2015. szeptember 30., szerda

Madarász utcai koraszülött osztályon

Igen, mégha sokat is bőgtem, és csak sűrű teendőkkel járt az este otthon, mégis csodás volt otthon lenni, az ágyunkban aludni, friss tiszta ruhákat hozni, előkeresni a babák cumijait, popsikrémjét, Sz-hoz bújni este és hajnalban akkor is könnyezve, ugyanakkor csordultig telt hiányérzettel, hasi fájdalmakkal ill. beállt hát- és nyakkal küzdeni, olykor fel is csattanóan egymás felé a kimerültségtől liftezett bennem, bennünk mindenféle érzés.

Az ambivalenciát fokozta a ma reggel, mert a Madarász utcai kórház messze nem az az szint, mint a Sote, a körülmények belépéskor irtó lehangolóak, mintha egy 60-as évekbeli kórházba cseppentünk volna. Ugyanakkor a koraszülött osztály mégis rendkívül barátságossá vált az emberek kedvessége, rugalmassága, bánásmódja nagyon megragadó. A kislányunkat épp büfiztették, mikor megérkeztünk, a kisfiunk az ultrahangban volt, ahova rögtön mehettünk a kislánnyal a kezemben, csak egy pólócsere után megkaptam most pólya nélkül, érezve a kis törékeny testét végre :) Lent szinte pont végeztek a tesóval, helycsere történt, és egyszer csak egy bebugyolált még kisebb csomagocskát foghattam a kezemben :) Apa is végig velünk maradhatott, és olvadt le rólunk minden feszültség, ami a hiányukból fakadt tegnap még.

Utána Apa elment dolgozni, én berendezkedtem a kis szobácskába, és felvettem a napi ritmust, megkaptam a lányomat a szobába, és én etetem egyedül onnantól kezdve, hisz' ő az itteni szabályok szerint már haza is engedhető. De maradunk a kislegényt felhízlalni, ha gyakorlott leszek a kislányunkkal, akkor mindkettőnél csinálhatom a napi rutinjainkat. No de még nem szaladok ennyire előre, volt már egy át nem aludt periódus is a kisasszonynál, bár zömmel nézelődéssel telt, majd óriási kakival, és sokkal hamarabb érkező éhségérzettel :) Szerencsére nagyon jó az étvágya mindkettőnek, jók az uh és véreredmények, kikerült a kezecskéjükből a branül, úgyhogy biztató a tendencia. Barmikor kimehetek a pár méterre lévő inkubátorhoz, megsimizhetem a kislegényt is, és abszolút öröm az ágyam végében látni a bármikor megfogható, megszagolható kisasszonyt addig is, míg nem teljes a kiságyas létszám :) Este Apa is bejött megnézni bennünket, szerencsére pont útban vagyunk a munkahelye és az otthonunk között, így végre kevésbé lesz neki is fárasztó nagy kerülő nélkül látni a kis családját :)

2015. szeptember 29., kedd

Évforduló ma otthon ♡

Itt percenként változhatnak a dolgok... A főnővér javasolta, aludjak, frissüljek fel ma otthon, mert végülis engem ma el tudnak engedni. De nem "rúgnak" ki, ha nem szeretném :) Holnap pedig reggel 8:00-ra mehetek a Madarász utcába, vár a babamama szoba!

Nem mellesleg ma van Sz-al az évfordulónk ♡

Az hiszem, ez a verzió lesz, hajat mosok, ruhákat cserélek, Sz. sem lesz egyedül, augusztus eleje óta nem aludtam mellette, jól fog esni :) A babák látogatásából egy időpont marad így ki, amit ha itt maradnék is így lenne, mert őket hamarosan viszik. De holnap viszont egyikükkel már biztos együtt aludhatok :)

Költözünk :)

Ugyan még nem vagyok túl  a varratszedésen, mégis elhagyjuk a Sote Női 1-et, egyrészt szükség van új babáknak a helyre, másrészt gondolom az én ágyamra is. Nagyon örülök, hogy megyünk, mert mint lesújtó villámok minden nap van valami szörnyűség. Az egyik ikres lányt, akivel uh-ra mentem még pár hete, tegnap éjjel meg kellett műteni, nem érezte az egyik babáját. Sajnos az egyik babája valóban elhalt, a másik még nincs 1 kg, ő a NIC-en van. Az új szobatársunknak magzati, méhen belüli vércserére van szüksége, mert annyi ellenanyagot termel gyógyszeres kezelés ellenére a szervezete. Szóval nem csak a teherbe esésért van megannyi küzdési scenario, hanem a baba, babák megtartásáért, legalábbis koncentráltan van jelen ennyi féle eset egy országos intézményben. Ezért is hiper boldog vagyok, hogy mi ha nem is rögtön haza, hanem a Madarász utcai gyerekklinikára mehetünk! A gyerekeket már valószínűleg ma délután átviszik, mert kell a hely, én holnap reggel tudok távozni, hogy kellően le tudjunk szervezni mindent. Most voltam a Bel2-n a jelenlegi hormonpótlásomat megbeszélni, a nőgyógyászom éjszakázott, holnap reggel tudjuk a recepteket és a zárópapírjaimat megkapni, és a gyerekek papírjai is holnap érkeznek meg a felvételi irodába. Megpróbálom azért itt tartatni őket, de nyilván megértem, hogy kell a hely olyan babáknak, akiknek sokkal jobban szükségük van intenzív ellátásra. Mindenesetre délelőtt még itt vannak, repülők is hozzájuk pár percen belül :) Amúgy napi 4 gyerekétkezés, 2 látogatás, 3 vérnyomásmérés, saját étkezések, vizit, én látogatói időpontjaim, ügyintézések stb mellett egész nap meg sem állok, az "Anita" császárbugyi fantasztikus, anélkül ki sem bírnám a szinte egész napos jövés-menést :)

A gyerekek mindketten szépen gyarapodnak, újra a születési súlyuk közelében vannak. Tegnap végre megtudtuk, hogy 9/10-es Apgarral és 43 ill. 46 cm-rel születtek :)

2015. szeptember 27., vasárnap

A gyerekek már stabilan :)

A gyerekek állapota stabil, súlyuk gyarapodóban, ha kiveszik a varrataimat és engem kiengednek, akkor mostantól bármikor mehetünk a Madarász utcai gyermekkórházba :)))

Örülök nagyon, és bár sokkal jobban vagyok, mint tegnap, azért távolról sem az igazi még. Nem akarom siettetni az időt, ugyanakkor folyamatosan megviselnek az itteni történetek: nyitott szívműtét előtt álló, múlt héten született kisbaba az egyik legrégebben itt levő lánynál, akivel sokat beszélgettünk itt a szülés előtt, a PIC-en lévő velem egyszerre etető anyukáknak nagy babáik vannak, de egyiküknél tüdőciszták vannak, műteni kell. Tegnap egy huszonpár hetes ikres anyuka a szomszéd szobából vetélt el, mert a székrekedésére nem kért beöntést, a glicerin kúp nem volt elegendő, az erőlködésnek burokrepedés, magzatvízelfolyás lett az eredménye, a babák túl fejletlenek voltak az életben maradásra :( Nem csoda, hogy hajnalban úgy bőgtem, hogy ki is mentem kicsit a szobából, nehogy felébresszem a többieket, E. nővér kérdezte is, mi a baj. Nekünk, nekem ezekhez a dolgokhoz képest semmi! "Csak" nagyon hiányoznak a gyerekeim - mondtam neki csupán ennyit. Mert így igaz, egyre nehezebben hagyom ott őket, napról napra fejlődnek szépen. Közben pedig fáj, hasogat mindenem, a terhesség fizikailag ehhez képest ikrekkel is gyaloggalopp volt. Várom a holnapot, hogy egy eheti elsődleges elmeneteli tervet megbeszéljük a viziten...

Az előtej erőteljesen apad (masszírozom C fogással, a jelen körülmények között maximum alkalmazható kézi mellszívó is segít, de a mennyiség szinte szaharai), a belövellés nálam szinte esélytelen a napok múlásával, ma egy pár mm-t leadtam azért a kisfiamnak, cseppenként összegyűjtve. A kislányom reggel volt cicin, de nem jött semmi igazán. Pedig ő olyan ügyesen csinálta :) Azért még nem adom fel, Oxitocinos vatta az orromban, ugyanakkor nem fogok belehalni, ha nem sikerül, mert nem ez volt a fő kihívásom, hanem az, hogy ők MEGSZüLETHESSENEK...

Olvadozok én is, Sz. is minden nap (ő "irigyel" is, hogy én kézbe vehetem, nagyon hiányzik neki is), egyre nagyobb a szerelem velük :) ♡♡ Ez az érzés csak nőni fog, ha a kisfiam is a kezembe vehetem, neki ez még lesz pár nap/hét, de majd már nem itt.

2015. szeptember 26., szombat

Helyzetjelentés

Továbbra is kihívás felkelni az ágyról vagy pisilni menni, de a cudar lét mellett van egy kis javulás: a lábödéma sokat csökkent, ha belejövök a felállásba, le is tudok guggolni pl. a hűtőhöz, de ezek apró dolgok vagyis inkább nem állandóak sajnos. De küzdök :)

Ma kaptam végre oxitocint, egyelőre csak kis adagban mertem adagolni, hogy befolyásolhatja a vérnyomásom.

A lényeg viszont, hogy a kisfiunk cukorszintje stabilizálódott, ő ragyogóan elvan a nagy inkubátorban félmeztelenül, mint aki napozik és várja, hogy kiszolgálják. Ma mosollyal és nyitott szemekkel is megajándékozta Apát és Anyát :) (ahogy ott szólítanak bennünket) Reggel kb kisujjnyi előtejet vittem neki a reggelijébe  kavaráshoz.

Kislányunk ugyan súlyban újra gyarapodni kezdett, de sok a vörösvérsejtje, ami miatt sűrű  a vére, pirosabb is a bőröcskéje. Remélem napokon belül ő is rendben lesz. Nem tudom, nem volt-e korai őt pólyába tenni, a nyitott részbe. Reggel neki ciciből szerettem volna megpróbálni adni, de csak álomcumizott vele. Hát gyakorlatlan vagyok még én is, és ő is nagyon pici, törékeny még a kis 2 kg-jával.

Ma Sz-al vetettem egy kézi mellszívót, mert a kórház, a várandós osztály nem arra van berendezkedve, hogy ilyen műveletet kényelmesen lehessen végezni, így marad otthonra a Hugitól örökölt, egyébként nagyon jó Medela szerkezet, addig a lehető legkompaktabb kézivel holnap már szeretném megpróbálni.

Anyukám is volt itt, hozott hazait, jót is beszélgettünk, azzal a dokival találkoztam ill. beszélgettem a gyerekekről, aki a "Tenyérnyi gyerekek" c. Youtube-on is megnézhető dokumentumfilmben is szerepel, szóval annyi mindenről mesélhetnék még, de ideje aludni...

2015. szeptember 25., péntek

PIC, regenerálódás lassan

Ne haragudjatok, hogy egyesével nem tudok reagálni, igyekszem magamat legalább az etetési időkre összeszedni. Sajnos ez a vérnyomás és hormonális átállás, plusz a fájdalmak miatti testtartás teljesen kiveszi az erőmet, van, hogy 2 üzenetírás között is beájulok.

A gyerekeket 2. nap szétválasztották, mert a kislány nagyobb, erősebb, ő gyorsan PIC-re került. Emiatt ma már kezemben tarthattam, etethettem cumisüvegből, és 3x már cicire rakhattam. Remeg az egész testem ugyan alatta, olyan gyenge vagyok, de a pólya segít tartani szerencsére. Ügyesen rárabol a kislány, bár könnyen belealszik a munkába.

A kisfiú ma még a NIC-en volt, ahol frászt hozták ránk, mert egy babánál sebészeti beavatkozás kellett, de nem mondták, kinél. Reméltem, nálunk nem volt eddig sem gond a súlyon kívül, nem a mi kisfiunkkal lehet. Szerencsére ő is jól van, az inzulinja túl sok, hogy nem raktároz, ezért kapja még a cukros vizet is, de mellette szépen eszik cumisüveggel is, sőt, akár többet is tudna, de nem szabad hirtelen emelni.

Az esti etetésen derült ki, ő is átkerült a PIC-re, mégha inkubátorban is maradva természetesen. Így végre egy osztályon vannak, nem kell szétszakadnom, odaérjek egyikhez vagy a másikhoz.

Lelkileg és fizikailag is óriási sokk az egész, hogy szeretnék velük lenni minél többet, hogy szaranyának érzem magam, hogy a kórházi dolgaimért való lehajolás sem megy, nemhogy őket ellátni, lassan fejni tudni. De remélem gyorsan regenerálódom majd mint mások, akik egészségesek, egyelőre nekem rosszabb most, mint a műtét másnapján volt.

Annyi mindenről tudnék még írni, de most nem megy... Az biztos, nagyon csodás érzés, más dimenzió, mint ahol eddig jártunk. Szeretnék mihamarabb felerősödni, átélni, folytatni a kezdeti lépéseket, alig várom, a mi kis otthonunkban...

2015. szeptember 24., csütörtök

Hát sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a rengeteg gratulációt, követni is alig tudtam, annyira sűrű nap volt a tegnapi. Csak relatív röviden tudok most is bejelentkezni,  mert ez az éjszakám volt már a 3., hogy szinte semmit nem aludtam, ezúttal már nem a babák miatt, hanem nagyon elszállt a vérnyomásom és bezuhant a pulzusom. Azt gondoltam, hogy a  napi szinten nézve a 10-szeres mellékvese mennyiség pörgetett fel, ígya 3. infúziót le sem csepegtettük. De maradt a tendencia, reggelre már 190-ig is elhúzott az első érték, a második pedig elérte a 100-at. 2 Dopegyt és infúziós nyugtató segített levinni és most reggel aludni pár órát.

Arra jöttem rá, mivel ma már sokkal fittebben tudtam viszont felállni, lezuhanyozni, hogy ez nem a műtét okán jött, hanem a stimus időszakok inverze: nincs hipofízis, nincs már placenta, de még nincs fogamzásgátlós hormonpótlás sem, kiakadt a szervezetem a hormonos átállás a "senki földjén". De még nem konkretizálom magam ebbe az irányba, a dokik is találgatnak, de sajátorvossal még nem beszéltem. Minél hamarabb még elkezdem a tejfakasztást, hátha még elcsípem...

No 2 vérnyomás csökkentő kezdi lentebb vinni, erre kell most majd figyelnem. A gyógytornász volt itt, tegnap ő bent volt a műtőben nálam :) Azt mondta, ma ügyesen tornásztam. A műtét is tetszett neki, 5 rétegben varrtak össze.

A szülésről majd bővebben később fogok írni, telefonon pötyögve sokkal limitáltabb mindazt az érzést és a pillanatot átadni, ami magával sodort bennünket onnantól, hogy beléphettünk a műtő ajtaján...

Napközben én a műtéti felépülés miatt ki sem mehettem a gyerekeket megnézni, de nyugodt voltam, mert nem kapkodva vitték el tőlünk, szép rózsaszínűek voltak, és szinte azonnal szép hangon sírt fel mindkettő :) Sz. viszont járt bent, felhívott, hozott fényképeket, este pedig tolószekkel átvitt engem is, bár csak pár másodpercre tudtam akkor még felállni. Mindenesetre a látvány nagyon megnyugtatott, ahogy amilyen magabiztosan a kislányunk feküdt, és az öccse kezecskeéje az övében pihent...


A kisfiú végül 1740 gr-al született, ő lett ráadásul az "A" baba, annyira a kislány nyakában voltak a lábai hogy őt kellett először kivenni :) Érdekes érzés volt a hasamban érezni a lábacskák kiszabadítását... Az ő magzatvizében volt kaki, bizony így nagyon is ideje volt a szülésnek, pláne, hogy a placenták min. 3-as érettségűek voltak.  A kislány pontosan 2280 gr-os lett, az ő helyzete stabilabb, tiszta volt a vize. A kisfiú átvizsgálása során kiderült, hogy az ő glükózszintje nem stabil, ezért egy pár napig ezt analizálják, mert valószínű az én több inzulinom érvényesül még az ő emésztésében, de állítólag ez max 2-3 nap, és utána az övé érvényesül. Remélem rendben lesz, mindenesetre a jóval kisebb súlyra ez magyarázatot jelenthet.

Most viszont nagyon kezdenek leragadni a szemeim újra, pihenek még egyet itt az intenzíven, hogy Sz. kíséretével újult erővel délután láthassam őket, már alig várjuk... Utána jönnek Anyuék is hozzám, és vár megannyi érdeklődő email is, hogy megválaszoljam...

2015. szeptember 23., szerda

Ciao várandósság!

Köszi szépen mindenkinek a sokk drukkot, megúsztam az alig alvós, hajnaltól derékba görcsöléses 1 nappal hamarabbi szülést (dr G reggel nem volt ennyire optimista), de a napközbeni infúziózás segített, viszont emiatt csak nemrég végeztünk Sz-el majd magam folytatva az apróságokkal a teljes összepakolást és előkészületet, a 4:30 pedig nagyon hamar eljő, amikor is indul a műtéti előkészítés, így most csak ennyire jelentkeztem be.

Igyekszem vmikor írni a holnapról, de az is lehet, Sz. kommentel ide hozzátok :)

Puszi addig is mindenkinek! ♡♡

2015. szeptember 21., hétfő

Sűrű egy nap

A mai napom egy-egy mozzanata, röviden :

  • Ikres szobatárs felkészítése 4:30 körül, vele ébredés (lámpa, nekünk biztonsági pisi, neki beöntés utáni sietség miatt)
  • Vérvétel hajnal 5-kor
  • Korai vizit dr G-vel, még hétvégén volt méhszáj ellenőrzés is vele (annyira szépen vizsgál, hihetetlen, a szülőszobában múltkori ügyeletes elég brutál volt) - ugyanúgy ceruzányira vagyok nyitva, mint augusztus elején. 
  • Szülőszoba előtt a szobatárs rokonaival várakozás, mikor hozzák ki a kicsiket - persze, hogy elbőgtem magam kicsit, pedig hajszálukat sem láttam a bebugyoláltságuktól és a neonatalógusok sebességétől (ekkor még nem sejtettem, vár rám még pár be nem tervezett program)
  • Egy nővér utánam jött, menjek fel vele a tüdőérlelő szuri miatt (3. adag első fele) - nem szidott le, hogy keresnie kellett, megértő volt, hogy úgy éreztem, nekem ott a helyem a közel 6 hét együtt "bandázás" után :) 
  • Beültem "A" baba CTG-zésére, mire vele végeztem, sietnem kellett UH-ra, amiről úgy tudtam, már nem lesz. Flow, magzatvíz rendben, negatív lelet, biometria nem volt, majd mérik őket idekint szerdán. 
  • Utána azonnal bemutatás az ikerszülések prof-jánál, oxitocin pótlás lehetségességéről, új infóm, a hipotalamusznak is van benne szerepe, ezt nem tudtam, az nekem megvan. 
  • Visszatérve gyors ebéd, megettem, CTG folyt köv "B" babával, aki elemében volt, sokat kibújt a tappancs alól szaggatott görbét produkálva, így több mint 20 percet maradtam, nehogy ismételni kelljen az egészet. Jó döntés volt.
  • Védőnővel beszélgetés, BCG-ről, igazolás a 6 hetes korig beadatásáról, a babák szülés utáni lehetséges elhelyezéseiről (mikor intenzív, mikor poszt intenzív, mikor gyerekklinika) , szoptatásról, táp receptről
  • Gyerekorvos felhívása, első beszélgetés, szembesülés, hogy területileg még mindig nincs BCG, kénytelenek vagyunk kórházban, de az legyen legalább az utolsó nap hazamenetel előtt. 
  • Délután már szigorú fekvés, mert elfáradtam (has- és derékfájással), kis bóbiskolással
  • Anyu látogatása, beszélgetés, hűtőm kiszelektálása a segítségével
  • Egy barátnőm látogatása, tök jól feltöltött 
  • Közben sms-ek, hívások pl. hugival, aki ma maratonit várt szemészeten, és Sz-al - akinek tárgyalásokkal teli napja volt - hordozók érkezése, stb intézések miatt
  • Szomszéd szoba másik császárosát megláttam, vele dumcsi
  • Még holnapig plusz 2 név leadása  (protokoll ha 2 lány vagy 2 fiú születne) - bocs, de mivel nyílt a blogom, nem adom meg a nevüket, mert vezetéknévvel együtt van részben "értelme" megadni választásaink okát. De annyit elárulok, hogy sem hosszú magánhangzó, sem dupla mássalhangzó nem volt célunk a nemzetközi könnyebbség miatt (mind Sz, mind én tanultunk, dolgoztunk külföldön - én csak rövidebb ideig, és tapasztaltuk a kimondhatatlanságot), de nem ez volt a vezető érv, hanem nekünk tetszenek :)
Holnap az utolsó nap 3in1, még nem tudom, felfogtam-e. Néha nagyon várom, néha elbizonytalanodom, várni kellene még, pláne ha így pihenek és elmúlnak a derék és pocakfeszülések. De nem várunk, mert a hirtelen jövő fájások és szülés kapkodás lenne, pl dokit is, Sz-t is ugrasztani vidékről, a hormonjaim hangolása, nem kell ez az izgalom azt hiszem. Holnap leszek 37 hetes :) Ideje zuhanyozni, aludni (vajon menni fog?)

2015. szeptember 19., szombat

Utolsó napok 3in1

Tegnap megállás nélkül feszült a hasam, így nem tudtam ülve CTG-zni, mert mindig várni kell rá a folyosón, sokszor akár 1,5 órát is, hogy sorra kerülhessek. Eleve a dupla tappancs hiánya is lassítja a folyamatot, pár hete 40 perc egy ikres kismama CTG-je, mert 20-20 perc kötelező. De most nem ment a várakozás sem, és a CTG előtt ücsörgés sem, így behúztam a mobil CTG-t a folyosóról, ami nagyon régi, nem olyan jó a tappancs szenzora, sokszor percekig nem találja a jelet, és nincs kijelzője sem, mennyi frekvenciát mér. De szerencsémre a kezdeti kb 4-5 perces keresgélés után meglett az egyik szívhang, és a papírra nyomtatott görbén pedig láttam, milyen tartományban mozog. A másik szívhang még gyorsabban meglett, míg az egypetéjű ikres szobatársnőm ma feladta, nem találta egyiket sem. De azért tegnap este bementem a dokimhoz, hogy rendben volt-e ezzel a régi géppel mért CTG-m, hogy látja, aláírta-e. Akkor még itt volt Sz, látogatási idő volt, és látótávolságban maradt, így mikor észrevette a dr úr, kijött a folyosóra, és beszélgettünk kb 20 percet, mi lesz a szerdai műtét menete, Sz. mikor és mennyi ideig láthatja a gyerekeket, fotózhat-e, hova kerülnek utána, és milyen scenáriók lehetnek utána. A legideálisabb esetben, pl. ha súlyra, májfunkcióra (nem sárgulnának be), nekem lenne tejem, akkor a leghamarabb a jövő hétvégén hazamehetnénk, bár szinte biztos benne, hogy 1-2 napot a babák az intenzíven fognak tölteni. Nekem 10 nap múlva kell visszajönni varratszedésre. No nem azért kérdeztünk a legrövidebb időre, hogy nehezen fogadjuk el, ha nem úgy lesz, hanem x nappal később, csak a gyerekszoba véglegesítése így Sz-re erre a hétvégére maradt, hét közben, munka után már csak finomhangolásokra lesz lehetősége.

Azért érzelmileg pozitív érzelmi sokk volt mindent végigbeszélni (olyan szintig, hogy a steril ruhát kiadó automata nem tud visszaadni:)), mert most már tényleg itt a dátum, 3 napunk van addig! Miután megköszöntük a dr úrnak az infókat, Sz-el elköszöntek egymástól, mi utána még öleltük egymást a klinika egy nyitott ablakában állva, összeérintett homlokkal egymás könnybe lábadt szemébe nézve mondtuk ki hangosan, hogy a jövő héten tényleg szülőkké válunk, 4-en leszünk! Bizsergető és jó értelemben véve ijesztő érzés is ám egyszerre. Nem elég, hogy 3 éve erre várunk, hogy még amatőrök is vagyunk, de rögtön 2 gyerekünk is lesz egyszerre, még mindig olykor oly' hihetetlen. Nekem persze talán kevésbé, mert itt mocorognak bennem január óta, érezhetően pedig több mint 5 hónapja, de akkor is még nem tudjuk, hogy néznek ki, milyenek lesznek a külsejük mellett a személyiségüket tekintve is. Az biztos, hogy a kiscsajszi impulzívabb lesz talán, amit ő képes a pocakban is lerendezni, több, mint amit a kisfiúcska, ő lehet, higgadtabb karakter lesz. Aztán persze ki tudja :)

Ma reggel korán ébredtem, friss levegő jött be az ablakon, apró szemekben hullott pár esőcsepp is, nem tudtam már visszaaludni, délelőtt pihentem egy picit, de akkor sem órákat. A tegnapi feszülést este egy ujjnyi vörösborral próbáltam enyhíteni, sikerült is, mert ez a rövidebb alvás is jól esett. Ma már kevésbé feszít, lehet, a hidegfront előérzet miatt volt tegnap. Hétfőn szül a régi ikres szobatársnőm, ő már nagyjából összepakolt, mi holnap kezdjük Sz-al, hazaküldök pár dolgot, ugyanakkor még túl sokat sem tudok, de legalább az ágy alatt összepakolva ott legyen, ami most nem feltétlenül kell, de meglegyen akár itt vagy ha át kell a gyerekágyra költöznöm. Érdekes, izgalmas érzés ez, hogy már csak napok választanak el a picik megismerésétől... Nincs menekvés, nemsokára anya és apa leszünk! :)

Hamarosan indul a bulihajó :)

2015. szeptember 18., péntek

Intézendők folyt. köv.

Az intézések napja a mai. Először is tegnap kiderült, más a háziorvosunk, mint akit a lakás előző tulajdonosa megadott, újraszervezés volt a városban. Kiderítettem ki az új, de szabin van, viszont sikerült az asszisztenst elérni. Megvan a rendelési idő, hogy mit kell Sz-nak bevinnie hozzájuk, hogy a kartonunkat elkezdjék átkérni.

Az előző lakásom új tulajdonosát is megkerestem, jöttek-e leveleim, mert gyanúsan csend van az illeték körül. Pont írni akart, mert tegnap kapott egy adag postát a szomszédainktól, érthetetlen módon az új lakás gázszolgáltatója oda küldött hivatalos levelet, nem is értem, hogy, miért, holott a fogyasztási hely ugyanaz, mint az előző lakóké, miért vették elő az én előző lakcímemet, honnan??

A földhivataltól jött valami, de 1 hete, már tuti visszaküldték. Kerestem egy postai meghatalmazás formulát a neten, gyorsan kitöltöttem Sz. adataira, hogy legyen nála, ha mégis fel tudná venni valamikor. Azért írtam az ügyvédünknek, mit tud a gyakorlatban ebben a témában.

Dr G ma már jött, de eléggé el van havazva, lebeszéltem a mai bemutatásról, mert még tanít is, meg is kellene vizsgálnia, nekem nem sürgős, vasárnap úgyis itt lesz, majd megvizsgál a hétvégén és hétfőn "bemutat" (írásban kell összefoglalnia a profnak az esetem). Én most ráérek, nekem elég, ha itt van :)

Még el kell csípnem itt a védőnőt is, mert az oltások miatt beszélni szeretnék vele, ugyanis nem szeretném, ha a kórházban beoltanák a piciket, hanem inkább majd a gyerekdoki 6 hetes korukig. Én voltam kicsiként enyhén ekcémás, és a hugim kislányánál a kórházi oltások egyike nagyon belobbantotta ezt a hajlamot nála, évekre nagyon eldurvult szegényke bőre, volt, hogy gennyes állapotig fajult, pont azokban az időkben, mikor bújós, puszilgatós baba volt/lett volna, és az egész az oltás helyéről indult. Mivel kis súllyal születnek az ikrek, szeretnék ezzel a jogommal élni, hogy picit erősödjenek, mire megkapják a kezdő oltásokat. Persze tudom, nem feltétlenül jelent ez garanciát se pro se kontra, de azért lehetőleg csökkentsük az esélyét.

Sz. ma egy csomó mindent intéz személyesen, szóval nem unatkozunk.

Ma vagyok 36w3d.

2015. szeptember 17., csütörtök

Csepeg az idő, új szobatársak

2 szobatársunk lecserélődött, beszélgettük ketten mi itt maradtak a másik ikres szobatársammal, hogy nagyon jó, hogy a jövő héten szülünk, mert 5-6 hét után olyan nehéz új emberekkel összeszokni, a régiek hiányoznak, már tiszta lánykolesz vagy tábori összetartás volt közöttünk, és most is jófej szobatársakat kaptunk, de valahogy a fizikai teherbírásunk, türelmünk mégsem engedi be olyan simulékonyan az újakat, szomorkásabbak is lettünk. Ráadásul mára megbetegedett a dokim, ez is nyugtalanít, mert nincs most lehetőségem őt SOS ugrasztani, ez azért némi bizonytalansággal tölt el. De azt mondta a főnővérnek, igyekszik már holnapra meggyógyulni. Remélem szerdán már makk egészséges lesz.

Tegnapelőtt Apukám volt itt, ma Anyukám, holnap jön Sz, kicsit össze is pakolunk már holnap, amit lehet, előre hazaküldök. Ugyanis kedd este MINDENT össze kell pakolnom az ágy alá, mert ha elérnek a bébik egy bizonyos súlyt, akkor nem is kerülnek koraszülött intenzívre, én sem ide vissza, hanem gyerekágyra megyünk mindannyian, ahol 4 fős szobák vannak, 2 szobára jut egy fürdőszoba és a gyerekek az anyák mellett lehetnek. Hűha, ha ez a verzió lesz, nagyon nagy regenerálódás és rápihenés nem vár rám, de majd kiderül. Szerencsére Anyum az első naptól fogva tud jönni, amikor hazamegyünk, ami kincs lesz mind a tapasztalata mind pedig az én feltöltődésem miatt, hogy otthon ne egy eleve lemerült és tapasztalatlan anyuka zsonglőrködjön a babákkal, természetesen Sz. segítségével is, no de ő is még kezdő, emlegette is a minap, ő pelenkázni sem tud. Mondtam neki, nyugodjon meg, én is csak kislányt tudok, mert azt gyakorolhattam a hugim kislányán 9 évvel ezelőtt, kukit én sem tudok pelusba csomagolni. De majdcsak menni fog :)

Remélem a dokim hamar meggyógyul, és remélem az osztályon időközben néhány kismamánál felbukkant nátha nem fog legyűrni a jövő hétre. De ahogy hallom, sokan betegek mostanában, több látogatóm is ezért mondta le a jövetelét.

Tegnap és ma kicsit feszesebbek a bébik, így ittam egy ujjnyi vörösbort, amit még 2 hete hozattam a szülőszoba után, úgy érzem, jobb is lett.

Újabb nap telt el, és most várom igazán az idő múlását...

2015. szeptember 16., szerda

Már csak 1 hét...

A ma éjszaka nagyon lassan telt, félóránként felébredtem, nem jó az adott póz vagy nekem vagy a gyerekeknek, de leginkább nekem, ők egész jól aludtak most egész éjjel. Szerencsére mindig gyorsan visszaaludtam, de amikor azt hittem, kb 2-3 óra eltelt, és az óra szerint valójában csak 20 perc, az lelombozó volt. Nehezednek, biza'. Ugyanakkor ha a hasamra felülről nézek, nem látom nagynak, sőt. Én azt hittem, ülve a combom közepéig nem fogok látni, aztán mégis, szóval körbe szélesedem, nem csak előre.

Ágyon ülve

Aztán amikor mentem fel kávéért, most nem jött más a liftben, így láthattam magam álló helyzetben is (a szobában csak nyakig látjuk magunkat a fürdőszoba-tükörben), így egy kicsit nagyobb dimenzióban festek:

Az itt egyetlen selfie-esélyes hely - a lift

Hát a profi pocakfotózás elmaradt, de legalább ma a visszaliftezésnél megkaptam először azt a kérdést egy helyi itt dolgozó hölgytől, aminek örültem: "ez hány gyerek?" No akkor mégsem nézek ki kis hasúnak :)

1 hét múlva ilyenkor már nem 3in1-ban leszünk, Sz-al kezdünk izgatottak lenni... Pénteken vidékre kell mennie egy céges rendezvényre, ami hétvégén is tart, csak a péntekire elmegy, reméljük, nem onnan kell ugrasztanom, ki kell bírnunk jövő szerdáig! :)

A mai vizitkor rákérdeztem, mi lesz az oxitocin utánpótlással, de azt már a gyerekágyon kell intéznem, azért remélem, dr G segíteni fog benne. Az agyalapi mirigy mindkét, de ez esetben kifejezetten a hátsó lebenyének hiányában nekem ugyanis nem elég csak a műtét idejére. We will see...

2015. szeptember 14., hétfő

A bűvös 2 kg :)

2 hét alatt a kisfiú 1424 gr-ról 1974 gr-ra, a kislány 1744 gr-ról 2147 gr-ra hízott/nőtt. A kisfiú legutóbb 3 hét alatt 400 grammot hízott, a kislány 300 grammot, most is a fiúnál nagyobb a tendencia, több mint 500 gr-ot sikerült neki 2 hét alatt! A kislány is szépen, 400 gr-ot fejlődött. Még mindig ő vezet, ahogy az egész terhesség alatt, de azért úgy látom, van esély arra, hogy összeérjenek jövő szerdáig, sejtésem szerint 2300 gr körül lesznek. Jelenleg egy 33. heti szimpla babás méreteknek felelnek meg. Min. 2 kg volt a cél, és mivel +/-10% eltérés lehetséges az UH és a valóság között, így a héten sem fogok keveset enni, hogy a véghajrában szépen formásodjanak továbbra is. Úgy volt, hogy pénteken tudom meg ezeket az adatokat, de mivel közel a terminus, úgy döntött a szonográfus, 3-4 napon nem múlik. Valószínű, az itteni szokásokat ismerve már nem nézik őket újra UH-n, csak majd a valóságban. Még azért próbálok egy hétfői ellenőrzést kicsikarni :) Flow rendben, magzatvíz a kislánynál kevesebb (de épp egy félórás csuklás után mentem a vizsgálatra, ki tudja, lehet, sokat nyelt közben), a fiúnál átlagos. A méhlepény érettsége Grannum II. most már mindkettőjüknél. Lesz egy ún. "bemutatás" a klinikaigazgató részére, mint megtudtam, a valamiben különleges eseteket szokták. De azt nem tudom, ez itt történik-e a fejem fölött, vagy zárt ajtók mögött csak a dokik között.

Holnap érjük el a 36. hetet :)

2015. szeptember 13., vasárnap

Sztereó etetéshez

Nagyon hasznos ikres csoporttagnak lenni a Facebookon, rengeteg ötlet, lelőhely, tapasztalás koncentrálódik egy helyen. Így lettem tegnap figyelmes egy fotóra, amin egy ikres anyuka bemutatja a vegyespárosát baba babzsákfotelen ülve-fekve. Ekkor belém hasított az, hogy ugyan annyi hasznos tárgyat és kelengyét kapunk egy barátnőmtől, testvéreinktől, de ugye egyik sem ikres, és van, amiből dupla szükséges. Ok, a babakocsi, kiságyak megvannak, hordozók még nincsenek, de egy anyukától még esélyes a csoportban, de rádöbbentem min/miben fogom őket egyszerre etetni? Mert annak kicsi az esélye, hogy ha lesz is tejem, dupla mennyiséget tudok termelni, annak is kicsi az esélye, hogy nem egyszerre zendítenek rá éhesen. A hordozóba, amit kintre (autóba, babakocsiba stb) használunk főként, nem tehetem őket pl. éjjel a kis "pizsijükben", legyen az hálózsák vagy rugi. Van 2 szopipárnánk is, de az 2 külön személyes trükk, amikor Sz. vagy Anyu segít be a cumiztatásba. No de ha épp egyedül vagyok? Így döntöttünk úgy Sz-al, rendelünk bébi babzsákot mi is, olyan övrésszel, amitől nem csúsznak le piciként. Kicsit körbenéztem, 9-21 ezer Ft között mozognak az árak. Mi maradunk az olcsóbb verziónál, az is lecipzározható, kimosható. Így nyugodtan "játszhat" bármelyikünk kétkezest rajtuk :)


Valószínű innen rendelek majd.

Épp éjszakai szaggató migrén miatt kénytelen voltam Quarelint bevenni, múlt sokat, ha nem is teljesen, de emiatt most kukorékolok, ahelyett, hogy aludnék. A gyerekek azt teszik, épp könnyed is a hasam tőlük, néha olyan szépen tudnak behelyezkedni, gyakrabban pedig pont ellenkezőleg, szétfeszítenek, cicaháttal domborodnak, olyankor szívalakú a hasam. De most épp csodás érzés, ahogy belesimulnak a hasamba, apró mozgásokkal :)

2015. szeptember 12., szombat

Házimunka vs. minőségi idő

Tegnap kicsit elkámpicsorodós napom volt, de egy kis pityergés jót tett - Sz-nak nem volt olyan jó hallani telefonon. Most nem tudott jönni, mert kitört egy alkatrész a kocsimból, hétvégén nem használhatja a cégeset, így a szerelőt szervezte munka után. Otthon pedig pl. a radiátorok lamelláit mosta át, hogy mire hazamegyünk és be kellene a fűtést kapcsolni, tiszta maradjon a levegő. De holnap jön be hozzám :)

Beszélgettünk arról, mennyire időigényes a háztartás, és teljesen rabjává tud tenni, ha a rendet, tisztaságot szereti az ember. De akkor ezért tanultunk, ezért vannak privát - minőségi idő egymással, gyerekekkel, szakmailag - fejlődési igényeink, ötleteink? Minden csak kb ennyi meg annyi perc, és sosincs vége. De közben tradicionális neveltetést kaptunk mindketten, legyen az főzés vagy takarítás. Mondtam Sz-nak, én ezt régóta tudom, hisz' főként én csináltam, míg ketten voltunk, kivétel a vasalást, mosást, takarítást, azokat mindig együtt. Egyértelműen megegyezünk abban, hogy attól értékesebbek vagyunk, hogy csak a háztartással töltsük a majdani estéinket, hétvégéinket. Kell a segítség fizetett módon is (takarítónő, babysitter), ha nem is mindig mindent adunk át, hogy többet tudjunk akár egymásra akár a szakmánkra időt fordítani, ez utóbbival megteremtve a jobb anyagi lehetőségeinket, kiaknázva azt, ami bennünk rejlik, amiért tanultunk és 20 éven át már tapasztalunk. Meglátjuk, hogy sikerül, de ebben abszolút egyetértünk, és talán így tudunk boldogak is maradni, talán kevésbé frusztrált anyaként és apaként. Így is az élet annyi mindent felülír, ami felett nincs előre kontrollunk. Apropó tervezés, kontroll. Ebben a témában olvastam ma egy blogbejegyzést is, ami nagyon tetszett, ITT a Szeretem a férjem blogon.

Amúgy minden a régiben, a hasam nagyon-nagyon feszül, a gyerekek és CTG-ik rendben. Ma vagyok 35w4d.

2015. szeptember 10., csütörtök

Furi szomszéd

Van egy lány a szomszéd szobában, aki étteremből rendelve minden nap telipakoltatja a hűtőt, nem hagyva helyet másnak, azzal a címszóval, nem tetszik neki a helyi étel. Aztán valahogy mégis megeszi a helyi kosztot is. (Pedig diétán van) A következő szokása, hogy fekvő várandósként tömény Domestos-szal vagy hypo-val takarít minden nap, kvázi bennünket is "kifüstölve" a szobánkból, annyira marja a torkunkat a vegyszer innen a szomszédból is. Olyannyira, hogy már szólunk kellett a nővéreknek. A mai műsor, hogy bejött egy lány hozzá, és a szobatársa, aki már inkább nálunk van többet, épp átment valami cuccáért, és amikor belépett a szobába, a látogató lányt egy fém pálcával a kezében látta, ahogy épp felmérte a szoba ill. szobatársának ágya fekvését, vízereit. Nem tudjuk, mi ezzel a célja. Ha kiderül, vízér fut alatta, átkéri magát másik szobába? Vagy a folyosóra? Szerinte ezt meg is teszik neki egy állami kórházban? Nekünk mindenesetre megnevetteti a mindennapjainkat, milyen szokásai bújnak elő nap mint nap :)

Ma az egyik szobatársunknak névnapja van, hozattunk neki egy tálca rétest, amit közösen falatozunk.

Nemsokára Sz. jön be hozzám.

Hát ma így :)

2015. szeptember 9., szerda

Gondolatok

Alszom - eszem - fekszem - iszom - teszek pár lépést a fürdőszobába - alszom - eszem - fekszem - és így tovább... Most olyan haszontalannak érzem magam. Jó lenne hazamenni, tenni-venni, feltöltődni, Sz-al lenni, nem korábbról számomra idegen nőkkel, mint egy zárdában. De tudom, Ő értük van, és szépen gyarapodnak biztosan, mert 3 kg-t híztam az 1 hónap alatt, és nem vizesedem, az arcom ugyanolyan vékony, ahogy a karom, lábam is. Csak hát na, nem vagyok az az egy helyben ülős típus. A napjaimat a látogatók színesítik, örülök nekik nagyon, köszönöm Nekik innen is, hogy vannak, legyenek rokonok, régebbi vagy újabb barátok, szuper, hogy feldobjátok a napjaimat! :) Nem panasz, csak egyfajta nihil érzet. Továbbra is jók a szobatársak, nincs panaszom sem az orvosomra, sem a nővérekre (akik itt mind képzett szülészek, mint megtudtam), csak hát hiányzik a levegő, az otthonunk, a tettek, amik visznek előre, és természetesen Sz, aki 2-3 naponta itt van, de hiányzik az az együtt töltött minőségi idő, amit munka után a kanapén ülve megannyi beszélgetéssel töltöttünk mindig, a mellette ébredések és elalvások. Mindenki eljut ebbe a fázisba azt hiszem. Mi a szobatársak sem tudunk nonstop beszélgetni egymással, vannak magunkkal töltött én-idők, kinek filmnézéssel, kinek alvással, kinek olvasással. Önkéntelenül előjött bennem az, hogy milyen lesz, ha megöregszünk, ha a testünknek kiszolgáltatva kell feküdnünk pl. egy otthonban, sok ismeretlen, más nyugdíjassal egy szobában, életünk végéig. Remélem, erre nem kerül sor, és mind Sz, mind az én testem sokáig "szolgál" bennünket. Kicsit megértem a 87 éves nagymamámat is, aki évek óta nem tud kimozdulni a házából, egyedül él, de minden nap látogatja a 2 lánya közül valaki, mégis sokszor zsarnok és rosszkedvű, mindenben a rosszat látja, megbántja Anyumat vagy a másik lányát vagy olykor már bennünket is, pedig ritkán találkozunk. Nem abban értem meg, hogy meg tudja bántani Anyumat, az nagyon fájni tud nekem, mert ő az origója a családnak, minden generáció felé és a saját környezete, kertje, háza táján is maximalista és mindenkinek segít, sokszor ember feletti, amit vállal. Csak abban tudom a nagymamámat kvázi megérteni, hogy már nem tiszta a gondolkodása, és a bezártság - a házába és a saját testébe is - mennyire lehangoló tud lenni, amikor ő is valaha nagyon dolgos asszony volt. Annyi a különbség, hogy ő nem is szívesen mozdul már ki, bár mikor legutóbb beszéltem vele telefonon 2 hete a születésnapján, hogy szeretném, ha látogatna meg bennünket az új lakásban, amikor már otthon leszünk a gyerekekkel, most nem mondott nemet. Pedig nagyon rosszul tud lenni autóban, nem szokott hozzá az élete során, hogy utazzon.

Annak idején, mikor az idegsebészeten feküdtem ugyanennyi ideje, még nem volt net, nem volt mobiltelefon, nem tudom, 18 évesen hogy bírtam ki, ráadásul a szoba fele mindig friss agy-/gerincműtött volt, ott nem voltunk olyan egészségesek, mint mi várandósok itt. Lehet, hogy pont ezért nehéz egy idő után az otthoniak hiánya. Ott volt, hogy napokig morfium hatása alatt voltam, és elteltek a napok. Emlékszem, akkor kötöttem is, kézzel írtam naplót a napjaimról (amit sosem olvastam el utólag), kevesebb látogatóm volt, de a szüleim jöttek minden nap. És persze a homály fedi azért rendesen, hisz' 24 éve történt. A Bel2-n már nehezebb volt, ott már tért vissza belém az erő, és ott kiakadtam, sírtam sokat, a 13 fős felnőtt szoba 18 évesen "horror" volt olykor. És az évszak sem mindegy. Az november-december volt: kint ónos esővel, köddel. Itt, ha nem is merünk már kimenni, de számít, hogy kinézek, és süt a nap, kinyitjuk az ablakot, és halljuk az utcát, nem szigetelődünk el annyira talán.

Ezen gondolatok cikáztak ma a fejemben alvás - evés - fekvés - pár lépés megtétele közepette. Mindenesetre sem öregek otthonában, sem zárdában, sem börtönben, sem lebénulva nem lehet egyszerű mentálisan az élet. Az életerős bezárt nők sorsáról ne is beszéljünk. Kellenek a célok, hogy azokat meg is valósíthasd, tettekkel, nem csak a szemeddel, elméddel. Kellenek a társas érintkezések, a családtagok, a barátok, az érintések, a beszélgetések, a mozgás. Nem vagyok magányos, mégis kicsit igen.

Kép: Pinterest

A babák jól vannak, a kisfiú éjjel hátat fordított a kislánynak (éjjel, az oldalamra fordulva mindig ki tudom tapintani, merre van a kis gerince), ezzel könnyítve a vesém, hólyagom terhelését, így csak 3x keltem fel pisilni, így ma aludtam a legjobban, mióta itt vagyok. Talán kevesebbet mozognak olyan intínzven, mint még 1-2 hete, de ez természetes ilyenkor már. Most épp persze pont ébren vannak, és hullámzik a hasam :) Ha minden ok a biometriával 18-án, akkor mához 2 hét múlva látjuk meg őket először...

Ma vagyok 35w1d.

2015. szeptember 7., hétfő

Egyben, jól!

Egyben vagyok még ám, csak közben a annyira jókat dumálunk és röhögünk a szobatársakkal és néhány szomszéd szobában lévő csajjal, hogy alig nyitom ki a gépem, a mobilom pedig eléggé belassult adatforgalmilag. Röviden, tömören, ezek vannak:
  • Tervezett szülési időpont: szeptember 23, szerda, 37w1d-n.
  • Előtte biometria UH: szeptember 18. Ebből adódóan még lehet változtatás a fenti időponton - mindezt az én kérésemre, hogy minél nagyobbak legyenek a bébik még odabent.
  • Mindettől függetlenül persze az is lehet, hogy előbb szülünk, a pakliban mindig benne van. A mai UH-n komolyan el is gondolkodtam, hova fognak még férni. A kislány fejét a medencecsontom alatt, a szemérem csontom mellett sikerült nagyon alul befogni. Nincs hova lentebb, a hasam előre pedig alig tágul. Bár 100 cm-ről már 106 cm-re nőtt a körtérfogatom, mióta itt vagyok. A kisfiú feje pedig konkrétan szinte a bal mellem tövében található. Mindkettő mozgásakor fent is, lent is megy a boogie.
  • Az UH ma csak flowmetria volt, eredmény: teljesen negatív lelet, azaz minden teljesen jó a köldökzsinór áramlását és a magzatvizet is tekintve, halleluja. Ma egy olyan szimpi szonográfus dokit fogtam ki, hogy külön elmagyarázta, mikor érdeklődtem a magzatvíz mennyisége után, hogy miből látható, amatőr módon próbálom összefoglalni: ahol a burok indul/végződik, ott ha egyik irányba kifeszül, akkor az abból az irányból nagyobb nyomást kap, amerre kevesebb a magzatvíz. De biztos van még más mutatója is, mert ez önmagában kevés lenne. Mindegy, nem tartottam fel, ez is bónusz volt ahhoz képest, hogy a korábbi dokiktól nem lehetett kérdezni, hétfőn akkora itt a nagyüzem, de hát nekem ez a vizsgálati napom, mivel vasárnap este érkeztem 1 hónapja.
  • A CTG-im teljesen rendben vannak, akkor is, amikor a fél osztályét Abdul dr nő nem hagyta jóvá, és kissé sokan is lekerültek a szülőszobára ellenőrzésre, ahogy az egyik ikres szobatársam is. Ő állítólag ebben a legszigorúbb.
  • Időközben szervezünk még mindig ezerrel, pl. hívott a jogászunk, rákerültem a tulajdoni lapra, kész a lakcímkártyám, szerdán veszi át Sz,  hétvégén kiesett egy alkatrész a kocsimból, hívtam a szerelőmet, Sz. intézi tovább fizikailag.
  • Sz heti 2-3x tud jönni hozzám, akkor viszont relatív több időt is itt tölt, tegnap együtt ki is sétáltunk kicsit a parkba, leültünk egy napos padra, és ott beszélgettünk, míg bírta a fenekem. Hát azért rendesen kihívás volt már a kb 100 m-t lesétálnom, de nagyon jól esett levegőn, napon lenni. Jókat röhögtünk azon, hogy olyan neki, mintha valami lánykollégiumba járna hozzám hivatalos randevú-időben: már eljutottunk addig, hogy megfogjuk egymás kezét, hogy csókot adunk egymásnak :) Azt mondta, hű de jó, hogy a kapcsolatunk elején nem ilyen lassan haladtunk :))) Olykor sok az eltelt pár nap találkozás nélkül közöttünk, ilyenkor érezhető is, hogy lelkileg nem megy minden oldottan, könnyebben megbántódunk egymásra, de végül kisimulnak a szálak, amint itt van, és humorosan megoldunk mindent. Hát már nagyon hiányzunk egymásnak, az biztos.
  • Szombaton itt volt a hugim is a gyerkőceivel, tapasztalhatták az unokatesójuk rugdosásait, a kisasszony aktuális csuklását is, jókat kacarásztak rajtuk. Már várják a születésüket nagyon.
  • A köztes időben rengeteget olvasok, pláne az aktuális napi hírekkel kapcsolatosan, sokszor gondolkodtam, billentyűt ragadok én is a témában, mert természetesen foglalkoztat engem is, de Pillanat olyan jól összefoglalja a véleményem, hogy végül nem írok róla itt semmit, inkább Anyuval beszélgettünk a témában.
  • Éjszakánként kb ugyanolyan sűrűn felébredek, egy huzamban továbbra is max 2-3 órákat alszom, a jobb oldalamon tudok leginkább. Rájöttem, a babák cicahátas befeszítő köztes időszakait félig ülő-fekvő testhelyzetben tudom lazítani, de van, amikor pont ez hozza ki, és olyankor kell gyorsan (már amennyire karral kitolva tudom abszolválni) felülni majd oldalra feküdni.
  • Ma elkezdődött itt is a suli, így 8 óra körül egyetemi diákzaj lengi be az egész emeletet. A levegő is lehűlt, érezhetően évszakot váltott az idő... Hát helló ősz, helló szeptember, már egész évben vártalak :)
Dióhéjban ezek vannak, most "rohanok" fürdeni (max 2 percig bírok a zuhany alatt állni, törülközni már csak az ágyon idekint ülve megy), mert itt már ilyenkor fellövik a pizsamát a hajnali takarítás, vérnyomásmérés, vérvételi tevékenységek miatt.

Bocsánat az eltűnésért, és köszi az aggódást, igyekszem hamarabb bejelentkezni! :)

2015. szeptember 4., péntek

Példaértékű nehéz esetek

Alapvetően több kisebb és egy nagyobb ébrenléttel telnek az éjszakák, kb 3-5 között nem sikerül rögtön visszaaludni, ilyenkor sétálgatok egyet, eszem 2-3 szem Korpovit kekszet, a gyerekek is ilyenkor általában ébren vannak, ezért sem megy könnyen a visszaalvás, mert ficeregnek, no és a kisasszony napi 2-3x csuklik félórákat, az egyik etap főként éjszaka szokott lenni. Már nem csak érzem, hanem látni is ilyenkor a hasam ütemes ugrabugrálását, tegnap Sz-nak is megmutattam, mikor itt járt :) A délutánom folyamatos látogatással telt, először jött Anyu, hozott finom szilvás gombócot, amit ő készített, és pár olyan dolgot, ami épp hiányzott. Jó volt látni őt :) Aztán jött Hugi is, megannyi "vásárfiával", ami vagy még az ő terhességi idejéből származik (pl. mellszívó) vagy most vásárolt be nekem (pl. alvó, játszó cumik, Medela orrporszívó, newborn pelusok). Majd mikor kísértem le a Hugit, akkor jött Sz, és velem volt sokáig, kint a folyosón 3 párnával a fenekem alatt, feltett lábakkal. Amúgy inkább az ágyamban szoktam maradni a látogatási idő alatt, mert egyértelműen ez esik jól a babáknak, a hasamnak, lábfejeimnek, csak van, amikor a másik fekvő szobatársamhoz is jönnek, és max 1 látogató tartózkodhat a szobában. De ha így maradok, mint most még jó pár napig, akkor végülis nincs okom a panaszra, újra ki merek ülni a folyosóra is hosszabban, ami most nálam a kb 1 órát jelenti, utána beindulnak a cicahát feszítések és a pihegés.

A jelenlegi CTG-im rendben vannak, megírtam az endo dokimnak is, mik történtek, történnek velem, mert ő is lassan jön vissza szabiról, tudjon rólam.

Már többször írni akartam, hogy az osztályunkon számomra meglepően nehéz esetek is vannak ám, és nem egy kórházi tv sorozatra gyűjtötték őket össze. A múlt héten volt egy májtranszplantált lány, időközben már hazament a makkegészséges kisfiával, ma egy súlyosabb autoimmun beteg lány szült, van egy nagyon rosszul járó, szerintem csípőficamos ill- protézises lány is, a szomszéd szobában pedig ikreket, ráadásul az 5-6. gyermekét (!) várja egy dialízises kismama. Ilyenkor érzem azt, hogy nincs lehetetlen a babavállalásban, milyen kemény lehet nekik a saját komoly testi problémájuk mellett babát várni, hab a tortán, ha ikreket. Ugyanakkor példaértékű, nagy erőt adó, hogy igenis lehet ilyen betegségek mellett is teherbe esni, egészséges babát szülni. És nem 1 vagy 2 ilyen ritka eset van itt, amikről csak a tv-ben hallani, látni, hanem egyszerre több, ami továbbra is megerősített abban, amit korábban is éreztem, hogy sosem szabad feladni!

Ma vagyok 34w3d. Legerősebb tünetem talán az egyre pattanásosabb arcbőr. A hidegfrontnak (és talán némi szilvás gombócnak) köszönhetően pedig a táncoló talpak, ma különösen sokat ficeregnek a babák.

2015. szeptember 2., szerda

Nehezülünk

Tegnap éjjel még kimászkáltam, hogy kapjak levegőt, 2x sikerült is a folyosó végéig elsétálni. Ma már ez sem ment. Minden nap egyre durvább minden testhelyzetben: alváskor, nappal, mindenhogy. A gyerekek fent vannak a bordám alatt, de lent a hólyagomon, méhszájamon is. Nem tudom, bírja-e a testem az egyre erősebb, utolsó 2-3 hetes növekedésüket, de nagyon szeretném. Alig tudok levegőt venni olykor, de nem baj, kibírom, most már féllábbal is. A dr úr szerint araszolunk szépen, minden napnak örülünk.

Ma itt volt A. barátnőm, akivel hónapok óta nem találkoztam, annyira feltöltött és úgy örültem neki! Mennyi mindenről tudtunk volna még beszélgetni, de neki is mennie kellett, és belőlem is fogy nagyon gyorsan a szusz. Finomakat hozott, ami most már nem IR barát, hanem mindenféle bioboltból hozott finomság, több kifejezetten jó lesz a szülési csomagba is és előtte magamat, magunkat is hizlalni :)

Rengeteg új lakó jött az osztályra, mentek el korábbiak babával. Vannak olyan fekvő betegek is, akik még csak 2. trimeszterben vannak, de pl. folyton véreznek, és nem feltétlenül tudni, mitől. Ha belegondolok, én a 30. hétig teljes munkaidőben, lépcsőn elérhető emeleti irodában zúztam a munkát, hát átértékeltem, milyen easy volt nekem testileg a 2. trimeszter...

Tegnap Sz. behozta nekem az Ikeás reggeliző tálcánkat, amit ő tavaly a törött lábujja idején használt dolgozó felületnek, mert így én is sokkal jobban tudok akár enni rajta, akár netezni, amikor a laptopomat veszem elő (sajnos a mobilomon 1 hét után megint 0 elvileg a keret, bár most is azon írok már). Tegnap ugyanis kipattant a fejemből hogy pár hónapja hogy örömködtem arról, milyen klassz és ingyenes projektkezelő felületen kezdtünk dolgozni a munkahelyemen, melyet átültethrtnék a privát életünkre. Ugyanis Sz-al az ezer email, sms között elveszett olykor egy-egy folyamatunk aktuális infója, státusza. Így jöttem rá, helló Trello újra, felépítelek most a privát életünkre: régi lakás pár aprósága, új lakás adminisztrációi, gyerekekkel kapcsolatos minden, a babaszobától a védőnőig, aktuális babalista státuszig, színes cellákkal egy Excelben, költségekkel, kitől mit kapunk kölcsön. Bulihajó-nak hívjuk a jelenlegi életünket, így ezt a nevet kapta a Trello Board-unk is, amiben a leghosszabb a már elintézettek oszlopa, de azért azokat is felvittem mindenféle kapcsolati elérhetőségekkel, ha bárkivel valamit még kommunikálni kellene. Van egy ingyenes mobil applikáció is hozzá, így bárhol bármikor Sz. és én is beleírhatunk vagy csak rákereshetünk, minden fotókkal, infókkal dokumentált :) Élveztem ezzel lekötni ma magam, gyorsan ment is, és bennem van az egész strukturáltan, nem kaotikusan/ömlesztve. Pl. olyanok is, amit frissen intéztem: Allianz életbiztosításom a császár műtétre, a régi lakásbiztosításom lemondása, új lakcímre regisztrálás casco, gfb, nyugdíj biztosítás ügyben. Hát ilyenekkel "tengetem" a fizikailag partravetett bálnához hasonlítható életem, mert a telefonálás is egyre nehezebb, levegő után kapkodós. Remélem bírom még egy kicsit, úgy szeretném... De már a sarki patikába sem tudnék lemenni, mint pl a múlt héten. Így nincs több kimenő, DM, zöldséges, csak büfé maximum, az is lifttel.

Ma vagyok 34w1d. Érezhetően sokkal nehezebb minden nap... Ásítani sem tudok már rendesen, nincs hova akkora levegőt egyszerre bevennem. De a világért sem panaszkodom, imádom a 2 kis bébinket! ♡♡

2015. szeptember 1., kedd

CTG "mónikasóval", a megijedt gyermekeimmel

Az éjszaka relatív jól telt, egy pár órás hajnali ébrenlét mellett aludtam nagyot, és ma napközben sem kellett ezidáig lemennem a szülőszobára. Azért fájdogál, ha állok, ülök, de nem görcsölve, így szigorúan fekszem. A dr úrral megbeszéltük, hogy kaphatok itt fenn is görcsoldót, ha gond lenne, a magnéziumot így is nagy adagban adom már egy magamnak egy ideje. De most jól vagyunk, a babák kellően lepihentek a tegnaptól, alig voltak ma ébren, éjjel pedig egyátalán nem - emiatt sem mennék le szívesen egy újabb nagyadagú szedáló, egyenként 2 órás infúzióra, csak ha nagyon görcsölnék természetesen.

A mai CTG-m sajnos nem épp ideális. Először is az ikres CTG egyik tappancsa itt az osztályon nem érintkezik rendesen, így dupla időt kell bent ülni, egyesével mérni, ami nem annyira kényelmes, de semmi baj, gondoltam, miután szépek szoktak lenni az adatok, és most ülni nem esik jól, csinálok 2x10 percet elsőre, és ha kifogásolják, visszamegyek egy másik 2x10 percre is, picit később. Ehelyett a szép "A" babás 10 perces görbe után a "B" babát 25 percig néztem, és még valószínű, vissza is kell menjek. Ugyanis pont a váltás után bejött egy alpári stílusú nő, hogy hagyják már békén a CTG-zéses telefonhívásokkal, különben sem működnek a szimpla gépek rendesen az osztályon, ő ehhez a géphez jön, aminél én ülök, majd csak 4-kor, vagy amikor kedve lesz, ezt vegyék tudomásul! És hiába néz rá az egyik nővér gülü szemmel a csodálkozástól, és folytatta már számomra visszaismételhetetlen alpári szavakkal, mert addigra azzal foglalkoztam, hogy mindkét gyerekem iszonyatosan megijedt a tőlem 1,5 méterre zajló zajos "mónikasótól", és mindketten felgömbölyödtek a melleim, szívem alá, bordámat terpesztően, és a kisfiú szíve elkezdett bezuhanni, majd elveszítettem a jelet percekre :( A nőhöz és hang alapján a párjához, aki már a folyosói kukát rúgta fel mérgében végül biztonsági őrt kellett hívni, aki nem tett semmit, egy 50-es nő volt ugyanis, senki nem mert szembeszállni. A kisfiunk szívhangját megtaláltam újra, és újra fentebbi tartományba került, de folyton elbújt, feltételezem a placenta mögé, és egy szaggatott eredményt produkált, úgyhogy visszamegyek inkább, úgy leszek nyugodtabb. Lehet, hogy a kislányom is ugyanezt tette volna, csak amikor vele kezdtem a mérést, még nem volt semmi zűr. Annyira sajnáltam a bébiket, hogy megijedtek, hogy majdnem sírni kezdtem, de visszatartottam, nehogy felzaklassam őket én is :'(

Újra konstatáltuk a szobatársakkal, hogy annyira mázli, hogy milyen régióban fekszünk, milyen szobatársakkal, hogy az ilyen műsorokból relatív kimaradhatunk, hogy a babáink nyugodtak maradhatnak odabent is, és most csakis ez a legfontosabb!