2015. május 30., szombat

Mai nap csak képekben

Egy reggeli pocakfotó:
20w4d

Zöldspárgaleves sült baconnel és fenyőmaggal:


Friss rozmaringos tanyasi csirkecombok, egészben sült új fokhagymával:


Szüleim kertjéből való kapor a túróban, tk palacsinta, darált dió, eper délutánra:


Mindez után egy 2,5 km-es séta és egy délutáni szieszta dukált :)

2015. május 28., csütörtök

Eseménydús nap, magzati szív UH rendben! :)

A ma reggelünk nem volt épp szokványos, nekem a fél délelőtt itthoni munkával telt volna, amit részben teljesítettem is, de azt is kapkodva, Sz-nak is később volt ma céges rendezvény miatt a munkakezdés, így reggel beindítottam egy mosást, a mosogatógépet és nekiláttam a reggelikészítésnek. Egyszer csak elment az áram, a mosás félbemaradt, a mosogatás szintén, a teavíz épp felforrt, legalább kényelmesen megreggelizhettünk. Vártunk kb félórát-órát, semmi változás. A hűtőt féltettem leginkább, hogy kiolvad a fagyasztó tartalma. Felhívtuk az ELMŰ-t, nem volt náluk semmilyen bejelentés és karbantartást sem végeznek. A folyosón felkapcsoltam a lámpát, égett. A szembe szomszéd épp ment el hazulról, megkérdeztem őt is, náluk semmi gond. A saját lakáson belüli biztosítékok mind a helyén voltak, egyiket sem csapta le egyik készülékünk sem, de nem is szokta, számtalanszor ment így együtt a 2 gép, sőt, volt, hogy mellette porszívóztunk vagy a tv ment. Felhívtuk a közös képviselőt, ő gyorsan ki is jött egy műszaki emberrel, akivel tőlünk függetlenül találkozott más lakóházban lévő teendő kapcsán - mázlink volt. Itt voltak gyorsan, de nem volt szerelnivaló. Kiderült, a lakáson kívüli kapcsolót csapta le tőlünk valami, én a vízforralóra gyanakszom, mert pont felforrt a teához, mikor a mosogatógép és a mosógép elhallgattak. Kellemetlen volt, hogy ezért kijöttek, de őszintén szólva soha nem volt még ilyen eset a lakásban, nem is tudtuk, hogy van kint az órán is egy kapcsoló. De sebaj, úgyis kellett találkoznunk a képviselővel egy papír aláírása miatt, a műszaki srác pedig akart egy kávét inni, így készítettem neki egyet, és mindeközben cseverésztünk a lakásról, a lakáspiacról, ki merre lakik, egyikük pont abban a régióban, amit mi is nézegettünk már. Szóval minden rosszban van valami jó, még szerencse, hogy ekkor már 10 óra volt, mégsem voltunk pont ma késésben. Közben persze volt pár céges telefonom, emailem, amit intéztem, plusz még pár hivatalos papír scannelése és emailezése is, majd rohanás a János kórházba, ma volt a magzati szív UH időpontja. Ez volt az az időpont, amitől nem térhettem el, hiába kértem én a honlapon írt Hajdú Júlia napjaira, nem orvost, hanem időpontot lehetett választani, és ez volt a leghamarabbi a 19-22. hét közötti időszakban. Erre mázlimra - bár mondta az asszisztens hölgy előre is, hogy Hajdú dr nő lesz, akkor azt hittem, benézte - de mégsem, tényleg ő volt ma, előre megnéztem a neten ugyanis, hogy néz ki :) Persze 10-15 percet késtem azért, mert pontosan leparkoltam én, de sosem jártam a Jánosban, ráadásul emelkedőn kellett "loholni" a 4. épülethez, ami a 11-es számú volt, ami nem ám egy bejárattal rendelkezik, és nem is átjárhatóak az egyes osztályok, hanem legalább 3 külön, kintről megközelíthető bejárata is van. Persze pont most nem botlottam egyetlen eü dolgozóba sem, a porta messzi volt, így bekopogtam egy helyre, szerencsére kinyitották és gyorsan el is igazítottak. Hála égnek nem volt gond a késés, pont bent volt vki, rajtam kívül még egy pár várt, mikor leültem. Nemsokára kijött az asszisztens, hogy ellenőrizze, jött-e új páciens, aki én voltam, hozott egy formanyomtatványt, amit ki kellett tölteni az alap adataimmal ill. szedett gyógyszerekkel, krónikus betegség nevével, esetleges családi genetikai szívproblémák megemlítésével, ill. a jelenlétem indoklásával. Anyai életkor, inszemináció, gemini - ezeket adtam meg ez utóbbihoz, és ez pont jó is volt, igazolta vissza szóban a dr nő.

No de a lényeg a lényeg: minden rendben mindkét baba szívével! A dr nő azt mondta, olyan, mintha a kisfiú később lendült volna be, hogy mindenben korábbi terhességi kort mutat, de minden rendben vele ettől függetlenül. Sz. még ventillált ezen ma is, de én totálisan elfogadtam, nem jelent 4-5 vagy akár 7 napos lemaradás akkora problémát. Teljesen életszerű különben is, hogy a leányzó pl. a 6. nap, a kisfiú pedig pl. a 12. nap ágyazódott be - úgy is emlékszem, ekkor volt az nyilallás a méhemben és a pici barnázás, még csodálkoztam is, mennyire későn, ahhoz képest, hogy korábban, amikor nem lettem terhes, a 9. napon voltak a beágyazódási kísérletre tüneteim. Szóval a kis úrfi később kapcsolódott be, de ettől ő is ugyanúgy rendben van :)

A vizsgálat alatt láttam piros és kék színű régiókat, a 4 szívüreget, és gyönyörűen dobogtak. A babák most is egymásnak fejjel lefelé helyezkednek el.

A szív UH-on mért méreteik pedig a következők:


Rutin kérés azok számára, aki szív UH-ra mennek, hogy a babák megszületése után 4-8 héten belül gyermekkardiológiai ellenőrzést javasolnak, ezt majd a gyerekek háziorvosával kell majd egyeztetni születésük után.

Nem izgultam most sem (de jó így végre nem szétparázva menni, mint az első 12-13 hétben), éreztem, hogy minden rendben.

Utána pont a közelben kb 10 percre volt ma egy konferencia, amire hivatalos voltam, ráadásul még odaértem ebédre, így délután kajaszervezés helyett már előadásokat hallgathattam ill. beszélgettem sok ismerőssel. Az egyik előadásról ki kellett jönnöm, mert egy nagyon erősen hangsúlyozó srác hangja a mikrofonban nem tetszett a babáknak, nagyokat rúgtak minden ilyen erősebb hang hallatán, hát nem volt szívem ijesztgetni őket, inkább arra az időre kimentem, de utána nem volt ilyen gond a többi előadás alatt.

Miután vége lett, "rohanás" haza a dugóban, mert kora este az egyébként a közelünkben lakó ikres kolléganőmhöz siettem babalátogatóba másik 2 kolléganővel, akik addigra már megérkeztek. Jó volt kicsit babaközelben lenni a 2 totál különböző személyiségű féléves kislányikrekkel. Anyukájuk mesélte, micsoda nagyüzem az ikerség, de hát sem ő, sem mi nem választottuk, így alakult, megoldjuk, és különben is, már el sem tudnám másképp képzelni, ahogy ő sem :) Pl. volt 2-3 nap bent kórházban az egyikkel (mondta is, hogy ő az elejétől tusolná a gyerekek popsiját kakinál, mert emiatt kerültek be valamilyen húgyúti fertőzés lett a csak törlőkendő használata után) és akkor totál elvonási tünetei voltak a másik lánykája hiánya miatt. Hát el tudom képzelni...

Ingatlan ügyben is vannak alakulások, mindkét oldalon, de még nincs semmi aláírva, így addig nem is részletezem, remélem, jövő héten ilyenkor már többet tudunk...

Most pedig boldogság, a mindkét oldalról jövő pici rugdosások élvezése feltett lábakkal :)

2015. május 26., kedd

20+0, túl laza?

Ma jártam dr G-nél, kaptam friss beutalókat 2. trimeszteri vérvételre, beleértve az OGTT-t is ill. a holnaputáni szív uh-kra. Megvizsgálta a méhszájamat, rendben találta. A hasamon és az oldalamon a kötőszövetemet találta kissé laza kötésűnek (persze pont most nem keményedtem, csak kb 1 óra múlva, miután eljöttem), emiatt érdeklődött, anyumnak milyen szülése volt velem és ha van, akkor a testvéremmel is. Nem mindenre tudtam a választ, de azóta tudom anyutól, nála eltartott 11-12 órán át mindkettőnk esetében a szülés és az azt megelőző fájások, vajúdás. Szóval lehet, nem genetikai, vagy legalábbis nem anyai oldalról származik az én "lazaságom". Mindenesetre azért nézünk minden hónapban méhszájat, még akkor is, amikor dr G szabin lesz, megkér helyette mást, és ha indokolt, akkor biza' akár bent is tarthatnak hamarabb. Rákérdeztem a növekedési hormon hiány esetleges okára,  de szerinte nem lehet az, mert annak nem ilyen rövid a hatása, azaz sokkal több hónap alatt gyengülnének le az izmaim. Erre így gondolom nem is kerül sor, mivel szülés/szoptatás után visszaállok az IGF-1 oltására. De erről úgyis az endo dokimat is terveztem megkérdezni, akihez hamarosan megyek. Mindegy is, ez most úgysem számít, csak érdekel. Azért kicsit aggódunk, hogy nem lesz pl. idő előtti gyors szülés-megindulás a kötőszöveteim nem feltétlenül elegendő tartása miatt. Én ebből max azt érzem egyelőre, hogy elfárad a hasam estére, ilyenkor szép nagy lesz. De hát már 2 banán hosszúságú csemete nyújtózkodik benne :) Striáim egyelőre egyátalán nincsenek, sem a hasamon, sem a melleimen, de nem is a külső kötőszövet és az esztétikum itt most a lényeg. Nemrég beszélgettem egy gyógytornász csajszival, aki kineziotape-t említette mint nagyon jó haskötőt, de nagyon alaposan meg kell tanulni a "felragasztását", mert a bőrön égési sérüléseket okozhat, ha pl. túl feszes.

Dr G a következő uh-ként elegendő lesz az Istenhegyi eredménye, nem kell a Sotéra mennem, ennek pedig úgyis megvan az időpontja, június 17-én délután megyünk vissza.

Rákérdeztem a bébik súlykülönbségére is, azt mondta, ennek, ilyen mértékben most nincs jelentősége, a 24. hét után érdemes ezt jobban figyelni.

Ma vagyok/vagyunk 20w0d, már egyre többet érzem őket, az irodában az íróasztalnál (főként hátradőlve) ülve is csikiznek :)

2015. május 25., hétfő

Családos, mozgalmas hosszú hétvége

Mozgalmas napok vannak mögöttünk, a múlt héten volt pár lakásnézőnk is, ebből 2 komolyabb érdeklődő, akik közül a kevesebbet ígérő a szimpatikusabb, megfontoltabb, jobban ráérnek, aki pedig többet ígér, az viszont sebtében nézte meg, szinte rögtön kell a válasz is, úgyhogy most egy gyors árversenyt még beiktatunk, hogy az első érdeklődővel korrektek legyünk. Persze nem szimpátia-kérdés ez, de azért a korrektség megkívánja - ráadásul kiderült, a pár férfi tagjával egy szektorban dolgozunk, van jó sok közös ismerősünk, szóval a 3 látogatásuk alatt jóízűeket beszélgettünk nem csak a lakásról :) Szóval ez az oldal talán sínen lesz hamarosan. A kínálati lakáspiacról lementett kedvencek fele már nincsen meg, de van 2-3, ami érdekes lehet. Így a héten be kell iktatnunk mindenképpen pár lakásnézést is. Nem is bánnám, ha a vételi oldal be is gyorsulhatna, mert egyre terebélyesebb vagyok, egyre nehezebb lesz fizikailag akár csak szervezni is. De azt kívántam a sorstól, legyen easy ez az egész, nem szeretnék idegeskedni, sem ebben, ahogy a munkámban sem a hátralévő időben, legyen minden a lehető leggördülékenyebb, hisz' annyi megpróbáltatás volt mögöttünk, ez most mind a négyünknek jár, és kész :)

A hétvége 2 részből állt, először szombaton Sz. családjával találkoztunk a nővérééknél, most láttuk először a 3. gyermekét, nemrég született, a 2 kislánya után most egy kisfiú. Jöttek Sz. szülei is, most volt az első alkalom, hogy az ikerterhességemet hivatalosan megtudják ők is. A terhességről tudtak, de csak most értesültek, hogy 2 új unokájuk is lesz, mert Sz. óvatosságból, még a múlt heti konkrétumok előtt nem akart extra aggodalmat nekik, mert ők közel sincsenek olyan mélységig beavatva a terhességem előzményeibe/mikéntjébe, mint az én szüleim, de ez így is van jól. Eddig volt 2 unokájuk, most érkezett egy új baba és még 2 fog általunk, így hirtelen 2 unokás nagyszülőkből 5 unokás nagyikká válnak még az idén :)

Miután a kerti sütögetés az eső miatt elmaradt, a házban ebédeltünk meg, majd pont mire szép idő lett délután mi útra keltünk a szüleimhez. Apu szülinapja volt a napokban, alapvetően őt ünnepeltük, de már nem lehetett a bejelentésünket hugi gyermekei felé sem titkolni. A kisfiú nagyon cuki volt, odasúgta a hugimnak, hogy látta-e az én hasamat, milyen púp van rajta, olyan, mint az egyik ovis társa anyukájának, és az ovis társától tudja, hogy kistestvére van a pocakban. És ebből azt gondolja, hogy biztos én is babát várok - de mindezt csak az anyukája fülébe súgta. Az unokahugim pedig szokatlanul zavarban volt, folyton körülöttünk sertepertélt, nevetgélt, de ő nem mert rákérdezni senkinél :) Aztán a sógorom viccelődött, hogy talán egyben lenyeltem egy görögdinnyét? Persze a gyerekek kacagtak erre. Épp Apum kint volt a kertben, úgyhogy nem tudtam erre a poénhullámra akkor ráülni, de később visszatértünk rá. Mikor átöltöztünk, mindenki elkészült a vacsorához, ki lettek öntve a koccintáshoz az italok, és a gyerekek szerették volna a papát köszönteni, aki pici türelmet kért azzal, hogy először adjunk szót Heninek, mert szeretne valamit mondani. Aztán felvetettem sógorom ötletét, hogy azt szeretném nekik elmesélni, hogy tényleg lenyeltem egyben egy görögdinnyét :) Persze nevettek nagyot, de azért ott maradt a kíváncsiság a nagy szemeikben. Hugi megkérte unokaöcsémet, mondja el hangosan, mit súgott neki oda nemsokkal előtte. Zavarban is volt picit, de elmondta cukin. Én helyeseltem, és megkérdeztem tőlük, hogy kislányt vagy kisfiút gondolnak, szeretnének? Persze mindkettő a saját nemét mondta, és mikor igazat adtam mindkettőjüknek, csillogott a szemük, és puszikat nyomtak a pocakomra, ahol mutattam, melyik oldalt melyik gyermekünk fejlődik. Nagyon érdekelte őket, hogy nézhetnek ki, mutattam UH képet, főként a kisfiúnak még fura volt elképzelni még a 4D-s képek alapján is. De a kíváncsiság csak izgatta őket, és még elalvás előtt is téma volt nekik már a sötétben, mikor Anyum aludni vitte őket. Másnap és harmadnap is folyton érdeklődtek, hogy vannak a picik, puszikkal, simikkel halmoztak el :)

Még szombat este nagy ramazuri volt a hasamban, mindkét bébi aktívan mozgolódott, ami nekem még nagyon kellemes, csiklandozó érzés. Azóta alig várom az estéket, mert jellemzően akkor érzem őket. Én korábban annyira alien állapotnak gondoltam ezt, de ez valahogy elszállt, és egy olyan természetes és kívánt állapot, amit el sem tudtam képzelni. Volt idő, mikor azt sem tudtam elképzelni, hogy lesz elég levegőm, nem fognak-e fájni a szerveim, ha terhes leszek. És biztosan lesz ilyen időszak is, de egyelőre tényleg kellemes állapot. Persze nehézkesebb vagyok pl. éjszaka forduláskor, lépcsőzéskor, nehéz megállni, hogy nem hajolgathatok hirtelen és akkor sem akárhogy, hogy nem emelgethetek, és nem álmosabb, de fáradékonyabb a testem. Óvatosabb vagyok - az ő védelmükben.

Az UH képeket mindkét családnak megmutattuk, és többen - beleértve engem is még az Istenhegyin élesben látva - megállapítottuk, hogy a gyerekeken most nagyon látszódnak Sz. vonásai, fejformája :) Persze biztosan sokat alakulnak, de azért vicces, hogy nem csak én, hanem többen, egymástól függetlenül így látják. Sz. szerint nincs így teljesen, de ezen nem fogunk összevitatkozni, úgyis annyit de annyit változnak a gyerekek később, megszületésük után is...

A hétvége alatt azért sor kerülhetett egy kis kerti sütögetésre is, szerencsére nem csak az előrejelzés szerinti időjárás volt, így napsütésből is kaptunk bőven. Sokat sétáltam is végre, ami a hétköznapjainkból sajnos hiányzik, mert mindig estére keményedik be a hasam egy pár lépés után is, így nem merünk messzebbre menni. Reggelre kellene áttennem, mint régebben a futást, viszont egyedül nem igazán merek menni, Sz. pedig korán elmegy dolgozni. Napközben szoktam egy keveset kollégákkal. No de most hétvégén 2 zivatar közé könnyedén beiktattuk többször is sétákat, hugival, gyerekekkel és Sz-al. Imádom a természet zöld színeit, a virágok sokaságát májusban, és itt Bp-en sem vagyunk rossz levegőjű helyen, de a szüleim erdő és egy kisebb folyó közelében laknak, így újra és újra felelevenedik ilyenkor a gyerekkorom, hogy milyen csodás és finom levegőjű környezetben nőttem, nőttünk fel...








Még bőven mesélhetnék, pl. voltam védőnőnél is még a hétvége előtt, vagy azt, milyen finomságokat ettünk, amit a szüleim ismételten sütöttek-főztek, és azt, hogy a kutyáinkkal milyen jót játszottak a gyerekek, hogy hugi milyen szuper okosórát kapott a sógoromtól, amitől jobban odafigyel az alvására, a megtett lépéseire, azaz sétáira, hogy milyen finom volt a kertből szedett friss borsó, hogy azóta is eszek epret szinte minden nap. Zajlik az élet, és imádom ezt a tavaszt!

2015. május 21., csütörtök

19. heti genetikai UH eredmények

Nos akkor íme a mai UH vizsgálat eredményei számokban:
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"A" magzat - aki a kislány
BPD: 45,2 mm (fejátmérő)
HC: 160,6 mm (fejkörfogat)
AC: 137,2 mm (haskörfogat)
FL: 29,3 mm (combcsonthossz)
NB: 5,3 mm (orrcsont)

Prenasalis vastagság: 2,6 mm. Ép koponya konfiguráció. Arckoponya: látható eltérés nélkül. Oldalkamra tágasság: 5,9 mm. Gerincoszlop követhető, csigolyák zártnak, megtartottnak látszanak. Szív: 4 üregű, billentyűk ábrázolódnak. Gyomor- és hólyagtelődés látható. Mindkét oldalon épnek tűnő vesék. Végtagok csöves csontjai épnek látszanak. Súlybecslés: 273 g.

Placenta: hátsó fali (ez már többször felmerült korábban is, ma is, vajon mellső vagy hátsó inkább - én is mélyebben érzem őt, de nincs teljesen hátul)
Köldökzsinórban: 3 ér.
Magzatvíz mennyisége: átlagos

"B" magzat - aki a kisfiú
BPD: 44,8 mm (fejátmérő)
HC: 151,8 mm (fejkörfogat)
AC: 128,8 mm (haskörfogat)
FL: 26,6 mm (combcsonthossz)
NB: 5,4 mm (orrcsont)

Nuchal fold: 3,0 mm. Ép koponya konfiguráció. Arckoponya: látható eltérés nélkül. Oldalkamra tágasság: 6,5 mm. Cysterna magna: 4,4 mm. Gerincoszlop követhető, csigolyák zártnak, megtartottnak látszanak. Szív: 4 üregű, billentyűk ábrázolódnak. Gyomor- és hólyagtelődés látható. Mindkét oldalon épnek tűnő vesék. Végtagok csöves csontjai épnek látszanak. Súlybecslés: 234 g.

Placenta: mellső fali
Köldökzsinórban: 3 ér.
Magzatvíz mennyisége: átlagos

A biometriai adatok alapján a terhesség 19 hét + 0 napnak felel meg.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ez utóbbi átlag szám a 2 gyermek méretei alapján kalkulálódott, a videón viszont egyesével is láthatóak az egyes méretekhez rendelt terhességi kornak megfelelő adatok, pl:

Kislány: pl. OFD (koponya hosszanti mérete) alapján 19w4d, HC (fejkörfogat) alapján 18w6d, FL (combcsonthossz) alapján 19w0d.
Kisfiú: pl. OFD alapján 18w3d, HC és FL alapján 18w1d

Úgyhogy a kiscsajszi nagyon előreszaladt, a kisfiúnál viszont van olyan adat, ami alapján több mint 1 hetes csúszásban van. Remélem, ez a távolság nem növekszik kettőjük között, hanem csökken majd idővel. Bár olvastam, hogy magzatként végig fennállhat ilyen különbség, és sokaknál pont a lány javára, ami megszületésük után nemcsak kiegyenlítődik, hanem a fiú meg is haladja a lányt pár hónap alatt. Azért rákérdeztem, ugye tuti 2 lepényből táplálkoznak. Szerencsére igen, és tudtommal nincs közöttük érösszeköttetés, így nem lehet iker-iker transzfúziós szindrómáról szó, amikor az egyik iker a másik rovására fejlődik. A számokról pedig annyit, hogy 1 hete nem volt ekkora különbség, akkor 222 és 236 grammosaknak becsülték őket. A "tankönyvi" sztenderd számokat pedig gondolom nem lehet minden egyes adatnál hozni, hisz' azért itt, ebben a fejlettségi korban már érvényesülni kezdenek a mi arányaink, amit genetikailag hozunk, pl. az, hogy nem vagyunk túl magas növésűek :)

Itt pedig 2 intim, alulról fotózott kép a nemük megállapításáról :)

 kispasi

kiscsajszi

Itt pedig egy olyan fotó, ahol mindkettőjükből látható valami, kisfiunk térde a kislányunk nyakában :)


Annak is örülök, hogy az UH szerint a belső méhszáj teljesen zártnak látszódik.

Jövő héten saját nőgyógyász és magzati szív UH kontroll lesz. A héten voltam fogászaton is, egyelőre csak fogkőmentesítésen, 1 szuvas fogat látott a dokinő, azt 2 hét múlva tömi be, mert a héten csak rövid időre tudtam bejutni hozzá.

Sz-al beszéltük, hogy egy 5D-s uh is vonzó lenne, mert még élethűbb vonásokat ad, de majd a 3. trimeszterben, amikor jobban kerekednek, hisz' a zsírszövet-képződés még csak most indult be.

Az Istenhegyin a doktornő ikreknél havi kontrollt szokott javasolni, június 14-re kaptunk időpontot. Összesen 2, max 3 alkalmat jelent ide visszamennünk, mert aug 15 után már úgyis a SOTE ellenőrzése alatt leszek. Ha az ikreknél szokásos 37. héten születés gyakoriságát nézzük, akkor kb 4 teljes hónapunk van hátra... Hű de rövidnek tűnik már ez az idő!

Vegyespáros :)

Csak röviden: most már 100%, hogy vegyespáros, szóval van egy kislányunk és egy kisfiunk is :))) Mindenük rendben találtatott a 19. heti genetikai UH-n, a kislány picit nagyobb jelenleg. Most egymással ellentétes pózban feküdtek, a kisfiú lábai a lányunk nyakában voltak, természetesen a burok közöttük ott van, de azért mulatságos volt így látni őket :)

Részletek majd később, de addig is itt vannak ők, külön-külön fotózva:

 A kisfiunk :)

A kislányunk :)

2015. május 18., hétfő

Közel 19. hét: babaholmi- és szervezés-hegyek

Az ultrahanggal kapcsolatos bejelentkezésemen túl nagyon nem tudtam írni a múlt héten, annyi minden zajlik éppen körülöttünk. Pl. Sz. talált állást, volt 2 körös interjú, és felvették! Hozzáteszem, közvetlenül az első interjú előtt tudtuk meg a Nifty eredményét, így nagyon lazán és boldogan ment a meghallgatásra :) Ugyan a fizetéssel nincsen megelégedve, mert volt már olyan pozíciója, ahol dupláját kereste évekkel ezelőtt, de most a mihamarabbi elhelyezkedés fontos, ráadásul itt a munkaidő is nagyon baráti, ez kiegészül temérdek családbarát cafetériával (pl. plusz szabik, üdülési, sportolási lehetőségek stb), és mindez most ez nagyon jól fog jönni a mi kis családkezdő életünkhöz! Egyelőre még nincs meg a céges autó, addig folyamatosan össze kell hangolnunk a logisztikát, hogy ne egyedül menjek pl. bevásárolni, közben jönnek lakásérdeklődők is hozzánk, ezelőtt mindig plusz takarítást iktatunk be, hogy amennyire lehet tisztaság és rend uralkodjon. Még a mosásokat is igyekszünk úgy ütemezni, ne legyen éppen a nappali dísze egy ruhaszárító az alsóneműinkkel. Volt a hétvégén egy 3-jára visszatérő érdeklődő pár, akik szeretnék nagyon a lakást, de túl sokat kérnek engedni, és nekünk a lehetőségeinket látva minden 100 000 Ft-ra szükség lesz az új lakáshoz. Meglátjuk, találkozik-e a két oldal kompromisszum-készsége, ehhez most az kell, hogy mi lépjünk újra, mely lakások vannak szabadon, és menjünk is el fizikailag néhányba a héten.

Tegnap egy - már nem is annyira kis - babás barátnőmnél voltunk vendégségben, akikkel mint mindig, most is annyira jól érezzük magunkat! Ráadásul annyi de annyi mindent kapunk tőlük kezdő babaholmikat, a textilpelusoktól kezdve az állványos fürdetőkádon, egy babaágyon át a pelenkázó szekrényig - mert ezeket pont addigra kinövi a jelenleg közel másfél éves kislányuk. Akkora segítség ez, hogy hihetetlen, meg sem tudom hálálni! Az ő többedik bébiszitterük védőnő, ráadásul ikres tapasztalatú bébiszitter is egyúttal, szóval ha tudjuk, majd hova költözünk, vele is élhetünk majd remélhetőleg! Ez is egy kincs, hogy ő már előszűrte, bízom nagyon az ízlésében, aki számukra a legjobb, nekünk is biztosan megfelel! A hugim is elrakott már 1-1 fiús-lányos bőröndöt anyuméknál, szóval győzzük csak hova elhozni mindezt! A sógornőm is ma hívta Sz-t, tudjuk-e már végre a baba nemét, mert ő úgy pakolná el a kislányai és a kisfia kinőtt holmijait. Egy családi találkozóra tartogatta Sz. az ikerség hírét, de már nem volt szíve tovább elhallgatni :) Még így is a család nagy része nem tud róla, csak arról, hogy terhes vagyok. Egy unokatestvérének ma én is elárultam, mert vele nagyon jóban vagyok, ráadásul ő a babamama szektorban dolgozik, és biztos, hogy sokban számíthatunk majd rá is, pl. hogy egyes termékekből konkrétan mely márkát/típust érdemes vennünk azokból, amikből nem lesz kölcsön. Hozzáteszem, nem lesz túl sok ilyen. Most azon vagyok, hogy majd egy aktuális kezdő listát levadásszak a netről, addig is tegnap nagyon sok dolgot lediktált nekem a barátnőm is.

A héten Sz-nak már vannak olyan elfoglaltságai az új cégnél, ami miatt valószínű nem tud velem jönni az Istenhegyire, de egy napot azért csúsztattam rajta, hátha csütörtökön mégis sikerülne. Pénteken nincs a doktornő, így akkorra már nem sikerült eltolnom, a következő időpont már júniusi lett volna. Úgyhogy egyedül megyek, de szerencsére lesz videóanyag is, majd utólag megmutatom neki otthon :)

Holnap lépek a 19. hétbe, ma vagyok 18w6d. Tegnap a másik oldalamon is bejelentkezett egy diszkrétebb rúgás, nem volt olyan erős, mint egy hete a kisfiunké. Ma pedig azt hiszem, szinte egész nap érzem őket, kipukkanó buborékokként tapasztalom őket a köldököm körül, mindkét oldalon! Az biztos, hogy nem az emésztésem, mert abban van tapasztalatom, milyen volt, amikor felfúvódástól voltak bélhangok/-mozgások, ez más. Tetszik, bizsergető, kellemes! Ráadásul ma van Apum 66. szülinapja is, Isten éltesse őt innen is! ♡ :)


2015. május 14., csütörtök

Az egyik tuti "kispöcsös", 18. heti UH

Már 8:45-kor a SOTE genetikája előtt voltunk, be is kérték a papíromat pár percen belül, utána viszont az alagsorban majd' másfél órát vártunk, mire sorra kerültünk. A hideg, kemény fém padoktól jól be is keményedett mára a hasam :/

A doki, aki most bent volt számomra új volt, először ki akarta zavarni Sz-t, de mind ő, mind én ragaszkodtunk a jelenlétéhez. A következő egy kérdés volt: miért vagyok ott? Kérdeztem, ami miatt ez a protokoll, nem tudom, mire gondol. Egyre csak ugyanazt a suta kérdést ismételgette, egyre agresszívebben, én pedig nem tudtam, mit is soroljak, ezért mondtam szinte mindent: ikerterhesség, anyai életkor, inszemináció, előző terhességek sikertelensége... Kiderült, ő még arra is gondolt, hogy egyátalán az intézmény gondozásában vagyok-e. Mondtam persze, de nem tudhattam, mire is gondol pontosan, ami a jelenlétemet indokolttá teszi számára. Na végül megenyhült, még poénkodott is a vizsgálat közben, de azért nem volt egy megnyugtató antré a részéről. Képet nem kaptunk, a leletem viszont teljesen rendben, mindkét csemeténket illetően, és ez a lényeg!

Az egyikük, az "A" magzat tuti, hogy kispöcsös, mert egyátalán nem rejtette véka alá, "B" magzatunk pedig keresztbe tett lábacskákkal még nem akarta megmutatni magát, szégyellősebb volt, ő picit kisebb is (becsült súlya 222 gr, míg a bátyja 236 gr), így továbbra is kislánynak feltételezzük.

A csöppségeink paraméterei jelenleg a következők:


Úgy örülünk, hogy - ha nem is kedves körülmények között - láthattuk őket majd' másfél hónap után, és hogy minden szuper. Jövő szerdán az Istenhegyin alaposabb vizsgálati szolgáltatást - kevesebb várakozást, több odafigyelést, kedvességet valamint képeket, kisvideót - fogunk kapni, az biztos, hátha akkor kiderül, mennyire készüljünk kislány névvel és ruhácskákkal is :)

A mozgásaikat nem érzem egyelőre erősebben, olyan erős rúgás sem volt, mint hétvégén, újabban apró huppanásokat tapasztaltam a köldököm körül. Ma vagyok 18w2d.

2015. május 12., kedd

18+0, eperszezon

Ma megint gratuláló kollégákba botlottam, pláne akkor, amikor egyszerre ketten vagyunk együtt kismamák. Az egyikükkel együtt érkezem reggelente, mert az útvonalamon lakik, amit nemrég tudtam meg, így be szoktam hozni, másikuk a főnököm, akivel ebédeltem, és ilyenkor együtt még feltűnőbbek vagyunk :)

Ma reggel fotóztam az egyik kedvenc nyári felsőmben, amit nem hordtam munkába, inkább nyári  hétvégi flangálós felső volt korábban, de most élvezem, hogy a lengeségét megtölti a 2 babó :)


A Merckformint 1 hete nem szedem, nem tudom, ennek köszönhetően vagy sem, voltak már olyan napjaim, pláne hétvégén, hogy sokkal nagyobb étvággyal ettem. Ez nem feltétlenül a mennyiséget jelenti, hanem inkább a kedvet, ahogy eszem, ahogy megéhezem, és valós étvággyal ehetek. A Merck mellett nem nagyon volt, vagy szimplán az is lehet az oka, hogy most értem abba a terhességi hétbe, amikor a babák zsírszövetei kezdenek kialakulni, tehát híznak. Mindegy is, én mindenesetre vigyázom annyiban, hogy betartom továbbra is a gyors-lassú Ch fogyasztási menetrendet. Remélem, idén nem hoznak fagyigépet vagy jégkrémeket irodai promócióként :) Viszont a mai eperárusítást nem lehetett kihagyni, kevesebb, mint a feléért lehetett kapni, mint ahogy 1 hete vettem egy bevásárlóközpontban. Viszont az eper nem akkora bűn, a dietetikus szavait gyümölcsimádóként megjegyeztem 2,5 évvel ezelőttről, hogy sokmagvasat lehet enni, mint pl. a málna, eper, kiwi. Ekkora ládatoronnyal települtek ki az irodai éttermünk mellé, a puttonyos kocsi is teli volt még, amiből pakoltak ki folyamatosan, ráadásul nem csak esztétikai élmény volt, hanem olyan masszívan illatos is, hogy méterekről lehetett érezni:


Hát 1,5 kg-val a kezemben tértem vissza a helyemre, de nem voltam vele egyedül :) Itt pedig a friss zsákmány az egyik irodai ablakunkban:


Ma vagyok 18w0d, még 2 nap az UH-ig :)

2015. május 10., vasárnap

Talán mozgások

Ha a kanapén lecsúszva ülök, fekszem esténként, mindig a hasamon tartom a kezeimet, amíg ezt nem teszem, egyszerűen hiányzik. Ezért minden este alig várom ezt a pillanatot, mert azt jelenti, addigra hazaérek, megvacsorázunk, túl vagyunk a nap teendőin, pihenünk, ráadásul most már figyelhetem azt is, vajon érzem-e, mi zajlik odabent. Kb 1-1,5 hete apró selymes, pihe-puha simizést már tapasztaltam a tenyeremen, pénteken Sz. is a hasamra tette a kezét, csak úgy üdvözölve a gyermekeit, én semmit nem szóltam neki akkor, hogy megint lennének azok a szinte csak lepkeszárny erejű, tenyerünket csiklandozó mozdulatok. Mint a delfin, amikor kibújik egy pillanatra a vízből, de már siklik is tova a víz alatt, nagyon puhán, finoman. Most Sz. is ezt érezte, örömében könnycseppek kíséretében kacarászott :)

Tegnap Sz. egy tanfolyamra ment, én itthon tettem-vettem, pakolásztam, jöttek Anyumék egy esküvőre és ebédre a Kopaszi-gátra, előtte bejöttek hozzám. Hoztak finomságokat, egészségeseket, hogy legyen ebédünk, így a napomat abszolút átadhattam a ruhák szortírozásának. 2-3 nagy táskányi téli és szűk szabású ruhát gyűjtöttem össze, melyeket ideiglenesen hazaküldtem velük, pl. a korcsolyám kíséretében, hogy akár lesz költözés, akár nem, kevesebb holmival kelljen szembesülnünk vagy a gyerekek ruháinak helyigénye vagy a költözéses pakolás idejére. Du. 3 körül ültem, dőltem le először, addig teljesen rugalmasan - olykor székre állva vagy hajolgatva - szépen bírtam, de du-ra elfáradt a hasam, megnőtt, kicsit bekeményedett, úgyhogy jól esett egy kis pihenés. Később kimentünk sétálni egy parkba, amiben vannak lejtők is, felfelé menet most nem esett jól, be is keményedett a pocim, így viszonylag rövid idő után visszajöttünk. De még a dombmenet előtt felszisszentem egy nagyot, akkora köldököst kaptam, kb 1-2 cm-re a köldököm alatt középen a jókora rúgás hatására megtorpantam, ezzel egy időben fel is kiáltottam, melynek hatására Sz. meg is ijedt. Őszintén szólva én is, mert a keményedett hasamban egy ilyen rúgás előszörre hirtelen azt a reflexet, félelmet váltotta ki bennem, hogy jaj, nehogy baj legyen, nehogy görcs legyen, de az egész egy másodperc töredéke volt, úgyhogy ez nem a méhem volt, hanem feltehetően "A" baba jelentkezett be :) Úgy dobogott a szívem örömömben, izgalmamban, és most nekem is könny gyűlt a szemembe, úgy kacarásztunk az egész jeleneten. Mellettünk közben a rekortán pályán futkostak az emberek, mi pedig ölelgettük egymást :)

Kora este pedig hanyatt fekve csúcsosodott ki a köldököm körül, mindketten ott lehettek, ez csak pár percig tartott, és most nem éreztem semmit pluszban, valószínű finomabb mozgásokkal helyezkedtek. Olykor van olyan is, hogy baloldalt előrébb van a hasam, mint jobboldalt. Aztán éjjel is volt egy egészen más folytatás. Arra ébredtem, hogy hosszan beleremeg a hasam, és mivel csak félálomban voltam, konkrétan úgy éltem meg, hogy lehet, hogy épp földrengés van? De már aludtam is tovább a következő pillanatban, így csak reggel néztem utána, hogy igen, létezik mindaz a mozgásokból adódó tünet, amiket érezhettem: a pillangószárny szerű puha mozgás, amit csak a tenyerünkkel érzünk, a karate-rúgás is, és az izomremegős is. Ma még nem éreztem őket, de úgy olvastam, hogy ilyenkor még simán előfordul az, hogy 2-3 napig megint semmit nem lehet érezni, mielőtt jön a következő sportosabb magzatmozgás...

Ma vagyok 17w5d. Tüneteim főként éjjel vannak, mikor átfordulok egyik oldalamról a másikra, felébreszt, hogy érzem jobban a melleimet, a hasam fájását, amúgy nappal csak a délutánonkénti hasi növekedés, kisebb feszülések fordulnak elő, egyébként egyelőre - néha úgy érzem túlságosan is - jól bírom magam.

2015. május 8., péntek

Kedvező irodai promóciók

Szeretem a számomra hasznos irodai promóciókat. A múlt héten volt nálunk egy Scholl kitelepülés egy új termékük bemutatása kapcsán, de valójában személyre szabott pedikűr szolgáltatásokat lehetett igénybe venni. Van, aki körömlakkozást kért, van, aki a sarkát puhította fel ezzel az új gyémánt kristályos talpreszelőjükkel, én pedig nem szenvedtem előtte a hajolgatással otthon, így szégyen, nem szégyen szimpla körömvágást, hidratáló lábápolást kértem. De mondták, hogy nem vagyok vele egyedül :) Ráadásul kiderült, mindkét pedikűrös a közelünkben, mármint nem a munkahelyem, hanem a lakásom közelében lakik, dolgozik, így amíg ott lakunk, addig én bizony el fogok menni egyikükhöz, mert ahogy nő a pocakom, egyre inkább jól fog esni, ha nem én küzdök a lábujjaimmal :)

Ezen a héten pedig optikusok vannak nálunk, akiknél tavaly vettem a szemüvegem. Picit meglazult, így a szárán állítottak, és egyúttal egy alap szemészeti vizsgálat is volt, így meggyőződhettem, a dioptriám maradt ugyanaz. Így egy alap szemészet is pipa.

2015. május 7., csütörtök

Következő időpontok

Nehezen, de elértem a János kórház kardiológiáját, kb 10x hívtam ma is őket, hiába, de ezúttal  visszahívtak - ez jól esett. Mint kiderült, aki az előjegyzéseket veszi fel, annak más feladata is van, szóval nem csak ez - persze, ez is sejthető. Nem lehetett kiválasztott orvosra előjegyzést kérni, csak a jelenlegi terhességi hetemet említve konkrét időpontot kaptam, és megdicsért engem és az orvosom is, hogy már most szólok, nem azonnali időpontot kérek. Ehhez képest csak május 28-án, csütörtökön délelőtt mehetek, elvileg pont akkor lesz is Hajdú Júlia a hölgy elmondása szerint, ugyanakkor a weboldaluk szerint ő csak páros szerdánként és péntekenként rendel, emiatt én május 20-ra vagy 22-re szerettem volna, de elutasította ezeket a korábbi időpontokat. Meglátjuk, ki lesz valójában, de legalább tuti megvan az időpont a 20. terhességi hétben (a 19-22 hét között végzik).

Az eddig befoglalt időpontjaim:

május 14 csütörtök, 9:00 SOTE UH
május 20 szerda, 9:30 Istenhegyi Géndiagnosztika UH
május 26 kedd, 18:00 dr G
május 28 csüt, 11:00 Magzati szív UH, János kh

Még megpróbálok jövő szerdára egy fogorvost is beiktatni.

2015. május 6., szerda

2. trimeszteri konzultáció

Tegnap este jó sokáig feltartottam a doktor urat, ő is ellátott tanácsokkal, de én is készültem, összeírtam egy csomó kérdést. Végre a privát rendelésére mehettem, mert a SOTE az egy futószalag, lehetetlen hosszabban beszélgetni, bár így este 10h-re végeztünk, és még voltak is utánunk.

Először is vittem a kombinált tesz, a Nifty, a Wassermann, a hepatitis eredményeimet. Pipa.

Rákérdeztem az IR-re, a Merckformin szedésre, ő mit javasol, mi jelenleg a gyakorlat az ő praxisában. Van-e olyan dietetikus, akihez javasol elmennem. Talán ezt a témát beszélgettük leghosszabban. Először is a mellékvese hormon pótlásom is kiválthatta - mint kiderült számomra, eddig nem tudtam róla. Mondtam neki, mennyi volt az inzulinom 2 éve, amikor még 15 kg-val több voltam, és nem szedtem Merck-et: 160 mIU/L volt 120 percnél. Elég soknak ítélte - de ezt én is tudom. Persze említettem a genetikai hátteret is: apu, anyu oldaláról nagymamám, hugim volt terhességi cukorbeteg a 2. terhességénél. Nincsenek igazán tanulmányok - vagy legalábbis itthon az ő ismeretei szerint, hogyan hat a Merck a 2. trimesztertől fogva végig. Nincs bizonyítottan káros hatása, de az is biztos, hogy átmegy a gyerekeken, a placentán, és a 3. trimeszter végefelé, a 37-38. héten abba is szokták hagyatni, mert hipoglikémia fordulhat elő nálam is és a gyerekeknél is. Ismer olyan anyukát is, aki végig szedte, és most autisztikus tünetei vannak a gyermekének, és ezzel természetesen nem állítja azt, hogy attól alakult volna ki, de ettől még a tény az tény. Azt is megtudtam, hogy lehet terheltetni Merck mellett, de az igazából arra adna igazolást, hogy jól végzi a dolgát a szervezetemben. A terhelés a 23-24. héten szükséges, és kell pár hét, hogy a Merck hatása ne érvényesüljön. Így abban állapodtunk meg, hogy már úgysem fordulhat elő olyan rizikó, mint az első trimeszterben a magas vércukor-/inzulinszint miatt, amúgy is diétázom, így mostantól abbahagyom, folytatom a diétát, ahogy eddig, plusz minden napomba beiktatok legalább egy félórás sétát - mert ennyi is elég ahhoz, hogy 20-40%-ban jobb legyen a szénhidrát-anyagcserém. A 23-24. héten pedig elmegyek a "hőn áhított" cukorterhelésre.

Rákérdeztem arra is, mi a tapasztalat, mikor indulnak meg az ikerterhességek, érzése szerint mikor fogok szülni. Az a protokoll a SOTE-n, hogy már a 32. héten be kell feküdni ikerterhességnél! Ezen nagyon meglepődtem, ez aug. közepe. Egyedi esetekben lehet a 34. hét, de a korom és a kombinált eü helyzetem miatt szinte kizárt, hogy én később mehessek be. Szóval fel kell kötni a terhesgatyát, ez azt jelenti, ha minden ok, akkor is csak 15 hetünk van hátra kórházon kívül intézkedni mindenben (lakás, kocsi, babakelengye...). Vészmegoldásnak ma reggel átbeszéltük, mely bútorainkat és tárgyainkat szállíttatjuk el ideiglenesen a nappaliból, ha ebben a lakásban ragadnánk addig. Majd kell egy megbízható rakhely ehhez, mert nem szeretnénk, ha vizes, penészes közegben tönkremennének. A jelenleg felesleges ruháimat (x db szűkített kabátomat, kisruhákat, magassarkú cipőket, csizmákat) pedig apránként hazahordom anyuékhoz, onnan a régebbieket ki kell selejtezni véglegesen, hogy elférjenek. Az a szerencse, hogy a dokim aug közepe előtt visszajön szabiról, úgyhogy azt mondta, utána vár szeretettel :) Össze kell majd hangolni a belgyógyászommal úgyis a hormonkezelésemet szülés előtt/alatt/után. Mindenesetre a szülési időpontra azt mondta, hogy ha már 3-assal kezdődik a születési hetem, az már jó lesz! No azért remélem min. 36-37. hétig bírni fogjuk.

A vérhigítót, a Clexane 2000-et még mindig szúrom, ezt is megkérdeztem, meddig szabad/kell. Végig szükséges, a szülés előtt pár nappal szerencsés abbahagyni, de addig mindenképp. De már az is jó, hogy reggel oltom magam, mert este/éjjel jellemző a szülések beindulása. Tudja, hogy kellemetlen a napi szúrás, de ikreknél ezt a kis adagot tényleg jobb, ha adom. Mondtam neki, hogy ugyanmár, közel 20 éve szúrom magam, csak most nem növekedési hormonnal, hanem ezzel, teljesen mindegy a szúrás szempontjából, a tű az tű, hozzászoktam már :)

Citológia. Tavaly tavasszal volt, a múltkor abban egyeztünk meg, hogy az első trimeszterben nem zavarjuk a méhszájat, most megbeszéltük, hogy a 24. héten amúgy is van méhszájellenőrzés.

Érdeklődtem, mik a veszélyes tünetek, melyeket komolyan kell venni, mert pl. pár napja előfordulnak délutánonként, esténként feszülések, vagy akkor, ha nem tudok wc-re menni 2 napon túl. De ezek nem azok, teljesen normális, pihenés és magnézium a megoldás rájuk - ezt tudtam is. A veszélyes az, ha pl. konstans deréktáji fájdalom véres nyák kíséretében lenne, akkor viszont rohanás a klinikára. Ne legyen ilyen, de jó tudni.

Legközelebb május 26-án találkozunk, akkorra már a magzati szív UH és a következő UH kontrollok után. A magzati szív UH amúgy az AR-esek, azaz inszem, lombik során sikerült terhességek esetében javallott, mondta magától, de kérdezni is akartam, mert a 6 héttel előttem járó főnökömnek nem kellett ilyenre mennie a spontán terhességével. Még nem sikerült erre bejelentkeznem amúgy, mert délelőtt nem vették fel a telefont, délben pedig kikapcsolják. Próbálkozom tovább.

Érdekelt még az is, hogy mivel a mellem nagyon készül (méretileg, fájásilag), fogok-e majd tudni szoptatni külső oxitocin pótlással, mert a prolaktin mellett ez a hormon szükséges hozzá, ill. az, hogy az ösztrogén és a progeszteron bezuhanjon. Nos ezekkel semmi gond, a prolaktin megvan, a 2 legutóbbi nálam alap esetben nincs, oxitocint amúgy is adnak még császármetszésnél is. Ha az nem segítene, akkor orron keresztül oxitocinos vattát szoktak adni, ami az orrnyálkahártyán keresztül szívódik fel, és segíthet. Ugyanis azért csak jó lenne szoptatni, mégha fájdalmasan is indul, fontos a csöppségek immunrendszere miatt, ne csak idegen anyatejet és tápit kapjanak legalább az elején. Egy laktációs tanácsadót is igénybe veszek, az is biztos.

A kontroll végefelé már Sz. kért, hogy ne tartsam fel a doktor urat tovább, mert nagyon késő van, és bizonyos kérdéseim ráérnének legközelebb is... Jó-jó, igaza van, ráadásul a dokim nem tud nemet mondani, nekem tényleg észre kellett volna már venni, milyen késő van, de amikor annyi mindent szeretnék tudni! :) Biztos bent volt kb éjfélig :/

Kb éjjel fél 11 felé a Szeráj előtt haladtunk éppen hazafelé, amikor spontán kitaláltunk, együnk egy gyrost, sétáljunk egyet le a Dunáig, a Parlamentig, és együnk közben, ha már ilyen későn vacsizunk, kössük össze a sétával. A pita felét persze kidobtam (félek a fehérliszttől, pláne most), a hús és a friss saláta, így majdnem teliholdban spontán sétálva, a Duna felől jövő vízillatú fuvallattal ilyen későn annyira jól esett mindkettőnknek. A hétvégén elhoztam hugim egykori nyári terhesnacijait, melyeket kimostam, mivel ilyen meleg lett, elkezdtem hordani, persze, hogy így jobban, többen észrevették, mert a téli/tavaszi gatyóimban jobban "eltűntem". Jönnek is most a kedves, mosolygós hassimiző gratulációk, melyeket még nem tudok hova tenni, furi. Nem irritálnak, de még mindig szoknom kell, hogy terhes vagyok, nyíltan, bevallottan. Így aztán pláne nem titkolózhatom, hogy max még 2-2,5 hónapig dolgozom...

2015. május 4., hétfő

Közel 17 hetesen

A munkaidőn túl folyamatos lakáskeresésben vagyunk, ezért nem igazán van időm itt lenni. Eddig 2 érdeklődő jött el személyesen, és addig ugyan nem akarunk lépni, míg komolyra nem fordul a lakásom eladási esélye, ugyanakkor az árán kívül olyan sok szempontnak kell az új lakásnak megfelelnie, hogy muszáj előszűrést tartanunk régiókra, városrészekre, legyen az agglomeráció vagy Bp. Pl. ugyanazon kisvároson belül 2 lakópark elhelyezkedése: autópályához, óriás villamosvezetékekhez, trafóközponthoz közel sajnos kizárt a folyamatos zaj és ki tudja milyen hatású elektromos szmog miatt. Ahogy az is, ha túl löszös talajra épült, mert irtó poros lehet tőle a lakás - Sz-nak por- és mindenféle szöszallergiája van. A tetőteret és a belső kétszintes lakásokat is kizárjuk, mert a lépcsőzés alapvető szintekre sem nekünk, sem a gyerekeknek nem veszélytelen, ráadásul tetőtérben nem lehet optimálisan pakolni, ha olyan kicsi négyzetmétert keresünk, amit mi most megengedhetünk majd magunknak. Egy panel vagy egy fel nem újított régi épületbe sem merünk belevágni, nehogy túl sokat kelljen rá költeni, és melyek veszélye az is, hogy 5-10 év múlva nem lesznek jól eladhatóak. A 3 szoba is alap, mert sem nekünk, sem a gyerekeknek nem praktikus egy nappaliban aludni, ahol esetleg még amerikai konyha is van. Vannak klassz, viszont ijesztően kihalt, kietlen lakóparkok is, ahol nagyon kedvezőek az árak, de a környezetükben valamiért nagyon sok félkész ház áll vagy szinte minden 2. ház, lakás eladó - többnyire az infrastruktúra hiánya eredményezheti ezt. Messzi vannak mindenféle állomástól, bevásárlóhelytől, ovitól, sulitól, stb. Ijesztő ilyenek között sétálni. A földszint, kertkapcsolat szuper lenne, de az 1. emelettel is megbarátkozunk, ha van tágasabb erkély, és nem csak egy kilépő. Magasabb emeletre 2 mazsolával felcuccolni nem lenne könnyű, pláne, ha majd nőnek, de még nem tudnak egyedül lépcsőzni. A tároló is hasznos lenne, mert egy ikerbabakocsi a fél lakást betöltené :) No és akkor ott van az a szitu, ha végre találok valamit, akkor mi ketten nem egyezünk kompromisszumokban, vitázunk kicsit vagy nagyot, ha viszont egyezik a kompromisszum-készségünk, és felhívjuk, nem egyszer már elkelt vagy épp ott vannak a helyszínen komoly érdeklődők. Egy kolléganőm említette, hogy ahol ő lakik, ismeretségi körében is keresnek lakást, és 2-3 nap alatt elkelnek a jobb lakóparki lakások. Pont ebben az őrült lakás-befektetési hullámban nem túl szerencsés keresnünk. Ugyanakkor persze úgysem tudnánk még lépni, amíg az enyém el nem kelt, de azt sem tehetjük, hogy fel sem mérjük, mit kapunk majd a lakásom áráért + a félretett pénzünkért + kisebb hitelért. És akkor még ott egy nagyobb kocsi kérdése is, de attól nem félek, az ráér később is.

Minderre azért hangulatilag persze rátelepszik, hogy Sz-nek ugyan voltak már interjúi, de még nincs ajánlat a kezében, pedig szívesen dolgozna már.

Én zömmel jól vagyok, az elmúlt 2 délután feszült nagyon a pocim, függőlegesen a köldököm alatt, mintha nem lenne benne több rugalmasság, és mindjárt fel akarna szakadni, ezért ma haza is jöttem hamarabb inkább kanapéról folytattam a munkát, és rövidesen jobb is lett. Lehet, hogy olykor ilyen kombinált napjaim lesznek az irodai és otthoni munkavégzésben.

Mindemellett töltődtünk is az elmúlt napokban, ugyan nem volt napos idő, de nagyon jó volt a szüleim kertjében, a szülővárosom zöld, erdős peremén, madárcsicsergést hallgatva, finom levegőn, pl. friss citromfűből teát kortyolgatva. Anyuék mindent megtettek a kényelmünkért, segítenek a lakáskeresésben, hitellehetőségek egyeztetésében, vissza is fogok menni hozzájuk hamarosan azt elindítani, mert jobb, több figyelmet kap az ember egy ismerős kisvárosi fiókban. Az Anyák napja egybeesett a szüleim házassági évfordulójával is, sokat beszélgettünk, és nosztalgiáztunk is kicsit régi fotók kíséretében :) Egy sétánk során összefutottunk az általános iskolai barátnőm anyukájával, egy félórát beszélgettünk, kivel mi újság, és Anyum olyan büszkén meséli, hogy várják az unokákat :) Én még mindig félve büszkélkedek velük, a hasamat is még mindig igyekszem sálakkal takargatni, mert amíg nem érzem a mozgásukat, amíg nem megyünk következő ultrahangra, valahogy így csendben, csak itthon, barátok előtt, és itt ismeretlenül, de mindenki felé tudom maximálisan vállalni a kincseinket. Bízom bennük, de hát az a bizonyosság utáni vágy elő-előbújik. Az biztos, hogy megint híztam, 52,5 kg-ról indultam januárban és most 55 kg vagyok. A hasméretem is változott, felvéve ugyanazt a vékony pamutruhámat a 2 hete és mostani fotót összevetve jobban látszik a különbség, mint ahogy mi folyamatában észleljük.

Itt is van egy mai kép majdnem 17 hetesen, az elmúlt napokban készített virágfotókkal együtt mobilon készítettem játékból egy kellően giccses fotómontázst, de a lényeg úgyis az, hogy így látjuk a fejlődést a közel 2 héttel ezelőtti és mostani pocakfotó között:


Holnap konzultáció lesz az orvosommal, a védőnővel is kellene találkoznom, no és a fogorvos is szükségszerű - de mindkettő szerdai időpontokkal rendelkezik, ami nekem ezen a héten nem jó egy vacsoraest miatt. Van, lesz teendő a következő hetekben is bőven. Jövő hét végefelé indulnak újra az UH-s időszakok is, azokat természetesen nagyon várjuk :) Addigra akár meg is érezhetem a picik mozgását...