2016. január 27., szerda

4 hónaposak

Gyors bejelentkezés képekben:

 Hóban is kint vagyunk, csak esős, ködös időben hagyjuk ki e napi programot

 Már majdnem alszik

Kinőtte a sapkáit, ez még kicsit nagy, de jól véd :)

Sokat van ébren séta közben, imádom a gyönyörű szemeit (is) :) 

Alapvetően nagyon jó babák, a kisasszony sem akkora "drámakirálynő" már, mint korábban, de ha fáradt, és nem tudom elaltatni (mert pl. épp etetem a tesóját), és neki sem sikerül magától elaludnia, akkor kő kövön nem marad, úgy üvölt visítva, hogy engem is képes sírásig vinni, amikor vált, és mosolyog, mint aki meg akarna engem vigasztalni.

 Egymás mellé fektetve még kevésszer találnak egymásra, de ha megmutatjuk őket egymásnak, mindig megörülnek és "turbékolnak", a kislány csajosan, szendén, a kisfiú pasisan lenyűgözően :)

Új tesóprogram a hasalás közbeni fejemelgetés, egyre ügyesebbek benne.

Az emésztésükkel még mindig küzdök, a Beba koraszülött tápszerről már áttértünk decemberben a Beba HA Pro 1-re, és a kislányunknak is ugyan híg, de vannak pici darabok benne (sorry for TMI), de a kisfiunknak még mindig full híg spenót. Ok, tudom, türelmesnek kell lenni a hozzátáplálásiig, de már odáig fajult, hogy nem tud aludni tőle mindig, becsikar neki, fel-felüvölt, pedig nem egy sírós alkat, de tegnap is pl. 2x20 percet aludt mindössze, míg a kislány összesen kb 4-5 órát, pedig ő az erősebb súlyra. Most kaptunk Beba Sensitive receptet, mert már nem bírtam tovább, kértem a doktornőt váltsunk, mert nem használnak a laktáz cseppek sem, és annak ideján a Madarász utcai klinikán teljesen normális székletük volt, mi más lehetne a hibás, mint a táp, hogy gyakorlatilag amióta hazajöttünk híg. Amikor nincs csikarás ok, kezelem a dolgot, zuhanyzom őket minden nap, de a kisfiunk nem alvása (nem fejlődése ilyenkor), ebből fakadó erőtlensége (olyankor nem tudja a fejét sem felemelni sokáig hasalásban) nem mindegy. Meglátjuk. Ha nem válik be, Milumilra váltunk.

Megkapták a Neisvac oltást, a foguk is már kezd jelentkezni, sokat babrálnak a kezükkel a szájukban, és a játékaikat is meg akarják "enni". Folyamatosan változnak, fejlődnek, a védőnő általi kérdéssornak (pl. tudok-e csörgőt adni a kezükbe, megfogják-e?) gyakorlatilag megfelelnek. Időszerű a fejlődésneurológia és a kardiológia, hamarosan mennünk kell. Nekem is endo dokihoz az eredményeimért. Ezek a szervezések a nehezebbek, és most nem szólok babysitternek sem, hogy viszonylag könnyebb velük, sokat mosolyognak, gagyarásznak. De ettől még fullra lefoglalnak, lefárasztanak ám bennünket! A napirend kialakult, este 20h-kor fürdés, 21h-kor alvás, szépen tartják is, napközben 3-4 óránként evés, közben 1 nagyobb alvás, több kisebb (20 perces) vagy ébrenlét a pihenőszékben vagy játék a kanapén. De már rendesen meg tudok reggelizni, ebédelni, felöltözni, fogat mosni, apró örömeim :) A vérnyomásom még mindig xar viszont (150/100 körüli), ritkán tudom mérni, akkor sosem jó, és emiatt a fejem fájni szokott. A gyógyszert így már naponta szedem. Az alvásom nem éppen pihentető, mert akkor is résen vagyok, amikor aludhatnék, ritkán sikerül mélyen durmolni, pedig többnyire reggel 6:00 után kelnek. 

Tegnap vicces volt az esti etetés, a régiónkban kb 3 havonta van egy nagyobb áramszünet, félünk is ilyenkor, mert volt már majdnem egész napos, amikor a kórházban voltunk. Ilyenkor se áram, se fűtés, se autóval kertből kiállás. Tegnap este gyertyafényben pelenkáztam, énekeltem a gyerekeknek, ne féljenek, és mázlimra még az áramszünet előtt megmelegedett a táp, és a kislányt meg tudtam etetni, a kisfiúnak pedig még nem kellett ennie. Már raktam össze magamban a B és C tervet, hova megyünk a párom kint parkoló céges autójával (közeli gyógyszertár, bevásárlóközpont, anyuék vidéken, de 1 órán belül elérhetően), ha ez sokórás lesz. Van szivargyújtós cumisüveg melegítőnk is, de mégiscsak macera ilyen időben, no és a fűtés, nem aludhatunk kabátban és kezeslábasban, pelenkázáskor megfáznának. De szerencsére mire ezeket kigondoltuk, mire a párom hazaért visszajött az áram is :) 

Megint csak rövidebbre futotta, mert felébredt a kisasszony, folyt. köv...

2016. január 9., szombat

Alvás, ismerkedés

3,5 hónaposan napi 5-ször esznek, egy ideje pont egyszerre, amit egyedül ordítás nélkül lehetetlen menedzselni. Szilveszter óta a szüleimnél voltunk, szinte soha nem volt sírás, mert többen voltunk, etetéshez, foglalkozásokhoz, elringatáshoz egyaránt. Tegnapelőtt óta újra itthon vagyunk, aznap én voltam 1,5 órát egyedül velük, tegnap Sz, hát mindkettőnket megviselt. Nem a saját stresszünk, kapkodásunk, hanem a stressz, amit ők élnek át ilyenkor. Kértem Sz-t tegnap még ne menjen dolgozni, hogy 3-4-5 fő helyett rögtön ne legyek teljesen egyedül velük, mert olyan szép most a harmónia a lelkükben a fájó ínyük ellenére. Remélem jövő héten újra tudnak picit nagyobb türelemmel lenni, ha maradnának az összecsúszott étkezési, pelenkázási időpontok (van, amikor szinte egyszerre van kakilás is).

Az altatás nappal nem megy mindig egyszerűen. Bár a papa mellkasa mindig megnyugtató volt a szüleimnél :) De itthon tegnapelőtt semmi nem segített, szinte álomba sírták magukat, pedig a kezünkben is voltak sokat. Másnap eszembe jutott, hogy Sz. a kapcsolatunk elején egy gyönyörű kelta zenét mutatott nekem, amit előkerestem. A kisfiamat kezdtem etetni ekkor, míg a kislányunkat épp apa fürdette. Büfiztetve lassúztam a kisfiammal, mint annak idején az apukájával Loreena McKennitt hangjára, előbukkantak az emlékemben akkori élmények, hallottam közben Sz-t, ahogy duruzsolt a kislányunkhoz fürdetés közben. Szólt a zene , nagyon tiszta hang, hangzás, ringató ritmus (és nekünk szülőknek is jó hallgatni) A kisfiam bevackolós típus, ha nem tud egyedül elaludni pléd-pelus "fészekben ", akkor jön a kapucnis kardigán, és ölben elalszik viszonylag gyorsan, ha nagyon fáradt, most is így történt, belefúrta magát a nyakamba. Amikor nem eléggé fáradt, akkor órákig pislog, dumál, ha.belefárad, méltatlankodik, utána relatív gyorsan elringatható. A kislányunk nehezebb eset, neki komplett önaltatási "ceremóniája" alakult ki, ha az nem adott, ő is fáradt szemekkel keservesen sír sokáig vigasztalhatatlanul, fel kell venni, vagy rezgetőszékben (rezgés nélkül) ringatni, cumival a szájában és a feje körül textilpelussal. Majd hümmögni kezd és befedi a jobb kezével a fél arcát, birizgálja a szemhéját az ujjaival (pont ugyanúgy, mint ahogy az egyik 4D-s ultrahangfelvételen is láttuk magzatként). De nem mindig engedi magát rávezettetni azonnal, ilyenkor nehezebb vele. Összességében mindkettő jól kezelhető, csak nagyon időigényes és sokat is változnak, változtak az utóbbi időben. Pl. intenzíven használják a kezüket, sokat rágják az ujjaikat, de másképp. Nagyon szépen tartják a fejecskéjüket, pláne súlyából adódóan a kisasszony:


Így kezd még érdekesebbé válni a világ, az alvásra így még nehezebb rábírni őket. A friss levegő hiányzik, de 1 hétig náthásak voltak, a Neisvac oltást emiatt el is napoltuk, plusz ebben az ónos esőben nem visszük ki őket, ahogy a nagy mínuszokban sem. Emiatt várom a tavaszt, hogy ne is kelljen annyit öltöztetni őket, mert mire elindulunk 2 gyerekkel, relatív jóllakottan és száraz pelussal az mindig kihívás.

Aminek nagyon örülünk, hogy elkezdtek végre ismerkedni, kommunikálni egymással, eddig hol egyikük, hol másikuk akarta jobban, nem voltak szinkronban. De most már egyre többször sikerül egymásra figyelniük, amikor lefektetjük egymás mellé őket. Cukin duruzsolnak, a kislányunk kacérkodó hangokat hallat mosolyogva, a nagydumás kisfiunk először megilletődve néz ránk, de azért ő is kezd édesen reagálni vagy kezdeményezni :)

2016. január 5., kedd

Kávéházi hangulat

Én kávézom (valójában mosogatok, sterilizálok, reggelizek, pisilek, fogat mosok, tergetek, fésülködöm fénysebességgel...) ők addig olvasnak:




Pár órával később: Kapucniban (anyán) aludni jó :)