2016. szeptember 30., péntek

1 évesek lettek

Jöttetek, és már több mint 365 napja mi vagyunk, így négyen. Egyébként mikor nőttetek meg ekkorára? Boldog szülinapot Kincseink!


Két kézzel szétnyomkodta és mind bemajszolta, a füle, a haja is túrókrémes volt :)

 Ő szebben evett, kanállal is próbálta

Mind a négyen szülinapi papírkalapban flangáltunk


 
 A szomszédnak integettek :)

 Reggeli mókázás



Az imádott lufival

Annyi mindent lehetne erről az 1 évről írni, mióta megszülettek, annyi érzéssel van teli a lelkem, szívem, csak időm nincs (már megint, még mindig) nyugodtan megírni, ezért csak tényszerű történésekről szól ez a bejegyzés (is). 

Volt és lesz még ünneplés, mi négyesben kezdtük szombaton (nem a napján, mert aznap pénteken ultra elfáradtak és bealudtak hamarabb), majd vasárnap az én szüleimmel, hugimmal és a családjával énekeltük közösen a Boldog születésnapot! kórusban, most hétvégén Sz. szüleivel, szóval véget nem érő móka, kacagás, ünneplés most az életük, főleg nekik. Mi pedig mindig készülünk a következőre, a tortasütést kivéve (egyelőre, remélem jövőre lesz rá időm), most azt még cukrászdából hoztuk mi, ill. anyum készített nekik, külön-külön nagyon finom mascarponés, gyümölcsös piskótás tortácskákat.

 A héten voltak újra bölcsiben, de megint itthon vagyok velük 2. napja, mert ugyan nincs láz, és tiszták a légútjaik, fülük, ahogy a dokinéni megvizsgálta őket, de folyik az orruk, köhögnek, felszakadóan - főként este és reggel, napközben már szerencsére alig. Beterveztem még pár dolgot a hétfői munkakezdés előtt, de sebaj, majd később beszínezem a hajam valamikor, majd elviszem a kocsit alaposan kitisztíttatni valamikor - ilyesmik maradtak hátra. Nagyon sokat fejlődtek megint, egyre többet igénylik a foglalkozást velünk, és egyre inkább lefoglalják magukat is, ha ki vannak engedve a lakásban, még a régebbi játékaikat is képesek újra felfedezni - amik unalmassá váltak, mégis van olyan, amiben új részletet/teendőt látnak. Ugyanakkor van sok olyan játék is, ami nem foglalja még/már le őket, és mivel imádnak mostanában ácsorogni, bútorok mentén lépkedni, ezért egy tanulóasztalkát tervezek nekik beszerezni, mert egyrészt onnan nem is túrnák ki egymást, hogy az asztalka mind a 4 oldala játék, és nyugodtan ácsoroghatnak, lépegethetnek körülötte. A hugiméktól és egy barátnőmtől kaptuk eddig az összes játékot, mi még nem is vettünk. Az ő véleményükre nagyon adok, pláne a barátnőmére, mivel neki 2,5 éves kislánya kvázi nemrég volt ugyanebben a korban, és tudja, mik kötötték le a kislányát. Tőle kaptunk nemrég 2 járássegítőt is, imádják azokat is: zenél, dudál, lehet csavarni, kattog, rá lehet ülni, van mit babrálni rajta folyamatosan bármilyen pózban :)

ezzel már elindult a kislányunk is (ő ezidádig nem lépegetett)

 
így egészben ritkán használjuk (még)

csak a teteje most népszerűbb (itt egy sapkapróbával egybekötve)

Először nem így képzeltem el a játszásaikat, hiszen elég nagy helyigény kell e járgányokhoz, de a kisebb játékok a karámban érdekesek - egy darabig - ha kint vannak, különben jönnek a mosogatógéphez és a sütőhöz. Vagy ha nyitva hagyom a fürdőszoba ajtaját, akkor a kádba kapaszkodnak, és harapdálják a szélét - parám, hogy ki ne törjön benne a foguk, ha pl. megcsúsznak. Persze a wc is misztikus terület, és főként a kislányunk imád minden papírt megrágni. Úgyhogy egy darabig szinte az egész lakás játszótér és persze kupi, hiába rakok rendet minden nap, ill. napon belül is, hogy ne bukjak fel 1-1 kihúzott fiókban vagy valamilyen figurában vagy cumiban (addig jó, míg nem legokocka, nemde?)

A bölcsibe a kislányunk teljesen jól beilleszkedett, kezdeményez, mosolyog, játszik, nem fél a nagyobbaktól, sőt. A kisfiunk is szereti, vidám, de ha épp olyan napja van, hogy nem akar/tud aludni, akkor nyűgösen, totál fáradtan veszem őt át. Itthon is képes ilyen lenni, mint aki lemarad a világ dolgairól, makacsul ébren van, ha ringatjuk, ha nem. Ilyenkor persze egyre nyűgösebb. A babakocsis séta és itthon a teljesen sötét szoba segít neki, de a bölcsiben ez nem megoldható. A kislányunk ha elfárad, keres egy puha dolgot (párna, paplan, nagy plüss), és ráfekszik valamelyik kedvenc kisállatkájával és el is alszik szépen egyedül. Emiatt ő jobb kedvű tud lenni hosszú távon, mert szép nagyokat tud aludni. A kislányunk óvatosabb mozgásban is, nem nagyon esik el, fel tudja mérni a dimenzióit, a mélységeket, távolságokat, ő inkább leül és arrébb mászik, ha nem biztos magában, hogy elér valamit. Ezzel szemben a kisfiunk túl bátor, feláll a pelenkázón is, és már lépne is le, kiakar a kádból is ugrani, vagy a kezünkből is olykor, lent a földön pedig ha fáradt és bátrabb is a kelleténél, akkor csetlik, botlik, esik, és elindul egy nyűgösségi spirál nála :(

Éjjelente zömmel egyikük vagy mindketten már csak egyszer ébrednek fel, szinte egész éjszakás "műszak" már ritkán fordul elő. Többnyire gyönyörűen vissza is alszanak, ebben a kisfiam is jó, ráhajtja a fejét a mellkasomra, és már szinte alszik is. Mostanában ritka a hosszabb ébrenlét éjszaka. Szegénykéket most a nátha miatt sajnálom, olykor horkolnak, ha az orrporszívózás ellenére is megtelik az orruk, mire ágyba kerülnek, de ez is ritkul. Ez a vényasszonyok nyara most nagyon jókor jött nekünk, megyek is, kiviszem őket a napra, hogy felmelegedett a levegő.

2016. szeptember 19., hétfő

Bölcsi beszoktatás után

Köszönöm szépen mindenkinek a legutóbbi hozzászólásokat az ülésekről! Még folyamatban van az első 2 használt darab megvétele, megnézése. Ezek az olcsóbbak, csak városon belüli fogja Sz. használni, amikor reggel ő viszi a gyerekeket a bölcsibe. Én a másik 2 darabot is kinéztem az ikres használt választékból, de nem isofix-es, viszont többen megerősítettek benne, hogy nem rossz típus a Maxi Cosi Todi. Mégis még várunk picit, mert egy ismerősöm is ígérte, hogy eladja a sajátjait, és még nem tudom, azok pontosan milyenek, mit tudnak, ill. időközben 2 db BeSafe is lett eladó, de mivel nem mindenkinek vált be a kényelme, és nem biztos, hogy ki tudjuk próbálni a gyerekekkel, így ez csak a 3. helyre helyeződött, mint opció.

Időközben lezajlott a 2 hét bölcsi beszoktatás zökkenőmentesen, nem lettek betegek, szépen, ütemesen tudtuk növelni a távolmaradási időmet és az ő ott tartózkodásuk idejét is. Egyelőre szórakoztatónak találják, mert ők az elsők a legkisebbek csoportjában, és minden héten 1 új beszokó lesz, így volt ez a múlt héten is, csak pár órát volt ott Marci velük, aki történetesen a lányomnak nagyon bejön :) A 2 gondozónő továbbra is nagyon aranyos, az intézmény többi dolgozója is nagyon kedves, szép a környezet, a játékok, és még a Sodexo bölcsi menü is finom, megkóstoltam. Iszonyat sokat számított nekik ez is, mert rengeteget mehettek, mászkálhattak, ez mozgásukban és beszédfejlődésükben is érezhető. Persze utána hétvégén mi túl "kevés" inger voltunk számukra, hogy mi nem tudunk nonstop játszani velük, hanem főzni, mosogatni, takarítani és mosni, teregetni is kell, de amikor leülünk közéjük, irtó hálásak, nagyon örülnek neki.

Szavak közül érdekesség a kislányomnál, hogy minden, ami többlábú élőlény, az "vauvau", még a véletlenül beszállt légy is a fürdőszobában :) Minden más "dá" - a repülő vagy a madarak is az égen, melyek felé mutat. Az étkezés továbbra is "nenne", bár mostanában kevesebbet mondogatta, 1-2 hete még sokat kiabálta türelmetlenül, mikor beültettem az etetőszékbe.

A kisfiunknál a több hetes "ba-ba" után most a "mma-mma" és a "mme-mme" a sláger, de ő már mondta azt is, hogy "phő" a repülőre. (Simán kiszúrják az innen aprónak látszó utasszállítót is az égen!) Mindketten számtalan szótagot képesek képezni, volt már véletlenül kimondott apa, anya, adjál, járda és egér is :)

Szépen esznek, most már bátran lehet nekik karaj kenyeret vagy babapiskótát adni, most is épp azt majszolják itt előttem 2 etetőszékben, a délutáni gyümölcsös rizstejes tejbegríz után. Kell nekik mindig a rágás és az önálló evés élménye is.

Mivel borúsabb, esősebb lett az idő, ill. mivel az Adamo hintát is kinőtték, így felszereltünk egy műanyag hintát, aminek a közepén duda van. De már le is kellett szerelnünk, mert óriási féltékenység lett belőle. Amíg nem szerzünk be egy újat, addig inkább el is rejtettük a szemük elől. Én még ilyen keserű sírást és reklamálást, pörölést, liláspirosra hergelődést nem láttam a gyerekeinknél, mint amit a kislányunk akkor produkált, amikor kivettük belőle és a testvérét tettük bele. Fordítva is nagy a féltékenység, csak az kevésbé "hiszti" jellegű, mint inkább a legelkeseredettebb sírás, amit valaha hallottunk a kisfiunktól. Hát majd elbőgtem én is magam. Úgyhogy egyelőre kerüljük a hintát, még játszótéren is, de remélem, napokon belül sikerül Sz-nak újabb pár szemes csavart venni egy másik ajtófélfába.

A karámot egyre kevesebbszer csukhatom be, kell nekik a tér, úgyhogy csúszásgátló zokniból vásároltam be egyelőre, míg nem járnak nem adok rájuk cipőt. Mindketten felállnak, sőt a kisfiam kapaszkodva odébb is tipeg, viszont a kislányunk biztosra megy, nem szokott elesni, ezért inkább leül és odébb mászik majd újra feláll. Mindkettő szeret táncizni, a kisfiunknak hihetetlen érzéke van hozzá, ő ruganyosan, lazán tolja, teljesen ütemre, olyan sokszor a mozgása, mint egy rapperé :) Ha sikerül, felveszem videóra, eddig mindig akkor hagyta abba, mikor kezembe vettem a telefont videózni.

Ma reggel nem mentünk bölcsibe, mivel a kislányunknak sajnos hőemelkedése lett, enyhén folyik az orra is, valószínű tegnap a meleg napsütés után az enyhe borulás alatti hűvösebb idő megárthatott neki. Nincs különösebben rosszul, játszik is, és annak ellenére, hogy a bölcsi házirendje szerint 37,5 °C-tól nem lehet őket vinni (neki 37,2 volt reggel), én mégsem vittem ma őket, hogy gyorsabban gyógyuljon a kisasszony. A kisfiam egyelőre rendben van, remélem, így is marad, bár kicsi az esélye, hogy ne kapja el. Ha mindketten jól lesznek, először dokihoz kell menni friss igazolásért, és csak azután mehetünk vissza. Ez egy kicsit megakaszt, mert ha pl. holnap reggel jól lesznek, a doki csak déltől rendel, így utána már sok értelme nem lenne menni. Ez most még ok, de ha elkezdek dolgozni, kényelmetlen lesz ez a plusz kanyar (csak időben, mert az orvosi rendelő pont útba esik), ugyanakkor megértem e rendelkezést, a többi gyerkőc védelmében.

 sok-sok érdekes játék a Mackó csoportban

 van mit pakolászni

 amikor még kánikula volt, az udvarra is kimentek

 első bölcsis alvás

ma itthon pl. sálakkal játszottunk

ma először aludtak el így egymás mellett a karámban ebéd után

2016. szeptember 7., szerda

Bölcsisek

A héten elkezdtük a bölcsi beszoktatást, az első nap volt fizikailag a legrosszabb, mert őszi, áztató esős időt fogtunk ki. A bölcsi nincs messze, és csak egy órára mentünk először, de a rákészülés: fel kellett őket melegebben öltöztetni, ez ok, bár kényelmi szempontból éles váltás a szép nyarunk után. Ami fejtörést okozott, hogy a babakocsi esővédőjét nem tudtam használni, mert ha egy gyereket berakok a kocsiba, nem húzhatom rá, mert a másikat nem lehet a nylon tetejére rakni, így ki kellett mást találnom, hogy el ne ázzanak. Szerencsére az esernyő ikerbabakocsink vízálló, kellően nagy kupolája van, így csak a lábukat kellett megoldani. Eszembe jutott a téli bundazsák, de az túl meleg lett volna. Aztán a zsákról beugrott, hogy 1-1 kukazsák is megteszi, így szerencsére száraz bőrrel megúsztuk, én esőkabátban, hogy 2 kézzel tudjak manőverezni az autótól a bölcsiig.

A gyerekek nagyon élvezték az új játékterepet. A gondozónők voltak nálunk a múlt héten családlátogatáson ill. már a kóstoló napon is találkoztunk velük. Nagyon kedvesek, aranyosak, a gyerekek is azonnal elfogadták őket, nagy mosolyt is kapnak mindig. Szerencsések vagyunk velük és az intézménnyel is, fel sem fogom, ilyen klassz lehet egy állami intézmény.

A lelki oldal. Teljesen össze vagyok zavarodva, de ezt nem is a bölcsi okozza önmagában, hanem inkább az a tény, hogy ugyan nap nap után sokszor baromi nehezen telik, olykor komótosan, de megannyi feladattal, ugyanakkor a hetek, hónapok száguldanak. Eltelt lassan egy év, mióta gyökeresen megváltozott az életünk, és már nem pici babák, úgy érzem, száguldunk az életük szupersztrádáján. Nagyon-nagyon szeretem őket, nem hiszem, létezik ettől erősebb szeretet, mint amit egy anya érezhet, és ez az öröm bennem olykor túl nagy meghatódással is jár, szinte minden pillanatban el tudnám sírni magam. Nem is igazán tudtam egy ideig, miért. Nem önsajnálat vagy a fáradtság, bár biztos az is. Hanem inkább az, hogy annyira rohan az idő, hova lettek az én kis csomagocskáim, akiket cumisüvegből etettem, akik büfiztetés közben a vállamon elszenderedtek, akik a pihenőszékben képesek voltak órákig egy zörgőkönyvecskét nézegetni, és egy-egy mosolyuk betelítette a napunkat? Most itt van 2 csodaszép kisgyerek, és őket (a nap nagy részében főként) én nevelem, neveltem ezidáig. Ez még mindig olyan hihetetlen. Olyan de olyan nagyok már, közben pedig ők a bölcsi legkisebbjei, és még mindig babaillatuk van. Talán ezt az időszakot "siratom", hogy nem igazán éltem meg úgy, mint ahogy most visszagondolok rá. Akárcsak a terhességet (és biztos, ez az 1 év körüli időszak ugyanúgy fog hiányozni). A karámot is nemrég nagyobbítottuk meg, és (sajnos-nem sajnos) már alig maradnak meg benne, a felfedezés időszaka ez, és ki kell őket engedni. Ehhez persze gyerekbiztosabbá kell tenni a lakást, ami apránként sikerül is, de azért vannak pityergések egy-egy fióknál, mert még nem láttuk el őket kihúzás elleni plombákkal.

Az éjszakázásoktól még mindig nagyon fáradt tudok lenni a, bár most már csak 1-1 fordul elő vagy egyszerre vagy egymás után, attól függ, felébresztik-e egymást, és ilyenkor nagy adag tápot megesznek. Ha majd' leesek is a kanapéról, imádom mégis azokat az összebújásokat, amik ezen etetések után van velük, hogy rajtam alszanak el, hogy hallom, szuszognak, hogy simiznek a kiskezükkel, hogy érzem a nyakuk illatát. Esténként a kislányunk kifejezetten velem szeret elaludni a karámban, ahova egy paplant rendszeresítettünk külső altatásra, imádnak belefúródni, ha aludni akarnak - csak hát ez lehet különböző időpontban, amikor a másikuk épp még/már alszik vagy még nem fog. Este viszont egyszerre kezdenek el alvásra hangolódni, de egymástól mégsem sikerül, mindig hol az egyik, hol a másik bújik , tekereg a másik köré, vagy rajtam csüngenek, ahogy bent fekszem velük. És mivel a kislányunk sír, ha nem én altatom ilyenkor, ezért szokássá vált, hogy apa altatja a kisfiunkat, én pedig a kislányunkkal bújok össze. Ez legalább kiváltja az egy ágyban alvást, mely annyira jó lehet, mégsem engedjük, mert négyen sokan lennénk 2 örökmozgó, mászó, az ágytámlánál fel-felálló gyermekkel.

Visszatérve a bölcsire. Tegnap már 2 órát voltunk, ma pedig már ott is ebédeltek, holnaptól pedig élesben reggel 8-ra megyünk, és ebédig maradunk. A jövő hét végéig lesznek egészek a napok, és fokozatosan megyek ki majd a csoportszobából. Ma már teljesen ideális volt a transzport része. Se plusz ruha, se esővédelem nem volt szükséges, de sajnos az ősz, tél nem lesz ilyen ideális. És mivel elérték a 9 kg-t, és tudnak ülni is, így elkezdtük a neten keresgélni a 9-18 kg súlycsoportú autósüléseket, hogy a hordozókkal se legyen nehezített a pálya, és már kezdik is kinőni, behajlított lábakkal ülnek benne. Isofix-es jó lenne (az autónk alkalmas rá), de egyelőre az ikres Fb csoportban pont nincs ilyen ajánlat, újonnan pedig nem vennénk 4 db-ot. Egy biztonsági övvel rögzíthető Römer King Plus párost már kinéztünk Sz. autójába, a családi autóba kellene a komolyabb. Egymásnak ellentmondó cikkeket is olvasni a neten, hogy menetiránnyal szemben vagy háttal jobb őket ültetni. Nyilvánvalóan fékezéskor háttal a biztonságosabb, ugyanakkor nem ez a jellemző ebben a kategóriában. Van, akinek tuti tippje, javaslata van e témában? A mennyiség, azaz 4 db pedig azért szükséges, mert beosztjuk Sz-al, reggelente ő fogja vinni őket, délután pedig én megyek értük.

A haj témában köszi a tippeket, sikerült olyan hajgumit venni, ami benne marad a kislányunk hajacskájában, egyenlőre jól viseli a kis copfját a feje tetején, és a tesója sem piszkálja, csak 2x vette ki neki eddig :)