2015. október 30., péntek

Alvás - nem alvás

Bár még egyedül nem tudják tartani a cumisüveget, de kellő aládúcolással pár percig megoldható, ha egyszerre lenne igény az etetésre, és mondjuk fontos céges hívása adódik Sz-nak.


De egyébként is imádják mindketten, annyira, hogy tegnap du. nagyot aludtak benne, így elég virrasztásos éjszakánk volt, és erőnk végénél járunk, úgy érzem.


Ezért volt már olyan délutáni alvásunk is, mikor hagytuk magunkon elaludni őket  (ha nem teker a hasuk), és mi is aludtunk, ami fizikailag nem elég pihentető, de lelkileg annál inkább :) ♡♡ A fotó kedvéért átcsempésztem a kislányt, és álmukban megfogták egymás kezét, pedig még ébren rendszerint nem veszik észre egymást.



Ma az egyik barátnőm és a férje hozott pelust és sütőtökkrémlevest, ami életmentő kincs volt ilyen időhiány mellett. Sétáltunk 1,5 órát ebben a csodás időben. A gyerekek még azelőtt bealudtak a babakocsiban, mielőtt annak kereke az utcára ért volna... Lehet, hogy éjszaka is ki kellene vinnünk őket, hogy utána mi is aludhassunk? Bírják ők 4, sőt majdnem 5 órás etapokban is, de egy étkezés továbbra is több mint 1 óra, olykor 2 vagy több a büfiztetéssel vagy annak hiányában csuklás vagy vissza felébredés vagy pl. kifolyt pisi vagy kakilás utáni átöltözés, pelenkázás miatt, és ezt akár egy akár külön ritmusban. De mégis millió puszit kapnak minden egyes etetéskor a kis arcocskájukra vagy alvásmeleg nyaki röcögőik közé :)

2015. október 25., vasárnap

1 hónaposak :)

Eltelt 1 hónap, szinte hihetetlen! A kislányunk 3390 gr, a kisfiunk 2670 gr. (én voltam 2,6 kg, mikor születtem).

Alig vagyok itt, most is sebtében jelentkezem be, mert beindult a "bulihajó", 0-24 ketten is kevesek vagyunk mindahhoz, ami feladatot ad ez a 2 kis csöppség no és az új lakhely is, bár ez utóbbira nincs idő, erő, apróságokat intézek, amiket muszáj, mint pl. helyi háziorvoshoz való bejelentkezés, picuroknak tápszer beszerzés, bevásárlás, ha túl késő lenne, mikor Sz. jön - ez addig volt így, míg Anyukám itt volt velünk majd' 2 hétig.

A picurok még napi 7-8 alkalommal esznek, sok esetben különböző ritmusban ébrednek, így általában max 1-2 órahossza, amit aludhatunk egyben. Az első másfél hétben Anyu és én etettünk, pelenkáztunk, büfiztettünk, fürdettünk, ringattunk álomba, ha kellett, most Sz-al éljük közösen az apa- és anyanapokat. Minden nap tanulunk, egyre rutinosabbak vagyunk, de azért vannak mélypontjaim, amikor látszólag ok nélkül sírok, sírtam, most már erősebb vagyok. A kialvatlanság az egyik legdurvább az egészben, és amellett, hogy fizikailag szinte kínzó fájdalommal jár, lelkileg is érzékenyebbé teszi az embert, amit minden etetéssel eltöltött perc feledtet, annyira imádjuk őket! Szépen fejlődnek, és olykor egyre hosszabb 1-1 éjszakai etetés között eltelt idő. Ugyanakkor vannak ébrenléttel töltött időszakok, ezek sem egyszerre, amikor unatkoznak, az ágyikójukban lévő játékok még túl távoliak vagy nem kötik le őket, így jobban igénylik a testközelséget, a foglalkozást, amitől megnyugszanak. Van nagyon cuki védőnőnk, gyerekorvosunk, sajnos hasfájás is, tápszert is cseréltünk a kislányunknál, úgy tűnik, bevált, viszont az arcocskája kipattogott, lehet, nem eléggé allergén-mentes. Kísérletezünk laktáz komfortcseppekkel, Bio Gaia cseppekkel is. Remélem, hamarosan meglesz a megfelelő kombináció, a napokban jön a gyerekorvos státusz kontrollra, addig emailen konzultálunk.

Relatív szép ősz van, jó időben sétálni is megyünk már, nagyon jó kimozdulni. A 2 hónap kórház után, az itthoni nonstop feladatok mellett a sétáink a nap fénypontja, hogy kimozdulhatunk. A gyerekek mindig jót és mélyen alszanak ilyenkor, rendszerint ellenőrzöm a kis arcocskáikat, hogy nehogy túl hideg legyen nekik.

Annyi mindenről tudnék írni, remélem sikerül összeszednem utólag is valamikor, már csak miattuk is jó lenne dokumentálni...

Addig képes blogként olykor bejelentkezem.


 


 


 


2015. október 14., szerda

Itthon - gyors bejelentkezés

Itthon vagyunk, lelkileg csodás, fizikailag alig alvás 0-24 non stop szolgálat felváltva vagy épp egyszerre mindkét bébivel, napközben anyuval, esténként-éjjel Sz. is bekapcsolódik. Az autóm aksija lemerült, amivel akkor szembesültem, mikor mentem volna Bio Gaia és laktáz komfortcseppekért a pocakjukra, volt nálunk helyi védőnő, gyerekorvos is, vannak hasfájós tekergős szenvedések, főleg a kisfiunknál, volt meglepetés kakilás mérlegeléskor a konyhapulton, egyre inkább tetsző fürdések, és még sorolhatnám mennyi mindent jelent ez a 2 kis mazsola nekünk a gigantikus fáradtságunk ellenére. Sajnos vagy nem sajnos idő hiányában egyelőre nem tudok többet írni róluk, az új életünkről, otthonunkról, ehelyett íme néhány pillanatkép:







Ma 3 hetesek, tegnap volt a korrigált szülinapjuk.

2015. október 12., hétfő

Hazaindulás előtt

2 hónap 3 nap. Ennyi idő után ma hazamehetünk, még megvárjuk a nagyvizitet, etetek, öltöztetek saját ruhácskákba, addig Sz kiváltja a dr nő által írt recepteket tápra, D és K vitaminokra, és beindul a bulihajó!

A hétvége nagyon felfordult volt. Szombat éjszakára kifogtuk az érzéketlen matrónát, aki pl. úgy csepegtetett szemcseppet a Kislegény szemébe,  hogy erőszakkal húzta fel a szemhéját, és szegényke visított, mint az újévi malac. Mindkét gyermek 1,5 óra vergődése, ordítása és a nővér nem megoldást hozó módszerei (báb kötés, körbe plédezés) után fogtam magam, bőgve hívtam Sz-t, hogy nekünk itt semmi keresnivalónk, már otthon kellene lennünk, szenvedés az egész éjjelünk, és egyértelműen tátognak a gyerekek, eszik a rugdalózójukat, tehát éhesek. Fogtam, és kifertőtlenítettem a kórházi cumisüvegüket és önkiszolgálóan a hűtőben bekavart tápit adtam nekik. A matróna szokásos stílusában beszólt, hogy ő nem mondta, hogy nem etethetek. B@ssza meg, tényleg, más nővérek nem utólag böffentik be, hanem segítenek, ugyanis mi anyák nem nyúlunk a bekevert tápokhoz, a hűtőhöz, hanen megkapjuk a saját adagot a közös melegítő készülékben. Természetesen a gyerekek lenyugodtak - egy időre.

Alig vártam a reggelt, hogy jöjjön a megváltás, mert szinte semmit nem aludtunk, a felzaklatottság kitartott. Bezzeg napközben és ma éjjel a kedvenc nővéreim voltak, és lám nem volt semmi bajuk...

A Kislegény amúgy ijesztgetett bennünket, mert az alvás figyelője 2x is beriasztott, így újra kapott "GPS"-t a talpára, ami a pulzusát és a szaturációját nézi, aszerint nincs gond.

Ma kipróbáltam a Tommy Tippee és Avent cumisüvegeinket, mert itt cseresznyekupakos Baby-Nova van, hogy egyátalán meg tudjuk-e etetni otthon őket, vagy meg kell állnunk egy Tesco-ban, Baby-Novát venni. De a Tommy ciciformájú cumiját imádják :)

Kisasszony pedig igazgató nő lesz! Minden megébredését azonnali teljes hangerővel kiadott sírás követi. Az öltöztetés és a tisztába tétel is felzaklatja. De amint felveszem abbahagyja és az evést pedig nagy mohózással kezdi, ami nem egyszer köhögésbe torkollik. De aztán rááll a ritmusra. Mindkét gyerek többet eszik jóval mint a súlyuk indokolná. 50 és 80 ml-t esznek alkalmanként, napi 8x. A súlyuk/150*7 lenne a szorzó. De lassan újszülött korba lépnek a koraszülöttből, eredetileg holnapra voltam kiírva...

Ja és jobb, hogy itt maradtunk még matrónávalnis, mert tegnap délben elment az áram és közel  9-kor lett újra. Sz. épp porszívózott, ment a mosogatógép, anyukám érkezett, és sötétedés után is ott kuksiztak fejlámpával, gyertyával. Nálunk minden árammal megy, kénytelenek leszünk azt a kis tábori gázpalackot és gázrezsót beszerezni, bár szerencsére az egyik cumisüveg melegítő szivargyújtóról is működik. A kapu viszont nem, így kénytelen volt Sz az utcán álló céges autójával meglátogatni este bennünket, ami hétvégénk tilos. A fagyasztónk -18-ról -5 fokra melegedett, dobhatunk ki mindent belőle, a lakásbiztosítóval beszélnem kell, mert jár ezért kártérítés nekünk. A fűtés sem ment, melegvíz sem volt, jobb, hogy nem ilyen suituba érkeztünk a picikkel...

2015. október 8., csütörtök

Lassan hazafelé, félelmek

Szív UH rendben, van az az egy kis lukacska, ami koraszülötteknél előfordul, ami be fog magától forrni, teendő nincsen, 6 hét múlva kontroll ugyanitt. A szemészet pupillatágítással is rendben, bár oda nem mehettem, még nem tudom, a retinán kívül mit néztek, gondolom a zárójelentésben benne lesz. Én örülök ennek az alap kontrollnak, melyekkel innen hazaengednek bennünket.

Tegnap a kisfiam 1970 gr-ot nyomott, ma már biztos eléri a 2 kg-t, ami elegendő határ hazaengedésre akkor, ha az anyát alkalmasnak találják az ellátásra. A dr nő annak ítélt :) Így akár már holnap mehetnénk, de a nagy elfoglaltságában a szellőzéstechnikus valószínű pont most a napokban, valószínű hétfőn tud nálunk dolgozni, így jobb, ha nem egyszerre kerülgetjük egymást, így maradunk hétvégére, ne a picik "feje felett" fúrjanak, amikor a környezet is új lesz nekik. Ugyanis utólag derült ki a lakásról, hogy nincs szellőző sem a mellékhelyiségben, sem a fürdőszobában, sem a konyhai elszívórendszerben, ami csak belső keringtetéssel működik, és nem lenne túl egészséges így nekifutni egy mosásokkal teli télnek. Tavasztól őszig szuper a lakás, mikor nyitva van a teraszajtó vagy valamely ablak, de nem szeretnénk bepenészedni, bedunsztolódni. Úgyhogy féllábon is kibírom még itt a hétvégét, és hétfőn megyünk várhatóan, reméljük legalábbis, hogy a mesterember ki tud az érkezésünk előtt jönni, és minimál fúrással a szellőztetésünket ablaknyitás nélkül valamelyest megoldani. Persze ha később ér rá, akkor nem várunk itt, bár nagyon aranyosak továbbra is, nem "rúgnak" ki bennünket.

Tegnap többen írtátok, milyen jól bírom. Hát igen, alapvetően szeretem a dolgok jó oldalát látni, jelen esetben, hogy mennyire hasznos tudásbázist is kaptunk itt kezdetnek, de ettől még vannak nekem is mélypontjaim, csak nem szeretem kimondani, leírni őket, mert általában mire ide jutok, már többnyire túl is lendülök rajta. Tényszerűen azért elmondható, hogy nagyon nehéz a kezdet ikrekkel. Ha nincs összehangolt alvásuk, hanem felváltva vannak ébren, akkor nem pihenhetek, legyen az éjjel vagy nappal, mert nem hagyom ordítani egyiket sem. Ettől ki is purcantam tegnapra, mindenen elérzékenyültem, sírtam, Sz. segített ki, hogy átvette az 5 órási etetést tőlem, ill. Betti nővér a teljes éjszakát, hogy tudjak egybefüggően kb 4-5 órát pihenni. Pont aznap történt mindez, amikor a számomra legunszimpatikusabb nővér volt nappal, aki 40 év tapasztalattal bír, mégis olyan stílusban kommunikál, hogy pillanatokon belül kiakasztja az embert. Az első alkalommal, a 2. napomon annyira kiakadtam rá az x-edik beszólásán, hogy én ritkán kiabálok, de keményen felemeltem a hangom, kikértem magamnak a stílust, és megmondtam, hogy elismerem a tudását, de csak és kizárólag "b@szogatással" nem fogom megtanulni, és ha nem segít, azt is megértem, de ne is kritizáljon, mert nem szolgáltam rá, én sem beszélek vele megengedhetetlen stílusban. Történt ugyanis, hogy az egyik cumisüveget letettem a mosdóra, de nem mostam rögtön el, mert épp belépett abba a szobába, ahol akkor még a kisfiam volt. Említettem neki, hogy ahogy reggel említette, megköszönném, ha megmutatná a helyes etetést, tisztába tételt, hogy zajlik az inkubátorban. Rám förmedt, hogy legyek türelemmel, és különben is mi ez???? - mutat a cumisüvegre. Természetesen mindig elmosom, akkor is, csak nem akartam róla lemaradni, mielőtt kimegy a szobából, de nem volt bennem semmilyen türelmetlenség. A másik, ő nem írja az elfogyasztott adagokat, míg más nővérek vezetik, nála nekünk kell anyáknak. Ok, írom, semmi baj ezzel, erre ő a nap végén szemrehányóan: "és a hő ill. a kaki miért nincs a papíron?!?" - jelzem, sosem mondta előre. Anyukámra is rászólt tegnap, nem mehet be a konyhába, csak a szülők. Nekem segített volna kipakolni, amit főzött a hűtőbe, de mindegy. Sz. is "utcai" ruhában szokott oda bejönni, ahogy más anyák párjai, akik között volt már pálinkagőzös is állítólag, mesélte az egyik anya, én szerencsére nem tapasztaltam. Ok, a szabály az szabály, de megannyi helyzetben nem szigorúak amúgy itt, a többi nővérke, csak ez a matróna, aki a gyerekekhez nagyon szakszerűen nyúl, de nem látok rajta egy csipetnyi érzelmet sem feléjük. Nem szeretnék vele többet találkozni, a többieket nagyon kedvelem :) Réka dr nőt, Betti, Ági, Viki, Zsófia, Petra nővérkéket is, ők érzéssel nyúlnak a babáinkhoz, és kedvesek velünk is nagyon.

A másik mélypontom természetesen a viszonylagos magány, az otthontól való távollét augusztus 9 óta. A szeretteimmel töltött mikroméretű idők sem tudnak eléggé feltölteni, telefonálni is alig tudok nekik, vagy amikor tudnék, éjszaka van éppen. Tudom, a babák mellett ez folytatódik, de azért mégis más lesz otthon, ahol legalább Sz. mellé fekhetek, saját ágyba, és nem zárdai körülmények között élek. Bár annyiban rugalmasabb a helyzet, hogy ki-ki szaladgálok 1-1 órára olykor pl. a Lipóti pékségbe vagy a Duna Pláza DM üzletébe pelusért. Érdekes érzés, új évszak, emberek, shoppingolós terep, és engem nem érdekel cseppet sem, épp milyen leárazások vannak, célzottan megyek a gyerekeim érdekében vásárolni, és amilyen gyorsan csak lehet, hogy újra itt legyek mellettük. Furcsa volt a varratszedésre menet is, metróra ültem, mert az volt a leggyorsabb, legolcsóbb megoldás. Jé, emberek, jé mozgólépcső, nagyon elszigetelődtem az elmúlt hónapokban, és az új élethelyzet még inkább azzá tesz. Valahol elveszíti az ember önmagát, és ilyenkor nem is amiatt képes mélypontot átélni, mert nem lenne boldog a gyerekek érkezése miatt, hanem kiszakad az előtte rutinos hétköznapjaiból, és meg kell tanulni egy teljesen más rutint, óriási felelősséggel, és nagyon hamar. Mivel egyszerre egyikünk van/lesz a babákkal kapcsolatos feladatokkal ellátva, ezért magányos is valahol. De ugyanakkor csodálatos is, és a napról napra fejlődésük óriási örömmel tölt el, és nagyon várom, hogy legyenek visszajelzéseik, mosolyuk, gőgicsélésük, nézésük reakcióként arra, amit csinálok, mondok, mert akkor tudom, jót teszek velük, nekik. Így egyelőre csak remélem, olykor még bizonytalanul, de már egyre jobban. Várom, és félek is az otthoni egyedül hármasban léttől, hogy mindent jól csináljak. Pl. kakilni nem megy nekik mindig egyedül. Hőmérő, szélcső, hasmasszírozás várnak ránk, és mivel rendszerint ilyenkor sírnak, ha nem is végig, mindig úgy félek, ne okozzak nekik fájdalmat. Remélem, menni fog. Hát pl. ilyenek miatt vagyok olykor megrettent vagy elkeseredett, de biztos, a fáradtság felnagyít mindent.

 2,5 kg

2 kg 

 Puszilgatnivaló :)

2015. október 7., szerda

2 hetesen

Tegnap már egyedül fürdettük Sz-al mindkét gyerkőcöt, és ugyan elég gyors fürdés ez még, mert a lányom hanyatt nem igazán tűri jól, sír, nagyon felzaklatja magát tőle. Hasra fordítva pedig mintha elvágták volna a hangját, némán viseli, hogy vízben van és locsolgatom. A kisfiam érdekes módon zen nyugalommal viselkedett hanyatt is, de még csak egyszer volt módunkban őt fürdetni, nem tudom, egyszeri bónusz volt tőle, vagy ő ilyen lesz. De idővel úgyis élvezni fogja mindkettő a pancsolást, ebben biztos vagyok. A súlyuk 1950 és 2470 gr volt este üres pocival, még cumiztatás előtt. Az egyik csecsemős szerint már 2 kg-nál hazaengedhetnek, ha el tudom látni őket. Összességében el, viszont tegnap éjjel és délután is felváltva voltak 2 étkezés között ébren, így nem pihenhettem egy percet sem, délelőtt pedig varratszedésen voltam dr G-nél a SOTE-n, szóval eléggé kivoltam, mint a liba, mert előző éjszaka sem aludtam sokat Így a múlt éjszaka elfogadtam a segítséget, hol egyik, hol másik gyerek etetésébe besegítettek, ne kelljen 1 óránál többet ébren lennem etetésenként. Tegnapelőtt kaptam meg a kisfiamat a szobába, ami nagyon jó érzés, hogy mindannyian együtt vagyunk, ráadásul amikor Sz jön, akkor teljes létszámban, 4-esben. Viszont a kisfiam megijesztett, mert beriasztott a légzésfigyelő, amikor nagyon mélyen aludt. Visszatették a lábára a monitorozást, azóta mikor pont a SOTE-n voltam, megint beriasztott, a monitorról viszont kiderült, semmi gond. Lehet, hogy a túl mélyen alvás és a kis súly a hasonfekvés együttesen kevés jelet ad. Remélem, ahogy nehezedik, ez nem ismétlődik, ill. otthon nem fogom hason fektetni mindig. Bár itt is annyiban megengedőek, ha nagyon ficereg és nem tetszik neki, akkor étkezés után 1 órával hanyatt fordíthatom.

A varratszedésen megbeszéltük dr G-vel, hogy november elején kontroll, egyelőre míg van a kis előtej-szerűségem nem kezdünk el a fogamzásgátlós ösztrogén-utánpótlást, de majd meglátjuk meddig tart, mert így azért olykor cicire teszem őket, hátha jelent valamit nekik az a pár csepp. Aztán az első klimaxos tünetek majd meghatározzák, meddig tart ez a jelenlegi állapot, mikor kell visszaállnom a régi, terhesség előtti állandó protokollomra. A varratszedés ünnepe, hogy végre teljes testtel zuhany alá állhattam és hajat is tudtam rendesen mosni :)

Ma szív UH és szemészet várható mindkettőjüknek, az előbbit én kértem, mert a magzati szív UH-n kérték, térjünk vissza a babákkal a János kórházba, csak sima kontrollra, de nem tenném, amíg itt helyben most itt is lenne rá lehetőség. Úgysem Hajdú Júlia nézné a Jánosban, tehát orvost tekintve szinte mindegy, az időnket tekintve viszont nem, mert tuti min fél nap lenne felkerekedni velük, és ilyen piciként még nem szívesen teszem.

Ma 2 hetesek :) A fejüket mindketten ügyesen forgatják hason fekve.

2015. október 4., vasárnap

Ciao inkubátor, Apa

2310 és 1850 grammoknál tartunk, közeledünk a bűvös 1900-hoz, erre ma reggel meglepetésként a kicsi fiam kiságyban várt, nem inkubátorban. Ma még figyelgetik a lábán lévő pulzusmérővel, etetésekkor, peluscserekor behozhatom magunkhoz :)

A rugik csalókák, valójában csak 3 cm a hosszkülönbség közöttük :)

Felváltva etetek, büfiztetek, hogy ne legyen sírás senki részéről, addig legalább erőt gyűjt a másik a következő kortyokhoz. Pelenkázás nélkül eddig 1,5 óra  a 2 gyerek etetése, ezen még javítani kell, az biztos! De a hátam majd' leszakad, hogy az ágy szélén gubbasztva etetem őket, fotelban jobb lenne azt hiszem.

A kislányom imád olykor alvásidőt kihagyni, csak nézelődik csendben, néha méltatlankodik hozzá.

Tegnap Apa is bejött este fürdetésre, együtt öltöztettünk, etettünk utána, és Apa mellkasán pihent a kislánya, míg én a kisfiát akkor még inkubátorban etettem. Imád bejönni hozzájuk, de közben otthon is haladni kell, kész legyen minden,  mire érkezünk. Sajnálom olykor, mennyire egyedül harcol a lakás dolgaival, mert Murphy, hogy most romlanak el tárgyak szinte nap mint nap, pl udvari autós ajtónyitó, a fűtés termosztátja, az autóm pár hete, stb - nagyon nem hiányoznak ezek a plusz megoldandók az egyébként lakás utolsó simításai közepette. De mondtam neki, majd befejezünk együtt dolgokat, ne is foglalkozzon maximalistán egyes részfolyamatokkal, a lényeg, legyen hol aludni a lurkóknak - ez pedig megvan, a teljes babaszobát majd apróságokkal befejezzük együtt vele és anyukámmal. Teljesen megértem, ha inkább itt van velünk, együtt tanulunk fogásokat, praktikákat, megismeri gyermekeit és talán ők is őt... Meg mi is egymást :)

2015. október 2., péntek

Anya- (és Apa-) nevelde

Az első éjszaka szinte végig kölcsönös ébrenléttel telt, nem tudtam megnyugtatni a kisasszonyt étkezési időn kívüli időszakban. Kínomban cicire tettem, és meglepődve tapasztaltam, még van pár csepp nevezzük előtejnek a cicimben. Egy ideig elvolt vele, de hamarosan követelte az étkezésenkénti 50 ml adagját. Aztán napközben helyreállt a rend, az adagja is növelve lett 60-65 ml-re. Az etetések mellett pelenkázom, este a fürdetést mutatták meg nekünk - addigra Sz is itt volt, és a kislegényt is megkaptuk, így tudtuk párhuzamosan etetni, büfiztetni őket, együtt lehettünk végre mi négyen ♡♡♡♡ :) Amikor a kisfiú sírt, annyira meglepődött arcocskája lett a kislánynak, hogy volt,  elfelejtett ő sírni (reklamáltak, amíg nem kaptuk meg a tápit)

Délután látogatási időben eljöttek a szüleim, láthatták az újabb unokákat, és természetesen megannyi féle finomságot kaptam. Bár finom itt az ebéd, de a reggeli vagy vacsora pl 3 szelet fehérkenyér plusz egy kis vajkrém, így szükség is van egy kis hazaira.

Ma éjjel már szépen rutinosan ment az alvás-evés ritmusa, ha meg is ébred pl félórával hamarabb, mielőtt felhergeli magát, amikor már a cicim sem jó neki, megelőzve ezt az állapotot kapja meg a kis játszócumiját.

A kislegényt ma etettem először inkubátorban, speciális fogásokkal kell a 2 ajtócskán keresztül. Annyira cuki, megeszi mind az adagját ő is :) Tegnap kicsit gyulladt volt a szeme, de mára elmúlt, szemcseppeket kapott.

Jövő héten még lesz 2 rutinvizsgálat, egy szemészeti, retina ellenőrzés és egy neurológiai.

Ma reggel a dr nő azt mondta, ha ilyen szépen haladnak, jövő hétvégére már hazamehetünk :)

Addig 6-án még elszaladok egy Sote varratszedésre is, ill. a gyerekek papírjaiért.

Már a finisben vagyunk, mégsem siettetem az időt, mert a csecsemősök sokfélesége ellenére (van irtó rendes, praktikákat tanító és van borzasztó stílusú is, akivel "összeugattam) nagyon hasznos az ittlétünk. A gyerekek kapnak egy induló kivizsgálást, én pedig egy anyaképzőben lehetek, amihez olykor apa is csatlakozhat (ha épp olyan csecsemős van ügyeletben). Ezért hálás lehetek, nem otthon kezdem, kezdjük el, hanem szakemberektől itt megtanulva az induló lépéseket...

Kicsit együtt :)