2016. november 26., szombat

Túl a vírusokon, járás

Végül 2,5 hétig voltam velük itthon, mire a hasmenés és a felsőlégúti probléma nagyjából megszűnt. A köhögés elő-előfordul, és néha orrnedvesség is, de minimális, így a novembert már zömmel a bölcsiben töltötték. Időközben mi rongyolódtunk le pár napra, de nagyon. Én 2 hete hétvégén voltam olyan gyenge, hogy fel sem tudtam őket emelni, nemhogy ellátni (pelenkázás, etetés stb). Csak vergődve feküdtem közöttük a habtapin, amire kihoztam egy matracot, hogy megnyugodjanak valamelyest a hiányom miatt, mert amúgy apa látta el őket A-tól Z-ig. Így is csak 1 napot tudtam köztük 39 fokos lázasan feküdni, mert előző nap kb 12 órán át folyamatosan hánytam és hasmenésem volt. Derült égből lettem rosszul, délelőtt még együtt voltunk négyen vásárolni, tök jó volt az esős idő ellenére, majd ebédre hazajöttünk, és utána jött az egész lavinaszerűen. Régen voltam ennyire gyenge és magatehetetlen, remegtem, és semmi nem maradt meg bennem, még a víz sem. A hormongyógyszereim sem. Szerencse, hogy csak 1 napig, és éjjel már folyton vizet ittam, mert aggasztott, ki ne száradjak, másnap egy ORS-t is megittam biztonságképpen. De ahogy jött, úgy ment az egész, majd kisebb mértékben Sz-t is legyűrte 2 napra, de a gyerekek megúszták, nekik nem volt hányós, lázas megbetegedésük egyátalán. Azért féltem rendesen, nehogy ennyire maga alá gyűrje őket is. Pláne, hogy nem tudtunk távol maradni tőlük, rajtam csüngtek, másztak rám, bújtak hozzám. Ha eljöttem, sírtak, nem tehettem meg, hogy elszigetelődöm, különben felzaklatták volna magukat. De most már remélem mindannyian kellően immunisak vagyunk ezzel a vírussal szemben!

Édesek, aranyosak amúgy, a kisfiamnak volt egy kb 1 hét depressziós időszaka, mint nyáron, mikor nem jött rá a mászás fortélyára olyan gyorsan, ahogy azt ő szerette volna. Most a járás hiányzott neki, hogy a kezét fogva előre (nem oldalazva bútorok mentén - mert az régóta megy neki is), és mi nem akartuk ezt erőltetni, nehogy elébe menjünk a fejlődési dinamikájának, de már a kommunikációjának kb 95 %-a sírás, nyígás volt. Aggódtam is miatta, valami baja van, már a bölcsiben is észrevették, és párás, könnyes szemmel jöttem el egyik délután velük onnan, melynek eredménye, hogy nekitolattam egy kiálló fatörzsnek, benyomódott a kocsi hátulja, ettől még inkább elszomorodtam, hogy lehetek ilyen felelőtlen - velük az autóban. Viszont Sz elkezdte neki a járást megmutatni, a kislányomnak már ment régen, de most így együtt az udvaron kis bakancsban, felöltözve, és bent a lakásban is imádják együtt gyakorolni, hangosan kurjantanak közben :) Sajnos kép még nem készült így róluk, mert a kezüket fogjuk, de majd ha együtt a nagycsalád, megkérem anyuékat, örökítsék meg ezeket a pillanatokat is, mert nagyon édesek.

A bölcsi változatlanul nagyon jó hatással van rájuk, imádják, mosolyogva érkezünk minden reggel. Ha délután megérkezem, és meglátnak, akkor viszont tepernek hozzám, a kislányom hangosan "Anya-anya-anya"-t skandálva, imádom ezeket a pillanatokat.

Emellett szépen haladok a munkámmal, élvezem, jó érzés újra emberek között is lennem. A blogra persze semmi időm, mert itthon is folytatni szoktam vagy alszom (legtöbbször mostanában ez utóbbi), mikor a gyerekeket letettük. Éjszaka még mindig van 1-1 felébredésük, amikor tápot esznek, majd 5-6 között maguktól kelnek. Több rágófoguk beindult, de úgy látom, annyira nem viseli meg őket. Megesznek szinte mindent, jó az étvágyuk. Dumálnak, mutogatnak folyton, mindketten, csak másképp. Már 14 hónaposak. Hát így vagyunk mostanság :)