2016. december 16., péntek

Közel 15 hónaposan

Újabb egy hetet voltunk otthon, hasmenés majd nátha, száraz köhögés miatt,amit valószínű a mi céges mikulás-partinkon szedtek össze. De most nem gyűrte le őket annyira, mint előzőleg, sőt, alapvetően jókedvűen viselték. Hamarabb is vissza tudtunk volna menni a bölcsibe, de doktornővel úgy döntöttünk, nem várunk tovább az 1 éves oltással, amit szeptember óta tologatunk a korábbi megbetegedések miatt, mert ez lehet, így lesz tavaszig is, ahogy a bölcsiben rebesgették, hogy ez a normális, és nyakunkon a következő 15 hós MMR védőoltás is, ami megviselheti őket. Hát, mit mondjak, szép kilátások, ha vissza-visszaesünk folyton valami vírusos nyavalyába is, mindenesetre most reggeli-esti köhögés és napközbeni nátha maradtak, mint tünetek. Mi felnőttek rosszabbul vagyunk, pláne most Sz, annyira köhög és nagyon fáj a torkunk. De biztos a kialvatlanság sem segít regenerálódnunk, mert továbbra is 1-1 ébredés hajnalban az alap, felsírás korábban éjfél körül szokott lenni, de akkor visszaringatás is elegendő. Beszélgettem egy kolléganőmmel az éjszakai ébredésekről, mert neki még sűrűbben ébred a kisfia, annyira, hogy van, mikor óránként. Nekünk csak egy ilyen durva éjszakánk volt, amikor be sem vihettük a kislányunkat a helyére, azonnal sírt. Konkrétan felváltva virrasztottunk felette, főként anyukám, mert épp nálunk volt, hogy hol nekem, hol Sz-nak vannak céges évvégi vacsorái. De ez a nyugtalan közelünkben alvás valószínű az egyik rágófogának volt köszönhető, azóta kibújt teljesen, és a virrasztós éjszaka után láttam valami vérömleny-szerűt a foga mellett az ínyén, ami azóta eltűnt. Eléggé ki tudnak készíteni ezek az éjszakai ébredések, mert hosszadalmasak a visszaalvások, plusz összeadódik a már nem tudom mióta görgetett alváshiányunk. Emiatt sokat vagyunk ingerlékenyek, főleg mi szülők egymással, de a gyerekekkel is hajlamos vagyok türelmetlen lenni, ha pl. nem sikerül őket elsőre flottul bepelenkázni, mert pl 3-jára húzzák le a zoknijukat, plusz feltett lábakkal esélytelen szépen leragasztani az oldalpántokat. Ilyenkor annyira haragszom magamra. Szerencsére a durva éjszakák után mindig vannak olyanok is, mint ma éjjel, hogy a kislányunk végigalussza az éjszakát, a kisfiamat pedig kb 1 órán át kell etetni, altatni, ami legtöbbször már nálunk a hálószobában végződik, és köztünk alszik reggelig. Pedig mennyire ellene voltam ennek! De fizikailag nem bírunk már ülni, állni már, és muszáj vele együtt ledőlnünk, hogy ő is, mi is pihenjünk, aludjunk. Ha ez sikerül, akkor már fel sem ébredünk arra, hogy be kellene vinni a helyére. A kislányunk ebben fegyelmezettebb, a kedvenc finci állatkájával és az ujjcumizással gyorsabban álomba ringatja magát, és le tudjuk tenni általában félóra alatt. A kolléganőm mesélte, ők végül alváslaborba is elmentek, és a gyerek táplálkozásával kapcsolatosan adtak nekik jó tanácsot, amit nekem is elmondott, hogy próbáljuk ki, hátha működik. Ennek alapja, hogy a gyerekek ebben a korban 2 óránként esznek - ez stimmel, a bölcsiben is így van. Táppal/anyatejjel indul és végződik a nap - ez is rendben nálunk. Az egyedüli kivétel a 2 óránkénti étkezésben az ebéd utáni alvás, mert akkor 3-4 óra is eltelhet, ha annyit alszanak. Ez is stimmel, mert ez beállt, alszanak szépen délutánonként. Amiben változtatnunk érdemes: a délutáni ébredés után még egy főtt étkezés jön, délutántól lehetőleg ne egyenek gyümölcsöt, vacsorára szénhidrátban tartalmas kenyér/szendvics legyen - ez utóbbi is rendben, szeretik is, habár a kisfiam hajlandó kibányászni a szájából, amit már jól megrágott, mert egyszerűen kíváncsi rá,majd vagy leesik vagy visszapakolja a szájába - ezáltal komplett kis disznóól az ő etetőszékének környéke és a ruhája. a kislányom ebben is szépen fegyelmezetten eszik, az ujjacskáival közrefogja a falatokat, és magától pakolja a szájába :) De nem akarom őket összehasonlítani, majd felzárkózik a fiatalúr is biztosan.

A kislányunk egyébként sokmindent megért, a feje ingatásával válaszol, sok szót is kimond, reggelente végigsorolja a családtagokat: anya, apa, mama, papa - ha épp mama nálunk van, akkor ő kerül az első helyre :) A könyveiben végigmutogatja, mi micsoda, ha mi mondjuk ki, rámutat, és nem téveszt. A testrészeit is mind ismeri, végigmutogatja a szemét, fülét, száját, fogát, köldökét, pocakját, kezét lábát. A kisfiunk mindegyiknél a fülét mutatja egyelőre :) A kislányunk önállóan feláll guggolásba lemegy majd vissza, 1-2 lépésre már rábeszélhető volt, de még vár, hogy biztosabban sikerüljön neki lépni. Bútorok mentén és járássegítő játékkal továbbra is bátran közlekednek. Most már kis textil superfit bölcsicipőben vannak, mert a csúszásgátlós zokni már nem volt elég stabil a mozgásaik során, előbb a lányunk lábára került ilyen cipőcske, és a napokban sikerült szereznem egyet a kisfiamnak is. A kültéri bakancsaikat is szeretik, a betegségük ideje alatt mindkettő mutogatta, hogy felvenné, hogy menjünk el otthonról. Ez az eheti bölcsi előtt egy nappal meg is történt, mert egy szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak, egy játszóházba, ahol szuperül érezték magukat. Utána otthon alig akartak elaludni, pedig nagyon elfáradtak. De kellenek ezek az ingerek, imádják, mind a gyerektársaságot, mind az újabb játékok világát, és olyan ügyesek, érdeklődőek, vidámak ilyenkor :)



Volt a bölcsiben Mikulás, de mi akkor hiányoztunk, de az adventi családi készülődős napra már el tudtunk menni, ahol karácsonyi dekorokat készítettünk. Főként Sz, mert én a gyerekeket vadásztam le a szárított narancskarika vagy fahéjrúd evésről, és tereltem őket inkább a játékok vagy babakekszek felé. Elég nyüzsis délután volt a bölcsiben a gyerekkel, szülőkkel, gondozókkal együtt, de ez is tetszett a gyerekeknek, egyre felszabadultabban mozognak emberek között, ami jó. A kislányunknak kell mindig egy kis plusz idő feloldódni, de őbenne van egy egészséges félelem-tudat, míg a kisfiunk semmitől sem fél, se zaj, se magasság, se nagyobb gyerekek - vele még vigyáznunk kell majd szerintem, ha járni, futni tud majd, pl. az utcán. Pedig ő a kisebb, ügyetlenebb, de biztos tipikus "pasi" ebben a kis kalandvágyával. Majd' elfelejtettem, neki egy nagyon rossz tulajdonsága van: tépi a hajunkat, imád belekapaszkodni, nagyon erősen. Van, hogy kevésbé csinálja, van hogy a testvérét is ily' módon megtépi. Nem tudom, hogy lehet erről leszoktatni, mindig elmagyarázom neki, hogy ez fáj,engedje el, és el is engedi, de nem egyszerűen. Majdcsak kinövi, különben mindannyian kopaszak leszünk hamarosan :)