2015. augusztus 31., hétfő

Újra az osztályon, 33+6 bio, flow, magzatvíz uh lelet

A szülőszobán ikres ctg-re és fájdalommérőre helyeztek, ami teljesen jó babaeredményeket hozott, a fájdalomszenzor pedig ugrált eleinte, hasonló gyakorisággal, ahogy az éjjel én tapasztaltam a 8-10-es relatív nyugalmi szintről egészen 60-ig. (Nem tudom, egy valódi fájás mennyit mutatna). Megijedtem ettől az egésztől, én még jóslófájásokra sem számítottam, hogy programozott császárt tervezünk. Ezért felkészületlenül ért lelkileg, fogalmilag is. Így éjjel nézegettem mi a különbség a valódi fájások és ezek között, ill. hajnalban jutottam el odáig, ezt fejben nem lehet követni, lámpát nem olthatok, a mobilomon kell, hogy regisztráljam, így kerestem rá ismert blogtársak már szűrt ajánlatra a témában. Persze először a 3 hete wifi nélküli telefonom a feltorlódott minden más app-omat akarta frissíteni, úgyhogy fájások közepette még mobilbeállítasok, újraindítás is nehezítették a dolgom. De sikerült végül, és tudtam regisztrálni jó pár fájást, így tudatosult bennem is, mennyire sűrűek!

Ebben a szülőszobában 3-an voltunk, 1 műtőben. A mellettem lévő lány ezerszer meg akart szökni cigizni, de ma mindenképpen szülnie kellett, így nem engedték, mert kapta az oxitocint. Miután az hatni kezdett, ő szolidan, de jól hallhatóan vajúdni kezdett tőle, én pedig elkezdtem a már időközben lenyugodott méhemmel úgy érezni, hogy elkezdem "szomatizálni" az ő fájdalmait, és potyogni kezdtek a könnyeim. Inkább a fülembe tettem a headsetet, zenét hallgatni, de nem lehetett feledni, mi zajlik mellettem, ezt megspékeltem zenei akkordokkal magamnak, erre egy igazi rázkódós zokogás tört rám fékezhetetlenül. De szerencsére a fájások nem tértek vissza, az infúzióban lévő alkohol arra volt elég, hogy nem mosolygósra "ittam" magam, hanem a borús hangulatúra, no és persze a szülés "szele" azért megérintett rendesen...

Eljöttem, jött az uh időpont majd az ebéd, közben az anesztes, ill. a sógornőm is, így mindezek közben/után tudtam előszöris reggelizni, és egy nagyot aludni.

Az uh-n ami kiderült: a kisfiú 400, a kislány 300 grammot hízott 3 hét alatt. A fiúcska ütemének örülünk, mert javulni kezdett! De még így is továbbra is picike, 1424 gr, míg az A baba, azaz a nővére 1744 gr. A fiúcska viszont most továbbá abban is jó, hogy az ő magzatvize visszajavult átlagossá, a kislányé még ma is kevesebb. A dr nő javasolta, még várjak a szüléssel, no ez telitalálat, pont így gondolom, szeretném én is. Egy újabb 3 hét, és akkor sanszos a kb 2 kg/baba súly. Elhatároztam, most átállok a hizlaló kajákra, mert ez az IR diéta lehet, kevés lesz az ütemesebb gyarapodáshoz. No nem akarom 2 arccal tolni a fehér kenyeret és tésztákat, de pl. ezer éve nem ettem szilvás gombócot, anyutól ezt rendelek valószínű legközelebb, ma pedig megengedtem magamnak egy kisebb jégkrémet is. Az uh-n a flow és az anatómiai eredmények továbbra is rendben vannak:


Most még meg kellene valakivel beszélnem, hogy kaphassam a magnéziumot itt az osztályon infúzióból, mert sajnos a Magnerot semmit nem hatott, pedig kb 5x2 szemet eszem naponta.
Remélem több,  nagyobb ijesztgetés mostanában nem lesz, még többet fekszem, bár ezidáig is zömmel azt tettem. Érdekes, hogy a babák sem feszülnek be sziklaként az infúzió óta, de lehet, az alkohol lazította le őket ennyire szegénykéket.

Az uh rendelés előtt sétált el a régi itteni AR-es dokim, akitől 1,5 év után kicsekkoltam anno, és átigazoltam Krizsa dokihoz, szerencsére full pattanásos arcbőrrel, vastag keretes szemüvegben ő engem nem látott, így nem ismert meg, nem kellett magyarázkodni sem.

Ugyan picibbek a bébik, de remélem fejlettségben nem, holnap lépnek a 34. hétbe.

~~~~~~~~~~

Friss: délutánra kiment a reggeli infúzió hatása, így kértem, az osztályon pótolják nekem a magnéziumot vagy valamilyen görcsoldót kérek, hogy ezúttal ne virrasztásos éjszakánk legyen, mert bírom én a fájást, de kicsinál majd fizikailag, aminek akkor tényleg koraszülés esélye lenne, holott a gyerekek ctg-je továbbra is csodás. Nem lehet fent az osztályon, vissza kellett emiatt jönnöm a szülőszobára, így megint itt vagyok, csak most elővigyázatosságból. Persze csak az alkoholos kombó létezik, így kértem Sz-t, a következő napokra hozzon be nekem vörösbort, hátha az elég lenne nekem. Az itteni nővért is kérdeztem :) Nem akarom őket itt napi 2x 2-3 hétig feltartani. Amúgy a fájásszenzor most kicsit lentebb lett helyezve, és anélkül, hogy görcsölnék mutatott 60 feletti adatokat. Így gyanítom reggel az igazi jósló fájásoknál elérte volna a 100-at is, csak túl fent volt hozzá! De az osztályos nővér bevallotta, nem szokott ilyet csinálni, de a sürgős szülés miatt helyiek nem értek rá. De majd én most már tudom :)

Az imént a helyi nővérke mondta, pszichésen is állítsam át magam. Hát szerintem most pont tök jól vagyok, viszont eszembe jutott az is, Anyum velem már 7 hónaposan görcsölt, szimpla babával, 23 évesen. A huginál is 1 hónappal hamarabb nyílt a méhszáj, szimpla babával, 28 évesen. Akkor mi csodálkoznivaló van nálam majd' 42 évesen dupla babával?

Különben is, ebben a melegben vízpartról is álmodozom olykor, pl. a 2 évvel ezelőtti Mošćenička Draga nyaralásainkról :)

És közben ezt hallgatom éppen:


Éjjel jósló fájások, nemalvás, infúzió

Éjjel 1 órát aludtam, és csak a hajnal 5 órai vérvételen említettem a nővérkének, hogy sűrűn vannak jósló fájásaim. Eleinte a takaró alatt olvasgattam, mi is az pontosan, hol fáj, mennyire rendszeres. Ehhez hirtelen segítségül hívtam egy fájásmérő applikációt blogjáról, az 1-3 percenkénti, aludni nem hagyó rövid fájásaim mérésére:


Dr G - aki épp ma volt ügyeletben - szerint este óta puhult a méhszáj, mérete maradt ceruzányi, dr G most már csak 1-2 hetet jósol a szülésig  A babák CTG-je teljesen normális, ennek ellenére össze kellett pakolnom a szülőszobára, annak "előszobájában" kapok most vénásan alkoholt, magnéziumot, antibiotikumot (kellően be is csiccsentve érzem magam tőle) A sürgősségi vérvételem jól sikerült, ha a fájások tompultak (most már csak 10 körüliek, eredetileg 60-ig felmentek az itteni fájásmérő szerint) visszamehetek az osztályra ill. a mai vizsgálataimra. Megkérdeztem, mi történik, ha ez most már mindennapossá válik, az osztályos orvos majd dönt róla. Dr G - aki itt időközben egy sürgősségi császárt is operált - a méhszáj nyílásának tendenciája alapján dönt majd. Izgulok, izgulunk...

2015. augusztus 30., vasárnap

A méhszáj nyílni kezdett

Megvolt az esti méhszájellenőrzés, ceruzányira van nyitva, a dr úr szerint kb 2 hét tartalék van benne. Mi azért reménykedünk, hogy hátha lesz ez 3-4 hét is, mondtam is a dr úrnak, aki 1 hét múlva újra ellenőriz, meglátjuk. Addig a mai kenet eredménye is meglesz. Holnap flow, biometria, magzatvíz uh kontroll, és már az anesztessel is találkozom. Sz. kicsit ideges az előbbi szüléstől, főként a kisfiunkat félti, hogy le van maradva, de hát a kislány fejvégű hónapok óta, ahogy nő, a buksija nehezedik a méhszájamra.

Ma vagyok 33w5d.

Pici kimenő, tünetek

Ez a zselés memória fedőmatrac fantasztikus, ha valamelyik oldalamon fekszem, szinte alig érzem, hogy terhes vagyok, olyan szépen felveszi a hasam domborulatát, nem nyomja a csípőcsontomat, ha megfordulok, ami elég lassan megy, akkor viszont kőkeményen nyomják a babák mindenemet arra a pár másodpercre, míg átérek a másik oldalamra. Elértem azt, hogy sikerül 2-3 órát is egyhuzamban aludni, ami nagyon jól esik azok után, hogy 20-30 perces etapokban aludtam még a múlt héten. Azért mégsem vagyok teljesen kipihent, mert az éjjel az egyik pisilés után nem ment a visszaalvás, olyan erősen tört rám a bőrviszketés, amiből kb 2 órás vakarózás lett. Pedig már nem vagyok kiütéses. Viszont vizesedem eléggé, kezdenek az ujjaim ettől pl. reggelente behajlíthatatlanokká válni mindkét kezemen, és az egyre pattanásosabb arcom is egyre szétcsúszottabb, ödémásabb. A kiütésességről pedig annyit, miután kb 3 orvost kérdeztem, hogy az egyik szabadságáról visszajött nővérke lazán mondta, hogy a tüdőérlelő szuritól simán lehetett, volt már másnak is. Nos, meglátjuk, ma kapom a következőt...

Ma nem megyek kimenőre, mert a dokim van bent, lesz nála méhszáj-vizsgálatom is, de emiatt tegnap délelőtt viszont a jó közérzetemre hivatkozva Sz-al elhagytam pár órára a klinikát, azzal a címszóval, hogy alig tudott hétközben meglátogatni, együtt ebédelnénk, fagyiznánk. El is mehettem, 11-re értünk haza, Sz. a segédletemmel főzött, jókat beszélgettünk, megnéztem a kiságyakat, a babakocsit, amiket vettünk. Ebéd után kicsit volt időnk aludni is, jól esett 3 hét után egymáshoz bújva (már amennyire a bálna testemhez lehet) elszenderedni. Nagyon hiányzik egymás érintése, amit egy kórházi látogatás során nem lehet pótolni. Ugyanakkor azért bennem volt a para, ahogy hagytuk el Bp-et, minden rendben maradjon, pláne ekkora melegben. De a lakás finom hűvös, a kocsiban klíma, így nem volt gond. Miután kicseréltem a táskámban lévő szennyeseket friss ruhákra, törülközőkre, indultunk is vissza, lejelentkeztem, és picit még kimentünk a körútra  (kocsival a biztonság kedvéért) fagyizni egyet. Megint tartalmas és feltöltő "rapid randink" volt, így sokkal kibírhatóbb a 4. itt töltendő hétbe kezdeni.

Ma reggel beszéltem a dokimmal, hogy ne haragudjon, hogy folyton ezt pedzegetem, de mielőbb szeretnék az anesztessel találkozni, mert a tavalyi műtétemkor nem volt Solu-Cortef raktáron, de bevállaltam műtét utáni Cortef tabletta bevétellel a dolgot. Viszont ha bármi közbejött volna, nem tudom, hogy oldják meg hirtelen infúzióból. Most viszont tudom, hogy még odébb a szülés, de nyugodtabb lennék, ha tuti meglenne a mellékvese hormon e változata. Már csak azért is, mert említettem neki, egyre vizesedem, egyre kevésbé hat a vazopresszin spray, vízszínűt pisilek zömmel, és megjelent az egyébként orvosilag nem feltétlenül várt előtejem is. A dokim mondta, hogy a vazopresszin dolog természetes, mert minden kismamának diabetes insipidusa van, nálam ez alapbetegség, plusz a dupla méhlepény is okozza. Akkor rendben, emiatt nem izgulok tovább, magam miatt nem is, csak  magzatvízre gyakorolt (általam feltételezett) hatása miatt aggódtam. Holnap meglátjuk az uh-n. Úgy megnézném 4D-ben is a babákat (a 27. héten láttuk őket így utoljára), ha jól hallottam, van is itt ilyen fizetősen, de így a 34. héthez közeledve már nem biztos, hogy lenne értelme. Azért lehet, rákérdezek :)

2015. augusztus 28., péntek

Matrac-, babakocsi-vétel, gardrób-eladás: pipa

Tegnap meghozta a futár a Dormeo memória, zselé fedőmatracot, juhéééé! (Köszi az ötletet erre!) Már azon aludtam, és ugyan 20-30 perces etapokban vagyok már csak képes aludni, de az már nem a matrac miatt van. Tegnap nagyon kemény hassal telt a napom, ki sem tudtam nagyon ülni, feküdtem egész nap. Ahogy ma délelőtt is, de délutánra feloldódott, így már a látogatási időben ki tudtam ülni csacsogni :)

A CTG-im változatlanul jók, vasárnap a dokim lesz ügyeletben, lesz méhszájellenőrzés és a következő tüdőérlelő szuri.

Ma visszajött a tegnap reggel császárra ment szobatársunk, mesélt nekünk az egészről, hát nem kis fájdalommal járt neki a tegnap, miután kiment az érzéstelenítő, és még a mai nap sem a sprintelésé. De a babák cukik, láttunk róluk fotókat :)

A gardróbot sikerült tegnap kb 5 perccel a licit lezárása előtt eladni, ma el is vitték, huhh, ezen is túlvagyunk, így a múlt héten feltett hirdetéseket sorra töröltem ma. Én felhajtottam a fotókat és az összeszerelési útmutatókat a gépemen és a neten, az alap szöveget megírtam, Sz. pedig fizikailag szervezi hősiesen és hatékonyan minden nap a dolgokat: telefonál, odamegy, fizetnek neki ha mi adunk el valamit, vagy ő kifizeti, amikor mi veszünk valamit. Így zajlott a héten a kiságy és babakocsi vásárlás is, ez utóbbihoz még hordozókat (akár ABC Design Zoom, Römer, Maxi-Cosi is lehet szerencsére) kell keríteni, és kész a sokvariációs, egymás utáni babajárművünk:


Eddig nagyon rendes, kedves, megbízható emberekkel sikerült így neten keresztül összeakadnunk, örülök ennek nagyon, nincs kellemetlen meglepetés. A babakocsis házaspárnál a feleség angolszász, vele annyiban kapcsolatban is maradunk valószínű, hogy Sz-nak az anyósa személyesen már említette, hogy majd szólnak, ha az ő ikreik bármit kinőnek, akkor kérjük-e. A babakarámukat most oda akarták adni grátisz, de egyelőre nem lenne hova tenni, és még szükségtelen is, majd :)

V. barátnőmmel is ma végigegyeztettük, mi az, amit még odaad, frissítettem ugyanis a héten a listát, amivel indulunk, egyre több minden megvan már. A hugim is segít, a sógornőm is az új dolgok beszerzésében, amiben nekik van valamilyen kedvezményes lehetőségük.

Sietni kell. mert ha a doki protokollja szerint haladunk, akkor már csak bő 3 hét van hátra... Még intenzív lesz szervezésileg, az biztos.

Ma vagyok 33w3d.

2015. augusztus 27., csütörtök

Császárcsomag, időzítés

Tegnap kisétáltam a közeli DM-be, megvettem a császáros csomagból hiányzó dolgokat. Ezeket kell majd összepakolnom:
  • tisztasági csomag: tusfürdő vagy szappan, fogkefe, fogkrém, mosdókesztyű vagy szivacs, törülköző, fésű, deo, wc papír, nedvestörlőkendő
  • 4-6 db hálós bugyi vagy San Seni necc rögzítő nadrág vagy Molicaire mobile felnőtt pelenka - én eldobható hálós bugyikat vettem.
  • pohár, sport kupakos víz, ásványvíz, tea vagy almalé, szőlőlé, szívószál - egyelőre csak szívószálat vettem
  • ropi, háztartási keksz vagy győri édes, sajtos vagy sima pogácsa, sajtos tallér - van Korpovit-em, és vettem néhány DM-ben kapható tönköly ropogóst.
  • rendszeresen szedett gyógyszerek
  • 2 db rugalmas pólya (fásli), amit a műtőssegédnek kell odaadni a műtőbe menet - ezt majd még pótlom a patikából

A vásárláskor módosítottam a DM active beauty kártyám adatait az új lakcímre és regisztráltam a gyerekeket is a DM baba bónusz programjába, amivel egyelőre 1 db kezdőcsomagot kaptam, de jövő héten érkezik készlet, visszasétálok érte:


Útban visszafelé az utcán megláttam egy fagyizót, nem tudtam ellenállni egy gombóc cukros puncsfagyinak, sajnos édesítőszeres verzió nem volt a repertoárukban, de hát olyan szép idő volt, és úgy örültem, kicsit kint vagyok:


Fel is töltött, hogy az utcán láttam embereket, hogy jé, vannak férfiak, jé, vannak nem pocakos nők is :) Egy pasi az autójához sétálva rám mosolygott és jó fagyizást kívánt. Annyira meglepődtem, hogy meg sem köszöntem, elszoktam én attól, hogy vadidegenek csak úgy leszólítanak valami szépet mondva.

Ebéd után jött Apukám, hozott mindent, amit kértem: házi tökfőzeléket, fasírozottat, tk palacsinát lekváros, fahéjas, diós, kakaós ízekben, gyümölcsöket, friss zöldségeket a kertből :) Amikor lekísértem őt a földszintre, pont láttuk az orvosom, oda is súgtam Apunak, ő az. Mikor a dr befejezte a beszélgetést a folyosón, búcsúzkodás közben észrevett, és odalépett Apuhoz bemutatkozni, váltott velünk pár szót, hogy mennyire minden rendben velem, szuperek a CTG-im, és már a klinika "letartóztatásában" vagyok, bár a hétvégékkel be szoktam próbálkozni :)

Ma izgalommal indult a nap, hajnalban készítették elő az egyik ikres szobatársamat szülni, aki egyidős velem, de ikrei egypetéjűek. Nem várhattak nála tovább, mert az egypetéjűek esetében minél nagyobbak, annál nagyobb az esélye az összetekeredéseknek, ami veszélyes. Napi 3x kellett neki így is hetek óta CTG-zni. Megvolt a műtét, 1,3 és 1,6 kg-os kislányai születtek, nem nagyon engedték látni a babákat nekik, a férje egy másodpercre látta elsuhanva, de a neonatalógusok már vitték is őket zárt inkubátorba. Én szeretnék minél később szülni, legyenek minél nagyobbak, mert annyira picikként elragadva őket tőlünk nem tudom, lelkileg hogy lehet kibírni. Persze tudom, az ő érdekük, csak mégis, addig itt lesznek velem, bennem, és hirtelen kint, de mégsem láthatóan. Ma a szobatársam és férje nem is láthatják a picinyeiket, talán holnap.

Meg is kérdeztem a ma reggeli vizitnél, mennyire biztos nekem a 37. heti császár, azaz a szeptember 21-i hét. Pláne így, hogy legutóbb 1 és 2 héttel kisebb biometriai adatokat láttunk. A kérdés jó, bár elsőre dr G a szinte biztosat mondta, de ezzel végülis lehet, hogy tudunk rajta tolni, ha a méreteik picit le vannak maradva - de függ a méhlepények érettségétől, mondta. Persze, ezt tudom, de reménykedünk, jó lenne októberig kihúzni, legyenek minél erősebbek. Egyelőre a hasam méretén nem érzem, sokat nőtt volna, bár a nehézérzetem nagyobb, ez főként az éjszakai fordulásoknál érezhető. Hétfőn kiderül, mennyit híztak 3 hét alatt. Remélem, elérik a 2 kg-ot vagy többet, mire szülünk...

2015. augusztus 26., szerda

Alakuló gyerekszoba

Ma reggel Sz. átvette az iker babaágyakat, este el is kezdte összeszerelni :)

Ilyen betét van az ágyak és a pelenkázó elején:


Az ágyacskák oldalán kivehető pálcák vannak:


Egyelőre az eredeti terv szerint, hogy az ágyak merőlegesen legyenek a falra, így eléggé leredukálódott a tér, de majd alakítjuk.

Ugyanis szeretnék az Expedit polcunkra ilyen kocka tárolókat:

Forrás: Kiddiez.hu

És a falra ilyesmi falmatricákat:


Ha kész, a teljeset egyben majd már otthon lefotózom.

Holnap megy Sz. egy szintén ikres családtól származó babakocsiért is, amire még hordozókat kell keresnünk.

Ma migrénes napom volt, alig tudtam valamit intézni, de tudom, a kialvatlanság teszi (matrac, zajok, bőrviszketés a kiütéses felületeken, a tapintatlan hajnali takarítónők, sok pisilni járás, stb)

A 33. hetet töltöttem be. A kislány sokat csuklik :)

2015. augusztus 24., hétfő

Kevesebb magzatvíz

"A" magzat, áramlási, keringési értékei normális tartományban, lepényleválásra utaló jel nem látható - ennek örülünk. Lepény jobboldalon tapad, Grannum II. - hoppá, elkezdett érni a lepény.
Magzatvíz mennyisége: átlagosnál kevesebb.

"B" magzat, áramlási, keringési értékei normális tartományban. Lepény mellső oldalon tapad, Grannum I. - neki még "fiatalabb" a lepénye.
Magzatvíz mennyisége: átlagosnál kevesebb.

Biometria adatok: most nincsenek, jövő hétfőn telik le a 3 hét, akkor szokták nézni.

~~~~

Hát jól esett volna ma tudni, hány grammnál tartunk, de mindegy, 1 hét ide vagy oda, nem gond. Viszont dr Google szerint a kevesebb magzatvíz még korai, az csak a végén szokott csökkenni, ahol hamarabb érkezik, ott baj lehet, és nem is sorolom, mennyi féle (az oxigénhiánytól a veserendellenességen át a donga lábig), ha kóros. Tünetek:

  • Gyengébb, de gyakran fájdalmas magzatmozgások - nálam nem gyengébben, viszont sokkal erőteljesebbnek érzem őket, szinte egész nap, és éjjel is éreztem. Azt hittem, keményedem, a magnézium sem csökkentette a tünetet - hát ezért. 
  • Hüvelyi fertőzés: nem tudok róla
  • Magzatvíz szivárgás: nem tapasztalok ilyet
  • Nem látok magyar forrásból ilyen tünetet, de tippelem, létezhet a hipofízis problémás pácienseknél a vazopresszin, azaz folyadék-háztartás hormon zavariból adódóan. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy a vizeletem fajsúlya kb a sima vízhez hasonló lehet, azaz szinte teljesen átlátszó a nap nagy részében.
Megvártam, míg dr G rám tud figyelni pár percet, és beszéltem vele a délutáni rohanása és tucatnyi rá váró páciens között. Ő azt mondta, nem lát sem a CTG eredményeimen, sem az UH adataimon semmi kórosat, miután kérdeztem, kell-e ezen aggódnom. Mint megtudtam, átmenetileg is előfordulhat az ilyen. Felvetettem neki a sejtésemet, ő is alátámasztotta, igen, lehet attól, úgyhogy a Nocutil spray adagomat megemelem. Fura, hogy szomjazás nélkül van erre szükség, megszoktam, hogy mindig akkor adtam magamnak. Szeptember 10-e után lesz az endo dokim, lehet, írok neki egy emailt így a szabiján is, hátha olvassa, hogy ő is esetlegesen alátámassza a dolgot. Azért beparáztam rendesen, látva azt is, hogy kóros esetben sürgősen szülni kell. Remélem, holnapra "puhul" a hasam, puhulnak a gyerekek mozgásai is, mert akkor tudok teljesen megnyugodni. 

Tudom, hogy elvileg nem számít, de iszom inkább sokkal többet vizet...

2015. augusztus 23., vasárnap

Kimenő, gyerekszoba

Tegnap gondoltam egy merészet, elkéredzkedtem mára dr G-től, hogy pont ő volt vizitelni, saját felelősségre elengedett szerencsére, hogy tényleg semmi rossz tünetem, véreredményem, UH leletem nincsen, és a CTG-im is tankönyviek. Azért is most szerettem volna menni, mert az idő múlásával ennek egyre kisebb az esélye, és én magam is egyre nagyobb biztonságban inkább itt a klinikán érzem magam. De még együtt akartam kicsit lenni Sz-al, személyesen együtt készülni, átbeszélni, bármi is legyen az. Pl. a múlt hétvégén nem sikerült minden babaholmit úgy összeállítani, ahogy elterveztem, mert kapkodás lett a vasárnap délután, és nem lettek meg a picur, 56-osnál kisebb méretű body-k és rugdalózók. Most úgy terveztem, ha elengednek pár órára, ugyanúgy reggel 8-kor megyünk, és délután 4-kor jövünk, és mivel nem otthon alvósra kéredzkedtem, így az óraszámot nem is firtatták. Hajnalban felébredtem, én mentem már 6:50 körül először CTG-re, miután megettem direkt egy cukros almás pitét és szándékosan tejet ittam. Persze mivel gondolom nem rosszabbodott a glükóz háztartásom, a gyerekek mit sem éreztek ebből, durmoltak végig. De sebaj, gondoltam, ha nem fogadják el, majd délután ismétlek - végül erre nem került sor. Elterveztem azt is, hogy együtt főzünk, most alapvetően én leszek a kukta a kanapén ülve, pl. zöldséget pucoltam. Olykor felálltam 1-1 fázist elindítani, kóstolni, de alapvetően Sz. fejezte be. Így készítettünk közösen ma egy gyors borsólevest, tarjából pörköltet, desszertet pedig kapott Sz. tegnap a családjától, így egy nem IR barát lekváros házi linzerrel zártam a mai menüt, ami csudi jól esett a 2 hete kórházi menüre beállt ízlelőbimbóimnak - pedig szinte mindent megeszem bent is. Este pedig már ide a kórházba a hugiék hoztak nekem rántott husit, szóval nem panaszkodom, ma igazán házias ízeket ehettem :)

Otthon a főzés után nem időztünk a mosogatással, még olyan szinten sem, hogy a mosogatógépbe pakoljunk és elindítsuk, majd Sz egyedül megcsinálja, ehelyett mindketten közösen együtt végignéztük a babaholmikat, nevetgélve, ízlelgetve, hogy ezeknek az apró kis ruháknak hamarosan lakói lesznek, hogy valóban felfogtuk-e, belegondondoltunk-e már abba tényleg, hogy kb 1 hónap múlva egy kislány és egy kisfiú szülei leszünk, hogy 1,5-2 hónap múlva ugyanebben a szobában 4-en leszünk, pl. etetünk vagy tisztába teszünk éppen... Beszélgettünk a babaszobáról, ugyanis végül nem a rokonságban és baráti körben felajánlot szép vagy jó állapotú, de különböző színű, méretű szimpla ágyakból rakjuk össze, mert úgyis ki kellene egészíteni egy pelenkázóval, és a sokféle forma,  méret zavaró lenne kis helyen. Ehelyett egy ikres Facebook csoporton keresztül egy ikres házaspártól veszünk egy szintén (de mégis alig) használt szettet, aminek mindhárom darabja egyforma, és illik a meglévő nyír gardróbhoz és parkettához. A belevaló textíliák úgyis különböznek majd eléggé, ennyi egységes érzet kell a szemünknek és a méretből adódó alap kényelmünknek. Falmatricákat is nézegettünk, a Meska.hu-n találtunk ízléseseket, van egy nyír komódunk is, ami a gyerekeké lesz, a további kialakítás tervezését pedig a gyerekágyak összeszerelése után folytatjuk, amikor már látjuk, mi fér el kényelmesen. Kell majd még egy szőnyeg, gyerekfüggöny, egy másik kisszekrény, mert a gardróbba helyhiány miatt alapvetően nem az ő holmijuk került egyelőre.

Szépen, nyugodtan, harmonikusan, nem kapkodva, együtt kettesben tervezgetve, mégis nekem pihenéssel és óriási feltöltődéssel telt a mai nap. Sokszor nem is érezni, mennyire "beteggé", enerválttá, könnyen rosszkedvűvé teszi az embert a bezártság, a kényelmes ruházat/pizsama, a kényelmetlen matrac, a papucs, a csak női közeg. Ma eszembe nem jutott volna pityeregni, pedig nincs is okom rá. De ahogy itt beszéltük a csajokkal, hullámokban mindenkin végigmegy egy-egy ilyen mélypont. Aztán meglátom, mennyire lesz merszünk ezt a jövő hétvégén is kimenni, mert van az a fizikai állapot, amikor már soknak érzem azt a 40 percet a lakás és a klinika között, nehogy pont otthon legyen valami galiba.

Végül pedig itt egy, még otthon készített aktuális pocakfotó az egyik gardróbunk tükrében:


Ma már itt van alattam a bio ágyneműm derékalja, hátha jobban alszom, a hugiék ezt is elhozták. Szép nap volt ez a mai :)

Holnap vérlemezke miatti vérvétel, majd UH - remélem lesz biometria is így 2 hét után. Lassan a 33. hétbe lépek. A babák ma délután nagyon édesen mozgolódtak, néha olyan érzésem volt, megfogom a tappancsukat :)

2015. augusztus 22., szombat

Anyák CTG közben

Mai CTG-zés közbeni párbeszéd (2 gép van, én az ikresen, ő a szimplán) egy utcáról beeső 8. kerületi nem túl rendezett külsejű kismamával:

  • Ikrek?
  • Igen.
  • Kisfiúk, kislányok? 
  • Mindkettő 
  • De jó, cserélnék veled.
  • Miért? 
  • Mert nekem kislány, és fiút szerettem volna. Így az apja kívánsága teljesül. 
  • Talán egy kistestvér majd!
  • Ááááá nem, öreg vagyok én hozzá, már 25! (...40 felettinek nézett ki...) Te hányadik hétben vagy?
  • Én 32. És te?
  • Ahhoz képest nem is nagy a hasad. Én a 40. Már meg kellett volna születnie. Te cigizel?
  • Nem!!! (az ő foga hiányos volt és nikotinos)
  • De jó neked. Én igen, ezért is mondták, ne csodálkozzak, kismacskát fogok szülni. 3,5 kg-os. Te mennyit híztál, most hány kg vagy?
  • Eddig durván 10-12-t, 62 kg-ot mért az itteni mérleg. És Te?
  • 62 kg vagyok én is. 20-at híztam, 42 kg voltam, észre sem vettem, hogy terhes vagyok.
  • Van orvosod?
  • Nincs, én nem válogatok, nekem mindegy. 
Ó Istenem, gondoltam magamban sokszor, miért, miért, miért van az, hogy van, aki ilyen háttérrel, naivan "szaporodik", és közben százak, ezrek éveken át mit meg nem tesznek, hogy babájuk lehessen...

Na mindegy, nem tisztem senkit megítélni, de így a finisben sem, és valószínű később sem fogom tudni természetesnek venni, ha valaki az anyaságot, a kisbabáját felelőtlenül vagy csak részben felelőtlenül kezeli, bánik vele... Tény, hogy én sem mindennapi módon szocializálódtam a terhesség, a teherbeesés területén, és már nem is vagyok huszonéves...

Itt pedig egy részlet a mai CTG-mből, nagyon helyesek a kis Drágáink, hogy persze nem teljesen egyforma értékkel, de jellemzően egyszerre mozdulnak fel és le a szívecskéik frekvenciái:


Ma vagyok 32w4d.

Ötye helyszín, családi tünet

Reggeli vizit: negatív vérkép, mármint ami pl az epepangásra, az ún. kolesztázisra utalhat (konkrétan nem láttam, mit néztek, de remélem,  mindent ami fontos lehet). Továbblépés: bőrgyógyászat. A többi kismama mesélte, ott sokat kell várni, és szinte hajnalban érdemes odamenni, így egyelőre köszönöm, nem megyek, így is eleve sajog mindenem a matractól, az itteni kényelmetlen székektől, nem fokozom ezt tovább. De a Dormeo matracrendelésem rendben, beszéltem is tegnap velük, kihozzák ide, csak lehet, 7 munkanapba is telhet. Addig valahogy kibírom.

Volt ma nálam egy másik régi barátnőm, akivel egy munkahelyen ismerkedtünk össze, rengeteg közös élményünk volt régen, pl fesztiválozások, pasizások, wellness hétvégék, szingli vagy papírkutya pasikkal vekengés miatti nyaralásaink voltak közösen. 2 éve már ő is fix kapcsolatban él, de nem volt egyszerű az eleje, és még nem is tartanak teljesen ott, mint mi, így a különböző élethelyzeteink, bioritmusunk miatt kissé eltávolodtunk, de vele is pont ugyanott tudtuk a mai beszélgetést folytatni,  mint régen, mint egy másik barátnőmmel a héten, akivel 2 éve nem találkoztunk. Ha nem lenne ez a kényelmetlenség a faromban, tök jó ötye helyszín és időszak lehetne itt nekem a köztes időkben, mikor épp nem családtagokkal találkozom :) Milyen kár, hogy a sok munka és privát életbeli teendők hónapokra, félévekre, évekre képesek átmenetileg - ha nem is teljesen, és nem is lelkileg, de időhiány miatt főként fizikailag - elszakítani. Talán a közös élethelyzetbe kerülés, amikor egymás tapasztalataira valós időben van kölcsönösen szükség tudja újra felváltani ezeket a ritkább időket.

Visszatérve a viszketésre, ma annyi kiderült, a hugimnak az utolsó hetekben pont ugyanez volt, és nála sem derült ki az oka, így teljesen megnyugodtam, ok, ez nálunk valószínű genetikailag normális. Én és Anyu sem emlékeztünk erre a huginál. Remélem nem vakarom szét magam teljesen, ill. ez a krém jó lesz végig, és nem kell vmi szteroidosra váltani.

2015. augusztus 21., péntek

Aug 20 - kicsit másképp

Megint eseménydús napom volt, de valószínű nem tudom kellően kifejteni, mert elfogyott a net keretünk, Sz szólt is reggel,  ne csodálkozzak, ketten együtt jól kihasználtuk, így elég alap dolgokat fogok tudni csak használni rajta, pici fájlokkal. Remek, kipróbáltam, tényleg, még a Facebook sem töltődik be. A telefonom is ma reggel kapott egy 0 adatforgalmi keret értesítőt, halleluja, semmit nem tudok akkor intézni innen, vagy csak kikapcsolódni a hosszú hétvégén. De úgy látom, egyelőre ezen mégsem korlátoznak, ráadásul mázlimra 24-én van a Telenornál a céges számlafordulónk, így hétfőn már biztos, hogy zökkenőmentes lesz, ha közben akadozásnak indulna.

Ma hajnalban 2x is felébredtem, méghozzá méhfájdalomdra, de mindkettő rövid ideig tartott. Arra mégis elég volt nekem, hogy beinduljon a paragenerátor, és a takaró alatt guglizzam, milyen betegségeknek lehetnek kitéve egy 32. héten született magzat. Találtam hallás, látás, neurológiai problémát is. Nem nyugodtam meg,  de mégis sikerült valahogy visszaaludni. Reggelre teljesen elmúlt.

Kora délután Anyukám jött fel vidékről, hozott finom hazai menüt, gyümölcsöket, a kertünkből paradicsomot, uborkát. Jót beszélgettünk, olykor könnyezve, megölelve egymást, azóta telefonon is folytattuk, emlékezve, hogy kereken 20 éve is voltunk kettesben, mikor felköltöztem Bp-re, és segített berendezkedni, másnapra az első munkahelyem első munkanapjára elindulni.

Este Sz. látogatott meg bennünket, és azért is a többesszám, mert ahogy mellém leült, és mesélni kezdett képeket mutogatva, hol tart a pakolásban, a gyerekek mindketten a baloldalamra mentek át,  és megannyi erős mozdulattal hálálták meg Apukájuk jelenlétét, amikor odatette a kezét :) Nagyon hevesen és egyúttal megmosolyogtatóan tudnak mozgolódni, hullámozni, ilyenkor úgy érzem, ahogy bent rázzák a ritmust, mintha twistelnének :)

Miután Sz-t kikísértem a belső park túloldalán parkoló autómhoz, és visszasétáltam, az oldalamon feküdve olvasgattam. A pöttyeim változatlanul megvannak, sőt szerintem több is van, főleg a mellemen, és nem lehet megállni, hogy ne vakarózzak. Ezért még a mai hétvégi reggeli vizit során ki is vívtam magamnak az afgán dokinőnél egy vérvételt, ne intézzük már el azzal, hogy allergiás vagyok valamire, amikor sosem voltam! Kaptam extra kalcium pezsgőtablettát is. Szóval visszatérve az esti vakarózásomhoz, egyszercsak folyékonyat éreztem az ujjbegyeimen, azt hittem, biztos vérzik, ahol túlvakartam magam. Gyorsan benéztem a pizsamafelsőm alá, de nem vér volt, hanem átlátszó folyadék, ami a mellbimbóimon csillogott. Megnyomtam picit (mint anno, amikor 17 évesen a prolaktin adenomám kiderülése előtt), és izgatottan láttam, jött még egy pár csepp már fehérnek látszódó folyadék. Én úgy meglepődtem, hogy hirtelen felpattantam, nem akartam hinni a szememnek, hogy ez bizony vmi előtej féleség lehet... Írtam is gyorsan Sz-nak, hogy úgy tűnik egy lépéssel bentebb vagyunk a szoptatáshoz fűződő reményemhez! Istenem, de jó is lenne!!!! :)

Aztán indult a tűzijáték, és 7-en (azaz babákkal a pocakunkban összesen 17-en) az osztályról fellopakodtunk a 2. emeletre lifttel, a műtők folyosóján végigsettenkedtünk, majd egy nagy kerek ablakos lépcsőházhoz érkeztünk, ahonnan láthattuk a tűzijáték egy részét :) Közben egy betévedt madár cikázott a fejünk felett, úgy éreztük magunkat, mint egy csínytevő osztály vmi táborban vagy osztálykiránduláson egy rejtelmes kastélyban :)

     Nem gyalog jöttünk fel, de gyönyörű volt lenézni

Hát így zajlik egy nap most éppen itt bent. A CTG-m jól sikerült, reméltem is... Bár egyre többet fájdogál a hasam, de remélem ez csak a szalagok nyúlása, és a drágaságaink bent maradnak még jó ideig az all inclusive ellátást élvezni...

Ma vagyok 32+2.

2015. augusztus 19., szerda

Kiütések, mozgáspara

Csak hogy egy egység "hülyeség" mindig keringjen bennem (ahogy Sz. fogalmazott ma reggel), most minden ok lenne, erre csupa apró kiütés lett ma reggelre a hasam, a mellkasom, a hátam felső része (ennyit látok belőle). Kérdeztem az osztályos dokit, mitől lehet, ő visszakérdezett, vettem-e be valami új gyógyszert (nem), van-e szájduzzanatom (láthatólag nem lettem szilikonos vagy csókos ajkú az éjszaka alatt), kaptam egy kenőcsöt, amivel le kellett fürdenem és utána ezzel bekennem magam. Ez az, amivel a csecsemőket is fürdetik tudtommal (Ungentum hydrophyilicum nonionicum). Picit jobb, hogy nem kell egyfolytában vakaróznom, de ez csak tüneti. Remélem, minden funkcióm rendben van (máj, epe, vese...). Kontaktérzékenység sem lehet, mert nem váltottam mosószert, testápolót, tusfürdőt sem. Melegkiütés sem lehet, hisz' pont lehűlt a levegő. Tegnap ráadásul ágyneműt cseréltek. Az biztos, hogy mióta itt vagyok, nehezebben megy az emésztés, lehet, ez ütközött ki, mindegy, most várunk, este remélem okosabb leszek.


Nem látszanak jól, de ettől sokkal pirosabb, sűrű, viszkető tűpettyek valójában

A másik, hogy hajnalban szoktam a magzatmozgásokat megszámolni, mert akkor tuti ébren szoktak lenni 4-5 körül. No most semmi ébrenlét nem volt, reggel sem, 2 kemény pukliként ott domborodtak a jobb és bal cicim alatt, de hiába simogattam őket. Persze rámjött a frász, így 6-7 között inkább kimentem a nővérszobába CTG-zni. Persze rendben megtaláltam a szívhangjukat, mocorogtak is egy kicsit, de még most is alapvetően csendesen elvannak, és már hiányoznak a kis vagy nagyobb mozgásaik. ÁÁÁÁÁ, milyen anya vagyok én, csak azért felébreszteném őket, hogy mocorgásukat érezzem, de hát annyira parás lettem ettől a mély alvásuktól + ezzel egy időben a kiütések megjelenésétől.

2015. augusztus 18., kedd

32+0: első napi CTG

Nem mindennapi helyzet van itt, az alagsor tegnap a vihar közben víz alá került, az eheti UH-k elmaradnak, a nővérek, orvosok reggel nem tudtak átöltözni, civil ruhában szaladgáltak, a teherlift nem működik, állítólag nem csak beázás, hanem csatornaproblémákkal járt az esőzés, tehát komoly ÁNTSZ folyamat is várható. Nem tudjuk, hogy közlekednek azok, akik a pavilonban vannak (de jó, hogy nem ott vagyok). Nem tudom, mi történne, ha most szülnie kellene itt valakinek, de biztos van ez esetre vis major megoldás, és a műtők is talán már működtek a délelőtt 2. felében. Ki tudja, mennyire áztak el a nagy UH gépek. De csak találgatunk, félinfókat hallunk, nincs központi tájékoztatást. Az ebédet is a lépcsőn hordták fel kézben. Még jó, hogy tegnap volt uh-m, és csak a jövő héten lesz az újabb. Viszont ma indult az innentől naponta szokásos 20 perces CTG-zés, ikres szobatársak tanítottak, hogyan használjam az ikres gépet, a 2 tappanccsal. A gyerekek nagyon szép görbét írtak le, csodálta a főnővér is, milyen tankönyvi :)

A kisfiam tegnap óta élénkebb, magasabb volt a szívfrekvenciája este, mint a tesójáé, ma a mozgásai nyújtózkodóak, nem tudom magam eléggé hátrafeszíteni, hogy férjen a bordám alatt. Pár hete a kislány csinálta ugyanezt. Így a ma délutáni beszélgetést itt a várandós anyukák egy részével félbe kellett hagynom, mert most jobb a fekvés/fekve ülés. Közben persze gyalogol is a hólyagomon a kis drága, hullámszörfözik a végtagjaival, bár lehet, a kisasszony is besegít neki, mert ő átvándorol olykor hozzá változatlanul :)

Ma vagyok 32w0d. Lehet, hogy már max 5 hét van csak hátra?

2015. augusztus 17., hétfő

Lepényleső uh, lakásátadás: rendben!

A mai lepényleső uh, azaz keringésvizsgálat eredménye: Normális fetoplacentáris és uteroplacentáris véráramlás és még néhány RI, PI, FHR adat mindkét magzatnál. Összességében: negatív lelet. Reméltem, és természetesnek vettem, hogy ezen a téren minden rendben lehet, hisz eddig sem volt gond a babák szívével, a lepények, a köldökzsinórok áramlásával.

A mai nap projektje pedig a régi lakásom átadása volt, amit személyesen kellett (birtokbaadás, kulcscsomók, óraállások, közüzemi papírok) Sz. elintézett helyettem, csak az én intenzív online vagy telefonos bevonásommal, ill. a vevő ide jött a klinikára a mérőállások és az utolsó vételárösszegről szóló dokumentum aláírásához, nemrég mentek el (még volt olyan is, amit itt az utcában kellett nekik nyomtattatni egy fénymásoló irodában). Még tanút is kellett szereznem, de szerencsére az egyik szobatársamat megkérhettem erre. Nagyon érdekes, hogy a történelem megismétli önmagát valamelyes, mert a hugimnak ugyan nem kellett a kislányával előbb befeküdni a kórházba, de pont a szülése napján csináltuk végig szinte ugyanezt, 9 évvel ezelőtt: 2 fájás között írta alá a papírokat, a vevő szintén kórházba kellett, hogy jöjjön velünk az adminisztráció befejezése érdekében.

Holnap leszek 32w0d, elindul a napi CTG vizsgálatok sora, ami egészen szülésig fog tartani. Ez a hét már kicsit könnyebb, mint a múlt hét, kezdek aklimatizálódni, lehettem otthon, lehűlt a levegő is, és túlvagyunk a költözésen. Ma délelőtt az új lakcím szerinti védőnőm hívott, hogy ott áll a ház előtt, én lüke, elfelejtettem végül a nagy "káoszban" lemondani. De abszolút megértette, és megbeszéltük, találkozunk a szülés után.

Ma lehet, megtaláltuk a megfelelő pelenkázó + ikres babaágy szettet és a kedvelt (újonnan nagyon drága) babakocsinkat is egy használt, ikres csoportban, ezek még folyamatban vannak, mindenesetre ha ezek is meglennének, termékeny egy napot tudhatunk magunk mögött újra.

Most csak ennyi futotta dióhéjban, mennem is kell zuhanyozni, mert itt 22h-kor lámpaoltás és takarodó van, amire egyébként relatív könnyen rá is lehet szokni, mert reggelente viszont mindig korán kezdődik minden nap.

2015. augusztus 16., vasárnap

Feltöltődve, újra bent

Még nem volt összeszerelve a saját franciaágyunk, de sebaj, a nappaliban lévő  kanapé kinyitható, a nyitott teraszajtó mellett, a tücskök közeli ciripelésének hangjára, a vidéki levegőn gondoltam, nagyot fogunk aludni. De pont mire lámpát oltottunk, a kislányom elkezdett csuklani, emiatt nem tudtam rögtön elaludni, a sötétben így volt időm kicsit merengeni, a babákat a hasamon keresztül simogatni, hálás lenni azért, ami körülvesz, ami történik velünk, mindezt úgy, hogy közben Sz. kezét is foghattam, az ő illatát érezhettem, hallgathattam a légzését. Az éjszaka további részében sem aludtam végül sokat, mert a szokásos wc-re mászkálásom mellett a hajnali szél is felébresztett, ahogy beosont a redőny alatt a szobába, de jól esett. Mindketten felébredtünk egymás mozdulataira is, mert a kanapé szivacsa vezeti a mozdulatainkat, ami nem annyira szerencsés, de most nem bántam volna azt sem, ha egy percet sem alszom, mert nem tudtam betelni vele, egyre csak szívtam magamba az otthonunk és a már frissülni készülő nyári levegő illatát. A hajnali zivatar sem hagyott bennünket sokáig pihenni, ez sem volt gond, mert intenzív volt a napi tervünk, természetesen az én aktív pihenésem mellett. Volt pár lecsapó villám a környéken, emiatt gyorsan ki is húztunk mindent, amit csak lehetett a konnektorból. Szerencsére nem ijesztgetett bennünket sokáig, mindenesetre arra az időre a babákat is gondosan visszatakartam a paplanba, mert ilyenkor bizony ők már hallanak.

Sz. addig kikelt az ágyból, főzött friss arabica kávét nekem is (már 1 hete nem ittam, mert itt nem merek, nehogy robusta legyen, ami felvinné esetleg a jelenleg nem alacsony, hanem teljesen normális vérnyomásom) Így reggel még az ágyban friss kávé illatát érezve is az új otthonunk ablakain az ágyból kitekintve tisztára nyaralás érzetünk volt, Sz. mondta is, hogy ha nem haragszom, ma nem megyünk le a tengerpartra, hanem beltéri programot szervezünk :)

Kipakoltuk a ruháimat a gardróbba, amit kellett; kimostunk, kiteregettünk, és meg is száradt minden, amit szerettem volna egy igazi, normális kórházi csomagba tenni. A babacsomag ugyan még nem teljes, mert nem találtam egy olyan táskát, ahova kifejezetten a kedvenc pici, 50-es méretű ruhácskákat hajtogattam, de még úgysem hoztuk most be, hátha Sz. rábukkan, addig pár Anyum által előkészített 56-os kislány és kisfiú szett várnak bevetésre.

Sz-ra vár a babaszoba berendezése is, együtt megbeszéljük, ő küldi a fotókat, kiválasztjuk online, mi tetszik, így virtuálisan azért én is részt veszek benne.

Addig is a héten legyünk túl a lakásátadás-átvétel utolsó adminisztratív és átírási teendőin, és majd mindent sorjában folytatunk.

Ma fél 5-re vissza is kellett jönnünk a klinikára. Túl gyorsan eltelt ez a pár óra, 2 teendő között délután el is pityeredtem újra, hogy ott kell hagynom Sz-t és a félkészre pakolt lakást, de akármennyire is hiányzunk egymásnak, Sz. örül, hogy biztonságban tudhat.

Este nézett a nővérke szívhangokat, most kellene a szokásos 1 órahosszás magzatmozgást is számolnom, mert annyira ficeregnek a bébik, de ma más is említette ugyanezt, állítólag az 1-es szülőszobában teltház is van éppen, mert a babák érzik a hidegfrontot. Ha nem feszengenek túl erősen, kifeszítve a "ház oldalát" vagy túl nagyokat nyújtózkodva, akkor továbbra is nagyon szeretem a kis mozgásaikat, hullámzásaikat a hasamon... Izgatott is vagyok, várom őket, szeretném látni a kis pofijukat, a kis kezeiket, lábacskáikat, ugyanakkor az amatőrségemből adódóan félek is azért a találkozástól velük. De még van minimum bő 1 hónapom a dupla anyaságra hangolódni... Addig pedig rendelek ide egy zselé fedőmatracot mindenképpen :)

2015. augusztus 15., szombat

Itthon vagyok 7végére!!! :)

"Saját felelősségre, orvosi javallat ellenére otthonomba távozom" szöveget a papíromra írva ma reggel elhagyhattam a kórházat, azzal a feltétellel, hogy holnap 16:30-ig visszatérek. Mivel még nem vagyok kötelező napi CTG-re előjegyezve, és mivel próbáltam 2-3x is a főnővér ill. dr G szívére hatni, és azért is, mert 3. napja nincs barna vérzéses tünetem, így Sz. ma reggel 8:00-kor már ott is lehetett értem! :)))))

Elmentünk együtt egy gyors bevásárlásra, majd irány haza, az ÚJ otthonunkba! Egészen más volt minden, mint eddig. Egy új világ, egy új időszak kezdete... Annyira de annyira örülünk ennek, hogy percekig könnyek kíséretében ölelkeztünk az új nappali-konyhánk közepén! Jelenleg a kanapén élvezem a pihenést, nemrég mentek el Anyuék, akik mindenféle finomsággal megpakoltan érkeztek ebédre nekünk a megannyi segítségük mellé. Annyira de annyira jó érzés, hogy nem tudom szavakba önteni. Napokig szeretteim és a környezetem ingerei nélkül nagyon furcsa volt. Pedig nem panaszkodhatom, tényleg minden rendben van a kórházban, a dokik, a nővérek, a szoba, a szobatársak, egyedül az ágymatrac készítette ki az utolsó csigolyám és a derekam, ami miatt a hasam is képes befeszülni, ami a babáknak sem tetszik mindig. Ez a hasfeszülés amúgy elég sűrű sajnos, pedig kettesével eszem a Magnerotot. Emellett azt hiszem, le fogjuk mérni a benti ágyat, és szerezni kell egy matracot, mert nem tudom, hogy bírok ki még közel 2 hónapot rajta. Tegnap már sírtam, annyira kirekesztettnek voltam képes érezni magam a világ dolgaiból, ezzel a csigolyafájással együtt, pedig tudom, hogy a babák minden szenvedést megérnek, mégsem tudtam a lelkemnek féket szabni, elindultak a könnyeim. De mára az örömkönnyek váltották fel, és ha csak ez az egy hétvége is lesz az egyetlen a szülés előtt, nagyon hálás vagyok érte. Van bőven csomagolnivaló, de Sz. gyönyörűen haladt, nagyon büszke vagyok rá is, mi mindent elintézett ezekben a napokban. Egy igazi Apa is van születőben... :)

2015. augusztus 12., szerda

Változatlanul

A tünetem szépen csillapodik, van, hogy órákig nincs is semmi, aztán egy pici tisztulás. A hétvégére nagyon szeretnék hazamenni, de túl sok eséllyel nem kecsegtetnek. Aki kb 1,5 hete tünetmentes, azt nagy nehezen hazamehet szombat reggel, de szigorúan itt kell lenni vasárnap délután. Mivel nálam nincs teljes tünetmentesség ennyi ideje, sok esélyt nem látok. A dokimmal még nem tudtam erről beszélni, most folyton rohan. De péntekig hátha kiderül.

Időközben Anyu és Sz. nem kis tempóban, már fekvő állapotban is engem nélkülözve levezényelték a költözést. Nagyon nagy munka volt, napokig, éjjelekig tartó pakolás, az ő fizikai határaikat és mindannyiunk idegeit sűrűn igénybe véve tegnapelőtt egy reggel 9 és du 5 közötti átszállítással átköltöztek a cuccaink. Akkor ilyen fotók alapján láthattam én is, mi történik :


Fizikailag én nyugiban vagyok, relatív kényelmesen, de a fészekrakó ösztön annyira oda hajtana, mégha csak fekhetek, akkor is. Anyu ezerrel segítene gyorsan kipakolni, Sz. viszont szeretne mindennek saját fantáziája szerint ill. tempójában kipakolni, ami hosszabb idő, mint pl a szüleim csinálnák, de most kicsit ebben le kell lassítani. Szerencsére a babák nem sietnek, van idő míg hazamegyünk innen 3-an, és a még korábban látott üres lakás alapján nekem is vannak elképzeléseim innen. Így egy elsődleges tervet összeírtam Sz-nak, mit hol folytasson, ha kész a konyha és a nappali, mint jelen esetben fő élettér akkor is, ha hazaengednének, mert azon a kihúzható kanapén aludnék.

Ami sürgető, hogy ne 2 rezsi fusson, abban viszont nem tudunk sok segítséget kérni, mert én vagyok az aláíró, Sz-nak írtam meghatalmazásokat. Ilyenek a Főgáz-Tigáz (egyik helyről ki, másikba be), Elmű, Vízművek, stb ki-bejelentkezések, 0-ás igazolások, lakcímkártya (ehhez lehet nekem kell személyesen menni, fogalmam sincs), az új védőnő aug. 17-re lett környezettanulmányra előjegyezve, lehet, lemondom. Nincs még új háziorvos, gyerekorvosjelölt van, de nem beszéltem még vele, szóval ezeket nekem innen távolból intéznem kell, vagy legalábbis navigálni Sz-t, amiben lehet, mert most ezek kinyomozására nincs ideje párhuzamosan, ill. még várunk a net bekötésére is, azt ő elkezdte intézni. A jogászunkkal volt még egy aláírandó, őt iderendeltem, mert vagyunk olyan nexusban. Lehet, hogy a Sz. általi fizikai birtokbaadás után a lakásom vevőjének is ide kell majd jönnie, hogy hivatalosan lezárjuk azt a kört is.

Hát így állunk. A 3. trimeszter idilli babavárós, pocakfotózós időszak helyett nekünk így alakult, pedig szerintem fizikailag pár nap, és totál rendben leszek, de a Sote szigorú, és szót kell fogadom. Ez lelkileg a legnehezebb mindannyiunknak ennyivel korábban.

2015. augusztus 10., hétfő

Eddigi diagnózis: pici méhlepény leválás

Megint a "favorit" szonográfushoz kerültem, aki csak akkor kedves, ha velem van Sz. Hát most letolást kaptam azért,  mert nem mondtam, hogy ikrek, holott a papíromon rajta van, és kb 20 perccel hamarabb beadtam, de épp telefonált, és kiküldött egy időre. Ez úgy derült ki, hogy csak a kislányt vizsgálta meg, és fel akart kelteni, mehetek. De szóltam: "és a másik baba?" Majd kiderült, nincs a papíromon, hogy vérzéses panasz, írassam rá, mert ez annak számít, de mivel nem volt rajta, nem tért el tőle, nem nézett uh-val méhszájat. Rákérdeztem, letorkollt, legyek szíves hinni a Sote protokolljában! És elfordult, elgurult a székkel. Legszívesebben üvöltöttem volna, de nem tudtam volna érzelmileg érintetlen maradni, így felálltam. Amit megtudtam, hogy egy kis darab, 1,48 cm x 0,43 cm, ami a kislány méhlepényéből levált, ami szerinte nem nagy gond. De nem tudom, ez okozhat-e vérzést (én már csak alvadt formában látom). Mivel egy 22 hetes szimpla babás kismamát elöntött vér miatt hoztak be, és csak kicsivel nagyobb az ő leválása, bár méhnyakra lógóan, így gyanítottam, nálam is ez az oka. Ezt gondolja dr G is, és azért nem akar hazaengedni, mert ez fordulhat hirtelen rossz irányba, azaz burokrepedésbe torkollik, és elfolyik a magzatvíz pl 1 napi otthonlét alatt, és akkor azonnal műtő...



A babák - ugyan nekem már nem meglepetésszerűen 1-2 héttel kisebben - és a laboreredményeim is rendben vannak, ez a lényeg. A teljes itt maradást pedig meglátjuk, azért próbáltam kérlelni a dokit, mert itt pl nincs megfelelő IR étrend szerinti menü (pl cukordiéta a fehérlisztes édesítőszeres főzelékek) nincs hely a hűtőben, emiatt volt már vitám egy szobatársammal is. De amúgy alapvetően jó a társaság, csak az ún  közös hűtött dolgokat nem akarják kidobni, mert jó lesz tartaléknak, mert van, amikor kevés a kaja - ezt aláírom - de én konkrétan semmit nem tudok bepakolni. Van anyuméknál egy kis hotelhűtő, azt elhozzák nekem a hétvégén, csak addig valahogy megoldom a közös cuccok akkor általam szanálásával. Az ágymatrac nem túl kényelmes, derékfájást okoz, 1 nap után, emiatt is félek, hogy bírom 2 hónapig rajta. A tüneteim csökkentek amúgy, megkaptam a 2. egyúttal utolsó tüdőérlelő szurit is, de ha nem leszek szombatig több napon át tünetmentes, akkor természetesen nem fogok erőszakoskodni, akkor fontosabb a babák biztonsága minden kényelmetlenség ellenére!

A nap nagy projektje, hogy Anyu és Sz. átköltöztették a lakást nélkülem, egy külön bejegyzést érdemel, csak mobilon nehézkes, de nemsokára lesz gépem is :)

2015. augusztus 9., vasárnap

Ügyelet

Tegnap reggel volt egy kis barna folt a bugyimon. Elkezdtem guglizni, mennyire lehet ez kóros, és hát annyira nem nyugodtam meg, mindenesetre a költözéshez a lájtos pakolászást is én teljesen abbahagytam. Tegnapelőtt nagyon szépen haladtam, hálás is voltam egy haskötőnek, amit egy barátnőmtől kaptam, milyen szuper, nem fárad el olyan gyorsan a hasam. De lehet, ez volt a baj, mert a méhszájnak attól még a gravitáció az gravitáció maradt. Mindegy, gondoltam extra magnézium és egy napos kihagyás segít. Ma reggelre el is múlt, jót aludtam, de délelőtt ágynyugalom mellett is enyhe alhasi fájdalmam volt. Gondolkodtunk, bemenjünk-e az ügyeletre, de nem akartam, hisz holnap így is úgy is kontroll, most jön vissza szabiról az orvosom. Aztán egy délutáni tüsszentéssel az alhasi fájás sokat tompult, de ezzel egy időben - sorry for TMI - egy nagyobb barna nyák távozott belőlem. Ez azért ijesztő volt így írtam egy sms-t az orvosomnak, javasolja -e, hogy menjek még ma be a klinikára. Egyértelműen igen, sőt, ha itt marasztalnak, fogadjam el - válaszolta.

Összeraktunk egy alap kórházi csomagot, Sz. kimosakodott a pakolásból, és bejöttünk. A méhszáj tapintásra szerencsére rendben, a szívhangok is rendben, most megfigyelésre pár napra mégis bent tartottak. Épp folyik a 2. infúzió, kapok magnéziumot, antibiotikumot arra az esetre, ha gyulladás lenne az oka, vettek vért, és a babáknak egy tüdőérlelő szurit adtak a popómba. Ketyeg a CTG, nemsokára átmegyek szomszédos osztályra.


Ahogy beszélgettünk az ügyeletes doktornővel, nagyon sok oka lehet. Lehet a pici megerőltetés, de akár ez a nagy meleg, vagy az is, hogy pont 2 napja a kislány elég sűrűn átvándorol a hasam bal oldalába a testvéréhez, a jobboldal szinte kiürül, és így az ő intenzívebb mozgásuk is okozhatja, de én jelenleg a becsapós haskötő okozta energikusságomra gyanakszom + a kánikulára, mert a régi lakás tiszta szauna.

Érzem, hogy jobban vagyok, lehet, lelkileg is nyugodtabb, hogy nem a méhszáj az oka, biztonságban érzem magam, és megy a klíma itt. Remélem tényleg pár nap, és még hazamehetek a nagyobb beköltözés előtt...

És időközben a 2. baba születik itt meg, hallottam az első sírásaikat, itt mérték le őket először, kár, hogy nem átlátszó a függöny, hogy láthatnám őket én is :)

2015. augusztus 5., szerda

Új, szép, tiszta otthonunk :)

Ma átadták a festők a lakást, gyorsak és precízek voltak a fiúk. Készítettem pár mérést és képeket, hogy tervezhessünk, mert nem minden teljesen fix még, hova kerül. Pl. van 3 gardrób, de a mi hálószobánk gyakorlatilag egy franciaágy-szoba lesz, a napi dolgokat lehet, nem ott fogjuk tárolni. De a gyerekszobában sem nagyon praktikus öltönyöket tartani. Az előszobában lévő pedig gyakorlatilag háztartási tároló funkciót is be fog tölteni, az aktuális kabátokon túl a másik felében lesznek olyanok, mint pl. ruhaszárító, vasalódeszka, porszívó. A hugiéktól kapunk egy gyerekbútort, abba a napi, épp aktuálisan méretben jó babaholmik el fognak férni. Szóval még némi gondolkodást, stratégiát igényel, mit hova teszünk, tárolunk, de a lényeg: van egy friss, szép, földszinti, világos, zöldövezeti, beköltözésre kész lakásunk, ahova délelőtt a gyerekszobába és a hálóba süt a nap, délután pedig a nappali-konyhába, tehát mindig lesz fény bent, akkor is, ha épp borúsabb idő van. Ugyan még nem az álmaink négyzetmétere lesz ez az 57 m2, de már egyel nagyobb, mint amiben most vagyunk, és tökéletes lesz családi életet kezdeni, hosszabb távú eladósodás nélkül. Aztán meglátjuk 6-7 év múlva, milyen lehetőségeink lesznek, hogy majd pl. külön gyerekszobában és számunkra is egy picit nagyobb élettérben gondolkodhassunk...

Örülök, hogy sikerült, a fő szempontjainkat figyelembe véve, hitelestül, időzítésben, elhelyezkedésileg.

De most még pár nap intenzív, dobozok között létet ki kell bírni a régi lakásban, nagyon nosztalgiázni sincs időnk, milyen éveket töltöttünk itt, annyira feladatorientált napokat élünk. De ez így van jól :)

 Gyerekszoba délelőtt - színek majd kiegészítők révén lesznek

Gyerekszoba gardróbja

Megörököltünk egy szép nagy könyvespolcot is a nappaliba

Én ma a még üres gyerekszobában

30. hét, zajlik az élet

Beszéltem az új védőnőmmel, 17-én találkozunk. Említette, területileg kihez tartozunk gyerekorvos tekintetében, pont ahhoz, akihez szerettem volna, akit nekem is javasoltak, aki a legnépszerűbb egyébként a régióban a védőnő szerint is.

Voltam tegnap az endo dokimnál, minden rendben, marad a hormonpótolt gyógyszereim adagolása. Megölelt, megpuszilt, indul szabira, szeptember 10 után lesz újra, a szülés környékén találkozunk. Megírta a szüléskori mellékvese hormon adagolásomra a protokollt, emelt dózisra, infúzióból, lassan csepegtetve, és lépésenkénti visszaépítéssel a mostani adagomra.

A festők az új lakásban szépen haladnak, holnap kész :)

Megrendeltem a költöztető céget, hétfőn délelőtt jönnek, én az idő alatt pont dr G-nél leszek kontrollon, de legalább nem leszek útban, előbb vagy utóbb ülőhelyem sem maradna, így jobb is, hogy helyette a klinika padján várakozom majd  (egy fenekem alá vitt párnával).

Pénteken megyünk apasági nyilatkozatot tenni. Utána jönnek a vizesek, új plombát kapnak az új vízórák még a régi lakásban.

Hátra vannak mindkét lakás esetében a közüzemi átírások, remélem ezek is flottul mennek majd.

Napközben, esténként dobozolunk, pakolunk, én a könnyebbeket. Anyu is jön hamarosan, egy áldás, hogy kitakarít, ablakot pucol az új lakásban és bepakolja a konyhát a régiben, költözhető állapotba.

Ma voltam az Ikeában is, annyi szép dolgot láttam, de egyelőre csak zsákokért mentem, amibe a ruháink kerülnek.

Zajlik az élet, a vérnyomás rendben, az idő melegszik... A 30. hétbe léptem :)

2015. augusztus 2., vasárnap

Új lakás, új időszak ON!

Úgy néz ki, a vérnyomásom rendeződött, 110-130/70-80 között mozog, bármikor megnézem: reggel éredéskor, napközben és este. Szóval lehet, hogy a múlt heti munkában lezáró időszak hozta ki egy fronttal megspékelve - nem tudom. Volt egy dolog, amin jártak a gondolataim az egyik utódommal kapcsolatosan, de úgy éreztem, nem tepert maga alá, és lehet, mégis hatással volt rám. Nem teljesen úgy kapta meg a neki szánt feladatkörömet, ahogy ő érzi, kellett volna, és valóban van benne igaza, de azt is megértem, hogy nem minden tud most teljesülni számára, majd csak pár hónap múlva. Viszont a lány engem tart mentorának, ezt ki is mondta, és hozzám fordult, miként kellene megoldani. Nekem pedig valószínű 2 nappal a búcsú előtt sok volt. Néha úgy érzem, hogy a 30 évesek felett "anyáskodnom" kell, pláne ha meg is kérnek rá, segítsek, hisz' én is átéltem hasonlókat 10 éve, de Sz. rám parancsolt, ne akarjam én megoldani, próbálja meg mindenki magának, ne terheljenek most már engem semmivel. Persze, igaza van, de vissza fogok menni, nem mindegy, miként hagyom magam mögött a szakmai feladatokon túli dolgokat is. Még szerencse, hogy itt a költözés projektünk, és így tényleg kénytelen vagyok a céges dolgoktól akarattal eltávolodni. Ma át is vettük az új lakást, és az egész napunk erről szólt: a tervezés, a bútorok, azokra a kiegészítők, a falszín, délután Apu hozta a festőket, most nézte meg először a lakást, és tetszett neki is :) Sz. tegnap és ma is rengeteget pakolt, dobozolt, én pedig szinte csak "bálnáskodom", mert pár apró teendő, mint pl. mosogatás, konyhában pakolászás után úgy el tudok fáradni, hogy csak na! A 3. emeletre jövetelemet is meg kell többször szakítani, már viccelődtünk is azzal, hogy minden lépcsőfordulóba teszünk nekem egy széket :)

A tegnapunkat a hugiéknál töltöttük, nagyon jól éreztük magunkat, idén náluk most voltunk talán utoljára, mert a következő családi program szeptember közepén lesz, amire már nem valószínű, hogy fogunk tudni menni. Az unokahugim komplett forgatókönyvvel készült: belépéskor jegyárusítás, játékpénz, programismertetés, bent a nappaliban volt mikrofonállvány, koncertszervezés, koreográfia a nézők elhelyezésére, a műsorokra, zenei repertoárra, előadott ő is, az öccse, az unokatestvérei is. Nagyon cukik voltak, és a rengeteg szervezés okozta drukk miatt délutánra be is lázasodott a kis drága, pont ugyanúgy, mint hugi és én is diákként egy nagyobb vizsga után :) Hugitól kaptunk babamérleget és még egy zsák kisbabáknak való játékot: pamutkönyvek, pamut játékkockákat, csörgőket, stb. Már alig várom, hogy kész legyen a festés, és hívhassam a szállítókat, hogy költözzünk, és lássuk, mit kell még megvennünk, hogy készen legyen az új lakásunk, a babaszoba a 2 kis Ficánka érkezésére... Sűrű 2-3 hét lesz!

Ma vagyok 29w5d. Holnap kontroll a múlt heti endokrin vérvétel eredményeiről.

2015. augusztus 1., szombat

Vérnyomás, orrvérzés, búcsú a kollégáktól

Tegnapelőtt összetorlódott pár dolog, és volt, hogy levegőkapkodás tempójában kellett dolgokra reagálni, változtatni, egyeztetni a munkahelyen, pedig én már nyugiban akartam tölteni az utolsó napokat. Délutánra fokozatosan meg is fájdult a fejem. Ittam egy lájtos kávét mandulatejjel, míg a HR-essel megbeszéltünk pár dolgot a kilépésemmel kapcsolatosan, majd indultam haza, és már egyre szaggatóbb volt a migrén, szinte a hányinger kerülgetett. A múlt héten nézte a védőnő a vérnyomásom, a szokásos 100/70 körül volt, így nem gondoltam, hogy magas lenne, de azért elővettem az itthoni merőt, és megdöbbenve láttam, hogy 150/90 körüli értéket mutat, 80 feletti pulzusszámmal, ez utóbbi ok, hiszen akkor jöttem fel frissen a 3. emeletre. Hívtam Sz-t, ne menjünk ki az új lakásra, helyette épp rendel a háziorvosom, nézessük meg vele is, hátha az én mérőm nem jót mutat. Rengetegen voltak a váróban, de ahogy kijött valaki, pofátlanul nyomakodtunk befelé. A dr nő is hasonló adatot mért, bár akkor már 150 alá ment az első érték. Még nem javasolta bevenni a Dopegytet, szerinte elegendő csak 160 felett. A fejfájásra akár Algopyrint, akár Quarelint bevehetek így a 3. trimeszterben, én ez utóbbit választottam, annyira erősen hasogatott, főleg a tarkómnál. Kb 1 óra múlva kezdett hatni. De nem szeretnék ebből rendszert csinálni.

Tegnap már csak 130/80 volt a legmagasabb, de délelőtt itthon maradtam, a fennmaradó pár emailt meg tudtam írni a kanapéról is, és csak délután mentem be tényleg csak az utolsó apróságaimért, a céges laptopomért, és a jelen lévő kollégákat körbepuszilni. Nagyon furcsa érzés volt közel 10 év velük dolgozás után eljönni, mint aki felmondott. Cukik voltak, volt, aki potyogó könnyekkel szorított magához, volt, aki lefotózott, volt, aki alig engedett el a szorító ölelésből. Azért engem is megérintett :) A közvetlen kollégáktól kaptam egy before-after fotózási kupont, kismamaként és majd kiscsaládként is igénybe vehetjük. Meglátjuk, hogy sikerül, mert most a költözés a top prioritás, ha minden ok velem, velünk, utána még beiktatjuk.

Ma reggel is fejfájással ébredtem, már a hajnali pisiléskor kezdtem érezni. Az orrom is egyre gyakrabban dugul be reggelre, és vérzik, mikor kifújom, bár ez szinte végig jellemző, hogy a vérhigítót szúrom, csak most intenzívebb. A vérnyomásra gyanakodtam, de most is csak 128/81. Lehet, hogy az eddig január vége óta jellemző 100/70-hez képest ez is magas a szervezetemnek. Mindenesetre remélem, marad ez a maximum szint, ahogy rohamosan nőnek a babák végig. Ahogy a neten követem, ezen a terhességi héten 1200 gr körül vannak, és 33-36 cm hosszúak lehetnek...

Ma vagyok 29w4d.