2017. november 23., csütörtök

Mindennapjaink

Az utóbbi időben talán kevesebb az összeveszés, de bevetettem a kisebb büntetést is annak érdekében, hogy megvédjem őket is egymástól és a saját idegrendszeremet is, hogy kiboruljak és kiabáljak velük, mert ezt annyira de annyira utálom. A kisfiam még mindig, bár hullámokban van, mikor egyátalán nem, van amikor napokig többször megharapja a lányunkat. De tény, a lányunk rendszabályozó és magának mindent megszerző típus, ami olaj a tűzre, és elég egy pillanat, míg nem nézek oda, máris harap. Felbőszíti a bátyját, olyan mondatokkal, hogy "Nem szabad kiabálni, mert ... (saját nevét mondja) mérges lesz!" vagy "Ez az enyém!" - jó hangsúlyosan, esetleg min 3x elismételve. Vagy "Nem, ez nem Thomas, hanem Percy!" Ugyanakkor cinkosan tudnak rosszalkodni, olyankor röhögni, futkározni, ugrálni, amikor pl vacsorázni kellene jönni vagy aludni. A büntetés pedig csak annyi, hogy be kell menniük a szobájukba, megkapják az alvóka állatkáikat, egy-egy párnát, és pár percig nem jöhetnek ki, becsukom rájuk az ajtót. Úgy tűnik, működik, mert utána szépen vagy szebben eljátszanak, nem nyarvognak/nyűgösködnek mindenen, ha épp pl. front van :)

A bölcsiben már nem rácsos ágyban alszanak egy ideje, így itthon sem szeretik éjjel, mikor felébrednek, így kikéredzkednek, és sokat alszunk együtt. Hol egyikkel, hol másikkal, hol mindkettőjükkel. Lassan gyerekheverőt kell néznünk otthonra is, leesésgátlóval. Még nem tudom, olyat keressünk-e, amibe mi szülők is mellé férünk adott esetben, vagy csak még kisebb méretű ágyacskákat.

A héten volt szülői a bölcsiben, érintettük már az ovi témát is, mert a tavasszal be kell adnunk már nekünk is a jelentkezést. Ugyan évvesztesek, de valószínű úgy lesz, hogy a nyári bölcsiszünet után 1 hónapot, szeptemberben még bölcsibe járnak, és októbertől lesz az ovi beszoktatás. Hihetetlen, hogy már erről kell gondolkodnunk, érdeklődnünk, melyik ovi milyen a környéken. Most kezdték a bölcsit, bennem még ez van...

Amúgy lekopogom, csak egyszer voltak eddig idén ősszel betegek, de minden nap adok nekik egy Echinaciát is tartalmazó szirupot, amiről a bölcsiben hallottam először, mennyire bevált sokaknak, hát ártani nem árt alapon, elkezdtük, az utóbbi időben csak a kisebb taknyosság fordult elő. Meglátjuk, milyen lesz a téli szezon...


Készülünk lassan a karácsonyra is, vettem adventi naptárat a Butlersben nekik, még nem tudom, mit teszek nekik a zsebecskékbe (ami nem csoki), emlegetik már a télapót/mikulást is. Lesz kreatív adventi foglalkozás is a bölcsiben, szülőkkel együtt, már várom. Érdekli őket minden, szívesen rajzolnak (olykor a falat is), az olvasás abszolút favorit, most éppen Maszat és Kippkopp könyveket "falják".

Egyébként mi szülők szét vagyunk esve, kampányidőszak, évvéki hajtás Sz-nak és nekem is, Sz. be is lázasodott a héten, rengeteg intéznivalónk van az autóval, a lakással, a rokonlátogatások garmadája is nálunk ilyenkor évvégére csoportosul, de az éjszakáink relatív jók, mert ha vannak is felébredések, alszunk tovább, nincs már órákig tartó "kukorékolás" egyik gyerek részéről sem.

Voltunk a nyár végén Apacuka koncerten, akkor még hangos volt nekik, a múlt hétvégén az Alma zenekar egy vidéki koncertjére mentünk el, eleinte meg voltak illetődve, de a végére szaladgáltak, ugráltak ők is, és persze napokig ilyenkor ez a téma: "A bácsi énekelt".

Apukám kutyatenyésztő, kiskutyák születtek pár hete, az is program, élmény most számukra, pláne a kisfiam nagy állatbarát, ill. ő kevésbé fél állatoktól, emberektől, ahogy a sötéttől sem. A rajzolótáblán a minap mesélte, mialatt vonalakat rajzolt, hogy "ez papa, ez a tutya (kutya), ez a kistutya, ez én (a nevét mondja)". Cukik ezek a pillanatok :)
 



ritkán ilyen komoly, itt megijedt egy repülőtől

2017. október 22., vasárnap

Fogmosás dilemma

Reggelente, mikor fogat mosok odajönnek a gyerekek is elkérni a saját fogkeféjüket és fogkrémüket, amit kb 10x újra kell adnom nekik, mert nem sikálják a fogukat, hanem leszopogatják a fogpasztát. Mutattam már nekik, hogy kell sikálni, de átmenetileg teszik azt, és újra kóstolni akarják vagy csak rágni a kefét vagy pár perc múlva a járólapunk fugáját tisztítani (mivel látták az unokatesóikat kiszanált fogkefével ezt csinálni a nyáron). Nekünk elektromos fogkefénk van, az nem jó minta a számukra. Ezen felül az esti fogmosás is dilemma nekem. Az én esti fogsikálásomat már nem látják, mert az elalvásuk után még szoktam enni. Mikor adjam oda nekik? A szilárd vacsi után vagy a fürdés utáni táp után, amikor többnyire borulnak is le a párnájukra? Mikor várható el, hogy rutinszerűen tudjanak fogat mosni ők is, hogy ne csak egy nyalogató, kóstoló játék legyen? Nekem kell türelmesebb lenni és újra és újra megmutatni mechanikus fogkefével?

2017. október 20., péntek

Ők 2 évesek lettek, mi betegek

Időközben újra járnak bölcsibe, bár visszataknyosodtak, volt 1-2 éjszaka is, amikor nagyon köhögtek, de nem volt tartós, nem voltak lázasak sem, így nem maradtam/maradtunk velük itthon, mert már csak az orrfolyás van, a köhögés is alábbhagyott. Annyira kettős dolog ez, mert legszívesebben akkor vinném őket újra, ha az orruk sem folyik, ugyanakkor ha egész télen ez lesz, akkor nem lehet kiírnom magamat a munkából 3 vagy több hónapra. Egyelőre jó a kedvük, van energiájuk, itthon. A bölcsiben mostanában nem esznek jól, emiatt a kedvük sem mindig rózsás, de észrevettük, hogy ha variálunk főtt ételekkel vacsorára, és jóízűen esznek, utána sokkal jobban vannak minden szempontból. A veszekedés kicsit alábbhagyott közöttük, hogy újra vannak külső ingerek, sőt, a héten először össze is fogtak "ellenünk", a tiltásunk ellenére bementek az ágyunkba még nappali ruhában, és összemosolyogtak majd kinevették az apjukat. Ugyanez volt az altatásnál, egyikünknek sem fogadtak szót, és az esti félhomályban rohangáltak este 9-kor is, pizsamában. Cukik voltak, alig tudtam megállni, ne röhögjem el magam :)

Most 3. napja én vagyok elég rosszul, a nátha, a torokgyulladás, migrén éjjel-nappal, tegnap 2 Flektorral tudtam valamelyest elmúlasztani. Így itthonról dolgozom, miután leadjuk őket a bölcsiben. Bevallom, ilyen 'dáthás' fejjel jobban is esik nem a napi forgalomban idegeskedni vagy kedvemre teázni, nem utcai ruhába felöltözni, sminkelni - bár ez utóbbit eléggé elhagytam mostanában a napi rohanások miatt, hanem itthon, csendben, besálazva dolgozni. Ma Sz. is csatlakozott, ő sincs jól, ilyen még nem volt, hogy a gyerekek a bölcsiben, mi pedig itthon betegeskedünk.

A fejem egyébként minden hónapban fáj a mensi környékén, ilyenkor vagyok hajlamos a lebetegedésre is, mint most. A vérnyomásom is töbynire ilyenkor vacakol, még augusztusban volt egy 208/122-es értékem, vérnyomáscsökkentő mellett :( Eléggé beparáztam, bevettem egy azonnal ható plusz gyógyszert, úgy tudtam elaludni, ez éjjel volt ugyanis, másnap rendben volt egész nap. Az endo dokim szerint ösztrogén-eredetű a dolog, és én is tisztában vagyok ezzel, hisz a szülés napja óta magas újra. Volt, hogy normalizálódott, el is hagyhattam a gyógyszert, de visszatért. A nem-alvás, a mozgáshiány sem segítik. Ha ez a kettő rendeződne, szerintem a vérnyomásom is normalizálódna, de így az ösztrogénhiányos időszakban (a fog.gátló havi adag végén) ez sok(k) a szervezetemnek. Az endo dokim szerint nincs mit tennem, voltam terheléses EKG-n egy szűrés keretében, ott is abba kellett hagynom hamarabb a tekerést, mert 190-ig felfutott az első érték. Pedig amúgy nem ülök sokat, mert a gyerekek mellett szinte minimális, percekben mérhető, mennyit tudok leülni, emelgetem őket rendre, de azért ez mégsem minősül kardio edzésnek (még, majd ha futni kell utánuk). A dokim azt is mondta, hogy lassan el kell gondolkodni majd a klimaxon, hogyan építjük le a fogamzásgátlót az életemből, ami sokaknak mumus, nekem a méhem és az érrendszerem védője 18 éves korom óta. Én egyelőre erről hallani sem akarok róla, onnantól még nagyobb veszélynek leszek kitéve érrendszerileg, mert genetikailag is erős ez a rizikó apum révén. És különben is, még csak 44 leszek, nem 50-60 között, amikor anyáink, nagyszüleink klimaxoltak! Ugyanakkor nem túl jó a méhnyálkahártyám épülése sem, ezt is a szülés óta tapasztalom, amit egy nőgyógyászati szűrés is alátámasztott, túl kevés volt ( 1 nappal mensi előtt). Ilyennel teherbe sem tudnék esni - bár nem is szándékozom. A szűrésen lévő nődoki szerint "meszesedés" jelei láthatóak a normál UH vizsgálaton, vagy a több műtét nyoma (gondolom a szülés, a művi vetélések) Ennek is utána akarok járni, pl. 3D-s méh uh-val első körben, ha indokolt, méhűri tükrözést sem tartok kizártnak. A vérnyomásomra pedig jó lenne egy szakértőt találni, aki hipertónia szakértő és holisztikusan tudja ezt látni, a hormonokkal együtt, egyelőre nem sikerült ilyet találnom, persze időm sincs rá, örülök, ha a napi vitaminbevételt nem felejtem el. Huhh, de jó lenne olyan fitt lenni, mint régen, csak most már a gyerekekkel együtt! :)

Még nem írtam, de a gyerekek időközben 2 évesek lettek, volt bölcsi ünneplés, nagyikkal ünneplés, unokatesókkal bandázás. Élvezik, hogy szinte minden hétvégén van "boldog-boldog-boldog születésnapot" - éneklik ők is és persze sütemény/torta :) Ügyesen elfújják a gyertyát, koccintanak, isznak pohárból, és egyre ügyesebben esznek villával, lassan kanállal is. A szókincsük rengeteget ugrik nap mint nap, nem ritka a 3-4 szavas mondat sem, főként a lányunknál. Rengeteget ügyesedtek mozgásban is, átlépnek akadályokat, fellépnek, felmásznak mindenhová tökéletes egyensúlyérzékkel, pedig a fiam messziről indult, az első lépéseit is emlékszem, csak a szerencsére bízta, hogy elesik vagy sem, szinte rögtön futott óvatosság nélkül. Mostanság növik ki a 21-es és némelyik 22-es cipőiket, úgyhogy a tavaszi szép, megkímélt Szamos cipők már nem jók, a bölcsi szandálban is végigér a lábuk, így most benti szandál, csizma adásvételekkel is foglalkoznom kell. Igyekszem jó minőségűeket, de használtan pl. átnőtt, alig hordott első tulajdonosoktól megvenni, szerencsére rengeteg adok-veszek csoport van ilyenre.

Nagyon szép most az október, olyan, mint amikor születtek, kellemes, langyos. Nagyon örülök, hogy kevésbé esős, és a gumicsizma helyett egyelőre sportcipőben jövünk-megyünk, játszóterezünk. Lesznek még úgyis bent töltött hónapok. Azokon lehet, nem kerülhetjük majd el a játszóházakat, bizonyos bevásárlóhelyeket sem, betegségektől is függ, meglátjuk...

 Az olvasás és a Duplo a kedvenc...

 és persze a főzőcskézés egy kellően széles gyerekkonyhában, itt érkezett a szülinapi ajándék :)

 Épp sikerült elcsípni a pillanatot...

Itt már elkéstünk, többszöri nekifutásra is :)

 A Margitszigeti Vadaparkban kacsákkal...

 ... nyulakkal, mókusokkal, pónikkal - csak ők lemaradtak itt a képről. Néhány gólya azért ott lapul hátul :)

Alkonyati gyors séta, mielőtt jön a sötét, de már a holdat mutatja itt a kisfiunk

2017. október 8., vasárnap

Testvérkonfliktusok kezelése

Mindig is tudtam, hogy ikrekkel nem könnyű az élet, a születésük után a rutintalanságom egyszerre 2 gyermeknél, lelkileg, fizikailag is nagyon mélypontokra tudott vinni, az akkor még szokatlan kialvatlansággal. Az első egy évben mikor kezdett nyiladozni az értelmük, ahogy egyre jobban összeszoktunk kialakultak a napi rutinok, már valamivel könnyebb volt. Persze az eltolódott alvások, éjszakázások akkor is nagyon fárasztóak voltak, de relatív könnyen átvészeltük mindkettőnél a fogzásos időszakot, amivel sokan rettentően megszenvednek. Az 1. születésnapjuk egyúttal a bölcsikezdés is volt, amit akkor sokan korainak gondoltak a környezetemben, de azóta sem bántam meg, mert jót tesz nekik a más gyerekekkel, felnőttekkel való találkozás, a kollektív tanulás, ünneplés, játék, stb. Szerencsések vagyunk a hellyel, mert nagyon kellemes a környezet, a bölcsi szerintem legjobb gondozói foglalkoznak velük, finom az étel, és itthon mindig már megannyi impulzust, tanulási folyamatot átélt 2 gyerkőccel lehetek minden délután.

Mi sem maradtunk ki az őszi vírusok támadása alól, 1 hete belázasodott a kisfiunk. Majd rá 1 napra jött a lányunk, aki állapota rohamosan romlott, elment teljesen a hangja, kicsit folyt az orra, és nem mert vagy tudott köhögni, emiatt sírt reszelős hangon vagy szinte némán, Ijesztő volt hallani őt, és mivel amúgy is a héten kontrollra voltunk hivatalosak a Bethesdába, ezért Sz. unszolására még hétfő este írtam a pulmonológusnak, aki kezelte őt májusban. Meglepetésemre azonnal válaszolt, másnap reggel mentünk a sürgősségire hozzá. Egyúttal elmentünk a kontroll röntgenre is, szerencsére teljesen tiszta a tüdeje. A pulmonológus kruppra gyanakodott, így azonnal kiváltottam egy inhalátor készüléket, és megnyugodtam, jól tettem előző nap, hogy egy kb 1 órát kint voltunk levegőn babakocsival, holott nincs nagy meleg. Mint kiderült ennek a felső légúti megbetegedésnek jót tesz a hűvös levegő. Ahogy jött, úgy ment is a lányunknál a betegség, 2-3 napig volt hőemelkedése, reszelős hangja, de úgy tűnik, ő teljesen rendbe jött. A fiunkat a szerdai viselkedése és közérzete alapján azt hittük, hogy legkésőbb pénteken elvisszük bölcsibe. De hiába volt jól, jobban, egyszer csak visszaesett, most neki nincs hangja, ereje köhögni, önmagához képest elég esetlen, közepesen folyik az orra. Elmentünk a 2 éves státusz miatt is a helyi gyerekorvosunkhoz is, mint kiderült, neki a fülére húzódott a megfázás, bár akkor még volt hangja. Még kétséges, hétfőn mehetünk-e bölcsibe, legalábbis vele, reggel megyünk vissza kontrollra.

Nekem ezzel egy időben egy nagyon aktív munkaidőszakom van, így éjszakánként, délutánonként igyekszem a lehető legtöbbet dolgozni. A köztes időkben eléggé feszült vagyok, és nem a munkám miatt, mert azzal még relatív jól is haladtam a héten - köszönhető annak is, hogy egy teljes napra itt voltak a szüleim, így se főznöm, se a gyerekekkel nagyon foglalkoznom nem kellett, óriásit haladtam. A feszültség oka a 2 gyerek egymással való viselkedése. Mindketten külön-külön nagyon jól kezelhetőek, aranyosak, rengeteget beszélnek, érdeklődnek. A kislányunk különösen jól el tud magában is játszani. A 2 éves státusz kérdőívet is maximálisan jó eredménnyel tölthettük ki, nagyon meg volt velük elégedve a védőnőnk. De az, hogy a jó idő hiányában alig tudunk most így betegeskedve kimozdulni, hogy nincs meg a napi inger- és mozgásmennyiség, teljesen megvadultak egymással szemben, és nem túlzok, hogy percenként van valamilyen konfliktus, lökdösődés, harapás, hajtépés, ebből fakadó ordítás, sírás, "...elvette" panaszkodás. A kisfiunk a fő kiváltója a veszekedéseknek, ő nagyon csúnyán neki tud menni a testvérének. Amikor nyugalmi állapotban van, akkor is ha egyszerre kapnak valamit, nem a sajátjának örül, mint a lányom, aki mosolyogva fogadja a dolgokat (legyen az étel, játék, bármi), hanem azt nézi, mit nem kap ő. Folyamatosan konfliktusokat kell kivédenem vagy beszüntetnem, ami nem csak a gyakorisága miatt irtó fárasztó, hanem az ilyen hajcihők közepette vagy egyik vagy már mindkettő ordít, és ahhoz, hogy érvényt kapjon a mondandóm, ezt át kell kiabálnom, erélyesen szét kell választanom őket. Mint egy üvöltő elsárkányosodott feleség, olyannak érzem magam, és ez baromira frusztrál. Hiányoznak a cuki gyerekeim, akikkel nagyokat lehetett hülyéskedni, nevetni, ehelyett folyton veszekednek, és minden idegszálam pattanásig feszült volt a héten szinte minden nap.

A hétvégén kicsit jobb lett, hogy ketten vagyunk velük, és az, hogy a lányommal elmentünk tegnap bevásárolni, bár nem ő a nehezebben kezelhető, de mivel ő relatív jól van, vele mertem kimenni a hűvösebb időben. Délelőtt a napon még mindkettővel sétáltunk, bár nem tudom, a szél mennyire segítette a kisfiunk rekedtségét, mert ő folyton cumizik, és amióta csak az első foga kijött, folyton folyik a nyála, így a nyálkendőket félóránként biztosan cserélni kell a nyakában. Ma sokkal jobban van, azt látom, így talán nem tettünk vele rosszat, hogy kimozdultunk picit, bár az első percben azon is veszekedtek, hogy már átér egymáshoz a lábuk a szembe állított ikerbabakocsi ülésben, ami eddig nem volt gond, sőt, látni akarták egymást, de már az utcán is rájuk kellett förmednem. Mi lesz később? Azt is látjuk, hogy ahogy a kisfiunkat annak idején frusztrálta az, hogy a tesója hamarabb felállt, elindult, teljesen síróssá, nyűgössé vált addig, míg ő nem kezdett el járni, úgy most is zavarhatja, hogy a lányunk több mindenben ügyesebb. Pl. mindkettő tud 10-ig számolni (nem erőltettük, egyszerűen érdekelte őket a számolós mondókák miatt), de sokkal precízebben és mindig jól a lányunk tudja elsorolni, a fiunk olykor téveszt. Ami egyébként nem baj, de ő mégis kudarcnak éli meg. Vagy pl. a lányunk ujjbábokat tud az ujjaira húzni, tud tornyot építeni, a kisfiunk próbálkozik, de ha elakad vagy nem sikerül egy apróság benne, türelmetlenné válik, és mindent szétrombol, szétszór dühében. Pedig egyikünk sem ilyen, nem láthatott bennünket ilyennek. Próbáljuk őt türelemre tanítani, próbálja újra, és ha sikerül, annyira örül, hogy széles mosollyal megtapsolja, ünnepelteti magát, de ha nem, folytatja a dühös sírást, vagy épp újra nekimegy a testvérének. Mi lesz később? Mikor tanulja meg, hogy lehet, van, amiben a tesója ügyesebb, de tanuljon meg hinni magában, mert ő is ügyes sokmindenben? Hogy lehet addig túlélni, hogy ne kelljen napi szinten ezerszer is szétkiabálnom őket? Ha külön vannak, annyira pillekönnyű őket kezelni, mindannyiunkat ezek a konfliktusok felőrölnek. Sír a lányunk, sírok én is, nyűgös, sírós a fiunk, Sz-al összeveszünk, ezek az elég gyakori érzések manapság nálunk. A napokban büntiből a kiságyába tettem kb félórára, amíg kitakarítottam a nappalit, akkorát harapott a testvére karjába, hogy még mindig lila a nyoma. Mint egy kis pitbull, olyan kis agresszív volt a harapás pillanatában, utána csúnyán összeszidtam és a bünti után kenyérre lehetett kenni - egy darabig. A védőnőnek is meséltem, azt mondta, ez igen gyakori a fiútestvéreknél, hogy a fiúk általában a rosszabbak, hogy a testvér-féltékenység így nyilvánul meg, kezdhetek olyan kis büntetéseket bevetni, hogy pl. 2 percig (annyi percig, amennyi idős egy gyermek) a sarokban vagy egy bizonyos helyen kell ülnie, és nem kelhet fel. Most biztos a közérzete is oka lehet, de akkor is, a lányunk a kórházban és előtte/utána itthon sem volt "közveszélyes" a család többi tagjára, ez nem mehet így tovább, mert így átveszi az uralmat a teljes család ideje, idegrendszere felett.

A lányunk pedig önbíráskodásba kezdett, amit korábban nem tett: visszaadja az ütéseket, harapásokat, hajtépéseket, nem győzöm őt is leállítani, ráadásul olajat önt azzal is a tűzre, hogy sűrűn rászól a testvérére, hogy ezt vagy azt nem szabad - jelzem tök jogos szituációkban amúgy (amit alig lehet nevetés nélkül kibírni) de ezzel csak mélyíti a fiunk frusztrációját, mert mi vagyunk a szülők és nem a testvére. Igyekszünk természetesen nem hasonlítgatni őket egymáshoz, pláne nem előttük (mert ha nem is értenek minden egyes szót, de sokat igen, és szó szerint minden szót vissza is tudnak már ismételni). Külön odafigyelünk arra is, hogy többször dicsérjük, öleljük a fiunkat. Utána fogok olvasni a témában, kíváncsi vagyok, más családok ilyen helyzetben vajon mit tesznek? Várom a bölcsibe való visszatérést emiatt is, mert ott lelkileg, fizikailag is feltöltődnek, és sokkal kisebb az itthoni konfrontáció. Az pedig csak véletlen egybeesés, hogy a jövő héten egy családi pszichológiai témákkal foglalkozó rendezvényre is elmegyek, ahogy Vekerdy tanár úr is előad ill. kérdezni is lehet őt...









2017. szeptember 29., péntek

Éjszakák, termékteszt, bölcsi újrakezdés

Amikor elkezdtem ezt a blogot 5 évvel ezelőtt, elsősorban jó érzés volt a gondolataimat kiírni magamból, az akkori félelmek, kudarcok előtt, közben. Idővel én is elkezdtem mások blogját olvasni, és mások is elkezdtek nálam írni, és kialakult időről időre egy részben fix olvasótábor, akik egymás sorsát követték, egymásnak adtak nagyon hasznos tanácsokat vagy kapcsolatokat, hogyan, merre tovább egy-egy szituációban. Eltelt úgy 3 év, hogy napi szinten itt voltam, amikor blogom és életem főszereplői megszülettek ♡, és onnantól egy ritkábban író (de még mindig napi szinten olvasó) blogger lettem, viszont egyre inkább az anyák blogszférájában (ami nem jelenti azt, hogy nem követném szívesen korábbi sorstársaim életét, akik a terhesedés előtt vagy épp közben vannak:) Most az anyasággal járó tapasztalatokat, élethelyzeteket osztom meg szívesen, még ha ritkábban is, mint szeretném, de annál gyakrabban olvasom azokat az anyákat, akiknek hasonló korú gyermeke(i) van(nak), mert mindig lehet valami hasznosat megtudni, tanulni. Kommetelőimtől tudom, volt, hogy én is adtam már hasznos tippeket vagy szimplán erőt egy-egy élethelyzetben. Akkor nem is gondoltam arra, ami a nyár elején ért, hogy megkeresett egy cég, hogy szívesen kipróbáltatná velem, velünk a termékeit, és írjam meg, mit gondolok róluk a személyes tapasztalatom alapján. Akkoriban kerültünk kórházba majd vidéken a nagyszülőknél regenerálódtunk, jött a bölcsiszünet, nekem a feltorlódott munka, majd nyaralni mentünk, nem volt még módom akkor tesztelni és írni róla, így nyár végén, ősz elején került rá sor. Egy saját pelenkatesztről írok, mielőtt még leszoknak a gyermekeim róla - bár nem az az évszak jön, de gondolatban egyre többet foglalkoznak vele, mi az a wc, és miért is járunk mi oda :)

Emlékszem tavaly 1 éves koruk környékén volt egy rosszabb, hónapokig tartó időszak, amikor nem bírta ki a kisfiunk 1 pelussal, és az éjszaka közepén egy tápevés után a nappali-konyhánkba éjszakára kivitt pelenkázón a mikrosütő fényében újra kellett pelenkázni, majd az alvásból kizökkent fiunkat hol nekem, hol az apjának visszaringatni, de pelenkázás nélkül órákig forgolódott rajtunk, közöttünk, a visszaalvás nem ment neki a buci pelus miatt, így órákig is képes volt ébren maradni és bennünket is ébren tartani,  miközben a kislányunk édesdeden átaludta az éjszakát, vagy csak egy tápevésre ébredt, és már aludt is vissza tovább. Egy barátnőm tanácsára a nappal bevált DM-es saját márkás pelust csak éjszakára Pampers Premium-ra váltottuk, amivel a kisfiunk is kibírta reggelig, nem kellett éjjel cserélni, viszont nem egyszer azt tapasztaltam, hogy reggelre pici apró, kocsonyaszerű golyócskák szabadultak ki a pelusból, ellepve a fiunk popóját és kukija környékét. Nem tudom, mi az pontosan, de valószínű azok a pelus nedvszívó alkotóelemei lehetnek, ami magába szívja a pisit. Gondolom nem ártalmas, csak épp reggelente, rohanásban nem túl hatékony golyócskákat levadászni a bőréről a popsitörlővel, de kénytelen-kelletlen maradtunk a Pampers Premium-nál, mert nem tudtunk jobb alternatíváról, hogy mire váltsunk, hogy ne kelljen éjjel újra átpelenkázni.

Idén nyár közepe óta egyre jobb éjszakáink lettek, mert először a kisfiunk majd a kislányunk is pár hétre rá elhagyta az éjszakai tápizást, és váltottak vízre, nagyon ritkán teára. Még szinte minden nap az egyikük megébred valamiért: rossz álom, melegük van, nem találják a cumit / az alvókát, viszont így egyre kevésbé megterhelőek ezek a kisebb megébredések. Szinte mindig gyorsan visszaalszanak, és mint akik éreznék, a másikuk ilyenkor végigalussza az éjszakát. Már csak elalvás előtt kb 200 ml az adagjuk a szilárd vacsora és a fürdetés után. De van, amikor már ezt az esti adagot sem kérik, egyelőre nem tudom, mivel helyettesítsem, mert tehéntejet nem akarok éjszakára adni, a rizstejet nem szerették még meg, a 24 hós tápok közül egyet kóstoltattam velük, nem ízlett nekik.

Még az éjszakai tápevés elmaradása előtt kaptuk Bella Happy-től egy komplett pelenkázó csomagot, 4-es pelussal, popsitörlővel, vízhatlan pelenkázó alátéttel. Érzetre nekem a pelenka anyagának tapintása, vastagsága elsőre a DM-esre hasonlított, emiatt alapvetően nappalra képzeltem el, de mivel még mindig golyócskákkal küzdöttem reggelente, így inkább éjszakára néztük meg. Egy több hetes próba után elmondhatom, úgy tűnik, bevált a nedvszívóképessége, jól alszik benne, cserélni sem kell, és egyben maradnak a pelus alkotóelemei is :) A lányunkra is ráadtuk próbaképpen, ő a melegre érzékenyebb típus, de az augusztusi nagy meleg ellenére pelenkakiütése ebben a pelusban sem lettek. A tesztpelusok már rég elfogytak, de mivel nálunk bevált, ennél a márkánál maradtunk, nem beszélve ha az anyagi oldalát is nézzük, hogy ár-érték arányban is jobban megéri. Ugyan (még) nem lehet mindenhol kapni, de webshopban is rendelhető (én is egyre több mindenben amúgy is online-mami lettem, ma épp a Next.hu-ról rendeltem téli kabátkát Angliából), ill. a közeli Auchanba is járunk vásárolni, ahol lehet kapni.

A vízhatlan alátétet is imádjuk, minden más korábbi márka túl hamar össze-vissza gyűrődött vagy egy-egy helyre gombócba rendeződtek a vattapamacsai, ami nyomta a gyerekek hátát, ez nem, hetek óta egyet használunk. A popsitörlőjük kellemes, friss illatú, hatékonyan lehet vele bánni.


 A Bella Happy pelenkatesztünk a következő fejlődési ugrásukkal szinte egybeesett, ami miatt a szülés óta először éreztem magam kipihentnek reggelente a nyár folyamán. Még a nyaralásunkkor is zömmel így volt. Viszont mióta a bölcsi elkezdődött, lelki folyamatok változtak meg, és fel-felébrednek újra éjszakánként, de semmi más kívánságuk nincsen, mint megkeresni az alvókájukat, velem összebújni, és úgy aludni tovább (a nappaliban estékre kialakított altatási helyünkön). Rendszerint hol egyikük, hol másikuk, ritkábban egyszerre mindketten. Én persze imádom ezt lelkileg, de alig alszom, pár nap után mindig kipurcanok. A lelki oka a bölcsi lehet, a kisfiunk tavaly és idén tavaszig imádott oda menni, mindig kaland volt neki, egyenlő volt a felfedezéssel. A kislányunkkal volt nehezebb a reggeli elválás. Ez most megfordult, ezúttal eleinte a kisfiunkat reggelente csak sírva tudtuk otthagyni, ami hatására a kislányunk is sírni kezdett (meg persze olykor én is utána). De lekopogom, alakulóban van, és ezen a héten már nem pityeregtek és mosolyogva, örömmel mentek be a csoportjukba. Kezdik azt is megszokni, jó ott lenni, mert délutánonként látom rajtuk: imádják, amikor érkezem értük, nagy ovációval rohannak hozzám, de alig tudunk elindulni, annyira szeretik a környezetet, a gondozóikat, többször elköszönnek tőlük, mire végre kilépünk az utcára :)

A szeptember hűvösebb estéket, reggeleket is hozott. Míg tavaly ilyenkor bodyban és rugiban aludtak a takaró alatt majd egy idő után kitakarózva felette, így most az alvóruházatukat tesztelgetem, miben alszanak jól úgy, hogy nem ébrednek föl arra, hogy fáznak, vagy nem lesz jéghideg kezük-lábuk reggelre. Nyáron nagyon szerették a rövidujjú, lábfej nélküli pizsiket, de ebben az őszi hűvösben, még fűtés nélkül nem volt nekik komfortos, jött a tüsszögés, kis nátha (ami szerencsére gyorsan visszavonult, talán hála az 1 hónappal ezelőtti tengeri "kúrának"). A hálózsák nem jöhet szóba, nem ahhoz szoktattuk őket. A hosszúujjú body és a lábfejes nadrág kombó jelenleg a legjobb, bár a 92-es az utolsó méret ilyen nadrágokból, utána lehet, át kell térnünk a zoknira - amiben szerintem annyira nem lehet jó aludni. Ez sem tökéletes, de ebben úgy tűnik, vannak végigaludt éjszakák. Lehet, hogy egy vékony rövidujjú nyári pólót is adok majd rájuk felülre, mintegy "mellény", bár Sz. szerint ez már túl vastag ruházat. Mivel úgyis zömmel én kelek fel éjszaka hozzájuk, így lehet, kipróbálom. 

Egy reggeli "pizsis" nyugodt pillanat bölcsibe készülődés előtt:

Olyan nagyok már :)

2017. szeptember 9., szombat

Nyaralni gyerekekkel

Még nyár közepén volt egy fősulis baráti körben szervezett családi találkozónk, az egyik barátnőm családi házánál, kerti sütögetéssel. Annak idején velük futottunk össze teljesen véletlenül Mošćenička Draga-ban. Ők most is épp a nyaralásuk előtt voltak, ugyanoda mennek minden évben, a gyerekeik születése előtt óta, és azóta is - most már a nagylányuk felsőtagozatos. A 2 fiú, a barátnőm férje és Sz beszélgettek arról, hogy mennyire természetes volt nekik a gyerekek születése után is nyaralni menni. Mi még nem akartunk az idén, itthon is elindulni bárhová kész logisztika a 2 gyerekkel, akik egykorúak, ugyanazon igényeik vannak, de mégis különböző akarattal, személyiséggel rendelkeznek, hol egyiknek, hol másiknak van éppen jó- vagy rosszkedve, hol egyik, hol másik képes idegen helyen elaludni, a másik nyűgösködni, egymást felzavarni, nem beszélve a "málházásról", amivel jár a mi menetelünk bárhová. De a barátnőmék mégis felbátorítottak, és még aznap este elkezdtünk szállás után nézni a Booking oldalán, augusztus végére, a bölcsi szünet utolsó hetére. Sz. ugyanis 2 x 1 hetet tudott velünk lenni, ebből a hónap elején a lakás körül voltak teendők (pl. a télen nagy mínuszokban SOS lecserélt bojlert kellett újra leszereltetni, mögötte vakolni, festeni, mert kiderült, azt kihagyták az építéskor). Így maradt a hó vége az elutazásra. Szállást sajnos nem találtunk elsőre megfelelőt, így Sz írt a 3 évvel ezelőtti szállásadónknak közvetlenül, akitől pozitív válasz érkezett, a családi apartman pont szabadon volt a hó végén, de szeptember elejét is érintette volna az utolsó pár nap. Megköszöntük, lefoglaltuk, de jeleztük neki, ha szabaddá válna esetleg hamarabb, akkor szívesebben indulnánk korábban, már csak azért is, mert szeptember 1-től nekem dolgozni kellett menni. A szerencse mellénk állt, mert ha nem is azonnal, de az út előtt nem sokkal kiderült, hogy mégis mehetünk hamarabb, így kezdhetek a munkahelyemen, és a gyerekek is a bölcsiben.

Van egy nagy Excel táblázatom, amit még évekkel ezelőtt kettőnknek gyártottam nyaralásokra, mit vigyünk magunkkal, ezt szépen kibővítettem a gyerekek listájával, és aszerint pakoltam be, mert egyébként biztos, hogy itthon maradt volna jó pár dolog, amit nem könnyen pótoltunk volna egy kis halászfaluban. Így is volt, ami kimaradt, de nem volt vészes (pl. a szalmakalapom, de baseball sapkám az volt) vagy a vízicipőm, de volt flipflop szandálom. Mindent szépen elő is készítettünk, anyukám addig lefoglalta a gyerekeket, főzött. Az indulás előtt egy nappal online biztosítást szerettem volna kötni, amikor is a gyerekek megannyi kártyás igazolványa között nem találtam a személyit. Totál lesápadtam majd leizzadtam, mert rájöttem, személyit bizony nem kezdeményezett nekünk senki, mint a TAJ-t, adókártyát, lakcímkártyát, nekünk kellett volna. Horvátország nem tartozik a schengeni egyezményhez, így bizony ellenőriznek bennünket a határon. Annyira megterveztünk pedig mindent, pl. béreltem autópálya kütyüt is, hogy ne kelljen a fizető kapuknál várni, Sz vett egy konzolt a tabletnek, hogy ha a hosszú úton nem bírják ki mese/mondóka/dalocskák nélkül, akkor középre fel tudjuk helyezni a 2 ülés közé a tabletünket. Erre egy alap dokumentum nincs meg! Néztem az ügyfélkapumat, böngésztem a netet, Sz elment a helyi önkormányzathoz személyesen, felhívtuk a konzulátust is, bizony kellett a kártyás személyi. A jó hír az volt, hogy ideiglenes is lehet! És láss csodát, azt kb félóra alatt sikerült elkészíttetnünk, a gyerekeket is vinni kellett, mert fotózás is volt :) Egy füst alatt megrendeltük nekik a 8 nap alatt elkészülő normál személyit is, mert az ideiglenes csak 30 napig érvényes. Azért az jó lett volna, hogy amikor megszülettek, akkor tájékoztattak volna valahol (kórház, védőnő), hogy hiába a sok dokumentum, amit automatikusan megkaptunk, a személyit nekünk szülőknek kell kérvényezni, már kisbaba korban. Még jó, hogy eddig nem volt rá szükség. Mindenesetre ha volt is egy 1,5-2 órás plusz körünk az indulás előtti nap, de sikerült elkészülnünk, és terveink szerint hajnalban elindulni, hogy a gyerekek az út nagy részét átaludhassák. Nagyon cukik voltak, végig nagyon klasszul viselkedtek, a fél utat valóban átaludták, de utána jó kedéllyel ültek az autósülésükben, beszélgettünk, énekeltünk, kommentálták a forgalmat, de ehhez tényleg az kellett, ne legyen várakozási idő sehol. 2x álltunk meg kicsit megmozgatni magunkat, pelenkázni, enni, jókat futkoráztak olyankor. Nekem volt odafelé iszonyatos migrénem, így alig tudtam őket kordában tartani, Sz vezetett és felügyelte őket zömmel. A migrénem sajnos szinte minden hónapban előjön a mensesem körüli időszakban, júliusban nem tudtam tőle elaludni sem, megmértük anyummal, 208/122 volt, a vérnyomáscsökkentőm mellett, akkor egy gyors hatású gyógyszert be is kellett vennem, ijesztő volt a tudat, hogy így pörög a szívem. Ennek utána szeretnék járni, mi lehet az oka, de az endo dokim szerint kizárólag hormonális, ami valószínű is. De nem tudom, mi lesz a megoldás, nem lehet egész hónapban magasabb vny csökkentőt szedni csak 1-2 napos migrén és magas vny miatt... Ugyanakkor ez annyira magas volt, hogy azért rendesen eluralkodott rajtam a halálfélelem... De ekkor az úton nem ez volt, itthon előtte megmértem. A kialvatlanság is kihozhatja nálam, és az indulás előestéjén nem aludtunk semmit pakoltunk.

Dél körül érkeztünk meg, és annyira holtfáradtak voltunk, hogy miután ebédeltünk lenn a parton egy pizzázóban, sétáltunk egy rövidet a mólónál, felmentünk vissza a szálláshelyünkre (szó szerint fel, mert hegyoldalban volt), és amit sosem csináltunk még, este fürdés és fürdetés nélkül zuhantunk össze, és aludtunk el négyen a franciágyon, pedig összeszereltük mindkét mobil kiságyat is, de csak a lányunkat vittem át a másik szobába. A kisfiunk ugyanis első estére belázasodott. Szerencsére ez másnap estére elmúlt nála, de adtuk is neki a Nurophent. Nem lehetett komolyabb nála, arra gondoltunk, hogy 1 héttel az út előtt volt időpontunk a gyerekorvosnál is, a 2. bárányhimlő oltásra, attól is lehetett.

Tonka néni, a szállásadónk egy tündéri modern, fiatalos nagymama, aki nagyon kedvelte a gyerekeinket, és többször jött segíteni, elterelni a figyelmüket pl. a kiwi-lugasával vagy virágaival (nagy virágimádók a gyermekeink, csak nem győzzük nekik tiltani a dísznövények leszakítását)

Második nap szépen összeszedtük magunkat, miután sikerült egy nagyot aludni. A migrénem is enyhült, és szépen lassan el is múlt. Megkezdtük az ottani rutin kialakítását, ami beletelt pár napba, így arra jutottunk, ha jövőre is megyünk, min 10 napra fogunk, mert mire kialakult a legoptimálisabb menetrendünk, addigra eltelt a nyaralás fele. Eleinte a parton akartunk enni, de nem jártunk mindennel sikerrel. Át kellett térni a sűrűbb főzésre. Az altatási kísérletekről is le kellett tennünk, mert míg itthon fegyelmezetten megy, addig ott felpörögtek, hol egyikük, hol másikuk felpiszkálta az épp majdnem alvó másikat. Így az lett a rutin, hogy délelőtt, reggeli után mentünk le a partra, tízórai lent, bekenve, fürdőruhában, pancsizás előtt/után. Majd ebédre haza a fele cuccal, a sátrat, polifómokt, strandtörülközőket lent hagyva. Ebéd, majd vissza a babakocsiba, és abban elaludt vagy egyikük vagy mindketten, leérve a helyünkre a sátorba áttettem az épp alvó gyermeket (egyszerre csak egyszer aludtak, egy pont kissé borult napon, amikor nem telepedtünk ki a partra), a másikkal pedig lapáttal, kavicsokkal, pancsivízzel a kiscsónakban, vödörben játszott valamelyikünk. Persze a nem alvó gyermek este "hullott össze", de szerintem összecsiszolódtunk volna a helyi rutinnal még jobban, ha tovább maradunk.

A környéket most nem jártuk be, mint annak idején, mert nem igazán babakocsibarát a terep (kövek, lépcsők, nagy emelkedők, erdő vagy tengeri kajakkal megközelíthető partok), de így is tömérdek inger érte őket, és strandcipőben remekül megtanultak kavicson közlekedni, kavicsot vízbe dobni. A vízbe nem merészkedtünk be együtt mindannyian, csak a szélén maradtak, féltek még a nagy hullámoktól. De nem baj, majd jövőre, nem akartuk erőltetni, hogy sírjanak. Így hol Sz, hol én úsztunk be, külön-külön. Az esték is ily módon hiányosak voltak, hogy fürdetés, altatás után nem léphettünk le az éjszakába. De az erkélyen is jó volt időzni, a levegő finom volt, pont ezért jöttünk, hogy a kislányunk tüdejének kedvezzünk általa.

Az idő remek volt, egy nap szemerkélt, esett rövid ideig, délelőtt, de délutánra már újra ragyogott a nap. Isteni meleg volt, nem nagy kánikula, és nem is dideregtünk esténként sem, a tenger 23-24 fokos volt. Az eljövetelünk után pár nappal ahogy itthon is őszies lett az idő, ott is lezuhant a hőmérséklet 28-29 fokról 18 fokra. Nagy mázlink volt, hogy előbb mehettünk, mert tényleg elvágták ott is a nyarat szeptember kezdetével. Persze kis meleg jön oda is vissza, ahogy itthon is, de nem rögtön.

Nem volt pihentető, de megerőltetőbb sem a nyaralás, mintha itthon maradtunk volna. El is határoztuk, folytatjuk, itthon is bátrabban fogunk kimozdulni, és visszatérünk a tengerhez is jövő nyáron. Tudjuk, hogy úgysem fognak emlékezni még a lurkók ezekre a nyaralásokra, de látjuk, hogy beépül a kis fejlődésükbe, hogy kitágul előttük a világ. És bennünket, 4ünket is nagyon összecsiszolt ez az út. A 2 napos hétvégék túl rövidek ahhoz, hogy 4en ennyire intenzíven együtt lehessünk, max velem voltak ennyire szimbiózisban. Kellett, hogy apával is meglegyen ez az érzés, és ez nekünk, kettőnknek is jót tett, mert sokszor nem volt könnyű az elmúlt 2 év, nekem vele, neki velem, voltak mélypontjaink, nem egyszer... A kommunikációnk leszűkült a gyerekek körüli teendőkre, sokszor ingerültek voltunk, vagyunk, és ha elaludtak, mi is összeomlottunk, hol ő, hol én, hol mindketten, pótolva a megannyi alváshiányt. Vagy épp valamilyen énidő volt már halaszthatatlan, de csak annyi fért bele a napba. De most jó, és ez látszik a gyerekeken is. Persze most is fáradtak vagyunk, de mégis más, mint a nyaralás előtt. A gyerekek viszont azóta is képesek nagyon durva vitákba keveredni, nagyon tudják egymást osztani, ráncigálni, harapni, tépni, majd emiatt üvölteni, vonyítani, zokogni, stb de ha nincsenek valamiért együtt, mindig keresik egymást. Jó lenne, ha ezek a konfliktusos interakciók csökkennének, és el tudnának szépen is játszani egymással, amire szintén van azért példa, csak ritkább, és rendszerint nem itthon. Vajon mikor jön el ez az idő, hogy itthon is jól meglegyenek 5 percnél tovább? :)

Persze a fotók róluk sosem ezekről a pillanatokról tanúskodnak, mert olyankor nem a fényképezésé, hanem a problémamegoldásé a főszerep:











 











2017. szeptember 2., szombat

Nyári mix – már majdnem 2 évesek

Még augusztusban el kezdtem írni ezt a posztot, ami elég kapkodósra sikerült, és a szokásos időhiány miatt egy szuszra nem mindenről sikerült írni, amiről terveztem, így nem élesítettem akkor. De most mégis úgy döntöttem, majd több részletben folytatom, mert közben nyaralni is voltunk és elkezdődött újra a bölcsi is, van újabb téma bőven, ráadásul napokon belül ősziesre is fordul az idő, hát legyen ez még egy igazi nyári poszt :)

Szép nyarunk volt, a kislányunk is szinte teljesen rendbejött. Már nem látszik rajta semmi, az átmeneti gyengeség, a séták alatti felkéredzkedés is ritkult, és egyre többet futkározik. Sőt, a bátyját is erőszeretettel „lenyomja”, itthon, mikor nem vagyok aktívan közöttük, hanem pl. főzök, mosogatok, szeretetből nagyon erősen hozzá nyomakodik, a földön fekvéskor vagy csak állás közben, amit a kisfiunk rendre sírással reagál le. Bár pont ma megvédte magát, igaz, nem ilyen szeretetből közeledett hozzá a lányunk, hanem elvette az épp kezében lévő játékot, és mivel nem tudta visszaszerezni, harapott egy nagyot a tesója combjába. Aminek annyira nem örülök, de legalább ő is megvédi magát. A formájának nem örülök, hogy visszatért ez a harapás, bár egyelőre nem tapasztaltam többször. A télen-tavasszal volt a szokása a fiunknak ez a támadási forma, ha pl. nem kapta meg, amit akart, harapott engem, az apját, a bölcsiben az egyik (nem saját) gondozónőjét. Ehhez párosul a hajtépés: hol az enyémet, hol a kislányunkét. Emiatt (vagy a hajgumi használatától is) szegénykémnek annyira ritka lett felül a haja, hogy úgyis kánikula van, lenyírattuk az ő haját is. Azóta nincs hajtépés, ennek különösen örülök, de a konfliktusos interakciók száma nem csökkent.

A kisfiunk már 2. alkalommal volt fodrásznál, már rutinos, nem sír, viszonylag türelmesen tűri a hajnyíró gépet és az ollót, fésűt is. Ugyanoda vittük a kislányunkat is apukámmal. Igaz, férfifodrász, de épp szabadságon volt a női fodrász, akihez a szülővárosomban „szoktam” menni (évente 1x), de nem is baj, mert ott úgyis több lett volna a várakozási idő. A kislányunk sajnos így is elsőre sírórohamot kapott az idegen sráctól, aki pedig nagyon kedves és kellemes hangú, mégis egyelőre még minden idegen nénitől és bácsitól fél, aki pedig hozzányúl, attól valószínű fájdalmat sejt. Idő lesz, mire kiheveri a Bethesdás tapasztalatait... Ott a pulmonológus doktrnővel már megbarátkozott, 2x voltunk kontrollon, minden az elvártak szerinti, azaz nem hallani semmilyen zörejt a mellkasából. Röntgen csak szeptemberben lesz, mivel addigra jósolható a teljes javulás. Ezt rásegítendő úgy döntöttünk, hamarosan visszamegyünk Mošćenička Draga-ba, ahol pár éve voltunk még Sz-al kettesben (és a stimulációs hormoninjekciókkal...) Idén hirtelen döntés volt, mert még nem akartunk nyaralni menni a gyerekekkel, hogy relatív picik. De a kislányunk tüdejének jót tenne a sós tengeri levegő, egy barátnőm családja inspirált, hogy ők a gyerekek születése óta járnak oda, így felbátorodtunk, felkerestük az akkori szállásadónkat, miután a Booking szerint nincs már elérhető árú szállás, van-e neki családi apartmanja kiadó. Láss csodát, van, és pont abban az időszakban, amikor szerettük volna :) Úgyhogy már alig várjuk, bár tudom, nekünk nem lesz pihenés, sőt extra fáradalmakkal teli lesz minden nap, de mellette rengeteg élményt adhatunk a gyerekeknek, általuk pedig mi is más élményekkel gazdagodhatunk ugyanott. Egész más lesz biztosan, akkoriban bejártuk a környék hegyes-dimbes-dombos részét, kirándultunk sokat vagy épp heverésztünk egész nap a parton, de volt olyan este, hogy egy üveg borral ültünk a parti kavicsokon egy pizzavacsora után. Hát ilyenek most nem lesznek, hanem gyerekközpontú programok, délutáni otthoni szieszta, este szintén otthonmaradás lesz vacsora után, sőt többet fogunk most főzni, mint étterembe menni, az éjszakai alvások sem biztos, hogy kiegyensúlyozottak lesznek, de nem bánom, fő, hogy utazunk és kicsit kikapcsolódunk az itthoni mókuskerékből.

A nagy melegben a pelus elhagyása is elkezdett foglalkoztatni, de még csak gondolatban. Anyuméknál voltunk az első nagyobb, 40 fok közeli kánikula idején. Rémes volt, hogy több mint 1 hétig 4 fal közé szorultunk. Se játszótér, se strand, se állatkert, se kutyasétáltatás, max esténként kis séta, amikor már igazából fürdetni kellett. Így kitolódott az altatás, majdnem 10-re, amiről vissza kell majd szokni, mire vége a bölcsiszünetnek, mert reggelente fáradtak lesznek. Az egyetlen program, amit bevetettünk még, hogy kismedence, kerti fák alatt, meztelenül. Hihetetlen édesek voltak. A kislányunk forgolódott a vízben, hason, hanyatt, ült, kurjongatott, kacagott, élvezte a meztelenkedést a vízben. A kisfiunk pedig csak iszik és iszik a pancsivízből is, akkor is, ha már mindketten belepisiltek. Nem tudjuk egyelőre leszoktatni róla, majd valószínű a tengervíznél elmegy a kedve tőle. Amikor nem pancsiztak, és árnyék volt a hintánál is, akkor már nem húztam rájuk pelust, hanem kisbugyit kaptak. És egyik sem pisilt, kakilt be a hintán, sőt, kihoztuk a kisbiliket, és előszeretettel ültek rá. De még nem volt produktum, csak a kisfiunknál, aki miután felállt, visszahúztam a bugyit, akkor is nyomta, és csurgott végig a lába szárán. De már úgy látom, akarattal tudja irányítani, ha még nem is érti, mikor hova kellene. A kislányunk pedig bennünket akart már utánozni. Volt, hogy nem csuktam be a wc ajtót, hogy lássam őket, amikor egyedül voltam épp velük, és a wc ajtóhoz jöttek kíváncsiskodni. Egyszer a kislányunk felkéredzkedett, hogy ő is szeretne ráülni. Elővettem a szűktőt, ráültettem, és kb negyedóráig nem akart leszállni. Még nem jött így pisi, sem kaki, de már ez is egy jó jel, hogy akarja. Amikor kakilnak, szoktak egyébként szólni, de nem előtte, hanem közben, így akkor már nem zavarjuk meg őket pelenkalevétellel. Rájuk hagyjuk egyelőre, ahogy a kíváncsiság, az igény felmerülni látszik, erőltetni semmiképp nem fogjuk.

Hihetetlen bő már a szókincsük. Be nem áll a szájuk, és főként a kislányunk komplett kisebb mondatokban képes már beszélni. Pl. az utcán: ez narancssárga autó. Hangsúlyosan minden egyes szavacskát, amik többségét nagyon tisztán ejt ki. A kisfiunk - gondolom a cumi miatt - kissé pöszén ejti ki még mindig a mássalhangzók egy részét, de ő is folyton karattyol, cumival is, és ő is mond hosszabb szavakat, mint pl. hajszárító. Gondoltam, felsorolom itt a szókincsüket, de lehetetlen, annyi szavuk van már. Egyik-másik mulatságos, mert pl. a babakocsit babacsokinak mondják. Van egy saját szavuk is, az „accije”, ami egy joker szó, de rendszerint „add ide” a jelentése. Pl. Accije apa – ha Sz-al beszélek telefonon. De ezt is csak mi értjük: „Accije bigyesz e bá” – ezek a kislányunk alvókái: egy katica (bigyesz) és elefánt (bá). „Accije hamm, gágá” – a kisfiunk kéri a cumiját és a plüss libáját :)

Folyt. köv. hamarosan az első családi nyaralásunkról is...

" Papás fájó derék" tartás és ujjszopizás séta közben :)

 Kézenfogva pár másodpercig - mindig csak a kislányunk szeretné

 A Tisza-tavi Ökocentrumban - nagy a halimádat :)


 Ugribugri - a trambulin. Már párszor kipróbálták, és még módjával, de imádják


 Fagyizás

 Nyári sérók

 Papírsárkány

 Korán kelt, reggeli séta kettesben

 Főtt kukoricával kínálja



 Rajzolunk... (mi szülők is, mert rajzoltatnak bennünket)