2015. november 30., hétfő

8-9 hetesen :)

Egyszerűen tüneményesek a gyerekeink! :) Azóta is folyamatosan átalusszák az éjszakát, most már kb 23h-ig lefektetjük őket, és reggel 7h-ig alszanak. Már ott tartunk, hogy olykor órára kelünk, mint ma is, mert mentünk 8h-ra gyerekorvoshoz a következő kötelező oltások miatt  (Pentaxin, Prevanar 13). Sokkal pihentebb vagyok, rengeteget haladtam a lakásban is, már csak egy keskeny polcos szekrény vár az átpakolásra. A gyerekek szobáját is átrendezgettem, ahol kellett, az ágyikók alá vettem átlátszó dobozokat, belekerültek a játékok, kiszelektáltam a pici ruhákat, belekerült egy bőröndbe, hihetetlen, mennyi rucit kinőttek már! Nagyon kedvelem mind a gyerekorvosunkat, mind a védőnőt, az ő általa javasolt babysitter is szuper, a rajta keresztül érkezett takarítónő is csúcs, bár én vele még nem találkoztam, egyszer volt nálunk a múlt héten, mikor végre elkészült a lakásból hiányzó szellőző rendszer, amikor a szüleimnél voltunk időközben, és azért kértük meg, hogy tiszta lakásba érkezhessünk haza. Nagyon szépen dolgozik (és amúgy vasalást, főzést is vállal), ezentúl havi 1x fogjuk hívni, hogy azt a nagyobb takarításra szánt időt is a gyerekekkel tölthessük. Mert egyre jobban igénylik, rengeteget mókázunk, mosolyognak, gügyögnek. A kisfiam van, mikor szinte folyamatosan "beszél" babanyelven, zabálnivalóak! :) Egyre inkább kezdik észrevenni egymást, este fürdés, evés után szoktak "bandázni", mikor nincs miért sírni, a kanapén fekszenek, mi éneklünk vagy jól csengő verseket szavalunk nekik, imádják, ahogy fürdés előtt is a pelenkából való kicsomagolás idejére. Teljesen megváltozott a pelenkázás is, mert nem sírják végig éhes gyomorral, mert most már elhiszik talán, hogy kapni fognak, vagy jobb a tűrőképességük, vagy egyszerűen élvezik a mókát. Rendszerint apa fürdeti őket, kölcsönös az imádat :)

Voltunk pénteken csípőszűrésen is, úgy adódott, hogy egyedül kellett mennem, és apa ott tudott csatlakozni, már a vizsgálat idejére. Először kicsit féltem, de sokkal jobban vagyok ettől a tudattól is, hogy már nem félek egyedül velük kimozdulni. Nagyon cukik voltak, forgalomleállító látvány voltam a 2 gyerekkel, hogy az autósülés-hordozóban viszem őket. Persze body builder leszek lassan, mert egyikük 4, másikuk 5 kg felett van, a hordozóval együtt komoly súly ők együtt. De a hugim hordozókendőjét is magammal vittem, mert felfedeztem egy másik módját a használatának, amit eddig nem tudtam, hát imádják mindketten, és elalszanak benne rendszerint :) Ettől függetlenül veszünk egy másikat is az általatok javasoltak közül (köszönöm még egyszer!), hisz' egyrészt apával együtt közösen ki tudunk mozdulni így is, másrészt a hugi féle inkább később lesz igazán kényelmes nekik (fotóm sajnos nincs róla és a nevét sem tudom a Maya Wrap márkanéven kívül - cipzáros, gombos a váll részén, több hosszúságra ezekkel állítható be) A csípőszűrés - manuális vizsgálat és UH - pedig rendben volt, aminek nagyon örültem, mert tartottam tőle, mivel ketten voltak szűk helyen, esetleg lesz velük probléma. A kislányomnak fordul kicsit befelé az egyik lábfeje, amit mi is észrevettünk, de minden nap minden pelusozásnál a lábszárának külső élét kell simogatni, a talpacskáját nyomogatni, és ki fogja nőni. Még lukas szivacsot rakhatunk rá hasonfekvéshez - ami nálunk amúgy is sztenderd - de egyelőre nem adunk még rá ilyen "sarkantyút". Az emésztésük nem okés még, mert csak híg székletük van, de napi egyszer, így nem minősül hasmenésnek. Emiatt fel-felébrednek alvásidőben, nyöszörögnek, pukiznak, még adjuk nekik a Bio Gaiat és a laktáz enzimet, nem tudom, mikor segít, vagy egyátalán segít-e. A bélflórájuk éretlensége is okozhatja, nem valószínű, hogy a laktóz a problémás, mert ugyanezek a tünetek voltak a laktáz cseppek előtti időszakban is.

Most már - ha a járványhelyzet engedi - kezdünk kimozdulni jobban itthonról. Egyedül pl bevásárolni nem tudok velük menni (2 mózeses babakocsi + bevásárló kosár vagy kocsi elég terjedelmes jármű kategóriája lenne), ezért is az apával együtt szervezett hétvégék fontosak. Első ilyen alkalom a hétvégén lesz, mert a munkahelyem Mikulás ünnepséget szervez, ahova elhívtak. Persze a műsor javát még nem fogják élvezni, de szeretnénk, ha szoknák a nyüzsit, hogy szocializálódjanak, nehogy féljenek idegenektől (bár ennek semmi jele, gondolom köszönhető a rengeteg csecsemősnek, akik etették, gondozták őket a Madarászban párhuzamosan velem). A jelenlegi fejlődési ugrásuk pedig biztosan köszönhető annak is, hogy a múlt hétvégén a nagycsaládom összejött, nagyimtól a nagynénéimig, a hugim gyerekeitől a szomszéd néniig, ill. annak, hogy anyu és apu is aktív volt velük, és ők is segítettek nekem etetni, pelenkázni, büfizni, éjjel is, ha kellett. Rengeteg inger érte őket, és csak úgy falták a szemeikkel :)

Már várjuk a szombatot is, remélem, senki nem lesz beteg sem ott, sem a mai kötelező oltás következményeként a kisbabáink. A gyerekorvosunk amúgy abban is csúcs, hogy egy épületben ill. szinten 2 rendelő és 2 váróterem van, egyik a tanácsadás egészséges gyerekeknek, a másik a rendelés, a beteg gyerekek részére, így nem kellett beteg babákkal, kisgyerekkel egy váróteremben lennünk, bár sok időt nem is töltöttünk el ott. Szóval most szuper minden, gondolom a fogzásig, imádunk ikerbabás szülők lenni! Sz-al is egyre összeszokottabban és hatékonyabban tesszük a dolgunkat körülöttük. A szemünknek egyébként nagyon furcsa, ha valaki szimpla babakocsit tol, pedig az ikres volt látványos nekem is régebben. A csibéink abban is nagyon aranyosak, hogy viszonylag könnyen alszanak el, mindketten elfogadnak cumit is, de nem kell nekik mindig. A fehér zajt pedig a kislányom szereti, főként autózúgásra tud elaludni, ha nyűgösebb, de nem mindig kell ez sem. Természetesen autóban is szeretnek lenni, de csak ha haladunk, a pénteki forgalomban elég sokat kellett állnom, azt a kislányunk nem annyira tolerálta, de az autópályát imádta :)

Most mennem kell, mert a kislányom most kicsit nyűgösebb, ezt említették is, hogy előfordulhat az oltás délutánján, remélem, meg tudom vigasztalni...

A tél(apó)balerina

 A rénszarvas

Tudom, hogy "giccses", de én akkor is imádtam ezeket a mikulás/karácsonyi bébi holmikat, mikor ők még nem voltak nekünk :)

2015. november 21., szombat

2 hónaposak

Kezd egy új napi rutin beállni. Fürdetés 8-kor apával, utána etetés, éjfélig ébrenlét, amikor igénylik az extra ingereket, műsort tőlünk (most épp Delhusa Gjon Nika Se Perimeno-t éneklek "kínomban" pár napja nekik:), újra kellene tanulnom a gyerekdalokat, mert elég sok a la-la-la rész a konkrét szöveg helyett sajnos - de nincs időm rá  (amikor adódik pár perc még mindig az új lakás rendezkedésével kell foglalkoznom, hogy tudjam, mi hol van). Éjfél után 1-2 körül tudunk lefeküdni, addig hasfájós nyűgös hangulatban vagyunk, hol egyikük, hol másikuk részéről. Ilyenkorra nagyon elfáradunk mindannyian. Viszont 2 napja reggel 6:30-7-ig alszanak :) Igaz, akkor nagyon türelmetlen pelenkázás veszi kezdetét, és szinte egyszerre ébrednek, ami rövid időn belüli maximum gyorsaságot igényel tőlünk, tőlem, de utána délelőtt újra nagyon rendesen alszanak, ilyenkor tudok tenni-venni. Délután 2-3 körül kezdődik az újabb ébrenlét, amikor kevésbé alszanak, és általában különböző szórakoztatásra vágynak vagy karban szeretnek lenni. Hordozó témában köszönöm a tippeket, remélem hamarosan eljutunk kipróbálni, melyik válik be. Addig is sokszor előfordul, hogy fél karomon az egyik gyerekkel könnyebb dolgokat végzek, mint pl a sterilizálóba pakolás, tápszer készítés. Ezt most még 3,7 és 4,6 kg-os csemetékkel megy, ha nem viszik túlzásba. De már egyre súlyosabb a hátamnak. Szerencsére - ha nem is egyszerűen - hozzájutottam a növekedési hormonhoz, így jobb lesz majd az izomzatom, csontozatom lassanként. A lábamon vettem még észre, hogy az itthoni lábbeliket, amik egyszerű egyenes talpú papucsok egyre nehezebben tolerálja, jól esne gyógypapucsba lépni így, hogy folyton itthon topogok, nem kültéri jó minőségű cipőben ülök pl. a munkahelyemen. Vajon van a régi kismama cipőknek mai megfelelője, ami még valamelyest jól is néz ki?

Tegnap  egy 4-5 órás alvást leszámítva kb 24 órás folyamatos készülődés után végre útnak indultunk vidékre a szüleimhez. Nagyon cukik a gyerekek, élveznek minden új ingert, a hugim kisiskolás gyerekei énekelnek, furulyáznak nekik, nagyon jó dolguk van az anyukám által berendezett gyereksarokban, kiságyakban, pelenkázón, a szüleim, hugim karjaiban.

A babák még a koraszülött Beba tápot eszik, mellette Bio Gaia-t és laktáz komfortcseppeket adunk változatlanul. A hasuk szokott fájni, a székletük még híg, pedig volt korábban szilárdabb. A Vigantolt viszont leváltottuk Nature Vitality D3 vitaminra, mert a Vigantolról hallottunk hasfájós eseteket. De ez is picit javulni látszik a kisfiam esetében. A kislányom továbbra is olykor vércse módjára harap rá a cumisüvegre, előtte képes nagyon felhergelni magát, bár ebben is jobb amióta jobban érzékeli ő is a külvilágot, csak a sok korábbi keserves sírástól lett egy enyhe köldöksérve. Az arca kezd újra szép sima lenni, kezdenek a kiütései lehúzódni.

Tegnap nagyon ki voltam purcanva, jól is esett a tehermentesítő család mindkettőnknek, Sz-nak is, mert a munkahelyén most van a kiélezett ultra nehéz időszak, amit ő ennél a cégnél most él meg először.

Idén teljesen más lett az életünk, ez minden fronton érződik. Egy merőben új szakaszba értünk - new year, new life, new you.




2015. november 11., szerda

7 hetesen

Szép idő van pár napja, Sz. is épp egy ilyen szép napos vasárnap töltötte be a 40. életévét, melyre nem terveztünk nagy melepetést vagy ünneplést, csak egy szűk családi sétát a Dunaparton. Kb 2 óra alatt pakoltunk össze mindent, a pót-rugdalózótól kezdve a gyerekek felöltöztetésén át az előmelegített tápig. Befértünk a kisautómba, még a babakocsiváz is, és ott a parton szembesültünk vele, más adapter való a hordozókhoz, az isofix miatt. Így a séta hordozókkal egyelőre elmaradt, majd pótoljuk, de leültünk kicsit a padra, sütötte a nap az arcunkat, és ejtőztünk egy kicsit. Nem sokat, mindössze pár percet, hogy a nekünk még melegnek is ható szél meg ne fázítsa őket. Cukin végigaludták:



A séta után elmentem pár dolgot hétvégére megvenni, nekem a bevásárlás a kikapcsolódás, addig Sz. van velük. Ezúttal beiktattam egy cukrászdát is, azért mégis legyen szülinapi torta, gyertya, fotózás - ezúttal a gyerekekkel. Cukik voltak ekkor is, mintha tudták volna, nem sírtak, de nem is aludtak, így részesei voltak apukájuk e kerek évfordulójának.

Ma 7 hetesek, nőnek rendesen. Kislányunk 4190 gr, a kisfiunk 3370 gr. Érzem is rendesen a hátamon, hogy emelgetem őket. A fittségemen nem ártana javítani, és az étkezésemet is visszaállítani a 160 gr ch-ra, mert sokat bűnözök, hogy kell az energia. Így viszont visszatért a régi gasztroenteorológiai tünetem, a puffadás, és szerintem a pánikszerű légszomj vagy szív-tüdő körüli nehézérzet, nyomás is ennek köszönhető, főként esténként, legalábbis régen is volt ilyen tünetem. A Merckformin szedésére viszont a Sote Bel2 nem partner, így keresnem kellene új orvost, aki nem a másik véglet, és akire nem kell hetekig, hónapokig várni. Bár egyelőre tudom, hogy várni kell a következő cukorterhelésig, de zavar a mindennapi tüneteim miatt.

A babák édesek, egyre többet alszanak, éjszaka csak egy etetés van, bár akkor jellemzően nem egyszerre, viszont ha mégis összeérnek, a nehézség abban rejlik főként nappal, hogy nincs idő végigvinni egy folyamatot egy babán: pl. egyik étkezik, miközben bekakil a másik, és le kell zuhanyozni, mert a híg széklet miatt sír, hogy kényelmetlen neki, közben büfiztetni kell a másikat, és nagy sztereo sírást próbál az ember elhárítani, megnyugtatni mindkettőjüket zsonglőrködés olykor. Az egyszerre etetés szuper ötlet volt a baba babzsák fotelben, de ahogy Cic is írta már, az egyszerre büfiztetés nincs megoldva. Ezért ilyenkor mint az őrült hangyaboly, olyanokká válunk, én leizzadok, ennem is kell, no ilyenkor nem megy, hogy csak 1-2 Korpovit kekszet kapjak be.

Többen írtátok a lakásban hordozást, hogy felváltva tegyem őket be, hogy érezzék a közelségem. Én is tervezem már jó ideje, csak nem volt még idő elmenni és kipróbálni, mi válna be, ill. nem is éreztem itt az idejét, hogy még picik. A hugitól ugyanis kaptam egy Maya Wrap vászon cipzáros-gombos kendőt, de még nem való nekik, eltűnnek benne :) De biztos létezik olyan hordozókendő/kenguru is, ami ilyen piciknek is jó. Van esetleg nagyon bevált Nektek, amit javasoltok? Pirosról tudom, hogy e kendők nagy felhasználója :) A rezgetőszéket viszont beszereztük időközben, és kakiltatásban is szuper, de elfoglaltságot is ad a babáknak, bár egyelőre csak a kislányunk élvezheti, a kisfiunknak még picit nőnie kell, hogy ne süppedjen bele annyira. Azt tudom, hogy hibrid megoldásnak pl. kültérre a Bondolino jó megoldás, láttam is ilyet egy apukán még a kórházban.

A vérnyomásom egyelőre nem rendeződött, pedig elkezdtem az ösztrogénpótló Trisequenst, így a Dopegytről valószínű átállok a dr nő által felírt Ramipril gyógyszerre, bár jó lenne nem elkezdeni, de még mindig 145/95 körül mozog jelenleg gyógyszer nélkül (tettem rá egy próbanapot).

Még picit érzem a hasam, főként belül fáj, mikor elfáradok, pedig nagyon szeretnék már futni menni. Van babysitterünk is alkalmanként, ilyenkor rá fogom fogni, mégha megannyi tervem is van ezekre a időszeletekre, de még érzem, nagyon megterhelne. Pedig pont jó idő van hozzá, no még meggondolom :)

Lassan csordogálnak a juttatásaink is, egyedül az emelt szintű családi pótlékot nem tudtam még igénybe venni, mert egy szakorvosi igazolást kellene intéznem ún. "tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermekről", ami csúnya megfogalmazás, de ez (itt tölthető le) érvényes a 2,5 kg alatt, zömmel koraszületett gyerekekre is. Sajnos a zárójelentést nem fogadják el e célból, így a SOTE Női1 valamely neonatológus orvosával kellene konzultálnom, hogy ezt az igazolást kitöltsék nekünk. Úgyhogy ennek nyomozásában is benne vagyok úgy, hogy a PIC és NIC osztályokon még ottlétünk alatt is alig volt egybefüggő 5 perc, hogy egy orvossal lehetett volna beszélni, annyira elfoglaltak. Ezt a távolból nem személyesen még nem tudom, hogy sikerül.

2015. november 7., szombat

6 hetesek, audiológia, itthoni érzések

Eltelt a 6 hét, és valóban ez az az időintervallum, hogy a császársebem is egyre kevésbé érzem, most már nem is seb, inkább csak heg. A klimaxos tüneteim is lassan kúsznak befelé, 1-2 hőhullám, fejfájás (bár ez álmosságtól is lehet) a mellem teljes tartásvesztése, az előtej is szinte teljesen elapadt, mellyel volt, hogy nyugtattam kicsit valamelyik gyermekem, pl. álmosan, csuklást abba nem hagyni tudó állapotban. Ilyenkor mindig inkább beviszem őket a franciaágyra, ott tudok mindkettőhöz lelkileg is közelebb kerülni, és nem csak mint egy gyorsan, Forma 1 verseny boxutcájához hasonló sebességgel szükséges feladatként megélni az etetést. Nem gondoltam volna, ennyire multi tasking egy-egy etetés, és azt, hogy a nagy türelmetlenséget, oázást, rúgkapálást perceken belül bealvás követhet, így többnyire nincs sok lehetőség velük kommunikálni. De előfordul az is, hogy fáradtak, de nem tudnak elaludni, de a másikuk épp következik az etetésben, és nem tudom elaltatni. Ez zavar a legjobban lelkileg és fizikailag is, mert nem jut elég idő külön-külön rájuk és ennek hatása tud lenni a túlpörgött fáradtság, semmilyen helyzet nem tetszése. Van már olyan 2 etetés közötti idő is, amikor előzőleg aludtak nagyot, és nem alszanak be a következőnél rögtön, hanem nézelődnek, keresztbenéznek, mikor fókuszáltan ránk néznek, mert már kezdik a szemkontaktust is felvenni A fürdést is egyre jobban szereti mindkettő, akkor is megvan a szemkontaktus, nagyon cukik, hogy hátrahajtják maguktól már a fejecskéjüket, és milyen bizalommal terülnek el a tenyerünkben, a kezecskéiket a víz alá engedve. Mindkettő sajnos hasfájós, a kisasszony annyira kapkodva, habzsolva cumizik, hogy most ennek az irodalmát bújom, hogy lehet ezen segíteni, mert rengeteg levegőt nyel általa, és persze a rávezető sírással telt percekkel is, amit pl. pelenkázás közben tesz. A kisfiúcska türelmesebb, nincs olyan mohó, és volt, hogy ugyanarra a tápszerre más volt a székletük színe, állaga is, de pár napja híg mindkettőnek. Pedig gyerekorvosi javaslatra a Bio Gaia-t is abbahagytuk, mely probiotikus cseppek segíthetik az emésztésüket, de nem mindenkinél válik be. Adjuk nekik a "boci cseppeket", a laktáz komfortcseppeket is, ha a laktáz enzimmel lenne gond. Nem egyforma tüneteik is vannak, a kisfiúcskának az egyik szeme már szinte kezdettől fogva ki tud gyűlni, emiatt törölgetjük, mosogatjuk, cseppentünk, mert a könnycsatornája van elzáródva. A kislánynak az arca teli van apró kiütéssel, amire a dr nő azt mondta, hogy hormonális lehet, nem kell vele foglalkozni, 3 hónapos korukig ki szokták nőni. Csak annyira csúnya tud lenni, olykor intenzívebben látszódik, olykor kevésbé. Van egy minimális köldöksérve is, de nem igényel teendőt. A kislány jóval nagyobbakat tud enni, ő szokott torkaszakadtából sírni azonnal, ahogy megébred, ezért felmerült Sz-ban, van valami oka, vajon pl. hall-e, mert nem lehet ilyenkor megnyugtatni, nem reagál minden nagy hangra. De mivel pont időszerű volt egy audiológiai vizsgálat, így megvolt az első utunk a MÁV kórház egy szakrendelőjébe, és teljesen rendben van mindkét gyermek füle a jelenlegi korukban elvárható módon. Félévesen kell visszamenni. Az, hogy nem úgy reagál a kislány a hangokra, mint a tesója, a saját nagy hangja miatt lehet, mert nyugodt állapotban egy PET palack gyűrkészésekor összerezzent és pislantott is :)

Miután Anyum itt volt 2 hétig, Sz volt itthon apanapokon, és most szerdától már egyedül vagyok a picurokkal. Az első délelőtt még itt volt egy babysitter is, aki csak délelőttönként tud jönni, és van ikres és csecsemős tapasztalata. Míg itt volt, gyönyörűen viselkedtek a lurkók, miután elment, mintha megérezték volna, mindkettő nem kiszámítható módon ébredt, evett, így a délben megmelegített ebédembe 3-kor tudtam beleenni, 2 órával később tudtam pisilni elmenni, és a hajam megfésülésére sem jutott idő. Még szerencse, hogy Anyumék voltak azóta is itt rengeteg főtt étellel, mert nem tudom, hogy lehetne mindemellett főzni is. Volt 2 este, mikor egyfajta pánik uralkodott el rajtam, mert a 2 x 1,5 órás alvás annyira kikészítette már a szívem, és emellett konstans a has- és hátfájásom is, hogy zokogtam. A kinti levegő szmogos volt, így a kinyitott ablak sem segített, sőt. Nehezen lélegeztem, nyomott a szívem. A következő alkalommal nem volt szmog, így kimentünk kicsit sétálni Sz-al a ház körül, sokkal jobb lett. Beszélgettünk róla, hogy a 2 hónap kórház, a mostani bezártság (nem lehet minden nap kimenni, hogy rossz a levegő olykor vagy nyirkos) hozhatta ki ezt nálam. A Merck előtt is volt hasonló tünetem, az is lehet, hogy az IR okozza, mert nem tudok most figyelni rá, kell az energia, olykor hajnalban is. A lakásban lévő dolgaink helyrerakása is feszélyez, mert jó lenne tudni, mi hol van, amiről még nem derült ki :) Szóval semmiképp nem szülés utáni depresszióm van, mert imádok anya lenni, pláne ikres, csak egyszerűen a fizikai kimerültség és elszigeteltség okozhatja. Így mostanában ha Sz. hazaér, én megyek inkább vásárolni, legyen ennyi kimozdulásom. Az is elszomorított, hogy hiába mentem Bp-re a növekedési hormon receptemért, ami a hátizmaimnak már nagyon kellene, de egy új rendelet miatt nem szabályos 3 havi adag 1 recepten, hogy 50 ezer Ft feletti az értéke, és még nem tudom, hogy jutok a szimpla havi adagok receptjéért, mert most nem tudok 3-4 órára bebumlizni megint csak ezért. Az IR miatt is jó lenne egy terheléses cukorvizsgálat, de dr G szerint félévet várjak, addigra tűnik el minden szülési hormonhatás a szervezetből, addig fals adatot kaphatunk.

Gyors voltam, és nem kellően szép fogalmazással, de mennem kell, ennyire futotta most, remélem lesznek kicsit lazább időszakok is, amikor hosszabban alszanak a bébik, mert azért jó lenne dokumentálni sokmindent.

Itt pedig egy pár aktuális fotó a kincseinkről:

Bébihordóban a bp-i autóút után, már otthon a szőnyegükön

Megtelt a kisautó 



Szépet álmodik séta után
 
Amikor aludni kellene, hogy anya tudjon pl. fogat mosni, reggelizni, mert mindjárt felkel a tesó is nagyon éhesen