2016. április 25., hétfő

7 hónaposak

A szüleim, mióta Apum egyre jobban van a műtét óta, és újra vezet hosszabb távra is, meglátogatnak bennünket minimum 2 hetente, hétköznap, amikor nekünk is pont szükségünk van társaságra, hogy Sz dolgozik és a gyerekek hiányolják a plusz ingereket, embereket. A mama és a papa kiemelt személyek ebben természetesen. Úgy örülnek, mikor meglátják őket, egyértelmű, hogy már felismerik őket :) Bátran rájuk bízhatom őket, ilyenkor szoktam elszaladni ezt-azt megvenni, ha nem várhat hétvégéig, amikor Sz-ra tudom hagyni őket. Szülés után Anyum segített, hogy itt lakott velünk eleinte, majd újévig babysitterünk is volt, akit heti 2x igénybe vettem, de idén már nem hívtuk, mert megpróbáltam egyedül helytállni, elintézni dolgokat vagy online vagy Sz által, de előteremtve neki a dolgok gördülékenységét, vagy babakocsival gyalog elérhető távolságokat bevállalva. Így volt a mai bölcsődei jelentkezés is, minden papírt, dokumentumot beszereztem, bescanneltem (lefotóztam), kitöltöttem, Sz. pedig befejezte, kinyomtatta, mappába rendezte mindkét gyermek nevére, és ma be is adta. Tény, hogy nagy szervezést igényel így minden, hogy magam vagyok egész nap a gyerekekkel, de Sz. is rohan, amint tud, és a fürdetés továbbra is az ő reszortja, át sem adná, az a napi apaprogram, és a gyerekek imádják. Most már annyira kipancsolnak, hogy mindkettejük után úszik a fürdőszoba. Amint kész az egyikük, kihozza nekem friss illatúan, és megetetem. Mire kész a másikuk, már túl vagyok a büfiztetésen, és van, amikor az altatáson is, függ attól, mennyire fáradt éppen. Este fél 8-nál tovább nem húzhatjuk a fürdetést, mert reklamálnak a gyerekek, teljesen szétzuhannak, pedig előtte minden előjel nélkül mozgékonyak, nevetősek, játékosak, és természetesen ebbe már apa is be szokott kapcsolódni, imádják. Nettó kb 1 óra alatt végzünk ketten, ha minden flottul megy, és nem túl nehéz az altatás, szerencsére ez egyre ritkább, nagyon ügyesen tudják, hogy ilyenkor alvás van. Fél 9-kor már alszik mindkettő. Vannak kivételek, mikor felsír a kisfiunk, pl. tegnap is 2-szer be kellett szaladnom hozzá, és újra kellett altatni (neki még sajnos nem megy az egyedül el- vagy visszaalvás, mint a nővérének), valamije biztos fájt, pl. becsikarhatott a hasa is. Ugyanis mióta a hozzátáplálás elindult, szinte minden pelusban van egy kis kaki, mindkettőnél sokkal szilárdabb, mint csak a táptól volt. Ezért az őszibarackot nem hagyhatom ki, mert az lazítja nekik kicsit. Ma kipróbáltuk a banánt a kisfiamnál, a kislányunknál még nem, hogy refluxos, egyelőre nem terhelem nehezebb gyümölccsel. Viszont ma jóval kevesebbet bukott, ha ez így maradna, akkor mégis beiktatnám az ő részére is nemsokára. Hamarosan kezdem a gabonákat is, gyümölcsös zabkását tervezek, ma meg is érkezett a webshopban rendelt, és sokak által nagyon jónak titulált Születéstől születésnapig c. receptkönyv a Lilafüge bloggerétől, amiben egyértelmű és egyszerű módon változatos - akár zöldfűszereket, mint a bazsalikom, koriander is bátran használt - receptek találhatóak a babák első évére. Ez a könyv azt írja, hogy 2-3 naponta be lehet vezetni újabb ételt a babáknak, korábban a neten azt olvastam, hogy hetente érdemes, hogy ne alakuljon ki ételallergia. De megnyugodtam, hogy nem kell ennyire széthúzni, mert így nyár végére sem bővülne eléggé ki a paletta. És ahogy látom, ha van is kezdeti grimasz az arcocskájukon egy új íznél, belejönnek, és pár kanál után szinte repkedve tátják a szájukat egy következő falatért. Gondolom lesz majd olyan íz is, aminek nem lesz ilyen kedvező a fogadtatása :) Viszont az, hogy darabos lett a székletük, nem egyszerre és egyszer kakilnak, hanem gyakorlatilag non-stop, szinte minden pelusban vár egy kis meglepi - okozva ezzel éjszakai/hajnali felébredést is. Remélem, ez változni fog, mert eléggé megnőtt így a peluscserék száma. És nem tesz jót a popójuknak sem, már pirosabb is, mint korábban.

Várjuk vissza a jó időt, mert ilyen hidegben és szélben nem merem kivinni őket a sportülésben. A teraszunkat is annyira szépre varázsolták a szüleim, hogy öröm kint lenni velük a babakocsit tologatva. Persze megérzik, amikor a sétából hazaérünk, és sosem sikerül kicsit lepihennem a teraszon, míg ők aludnának, mert mindig minimum az egyikük felébred. Nem sírnak, csak nincs szívem hagyni őket csak nézni, mint a moziban, én pedig kiheverednék a napozóágyra. Úgyhogy inkább az ébren lévőt kiveszem, és mutogatok neki virágokat, fákat, ami mindkettőjüket nagy érdeklődéssel tölti el, hogy van egy kinti világ, ami egyre jobban kinyílik számukra :)

A hétvégén voltak 7 hónaposak. Nekem úgy tűnik, hogy olyan nagyok már most is!



2016. április 22., péntek

Ceremóniák, rutinok

Nagyon sokat változnak a gyerekek hétről hétre, mégis vannak olyan rutindolgok, ceremóniák, melyekhez ragaszkodnak akár teljes egészében, akár részben. Szeretem, megnyugszom ettől, hogy tudom, vannak dolgok, amik kiszámíthatóak. Az elején nagy para volt bennem, amikor még nem volt kialakult szokásrendszerük, vagy nem ismerték sem ők, sem mi, mi az, ami tetszik nekik.

Kislányunk rutinjai:

Cumizza az ujját elalvás segítéséhez ill. ha már nagyon éhes, és még nem készült el a táp. Régebben nagyon sírt ekkor, most csak közbe-közbe reklamál a cumizás alatt. Amikor leteszem az ágyába majdnem alváskor, akkor is a jobb hüvelykujj alap a teljes álomba szenderüléshez.

Az elalvás. Korábban csak mászkálgatva ringatni lehetett, most is lehet, csak hosszabb idő. Mostanában a zenélő pihenőszékben (a korábbi rezgőszéket váltotta, mert azt gyakorlatilag kinőtték) szeret elaludni, bal kezében valamilyen játékot az arcához emelve az ujjcumizás mellé. Sajnos a gyomra még nem teljesen zár, viszont mivel ennyire aktív a mozgásban, ezért rengeteget bukik a habtapin, ezért is kell egy kis időt mindig evés, büfizés után a pihenőszékben töltenie, az egész így alakult ki. Illetve sokszor van, hogy a már méltatlankodó tesóját kell etetnem rögtön utána, és emiatt sem tudom őt tovább hordozni.Volt idő, mikor a kislányunkat még éberen is letehettük, elaltatta magát, ezt is nagyon szerettem. Viszont mióta folyton pörög, azaz megfordul hasról hanyatt és fordítva szinte másodpercenként, azóta a kiságyában is ezt tenné, és nem alszik el, viszont a fáradtságtól kesereg vagy a rosszabb, ott is bukik, és percenként lehetne a textilpelust a feje alatt cserélni. Este fürdés után pedig apa válla a legjobb elalvó hely, már várja is, szemez az apjával, mikor veszi át tőlem :) De nappal neki és nekem is a pihenőszék a leghatékonyabb, közben én is tudok tenni-venni kevésbé zajos módon. Még egy új módszer is bevált, a minap nagyon fájt a derekam, és félig ülve-fekve, fogtam őt büfiztetés után, a karom alatt hanyatt ülve-fekve, a kanapé háttámlája tartotta őt a másik oldalról. Így is elszenderült már párszor, ez is kényelmes nekem, mert 8,4 kg, és hát egyre nehezebb őt percekig cipelni kis mozgásokkal. Van, hogy mégis erre kényszerülök, ha túl korán venném ki a pihenőszékből, és a karjaimban felébred, akkor vagy elringatom, vagy ha nem sikerül, elölről kezdjük, visszateszem a pihenőszékbe, amikor már karizommal nem bírom tovább. De szerencsére nem sír, dumálgat, ezért is nem kísérletezek most a felvesz-letesz módszerrel, mert ha a tesója épp alszik, nem akarjuk felzavarni a neszeléssel, dumálgatásokkal.

Ő átalussza az éjszakákat. Este 7-kor követeli a fürdetést, semmivel nem megnyugtatható, csak ha bevisszük a fürdőszobába, és készül a fürdővize. 8-fél 9 között elalszik és reggel 6-7 körül ébred.

Mindent a szájába vesz, megforgat, tüzetesen megvizsgál, rágcsál. Az alsó 2 foga jött ki eddig, de az sem túl magasra még, csak kb félig.

 Itt már kiesik a szájából az ujja - ekkor már tuti a helyére vihetem


 Kisfiunk rutinjai:

Ő nem cumizza az ujját, viszont rengeteget rágja, tömi a szájába kezét és minden létező textíliát ami az arca közelébe kerül: takaró, én pólóm ujja, szopipárna, pléd, plüssök. Emiatt folyton ki is szárad a kisszája szerintünk, ugyanis rengeteg vizet képes meginni. A kutacsán látjuk, ha szomjas, olyankor behorpad. Bár szemmel már nem látható, inkább tapintható, akkora már a haja, sokkal gyorsabban nő, mint a kislányunké, és főleg felül. Akár csak a fogai, már 5 foga kijött, felül 3 áttörte az ínyét, alul szinte teljesen kibújt 2. Szerencsére sem láz, sem extra nyűgösség nem párosul hozzá, és az egyszeri éjszakai ébredés is viszonylag baráti tünet a fogzásában. Ha a kislányunk többi foga is bekapcsolódik, kíváncsi leszek, ő felébred-e rá, vagy akkor is átdurmolja az éjszakát. Meglátjuk. Azért fáradtak vagyunk továbbra is, mert ugyan korán elalszanak este, de kb 22h óra, mire mindennel végzünk magunk körül, és 23h, mire lefekszünk, és ha 4-5 között kel a kisfiunk, akkor utána már nem tudunk visszaaludni.

Az alvás nála még mindig ugyanaz a "párna-ceremónia": cumi a szájban, párnán fekszik az ölünkben (ezt a szüleim fejlesztették ki, mivel nekik egyszerűbb volt így tartani, mikor ők etettek, etetnek), textil pelus a fej körül, amibe bele lehet kuckózni. Volt, hogy 2 órán sem aludt el így, de hajnalonként volt kb 1 hónapja, olyan éber volt, de még nyilván' vissza akartam menni aludni hajnal 3-4 körül, és neki is jobb, ha nem napszaktévesztő. Szerencsére erről a hajnali hosszú altatásról leszokott, és ezek az ébredései ugyan megmaradtak, rendszerint agyonnyálazott textilpelussal a feje alatt helyett a szájában dünnyög, és csak akkor jelez hangosabban, ha eléri a a felső ágyrácsot. Nagy étvágya van ilyenkor hajnalban (nem mennyiségre, inkább evési gyorsaságot nézve), biztos szomjas is, de a szimpla víz nem elegendő neki. Rendszerint most már csak max 40 perc a pelenkázás-etetés-büfizés-altatás ilyenkor éjjel/hajnalban. Akkor vagyok biztos abban, hogy a párnáról felemelhetem és a helyére vihetem, ha túlvan egy nagy sóhajtáson is így csukott szemmel.


Ő most 7,2 kg, és ugyan ő volt az első a fordulásból mindkét irányba, és neki a gyomra is rendben, nem szokott bukni, mégsem szeret forgolódni, csak oldalfekvésig, majd vissza hanyatt, akár egy újabb játékkal a kezében, vagy ha nem éri el azt, amit esetleg kiszemelt, akkor inkább hagyja, nem motiválja őt a továbbmozdulásra (ebben a tesója az ellenkezője, ő mindent megtesz azért, hogy elérje, amit akar, szó szerint fizikailag is, addig hempereg, míg oda nem gurul).

A hozzátáplálásban nagyon bevált a pároló-turmixoló, tényleg percek alatt kész a kellően pép nyers vagy párolt gyümölcs, zöldség. Eddig a következőket ették: alma, őszibarack, répa, krumpli - ez utóbbi tápszerrel kvázi főzelékként. A székletük azóta sokkal szilárdabb, sőt, a kislányunknak volt 2 nap székrekedése is, ekkor vetettem be az őszibarackot, mert a másik 3 mind hasfogó alapvetően. Szépen lassan, minden héten bevetünk valami újat. A kislányunk már messziről nyitja a száját és "nyamnyam" kíséretében ízleli, nyeli le, pedig sosem mondtuk neki, nagyon édes ilyenkor. Tápból nem eszik többet, sőt, kevesebbszer és több alkalommal kevesebbet is eszik, mint a tesója, mégis hízékonyabb - egyelőre. Mindenesetre kb 1-1,5 kg különbség van mindössze az 1 éves fiú unokatesója és közte, szóval nem kis súlyú a kisasszony, de azért nem izgulok emiatt, mert nagyon mozgékony, nem habzsol és én is pont így néztem ki ennyi idősen. A hozzátáplálásban egyelőre van egy délelőtti gyümölcsevés és délután a zöldségfőzelék.

A délelőttök rendszerint nyugodtabban telnek, elfoglalják magukat 2 étkezés között, egyedül arra kell vigyázni, nem érjék el egymást, mert fájdalmat tudnak okozni egymásnak. Egy párnát kapnak vállszélességben, ami fölött lehet gügyögni egymáshoz, mosolyogni egymásra, és persze azért ezt a párnát lehet húzni-vonni is :) Kora délután szoktunk sétálni, akkor még felülről süt a nap, az árnyékolójuk ekkor a leghatékonyabb, nem kell oldalra igazgatni, és ilyenkor van a legfinomabb meleg is, amíg tavasz van (nyáron valószínű ezt az időszakot fogjuk kerülni). Ha belefér időben, akkor este fürdetés előtt akár hármasban, akár Sz-al közösen még egyet sétálunk, hogy kicsit aludjanak/pihenjenek rá a fürdésre.

 
Ő is egyre többet vigyorog

 Itt egymással szemben a teraszon, az utcán inkább egymás mögött vannak, hogy ne fújjon egyiküknek sem szembe a szél

Megvolt az első kerti partijuk is Sz családjával, múlt hétvégén végig kint voltunk a kertben. Nagyon jól érezték magukat, árnyékban sportkocsiban ülve vagy a mi ölünkben vagy egy matracon hasalgatva. De estére úgy elfáradtak, hogy nem aludtak el az autóban tartósan, ugyanis az első helyen, ahol megálltunk (egy Aldi volt, kb 15 perces bevásárlásra ugrottam be) az első percben felébredtek, és Sz-nek köröznie kellett a parkolóban, hogy ne hatalmasodjon el a sírás. De elmúlni ekkor sem múlt el, meg kellett állnunk az autópályán 20 perccel a hazaérkezésünk előtt és hátra kellett ülnöm közéjük fél fenékkel, hogy megnyugodjanak, főleg a kislányunk, őt ki is kellett venni kicsit a parkolóban megnyugtatni, úgy felzaklatta magát. Étkezési idejük is volt, de nem emiatt sírtak, itthon már semmi bajuk nem volt, nyugodtan tudtam a tápot elkészíteni nekik. Biztos a nap során ért megannyi inger, az egész napos friss levegőn létet fel kellett dolgozniuk, plusz eddig akármikor megálltunk kocsival, az azt jelentette, ők is kiszállnak. Éppen ezért is most iker esernyő-babakocsi keresésben vagyunk, mert hordozóban sem tudjuk már egyszerre vinni őket, kocsiban nem fogom egyiküket sem hagyni, ha pl. orvoshoz megyünk, ne ijedjenek meg, akár amelyikőjüket a kocsiban hagynám, akár amelyiket már bevinném a váróba, és ott hagynám pár percre, míg a tesójával visszaérnék. A másik téma lassan az autósülés lesz, mert a hordozójukat is nyáron ki fogják nőni. Plusz olyan apróságokat, mint a kisfiunknak fejfedőt, ami nyáron nem meleg, de védi őt a naptól. Egyelőre sehol nem találtam, ahol kerestem, a kislányunknak van, több forrásból is megörökölt cuki kiskalapokat, kendőket.

2016. április 11., hétfő

Védőnői állapotfelmérés, mozgás, hozzátáplálás kezdése

Közel 2 hete volt az új védőnő, mivel az előző, akit nagyon kedveltem szülési szabadságra ment, májusban születik a kisfia. Az új védőnő is szimpatikus, csak alig ér rá, mert ideiglenesen duplázódott a családok száma, akikhez kijárt, amíg nincs megoldva a helyettesítés.

Szumma szummárum, eljött hozzánk, volt egy aktuális állapotfelmérés is, ebből 2 lényeges paraméter:

Kislányunk:
Testhossz: 67 cm
Testtömeg: 8040 gramm
Egyéb: BCG heg negatív, 2 fog, enyhe kancsalság

Kisfiunk:
Testhossza: 68 cm
Testtömege: 6870 gramm
Egyéb: BCG heg pozitív, 2 fog (ami azóta majdnem 4, alsó 1-2-es fogak és a 2 felső szemfogak - viccesen néz ki egyelőre a középső felső fogak nélkül)

A kislányunk picit erősebb testalkatú, mint akár szimpla baba kortársai, engem örökölt, pont ilyen "csülkeim" voltak nekem is ilyen koromban. A kisfiunk testalkata pedig apukájáé, vékonyabb, de hosszabb típus - most már, korábban ő volt a kisebb hosszra is 3 cm-rel születésükkor. A mozgásuk érdekesen alakult. A kisfiunk első volt hanyattról hasra fordulásban és fordítva is kb 2 hete, könnyebb testét vidáman meg tudta emelni, teljes karhosszban most is ő tolja ki magát, de nem tudja hosszan tartani így magát, ráadásul a lábával is teper, mint aki rohanni szeretne. A kislányunk eleinte "repülőzött", kezeit, lábait emelte, a hasán ingott, olyan volt, mint egy ejtőernyős :) Emiatt bukott is sokat, mert az ő gyomorszája még nem zárt teljesen, a kisfiunk szinte sosem bukik, a kisasszony pedig többször is egy nap. Viszont a múlt héten ráérzett a mozgás ízére, megvan a maga akrobata technikája, és pillanat alatt megfordul hasra vagy hanyatt, ha valamit el akar érni, ugyanezt csinálja, és igyekszik 10 cm-rel odébb érkezni, hogy elérje, sikerül is neki szinte mindig. Most már vigyázni kell rájuk abból a szempontból, hogy imádják egymást, és pusztán szeretetből tapizzák egymás kezét, arcát, haját, és mivel nem tudják, fájdalmat is okozhatnak így egymásnak, bele is tudnak egymásba fájósan kapaszkodni, pl. fülbe, hajba, szembe is, ez utóbbi sírással végződött tegnap. Hogy lehet kivédeni, ne "vájják" ki egymás szemét pusztán kapaszkodási "reflexből" vagy kíváncsiságból adódóan"?



 Eredetileg egymás mellé raktam le őket, hanyatt

Most már ki sem megyek a szobából, mikor együtt vannak a játszószőnyegen. Ha dolgom van pl. a fürdőszobában, az egyiküket kirakom a Mamas & Papas pihenőszékbe, amit most a hozzátápláláshoz is használunk, amíg nem üzemelünk be etetőszékeket.

A kislányunk szereti az almát, bár az üveg almareszelővel elég darabosra sikerül csak lepépesítenem, biztos alma típusa válogatja. A kisfiunknak nem igazán ízlik, az almalé 2:1 arányban vízzel sem, pedig ő nagy vízimádó.

Az első kóstolások pillanatai:

 Itt még csak ízlelgette, most már szépen eszi

 Itt még kíváncsian nyitja a száját, azóta igyekszik kiköpni :)

Neki emiatt tegnap már bio sárgarépát főztem, annak állaga tetszett neki, hogy összeturmixoltam, az íze kevésbé, majd kikísérletezzük, pláne, hogy többen is ajánlották, de legutóbb Sensitive-nél láttam a gyönyörű állagú pépeket, megrendeltem én is az Avent 2in1 pároló és turmixgépét, egy Facebook csoporton belül pont ki is posztolta valaki a napokban, hogy jelentős akcióval is kapható. Meg is rendeltem, az imént hozta a futár, úgyhogy ha a gyerekek olyan jó hangulatban lesznek, mint délelőtt, akkor ki is tudom nekik próbálni. Muszáj lesz, elmúltak 6 hónaposak, kell nekik a több tápérték, vitamin, hogy a mozgásuk, bélrendszerük is kellő ütemben fejlődjön.

Minden nap igyekszünk sétálni menni, szerencsére nem jött nagy esős időszak, így ma is sietünk kifelé. Mivel elfogyott a vérnyomáscsökkentőm, a háziorvost is felkeresem velük, szerencsére gyalog kb 200 méterre van, nem kell autóval cuccolni, cipelni.

Bölcsőde ügyben valószínű maradunk a saját városunkban, mert nem engedi a rendelet a munkahelyem szerinti bölcsi választást, pedig hely még lenne is a 3. kerületben, mint megtudtuk. De itt helyben sem rossz, első évben kipróbáljuk így, most gyűjtjük a sok igazolást és dokumentumot az e hó végéig beadandó jelentkezéshez.

Volt nálunk asztalos is (akinek a napokban születik meg az első gyermeke:), ugyanis tavaly a költözéskor nem fejeztük be a bútorozást, és mire másznak a gyerekek, fel kell számolnunk bizonyos sarkokat, polcokat, meg egyébként is, magát az emiatt ránézésre rumli hatást is. Mivel nem oldható meg egyenbútorokból, így csináltatunk párat. Egyúttal felfúratjuk egy barátnőmtől kapott Adamo hintát is, amit már hónapok óta szeretnék, mert lassan kinövik, és sokan dicsérik, milyen hasznos. Bár nem ikres Adamo, de remélem, egyiküknek is elég lesz bőven, a másikuk lefoglalja magát majd épp mással. Már nagyon várom a nyarat, hogy a kis kertkapcsolatot is ki tudjuk a gyerekekkel használni, a múlt héten már az is olyan öröm volt, hogy teregethettem a kisfiam jelenlétében, aki a pihenőszékben a teraszon nézte végig, csupán a benti ruhájában, nem extra felöltöztetve :)

Néha nincs lehetőségem elaltatni egyiküket, mikor pl. etetem a másikukat. Ezért fordult már elő olyan helyzet, hogy maguktól elaludtak pl. a játszószőnyegen, a napokban a kisfiunk így szenderült délutáni álomra (persze előtte a szájába tettem a cumiját). Imád az oldalára fordulni, ha hanyatt van (amúgy hason altatjuk őket változatlanul).


Az éjszakáink még vegyesek. Van, mikor fel kell kelnünk 3-4:00 körül etetni, de a napokban egyre több újra átaludt éjszaka van mögöttünk (kopp-kopp), ami azt jelenti, hogy a kisfiunk 6:00 körül, a kislányunk 7:30-8:00 között ébred. Éjszakai ébredéseknél főként a kisfiunk a főszereplő, de olykor a kislányunk is bejelentkezik, ha túl korán bealszik az esti fürdetés után.

2016. április 3., vasárnap

Félévesek

Pörögnek a napok, hetek, élünk, virulunk, bár Apum műtétje után (köszönöm a sok drukkot érte) - aki remekül regenerálódik, szerencsére óriási akaratereje van - Sz. és én is elkaptuk valahogyan az influenzát, ami a kb 6 hete tartó újraéjszakázások miatti leépülésünk miatt lehetett úrrá rajtunk. Túlvagyunk rajta, nekem még további nehezítő tényező volt, hogy átálltam a Yadine-ra a Trisequensről, ami 28 helyett 21 darabos tabletta, és a tablettamentes hét pont a lebetegedésem idejére esett, plusz a tavaszi idő berobbanása is ekkor volt Húsvét környékén. Ennek a következménye az lett, hogy valószínű nulla ösztrogénszint újra kiborította a vérnyomásom, 190/110 volt a rekordom, és ez a szüleimnél volt vidéken, ahol nem szívesen mentem volna ügyeletre. Másnap viszont rendelt a háziorvosuk, és elmentünk hozzá, aki felírt nekem plusz gyógyszereket, köztük a gyors vérnyomáslehúzót, mert a sajátom hiába emeltem, semmit nem számított, 150/90 volt a minimumom. A helyzetet súlyosbította, hogy olyan migrénem volt kb 3-4 napig, hogy életemben ilyet nem tapasztaltam, amikor már zokogok miatta, és egy percet sem tudtam aludni éjjel, végig virrasztottam lüktető tarkóval, fejtetővel és halántékkal. Ez már az a szint volt, amikor már hányinger sem jön, pedig lehet, akkor megkönnyebbültem volna. Aztán elkezdtem újra a következő Yadine-t, és 2 nap után szépen lecsitult. Amíg tartott a migrén, Flector porral próbáltam enyhíteni, volt, hogy hatott pár órára. Nagyon nehéz volt így türelmesnek lenni a gyerekekkel. Ráadásul ezekben a napokban lett Sz. is lázas és totál KO, gyakorlatilag a szüleim ápoltak bennünket, főként Anyum, hisz' azért Apu nem erőltetheti meg magát, mégis ő is azért volt, amit átvállalt: dokihoz elkísért, etette a gyerekeket, büfiztetni már átvettük tőle, hogy ne emeljen, sétáltatta őket. Az a csoda, hogy az influenzát viszont nem kapták el tőlünk a gyerekek! Pedig gyakorlatilag nem kaptak anyatejet, honnan az erős immunrendszerük ilyen piciként? Mi prüszköltünk, orrot fújtunk nagy üzemben, fájt a torkunk, és még maszkot sem mindig viseltünk, ha épp úgy jött ki a lépés. De ők aranyosak, jól vannak, csak hát kihújt mindkettőjüknél 2-2 fogacska, és mindent rágnak. A kisfiunk ha éjjel felébred a fogára, nem altatja vissza magát, hanem egyre inkább behergelődik miatta, és a feje alatti textilpelussal tömi a száját. A kislányunk viszont továbbra is szopizza az ujját elalváskor, így ő inkább visszaalszik. A kisfiunk nem tud magától, azt hiszem, elkapattuk, mert a kis ceremóniája baromi hatékony, pár perc alatt elalszik párnán ringatva, cumival a szájában, textilpelussal a fején, viszont ahogy letesszük, zömmel rögtön felébred, mintha fakírágyra fektetnénk, kinyomja magát fekvőtámaszba, és ugyan nem sír, de hümmög hangosan, kurjant nagyokat. Persze ilyenkor menekülünk ki vele a szobájukból, nehogy felébressze a kishúgát. És kezdjük elölről... Na ha ez éjjel 2-5 között folyamatosan zajlik, az nem annyira vicces, párszor majd' elveszítettem a fejem a kimerültségtől, amikor a szüleimnél Anyu, itthon Sz. vette át tőlem. Persze utána lelkiismeretfurdalás miatt sírok, hogy nem tehet róla, kínozza a foga, nem igazán tud most mélyen aludni. Csak a kialvatlanság nagyon kiborítóvá tesz mindent, türelmetlen és ingerült leszek :( Most picit jobb, volt 2 éjszakánk, amikor 5-6-ig aludtak. A legújabb szokásuk viszont az, hogy délután szinte semmit nem alszanak, annyira imádják a sétáinkat, az itthoni földön foglalkozásokat, az új ingereket, a mozgásaikat, hogy egyedül forognak, még ha nem is minden irányba sikerül mindig, hogy hulla fáradtan 7-kor követelik a fürdetést, 8-kor már alszanak, és úgy, hogy a kislányunk nem is képes megenni a teljes adagját, csak a felét, annyira beájul. Ennek következménye, hogy most miatta kelünk 3-kor, mert éhes. Erre valamit ki kell találni, legyen egy nagyobb délutáni alvásuk, mert most kvázi világosban fürdünk. Amit imádnak egyébként változatlanul fejüket is bemártva a habokba.

A tavasz egyébként annyira szép itt a környéken, virágzik minden, imádunk sétálni, már sportülésben "feszítenek" :)

Időközben voltunk a Heim Pál kórház szakpszichológusánál is, többre számítottam, mármint a vizsgálatok mélységét illetően, de egyébként aranyos volt a dr nő, és a gyerekek is jól szerepeltek.

A baráti, családi kapcsolataim ápolására továbbra is alig van időnk, közben pedig "szomjazom", hogy halljak minden kedves ismerősömről, mert egyedüli kapcsolatom a külvilággal, ha olvashatok, hallhatok felőlük, hogy ne érezzem magam magányosnak. De persze sokszor ez egyoldalú, mert én rendszerint napokkal, van akinek hetekkel később tudok válaszolni sajnos. De apránként odajutok, hogy sikerül mindenkinek előbb-utóbb.

Éééééés a lényeg, most már nem csak hónapokban mérhető a koruk, a múlt héten lettek félévesek! Nagyon édesek, egyre több aranyos megmozdulásuk van, pl. a kislányunk nagyon szorosan szeret megölelni, pl. ma bekapta a fél arcom, mint aki nagy puszit akar adni. Kacagnak rengeteget, és persze foglalkoztatnak bennünket rendesen ám. Beszélgetnek is, mindkettőnek más a szókincse. A kisfiunk szavai: hábő, emű, eü, gen, mű. A kislányunké: emme, mamama, gí. Kedvenc daluk az Ákombákom, főként ha az apjuk énekli. De mamájuktól a Cifra palotát is imádják :) És íme pár kép őhuncutságukról: