2016. december 16., péntek

Közel 15 hónaposan

Újabb egy hetet voltunk otthon, hasmenés majd nátha, száraz köhögés miatt,amit valószínű a mi céges mikulás-partinkon szedtek össze. De most nem gyűrte le őket annyira, mint előzőleg, sőt, alapvetően jókedvűen viselték. Hamarabb is vissza tudtunk volna menni a bölcsibe, de doktornővel úgy döntöttünk, nem várunk tovább az 1 éves oltással, amit szeptember óta tologatunk a korábbi megbetegedések miatt, mert ez lehet, így lesz tavaszig is, ahogy a bölcsiben rebesgették, hogy ez a normális, és nyakunkon a következő 15 hós MMR védőoltás is, ami megviselheti őket. Hát, mit mondjak, szép kilátások, ha vissza-visszaesünk folyton valami vírusos nyavalyába is, mindenesetre most reggeli-esti köhögés és napközbeni nátha maradtak, mint tünetek. Mi felnőttek rosszabbul vagyunk, pláne most Sz, annyira köhög és nagyon fáj a torkunk. De biztos a kialvatlanság sem segít regenerálódnunk, mert továbbra is 1-1 ébredés hajnalban az alap, felsírás korábban éjfél körül szokott lenni, de akkor visszaringatás is elegendő. Beszélgettem egy kolléganőmmel az éjszakai ébredésekről, mert neki még sűrűbben ébred a kisfia, annyira, hogy van, mikor óránként. Nekünk csak egy ilyen durva éjszakánk volt, amikor be sem vihettük a kislányunkat a helyére, azonnal sírt. Konkrétan felváltva virrasztottunk felette, főként anyukám, mert épp nálunk volt, hogy hol nekem, hol Sz-nak vannak céges évvégi vacsorái. De ez a nyugtalan közelünkben alvás valószínű az egyik rágófogának volt köszönhető, azóta kibújt teljesen, és a virrasztós éjszaka után láttam valami vérömleny-szerűt a foga mellett az ínyén, ami azóta eltűnt. Eléggé ki tudnak készíteni ezek az éjszakai ébredések, mert hosszadalmasak a visszaalvások, plusz összeadódik a már nem tudom mióta görgetett alváshiányunk. Emiatt sokat vagyunk ingerlékenyek, főleg mi szülők egymással, de a gyerekekkel is hajlamos vagyok türelmetlen lenni, ha pl. nem sikerül őket elsőre flottul bepelenkázni, mert pl 3-jára húzzák le a zoknijukat, plusz feltett lábakkal esélytelen szépen leragasztani az oldalpántokat. Ilyenkor annyira haragszom magamra. Szerencsére a durva éjszakák után mindig vannak olyanok is, mint ma éjjel, hogy a kislányunk végigalussza az éjszakát, a kisfiamat pedig kb 1 órán át kell etetni, altatni, ami legtöbbször már nálunk a hálószobában végződik, és köztünk alszik reggelig. Pedig mennyire ellene voltam ennek! De fizikailag nem bírunk már ülni, állni már, és muszáj vele együtt ledőlnünk, hogy ő is, mi is pihenjünk, aludjunk. Ha ez sikerül, akkor már fel sem ébredünk arra, hogy be kellene vinni a helyére. A kislányunk ebben fegyelmezettebb, a kedvenc finci állatkájával és az ujjcumizással gyorsabban álomba ringatja magát, és le tudjuk tenni általában félóra alatt. A kolléganőm mesélte, ők végül alváslaborba is elmentek, és a gyerek táplálkozásával kapcsolatosan adtak nekik jó tanácsot, amit nekem is elmondott, hogy próbáljuk ki, hátha működik. Ennek alapja, hogy a gyerekek ebben a korban 2 óránként esznek - ez stimmel, a bölcsiben is így van. Táppal/anyatejjel indul és végződik a nap - ez is rendben nálunk. Az egyedüli kivétel a 2 óránkénti étkezésben az ebéd utáni alvás, mert akkor 3-4 óra is eltelhet, ha annyit alszanak. Ez is stimmel, mert ez beállt, alszanak szépen délutánonként. Amiben változtatnunk érdemes: a délutáni ébredés után még egy főtt étkezés jön, délutántól lehetőleg ne egyenek gyümölcsöt, vacsorára szénhidrátban tartalmas kenyér/szendvics legyen - ez utóbbi is rendben, szeretik is, habár a kisfiam hajlandó kibányászni a szájából, amit már jól megrágott, mert egyszerűen kíváncsi rá,majd vagy leesik vagy visszapakolja a szájába - ezáltal komplett kis disznóól az ő etetőszékének környéke és a ruhája. a kislányom ebben is szépen fegyelmezetten eszik, az ujjacskáival közrefogja a falatokat, és magától pakolja a szájába :) De nem akarom őket összehasonlítani, majd felzárkózik a fiatalúr is biztosan.

A kislányunk egyébként sokmindent megért, a feje ingatásával válaszol, sok szót is kimond, reggelente végigsorolja a családtagokat: anya, apa, mama, papa - ha épp mama nálunk van, akkor ő kerül az első helyre :) A könyveiben végigmutogatja, mi micsoda, ha mi mondjuk ki, rámutat, és nem téveszt. A testrészeit is mind ismeri, végigmutogatja a szemét, fülét, száját, fogát, köldökét, pocakját, kezét lábát. A kisfiunk mindegyiknél a fülét mutatja egyelőre :) A kislányunk önállóan feláll guggolásba lemegy majd vissza, 1-2 lépésre már rábeszélhető volt, de még vár, hogy biztosabban sikerüljön neki lépni. Bútorok mentén és járássegítő játékkal továbbra is bátran közlekednek. Most már kis textil superfit bölcsicipőben vannak, mert a csúszásgátlós zokni már nem volt elég stabil a mozgásaik során, előbb a lányunk lábára került ilyen cipőcske, és a napokban sikerült szereznem egyet a kisfiamnak is. A kültéri bakancsaikat is szeretik, a betegségük ideje alatt mindkettő mutogatta, hogy felvenné, hogy menjünk el otthonról. Ez az eheti bölcsi előtt egy nappal meg is történt, mert egy szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak, egy játszóházba, ahol szuperül érezték magukat. Utána otthon alig akartak elaludni, pedig nagyon elfáradtak. De kellenek ezek az ingerek, imádják, mind a gyerektársaságot, mind az újabb játékok világát, és olyan ügyesek, érdeklődőek, vidámak ilyenkor :)



Volt a bölcsiben Mikulás, de mi akkor hiányoztunk, de az adventi családi készülődős napra már el tudtunk menni, ahol karácsonyi dekorokat készítettünk. Főként Sz, mert én a gyerekeket vadásztam le a szárított narancskarika vagy fahéjrúd evésről, és tereltem őket inkább a játékok vagy babakekszek felé. Elég nyüzsis délután volt a bölcsiben a gyerekkel, szülőkkel, gondozókkal együtt, de ez is tetszett a gyerekeknek, egyre felszabadultabban mozognak emberek között, ami jó. A kislányunknak kell mindig egy kis plusz idő feloldódni, de őbenne van egy egészséges félelem-tudat, míg a kisfiunk semmitől sem fél, se zaj, se magasság, se nagyobb gyerekek - vele még vigyáznunk kell majd szerintem, ha járni, futni tud majd, pl. az utcán. Pedig ő a kisebb, ügyetlenebb, de biztos tipikus "pasi" ebben a kis kalandvágyával. Majd' elfelejtettem, neki egy nagyon rossz tulajdonsága van: tépi a hajunkat, imád belekapaszkodni, nagyon erősen. Van, hogy kevésbé csinálja, van hogy a testvérét is ily' módon megtépi. Nem tudom, hogy lehet erről leszoktatni, mindig elmagyarázom neki, hogy ez fáj,engedje el, és el is engedi, de nem egyszerűen. Majdcsak kinövi, különben mindannyian kopaszak leszünk hamarosan :)

2016. november 26., szombat

Túl a vírusokon, járás

Végül 2,5 hétig voltam velük itthon, mire a hasmenés és a felsőlégúti probléma nagyjából megszűnt. A köhögés elő-előfordul, és néha orrnedvesség is, de minimális, így a novembert már zömmel a bölcsiben töltötték. Időközben mi rongyolódtunk le pár napra, de nagyon. Én 2 hete hétvégén voltam olyan gyenge, hogy fel sem tudtam őket emelni, nemhogy ellátni (pelenkázás, etetés stb). Csak vergődve feküdtem közöttük a habtapin, amire kihoztam egy matracot, hogy megnyugodjanak valamelyest a hiányom miatt, mert amúgy apa látta el őket A-tól Z-ig. Így is csak 1 napot tudtam köztük 39 fokos lázasan feküdni, mert előző nap kb 12 órán át folyamatosan hánytam és hasmenésem volt. Derült égből lettem rosszul, délelőtt még együtt voltunk négyen vásárolni, tök jó volt az esős idő ellenére, majd ebédre hazajöttünk, és utána jött az egész lavinaszerűen. Régen voltam ennyire gyenge és magatehetetlen, remegtem, és semmi nem maradt meg bennem, még a víz sem. A hormongyógyszereim sem. Szerencse, hogy csak 1 napig, és éjjel már folyton vizet ittam, mert aggasztott, ki ne száradjak, másnap egy ORS-t is megittam biztonságképpen. De ahogy jött, úgy ment az egész, majd kisebb mértékben Sz-t is legyűrte 2 napra, de a gyerekek megúszták, nekik nem volt hányós, lázas megbetegedésük egyátalán. Azért féltem rendesen, nehogy ennyire maga alá gyűrje őket is. Pláne, hogy nem tudtunk távol maradni tőlük, rajtam csüngtek, másztak rám, bújtak hozzám. Ha eljöttem, sírtak, nem tehettem meg, hogy elszigetelődöm, különben felzaklatták volna magukat. De most már remélem mindannyian kellően immunisak vagyunk ezzel a vírussal szemben!

Édesek, aranyosak amúgy, a kisfiamnak volt egy kb 1 hét depressziós időszaka, mint nyáron, mikor nem jött rá a mászás fortélyára olyan gyorsan, ahogy azt ő szerette volna. Most a járás hiányzott neki, hogy a kezét fogva előre (nem oldalazva bútorok mentén - mert az régóta megy neki is), és mi nem akartuk ezt erőltetni, nehogy elébe menjünk a fejlődési dinamikájának, de már a kommunikációjának kb 95 %-a sírás, nyígás volt. Aggódtam is miatta, valami baja van, már a bölcsiben is észrevették, és párás, könnyes szemmel jöttem el egyik délután velük onnan, melynek eredménye, hogy nekitolattam egy kiálló fatörzsnek, benyomódott a kocsi hátulja, ettől még inkább elszomorodtam, hogy lehetek ilyen felelőtlen - velük az autóban. Viszont Sz elkezdte neki a járást megmutatni, a kislányomnak már ment régen, de most így együtt az udvaron kis bakancsban, felöltözve, és bent a lakásban is imádják együtt gyakorolni, hangosan kurjantanak közben :) Sajnos kép még nem készült így róluk, mert a kezüket fogjuk, de majd ha együtt a nagycsalád, megkérem anyuékat, örökítsék meg ezeket a pillanatokat is, mert nagyon édesek.

A bölcsi változatlanul nagyon jó hatással van rájuk, imádják, mosolyogva érkezünk minden reggel. Ha délután megérkezem, és meglátnak, akkor viszont tepernek hozzám, a kislányom hangosan "Anya-anya-anya"-t skandálva, imádom ezeket a pillanatokat.

Emellett szépen haladok a munkámmal, élvezem, jó érzés újra emberek között is lennem. A blogra persze semmi időm, mert itthon is folytatni szoktam vagy alszom (legtöbbször mostanában ez utóbbi), mikor a gyerekeket letettük. Éjszaka még mindig van 1-1 felébredésük, amikor tápot esznek, majd 5-6 között maguktól kelnek. Több rágófoguk beindult, de úgy látom, annyira nem viseli meg őket. Megesznek szinte mindent, jó az étvágyuk. Dumálnak, mutogatnak folyton, mindketten, csak másképp. Már 14 hónaposak. Hát így vagyunk mostanság :)




2016. október 27., csütörtök

Betegség 2.0

Ezen a héten sem mentünk és megyünk bölcsibe. A náthának vége, kicsi köhögés még van, viszont beköszöntött a vírus hasmenéses epizódja. Szinte minden tisztábatétel egyúttal zuhanyzást és átöltözést is jelent, nincs étvágyuk (olykor nekem sem a szagtól, ha nem tudok rögtön szellőztetni), már nem tudom, mit kakilnak ki. Elkezdtem adni nekik ORS-t is, ki ne száradjanak. Fizikailag, lelkileg, idegileg is elfáradtam. Ha ma nem jöttek volna a szüleim, lehet, napközben megiszom egy stampó páleszt. A legszebb az éjszakai hason bekakilás - ma reggelre mellig trutyis lett a kisfiam. De legalább megtanultak a nagykád szélébe kapaszkodni. Láz, hányás nincs. Ma már viszonylag szépen ettek krumplit, sárgarépát, almát. Remélem lassan visszajöhet a hús és a rostok, szénhidrátok. Fogytak is szegénykèim. Munka? Valahogy haladok vele, viszont nem jó így ennyire hosszú ideig. De a lényeg, kis Drágáim, gyógyuljatok!!! ♡♡



2016. október 21., péntek

Betegecskék, nekem munka most főként itthonról

Nagyon szeretik a bölcsit, és aranyosan pápáznak nekem, nekünk, mikor a Mackó csoport ajtajában integetünk nekik, viszont ismét itthon vagyok velük, mert újra felütötte a fejét valami vírus, ami a teljes csoportot letarolta. Először csak a kisfiunkkal kellett itthon maradnom, akkor még volt bent pár bölcsis társ, de aztán jött egy hívás, kötőhártyája van valószínű a kislányunknak, és kedvetlen, étvágytalan amellett, hogy folyik a nózija, köhög. Bementünk érte a kisfiammal, aki közben sokkal jobban lett, és tényleg levertnek tűnt a kislányunk, és a szeme is piros volt, de délutánra nyoma sem volt a szempirosságának és egy délutáni alvás után újra a régi formában volt. Nem beszélve arról, hogy már csak ő volt egyedül, mindenkit időközben hazavittek. Gondoltam is, milyen stramm a lányunk, hogy ő "dőlt ki" utoljára. A csoportban van, akinek hányós-hasmenéses tünete van, van, akinek kiütései lettek, van, akinek szintén megfázásos tünetei, mint nekünk. A köhögés, orrfolyás sajnos nonstop mindkettő gyermekünknél megvan, már hetek óta, hol múlik, hol előjön, teljesen nem tűnik el, azt mondják a bölcsiben, hogy ez gyakorlatilag egész télen így lesz. Mindeközben én elkezdtem dolgozni, ami továbbra is ambivalens, mert nagyon jól esik bemenni, agymunkát végezni, ráadásul szeretem a munkám, a kollégáimat, feltölt - és nemcsak az, hogy ülök újra a folyamatos háztartási robotolás helyett :) Az is nagyon támogatja a lelkem, a szívem, hogy nem egy gyermekemet kell magára hagynom, hanem ott vannak ketten egymásnak ismerősök. Az is megnyugtató, hogy szeretik a bölcsit, a gondozóikat, és ugyan van, mikor picit nyöszörög valamelyik a búcsúpuszinál és pápázásnál, de mikor visszaleselkedek az ajtó ablakán, már látom, látjuk (amikor Sz. is velem jön), feltalálják magukat a játékok, a gyerekek között.

Időközben a nátha itthon is liftezik, hol jobb, hol rosszabb, már fogalmam sincs, mikorra tervezhetem, hogy meggyógyulnak. Elvittem dokihoz őket azért biztonságképpen, és ugyan a kislányunk tűnik náthásabbnak, és mindketten köhögnek, de a kisfiunk dobhártyája pirosodni kezdett, így melegíteni kell napi 3x. Pont a szülinapjukra kaptak 1-1 szőlőmagpárnát, amit mikróban melegítek fel, és beiktattuk a napunkba és az esti szeánszba is, aminek először nem örült, sőt, sírt, de tegnap és ma átadta magát az érzésnek, és bele is alszik kb 5 percen belül, ahogy fekszik az ölemben egy párnán, a két fülecskéjéhez tapasztom a meleg párnácskákat, és énekelek neki. Cuki, még a végén megszereti, és egészségesen is igényelni fogja a vele járó érzést :)

Az orrporszívózás továbbra is horror, végigüvöltik. Az orrtörlést is rühellik, nyűgösködéssel reagálnak. De muszáj, mert folyik egybe minden, a fogzás miatti nyáltermelés is intenzív, így napi 3 nyálkendő minimum (az kettőjüknél napi 6, heti 42 db lenne - de kinek van ennyi, így mosom őket 2 naponta:))

Ma Sz. maradt itthon helyettem, hogy haladjak én is a munkámmal, így délután 3-ig az irodában voltam. Egyébként itthonról dolgozom, amikor alszanak, vagy napközben ha éppen 5-10 perceket épp elvannak, akkor is igyekszem haladni a munkámmal, és persze ilyenkor éjjel van egybefüggően több óra lehetőségem. Viszont éjfélnél tovább nem dolgozom, mert az éjszakai 1-2 ébredést bírni kell fizikailag, szerencsére ebben is partner Sz, így nem nekem kell lezombulnom reggelre teljesen. Persze így mindketten fáradtak tudunk lenni, de mégsem annyira, hogy egyikünk KO-vá válna.

A gyerekek nagyon sok időnket veszi el még mindig, mert ugyan imádnak pl bújócskázni egymás elől pl. ajtó, bútor mögé, de nem egy súlycsoportban vannak, és előbb-utóbb sírásba vagy elesésbe torkollik a játék, ha nem vagyunk jelen, résen velük. Azért segítségünkre van az a pár játék, amit tolhatnak vagy körbeállhatnak, mert ugyan "járássegítőnek" hívják ezeket, de nem kell nekik ebben segítség, mert lépkednek a karámban is, a kanapé mellett, a konyhabútor fogantyúiba csimpaszkodva, szóval semmi plusz mozgásra nem készteti őket, mint amit amúgy is tudnak. A kislányunk egyébként csak a kezét fogva már jár-kel a lakásban, imádja, büszkén mosolyog, mikor sétálunk vele. A kisfiunk még leül, de nincs semmiről elkésve, nem is erőltetjük neki, ő maga lépked pl. bútorok között, majd észrevesszük, ha ettől többre lesz igénye.

Nagyon sok mindent megértenek, beszélnek. Olyan édesen mondják, hogy anya, apa, nenne (ez az evés, ivás változatlanul), pő (a repülő), vauvau - ezt már régóta, ede, ada, és még jó pár szótag, aminek még nem tudjuk, mi a jelentése. Meg tudják mutatni a fejük, fülük, szemük, lábuk, kezük. Csip-csip csóka, töröm-töröm a mákot, tapsi-tapsi mondókázásokat is lekövetik a kiskezükkel.

A kislányunk nagyon ügyes és önálló, egyedül libikókázik,megy, játszik, keres magának elfoglaltságot, egyedül szokott napközben elaludni is, mikor a testvérét ringatom, aki persze ellenkezik még a kezeimben is sokszor, de ha lerakom nyűgösködik, esik-bukik, emiatt sír, nem találja a helyét, rajtam csüng, míg mégis sikerül elaltatnom, és míg nem alszik valamennyit. Sokszors sajnos max 20 percet délelőtt és délután is. Ritkán sikerül 1-1,5 órát is, míg a lányunk képes legalább egyszer egy nap 2 órát aludni. Éjszakai ébredésekkor a lányunk megkeresi a kis állatkáit, és csak akkor sír, ha nem találja őket, de max 5 perc alatt visszaringatható az egyik állatkájával a kezében, míg a kisfiunk, aki korábban megkereste a kb 5 cumijából az egyiket a párnája körül, és aludt tovább, most szinte még fel sem ébred, és már áll fel, hangosan reklamálva. Most ennek a párna-ceremóniának átadta magát újra, mint régebben a textilpelusos változatának, de ez utóbbi már régen nem működik, mert folyton felült, és tolt el magától. Olyan, mint aki attól fél, lemarad a világ dolgairól. Csak közben hullafáradt lesz és enni sem tud olyankor rendesen. Szerencsére csak nappal van így, éjjel gyorsan visszaalszik. Étkezés: elég változó, ahogy esznek. Míg egy hónapja semmi gond nem volt az evéssel, most kiveszik a szájukból, vizsgálgatják, arcukra, hajukra kenik, lassítva az egész étkezési folyamatot is, plusz éhesek is maradnak. De gondolom ez most újabb szakasz a felfedezéseik világában - nem kis türelem kell hozzájuk ilyenkor. Amúgy szinte mindent megesznek, amit adunk nekik, már a mi ételeinkből is, csak azt nem adjuk, amit nem szabad (magvak, csípős dolgok, gomba). Most bedugult orral kissé nehézkesebb nekik nyelni, de igyekszünk evés előtt porszívózni az orrocskájukat.

Végül szokásomhoz híven pár pillanatkép az elmúlt itthon töltött napjaikból:












2016. szeptember 30., péntek

1 évesek lettek

Jöttetek, és már több mint 365 napja mi vagyunk, így négyen. Egyébként mikor nőttetek meg ekkorára? Boldog szülinapot Kincseink!


Két kézzel szétnyomkodta és mind bemajszolta, a füle, a haja is túrókrémes volt :)

 Ő szebben evett, kanállal is próbálta

Mind a négyen szülinapi papírkalapban flangáltunk


 
 A szomszédnak integettek :)

 Reggeli mókázás



Az imádott lufival

Annyi mindent lehetne erről az 1 évről írni, mióta megszülettek, annyi érzéssel van teli a lelkem, szívem, csak időm nincs (már megint, még mindig) nyugodtan megírni, ezért csak tényszerű történésekről szól ez a bejegyzés (is). 

Volt és lesz még ünneplés, mi négyesben kezdtük szombaton (nem a napján, mert aznap pénteken ultra elfáradtak és bealudtak hamarabb), majd vasárnap az én szüleimmel, hugimmal és a családjával énekeltük közösen a Boldog születésnapot! kórusban, most hétvégén Sz. szüleivel, szóval véget nem érő móka, kacagás, ünneplés most az életük, főleg nekik. Mi pedig mindig készülünk a következőre, a tortasütést kivéve (egyelőre, remélem jövőre lesz rá időm), most azt még cukrászdából hoztuk mi, ill. anyum készített nekik, külön-külön nagyon finom mascarponés, gyümölcsös piskótás tortácskákat.

 A héten voltak újra bölcsiben, de megint itthon vagyok velük 2. napja, mert ugyan nincs láz, és tiszták a légútjaik, fülük, ahogy a dokinéni megvizsgálta őket, de folyik az orruk, köhögnek, felszakadóan - főként este és reggel, napközben már szerencsére alig. Beterveztem még pár dolgot a hétfői munkakezdés előtt, de sebaj, majd később beszínezem a hajam valamikor, majd elviszem a kocsit alaposan kitisztíttatni valamikor - ilyesmik maradtak hátra. Nagyon sokat fejlődtek megint, egyre többet igénylik a foglalkozást velünk, és egyre inkább lefoglalják magukat is, ha ki vannak engedve a lakásban, még a régebbi játékaikat is képesek újra felfedezni - amik unalmassá váltak, mégis van olyan, amiben új részletet/teendőt látnak. Ugyanakkor van sok olyan játék is, ami nem foglalja még/már le őket, és mivel imádnak mostanában ácsorogni, bútorok mentén lépkedni, ezért egy tanulóasztalkát tervezek nekik beszerezni, mert egyrészt onnan nem is túrnák ki egymást, hogy az asztalka mind a 4 oldala játék, és nyugodtan ácsoroghatnak, lépegethetnek körülötte. A hugiméktól és egy barátnőmtől kaptuk eddig az összes játékot, mi még nem is vettünk. Az ő véleményükre nagyon adok, pláne a barátnőmére, mivel neki 2,5 éves kislánya kvázi nemrég volt ugyanebben a korban, és tudja, mik kötötték le a kislányát. Tőle kaptunk nemrég 2 járássegítőt is, imádják azokat is: zenél, dudál, lehet csavarni, kattog, rá lehet ülni, van mit babrálni rajta folyamatosan bármilyen pózban :)

ezzel már elindult a kislányunk is (ő ezidádig nem lépegetett)

 
így egészben ritkán használjuk (még)

csak a teteje most népszerűbb (itt egy sapkapróbával egybekötve)

Először nem így képzeltem el a játszásaikat, hiszen elég nagy helyigény kell e járgányokhoz, de a kisebb játékok a karámban érdekesek - egy darabig - ha kint vannak, különben jönnek a mosogatógéphez és a sütőhöz. Vagy ha nyitva hagyom a fürdőszoba ajtaját, akkor a kádba kapaszkodnak, és harapdálják a szélét - parám, hogy ki ne törjön benne a foguk, ha pl. megcsúsznak. Persze a wc is misztikus terület, és főként a kislányunk imád minden papírt megrágni. Úgyhogy egy darabig szinte az egész lakás játszótér és persze kupi, hiába rakok rendet minden nap, ill. napon belül is, hogy ne bukjak fel 1-1 kihúzott fiókban vagy valamilyen figurában vagy cumiban (addig jó, míg nem legokocka, nemde?)

A bölcsibe a kislányunk teljesen jól beilleszkedett, kezdeményez, mosolyog, játszik, nem fél a nagyobbaktól, sőt. A kisfiunk is szereti, vidám, de ha épp olyan napja van, hogy nem akar/tud aludni, akkor nyűgösen, totál fáradtan veszem őt át. Itthon is képes ilyen lenni, mint aki lemarad a világ dolgairól, makacsul ébren van, ha ringatjuk, ha nem. Ilyenkor persze egyre nyűgösebb. A babakocsis séta és itthon a teljesen sötét szoba segít neki, de a bölcsiben ez nem megoldható. A kislányunk ha elfárad, keres egy puha dolgot (párna, paplan, nagy plüss), és ráfekszik valamelyik kedvenc kisállatkájával és el is alszik szépen egyedül. Emiatt ő jobb kedvű tud lenni hosszú távon, mert szép nagyokat tud aludni. A kislányunk óvatosabb mozgásban is, nem nagyon esik el, fel tudja mérni a dimenzióit, a mélységeket, távolságokat, ő inkább leül és arrébb mászik, ha nem biztos magában, hogy elér valamit. Ezzel szemben a kisfiunk túl bátor, feláll a pelenkázón is, és már lépne is le, kiakar a kádból is ugrani, vagy a kezünkből is olykor, lent a földön pedig ha fáradt és bátrabb is a kelleténél, akkor csetlik, botlik, esik, és elindul egy nyűgösségi spirál nála :(

Éjjelente zömmel egyikük vagy mindketten már csak egyszer ébrednek fel, szinte egész éjszakás "műszak" már ritkán fordul elő. Többnyire gyönyörűen vissza is alszanak, ebben a kisfiam is jó, ráhajtja a fejét a mellkasomra, és már szinte alszik is. Mostanában ritka a hosszabb ébrenlét éjszaka. Szegénykéket most a nátha miatt sajnálom, olykor horkolnak, ha az orrporszívózás ellenére is megtelik az orruk, mire ágyba kerülnek, de ez is ritkul. Ez a vényasszonyok nyara most nagyon jókor jött nekünk, megyek is, kiviszem őket a napra, hogy felmelegedett a levegő.

2016. szeptember 19., hétfő

Bölcsi beszoktatás után

Köszönöm szépen mindenkinek a legutóbbi hozzászólásokat az ülésekről! Még folyamatban van az első 2 használt darab megvétele, megnézése. Ezek az olcsóbbak, csak városon belüli fogja Sz. használni, amikor reggel ő viszi a gyerekeket a bölcsibe. Én a másik 2 darabot is kinéztem az ikres használt választékból, de nem isofix-es, viszont többen megerősítettek benne, hogy nem rossz típus a Maxi Cosi Todi. Mégis még várunk picit, mert egy ismerősöm is ígérte, hogy eladja a sajátjait, és még nem tudom, azok pontosan milyenek, mit tudnak, ill. időközben 2 db BeSafe is lett eladó, de mivel nem mindenkinek vált be a kényelme, és nem biztos, hogy ki tudjuk próbálni a gyerekekkel, így ez csak a 3. helyre helyeződött, mint opció.

Időközben lezajlott a 2 hét bölcsi beszoktatás zökkenőmentesen, nem lettek betegek, szépen, ütemesen tudtuk növelni a távolmaradási időmet és az ő ott tartózkodásuk idejét is. Egyelőre szórakoztatónak találják, mert ők az elsők a legkisebbek csoportjában, és minden héten 1 új beszokó lesz, így volt ez a múlt héten is, csak pár órát volt ott Marci velük, aki történetesen a lányomnak nagyon bejön :) A 2 gondozónő továbbra is nagyon aranyos, az intézmény többi dolgozója is nagyon kedves, szép a környezet, a játékok, és még a Sodexo bölcsi menü is finom, megkóstoltam. Iszonyat sokat számított nekik ez is, mert rengeteget mehettek, mászkálhattak, ez mozgásukban és beszédfejlődésükben is érezhető. Persze utána hétvégén mi túl "kevés" inger voltunk számukra, hogy mi nem tudunk nonstop játszani velük, hanem főzni, mosogatni, takarítani és mosni, teregetni is kell, de amikor leülünk közéjük, irtó hálásak, nagyon örülnek neki.

Szavak közül érdekesség a kislányomnál, hogy minden, ami többlábú élőlény, az "vauvau", még a véletlenül beszállt légy is a fürdőszobában :) Minden más "dá" - a repülő vagy a madarak is az égen, melyek felé mutat. Az étkezés továbbra is "nenne", bár mostanában kevesebbet mondogatta, 1-2 hete még sokat kiabálta türelmetlenül, mikor beültettem az etetőszékbe.

A kisfiunknál a több hetes "ba-ba" után most a "mma-mma" és a "mme-mme" a sláger, de ő már mondta azt is, hogy "phő" a repülőre. (Simán kiszúrják az innen aprónak látszó utasszállítót is az égen!) Mindketten számtalan szótagot képesek képezni, volt már véletlenül kimondott apa, anya, adjál, járda és egér is :)

Szépen esznek, most már bátran lehet nekik karaj kenyeret vagy babapiskótát adni, most is épp azt majszolják itt előttem 2 etetőszékben, a délutáni gyümölcsös rizstejes tejbegríz után. Kell nekik mindig a rágás és az önálló evés élménye is.

Mivel borúsabb, esősebb lett az idő, ill. mivel az Adamo hintát is kinőtték, így felszereltünk egy műanyag hintát, aminek a közepén duda van. De már le is kellett szerelnünk, mert óriási féltékenység lett belőle. Amíg nem szerzünk be egy újat, addig inkább el is rejtettük a szemük elől. Én még ilyen keserű sírást és reklamálást, pörölést, liláspirosra hergelődést nem láttam a gyerekeinknél, mint amit a kislányunk akkor produkált, amikor kivettük belőle és a testvérét tettük bele. Fordítva is nagy a féltékenység, csak az kevésbé "hiszti" jellegű, mint inkább a legelkeseredettebb sírás, amit valaha hallottunk a kisfiunktól. Hát majd elbőgtem én is magam. Úgyhogy egyelőre kerüljük a hintát, még játszótéren is, de remélem, napokon belül sikerül Sz-nak újabb pár szemes csavart venni egy másik ajtófélfába.

A karámot egyre kevesebbszer csukhatom be, kell nekik a tér, úgyhogy csúszásgátló zokniból vásároltam be egyelőre, míg nem járnak nem adok rájuk cipőt. Mindketten felállnak, sőt a kisfiam kapaszkodva odébb is tipeg, viszont a kislányunk biztosra megy, nem szokott elesni, ezért inkább leül és odébb mászik majd újra feláll. Mindkettő szeret táncizni, a kisfiunknak hihetetlen érzéke van hozzá, ő ruganyosan, lazán tolja, teljesen ütemre, olyan sokszor a mozgása, mint egy rapperé :) Ha sikerül, felveszem videóra, eddig mindig akkor hagyta abba, mikor kezembe vettem a telefont videózni.

Ma reggel nem mentünk bölcsibe, mivel a kislányunknak sajnos hőemelkedése lett, enyhén folyik az orra is, valószínű tegnap a meleg napsütés után az enyhe borulás alatti hűvösebb idő megárthatott neki. Nincs különösebben rosszul, játszik is, és annak ellenére, hogy a bölcsi házirendje szerint 37,5 °C-tól nem lehet őket vinni (neki 37,2 volt reggel), én mégsem vittem ma őket, hogy gyorsabban gyógyuljon a kisasszony. A kisfiam egyelőre rendben van, remélem, így is marad, bár kicsi az esélye, hogy ne kapja el. Ha mindketten jól lesznek, először dokihoz kell menni friss igazolásért, és csak azután mehetünk vissza. Ez egy kicsit megakaszt, mert ha pl. holnap reggel jól lesznek, a doki csak déltől rendel, így utána már sok értelme nem lenne menni. Ez most még ok, de ha elkezdek dolgozni, kényelmetlen lesz ez a plusz kanyar (csak időben, mert az orvosi rendelő pont útba esik), ugyanakkor megértem e rendelkezést, a többi gyerkőc védelmében.

 sok-sok érdekes játék a Mackó csoportban

 van mit pakolászni

 amikor még kánikula volt, az udvarra is kimentek

 első bölcsis alvás

ma itthon pl. sálakkal játszottunk

ma először aludtak el így egymás mellett a karámban ebéd után

2016. szeptember 7., szerda

Bölcsisek

A héten elkezdtük a bölcsi beszoktatást, az első nap volt fizikailag a legrosszabb, mert őszi, áztató esős időt fogtunk ki. A bölcsi nincs messze, és csak egy órára mentünk először, de a rákészülés: fel kellett őket melegebben öltöztetni, ez ok, bár kényelmi szempontból éles váltás a szép nyarunk után. Ami fejtörést okozott, hogy a babakocsi esővédőjét nem tudtam használni, mert ha egy gyereket berakok a kocsiba, nem húzhatom rá, mert a másikat nem lehet a nylon tetejére rakni, így ki kellett mást találnom, hogy el ne ázzanak. Szerencsére az esernyő ikerbabakocsink vízálló, kellően nagy kupolája van, így csak a lábukat kellett megoldani. Eszembe jutott a téli bundazsák, de az túl meleg lett volna. Aztán a zsákról beugrott, hogy 1-1 kukazsák is megteszi, így szerencsére száraz bőrrel megúsztuk, én esőkabátban, hogy 2 kézzel tudjak manőverezni az autótól a bölcsiig.

A gyerekek nagyon élvezték az új játékterepet. A gondozónők voltak nálunk a múlt héten családlátogatáson ill. már a kóstoló napon is találkoztunk velük. Nagyon kedvesek, aranyosak, a gyerekek is azonnal elfogadták őket, nagy mosolyt is kapnak mindig. Szerencsések vagyunk velük és az intézménnyel is, fel sem fogom, ilyen klassz lehet egy állami intézmény.

A lelki oldal. Teljesen össze vagyok zavarodva, de ezt nem is a bölcsi okozza önmagában, hanem inkább az a tény, hogy ugyan nap nap után sokszor baromi nehezen telik, olykor komótosan, de megannyi feladattal, ugyanakkor a hetek, hónapok száguldanak. Eltelt lassan egy év, mióta gyökeresen megváltozott az életünk, és már nem pici babák, úgy érzem, száguldunk az életük szupersztrádáján. Nagyon-nagyon szeretem őket, nem hiszem, létezik ettől erősebb szeretet, mint amit egy anya érezhet, és ez az öröm bennem olykor túl nagy meghatódással is jár, szinte minden pillanatban el tudnám sírni magam. Nem is igazán tudtam egy ideig, miért. Nem önsajnálat vagy a fáradtság, bár biztos az is. Hanem inkább az, hogy annyira rohan az idő, hova lettek az én kis csomagocskáim, akiket cumisüvegből etettem, akik büfiztetés közben a vállamon elszenderedtek, akik a pihenőszékben képesek voltak órákig egy zörgőkönyvecskét nézegetni, és egy-egy mosolyuk betelítette a napunkat? Most itt van 2 csodaszép kisgyerek, és őket (a nap nagy részében főként) én nevelem, neveltem ezidáig. Ez még mindig olyan hihetetlen. Olyan de olyan nagyok már, közben pedig ők a bölcsi legkisebbjei, és még mindig babaillatuk van. Talán ezt az időszakot "siratom", hogy nem igazán éltem meg úgy, mint ahogy most visszagondolok rá. Akárcsak a terhességet (és biztos, ez az 1 év körüli időszak ugyanúgy fog hiányozni). A karámot is nemrég nagyobbítottuk meg, és (sajnos-nem sajnos) már alig maradnak meg benne, a felfedezés időszaka ez, és ki kell őket engedni. Ehhez persze gyerekbiztosabbá kell tenni a lakást, ami apránként sikerül is, de azért vannak pityergések egy-egy fióknál, mert még nem láttuk el őket kihúzás elleni plombákkal.

Az éjszakázásoktól még mindig nagyon fáradt tudok lenni a, bár most már csak 1-1 fordul elő vagy egyszerre vagy egymás után, attól függ, felébresztik-e egymást, és ilyenkor nagy adag tápot megesznek. Ha majd' leesek is a kanapéról, imádom mégis azokat az összebújásokat, amik ezen etetések után van velük, hogy rajtam alszanak el, hogy hallom, szuszognak, hogy simiznek a kiskezükkel, hogy érzem a nyakuk illatát. Esténként a kislányunk kifejezetten velem szeret elaludni a karámban, ahova egy paplant rendszeresítettünk külső altatásra, imádnak belefúródni, ha aludni akarnak - csak hát ez lehet különböző időpontban, amikor a másikuk épp még/már alszik vagy még nem fog. Este viszont egyszerre kezdenek el alvásra hangolódni, de egymástól mégsem sikerül, mindig hol az egyik, hol a másik bújik , tekereg a másik köré, vagy rajtam csüngenek, ahogy bent fekszem velük. És mivel a kislányunk sír, ha nem én altatom ilyenkor, ezért szokássá vált, hogy apa altatja a kisfiunkat, én pedig a kislányunkkal bújok össze. Ez legalább kiváltja az egy ágyban alvást, mely annyira jó lehet, mégsem engedjük, mert négyen sokan lennénk 2 örökmozgó, mászó, az ágytámlánál fel-felálló gyermekkel.

Visszatérve a bölcsire. Tegnap már 2 órát voltunk, ma pedig már ott is ebédeltek, holnaptól pedig élesben reggel 8-ra megyünk, és ebédig maradunk. A jövő hét végéig lesznek egészek a napok, és fokozatosan megyek ki majd a csoportszobából. Ma már teljesen ideális volt a transzport része. Se plusz ruha, se esővédelem nem volt szükséges, de sajnos az ősz, tél nem lesz ilyen ideális. És mivel elérték a 9 kg-t, és tudnak ülni is, így elkezdtük a neten keresgélni a 9-18 kg súlycsoportú autósüléseket, hogy a hordozókkal se legyen nehezített a pálya, és már kezdik is kinőni, behajlított lábakkal ülnek benne. Isofix-es jó lenne (az autónk alkalmas rá), de egyelőre az ikres Fb csoportban pont nincs ilyen ajánlat, újonnan pedig nem vennénk 4 db-ot. Egy biztonsági övvel rögzíthető Römer King Plus párost már kinéztünk Sz. autójába, a családi autóba kellene a komolyabb. Egymásnak ellentmondó cikkeket is olvasni a neten, hogy menetiránnyal szemben vagy háttal jobb őket ültetni. Nyilvánvalóan fékezéskor háttal a biztonságosabb, ugyanakkor nem ez a jellemző ebben a kategóriában. Van, akinek tuti tippje, javaslata van e témában? A mennyiség, azaz 4 db pedig azért szükséges, mert beosztjuk Sz-al, reggelente ő fogja vinni őket, délután pedig én megyek értük.

A haj témában köszi a tippeket, sikerült olyan hajgumit venni, ami benne marad a kislányunk hajacskájában, egyenlőre jól viseli a kis copfját a feje tetején, és a tesója sem piszkálja, csak 2x vette ki neki eddig :)




 

2016. augusztus 24., szerda

11 hónaposak

Több mint 2 hét vakáció után visszatértünk a nagyszülőktől, pont a gyerekek 11 hónapos szülinapján. Olyan nagyok már, megint sokat fejlődtek. Most már mindketten állnak és lépegetnek a karámban a rácsot fogva, a kisfiam is tud stabilan ülni, bár nem ül fel magától, hanem ha mi rakjuk pl. az etetőszékbe vagy ő maga állásból ülő pozícióba ereszkedik, bár ez ritkább, ő térdre szeret rogyni inkább. A kislányunk pedig továbbra is akrobata, nincs az a hely, ahol ne mozogna vagy ülne le teljes biztonsággal, soha nem üti meg magát, nem esik el, pontosan fel tudja mérni a veszélyt. A kisfiunknál ez idő volt, a múlt héten még "eldobta" magát a karámban, ha elfáradt az állásban, aztán koppant sokszor a feje valamiben, nem győztem ugrani elkapni vagy már csak megvigasztalni őt. Neki most 2 újabb foga törte át az ínyét, így már 8 foga van kint. A kislányunknak pedig a felső 4 jött ki szinte egyszerre, egész más már így a pofikája :) A haja nő, szeretném meghagyni, hogy csatot, gumit tegyek bele, de jelenleg mindent a szájába vesz, így nem lehet. Mi lehet a legbiztonságosabb megoldás erre? Egyelőre semmi, vágjuk le, és majd akkor növesszük meg a hajacskáját, ha már nem kap be minden tárgyat?

A napokban változó hőmérséklet, leizzadások, melegebb vagy épp a nyáriasabb ruházat miatt - ki tudja - megint betegek lettek, de most már talán nem a herpangina, hanem szimpla megfázás lehet. Napokig folyt az orruk, az orrporszívózástól mindkettő sajnos nagyon sír, pedig működés nélkül a kezükbe adtuk, nézzék meg, elmeséltük nekik, mi következik - mégis üvöltenek tőle :( Kisbabaként még nem volt ilyen gond. Ma elmentem velük dokihoz, mert a kisfiunk sokat köhög, főként éjjel, nehogy tüdőgyulladása legyen. Szerencsére nincsen, Sinupret, gyógynövény alapú cseppeket javasolt a doki néni, holnap kezdjük.

A kislányunk olykor kipécéz embereket, és csak azok kezében marad, és azok etethetik, altathatják. Ez anyukám, tehát mama és én leginkább. Pedig apa és papa is nagyon szeretik őt, és viszont, csak a mama-szerelem van és persze anya pedig a szokásos állandó személyzet :) A kisfiunk minden családtagot szívesen fogad.

Nagyon sok szót ismernek már, bár legtöbbre a kislányunk most a "dá" szótagot használja válaszul, ha kérdezzük. Egyedül a kutya a kivétel, ez esetben "vau-vau" -t válaszolnak, és látszik a kislányunk arcán a komolyság, hogy ő bizony emlékszik is rájuk (apum 3 nagy kutyájára), és megismeri a kutyákat fotón, videón is :) A kislányunk ebben a képességben is most picit előrébb jár (de nem hasonlítgatás vagy siettetésképpen írom így), megtanította anyum neki azt pl, hol a lába. De ha kérjük, hogy ásítson, nagyra nyitja a száját leszegett állal, neki ez így vicces,  kacag utána. Egyszer ugyanis én ásítottam az ő etetése közben, és ő akkor leutánzott - teli szájjal persze :)

Most asszimilálódunk újra az otthonunkhoz, az itthoni játékokhoz, a környékhez, mindennek örülnek, de azért ma könnybe lábadt a szemük, mikor Skype-on felhívtuk mamát és papát, egyem meg a kis szívüket - nem értik, miért nem lehet odabújni hozzájuk. Nem is Skype-lunk annyira sűrűn, ne zavarjuk meg nagyon a kis lelküket.

Most is, mint legtöbbször, csak a szépre és jóra volt időm leírni, a kimerülésről, ingerültségről, konfliktusokról egyszer majd írok egy bejegyzést, mert az talán külön részt is érdemel. Mindenesetre nem egy könnymentes ez az időszak sem, mert sokszor nagyon-nagyon nehéz, de közben jó is egyszerre. A nehézségek ellenére örülök, hogy ikres szülő vagyok, mert amennyire nehéz, annyira jobb is, hogy egyszerre éljük meg az egyes fejlődési szakaszokat, és nem kell elölről pl 2 év múlva újrakezdeni egy kistestvér miatt, és az, hogy egyre inkább felfedezik egymást és tudnak olykor egymással is játszani, az kincs, mert nem egyedül magányoskodik egy szem gyermek, már le tudják kötni egymás figyelmét is - ami persze olykor sírásba torkollik egy-egy hajhúzás vagy hasonló miatt :)