2016. március 9., szerda

Új szokások

7-én este Sz. 3 csokor, különböző színű tulipánnal érkezett haza, (a sorrend Sz. szavainak sorrendje): egyik csokor az enyém tőle, a másik a kisfiamtól nekem, a harmadik pedig a kislányomé az apukájától nőnapra.


A kisfiunk megfordul hasról hanyatt és fordítva is, nagyon ügyesen próbálkozik, ez utóbbit sajnos épp nem láttam, csak magát az eredményt, mert a fürdőszobából pár perc után visszaérkezve 90°-ban máshol volt hason, mint ahogyan én hanyatt letettem a testvére mellé. A lábai a kislányunk fülénél volt, ezért óvatosabbnak kell lassan lennem, nehogy megüssék egymást véletlenül a forgolódásban. A kislányunk sokkal szebben fekszik hason, de ő nem forog magától, csak segítséggel. Tény, hogy neki jó nagy popója van, nem lesz könnyű neki átlendíteni :)

A kislányunk viszonylag új szokása, hogy mindent a fejére tesz, majd elengedi, és repked kezével, lábával izgatott szuszogással kísérve. Ha épp nem őrá figyelek, mindig erről a hangról tudom, megint a fejére húzott valamit. Élvezi, mert nem esik kétségbe, nem sír, sőt, mikor leveszem a fejéről, vidáman néz. Nem tudom miért teszi, talán maga fölött szeretné látni. Vannak pedig belógatott játékok a fejük fölött. De lehet, hogy ő csak szimplán játékból teszi ezt.

 A textilpelus alap
 A zörgő pamutkönyvet is imádja az arcán egyensúlyozni

 Bármekkora plüss jöhet
 Még az egykori sokat utazós munkaidőszakomból származik ez a londoni plüss rája, ez a legnagyobb búvóhely jelenleg :)

A kisfiunk új szokása pedig az éjszakai kelés, amitől kezdünk kipurcanni. Vadgerle búgások a legújabb hang, amit kiad, ezzel ébred éjjel-nappal. Először a reggel 8-9 körüli ébredést tette korábbra (sőt volt 9:15 is, emlékszem ugyanúgy az esti 8 órási fürdés-evés után), majd 6-7-re, 5-6-ra tette a reggeli ébredést, és nem állt meg itt,  3-4 órás ébredésén át egészen 0:36 percig is eljutott tegnap. És nem lehet visszaaltatni csak simán, iszonyú szomjas, először vizet kapott, de nem volt elég, pelust cseréltem és megevett egy adag tápit is. Mivel 3-4x cseréljük a textilpelust a feje alatt, annyira összenyálazza a fogzás miatt, gondolom ez ébreszti fel, ill biztosan az ínyfájás is, már a 2. foghegye is kezd kilátszani. De nem sír miatta, csak búg, hümmög hangosan, ami kicsit megébreszti a tesóját, de többnyire magától vissza tud aludni, miután kihozzuk a kis "zajforrásunkat".

Nyakunkon a bölcsitéma (március végéig kell tudtommal bejelnetkezni), szeretném Óbudára íratni őket, mivel ott dolgozom, de az agglomerációban lakunk, és emiatt valószínű itt helyben kell. Pedig a város szélén lakunk, és kifelé Bp felé mozgunk főként, nem a városka felé, így logisztikailag nem helyben lenne értelme. Azért is jobb lenne az iroda közelében, mert közel lennék hozzájuk mind odafelé, mind visszafelé, nem egyedül kellene a dugóban idegeskednem, hogy időben odaérjek, hanem relatív gyorsan velem lehetnének az autóban, ahogy reggel is maximalizálhatnánk az együtt töltött időt.

2016. március 6., vasárnap

Ezek vannak

Apumat szerdán és csütörtökön is előkészítették a műtétre (koplalás, víz nem ivás előző este óta, izgalom neki, nekünk), de egyik nap sem került sor rá, mert sürgősebb esetek jöttek. Türelmesen viselte ő is, mi is, de azért szerettük volna, ha már túlvan rajta, mert elég nehéz beavatkozásnak ígérkezett, 3-6 órás szokott lenni egy hasi aorta értágulat műtét. Végül péntek reggel került rá sor, mert így lett hely az intenzív osztályon. Hajnalban még beszéltünk, hogy rám üzent Facebook chaten, azonnal hívtam, utána nemsokkal úgyis keltek a gyerekek (a napokban 5-6 órai kelésre szokott rá a kisfiam, de megvan az oka valószínű) A műtét 5,5 órás volt, mert a lábaiba vezető ereit is "korrigálták", olyan fokú volt a szűkületük (egy 7 cm-es átmérőjű tágulat után még drasztikusabb a szűkebb ér). Gyakorlatilag az életét mentették, hosszabbították meg, mert szinte "zörögtek" a meszes erei, mondták neki. Bele sem merek gondolni, hogy a szíve, agya mennyiben lehet érintett. De a hasi rész most rendben, ennek örülünk. Most lábadozik, szó szerint, mert tegnap kikerült az intenzívről, ma pedig már felállították. Nagyon kemény fájdalmai vannak, amit el sem tudok képzelni, mert nekem csak a császársebem miatt iszonyat volt az első pár nap, neki hosszában szinte a teljes hasfala érintett. Tegnap elmentem meglátogatni, és úgy örültem, hogy láthatom. Anyum és hugim szerint egy nap alatt is sokkal jobban néz ki, mint amikor friss műtöttként látták lélegeztetőgépen. Kapott 4 liter vért is a műtét során. Remélem, hogy rendben és gyorsan fog regenerálódni, és a fájdalmai csitulnak majd szépen.

A műtét napján annyira izgultam, hogy bármelyik pillanatban bőgni tudtam volna. A gyerekek mintha érezték volna, hogy aznap kivagyok, és el kell foglalnom magam valami totálisan mással is, mint egy átlagos nap szoktam, mert jól viselkedtek, nem volt extra nyűgösködés. Reggel kitakarítottam, ők eleinte az ágyukban vártak, majd a kitakarított nappaliban elkészítettem a játszóterepüket, és folytattam az ő szobájukban és a többi helyiségben. Ezer éve nem szedtem ki a szemöldököm, arcradíroztam, bekentem az arcom plusz kenceficékkel, amikor elkészültem előkerestem a parfümömet (sokkal intenzívebbnek érzem, mint korábban, hogy most alig használom) a sminkcuccaimat, szépen kisminkeltem magam, elővettem egy tavaszi pisztáciafagyi színű kabátom, hozzá illő sállal, felöltöztettem a gyerekeket (ill. közben azért volt pár pelenkázás, etetés, büfiztetés természetesen), és elmentünk a közeli bevásárlóközpontba, hogy Apunak megvegyem, amire még a műtét előtt kért (felvágott, sajt). A kisfiam csak a pénztárnál ébredt fel, addig viszont a kislányom volt ébren, nézelődött, mondtam neki mindig, épp mit keresek és veszek a Papának, közben az egyik eladó kétszer is odajött gyönyörködni bennük :) Nem tudtam ellenállni a bejáratnál lévő sok-sok tavaszi csokor egyikének sem, így a babakocsi aljában ott illatozott a jácint és mellette ott figyelt pl. a gyerekek popsikréme is, egy ikerbabakocsi aljába lehet szépen pakolni, és még volt is szükség rá, mert a patikában is megálltam tápot kiváltani nekik.


Amikor visszaértem a lakásba megetettem, tisztába tettem őket, majd vissza kimentem velük, legyenek levegőn is (ne csak shopping-kiruccanás legyen), de még előtte Anyu hívott, mikor megérkezett a műtő elé, ami Apum szobájához is nagyon közel esett. Anyu elsírta magát, mert épp akkor nyílt a műtőajtó, és tolták ki Aput, erre én is pityeregni kezdtem, ami hatására a kisfiam abbahagyta a cumizást, és nagy szemekkel nézett rám, mi lehet velem, de szerencsére nem ijedt meg, és igyekeztem is elnyelni a könnyeimet, hogy folytatni tudja az evést. Vicces amúgy, mert míg a kislányomat etetem, ő próbálja altatni magát: adtam neki cumit, a közelben lévő textilpelust a fejére húzza (ezt a kezemben is szokta, amikor párnán altatom).


A kisfiam korai keléseinek az oka a foga lehet, mert az egyik alsó foga elkezdett kibújni, így míg tegnapelőtt a Dologélt csak az ínyére kentem, most éreztem, bizony kemény kis recék érnek az ujjbegyemhez :)

A műtét előtti nap is annyira izgatott voltam, hogy a tavaszi papírdíszeket is elkészítettem a plafonra lelógatni a gyerekek részére. Akkor sokat félbe kellett szakítanom a műveleteket, de egy netes template segítségével nem volt szerencsére nehéz művelet. Persze ultravékony damilon felcsüngetve egyik sem egy irányba néz, de sebaj.


A kislányunk mostanában nappal is sokat alszik, van, hogy kimarad egy étkezése, mert pl. a következő közelében fárad ill. alszik el, és "elfelejt" felkelni a következőnél. Szerencsére van bőven tartaléka (egyre több röcögő van már a hátán is), és nem néz ki kiéhezettnek ébredéskor sem:


Most viszont jön a szokásos délutáni nyűgösködés (nem értem, miért ekkor, és miért nyugodtabbak délelőtt, pedig épp alvás után vannak, persze ezúttal is egymást ébresztették fel, nem voltunk elég gyorsak az egyikük kimenekítésekor)

2016. március 2., szerda

Kardiológia kontroll rendben

"Haemodynamikailag nem jelentős foramen ovale apertum. Teendőt nem igényel. 1,5 éves korban kontroll javasolt" - mindkét gyermeknél már csak kis rés látható, ami 1,5 éves korig forr be, így megnyugodhatunk, rendben vannak, nem kell egyiket sem műteni. Mindketten cukik voltak, nem sírtak, sokat mosolyogtak, de tény, ultra aranyosak továbbra is a Madarászban mind a nővérkék, mind a doktornők. A csipogó játék helyett persze sokkal izgalmasabb volt a szonográfus doktornő készülékének kábele :) Féltem, nagy sírás lesz a hideg EKG tappancsok és az uh zselé miatt, de annyira meleg van mindig a kórházban, hogy akár félmeztelenül is lehetnének folyton, erre emlékszem őszről is, hogy mindig csurom víz voltam és flipflop papucsban szaladgáltam velük.

Apum műtétjét holnapra halasztották, pedig felkészítették rá, de reggel derült ki, gondolom egy súlyos eset beesett a helyére. A holnapi időpont pedig függőben. Szegénykém el van keseredve, mert túllenne rajta. Ahogy mi is, alig aludtam az éjjel, talán 2x2 órát, és mintha a gyerekek megérezték volna, a kisfiam 4-kor ébresztett mindenkit, így hajnali etetés is volt, mindkettőjüknek, mert persze felébresztette a tesócskáját is, aki viszont azonnal visszaaludt magától utána, a kisfiamnak már Sz. segített elszenderedni, én próbáltam visszaaludni, de nem ment, látszik is a vérben úszó szememen. Most izgulunk még egy napot...

A gyerekek miatt megnyugodtam. Ma isteni idő van, megyünk sétálni!

2016. március 1., kedd

Színek a szürkeségben

Köszönöm a drukkot Apukámnak, holnap reggel műtik, pont akkor, mikorra a gyerekekkel szívultrahang kontrollra megyünk.

Pocsék ez a mai szürke, szeles, nyirkos és hideg idő, ismét migrént okozva, és olyan jó lenne levegőzni is. Szerintem télen jobban ki tudtunk mozdulni, mint most. Addig is míg nem mozdulhatunk ki, ma feldobtam a lakást már néhány tavaszi színnel: vettem a hétvégén az Ikeában pár dolgot, mint pl. éjjeli fényt a gyerekszobába (a sólámpa már 2x kiégett), és régi álmomat, színes húsvéti párnahuzatot, amit most még nem akartam elővenni, hogy majd' 1 hónap még van húsvétig, de miután kimostam, kivasaltam a gyerekek előtt, és figyelték, mi az, amit csinálok, nem volt szívem eltenni, letettem az egyiket a frissen beszerzett bambuszzöld polár takarójukra, ami a habtapin van jelenleg, míg hidegebb van. A párnahuzatnak nagyon örülök, évek óta vágyam a szezonális párnahuzat, ráadásul nagyon olcsó is volt, és igaz, nem én készítettem, ahogy sokszor terveztem, hogy majd én varrok nyuszisat pl. pompommal a farkincájaként, de ez most (is) esélytelen, így maradt a készen vásárolt:



(persze a párnához ugyanolyan szalvéta dukál, a terítőnek, tálcának egyéb kiegészítőknek ellenálltam)

Ma eddig szerencsém van, mert végre egyszerre aludtak kétszer is, ilyen esetet az éjszakán kívül egy kezemen meg tudnám számolni, amikor nincs másik ringató személy (nagymama, nagypapa), de még Sz-al sem sikerült egyszerre letennünk őket sokszor. Az oltás után pár napig a kislányunk sírva ébredt, de újra mosolygósan kelnek, persze MINDIG felébresztve egymást akkor is, ha csak 10 perce sikerült volna letenni a másikat, amikor nem egyszerre alszanak el. A mai egyszerre elalvás a pihenőszéknek köszönhető, hogy most a kisfiunk csak és kizárólag ebben tud elaludni, míg múlt héten párnán az ölemben, 2 hete a combomon ülve, minden esetben csak a cumi a szájában változatlan.



Nehéz ilyenkor "haragudni" bármelyikükre, miért ébresztették fel egymást, mert annyira édesen mosolyognak. Persze utána a nappaliban megy a méltatlankodás az álmosság miatt, bár ebben is javulást látok, mióta kezdik észrevenni egymást, és a kislányunk rendületlenül keresi tesója társaságát, egyelőre ritkán kap viszonzást.

Szeretnék a napokban kis egyszerű madárházikó díszeket papírból készíteni a gyerekeknek a lámpáról lecsüngetve, mert ott egyelőre még kis karácsonyi díszeket hagytam, legyen nekik valami látnivaló a plafonon. Meglátom, sikerül-e, a díszpapírokat már előkerestem.

Remélem holnap rendben találják a gyerekek szívsövényét, és nincs már rajta luk egyiküknél sem, mert nem szívesen mennék műtétre velük...