2015. december 31., csütörtök

Köszönöm 2015 ♡

Életem legsűrűbb éve van mögöttem, és jó érzéssel írom le, hogy elértem, amit szerettem volna, ami a célom volt évek óta, ami részben ezt az utat dokumentálta ebben a blogban is: lett egy szép családom, 2 gyönyörű gyermekem, egy kisfiam és egy kislányom is, új otthonunk és autónk, hogy a létszámunk és az életterünk megnövekedett. Nem volt egy könnyű év, voltak benne krízisek, félelmek, lelki és testi darabokra hullások, hullámok, fent és lent is, de a célok és az alapok szilárdak és világosak. Ha nem is egyszerűek most sem a mindennapok, de egyúttal úgy érezzük, nagyon boldog az életünk. Hálás vagyok mindenért, ami és aki mindebben segített, hálás vagyok neked 2015!

Boldog Újévet, legyen a 2016 is csodás, és kívánom, hogy éljen át mindenki hasonló örömöket! ♡♡♡♡

2015. december 24., csütörtök

3 hónapos Karácsonyi csomagocskák

Jól sikerült a nagyszülőknél az ottlétünk, már az új autóval jöttünk haza, a gyerekek végig aludtak az úton. A hugiékhoz is elmentünk egy fél napra, ugyan kicsit kapkodósan jöttünk el a délutáni-esti szokásos nyűgösség miatt, de még kezelhető volt. A következő 2 nap viszont káosz volt (nemalvás, nyűgösség, csak karban ringatva nyugszanak meg, kaki időszerűsége, egymás felébresztése nem mély alvásból, stb) mindig volt egy "egység" gyermek ébren, vagy akár kettő is, pedig annyi dolog várt ránk a Karácsonyi előkészületekben, rohantunk mind a ketten egyik dologból be-ki a másikba. De ma partnerek voltak, délelőtt és a délután nagy részében engedték, hogy míg Sz. halért ment, én kiporszívózzak, előkészítsem a terepet az első családi karácsonyfánknak, mosogassak, sterilizáljak, leüljünk mindketten nyugodtan ebédelni 10 percre. Miután Sz. hazaért, és nekikezdett volna a halászlé főzésének, felállította a fát (ne minden lóhalálában holnapra maradjon, így is kivagyunk, mint a libák), én feldíszítettem, addig a kislányom nagyot aludt, a kisfiunk pedig nézte minden mozdulatom :) (jövőre már nem lehet így, mert a Mikulás "hozza")

A kislányunk is elkezdett kicsit "beszélni", imádja a hűtőmágneseket, a kis tengeri állatka matricákat a fürdőszobában, mindig mosolyog és gőgicsél nekik. A kisfiunk pedig dumál rendületlenül, vannak újabb szavai, imádom a kis lepénylesőjét :) Tegnap már egymáshoz is szóltak, mosolyogtak végre :) Ritkán vannak egy hullámhosszon étkezés, tisztábatevés, álmosság terén, ezért nehezebb a kontaktot felvenniük egymással.

Ma 3 hónaposak, rohan az idő...Tavaly ilyenkor mentünk "megalapozni" őket, magas hegyek közé síelni, hogy friss legyen minden sejtünk. Hogy elszaladt ez az év...

Többet sajnos most sem tudok írni, csak még annyit, hogy mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk! ♡☆♡


2015. december 12., szombat

10 hetesek, napjaink röviden

Már unalmas lehetek ezzel a kezdetű mondatommal, a "nincs időm" nem is kellő kifejezés arra, amiben vagyok. Pedig egy szavam sem lehet, most másodjára jöttem le vidékre Anyuékhoz 1 hétre, amíg Sz-nak még tart az évvégi hajrá, és még esti rendezvényekre is mennie kell ügyfelekkel. Így, hogy 3-an vagyunk a gyerekekre, vannak végre lopott félóráim szendergésekre, mert kiadós alvásról szó sincs. Pedig a gyerekek továbbra is éjjel jó alvók, ha elcsúsznánk az esti etetéssel 22-23h-ra, akkor egészen reggel 6-7-ig is bírják. Ha 21h körül végzünk a fürdetéssel és etetéssel, akkor 4h körül van egy etetés, és könnyen vissza is alszanak. A nappal az más. Akkor nem szeretnek aludni, hol egyszerre, hol felváltva, bármelyik verzió is áll fenn, igénylik a foglalkozást, nem lehet őket sem együtt, sem egyedül hagyni hosszabb időre játékokkal sem (ágy fölé belógó forgó figurák vagy rezgőszék elérhető hintázó figurákkal). Így kapkodva mosok, teregetek, mosogatok, sterilizálok, saját magamra olykor öltözni is csak dél körül sikerül hálóingről tréningruhára váltani, van nap, amikor nem fésülködök, és van, hogy órákig melegszik az ebédem, mire megeszem, vagy órákkal később sikerül fogat mosni. Nem szokott a fogam romlani, 3-4 év alatt max 1-2 tömés fordult elő, hát félek, ez megváltozik. Hajmosás: még szerencse, hogy egyátalán nem zsírosodik a hajam, visszatértem a terhességem előtti haj- és bőrtípushoz. Már nincs pattanásom sem. Szedem a fogamzásgátlót az ösztrogén miatt, meg is jött rendesen, de a szervezetem nem teljesen állt még át, az egyik mellemben még mindig van kis "előtej" szerűség. A vérnyomásom is sajnos magas többnyire, 170/100-ig is felkúszott már, ilyenkor gyógyszert veszek be, mert nagyon nyomja a szívem környékét, és pánikszerű hangulatba taszít :( Emellett elég sokszor idegeskedem, sírok rengeteget, hogy nem tudok egyik gyermeknek mindent megadni, mikor a másik bekapcsol (időben etetés, büfiztetés, pelenkázás), és alvásra sincs idő, kimerülök nagyon. Ez a szürke évszak sem segít. Sz-re sem tudok most támaszkodni, de már csak pár nap, és vissza tud kapcsolódni. Sok vitánk is volt emiatt, melyek nagyon megviseltek mindkettőnket. Majd írok erről, most ennyit magamról. Sokkal érdekesebb, hogy a gyerekek milyen rohamosan fejlődnek:


  • 10 hetesek múltak, nőnek rendületlenül, már másfél bőröndnyi kisruhát kellett szanálnom, amit nem tudok rájuk adni. A kislány 5,7 kg, a kisfiú 4,7 kg. Már egy kézzel kihívás cipelni a mózest még Sz-nak is.
  • egyre többet "beszélgetnek", a kisfiam leginkább (olyan lesz, mint az apja:)), leggyakoribb szavai: Gá, eü, áu...
  • a kisfiam szeme színe sötétül, sötétbarna lesz valószínű. a kislányomé kivilágosodott, világos kék vagy zöld lesz. A kislányunk kevesebbszer fókuszál ránk, sokszor magába, befelé éli a kis világát, és kifelé reklamál, a kisfiunknak nagyon bölcs tekintete van, és nagyon tud figyelni
  • mindketten mosolyognak ránk, egymást még nem igazán fedezik fel, a kisfiunk már közeledett volna, de a kislányunk sír ilyenkor. Remélem ez hamarosan pozitívan változik.
  • a hajuk is változóban, a kislányunké világosodik, ritkul az eredeti sötétebb haj, a kisfiunké kezd feketedni, holott szöszi pihékkel született
  • Eddig csak hason aludtak (a kisfiam a korábbi fejformája miatt nem is tudott hanyatt), de kb 1 hete átkéredzkednek hanyattfekvésbe. Most vegyesen fekszenek, mi ragaszkodnánk a minél több hasonfekvéshez. A kisfiam teljesen ki tudja nyomni magát, mintha fekvőtámaszt nyomna, nagyon vicces :) A fejüket ha nem fáradtak stabilan tartják pl. büfiztetéskor. Szeretnek átölelni bennünket :)
  • szeretik a babakönyveket, a kontrasztos színek és formák teljesen le tudják taglózni őket :)
  • imádják, ha éneklünk, nekem nincs jó hangom, de a Youtube-ot segítségül hívom, és éneklünk rendületlenül
  • szeretik a babysittert, aki egy 50-es, de mégis nagyon fiatalos nő, Honti Hanna énekhanggal (a legdurvább síróhangon is áthallatszik), rengeteget énekel nekik, és csendben, rátapadó tekintettel hallgatják. Hetente 1-2x hívom 4-5 órahosszára, mikor el kell intéznem valamit (orvos, bevásárlás) vagy pl. nagyobb pakolás a lakásban. Szerencsénk van vele, amikor az idejébe belefér, el is pakolja a mosogatógép környékét, belepakol, ha kell.
Voltunk céges Mikulás rendezvényen (amit szinte végigaludtak), elmentünk a hordozóházba, de egyelőre nem veszünk kendőt, kengurut (a kendőt imádtam, de 2 gyerekkel sürgős helyzetben le-fel tekerni sebesen sajnos nem lehet), otthon elkészült a szellőző rendszerünk, és még sorolhatnám, milyen dolgok történtek, de mennem kell, hamarosan etetünk. Még annyit, hogy a mai napi újdonságunk az, hogy ma vettem egy 3 éves kombi autót a szülővárosomban és jó áron átveszik a régi 12 éves kisautómat is, amivel lejöttünk, amibe nem fért a babakocsi. De majd most :) Nagyon klassz, pont ilyenre vágytunk, kombi, nem túl öreg, jó áron és megbízható kezekből. Örülök, hogy idén csak sikerül végül mindent a családi méretekre alakítanunk, de ez nem ment volna a Szüleim közreműködése, utánajárása nélkül, mert nekünk sajnos-nem sajnos semmi időnk nem maradt erre, de szükségszerű volt nagyon.

Jövök képekkel is hamarosan...