után is ott kuksiztak fejlámpával, gyertyával. Nálunk minden árammal megy, kénytelenek leszünk azt a kis tábori gázpalackot és gázrezsót beszerezni, bár szerencsére az egyik cumisüveg melegítő szivargyújtóról is működik. A kapu viszont nem, így kénytelen volt Sz az utcán álló céges autójával meglátogatni este bennünket, ami hétvégénk tilos. A fagyasztónk -18-ról -5 fokra melegedett, dobhatunk ki mindent belőle, a lakásbiztosítóval beszélnem kell, mert jár ezért kártérítés nekünk. A fűtés sem ment, melegvíz sem volt, jobb, hogy nem ilyen suituba érkeztünk a picikkel...

2015. október 8., csütörtök

Lassan hazafelé, félelmek

Szív UH rendben, van az az egy kis lukacska, ami koraszülötteknél előfordul, ami be fog magától forrni, teendő nincsen, 6 hét múlva kontroll ugyanitt. A szemészet pupillatágítással is rendben, bár oda nem mehettem, még nem tudom, a retinán kívül mit néztek, gondolom a zárójelentésben benne lesz. Én örülök ennek az alap kontrollnak, melyekkel innen hazaengednek bennünket.

Tegnap a kisfiam 1970 gr-ot nyomott, ma már biztos eléri a 2 kg-t, ami elegendő határ hazaengedésre akkor, ha az anyát alkalmasnak találják az ellátásra. A dr nő annak ítélt :) Így akár már holnap mehetnénk, de a nagy elfoglaltságában a szellőzéstechnikus valószínű pont most a napokban, valószínű hétfőn tud nálunk dolgozni, így jobb, ha nem egyszerre kerülgetjük egymást, így maradunk hétvégére, ne a picik "feje felett" fúrjanak, amikor a környezet is új lesz nekik. Ugyanis utólag derült ki a lakásról, hogy nincs szellőző sem a mellékhelyiségben, sem a fürdőszobában, sem a konyhai elszívórendszerben, ami csak belső keringtetéssel működik, és nem lenne túl egészséges így nekifutni egy mosásokkal teli télnek. Tavasztól őszig szuper a lakás, mikor nyitva van a teraszajtó vagy valamely ablak, de nem szeretnénk bepenészedni, bedunsztolódni. Úgyhogy féllábon is kibírom még itt a hétvégét, és hétfőn megyünk várhatóan, reméljük legalábbis, hogy a mesterember ki tud az érkezésünk előtt jönni, és minimál fúrással a szellőztetésünket ablaknyitás nélkül valamelyest megoldani. Persze ha később ér rá, akkor nem várunk itt, bár nagyon aranyosak továbbra is, nem "rúgnak" ki bennünket.

Tegnap többen írtátok, milyen jól bírom. Hát igen, alapvetően szeretem a dolgok jó oldalát látni, jelen esetben, hogy mennyire hasznos tudásbázist is kaptunk itt kezdetnek, de ettől még vannak nekem is mélypontjaim, csak nem szeretem kimondani, leírni őket, mert általában mire ide jutok, már többnyire túl is lendülök rajta. Tényszerűen azért elmondható, hogy nagyon nehéz a kezdet ikrekkel. Ha nincs összehangolt alvásuk, hanem felváltva vannak ébren, akkor nem pihenhetek, legyen az éjjel vagy nappal, mert nem hagyom ordítani egyiket sem. Ettől ki is purcantam tegnapra, mindenen elérzékenyültem, sírtam, Sz. segített ki, hogy átvette az 5 órási etetést tőlem, ill. Betti nővér a teljes éjszakát, hogy tudjak egybefüggően kb 4-5 órát pihenni. Pont aznap történt mindez, amikor a számomra legunszimpatikusabb nővér volt nappal, aki 40 év tapasztalattal bír, mégis olyan stílusban kommunikál, hogy pillanatokon belül kiakasztja az embert. Az első alkalommal, a 2. napomon annyira kiakadtam rá az x-edik beszólásán, hogy én ritkán kiabálok, de keményen felemeltem a hangom, kikértem magamnak a stílust, és megmondtam, hogy elismerem a tudását, de csak és kizárólag "b@szogatással" nem fogom megtanulni, és ha nem segít, azt is megértem, de ne is kritizáljon, mert nem szolgáltam rá, én sem beszélek vele megengedhetetlen stílusban. Történt ugyanis, hogy az egyik cumisüveget letettem a mosdóra, de nem mostam rögtön el, mert épp belépett abba a szobába, ahol akkor még a kisfiam volt. Említettem neki, hogy ahogy reggel említette, megköszönném, ha megmutatná a helyes etetést, tisztába tételt, hogy zajlik az inkubátorban. Rám förmedt, hogy legyek türelemmel, és különben is mi ez???? - mutat a cumisüvegre. Természetesen mindig elmosom, akkor is, csak nem akartam róla lemaradni, mielőtt kimegy a szobából, de nem volt bennem semmilyen türelmetlenség. A másik, ő nem írja az elfogyasztott adagokat, míg más nővérek vezetik, nála nekünk kell anyáknak. Ok, írom, semmi baj ezzel, erre ő a nap végén szemrehányóan: "és a hő ill. a kaki miért nincs a papíron?!?" - jelzem, sosem mondta előre. Anyukámra is rászólt tegnap, nem mehet be a konyhába, csak a szülők. Nekem segített volna kipakolni, amit főzött a hűtőbe, de mindegy. Sz. is "utcai" ruhában szokott oda bejönni, ahogy más anyák párjai, akik között volt már pálinkagőzös is állítólag, mesélte az egyik anya, én szerencsére nem tapasztaltam. Ok, a szabály az szabály, de megannyi helyzetben nem szigorúak amúgy itt, a többi nővérke, csak ez a matróna, aki a gyerekekhez nagyon szakszerűen nyúl, de nem látok rajta egy csipetnyi érzelmet sem feléjük. Nem szeretnék vele többet találkozni, a többieket nagyon kedvelem :) Réka dr nőt, Betti, Ági, Viki, Zsófia, Petra nővérkéket is, ők érzéssel nyúlnak a babáinkhoz, és kedvesek velünk is nagyon.

A másik mélypontom természetesen a viszonylagos magány, az otthontól való távollét augusztus 9 óta. A szeretteimmel töltött mikroméretű idők sem tudnak eléggé feltölteni, telefonálni is alig tudok nekik, vagy amikor tudnék, éjszaka van éppen. Tudom, a babák mellett ez folytatódik, de azért mégis más lesz otthon, ahol legalább Sz. mellé fekhetek, saját ágyba, és nem zárdai körülmények között élek. Bár annyiban rugalmasabb a helyzet, hogy ki-ki szaladgálok 1-1 órára olykor pl. a Lipóti pékségbe vagy a Duna Pláza DM üzletébe pelusért. Érdekes érzés, új évszak, emberek, shoppingolós terep, és engem nem érdekel cseppet sem, épp milyen leárazások vannak, célzottan megyek a gyerekeim érdekében vásárolni, és amilyen gyorsan csak lehet, hogy újra itt legyek mellettük. Furcsa volt a varratszedésre menet is, metróra ültem, mert az volt a leggyorsabb, legolcsóbb megoldás. Jé, emberek, jé mozgólépcső, nagyon elszigetelődtem az elmúlt hónapokban, és az új élethelyzet még inkább azzá tesz. Valahol elveszíti az ember önmagát, és ilyenkor nem is amiatt képes mélypontot átélni, mert nem lenne boldog a gyerekek érkezése miatt, hanem kiszakad az előtte rutinos hétköznapjaiból, és meg kell tanulni egy teljesen más rutint, óriási felelősséggel, és nagyon hamar. Mivel egyszerre egyikünk van/lesz a babákkal kapcsolatos feladatokkal ellátva, ezért magányos is valahol. De ugyanakkor csodálatos is, és a napról napra fejlődésük óriási örömmel tölt el, és nagyon várom, hogy legyenek visszajelzéseik, mosolyuk, gőgicsélésük, nézésük reakcióként arra, amit csinálok, mondok, mert akkor tudom, jót teszek velük, nekik. Így egyelőre csak remélem, olykor még bizonytalanul, de már egyre jobban. Várom, és félek is az otthoni egyedül hármasban léttől, hogy mindent jól csináljak. Pl. kakilni nem megy nekik mindig egyedül. Hőmérő, szélcső, hasmasszírozás várnak ránk, és mivel rendszerint ilyenkor sírnak, ha nem is végig, mindig úgy félek, ne okozzak nekik fájdalmat. Remélem, menni fog. Hát pl. ilyenek miatt vagyok olykor megrettent vagy elkeseredett, de biztos, a fáradtság felnagyít mindent.

 2,5 kg

2 kg 

 Puszilgatnivaló :)

2015. október 7., szerda

2 hetesen

Tegnap már egyedül fürdettük Sz-al mindkét gyerkőcöt, és ugyan elég gyors fürdés ez még, mert a lányom hanyatt nem igazán tűri jól, sír, nagyon felzaklatja magát tőle. Hasra fordítva pedig mintha elvágták volna a hangját, némán viseli, hogy vízben van és locsolgatom. A kisfiam érdekes módon zen nyugalommal viselkedett hanyatt is, de még csak egyszer volt módunkban őt fürdetni, nem tudom, egyszeri bónusz volt tőle, vagy ő ilyen lesz. De idővel úgyis élvezni fogja mindkettő a pancsolást, ebben biztos vagyok. A súlyuk 1950 és 2470 gr volt este üres pocival, még cumiztatás előtt. Az egyik csecsemős szerint már 2 kg-nál hazaengedhetnek, ha el tudom látni őket. Összességében el, viszont tegnap éjjel és délután is felváltva voltak 2 étkezés között ébren, így nem pihenhettem egy percet sem, délelőtt pedig varratszedésen voltam dr G-nél a SOTE-n, szóval eléggé kivoltam, mint a liba, mert előző éjszaka sem aludtam sokat Így a múlt éjszaka elfogadtam a segítséget, hol egyik, hol másik gyerek etetésébe besegítettek, ne kelljen 1 óránál többet ébren lennem etetésenként. Tegnapelőtt kaptam meg a kisfiamat a szobába, ami nagyon jó érzés, hogy mindannyian együtt vagyunk, ráadásul amikor Sz jön, akkor teljes létszámban, 4-esben. Viszont a kisfiam megijesztett, mert beriasztott a légzésfigyelő, amikor nagyon mélyen aludt. Visszatették a lábára a monitorozást, azóta mikor pont a SOTE-n voltam, megint beriasztott, a monitorról viszont kiderült, semmi gond. Lehet, hogy a túl mélyen alvás és a kis súly a hasonfekvés együttesen kevés jelet ad. Remélem, ahogy nehezedik, ez nem ismétlődik, ill. otthon nem fogom hason fektetni mindig. Bár itt is annyiban megengedőek, ha nagyon ficereg és nem tetszik neki, akkor étkezés után 1 órával hanyatt fordíthatom.

A varratszedésen megbeszéltük dr G-vel, hogy november elején kontroll, egyelőre míg van a kis előtej-szerűségem nem kezdünk el a fogamzásgátlós ösztrogén-utánpótlást, de majd meglátjuk meddig tart, mert így azért olykor cicire teszem őket, hátha jelent valamit nekik az a pár csepp. Aztán az első klimaxos tünetek majd meghatározzák, meddig tart ez a jelenlegi állapot, mikor kell visszaállnom a régi, terhesség előtti állandó protokollomra. A varratszedés ünnepe, hogy végre teljes testtel zuhany alá állhattam és hajat is tudtam rendesen mosni :)

Ma szív UH és szemészet várható mindkettőjüknek, az előbbit én kértem, mert a magzati szív UH-n kérték, térjünk vissza a babákkal a János kórházba, csak sima kontrollra, de nem tenném, amíg itt helyben most itt is lenne rá lehetőség. Úgysem Hajdú Júlia nézné a Jánosban, tehát orvost tekintve szinte mindegy, az időnket tekintve viszont nem, mert tuti min fél nap lenne felkerekedni velük, és ilyen piciként még nem szívesen teszem.

Ma 2 hetesek :) A fejüket mindketten ügyesen forgatják hason fekve.

2015. október 4., vasárnap

Ciao inkubátor, Apa

2310 és 1850 grammoknál tartunk, közeledünk a bűvös 1900-hoz, erre ma reggel meglepetésként a kicsi fiam kiságyban várt, nem inkubátorban. Ma még figyelgetik a lábán lévő pulzusmérővel, etetésekkor, peluscserekor behozhatom magunkhoz :)

A rugik csalókák, valójában csak 3 cm a hosszkülönbség közöttük :)

Felváltva etetek, büfiztetek, hogy ne legyen sírás senki részéről, addig legalább erőt gyűjt a másik a következő kortyokhoz. Pelenkázás nélkül eddig 1,5 óra  a 2 gyerek etetése, ezen még javítani kell, az biztos! De a hátam majd' leszakad, hogy az ágy szélén gubbasztva etetem őket, fotelban jobb lenne azt hiszem.

A kislányom imád olykor alvásidőt kihagyni, csak nézelődik csendben, néha méltatlankodik hozzá.

Tegnap Apa is bejött este fürdetésre, együtt öltöztettünk, etettünk utána, és Apa mellkasán pihent a kislánya, míg én a kisfiát akkor még inkubátorban etettem. Imád bejönni hozzájuk, de közben otthon is haladni kell, kész legyen minden,  mire érkezünk. Sajnálom olykor, mennyire egyedül harcol a lakás dolgaival, mert Murphy, hogy most romlanak el tárgyak szinte nap mint nap, pl udvari autós ajtónyitó, a fűtés termosztátja, az autóm pár hete, stb - nagyon nem hiányoznak ezek a plusz megoldandók az egyébként lakás utolsó simításai közepette. De mondtam neki, majd befejezünk együtt dolgokat, ne is foglalkozzon maximalistán egyes részfolyamatokkal, a lényeg, legyen hol aludni a lurkóknak - ez pedig megvan, a teljes babaszobát majd apróságokkal befejezzük együtt vele és anyukámmal. Teljesen megértem, ha inkább itt van velünk, együtt tanulunk fogásokat, praktikákat, megismeri gyermekeit és talán ők is őt... Meg mi is egymást :)

2015. október 2., péntek

Anya- (és Apa-) nevelde

Az első éjszaka szinte végig kölcsönös ébrenléttel telt, nem tudtam megnyugtatni a kisasszonyt étkezési időn kívüli időszakban. Kínomban cicire tettem, és meglepődve tapasztaltam, még van pár csepp nevezzük előtejnek a cicimben. Egy ideig elvolt vele, de hamarosan követelte az étkezésenkénti 50 ml adagját. Aztán napközben helyreállt a rend, az adagja is növelve lett 60-65 ml-re. Az etetések mellett pelenkázom, este a fürdetést mutatták meg nekünk - addigra Sz is itt volt, és a kislegényt is megkaptuk, így tudtuk párhuzamosan etetni, büfiztetni őket, együtt lehettünk végre mi négyen ♡♡♡♡ :) Amikor a kisfiú sírt, annyira meglepődött arcocskája lett a kislánynak, hogy volt,  elfelejtett ő sírni (reklamáltak, amíg nem kaptuk meg a tápit)

Délután látogatási időben eljöttek a szüleim, láthatták az újabb unokákat, és természetesen megannyi féle finomságot kaptam. Bár finom itt az ebéd, de a reggeli vagy vacsora pl 3 szelet fehérkenyér plusz egy kis vajkrém, így szükség is van egy kis hazaira.

Ma éjjel már szépen rutinosan ment az alvás-evés ritmusa, ha meg is ébred pl félórával hamarabb, mielőtt felhergeli magát, amikor már a cicim sem jó neki, megelőzve ezt az állapotot kapja meg a kis játszócumiját.

A kislegényt ma etettem először inkubátorban, speciális fogásokkal kell a 2 ajtócskán keresztül. Annyira cuki, megeszi mind az adagját ő is :) Tegnap kicsit gyulladt volt a szeme, de mára elmúlt, szemcseppeket kapott.

Jövő héten még lesz 2 rutinvizsgálat, egy szemészeti, retina ellenőrzés és egy neurológiai.

Ma reggel a dr nő azt mondta, ha ilyen szépen haladnak, jövő hétvégére már hazamehetünk :)

Addig 6-án még elszaladok egy Sote varratszedésre is, ill. a gyerekek papírjaiért.

Már a finisben vagyunk, mégsem siettetem az időt, mert a csecsemősök sokfélesége ellenére (van irtó rendes, praktikákat tanító és van borzasztó stílusú is, akivel "összeugattam) nagyon hasznos az ittlétünk. A gyerekek kapnak egy induló kivizsgálást, én pedig egy anyaképzőben lehetek, amihez olykor apa is csatlakozhat (ha épp olyan csecsemős van ügyeletben). Ezért hálás lehetek, nem otthon kezdem, kezdjük el, hanem szakemberektől itt megtanulva az induló lépéseket...

Kicsit együtt :)

2015. szeptember 30., szerda

Madarász utcai koraszülött osztályon

Igen, mégha sokat is bőgtem, és csak sűrű teendőkkel járt az este otthon, mégis csodás volt otthon lenni, az ágyunkban aludni, friss tiszta ruhákat hozni, előkeresni a babák cumijait, popsikrémjét, Sz-hoz bújni este és hajnalban akkor is könnyezve, ugyanakkor csordultig telt hiányérzettel, hasi fájdalmakkal ill. beállt hát- és nyakkal küzdeni, olykor fel is csattanóan egymás felé a kimerültségtől liftezett bennem, bennünk mindenféle érzés.

Az ambivalenciát fokozta a ma reggel, mert a Madarász utcai kórház messze nem az az szint, mint a Sote, a körülmények belépéskor irtó lehangolóak, mintha egy 60-as évekbeli kórházba cseppentünk volna. Ugyanakkor a koraszülött osztály mégis rendkívül barátságossá vált az emberek kedvessége, rugalmassága, bánásmódja nagyon megragadó. A kislányunkat épp büfiztették, mikor megérkeztünk, a kisfiunk az ultrahangban volt, ahova rögtön mehettünk a kislánnyal a kezemben, csak egy pólócsere után megkaptam most pólya nélkül, érezve a kis törékeny testét végre :) Lent szinte pont végeztek a tesóval, helycsere történt, és egyszer csak egy bebugyolált még kisebb csomagocskát foghattam a kezemben :) Apa is végig velünk maradhatott, és olvadt le rólunk minden feszültség, ami a hiányukból fakadt tegnap még.

Utána Apa elment dolgozni, én berendezkedtem a kis szobácskába, és felvettem a napi ritmust, megkaptam a lányomat a szobába, és én etetem egyedül onnantól kezdve, hisz' ő az itteni szabályok szerint már haza is engedhető. De maradunk a kislegényt felhízlalni, ha gyakorlott leszek a kislányunkkal, akkor mindkettőnél csinálhatom a napi rutinjainkat. No de még nem szaladok ennyire előre, volt már egy át nem aludt periódus is a kisasszonynál, bár zömmel nézelődéssel telt, majd óriási kakival, és sokkal hamarabb érkező éhségérzettel :) Szerencsére nagyon jó az étvágya mindkettőnek, jók az uh és véreredmények, kikerült a kezecskéjükből a branül, úgyhogy biztató a tendencia. Barmikor kimehetek a pár méterre lévő inkubátorhoz, megsimizhetem a kislegényt is, és abszolút öröm az ágyam végében látni a bármikor megfogható, megszagolható kisasszonyt addig is, míg nem teljes a kiságyas létszám :) Este Apa is bejött megnézni bennünket, szerencsére pont útban vagyunk a munkahelye és az otthonunk között, így végre kevésbé lesz neki is fárasztó nagy kerülő nélkül látni a kis családját :)

2015. szeptember 29., kedd

Évforduló ma otthon ♡

Itt percenként változhatnak a dolgok... A főnővér javasolta, aludjak, frissüljek fel ma otthon, mert végülis engem ma el tudnak engedni. De nem "rúgnak" ki, ha nem szeretném :) Holnap pedig reggel 8:00-ra mehetek a Madarász utcába, vár a babamama szoba!

Nem mellesleg ma van Sz-al az évfordulónk ♡

Az hiszem, ez a verzió lesz, hajat mosok, ruhákat cserélek, Sz. sem lesz egyedül, augusztus eleje óta nem aludtam mellette, jól fog esni :) A babák látogatásából egy időpont marad így ki, amit ha itt maradnék is így lenne, mert őket hamarosan viszik. De holnap viszont egyikükkel már biztos együtt aludhatok :)

Költözünk :)

Ugyan még nem vagyok túl  a varratszedésen, mégis elhagyjuk a Sote Női 1-et, egyrészt szükség van új babáknak a helyre, másrészt gondolom az én ágyamra is. Nagyon örülök, hogy megyünk, mert mint lesújtó villámok minden nap van valami szörnyűség. Az egyik ikres lányt, akivel uh-ra mentem még pár hete, tegnap éjjel meg kellett műteni, nem érezte az egyik babáját. Sajnos az egyik babája valóban elhalt, a másik még nincs 1 kg, ő a NIC-en van. Az új szobatársunknak magzati, méhen belüli vércserére van szüksége, mert annyi ellenanyagot termel gyógyszeres kezelés ellenére a szervezete. Szóval nem csak a teherbe esésért van megannyi küzdési scenario, hanem a baba, babák megtartásáért, legalábbis koncentráltan van jelen ennyi féle eset egy országos intézményben. Ezért is hiper boldog vagyok, hogy mi ha nem is rögtön haza, hanem a Madarász utcai gyerekklinikára mehetünk! A gyerekeket már valószínűleg ma délután átviszik, mert kell a hely, én holnap reggel tudok távozni, hogy kellően le tudjunk szervezni mindent. Most voltam a Bel2-n a jelenlegi hormonpótlásomat megbeszélni, a nőgyógyászom éjszakázott, holnap reggel tudjuk a recepteket és a zárópapírjaimat megkapni, és a gyerekek papírjai is holnap érkeznek meg a felvételi irodába. Megpróbálom azért itt tartatni őket, de nyilván megértem, hogy kell a hely olyan babáknak, akiknek sokkal jobban szükségük van intenzív ellátásra. Mindenesetre délelőtt még itt vannak, repülők is hozzájuk pár percen belül :) Amúgy napi 4 gyerekétkezés, 2 látogatás, 3 vérnyomásmérés, saját étkezések, vizit, én látogatói időpontjaim, ügyintézések stb mellett egész nap meg sem állok, az "Anita" császárbugyi fantasztikus, anélkül ki sem bírnám a szinte egész napos jövés-menést :)

A gyerekek mindketten szépen gyarapodnak, újra a születési súlyuk közelében vannak. Tegnap végre megtudtuk, hogy 9/10-es Apgarral és 43 ill. 46 cm-rel születtek :)

2015. szeptember 27., vasárnap

A gyerekek már stabilan :)

A gyerekek állapota stabil, súlyuk gyarapodóban, ha kiveszik a varrataimat és engem kiengednek, akkor mostantól bármikor mehetünk a Madarász utcai gyermekkórházba :)))

Örülök nagyon, és bár sokkal jobban vagyok, mint tegnap, azért távolról sem az igazi még. Nem akarom siettetni az időt, ugyanakkor folyamatosan megviselnek az itteni történetek: nyitott szívműtét előtt álló, múlt héten született kisbaba az egyik legrégebben itt levő lánynál, akivel sokat beszélgettünk itt a szülés előtt, a PIC-en lévő velem egyszerre etető anyukáknak nagy babáik vannak, de egyiküknél tüdőciszták vannak, műteni kell. Tegnap egy huszonpár hetes ikres anyuka a szomszéd szobából vetélt el, mert a székrekedésére nem kért beöntést, a glicerin kúp nem volt elegendő, az erőlködésnek burokrepedés, magzatvízelfolyás lett az eredménye, a babák túl fejletlenek voltak az életben maradásra :( Nem csoda, hogy hajnalban úgy bőgtem, hogy ki is mentem kicsit a szobából, nehogy felébresszem a többieket, E. nővér kérdezte is, mi a baj. Nekünk, nekem ezekhez a dolgokhoz képest semmi! "Csak" nagyon hiányoznak a gyerekeim - mondtam neki csupán ennyit. Mert így igaz, egyre nehezebben hagyom ott őket, napról napra fejlődnek szépen. Közben pedig fáj, hasogat mindenem, a terhesség fizikailag ehhez képest ikrekkel is gyaloggalopp volt. Várom a holnapot, hogy egy eheti elsődleges elmeneteli tervet megbeszéljük a viziten...

Az előtej erőteljesen apad (masszírozom C fogással, a jelen körülmények között maximum alkalmazható kézi mellszívó is segít, de a mennyiség szinte szaharai), a belövellés nálam szinte esélytelen a napok múlásával, ma egy pár mm-t leadtam azért a kisfiamnak, cseppenként összegyűjtve. A kislányom reggel volt cicin, de nem jött semmi igazán. Pedig ő olyan ügyesen csinálta :) Azért még nem adom fel, Oxitocinos vatta az orromban, ugyanakkor nem fogok belehalni, ha nem sikerül, mert nem ez volt a fő kihívásom, hanem az, hogy ők MEGSZüLETHESSENEK...

Olvadozok én is, Sz. is minden nap (ő "irigyel" is, hogy én kézbe vehetem, nagyon hiányzik neki is), egyre nagyobb a szerelem velük :) ♡♡ Ez az érzés csak nőni fog, ha a kisfiam is a kezembe vehetem, neki ez még lesz pár nap/hét, de majd már nem itt.

2015. szeptember 26., szombat

Helyzetjelentés

Továbbra is kihívás felkelni az ágyról vagy pisilni menni, de a cudar lét mellett van egy kis javulás: a lábödéma sokat csökkent, ha belejövök a felállásba, le is tudok guggolni pl. a hűtőhöz, de ezek apró dolgok vagyis inkább nem állandóak sajnos. De küzdök :)

Ma kaptam végre oxitocint, egyelőre csak kis adagban mertem adagolni, hogy befolyásolhatja a vérnyomásom.

A lényeg viszont, hogy a kisfiunk cukorszintje stabilizálódott, ő ragyogóan elvan a nagy inkubátorban félmeztelenül, mint aki napozik és várja, hogy kiszolgálják. Ma mosollyal és nyitott szemekkel is megajándékozta Apát és Anyát :) (ahogy ott szólítanak bennünket) Reggel kb kisujjnyi előtejet vittem neki a reggelijébe  kavaráshoz.

Kislányunk ugyan súlyban újra gyarapodni kezdett, de sok a vörösvérsejtje, ami miatt sűrű  a vére, pirosabb is a bőröcskéje. Remélem napokon belül ő is rendben lesz. Nem tudom, nem volt-e korai őt pólyába tenni, a nyitott részbe. Reggel neki ciciből szerettem volna megpróbálni adni, de csak álomcumizott vele. Hát gyakorlatlan vagyok még én is, és ő is nagyon pici, törékeny még a kis 2 kg-jával.

Ma Sz-al vetettem egy kézi mellszívót, mert a kórház, a várandós osztály nem arra van berendezkedve, hogy ilyen műveletet kényelmesen lehessen végezni, így marad otthonra a Hugitól örökölt, egyébként nagyon jó Medela szerkezet, addig a lehető legkompaktabb kézivel holnap már szeretném megpróbálni.

Anyukám is volt itt, hozott hazait, jót is beszélgettünk, azzal a dokival találkoztam ill. beszélgettem a gyerekekről, aki a "Tenyérnyi gyerekek" c. Youtube-on is megnézhető dokumentumfilmben is szerepel, szóval annyi mindenről mesélhetnék még, de ideje aludni...

2015. szeptember 25., péntek

PIC, regenerálódás lassan

Ne haragudjatok, hogy egyesével nem tudok reagálni, igyekszem magamat legalább az etetési időkre összeszedni. Sajnos ez a vérnyomás és hormonális átállás, plusz a fájdalmak miatti testtartás teljesen kiveszi az erőmet, van, hogy 2 üzenetírás között is beájulok.

A gyerekeket 2. nap szétválasztották, mert a kislány nagyobb, erősebb, ő gyorsan PIC-re került. Emiatt ma már kezemben tarthattam, etethettem cumisüvegből, és 3x már cicire rakhattam. Remeg az egész testem ugyan alatta, olyan gyenge vagyok, de a pólya segít tartani szerencsére. Ügyesen rárabol a kislány, bár könnyen belealszik a munkába.

A kisfiú ma még a NIC-en volt, ahol frászt hozták ránk, mert egy babánál sebészeti beavatkozás kellett, de nem mondták, kinél. Reméltem, nálunk nem volt eddig sem gond a súlyon kívül, nem a mi kisfiunkkal lehet. Szerencsére ő is jól van, az inzulinja túl sok, hogy nem raktároz, ezért kapja még a cukros vizet is, de mellette szépen eszik cumisüveggel is, sőt, akár többet is tudna, de nem szabad hirtelen emelni.

Az esti etetésen derült ki, ő is átkerült a PIC-re, mégha inkubátorban is maradva természetesen. Így végre egy osztályon vannak, nem kell szétszakadnom, odaérjek egyikhez vagy a másikhoz.

Lelkileg és fizikailag is óriási sokk az egész, hogy szeretnék velük lenni minél többet, hogy szaranyának érzem magam, hogy a kórházi dolgaimért való lehajolás sem megy, nemhogy őket ellátni, lassan fejni tudni. De remélem gyorsan regenerálódom majd mint mások, akik egészségesek, egyelőre nekem rosszabb most, mint a műtét másnapján volt.

Annyi mindenről tudnék még írni, de most nem megy... Az biztos, nagyon csodás érzés, más dimenzió, mint ahol eddig jártunk. Szeretnék mihamarabb felerősödni, átélni, folytatni a kezdeti lépéseket, alig várom, a mi kis otthonunkban...

2015. szeptember 24., csütörtök

Hát sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a rengeteg gratulációt, követni is alig tudtam, annyira sűrű nap volt a tegnapi. Csak relatív röviden tudok most is bejelentkezni,  mert ez az éjszakám volt már a 3., hogy szinte semmit nem aludtam, ezúttal már nem a babák miatt, hanem nagyon elszállt a vérnyomásom és bezuhant a pulzusom. Azt gondoltam, hogy a  napi szinten nézve a 10-szeres mellékvese mennyiség pörgetett fel, ígya 3. infúziót le sem csepegtettük. De maradt a tendencia, reggelre már 190-ig is elhúzott az első érték, a második pedig elérte a 100-at. 2 Dopegyt és infúziós nyugtató segített levinni és most reggel aludni pár órát.

Arra jöttem rá, mivel ma már sokkal fittebben tudtam viszont felállni, lezuhanyozni, hogy ez nem a műtét okán jött, hanem a stimus időszakok inverze: nincs hipofízis, nincs már placenta, de még nincs fogamzásgátlós hormonpótlás sem, kiakadt a szervezetem a hormonos átállás a "senki földjén". De még nem konkretizálom magam ebbe az irányba, a dokik is találgatnak, de sajátorvossal még nem beszéltem. Minél hamarabb még elkezdem a tejfakasztást, hátha még elcsípem...

No 2 vérnyomás csökkentő kezdi lentebb vinni, erre kell most majd figyelnem. A gyógytornász volt itt, tegnap ő bent volt a műtőben nálam :) Azt mondta, ma ügyesen tornásztam. A műtét is tetszett neki, 5 rétegben varrtak össze.

A szülésről majd bővebben később fogok írni, telefonon pötyögve sokkal limitáltabb mindazt az érzést és a pillanatot átadni, ami magával sodort bennünket onnantól, hogy beléphettünk a műtő ajtaján...

Napközben én a műtéti felépülés miatt ki sem mehettem a gyerekeket megnézni, de nyugodt voltam, mert nem kapkodva vitték el tőlünk, szép rózsaszínűek voltak, és szinte azonnal szép hangon sírt fel mindkettő :) Sz. viszont járt bent, felhívott, hozott fényképeket, este pedig tolószekkel átvitt engem is, bár csak pár másodpercre tudtam akkor még felállni. Mindenesetre a látvány nagyon megnyugtatott, ahogy amilyen magabiztosan a kislányunk feküdt, és az öccse kezecskeéje az övében pihent...


A kisfiú végül 1740 gr-al született, ő lett ráadásul az "A" baba, annyira a kislány nyakában voltak a lábai hogy őt kellett először kivenni :) Érdekes érzés volt a hasamban érezni a lábacskák kiszabadítását... Az ő magzatvizében volt kaki, bizony így nagyon is ideje volt a szülésnek, pláne, hogy a placenták min. 3-as érettségűek voltak.  A kislány pontosan 2280 gr-os lett, az ő helyzete stabilabb, tiszta volt a vize. A kisfiú átvizsgálása során kiderült, hogy az ő glükózszintje nem stabil, ezért egy pár napig ezt analizálják, mert valószínű az én több inzulinom érvényesül még az ő emésztésében, de állítólag ez max 2-3 nap, és utána az övé érvényesül. Remélem rendben lesz, mindenesetre a jóval kisebb súlyra ez magyarázatot jelenthet.

Most viszont nagyon kezdenek leragadni a szemeim újra, pihenek még egyet itt az intenzíven, hogy Sz. kíséretével újult erővel délután láthassam őket, már alig várjuk... Utána jönnek Anyuék is hozzám, és vár megannyi érdeklődő email is, hogy megválaszoljam...

2015. szeptember 23., szerda

Ciao várandósság!

Köszi szépen mindenkinek a sokk drukkot, megúsztam az alig alvós, hajnaltól derékba görcsöléses 1 nappal hamarabbi szülést (dr G reggel nem volt ennyire optimista), de a napközbeni infúziózás segített, viszont emiatt csak nemrég végeztünk Sz-el majd magam folytatva az apróságokkal a teljes összepakolást és előkészületet, a 4:30 pedig nagyon hamar eljő, amikor is indul a műtéti előkészítés, így most csak ennyire jelentkeztem be.

Igyekszem vmikor írni a holnapról, de az is lehet, Sz. kommentel ide hozzátok :)

Puszi addig is mindenkinek! ♡♡

2015. szeptember 21., hétfő

Sűrű egy nap

A mai napom egy-egy mozzanata, röviden :

  • Ikres szobatárs felkészítése 4:30 körül, vele ébredés (lámpa, nekünk biztonsági pisi, neki beöntés utáni sietség miatt)
  • Vérvétel hajnal 5-kor
  • Korai vizit dr G-vel, még hétvégén volt méhszáj ellenőrzés is vele (annyira szépen vizsgál, hihetetlen, a szülőszobában múltkori ügyeletes elég brutál volt) - ugyanúgy ceruzányira vagyok nyitva, mint augusztus elején. 
  • Szülőszoba előtt a szobatárs rokonaival várakozás, mikor hozzák ki a kicsiket - persze, hogy elbőgtem magam kicsit, pedig hajszálukat sem láttam a bebugyoláltságuktól és a neonatalógusok sebességétől (ekkor még nem sejtettem, vár rám még pár be nem tervezett program)
  • Egy nővér utánam jött, menjek fel vele a tüdőérlelő szuri miatt (3. adag első fele) - nem szidott le, hogy keresnie kellett, megértő volt, hogy úgy éreztem, nekem ott a helyem a közel 6 hét együtt "bandázás" után :) 
  • Beültem "A" baba CTG-zésére, mire vele végeztem, sietnem kellett UH-ra, amiről úgy tudtam, már nem lesz. Flow, magzatvíz rendben, negatív lelet, biometria nem volt, majd mérik őket idekint szerdán. 
  • Utána azonnal bemutatás az ikerszülések prof-jánál, oxitocin pótlás lehetségességéről, új infóm, a hipotalamusznak is van benne szerepe, ezt nem tudtam, az nekem megvan. 
  • Visszatérve gyors ebéd, megettem, CTG folyt köv "B" babával, aki elemében volt, sokat kibújt a tappancs alól szaggatott görbét produkálva, így több mint 20 percet maradtam, nehogy ismételni kelljen az egészet. Jó döntés volt.
  • Védőnővel beszélgetés, BCG-ről, igazolás a 6 hetes korig beadatásáról, a babák szülés utáni lehetséges elhelyezéseiről (mikor intenzív, mikor poszt intenzív, mikor gyerekklinika) , szoptatásról, táp receptről
  • Gyerekorvos felhívása, első beszélgetés, szembesülés, hogy területileg még mindig nincs BCG, kénytelenek vagyunk kórházban, de az legyen legalább az utolsó nap hazamenetel előtt. 
  • Délután már szigorú fekvés, mert elfáradtam (has- és derékfájással), kis bóbiskolással
  • Anyu látogatása, beszélgetés, hűtőm kiszelektálása a segítségével
  • Egy barátnőm látogatása, tök jól feltöltött 
  • Közben sms-ek, hívások pl. hugival, aki ma maratonit várt szemészeten, és Sz-al - akinek tárgyalásokkal teli napja volt - hordozók érkezése, stb intézések miatt
  • Szomszéd szoba másik császárosát megláttam, vele dumcsi
  • Még holnapig plusz 2 név leadása  (protokoll ha 2 lány vagy 2 fiú születne) - bocs, de mivel nyílt a blogom, nem adom meg a nevüket, mert vezetéknévvel együtt van részben "értelme" megadni választásaink okát. De annyit elárulok, hogy sem hosszú magánhangzó, sem dupla mássalhangzó nem volt célunk a nemzetközi könnyebbség miatt (mind Sz, mind én tanultunk, dolgoztunk külföldön - én csak rövidebb ideig, és tapasztaltuk a kimondhatatlanságot), de nem ez volt a vezető érv, hanem nekünk tetszenek :)
Holnap az utolsó nap 3in1, még nem tudom, felfogtam-e. Néha nagyon várom, néha elbizonytalanodom, várni kellene még, pláne ha így pihenek és elmúlnak a derék és pocakfeszülések. De nem várunk, mert a hirtelen jövő fájások és szülés kapkodás lenne, pl dokit is, Sz-t is ugrasztani vidékről, a hormonjaim hangolása, nem kell ez az izgalom azt hiszem. Holnap leszek 37 hetes :) Ideje zuhanyozni, aludni (vajon menni fog?)

2015. szeptember 19., szombat

Utolsó napok 3in1

Tegnap megállás nélkül feszült a hasam, így nem tudtam ülve CTG-zni, mert mindig várni kell rá a folyosón, sokszor akár 1,5 órát is, hogy sorra kerülhessek. Eleve a dupla tappancs hiánya is lassítja a folyamatot, pár hete 40 perc egy ikres kismama CTG-je, mert 20-20 perc kötelező. De most nem ment a várakozás sem, és a CTG előtt ücsörgés sem, így behúztam a mobil CTG-t a folyosóról, ami nagyon régi, nem olyan jó a tappancs szenzora, sokszor percekig nem találja a jelet, és nincs kijelzője sem, mennyi frekvenciát mér. De szerencsémre a kezdeti kb 4-5 perces keresgélés után meglett az egyik szívhang, és a papírra nyomtatott görbén pedig láttam, milyen tartományban mozog. A másik szívhang még gyorsabban meglett, míg az egypetéjű ikres szobatársnőm ma feladta, nem találta egyiket sem. De azért tegnap este bementem a dokimhoz, hogy rendben volt-e ezzel a régi géppel mért CTG-m, hogy látja, aláírta-e. Akkor még itt volt Sz, látogatási idő volt, és látótávolságban maradt, így mikor észrevette a dr úr, kijött a folyosóra, és beszélgettünk kb 20 percet, mi lesz a szerdai műtét menete, Sz. mikor és mennyi ideig láthatja a gyerekeket, fotózhat-e, hova kerülnek utána, és milyen scenáriók lehetnek utána. A legideálisabb esetben, pl. ha súlyra, májfunkcióra (nem sárgulnának be), nekem lenne tejem, akkor a leghamarabb a jövő hétvégén hazamehetnénk, bár szinte biztos benne, hogy 1-2 napot a babák az intenzíven fognak tölteni. Nekem 10 nap múlva kell visszajönni varratszedésre. No nem azért kérdeztünk a legrövidebb időre, hogy nehezen fogadjuk el, ha nem úgy lesz, hanem x nappal később, csak a gyerekszoba véglegesítése így Sz-re erre a hétvégére maradt, hét közben, munka után már csak finomhangolásokra lesz lehetősége.

Azért érzelmileg pozitív érzelmi sokk volt mindent végigbeszélni (olyan szintig, hogy a steril ruhát kiadó automata nem tud visszaadni:)), mert most már tényleg itt a dátum, 3 napunk van addig! Miután megköszöntük a dr úrnak az infókat, Sz-el elköszöntek egymástól, mi utána még öleltük egymást a klinika egy nyitott ablakában állva, összeérintett homlokkal egymás könnybe lábadt szemébe nézve mondtuk ki hangosan, hogy a jövő héten tényleg szülőkké válunk, 4-en leszünk! Bizsergető és jó értelemben véve ijesztő érzés is ám egyszerre. Nem elég, hogy 3 éve erre várunk, hogy még amatőrök is vagyunk, de rögtön 2 gyerekünk is lesz egyszerre, még mindig olykor oly' hihetetlen. Nekem persze talán kevésbé, mert itt mocorognak bennem január óta, érezhetően pedig több mint 5 hónapja, de akkor is még nem tudjuk, hogy néznek ki, milyenek lesznek a külsejük mellett a személyiségüket tekintve is. Az biztos, hogy a kiscsajszi impulzívabb lesz talán, amit ő képes a pocakban is lerendezni, több, mint amit a kisfiúcska, ő lehet, higgadtabb karakter lesz. Aztán persze ki tudja :)

Ma reggel korán ébredtem, friss levegő jött be az ablakon, apró szemekben hullott pár esőcsepp is, nem tudtam már visszaaludni, délelőtt pihentem egy picit, de akkor sem órákat. A tegnapi feszülést este egy ujjnyi vörösborral próbáltam enyhíteni, sikerült is, mert ez a rövidebb alvás is jól esett. Ma már kevésbé feszít, lehet, a hidegfront előérzet miatt volt tegnap. Hétfőn szül a régi ikres szobatársnőm, ő már nagyjából összepakolt, mi holnap kezdjük Sz-al, hazaküldök pár dolgot, ugyanakkor még túl sokat sem tudok, de legalább az ágy alatt összepakolva ott legyen, ami most nem feltétlenül kell, de meglegyen akár itt vagy ha át kell a gyerekágyra költöznöm. Érdekes, izgalmas érzés ez, hogy már csak napok választanak el a picik megismerésétől... Nincs menekvés, nemsokára anya és apa leszünk! :)

Hamarosan indul a bulihajó :)

2015. szeptember 18., péntek

Intézendők folyt. köv.

Az intézések napja a mai. Először is tegnap kiderült, más a háziorvosunk, mint akit a lakás előző tulajdonosa megadott, újraszervezés volt a városban. Kiderítettem ki az új, de szabin van, viszont sikerült az asszisztenst elérni. Megvan a rendelési idő, hogy mit kell Sz-nak bevinnie hozzájuk, hogy a kartonunkat elkezdjék átkérni.

Az előző lakásom új tulajdonosát is megkerestem, jöttek-e leveleim, mert gyanúsan csend van az illeték körül. Pont írni akart, mert tegnap kapott egy adag postát a szomszédainktól, érthetetlen módon az új lakás gázszolgáltatója oda küldött hivatalos levelet, nem is értem, hogy, miért, holott a fogyasztási hely ugyanaz, mint az előző lakóké, miért vették elő az én előző lakcímemet, honnan??

A földhivataltól jött valami, de 1 hete, már tuti visszaküldték. Kerestem egy postai meghatalmazás formulát a neten, gyorsan kitöltöttem Sz. adataira, hogy legyen nála, ha mégis fel tudná venni valamikor. Azért írtam az ügyvédünknek, mit tud a gyakorlatban ebben a témában.

Dr G ma már jött, de eléggé el van havazva, lebeszéltem a mai bemutatásról, mert még tanít is, meg is kellene vizsgálnia, nekem nem sürgős, vasárnap úgyis itt lesz, majd megvizsgál a hétvégén és hétfőn "bemutat" (írásban kell összefoglalnia a profnak az esetem). Én most ráérek, nekem elég, ha itt van :)

Még el kell csípnem itt a védőnőt is, mert az oltások miatt beszélni szeretnék vele, ugyanis nem szeretném, ha a kórházban beoltanák a piciket, hanem inkább majd a gyerekdoki 6 hetes korukig. Én voltam kicsiként enyhén ekcémás, és a hugim kislányánál a kórházi oltások egyike nagyon belobbantotta ezt a hajlamot nála, évekre nagyon eldurvult szegényke bőre, volt, hogy gennyes állapotig fajult, pont azokban az időkben, mikor bújós, puszilgatós baba volt/lett volna, és az egész az oltás helyéről indult. Mivel kis súllyal születnek az ikrek, szeretnék ezzel a jogommal élni, hogy picit erősödjenek, mire megkapják a kezdő oltásokat. Persze tudom, nem feltétlenül jelent ez garanciát se pro se kontra, de azért lehetőleg csökkentsük az esélyét.

Sz. ma egy csomó mindent intéz személyesen, szóval nem unatkozunk.

Ma vagyok 36w3d.

2015. szeptember 17., csütörtök

Csepeg az idő, új szobatársak

2 szobatársunk lecserélődött, beszélgettük ketten mi itt maradtak a másik ikres szobatársammal, hogy nagyon jó, hogy a jövő héten szülünk, mert 5-6 hét után olyan nehéz új emberekkel összeszokni, a régiek hiányoznak, már tiszta lánykolesz vagy tábori összetartás volt közöttünk, és most is jófej szobatársakat kaptunk, de valahogy a fizikai teherbírásunk, türelmünk mégsem engedi be olyan simulékonyan az újakat, szomorkásabbak is lettünk. Ráadásul mára megbetegedett a dokim, ez is nyugtalanít, mert nincs most lehetőségem őt SOS ugrasztani, ez azért némi bizonytalansággal tölt el. De azt mondta a főnővérnek, igyekszik már holnapra meggyógyulni. Remélem szerdán már makk egészséges lesz.

Tegnapelőtt Apukám volt itt, ma Anyukám, holnap jön Sz, kicsit össze is pakolunk már holnap, amit lehet, előre hazaküldök. Ugyanis kedd este MINDENT össze kell pakolnom az ágy alá, mert ha elérnek a bébik egy bizonyos súlyt, akkor nem is kerülnek koraszülött intenzívre, én sem ide vissza, hanem gyerekágyra megyünk mindannyian, ahol 4 fős szobák vannak, 2 szobára jut egy fürdőszoba és a gyerekek az anyák mellett lehetnek. Hűha, ha ez a verzió lesz, nagyon nagy regenerálódás és rápihenés nem vár rám, de majd kiderül. Szerencsére Anyum az első naptól fogva tud jönni, amikor hazamegyünk, ami kincs lesz mind a tapasztalata mind pedig az én feltöltődésem miatt, hogy otthon ne egy eleve lemerült és tapasztalatlan anyuka zsonglőrködjön a babákkal, természetesen Sz. segítségével is, no de ő is még kezdő, emlegette is a minap, ő pelenkázni sem tud. Mondtam neki, nyugodjon meg, én is csak kislányt tudok, mert azt gyakorolhattam a hugim kislányán 9 évvel ezelőtt, kukit én sem tudok pelusba csomagolni. De majdcsak menni fog :)

Remélem a dokim hamar meggyógyul, és remélem az osztályon időközben néhány kismamánál felbukkant nátha nem fog legyűrni a jövő hétre. De ahogy hallom, sokan betegek mostanában, több látogatóm is ezért mondta le a jövetelét.

Tegnap és ma kicsit feszesebbek a bébik, így ittam egy ujjnyi vörösbort, amit még 2 hete hozattam a szülőszoba után, úgy érzem, jobb is lett.

Újabb nap telt el, és most várom igazán az idő múlását...

2015. szeptember 16., szerda

Már csak 1 hét...

A ma éjszaka nagyon lassan telt, félóránként felébredtem, nem jó az adott póz vagy nekem vagy a gyerekeknek, de leginkább nekem, ők egész jól aludtak most egész éjjel. Szerencsére mindig gyorsan visszaaludtam, de amikor azt hittem, kb 2-3 óra eltelt, és az óra szerint valójában csak 20 perc, az lelombozó volt. Nehezednek, biza'. Ugyanakkor ha a hasamra felülről nézek, nem látom nagynak, sőt. Én azt hittem, ülve a combom közepéig nem fogok látni, aztán mégis, szóval körbe szélesedem, nem csak előre.

Ágyon ülve

Aztán amikor mentem fel kávéért, most nem jött más a liftben, így láthattam magam álló helyzetben is (a szobában csak nyakig látjuk magunkat a fürdőszoba-tükörben), így egy kicsit nagyobb dimenzióban festek:

Az itt egyetlen selfie-esélyes hely - a lift

Hát a profi pocakfotózás elmaradt, de legalább ma a visszaliftezésnél megkaptam először azt a kérdést egy helyi itt dolgozó hölgytől, aminek örültem: "ez hány gyerek?" No akkor mégsem nézek ki kis hasúnak :)

1 hét múlva ilyenkor már nem 3in1-ban leszünk, Sz-al kezdünk izgatottak lenni... Pénteken vidékre kell mennie egy céges rendezvényre, ami hétvégén is tart, csak a péntekire elmegy, reméljük, nem onnan kell ugrasztanom, ki kell bírnunk jövő szerdáig! :)

A mai vizitkor rákérdeztem, mi lesz az oxitocin utánpótlással, de azt már a gyerekágyon kell intéznem, azért remélem, dr G segíteni fog benne. Az agyalapi mirigy mindkét, de ez esetben kifejezetten a hátsó lebenyének hiányában nekem ugyanis nem elég csak a műtét idejére. We will see...

2015. szeptember 14., hétfő

A bűvös 2 kg :)

2 hét alatt a kisfiú 1424 gr-ról 1974 gr-ra, a kislány 1744 gr-ról 2147 gr-ra hízott/nőtt. A kisfiú legutóbb 3 hét alatt 400 grammot hízott, a kislány 300 grammot, most is a fiúnál nagyobb a tendencia, több mint 500 gr-ot sikerült neki 2 hét alatt! A kislány is szépen, 400 gr-ot fejlődött. Még mindig ő vezet, ahogy az egész terhesség alatt, de azért úgy látom, van esély arra, hogy összeérjenek jövő szerdáig, sejtésem szerint 2300 gr körül lesznek. Jelenleg egy 33. heti szimpla babás méreteknek felelnek meg. Min. 2 kg volt a cél, és mivel +/-10% eltérés lehetséges az UH és a valóság között, így a héten sem fogok keveset enni, hogy a véghajrában szépen formásodjanak továbbra is. Úgy volt, hogy pénteken tudom meg ezeket az adatokat, de mivel közel a terminus, úgy döntött a szonográfus, 3-4 napon nem múlik. Valószínű, az itteni szokásokat ismerve már nem nézik őket újra UH-n, csak majd a valóságban. Még azért próbálok egy hétfői ellenőrzést kicsikarni :) Flow rendben, magzatvíz a kislánynál kevesebb (de épp egy félórás csuklás után mentem a vizsgálatra, ki tudja, lehet, sokat nyelt közben), a fiúnál átlagos. A méhlepény érettsége Grannum II. most már mindkettőjüknél. Lesz egy ún. "bemutatás" a klinikaigazgató részére, mint megtudtam, a valamiben különleges eseteket szokták. De azt nem tudom, ez itt történik-e a fejem fölött, vagy zárt ajtók mögött csak a dokik között.

Holnap érjük el a 36. hetet :)

2015. szeptember 13., vasárnap

Sztereó etetéshez

Nagyon hasznos ikres csoporttagnak lenni a Facebookon, rengeteg ötlet, lelőhely, tapasztalás koncentrálódik egy helyen. Így lettem tegnap figyelmes egy fotóra, amin egy ikres anyuka bemutatja a vegyespárosát baba babzsákfotelen ülve-fekve. Ekkor belém hasított az, hogy ugyan annyi hasznos tárgyat és kelengyét kapunk egy barátnőmtől, testvéreinktől, de ugye egyik sem ikres, és van, amiből dupla szükséges. Ok, a babakocsi, kiságyak megvannak, hordozók még nincsenek, de egy anyukától még esélyes a csoportban, de rádöbbentem min/miben fogom őket egyszerre etetni? Mert annak kicsi az esélye, hogy ha lesz is tejem, dupla mennyiséget tudok termelni, annak is kicsi az esélye, hogy nem egyszerre zendítenek rá éhesen. A hordozóba, amit kintre (autóba, babakocsiba stb) használunk főként, nem tehetem őket pl. éjjel a kis "pizsijükben", legyen az hálózsák vagy rugi. Van 2 szopipárnánk is, de az 2 külön személyes trükk, amikor Sz. vagy Anyu segít be a cumiztatásba. No de ha épp egyedül vagyok? Így döntöttünk úgy Sz-al, rendelünk bébi babzsákot mi is, olyan övrésszel, amitől nem csúsznak le piciként. Kicsit körbenéztem, 9-21 ezer Ft között mozognak az árak. Mi maradunk az olcsóbb verziónál, az is lecipzározható, kimosható. Így nyugodtan "játszhat" bármelyikünk kétkezest rajtuk :)


Valószínű innen rendelek majd.

Épp éjszakai szaggató migrén miatt kénytelen voltam Quarelint bevenni, múlt sokat, ha nem is teljesen, de emiatt most kukorékolok, ahelyett, hogy aludnék. A gyerekek azt teszik, épp könnyed is a hasam tőlük, néha olyan szépen tudnak behelyezkedni, gyakrabban pedig pont ellenkezőleg, szétfeszítenek, cicaháttal domborodnak, olyankor szívalakú a hasam. De most épp csodás érzés, ahogy belesimulnak a hasamba, apró mozgásokkal :)