2015. március 31., kedd

Közösen, időzsonglőrködés, 12+0

Az óraátállítás miatt most nem alszom el olyan korán, így kihasználva éberségemet, tegnap elkezdtem a régi laptopomról a külső vinchesterre majd az új laptopra átmenteni az elmúlt közel 10 év anyagát. Egész gyorsan sikerült, a teljes művelet kb 1-1,5 óra volt, így nyugodtabb vagyok, hogy már nem az 1 éve nem frissülő Windows XP-s gépemen van az "életem". Nagyon szeretem ezt az új masinát, ráadásul most kifejezetten hasznos azért is, mert Sz-nak napközben van mit használnia. 3 hete lett vége a pozíciójának, olyan sokminden történt azóta. Persze ijesztő, hogy nincs még új állása, ugyanakkor visszakaptam őt, tavaly nyár óta sem rám, sem magára, egy szimpla futásra sem volt ideje, korán ment, későn jött, kipurcanva, nem beszélve a 2 hetes külföldi útjairól, akkor aztán végképp egyedül voltam még olyan napi dolgokban is, mint a szemetes levitele, karton ásványvíz vásárlása. Már épp regisztráltam a Tesco házhozszállítására, hogy legalább ezeket a cipeléseket kiiktassam. Most még így nem vettük igénybe, hogy Sz. azonnali bevásárlást tud intézni, akár a munkába menetelem előtt. Amúgy jól bírom magam, de azért kifulladok, mire felérek a 3. emeletre önmagam 53,8 kg súlyától is. Sokkal jobb volt így együtt nagyokat sétálni a hétvégén, együtt takarítani, vagy tegnap reggel a vízóracserét intézni 3 pasassal, a 2 vízszerelővel és a közös képviselővel, pedig jófejek voltak, de valahogy nem szívesen maradok egyedül ilyen teendőkkel. Tudom, ez átmeneti, mert lesz remélhetőleg újabb munkája hamarosan, és ő az a típus, aki totál beleveti magát a munkába, hogy átjárja minden sejtjét, hogy sikeres legyen benne. Ebben támogatom is, ugyanakkor valahogy meg kell találni az egyensúlyt, ő saját magára is fordítson kellő én-időt, és természetesen ránk is, és majd a gyerekeire. Most figyel rám, ránk:) Tudom, hogy ez a vágy nem biztos, hogy teljesül teljesen, ha visszagondolok, bennünket is főleg Anyu nevelt fel, ráadásul Apu szombatonként is dolgozott, és volt több olyan év is, mikor Apu ingázott napi 100 km-t úgy, hogy mindig hajnalban kelt, este sötétben jött haza, hóban, fagyban is, mindezt zsigulival... Anyunak viszont 5 percre volt a munkahelye, mindig végzett fél 4-kor, és vele tölthettük már a délutánt is. Micsoda idők... Ez a másik álom, hogy egyszer ilyen munkám lehessen, hogy legalább nekem legyen kellő időm a gyerekeimre, amikor majd újra dolgozom szülés után. Egy évet azért szeretnék otthon maradni velük mindenképpen. Vannak terveim, mit csinálok majd, sőt vannak egész konkrét céljaim is, amik jövőképet adnak. Olyan jó lenne már most belecsapni teljes erőbedobással, de a jelenlegi munkatempó mellett alig jut időm. Nem beszélve a lakáskeresésről, amit természetesen együtt teszünk, a beütemezett eü teendőkről, ugyanakkor nem panaszkodom, mert tök jó megannyi tervvel a "zsebemben" a jövőbe nézni. Jobban kellene zsonglőrködni valahogyan az időmmel.

Dátum szerint ma vagyok 12w0d. Welcome 2. trimeszter!

2015. március 27., péntek

11. hét

Jól vagyunk, minden rendben, csak pörgős a munkám, megnyerhetném az eheti billenytű-leütések számrára vagy sebességére kiírt versenyt... Esténként pedig a korábban jellemző blogíró időmben kidőlök, szinte ülve elalszom.

Ma voltunk az első kinézett lakást megnézni, ami tetszett a hirdetés alapján, "élőben" is nagyon cuki volt a lakás, ahogy a tulajok és a gyerekeik is, de sajnos nekünk nem mindenben lenne praktikus, és ahhoz képest magas az ára, ami ráaádsul nem is alkuképes, mert nem sürgős nekik a költözés. A környezet csodás, jó lenne abba a lakóparkba költözni, de a dupla-kiságyas kezdés, az ikerbabakocsi és hasonló tárgyak várható paraméterei miatt nem mindegy, egy  plusz 10 m2 jó lett volna. A legnagyobb probléma pedig a miniatűr konyha volt, minimális munkalap-felülettel, mosogatógép-beszerelési helyhiánnyal. Én pedig szeretek főzni, sütni, és nagyon szeretek mosogatógépet használni is: lehet hova pakolni a mosatlant, és ragyogóan elmosogat. Na most se főzési előkészületekre, se a mosatlanoknak, se az edényeknek nem volna ott hely rendesen, spejz sincs, hát ez nem passzol össze a mi étkezési szokásainkkal (pláne ha még azt is nézzük, hogy az IR ételek, hozzávalók a normál ételek mellé továbbra is kelleni fognak - pl. eritrit, cukor, tk tészta, normál tészta, stb). Aki egytálételt készít vagy házhoz rendel, esetleg annak megfelel ilyen picur konyhasarok a nappaliban. Az egyik kisszoba teljesen rendben volt, a másik pedig inkább 1 gyereknek lenne ideális, de 2 bébiággyal rögtön betelne. Szóval akármennyire is cuki volt a lakás, kellemes környezetben, keresnünk kell tovább. Lehet, hogy távolabb kell mennünk a nagyobb alapnégyzetméter érdekében, lehet, emiatt vidék lesz - átmenetileg, míg nem gyűjtünk egy nagyobb lakásra/házrészre, míg kicsik a gyerekek, majd elegendő lesz iskoláskorban újra infrastruktúrálisan fejlettebb környezetbe jönnünk (busz, iskola, sportlehetőségek, stb).

Voltam a héten a kerületi sztk-ban első trimeszteri vérvételen, ahol 40 perc éhgyomri várakozást megelégelve már kerestem egy ablakot, mikor várható, hogy az időpontra való előjegyzésem szerinti számot kiírja végre valamelyik fali monitor. Kiderült, pont először ott kellett volna kezdenem, kaptam pár matricát, amit be kellett vinnem a kémcsövekhez, és nem kellett a többiek mögé beállni a sorba, hanem soron kívül mehettem ezután. Mint kiderült, már az elején ha odamentem volna, beelőzhettem volna a kerületi (főként) nyugdíjas és beteg tömeget, de igyekeztem tőlük távolabb leülni, túl sokan köhögtek. Azt nem értettem, hogy a bejárati sorszámhúzó kifejezetten az előjegyzettek számára miért nincs összekötve a labor rendszerével, miért is kellett személyesen újra jelezni, hogy helló, itt vagyok. Na mindegy, legalább most már tudom :) Mentségemre szóljon, kb 2x voltam az elmúlt 20 évben ebben a rendelőben, ennyire "sokat" betegeskedtem a kerületben. Jövő héten eredmény a háziorvosomnál.

A tüneteim hasonlóak, talán több émelygés volt a héten. A cicijeim: hát ja, mintha szilikon lenne bennük, úgy feszülnek :) Tudnak is fájni rendesen, Sz. csak óvatosan ölelhet meg.

A pocim domborodik, de olykor képes még egész lapos is lenni. A petefészkeimet már nem szoktam érezni. El is felejtettem említeni, hogy dr G a múlt héten semmilyen cisztát nem látott rajtuk, bennük, bár őszintén szólva max futólag láthatta így, mert nem időztünk rajtuk. Remélem, tényleg nincs ott az a "gyűrűszerű" képlet, mindenesetre a fájdalom megszűnése biztató e téren.

A súlyom nem mértem mostanában, a vérnyomásom igen, az változatlanul alacsony, ma reggel kávé után volt 103/67. Ennek örülök, inkább ettől szédelegjek.

Talán kevesebbet idegeskedünk, kevésbé vagyunk ingerlékenyek, kicsit megnyugodtunk a múlt héten, reméljük, nem hiába. 1 hét múlva újabb UH. A méretjavulások ellenére április 9 maradt a genetikai vizsgálatokra az Istenhegyi Géndiagnosztikán.

Ma vagyok 11w3d. Ehhez a gyümölcsök méretéhez hasonlító oldal szerint most 4 cm körüli, gyümölcsre "fordítva" pedig épp lime nagyságúak lehetnek a kicsi kincseink.

2015. március 22., vasárnap

Hello tavasz!

Pénteken indult a meteorológiai tavasz, nekünk is mérföldkő volt ez a nap. És nem a nap csillagászati különlegessége, a részleges napfogyatkozás foglalkoztatott bennünket :)

Sz. is jött velem az ultrahangra, ami azért nem volt egyértelmű, köszönhető a múltbéli kudarcainknak. Őt legutóbb talán jobban megviselte a kudarc, mint engem, és bevallotta, hogy érzelmileg szeretne távol maradni, míg nem biztos, hogy túl vagyunk a "veszélyzónán". De múlt hétvégén a barátainkkal ebédeltünk, és a barátnőm, akinél természetes, hogy a férje mindig mindenben támogatja, kérdőre vonta Sz-t, hogy lehet az, hogy nem áll mellettem, akár jó híreket, akár rosszakat kapunk, el tudja-e képzelni, milyen lehet nekem egyedül szembesülni bármivel, mennyire sajnálhatja, ha kihagyja ezeket a pillanatokat, ha minden rendben, stb. A barátnőm nekem felajánlotta, ő elkísér engem pénteken, de valahogy jobbnak éreztem vagy egyedül menni, vagy csakis Sz-al megosztani azt, bármi is lesz. Még más családtagot vagy barátnőt sem tudtam volna ebben a helyzetben elképzelni. Mindemellett Sz. érveit is megértettem, hogy ezt érzelmileg nehezen kezeli, de nagyon örültem annak, hogy a barátnőm ilyen jó hatással volt rá, hogy végül önként jött el, és átélte a pozitív híreket. Tudtam, megkérhetem rá, jöjjön velem, de úgy éreztem volna, ráerőltetem. Ezt nem szerettem volna. A barátnőmmel való beszélgetés viszont valahogy úgy hatott rá, ő el AKART jönni végül :)

A vizsgálatra pontosan érkeztünk, 8h körül viszonylag közel a klinikához leparkoltunk, célirányosan mentünk az alagsorba. Az asszisztens kedves volt, érdeklődő mindenkihez, ki kihez jött, viszont az orvos kb 1 órán át sehol nem volt. Ezt persze előre sejtettem én, ismerem, hogy a reggeli rutinfeladatai: konzultációk, vizit nem végződik akkorra, mikorra bennünket odarendelt. De azért kb negyedóra várakozás után már üzentem neki, hogy a megbeszélt helyen és időben ott vagyunk. Az asszisztens nemsokára kiszólt, hogy a doktor úr azt üzeni, már csak átöltözik, kb 10 perc, és itt lesz. Nos nem 10 perc volt, de nem tudok rá haragudni, egyszer láttam elviharzani fehér ruhában az alagsor azon szobája felé, ahova benézve stócokban szoktam látni a frissen vasalt zöld ruhákat. Utána nemsokkal jött is már talpig zöldben.

Időközben az egyik vizsgálóból egy viszonylag nagyobb hasú kismama jött ki zokogva, a párja támogatta. Én félig háttal voltam, így nem láttam, csak hallottam, viszont Sz. igen, és nagyon megviselte, biztos valami rossz hírt kaptak.

Utána nemsokkal szólítottak, ha már ott volt velem, természetesen Sz. is bejött, amit az asszisztens kedvesen kifogásolt először, hogy ide nem igazán szabad férfiaknak bejönni, de mondtuk, hogy mi itt bizony már voltunk együtt. Ok, nyugtázta, akkor majd szól a doktor úr, ha gond lenne. De nem szólt, sőt, emlékeztek is egymásra tavalyról. Az asszisztens vicceskedett, nem működik a szerver, biztos a napfogyatkozás miatt, így még nem kezdhetünk, de manuálisan fog jegyzetelni. Pár nekünk súlyos perc telt így el, de ahogy élesben kikerült a képernyőre a 2 picur, és láttuk, már teljesen babaformát öltenek, automatikusan olvadt le az izgatottság a szívünkről, pedig dr G még jó pár percig alaposan vizsgálta őket. Nagyon jó érzés volt mindkettőnknek látni az egyikük ficánkolását, a másik pedig édesdeden aludt. Nyomtatott képeket nem kaptunk, de Sz. fotózott, aminek nagyon örülök, nyilván én hanyatt fekve nem készültem magammal vinni a telefont a vizsgáló ágyra, így nem tudtam volna megörökíteni őket. A picurok biometriai adataikban ezúttal közelebbi méretet produkáltak, mint előzőleg, akkor 6 napos "lemaradásban" voltak (látszódtak), most egyikük 4, másikuk 2 napos csúszást mutatott a naptári naphoz képest. Ezért fel is hívom a jövő héten az Istenhegyit, tudunk-e esetleg korrigálni az április 9-i időponton, amit a 7. heti UH eredmények alapján kaptunk, hátha pár nappal korábban mehetünk.

Időközben a szerver megjavult, az asszisztens felvitt minden lejegyzetelt adatot, átvettem a leletet, megbeszéltük, hogy akkor 2 hét múlva ugyanitt találkozunk. 

Széles mosollyal, szemünkben örömkönnyekkel jöttünk ki...

A vizsgálat megkezdése előtt eredetileg a kiskönyvemet kérték volna, de még nem mertem elkezdeni intézni, viszont most, hogy az előző terhességemhez képest előrébb vagyunk (előzőleg ebben a terhességi hétben már látható volt a hygroma), így lehet, felbátorodom, és felhívom jövő héten a kerületi védőnői szolgálatot, mert később még több teendő vár ránk. Ilyen a költözés is, már 2 ingatlanossal beszéltünk, nézzük az opciókat, a minimális hitellehetőségeket. Nagyon várom már, hogy berendezkedhessünk a majdani lakásunkba!

A hétvégét épp a szüleimnél töltjük, isteni finomakat, ugyanekkor zömmel nekem IR barát ételeket eszünk. A 6 éves unokaöcsém most is hozta a formáját, és ma az ebédnél a széken hátradőlve megkérdezte, mitől nőtt meg ennyire a hasam, talán babát várok. Könnyesre röhögtük a szemünket, természetesen most sem tagadtuk, de kitérő választ kapott, hogy meghíztam, ill. bő ruházat is van rajtam. Mindeközben majd megpukkantunk a nevetéstől :)

Tegnap a nagyimnál voltunk, szegényke nem annyira érzi jól magát, 87 éves. Bár látszólag bizony nagyon jól van, de rosszul viseli, hogy a lábai gyengébbek, hogy rosszabbul hall, ezért nem szívesen jön hozzánk sem vendégségbe, mert ha jobban megfájdul a lába, nem szeretne nálunk lefeküdni, ezért inkább el sem jön. Otthon viszont akkor fekszik le, amikor úgy kívánja. Kár, hogy nem tudja, akarja magának ezt nálunk megengedni. Mivel a héten olyannyira kedvtelen volt, hogy anyumnak azt mondta, szerinte ő a Húsvétot meg sem éri, elhatároztam, neki eláruljuk, hogy mi a helyzet, legyen egy kis boldogságérzete. Örömében annyira meglepődött, hogy szerintem a 2. mondandómat a babát várunk után, hogy nem is egyet, hanem kettőt, szerintem fel sem fogta :) Mindenesetre remélem, Húsvétkor eljön, mert mégiscsak jobb ha itt van mindannyiunkkal egy egész napot, mint hogy csak 1-2 órát nála vagyunk.

Kellemes az idő, jácintillat kúszik a levegőben, finom ez a tavasz :)

Ma vagyok 10w5d. Tünetek: délelőtti (na végül egész napos, folyamatos) émelygés, a hasam picit erősebben érzem, mint tegnap, a melleim pedig teltebbek és egyre jobban fájnak. De ez így van jól :)

2015. március 20., péntek

10 hetes UH: rendben :)

Szófogadó gyermekeink vannak (Est szavaival élve), a gyors statisztikák:

A gravid uterusban 2 szabályos, külön petezsákban 2 élő embrió, időtartama: 10+3 hét.

"A" embryo: CRL 30 mm, 9+6 hetes terhesség átlagához tartozik
"B" embryo: CRL 32 mm, 10+1 hetes terhesség átlagához tartozik
Lamda-jel látható
... szokásos szövegrész...
Értékelés: negatív lelet :)

Nagyon cukik voltak: az egyikük aludt, másikuk épp karatézott a kis kezeivel, lábaival :)

Mindezt a napfogyatkozás kezdetekor, emlékezetes nap...

2015. március 17., kedd

10+0

Fejen pörgés, sok-sok teendő, bent az irodában és otthon is. Első ingatlanossal kapcsolatfelvétel, új lakások fürkészése a neten, kompromisszumok elleni/melletti érvelések ütköztetése, hitelfelvételi opciók latba vétele - dióhéjban ezek vannak.

Tünetek: egyre több émelygés, cicifájás ugyanúgy, olykor már látható, dugdosni-való hasdudor, terhesnaci. Álmosság főként délutánonként, reggel továbbra is a cinegével ébredek. Ingerültség - irodában, otthon, szinte mindenkivel előfordul. Időnként kibírhatatlan vagyok :/

Ma vagyok 10w0d. Még 3 nap az UH-ig. Egyszerre egyre kevésbé és egyre inkább várom. Amúgy nagyon szalad az idő...

2015. március 14., szombat

Bel2 vizit, nyitnikék

Tegnap voltam a Bel2-n, nagyon jó hangulatban telt. Eleve azonnal behívott a dr nő, még a kabátot sem vettem le, ugyanis nyitott ajtónál dolgozott, egy medika ült mellette. Volt még egy elintézendő telefonja, addig mondta a hallgatónak, hogy én is egy "olyan" páciense vagyok, addig beszélgessünk! Hirtelen nem tudtam, miről is van szó. Aztán mondta a kislány (max 20 éves lehetett), hogy adatbázist épít a hipofízis adenoma műtöttekből, és kb már 130 páciens adatait gyűjtötte be. Wow, tényleg van ennyi?! - kérdeztem meglepődve. Ez csak a dr nő ilyen pácienseinek a száma, a klinika összesen kb 500-at kezel! Jó volt hallani, azt hittem, ritkább "állatfaj" vagyok :) El kellett mesélnem, hogy indult az egész,  milyen hormonpótlásaim vannak. Említettem a jelenleg szüneteltetett GH-t is, ennek okát, ill. fontosságát még az inszem előtt pl. a tüszőérlelésben is. Közben a telefont letette a dr nő, aki nem hallotta, mi közben miről sutyorgunk, és ő is elkezdte mesélni, mit és hogyan, miért szedek, mikor a kislány megszólalt, már tudja, tőlem. Viccelődött a dr nő, nem akarok esetleg átülni a helyére. Cuki, de azért ettől távol van az én tudásom :)

A pajzsmirigy és mellékvese véreredmenyeim is rendben vannak, csak biztonsági okokból minden másnap egy 25 ug-al több L-Thyroxint javasolt, hogy az egyébként normál tartományban lévő eredményem tuti ne essen véletlenül az alsó szegmensbe, mert terhesen fontos a pajzsmirigy hormonok elegendő jelenléte.

Újfent ellenezte a Merckformint, mondtam neki, győzzön meg legközelebb érvekkel, mert nekem most több érvem van mellette, mint ellene, addig nem tágítok :) Szerinte túl vékony vagyok, egyek többet! Mondtam neki, anyukám 46 kg vasággyal együtt, én kb 5 évvel ezelőttig pont így néztem ki, anyu csontozatát örökölve, az a vizes és hájas pufiságom volt abnormális. Most 53 kg vagyok, 163 cm magassághoz, nekem ez komfortos így, és elmúltak azok a pánikbetegséghez hasonlítható IR-es tünetek, dehogy gondolom én, hogy ez rossz állapot lenne. Nem beszélve az embriók veszélyeztetettségéről Merck nélkül! "Lyukat beszél a hasamba" - mondta ő erre, kacagva :)

Mesélt még arról, prof Gláz mennyire szeret engem, és érdeklődik, hogy vagyok, ha nem haragszom ki is nyomtatta neki az emailemet, amiben az ikerterhességről értesítettem őt, mármint a jelenlegi dr nőmet. Beszélgettünk arról is, mert kérdeztem még a kutatási adatok felvételekor, hogy Pásztor Emil profról, aki műtött engem az Idegsebészeten 1991-ben, tud-e valamit, mert prof Glázhoz hasonlóan ő is 90-hez közeledhet. Mondta, épp nemrég, pár hete halt meg, amúgy prof Gláz évfolyamtársa volt egyébként, egy csodálatos elme, ő "hozta be" Mo-ra a hipofízis műtétet...

Nosztalgiáztunk még kicsit, mi mikor találkoztunk először, 2000 környékén volt, már annak is 15 éve! Kedvelem őt a Merck "vitánk" ellenére, izgul értem, azt mondta. Miért, kell valamiért? - kérdeztem. Nem természetesen, de ő akkor is :) Kb 2 hónap múlva menjek, de babonából nem egyeztünk meg időpontban. Emailen írjak majd neki mindenképp, miujs velünk...

Más. Ma reggel rájöttünk, nekünk szinte minden évszakban van egy "természetes" ébresztőnk. Nyáron volt a tücsök, ősszel a benn rekedt agresszív szúnyogok. Most egy cinege tolja minden hajnalban órákig a "nyitnikéket" az erkélyünknél lévő fán. Imádja a 4 emeletes lakóházak akusztikáját :) Egyem a kis szívét - csak így nem nagyon hagy bennünket pihenni, kb 4:30-tól forgolódva "alszunk".

Ma vagyok 9w4d. Még/már csak 6 nap az UH-ig :)

2015. március 12., csütörtök

Változunk

Napok óta nem éreztem magam komfortosan, ez a tegnapelőtti kiborulásom is egy tudatalatti "vihar" előtti/közbeni reakció volt, így utólag látva. Tegnap végig otthon dolgoztam, nyugiban, hatékonyan, de még mindig furi volt a hangulatom. Aztán este Sz. hívott, ne ijedjek meg, de a cégük felszámolja a német projektmunkát, ezért sajnos már nincs szükség rá. Nagyon meglepődtem, annyira sok időt, energiát fordított erre tavaly nyár óta, nem gondoltam volna, hogy egy új tulajdonosi felállás ilyen hirtelen döntést vonhat maga után, pláne ennyi munka után, amit beletett. Először az ijedtség hullámzott végig rajtam, mi lesz így velünk, hisz' ki tudja, meddig dolgozom, merjünk-e új lakásba fogni, vagy inkább tartalékoljunk egy ideig még, nehogy olyan idők jöjjenek, amikor 1,5-2 év munkanélküliség lett a válság előtti szektorának összeomlása miatt? De ahogy tegnap este hazajött, és láttam a dinamizmusát, az optimizmusát, a megkönnyebbülését, megnyugodtam én is. Nem volt optimális az utóbbi hónapok non-stop megfeszített tempója, nulla magánélettel, és ez már kezdett testileg is szomatizálódni nála. De már a mai nap megcsillant a fény, már a hétre is vannak találkozói beütemezve, szóval lehet, örüljünk, hogy ez ilyen gyorsan, hirtelen történt, és az új munka az új életszakaszunk velejárója lesz, hogy többet lesz velem, velünk... nem (vagy nem annyit) úton, Németországban. És nem adom fel végül a költözés ötletét, csináljuk!

A történtek ellenére vidámabb és nyugodtabb vagyok én is, ő is, így lehet, hogy az én tudatalatti nyugtalanságom az ő állandósul diszkomfortérzete miatt volt. Változunk: lakás, állás, és reméljük család szempontból is! Sz. azt mondta, el sem tudom képzelni, neki ez mennyire sok erőt ad, ha minden ok, és ikreink lesznek!

Ma vagyok 9w2d, jelenleg éppen alig tünetekkel. Pici hasérzettel, közepes cicifájással, éhgyomor esetén émelygéssel. Még 8 nap az UH-ig. A kerületi sztk-ba 18-án megyek, úh. talán hó végére lesznek 1. trimeszteri véreredményeim. Egyedül a vércsoport-ellenanyag miatt lenne jó mihamarabb tudni, a többi elvileg, remélem, rendben.

2015. március 10., kedd

Kiakadás, háziorvos, hófehérke

Ma nem teljesen az én napom volt, egy kollégámmal való beszélgetés nem épp építő volt, hanem az általam nem megoldható problémákon való lovagolás volt, de tőlem is várta a megoldásokat. Egy dupla határidős hetem, napom volt, rosszkor talált be, elegem lett, kiviharzottam, durván becsapva az ajtót, és zokogtam a wc-n. Ez még délelőtt volt. A helyemre mentem 5 percen belül, és elnézést kértem a többi kollégától, az illető más osztályról jövő kolléga addigra lement. Próbált hívni, nem vettem fel neki, egészen 6-ig, amikor is többször elnézést kért, ő nem megbántani akart, hanem megoldásokat keres, de nem engem akart hibáztatni egy kirúgott kolléga hiányosságaiért, akivel egy folyamatban voltunk, de én itt vagyok, rajtam csapódik, úgy éreztem. Lehet, hogy én is ingerültebb vagyok. Fájnak a cicijeim, a pocim, délelőtt émelyegtem sokat, mégsem vagyok nyugodt. A "danger zone" heteket úgy látszik, nehezen viselem. Viszont a zokogás segített, ha nem is azonnal, mert közben már lelkiismeret-furdalásom volt, hogy mit okozok a babáknak, de egyszerűen nem bírtam benyelni, kellett valami szelep. Nem tudom, meddig tart ez, most úgy érzem, jobb. Aztán este mentem a kb 1 km-re leparkolt autómhoz, a kivilágított zebrán mentem át, mikor is egy autó kanyarodott, és nem vett észre. Kb 1 m-re állt meg tőlem, rám hozta a frászt! Mi lesz még?? Nem akarok ennyit idegeskedni, izgulni. Jöjjek már most szobafogságba, amikor egyébként jól bírom még magam, és szükségem van ingerekre, emberi kontaktusra? Mindegy, remélem, nem lesz több felesleges idegeskedés mostanában.

Este még a háziorvosomhoz mentem el, mert a Sote papírom, amit dr G hagyott, nem helyi vérvételre szóló beutaló, hanem a háziorvosnak kell azokat megírnia. Szuper, így tegnap átvettem az erre vonatkozó papírt, ma este megkaptam az első trimeszteri beutalókat, a hozzám közelebbi kerületi szakrendelőben 2 hét múlvára van időpont, a nagyobb kerületibe kb 1 hét múlva tudok menni. Aztán abból mikor lesz eredmény, fogalmam sincs. Ez azért egyszerűbb volt a Sotén belül egy füst alatt végezni, de gondolom új jogszabály van. De mindegy is, a véreredményemben én bízom, úgyis az UH időpontok és eredmények és a majdani genetikai időpontok a fontosak, és azok mind megvannak.

A nap fénypontja, hogy megérkezett a csodaszép laptopom, ma megkaptam. Ultravékony, hófehér, 7 órát bír töltés nélkül, matt kijelző, ami komfortos a szememnek, szóval álomszép és ergonomikus! :)

Egyszer lefotózom saját környezetben, de addig is ilyen a kis "hófehérkém":

(Bekapcsolt színes kijelzővel még szebb)

2015. március 8., vasárnap

Hittel

Egész héten elég ingerült voltam, de rájöttem, az idegesített, ill. nem nyugtatott meg, hogy a legutóbbi UH főszereplői nem mi voltunk: nem a kis embriók, és nem is én. Ehelyett a rezidensek oktatása (pl. mit írjanak leletként a gépbe a vizsgálatról) ill. a gyűrűszerű képlet, amiről 2 fotót is kaptam. A 2 embrió nem kapott sok időt, gyors hosszmérések, szívhangok azonnali megtalálása, kihangosítása, majd lépés tovább a petefészkeimre, az azon található képletre, a Doppler bekapcsolása, ami színesen mutatta a benne lévő áramlást. A 2 képet csak erről kaptam. A látottakkal kapcsolatos konzultáció és az embriókról fotó készítésének elutasítása óriási hiányérzetet hagytak bennem. Emiatt nem voltam mindig barátságos a héten a kollégákkal, volt aki megkérdezte egy megbeszélésen (pl. egy 2 m magas 100 kg feletti srác a menedzsmentből), hogy haragszom rá valamiért? :) Elnézést kértem, és megnyugtattam, az aktuális eheti határidők feszítenek, de most már tudom, a vizsgálat nem éppen "ügyfélcentrikus" légköre okozta bennem a feszkót egész héten. De aztán pénteken egy barátnőmmel való találkozás megnyugtatott, egyrészt az a mondata, hogy ha gond lett volna, akkor időztek volna az embriókon is, örüljek neki, hogy a gyors és jó diagnózis miatt nem kellett hosszabban vizsgálgatni őket. Ok, tudom, egyszerű magyarázat, magam is tudtam ezt valahol, csak mégis ott maradt a hiányérzet, amit sem a Kaáliban, sem egy MDK-ban nem tapasztal az ember, de hát azok fizetős szolgáltatások, tudom. A lelkemben lévő űrt az sem enyhítette, hogy alig volt testi tünetem a héten. Az azért jól esett, hogy a hét közepe felé "bekapcsoltak" a melleim, és azóta is fokozatosan erősödik bennük a fájás. De alig volt ettől több. A hasam is "csendesebb" volt.

A barátnőmtől egy olyan gesztus is jókor talált meg, ami nem egy racionális magyarázat, hanem 2 hiterősítő szimbólum. Az egyikhez kapcsolódó történet az, hogy van egy kislánya, akinek a fogantatása spontán történt úgy, hogy elvileg, orvosilag igazoltan nem lehetne spontán gyermekük, sem előtte, sem azóta nem lett várandós. A fogantatás helyszíne pedig nem akárhol volt, hanem Izraelben. Az ott töltött idő alatt több érdekes élmény is érte őket. Az útról emlékként egy nagyon idős, 100 év körüli ékszerész bácsikától vettek akkor egy ritka nyakláncot egy jeruzsálemi opál kő berakású kereszt medállal, ami kétféleképpen is hordható: egy kis mágnes összeérintésével kereszt, ha pedig kinyitom, a 4 pici sarok egymás mellé rendeződik. A barátnőm ezt a nyakláncot viselte onnantól egészen a kislányuk születéséig, még a szülés ideje alatt is, és most kölcsönadta nekem, hogy viseljem az egész várandósságom alatt. Annak idején a hugicám hozott nekem a Fülöp-szigetekről termékenységi szimbólumot jelképező medált, hordtam is szinte minden stimulációmkor, és a racionális dolgokon túl úgy érzem, a teherbeeséseimet segítette is. Most, hogy ennyire bizonytalan volt a hitem ezen a héten, ez az új szimbólum, amit ráadásul a barátnőm személyes története tölt meg extra tartalommal, számomra különösen sokat jelent, és támogatja az olykor hitvesztett lelkemet :)


 Ehhez hasonló a nyaklánc

Érdekes, hogy másnaptól újra visszatértek a tüneteim, a kis hasi huzavonák, volt már egy igazi nagyobb hányingerem is (de azért nem fajult hányásig)! Ez azóta is elő-előfordul, főként éhesen. Azt is észrevettem, hogy a hasam bizony gyorsabban domborodik, az előző terhességnél végig a slicces nadrágjaimat hordtam, a 11 hét végéig. Tegnap viszont le kellett a sliccemet engedni napközben, így előkotortam a legkevésbé nagy terhesnacimat (2 sajnos túl nagy a fenekemre, combjaimra, 1 még elmegy, mert sztreccsfarmer).

2 hete egy 2 gyermekes anyuka ismerősöm is mesélt a közelmúltban párjával tett izraeli útjukról, ami bennük is nagyon mély élményeket hagyott. A hideg futkosott az ő történetüknél is a karomon. Ahogy a barátnőm esetében is a mai napig, pedig tudok róla évek óta...

Történt a hétvégén még megannyi dolog, pl. az új laptopom sínen van, szerdán érezik, itthon tegnap este a 20 éves mikrosütőnk lerobbant, ezt pótoltuk ma (milyen jó, hogy nyitva voltak még utoljára vasárnap az üzletek), Sz-nak volt egy csapatépítő pénteki ivós éjszakája a kollégákkal, utána nagy beszélgetéseink voltak a munkájáról, aztán tegnap anyummal és a hugi gyerekeivel volt egy rövid, de feltöltő találkozás, tegnap este pedig egy nagyobb, 5 barátnős beülős kiadós beszélgetésre is sor került, amitől csak annyiban tartottam, esetleg nem fogok tudni sokáig ülni, de egész jól bírtam :) Bezzeg ma nem tudtam minden eltervezettet elvégezni (pl. a főzésben sem), mert aludnom kellett délután egy nagyot.

Hát ezek vannak, zajlik az élet, mégha a következő UH időpontjáig lassúnak is érzem néha. Ma vagyok 8w5d.

2015. március 4., szerda

Következő kontroll, laptop, lakás

A következő UH kontroll március 20-án lesz, ma egyeztettünk dr G-vel. Kértem, mindenképp legyen ott, mert egy szonográfussal nem lehet ott a Sotén leletet megbeszélni, oktatott is éppen 4-5 rezidenst a példámon, nekem csendben kellett lenni. Az, hogy nem kaptam se fotót, se konzultációt arról, mi volt látható, olyan hiányérzetet hagyott bennem :/ Vajon hogy bírok én ki még 16 napot? Alapvetően mindig nyugodtan indul a napom, nyugodt vagyok este is, de napközben úgy elterelik a gondolataimat a munkahelyi teendők, hogy nem is érzem az irodában ülve, hogy terhes lennék. Ma legalább a melleimet érzem tutira, napközben is, de semmi több. Ááááá így ne legyen feszült az ember lánya még bő 2 hétig... Az elején legalább lehet tesztelni, ha elkap a bizonytalanság, és azáltal figyelni, ahogy erősödik a csík napról napra. Bár én csak 2-szer éltem vele. Viszont most csak a testemre hagyatkozhatom, hogy elhiggyem, minden ok. Mégiscsak jobb lenne, ha pl. hányingerem lenne? :)

Viszont haladok olyanokkal, mint pl. új laptop vásárlása, amit halogatok lassan 1 éve, mert a régi gépem szeretem, kicsi és nagyon jó volt, de 8-9 éves, és nem lehet rajta operációs rendszert frissíteni, így iszonyatosan lelassult, nem szívesen kapcsolom be, mert sok vele a holt idő, a lefagyás. De megvan az az új kompakt típus, ami még nem egy MacBook Air árkategóriájú, de mégis hasonlóan könnyű és légies, világos színű, matt kijelzőjű, szóval nagyon ergonomikus, tegnap személyesen is megnéztem egy Media Marktban. Viszont nem ott veszem meg, hanem neten rendelem meg egy jobb paraméterű változatban. Már alig várom, hogy megérkezzen, nagyon tetszik, és onnantól nem kell végre a cégeset hazacipelgetni, ami egy nagyobb képátmérőjű, nehezebb notebook. Most nem szeretek ugyanis feleslegesen cipekedni. Lehet, hogy ez is tünet? :)

A másik projekt a lakáscsere. Elhatároztam, hogy nem csak a babák miatt költözünk. Úgysem éri meg pénzt tartani bankban manapság, és annyit tudtam tartalékolni, hogy a jelenlegi 1,5 szobás lakást kerületben maradva korszerűbbre és 1+2 vagy 2+1 félszobásra cserélhessük. Sz. lakása változatlanul nagy hitellel terhelt, nem érdemes belőle kiszállni, mert nem adnák meg azt az árat érte, mint amennyit a banknak fizet részletekben. Úgyhogy marad benne az albérlő. Az én lakásomra költeni kellene, gondolatban már többször nekifutottam a konyhaprojektnek, de ideje lenne a nyílászárók frissítő csiszolása, festése, egy teljes lakásfestés is, hát nincs kedvem hozzá, mert így sem férünk el optimálisan, egy felújítás sem töltene el örömmel, viszont költeni kellene rá. Szóval ha esik, ha fúj, én nyáron szeretnék elköltözni. A peremkerületünkben azért maradnánk, mert ismerem, jó a levegője, és Budán ennyiért nem kapnánk nagyobbat, szóval ez csak átmeneti megoldás lenne 3-4-5 évre, amikor úgyis lejár a lakáskasszám is. Budára a rokonokhoz és barátokhoz való közelség miatt lenne jó mozdulni, és persze a munkahelyeink miatt is. De ennek még nincs itt az ideje. Ahogy viszont azt elterveztem, eldöntöttem, hogy átmenetileg mindenképp költözünk, és ezt elmondtam Sz-nak is, először szkeptikus volt, és kevésbé lelkes, mint én, mert ő addig nem gondolt ezzel foglalkozni, míg nem vagyunk túl az első trimeszteren. De miután attól függetlenül ez a tervem, megértette, örül neki, de annyira még nem bonyolódott bele, mint én, hogy elkezdtem az egyik ingatlanos weboldalon a kedvencek közé lementeni a nekem tetsző lakásokat :) Hát igen, ha én valamibe belelelkesedem, akkor csinálni is akarom. Vagy ez valami "fészekrakó" ösztön lehet, hogy a lelkem ez irányba nyugodt legyen, ne akkor kelljen 0-ról elkezdeni, amikor már szinte a tettek mezejére is kell lépni!

Ma vagyok 8w1d, remélem, szépen fejlődnek...

2015. március 3., kedd

Konferencia-nap

Ma is korán keltem, ugyanis mára volt időpontom a Bel2-n vérvételre: pajzsmirigy és mellékvese hormonokra. Utána egy egész napos konferenciára siettem, így a mai outfittem business like volt: magassarkú csizma, a téli szövetblézerem, szemüveg kontaktlemcse helyett, bézs szövetkabát, ez utóbbi most debütált, mert ugyan már hónapokkal ezelőtt megvettem, de a dzsekianyagú kabátomat hordtam a borúsabb, nyirkosabb, hidegebb időkben. Ma viszont csodás, tavaszias napsütés volt, jól esett elegánsabb lenni, úgy jönni-menni csinosban az én kis titkos kincseimmel :)

A 2 kisbabó annyira édes, hogy napközben alig okoztak tüneteket, akár álltam, akár ültem, nem volt haskeményedés, sem émelygés, épp, hogy picit érzem a jelenlétüket a méhemben. Délután 5-kor kezdtem érezni, hogy akkor most nekem haza kell mennem, elfáradtam. Tegnap óta érdekes jelenség, hogy napközben továbbra sincs cicifájás, de tegnap és ma estére bizony megfájdultak, érzékenyekké váltak. Örülök, hogy alig vannak kellemetlen tüneteim, ugyanakkor annak is, ha valami új tünetecske kapcsol be, nyugodtabb vagyok tőle. 

Szeretem ezt az állapotot, nagyon. Érdekes érzés, hogy nemhogy nem vagyok egyedül, hanem velem együtt összesen 3-an vagyunk a testemben:) Más, mint egy szimpla baba esetén. Valahogy az a tudat van bennem, hogy ők egymásra is hatással vannak, egymásra is vigyáznak. Pláne úgy, hogy teljesen egyforma méretűek. Ma vagyok 8w0d. Remélem, hogy eljutunk odáig, hogy majd már én is panaszkodhatok, hogy itt nyomnak, ott fáj :)

2015. március 2., hétfő

Az embriók köszönik, jól vannak

- így mondta a szonográfus drnő. Nem ő a kedvencem a klinikán, de ez egy másik sztori. A lényeg:

"A" embryo, CRL: 9 mm
FHR: 141/min ritmusos szívműködés

"B" embryo, CRL: 9 mm
FHR: 143/min ritmusos szívműködés

A biometriai adatok mindkét embrió esetében 7 hetes 0 napos terhesség átlagához tartoznak. Én ma 7w6d vagyok, de a dokinő szerint ez nem elmaradás.

Vannak bónusz "képleteim" is: "A bal ovárium  36 x 26  m, benne 2 kis folyadéktartalmú képlet. Az ovarium mellett szorosan, a bal tubasaroktól lateralisan 5 mm falvastagságú, 6 mm lumenű gyűrűszerű képlet ábrázolódott, falában körkörös áramlás"

Remélem ez utóbbi semmi komoly. Képet csak a bal pf melletti "képletről" kaptam :/

Dr G. sajnos nem ért rá, így röviden találkoztunk csak, és megbeszéltük, a mai uh vizsgálat leletét telefonon egyeztetjük, és azt, mi lesz a következő lépés. Utro és Clexane receptekre is szükségem lenne, ez utólag jutott eszembe, de remélem, napokon belül tudunk találkozni, vagy legalább a recepción hagyja majd őket.

A váróban összefutottam egy volt kolléganőmmel, kiderült, neki már közel 1 éves ikrei vannak, mesélt a terhességéről, a császáros szülésről dr G-nél, mennyire rendben volt minden. Igyekszem jelnek venni, hogy ez a mai véletlen összehozott vele :) Bár sajnos a nevére nem emlékszem, mert munkaköreink nem függtek össze, és mikor ő jött, én nemsokára pont eljöttem, és ez kb 10 éve volt. Ciki, de ő emlékezett a keresztnevemre :)

Kezdek megnyugodni, azért reggel, délelőtt megint elég vizsgadrukk volt bennem, de szerencsére csak ma, a hétvége pihentető volt. Boldogság, tovább örülés, és várom a következő kontrollt!

Update:

Bejelentkeztem az Istenhegyire, Hajdú Krisztinához az embriók biometriai adatai alapján április 9-re kaptam 2 időpontot, mert ikreknél 2 kell :) Aznap 13w2d leszek naptár szerint.

Beszéltem dr G-vel is, egyelőre találgatás van a képlet miatt, hogy vajon 3. embrió lett volna pl. méhen kívül, de progeszteronciszta is lehet, ha pl. nem jól látták, és nem ováriumon kívül, hanem belül lenne. No mindegy, 2 hét múlva ő néz meg, a naptári terhességi hetem szerint a 10. héten találkozunk. Addig is kérte, a 12. hétre én magam jelentkezzek be az ultrahangra közvetlenül. A héten pedig még a recepteket és a beutalókat leadja nekem, hogy ez utóbbi eredményei meg is legyenek 2 hét múlvára.