2016. október 27., csütörtök

Betegség 2.0

Ezen a héten sem mentünk és megyünk bölcsibe. A náthának vége, kicsi köhögés még van, viszont beköszöntött a vírus hasmenéses epizódja. Szinte minden tisztábatétel egyúttal zuhanyzást és átöltözést is jelent, nincs étvágyuk (olykor nekem sem a szagtól, ha nem tudok rögtön szellőztetni), már nem tudom, mit kakilnak ki. Elkezdtem adni nekik ORS-t is, ki ne száradjanak. Fizikailag, lelkileg, idegileg is elfáradtam. Ha ma nem jöttek volna a szüleim, lehet, napközben megiszom egy stampó páleszt. A legszebb az éjszakai hason bekakilás - ma reggelre mellig trutyis lett a kisfiam. De legalább megtanultak a nagykád szélébe kapaszkodni. Láz, hányás nincs. Ma már viszonylag szépen ettek krumplit, sárgarépát, almát. Remélem lassan visszajöhet a hús és a rostok, szénhidrátok. Fogytak is szegénykèim. Munka? Valahogy haladok vele, viszont nem jó így ennyire hosszú ideig. De a lényeg, kis Drágáim, gyógyuljatok!!! ♡♡



2016. október 21., péntek

Betegecskék, nekem munka most főként itthonról

Nagyon szeretik a bölcsit, és aranyosan pápáznak nekem, nekünk, mikor a Mackó csoport ajtajában integetünk nekik, viszont ismét itthon vagyok velük, mert újra felütötte a fejét valami vírus, ami a teljes csoportot letarolta. Először csak a kisfiunkkal kellett itthon maradnom, akkor még volt bent pár bölcsis társ, de aztán jött egy hívás, kötőhártyája van valószínű a kislányunknak, és kedvetlen, étvágytalan amellett, hogy folyik a nózija, köhög. Bementünk érte a kisfiammal, aki közben sokkal jobban lett, és tényleg levertnek tűnt a kislányunk, és a szeme is piros volt, de délutánra nyoma sem volt a szempirosságának és egy délutáni alvás után újra a régi formában volt. Nem beszélve arról, hogy már csak ő volt egyedül, mindenkit időközben hazavittek. Gondoltam is, milyen stramm a lányunk, hogy ő "dőlt ki" utoljára. A csoportban van, akinek hányós-hasmenéses tünete van, van, akinek kiütései lettek, van, akinek szintén megfázásos tünetei, mint nekünk. A köhögés, orrfolyás sajnos nonstop mindkettő gyermekünknél megvan, már hetek óta, hol múlik, hol előjön, teljesen nem tűnik el, azt mondják a bölcsiben, hogy ez gyakorlatilag egész télen így lesz. Mindeközben én elkezdtem dolgozni, ami továbbra is ambivalens, mert nagyon jól esik bemenni, agymunkát végezni, ráadásul szeretem a munkám, a kollégáimat, feltölt - és nemcsak az, hogy ülök újra a folyamatos háztartási robotolás helyett :) Az is nagyon támogatja a lelkem, a szívem, hogy nem egy gyermekemet kell magára hagynom, hanem ott vannak ketten egymásnak ismerősök. Az is megnyugtató, hogy szeretik a bölcsit, a gondozóikat, és ugyan van, mikor picit nyöszörög valamelyik a búcsúpuszinál és pápázásnál, de mikor visszaleselkedek az ajtó ablakán, már látom, látjuk (amikor Sz. is velem jön), feltalálják magukat a játékok, a gyerekek között.

Időközben a nátha itthon is liftezik, hol jobb, hol rosszabb, már fogalmam sincs, mikorra tervezhetem, hogy meggyógyulnak. Elvittem dokihoz őket azért biztonságképpen, és ugyan a kislányunk tűnik náthásabbnak, és mindketten köhögnek, de a kisfiunk dobhártyája pirosodni kezdett, így melegíteni kell napi 3x. Pont a szülinapjukra kaptak 1-1 szőlőmagpárnát, amit mikróban melegítek fel, és beiktattuk a napunkba és az esti szeánszba is, aminek először nem örült, sőt, sírt, de tegnap és ma átadta magát az érzésnek, és bele is alszik kb 5 percen belül, ahogy fekszik az ölemben egy párnán, a két fülecskéjéhez tapasztom a meleg párnácskákat, és énekelek neki. Cuki, még a végén megszereti, és egészségesen is igényelni fogja a vele járó érzést :)

Az orrporszívózás továbbra is horror, végigüvöltik. Az orrtörlést is rühellik, nyűgösködéssel reagálnak. De muszáj, mert folyik egybe minden, a fogzás miatti nyáltermelés is intenzív, így napi 3 nyálkendő minimum (az kettőjüknél napi 6, heti 42 db lenne - de kinek van ennyi, így mosom őket 2 naponta:))

Ma Sz. maradt itthon helyettem, hogy haladjak én is a munkámmal, így délután 3-ig az irodában voltam. Egyébként itthonról dolgozom, amikor alszanak, vagy napközben ha éppen 5-10 perceket épp elvannak, akkor is igyekszem haladni a munkámmal, és persze ilyenkor éjjel van egybefüggően több óra lehetőségem. Viszont éjfélnél tovább nem dolgozom, mert az éjszakai 1-2 ébredést bírni kell fizikailag, szerencsére ebben is partner Sz, így nem nekem kell lezombulnom reggelre teljesen. Persze így mindketten fáradtak tudunk lenni, de mégsem annyira, hogy egyikünk KO-vá válna.

A gyerekek nagyon sok időnket veszi el még mindig, mert ugyan imádnak pl bújócskázni egymás elől pl. ajtó, bútor mögé, de nem egy súlycsoportban vannak, és előbb-utóbb sírásba vagy elesésbe torkollik a játék, ha nem vagyunk jelen, résen velük. Azért segítségünkre van az a pár játék, amit tolhatnak vagy körbeállhatnak, mert ugyan "járássegítőnek" hívják ezeket, de nem kell nekik ebben segítség, mert lépkednek a karámban is, a kanapé mellett, a konyhabútor fogantyúiba csimpaszkodva, szóval semmi plusz mozgásra nem készteti őket, mint amit amúgy is tudnak. A kislányunk egyébként csak a kezét fogva már jár-kel a lakásban, imádja, büszkén mosolyog, mikor sétálunk vele. A kisfiunk még leül, de nincs semmiről elkésve, nem is erőltetjük neki, ő maga lépked pl. bútorok között, majd észrevesszük, ha ettől többre lesz igénye.

Nagyon sok mindent megértenek, beszélnek. Olyan édesen mondják, hogy anya, apa, nenne (ez az evés, ivás változatlanul), pő (a repülő), vauvau - ezt már régóta, ede, ada, és még jó pár szótag, aminek még nem tudjuk, mi a jelentése. Meg tudják mutatni a fejük, fülük, szemük, lábuk, kezük. Csip-csip csóka, töröm-töröm a mákot, tapsi-tapsi mondókázásokat is lekövetik a kiskezükkel.

A kislányunk nagyon ügyes és önálló, egyedül libikókázik,megy, játszik, keres magának elfoglaltságot, egyedül szokott napközben elaludni is, mikor a testvérét ringatom, aki persze ellenkezik még a kezeimben is sokszor, de ha lerakom nyűgösködik, esik-bukik, emiatt sír, nem találja a helyét, rajtam csüng, míg mégis sikerül elaltatnom, és míg nem alszik valamennyit. Sokszors sajnos max 20 percet délelőtt és délután is. Ritkán sikerül 1-1,5 órát is, míg a lányunk képes legalább egyszer egy nap 2 órát aludni. Éjszakai ébredésekkor a lányunk megkeresi a kis állatkáit, és csak akkor sír, ha nem találja őket, de max 5 perc alatt visszaringatható az egyik állatkájával a kezében, míg a kisfiunk, aki korábban megkereste a kb 5 cumijából az egyiket a párnája körül, és aludt tovább, most szinte még fel sem ébred, és már áll fel, hangosan reklamálva. Most ennek a párna-ceremóniának átadta magát újra, mint régebben a textilpelusos változatának, de ez utóbbi már régen nem működik, mert folyton felült, és tolt el magától. Olyan, mint aki attól fél, lemarad a világ dolgairól. Csak közben hullafáradt lesz és enni sem tud olyankor rendesen. Szerencsére csak nappal van így, éjjel gyorsan visszaalszik. Étkezés: elég változó, ahogy esznek. Míg egy hónapja semmi gond nem volt az evéssel, most kiveszik a szájukból, vizsgálgatják, arcukra, hajukra kenik, lassítva az egész étkezési folyamatot is, plusz éhesek is maradnak. De gondolom ez most újabb szakasz a felfedezéseik világában - nem kis türelem kell hozzájuk ilyenkor. Amúgy szinte mindent megesznek, amit adunk nekik, már a mi ételeinkből is, csak azt nem adjuk, amit nem szabad (magvak, csípős dolgok, gomba). Most bedugult orral kissé nehézkesebb nekik nyelni, de igyekszünk evés előtt porszívózni az orrocskájukat.

Végül szokásomhoz híven pár pillanatkép az elmúlt itthon töltött napjaikból: