2016. július 25., hétfő

Kimozdulás, munkahely. Bébiétel vélemények?

Ma voltam bent a cégnél megbeszélni a visszamenetelem. Nagyon jól éreztem magam, jó volt a kollégákkal találkozni, egyik-másiknak a nyakába ugrani :) Sokminden változott tavaly óta, sőt, az osztályunk is változóban van éppen, személyek is változnak, az osztályunk munkájának összetétele is kedvezőbb lesz valamivel, legalábbis ami a napi stresszt jelenti. Persze ilyenkor azért az is felmerül az emberben, vajon meddig és miként lesz szükség az emberre, de ez a távolabbi jövő zenéje, úgyis annyi minden alakul még, megannyi projekt tud rajta változtatni. Mindenesetre nagyon pozitív érzésekkel jöttem el, és várnak vissza, hogy menjek a gyerekekkel is. Tervezem is, talán a jövő héten beviszem őket. Ezzel kapcsolatosan fel is merült bennem, hogy ott kell majd megetetnem őket, és nem vihetem a saját főztömet nekik, csak ami nem romlékony, ez pedig a bolti bébiétel. Eddig ilyen esetekre nem sikerült finomat venni nekik, legalábbis a zöldséges fajtákból, a gyümölcsösek mindig rendben voltak. Létezik finom zöldséges-húsos bébiétel? Az az undorító konzervszag, ami legutóbb is egy Hipp céklás marhahúsos étel kinyitásakor csapott meg, brrrr. Megkóstoltam, és nem csodálkozom, hogy a gyerekeknek sem ízlett :( Egyszer talán egy zöldborsós Kecskeméti nem volt annyira rossz. Kinek mi vált be, ti tudtok jóízűeket javasolni? (Márka + íz)

Időközben 10 hónaposak lettek, a kisfiunk is mászik, úgy néz ki, már csak egyszer megyünk tornára. Annyira kimozdulnék velük többet! Ma voltunk dokinál, 4-en, olyan jó volt együtt elindulni valahová. Program, ingerek, más energiák, mégha a dokinéni is volt a program, jól esett a gyerekeknek, nekünk is. De persze oda nem kell x étkezésre előkészülni, mert itt van a közelben.







2016. július 18., hétfő

Alvás, beszéd

Olykor nagyon nehéz. Nem is fizikailag, bár közel 10 kg-osak lehetnek a gyerekek, mégis relatív jól bírja a derekam és a karom is. Érdekes, nem gondoltam volna, hogy a lábaimat érzem jobban fáradtnak, bekeményednek a vádlijaim, pedig miután a korábbi eü cipőm kezdte megadni magát, újat rendeltem, tény, hogy a talpam nem is fáj benne, mint egy sima papucsban. Az előző 20 évemre az irodai ülő munka volt jellemző, most pedig 10 hónapja csak talpalok, mert a gyerekek mellett nincs megállás, több hónap után most hétvégén volt nappal először, hogy velük egyszerre - de nem egy szobában továbbra sem - 1,5 órát aludtam, ami jól esett, Sz. tartotta a frontot, ha felébredtek volna, de mivel kicsi a lakás, úgyis meghallottam volna én is, de így csendben pihenni utoljára nem tudom, mikor sikerült utoljára. Az éjjelek ugyanis továbbra is szaggatottak, ha már 3-4 órát alszanak egyben, akkor boldogok vagyunk. Mindenesetre a rövid sírós megébredések picit ritkábbak, a hajnali felébredés pedig fixnek tűnik, hol egyiknél, hol másiknál, hol mindkettőnél, ami 4 óra környékén van. A kislányunk irtó gyorsan felpattan, áll, akár félkézzel kapaszkodva a rácsba, és úgy kiabál, így a kisfiunk is sokszor felébred erre. A leányzó ugyanis nagyon erős egyéniség, hangoskodni szeret, dumál, mozgolódik, igazi extrovertált típus - legalábbis egyelőre. Ma reggel jól ki is hozott a sodromból, mert míg tavasszal ő volt a "bezzeg" gyermekünk, akit elég volt büfiztetés után lerakni, magától elaludt az ujját szopizva, addig most akár 2-3x is altatni kell, mire le tudjuk úgy tenni az időközben mélyre süllyesztett kiságyába, hogy ne kezdjen el még félálomban is hangosan sírni. Kifakadtam Sz-nak nagyon ma reggel, hogy nem bírom ezt idegileg, hogy a kislányunk ennyire nagy természetű, hogy 2,5 órája próbálunk visszaaludni, most már teljesen feleslegesen, mert időközben nappal lett, ő megy dolgozni, hiábavaló volt mind az ő saját, mind az én erőfeszítésem az altatáshoz. Ő közben mintha tudta volna, lapított az Adamo hintában, rám sem nézett, de én is kerültem a tekintetét, mert nem voltam büszke magamra, amilyen indulatot hozott ki belőlem, le kellett nyugodnom, a szívem is majd kiugrott - persze a kialvatlanság is bűnös ebben mindenképp. Ha egy gyermekünk lenne, várhatnánk felette a kiságy mellett kicsit, mert lehet, csak félperces sírdogálás lenne, és aludna tovább, ahogy előzőleg a kanapén a karjaimban, de nem hagyhatom magára, mert mi van, ha mégsem csak félperces az a sírás, és a testvérét se ébressze fel, aki nem sokkal előtte aludt el, mer 2 nyűgös, álmos gyermek zengné be rögtön az étert. Emiatt a karámot kezdtük ön-altató helynek használni, mert hely nincs plusz kiságynak a nappaliban vagy bárhol máshol, hogy külön tegyük le őket. Szerencsére az ön-altatás egy bizonyos idő után jól működik, így biztos, hogy akkor teszi le a kisfejét - a címkés kisállatai (elefánt, katica, lepke, nyuszi) valamelyikével "fincizve"- amikor valóban aludni fog. Csak addig nem tudok semmit sem csinálni, mostanában nem mehetek látótávolságán túl, mert sírni kezd, ezt nem csinálta korábban. Még az apjától is képes visszakéredzkedni hozzám, annyira anyás lett. Persze biztos a fogai is, ill. az azok növekedéséből lévő fájdalom is kihozta ezt belőle, de azért ha még hízelgő is az anyai szívemnek ez a "függőség", mégis olykor nekem is fel kell állnom mellőle, különben hegyekben áll a mosatlan, a sterilizálandó, a főznivaló, porszívózni kell sokkal sűrűbben, mondhatni naponta, mert olykor ki kell engednem a karámból őket, hogy ne nyűgösködjenek, és olyankor előszeretettel fedezik fel a karámon kívüli világot. Egyre cukibbak egymással is, nagyokat kacagnak egymásra, úgy látom, lassan megtanulják, ne okozzanak egymásnak fájdalmat puszta szeretetből. Most próbálom a napirendet nem 3-4 óránkénti etetésre állva szervezni, hanem a bölcsi étkezési időpontok köré rendezni, egyelőre nem megy könnyen, de alakul, pláne akkor nehezebb, amikor aznap készítem elő és főzöm meg a bébiételt is nekik. A kisfiunk is elkezdett mászni, bár csak 3-4 karcsapásnyit megy egyszerre, az is inkább birodalmi lépegetőhöz vagy levegőben gyorsúszáshoz hasonlít, de megyünk a héten is tornára, finomodni fog, ebben biztos vagyok, mert mindig ügyesebb utána. Aranyos nagyon, mert elkezdett új hangokat is kiadni, jó nagy artikulálással mondja, hogy "babababa" vagy "abbaabbbaabba". Ilyenkor a kislányunk elhallgat, mert amúgy ő dumál folyton, de ennek örülök is, mert hagyja kicsit érvényesülni a bátyját is :)

(itt ekkorra már jó nagy rumlit pakoltak maguk körül, pedig minden reggel szép rend van a játszószőnyegükön:)

2016. július 10., vasárnap

Fog, haj, mozgás

Köszönöm a javaslatokat, tippeket a táp elfogadásával kapcsolatosan. Megtévesztő volt, mert először Bebáról Milumilra váltottunk a kislányomnál is, el is fogadta, kb 1-2 napig, de aztán újra sírórohamba kezdett megfeszített testtel, nagyon rossz volt hallgatni, pláne, hogy meg sem tudtam nyugtatni. Visszatértem inkább a Bebára, mert nem akartam a kisfiam készletével kísérletezni, és gabonapehellyel kanalas etetés volt pár napig. Kipróbáltam a Sinlac-ot is, nem kellett neki, pedig tényleg finom, én is megkóstoltam. Majd a meleg miatt nagyobb arányban hígítottam is, mintha az tetszett volna neki, de 90-100 ml-nél akkor sem evett többet, miközben a kisfiam, aki kisebb, mégis 210-240 ml-eket eszik meg reggelente és esténként. Aztán jött egy fogfájós hét, minden nap szinte óránként visított fel, így mi napokig max 2-3 órát tudtunk aludni rendesen. Nem adtam fel, továbbra is először mindig táppal kezdtük a reggeli-esti evést, amikor is észrevettem, hogy nagy szájmozgásokkal eszik, de mégsem fogy olyan iramban, mint régen, és egyátalán nem cuppan már rá úgy a cumira mint korábban. Közben áttörte az ínyét 2 felső fog is, az ínye is duzzadt, úgyhogy a fogzásnak tudható be, fájdalmas lehet neki szívni a cumiból. Egy lukkal több cumi pedig már nincsen, csak az Y vágású vagy a csőrös poharak, amikből még nem tud inni, ill. sűrűbb folyadékra valóak. Aztán ha már tápcserét is kipróbáltam, most a cumisüvegeikkel játszottuk meg ugyanezt, az eddig általa kedvelt Tommee Tippee-t a kisfiam Avent-jeire cseréltük - mert annak keskenyebb és hosszabb a cumi része - és fordítva, mert ő mindkettővel tud enni, és jelenleg ez működik, hál' Istennek! Azért gondolkodunk neki Nurofent adni, és ugyan a borostyán nyakláncban én eredetileg nem hittem, de több ismerősnél bevált. A fel-felébredések ugyanis azóta is előfordulnak, mióta e sorokat írom, már 2x be kellett rohanni hozzá, az első alkalommal kaki is volt, szinte alvó, de közben síró gyermeket tettünk tisztába a tablet fényénél, ne ébresszük fel teljesen. Neki rosszabb a fájdalom tűrése és a foga mellett a popója is fájhat, mert 2 napja nagyon piros, ami egyrészt lehet attól, hogy bevezettük a csirkemájat, biztos más a ph-ja, vagy csak szimplán a meleg miatt, és nem mindig jelez, hogy bekakilt, éjszaka is akár, és reggel derül ki, ami nem túl szerencsés a bőrének, vagy pedig azért, mert ha éppen nem mászik, akkor rengeteget ül. Vajon létezik valami csodakrém, amit ilyenkor érdemes használni? Mi a tégelyes Neogranormon popsikrémet használjuk amúgy.

A kisfiunknak múlt héten pedig hasznos volt az első Dévény-torna, ő is mer bátrabb lenni, elkezdett kúszni, és ha még rövid távokat is tesz meg, mert nem szereti - ő ugyanis rögtön mászna, de sokszor orra bukik olyankor, nagy karcsapásokkal teszi azt, mintha gyorsúszna :) Neki a haja nő nagyobb iramban, már szinte a szemébe lógott, ezért elkezdtem baba-hajvágó képeket, videókat nézni, mert fodrászhoz azért most még nem mennénk :) Így ma ha nem is a teljes frizurájához mertem nyúlni, de vígan mozoghat, már nem zavarhatja 1-1 rakoncátlan tincs. A fodrász-szék az etetőszék volt, a zsebes, letörölhető előkével, és egy későbbre vett hajmosó karimával fogtam fel a lehulló centimétereket. Persze nevetőgörcsöt kaptam az egész látványtól, amit ő nem értett, és lemerevedve nézett rám, most ugyan mi bajom. 

 Vajon most enni fogunk vagy mire készülünk?

  Tartom a fésűt, míg vágod a hajam

 Na remélem, most már készen vagyunk!

 Íme az új frufru

A kislányunk majdnem elsírta közben mögöttem magát, úgyhogy megfékeztem a nevetésemet, ami nem volt túl egyszerű. Pedig nem voltunk mostanában túl vidámak, sőt, a sok éjszakázás kifejezetten ingerlékennyé tett mindkettőnket, türelmetlenekké váltunk, nagyon dobogott mindkettőnk szíve, mikor a sírásoktól riadóztatva ugrottunk fel éjjelente többször. A napokban sírtam is sokat, hogy érzékenyebb, ingerültebb lettem, de az elmúlt 2 éjszaka relatív jó volt az 5-6 óra alvással, és máris sokkal jobb lett a kedvünk.

Holnap újra Dévényes, már várom! Büszke vagyok a kisfiunkra, mert 90 %-ban vidám vagy szótlan a torna alatt, pedig sokan sírnak ilyenkor, hallottuk is az előttünk levőket. Csak akkor sírt, mikor a nyakár, vállát masszírozta a gyógytornász, aki szerint egy berögzült rossz fejtartás miatt is lehet a lemaradás, de amúgy nem látott semmi kórosat, szerinte magától is behozná a lemaradását, csak ő lassabb. Hát fiú, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ő 1,7 kg-mal született, nyilvánvalóan az izomfejlődése sem tart ott, ahogy a korosztályában nagyobb súllyal születetteké.

A kisasszony mindeközben gyönyörűen mozog, ahogy mászik, átkel akadályokon, ahogy felfedez, új hangokat is hallat mellé. Most a brrrrr a kedvence. A kúszás, mászás után pedig 2 napja fel is állt! Igaz, először sírva-ríva, mert ki nem állhatja a karámot, ha én nem vagyok bent vele. Mostanában nagyon anyás, nálam tud megnyugodni. Olyan nagylány már. Ölel, puszit ad, tapsol, és hihetetlen, már megint lentebb is kellett tennünk az ágya matracát emiatt, mert ott is előszeretettel ácsorog azóta, már nem sírdogálva természetesen :)

 Állok...

...vagy ülök.

 Ide magam másztam át a nappaliból

 És akkor most kihúzom a fiókokat


 Bátorítom a bátyámat

Gyere, csináld utánam!