2017. január 20., péntek

Közel 16 hónaposan

Még nem vagyunk túl teljesen a betegségeken, a lányunk ünnepekkori betegsége után a múlt héten a fiunknak is 39,5 fokos láza volt 2 napig, de szerencsére nála ahogy jött, úgy ment, hétfőtől újra bölcsiben van. Persze alvásban, evésben hosszabb kifutású volt a regenerálódás, még napokig többet aludt és kevesebbet evett szilárd ételt. Én pedig változatlanul Karácsony óta folyamatosan benne vagyok, végül nem hagyhattam ki a háziorvost és az antibiotikumot sem, ami egyébként sokat segített. Egyedül a fülem nem lett teljesen ok, a bal fülemre többnyire most is rosszul hallok, valami nagyon ráhúzódott. Visszamentem a fül-orr gégészhez, aki szerint ennek már el kellett volna múlnia, menjek be hozzá a kórházi rendelésére egy endoszkópos vizsgálatra, megnézi. Ok, egyelőre nem tudom, mikor, de majd beiktatom valamikor, ha nem csapnak össze a dolgok annyira, mint mostanában. Az eheti "finomság" egy tegnapi gyomorrontás, valószínű a céges kantinból, ahol sosem volt ilyen tapasztalatom. De nem tűnik vírusosnak a dolog, mert csak egyszeri rosszullét volt, bár az egész estémet megbélyegezte - meg persze a családét, hogy a gyerekeket felemelni sem tudtam, olyan gyenge lettem. Mára jobb a helyzet, a fülemre visszatérve pedig: a doki azt mondta, az sem elképzelhetetlen, hogy a hipofízis adenoma miatti műtétemből kifolyólag nem minden ugyanolyan bent a fülemnél-orromban, mint eredendően, és ez a ráhúzódó nátha valamit nem jó irányba mozdíthatott el - ha jól értettem. Szerintem nincs erről szó, mert 25 éve volt a műtét, és sosem volt ilyen tapasztalatom, bízom benne, hogy csak az elhúzódó nátha miatt van ez az egész. Továbbra is hőpárnázom, olykor csinálom az orrgyakorlatokat, de az mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy napközben már sokat javul, amikor szinte teljesen hallok rá, csak reggel-este a kritikusabb. Nekem ez még mindig annyira fura, hogy betegeskedem, amikor felnőttként szinte sosem voltam korábban ilyen típus. Biztos vagyok benne, hogy az alváshiány a ludas, emlékszem, gyerekkoromban is mindig nagyokat aludtam, amikor volt 1-1 iskolai lebetegedésem, és utána mennyivel jobb volt.

A gyerekek egyébként nagyon cukik, egyre többet dumálnak, halandzsáznak, a kislányom elindult most már magától járkál, fedezi fel a környezetét, a szabadság érzetét, látom rajta, hogy nagyon élvezi. A bölcsiben és itthon egyaránt. A kisfiunk még mindig csak bútorok mellett teper, járássegítőt tologat, és a jobb lába oldalra tart, emiatt felhívtam a dévényes tornászt, akihez nyáron jártunk, nézze meg, úgyhogy várom az időpontot, mikor mehetünk, de szerinte is még időben vagyunk, akár 1-2 hónapig is, hogy ha nem indul el magától. Ezzel tisztában is vagyunk, de azért jobb, ha látja, minden ok-e a lábtartásával.

Hamarosan megyünk oltásra is, a rettegett MMR-re és bárányhimlőre is. Remélem, nem lesznek durva mellékhatások. Oltást "kivezető" homeopátiás szert ez esetben lehet, nem kellene kihagynunk.

Volt egy kevésbé hideg és napsütéses napszak a hétvégén, elővettük a rég látott babakocsit, hogy kimozduljon a család. Remélem, legközelebb már szánkóval is mehetünk, amikor nem lesz senki sem beteg. De így is derűs kedvünk volt:

ű







Amúgy mi szülők ki vagyunk purcanva, ez a tél kicsit keményebb, mint a tavalyi, több energiát igényelnek a gyerekek is, és a mi életvitelünk is is pörgősebb. De ha épp nincs betegség, akkor a nonstop kialvatlanság és fáradtság mellett sok-sok vidámság is velük az élet. Néha még most is csipkedem magam, amikor pl. nélkülük vagyok (mert akkor nem darál be a velük folytatott teendőhalmaz), és pl. épp a bölcsibe rohanok, hogy úristen, milyen hihetetlen még most is, hogy van 2 gyerekünk! Azt hiszem, 2 éve lassan ilyentájt vártam azt a bizonyos 2 csíkot...

2017. január 8., vasárnap

Változatos évzárás/évkezdet

Karácsonyig relatív szuperül teltek a napjaink, a bölcsibe is végig jártak a gyerekek, sőt egy napot voltak az ügyeletes összevont csoportban is, ami nem volt nagy létszámos, csak pár gyerkőc, és csak fél nap volt velük olyan gondozó, akit nem ismertek. Emiatt el sem jöttünk rögtön reggel a bölcsi előteréből, hogy ha gond lett volna, nem hagytuk volna őket ott. A kisfiunknál tudtuk, nem lesz probléma, a kislányunk viszont nagyon megválogatja, kit fogad el, és akit elsőre nem, csak később, fokozatosan teszi azt. Kicsit paráztunk is aznap, de egyszerűen a sok betegeskedés után a munkahelyről csak az utolsó héten tudtunk elszabadulni és mindennel előkészülni az ünnepekre: fa-vásárlás, néhány ajándék családtagoknak (zömmel előre webshopban rendelve, csak pickpack ponton átvétellel), egyféle sütemény sütése, halbeszerzés, egyféle menü elkészítése, takarítás, fadíszítés, összepakolás az ünnepekre a nagyszülői látogatásokra. Pechünkre a kazánunk is elkezdett csepegni, pont az ünnepek előtt, és már nem tudtak szakembert karácsony előtt küldeni, így egy 20 literes vödörrel alatta hagytuk itt több mint 1 hétre a lakást, és cidriztünk, elég legyen ez az űrtartalom a fűtésre. Szerencsénkre kb 1 mm-el a vödör széle előtt volt a vízszint, mire visszajöttünk, de a kazános sztorinak ezzel csak az eleje indult el, később voltak fordulatok... De visszatérve az ünnepekre. Nagyon szépen sikerült végülis mindent elintézni, beszerezni, és már 1 nappal hamarabb a fát is feldíszíteni, hogy legalább 2 nap itthon lehessünk és csodálhassák a gyerekek. Ők is aranyosak voltak, a bölcsi jót tesz nekik nagyon, hogy leköti az energiáikat, figyelmüket, más gyerekekkel való barátkozási igényüket, mindig boldogan mennek, megyünk és jövünk. A betegségeken kívül minden más szempontból nagyon jó döntés volt, hogy elkezdték, mert rengeteget fejlődnek, nagyon meg vagyunk elégedve a 2 gondozónővel is, akik imádják a gyerekeinket, ezt látjuk (tegnap az egyikük Facebook messenger-en keresztül küldött át nekem épp aktuális képeket róluk :)) A Szentestét négyesben töltöttük, és tartalmas, rohanós nap volt, de ezúttal nem kapkodós, idegeskedős, amilyenek elő szoktak fordulni, amikor nem úgy haladnak a dolgok, mint kellene. Estére már kicsit nyűgös volt a kislányunk, de azért még csináltunk pár családi csoportfotót a fotóállványunkkal, a karácsonyfánk mellett ülve, szépen beöltöztettem őket elegáns ruhácskákba, és együtt meg is vacsoráztunk - imádták a halászlevet is :) Szerencsére alapvetően nincs gond az étkezésükkel, és amit kézzel ehetnek, azt már önállóan meg is eszik - meg persze a földre szórják, dobálják, ha már nem éhesek, csak a gravitációt tesztelik a mi örömünkre. Ráaádsul a kislányunk most tette meg az első olyan önálló lépéseit, ami már nem csak 1-2 lépés volt, hanem több is :) Ezt azóta redukálta, hogy beteg lett és nem volt ereje, de ma elkezdte újra, alig várom, hogy a kisfiunk is kövesse! Az ő lábának van egy kifelé tartása, pedig nagyon gyorsan teper bútorok mellett, akár csak egy kézzel kapaszkodva, de nem próbált még egyedül elindulni. Egyelőre nem erőltetjük nála, ha egy hónap múlva sem látunk ebben előrelépést, lehet, visszamegyünk a dévényes tornászhoz.

Visszatérve: Karácsony első napján végig pakolásztam az útra, délután sikerült is elindulni. Estére már nagyon nyűgös volt a kislányunk, be is lázasodott. De még nem adtunk sem Nurofent, sem lázkúpot, azt hittük, a foga miatt lehet. De másnaptól jöt egy erős kötőhártyagyulladás, nátha, és 3 napon át tartó 39 fokos láz, amit már csillapítottunk, mégis nagyon zilált szegényke mellkasa, sokat virrasztottunk mellette. A kisfiunknak "csak" nátha és kötőhártyagyulladása lett, de mindvégig láztalan maradt, és a hangulata, étvágya sem romlott. A kislányunknak teljesen elment az étvágya, alig evett, sokat fogyott, itattuk sokat, nyűgös volt, amit nem is csodáltam, mert vele párhuzamosan én is elkaptam, és éreztem, milyen lehet a közérzete, és én ugyan nem lettem lázas, de vérben úsztak a szemeim, homályosan láttam napokig a kötőhártyagyulladás miatt, és olyan náthás lettem, amit azóta sem hevertem ki. Sőt ráment a füleimre, fülkürtgyulladás miatt most az egyik fülemre szinte egyátalán nem hallok, a másikkal részlegesen, és olyan náthás vagyok, hogy nem tudok tőle aludni, még mindig. Időközben a gyerekek meggyógyultak, sőt a bölcsibe is járnak már, szépen esznek, alszanak - az éjszakai 1-1 felébredés mellett. Sz. is náthás lett még Karácsony előtt, de ő nagyjából kiheverte, mire a család női tagjai kerültek padlóra. A kislányunkat a 3. lázas napon már nagyon féltettem, vidéken voltunk, nem saját orvos közelébe, Karácsonyi ünnepekkor, nem szerettem volna kórházba kerülni vele ilyen időszakban sem. Anyukám intenzív segítségével, egyik teljes éjjel az ő virrasztásával a nappaliban, majd Apukám helyét átadva az ő franciaágyukban együtt éjszakázva figyeltük, hogy alakul a kis testének hője, a hangulata. Addig a fiúk a mi szobánkban voltak, és Sz-ra volt bízva a kisfiunk napokig éjszaka. A  kislányunk étvágya a táp iránt szerencsére nem változott és a  a teát is szívesen itta, emiatt voltam relatív nyugodt, hogy elég folyadékot iszik. A szilárd ételekből is volt, amit olykor elfogadott. Szegénykéimnek mindezzel egyidőben nem is tudom hány foguk jön egyszerre, már szinte teljes fogsort látok előbújni, mikor egy-egy ordításkor (pl. ujjacskákra rácsukott ajtó miatt, mert az buli, bujkálni egymás elől az ajtó mögött) a torkukig belátok. Egyébként is mostanában nagyon ringatás-pártiak lettek újra, anya-anya-anya, főleg a lánykánk szájából hallatszik, de anyuméknál a mama-mama-mama a favorit (ilyenkor én a 2. helyen vagyok, utána kb egy szinten apa és papa). Ezzel párhuzamosan én fizikailag már nem bírok a két 10 kilós gyermekemet ilyen lerongyolódott fizikummal sokáig ringatni (nem egyszerre, hanem amikor egyik-másik felébred). Ha nincs pár percen belüli visszaalvás, korábban mentünk a karámba, betakartam, lefeküdtem melléjük, és ha nem aludtam én is el (ami miatt 2 órát is képesek voltunk ott durmolni az éjszaka közepén), akkor kb félóra múlva vissza lehetett vinni mindkettőjüket. A lányunk betegsége miatt ill. egyszerre ébredéskor korábban is Sz. a kisfiunkat a hálószobánkba szoktatta, egész gyorsan elalszik már a franciaágyunkon. Csak Sz. is elalszik mellette (olykor horkolva - nem is értem, ilyenkor hogy tudnak mindketten édesdeden és mélyen aludni, mikor én máskor tojáshéjon lépkedve megyek be a gyerekszobába, és rögtön van egy kis mozgolódás reakcióként). Na mos a lányunkat én is a hálószobába kezdtem bevinni, hogy anyuméknál megszokta az együtt elalvást ágyon is, és most, hogy ennyire lebetegedtem, nem nagyon esik jól a habtapin fekve agy a kanapén ülve altatni. Így értettem meg, miért "rontják" el a szülők a gyerekeket, hogy a szülői hálószoba válik családi ággyá. Hát mi is elindultunk a "lejtőn", tegnap reggel már négyen ébredtünk reggel a nagyágyban - az ő nem kis örömükre, és persze a miénkre is, mert olyan szívmelengető érzés látni, érezni őket aludni mellettünk, kiskiflibe kuporodva hozzánk, és azt a boldogságot, ahogy ébrednek ilyenkor, leírhatatlan. Örömökben belehuppannak nagyokat a paplanba, hemperegnek, rúgkapálnak a levegőben. Lehet ezeket a pillanatokat nem szeretni? Ettől függetlenül nem szokunk erre át teljesen, csak ilyen rendkívüli helyzetekben, szerencsére szeretik a szobájukat, kiságyukat, és keresik is egymást, amikor felébrednek, tehát nem egyedül magányosan kell ott aludniuk, mégha nem is egy ágyban alszanak (na az nem is menne, valaki mindig rugdosná a másikat).

Csak múlna már el rólam is ez a nyavalya. Az első hetünk szabadság volt, egy csomó mindent beterveztünk, ehelyett fül-orr gégészt hajkurásztam 2-án, mert a majdnem teljes süketség miatt beparáztam, fel kellene szúrni: nem volt helyi szakrendelés aznap, csak másik városban ügyeletes kórház lett volna az alap opció, ami nem a fővárosi irány. Emiatt elkezdtem a bp-i magánklinikákat hívogatni, inkább fizetek érte, mint most utazgassak a bizonytalanra, úgyis van EP kártyám is. De meglepetésemre SEHOL nem volt 2-án fül-orr gégész! Ahol másnap lett volna, ott is csak időpontelőjegyzés miatt telefonálhattam volna, ki tuja mikorra kaptam volna időpontot. Aztán dr Google-nek köszönhetően a saját városkánkban találtam egy tök szimpi fiatal dokit, akinek pont aznap délután volt rendelése, így 1 órán belül meg is jártam, addig Sz vigyázott a gyerekekre. Orrspray-zéssel és alapos orrfújás után befogott orrba nagy levegő fújásával kell kitornásznom a fülkürtömre húzódott náthát, elvileg 2 nap a doki szerint - hát ez nem jött be, mert csinálom én, de csak recseg-ropog, majd visszaáll az a tompa nyomás, ami mellett állandóan visszakérdezek és éjszaka a gyerekek sírását sem hallom, annyira lerontotta a hallásom. Ha nem múlik ez a fülkürtgyulladás hétfőig, visszahívom a dokit, segítsen azzal a pumpával, amivel a rendelőben is tette, mert az akkor ott sokat dobott rajtam. Vagy kénytelen leszek a házidokihoz valami bogyóért menni, mert ez már egy makacsabb nátha lehet, nehogy szövődményei maradjanak. Éjszaka a legrosszabb, és fejfájást is okoz. Amíg a közérzetem is f*s volt és nem láttam rendesen a szememmel sem, már bőgtem éjszakánként, minek kell még jönnie, azt akarja a sors, hogy kipurcanjak teljesen és ne tudjam a gyerekeimet felnevelni? Hát igen, nem 43 évesen kellene ilyen picurokat nevelni - itt jut mindig eszembe, miért és nem vagyunk egy tizessel kevesebbek... Annyira szép és annyira nehéz dolog is a gyereknevelés, sosem gondoltam volna, hogy fizikailag ennyire kettétörheti az embert. Mert azt el is felejtettem említeni, hogy az ünnepek alatt mindennek tetejére még egy övsömör is kijött rajtam - ami nekem sosem volt. Nagyon vigyáztam, ki ne fakadjon, meg ne fertőzzem a gyerekeket, mert most mindezt egy bárányhimlővel megfejelni nem lett volna jó vicc. Ugyanis mint megtudtam, az övsömört a bárányhimlő vírusa okozza, ami ugye nekem volt gyerekkoromban, de ilyen formában visszatérhet és fertőző - hát köszi! Legyengült immunrendszer mellett fordulhat elő. Ez időközben múlóban, és egyelőre újabb pöttysziget nem bújt elő rajtam (az egyik a mellemen, a másik a hátamon volt-van) Kellemetlen: fáj és viszket egyszerre. A hormongyógyszereim is fogytán, mert ilyen napok közepette elfelejtettem időben kiváltani, 1 napot csúsztam a 3 hónapos határidőhöz képest, és hiába volt a patikus segítőkész, nem hozhattam el a piruláimat, max csak kp letét ellenében, míg nem szerzek új receptet. De mivel ez közel 200 e Ft lett volna, nem tettem, hanem csak az egyik gyógyszeremen, a növekedési hormonon csökkentettem picit, mert annak pár napon, héten (sőt hónapon) belül nincs káros hatása, a többiből még volt pufferem itthon. De a jövő héten megyek az endó dokimhoz friss receptekért és egy újabb MR beutalóért, mert azt pedig ők mondták le, ne menjek, mert törölték az aznapi Sote Bel2 előjegyzéseit - nem tudom, miért, holott még a nyáron be lett foglalva az időpontom. De ez most a legkevésbé sürgős.

Annál inkább a kazán, ami egy időzített "bomba". Hétfőn eljött a szaki, megnézte, kilyukadt a hőcserélője. Szuper. Csere: majdnem annyiba kerül az alkatrész, mint egy új turbó kazán, amit ők már nem szerelnek, mert EU direktíva, hogy csak kondenzációsat lehet. Ehhez viszont a kéményünk nem felel meg. Bélelni kellene, ami nem csak a miénk, hanem másik 2 lakásé is. 2 alternatíva maradt, cseréljük a régiben az alkatrészt, vagy belevágunk a kondenzációs projektbe, ami nem rövid idő és nem két fillér (akár 7-800 e Ft is lehet). 1 napig futottuk a köröket, ismerősöket, ki tudna okosabbat mondani és segíteni valami más megoldásban. Minden szaki mást és mást mondott, ill. pontosabban lepattintottak pl. leltár miatt vagy amiatt, hogy kezdjünk a kéményseprőkkel. De nem is szaladok ennyire előre, a hétfői szaki nem kapcsolta nekünk vissza a fűtést, miután megvizsgálta, mi a baj. Sebaj, majd mi - gondoltuk. Hát nem ment, visszahívta Sz a diszpécsert, küldje vissza AZONNAL az emberét, mert nem maradhat így, hideg van, nemsokára hozzuk haza a gyerekeket a bölcsiből. Kiderült, hogy csak este 8-kor tud visszafordulni, annyi megbízása van. Ez bennünket egyátalán nem nyugtatott meg, mert mi nem tudtuk visszakapcsolni, annak oka van, és ha alkatrész-gond, este 8-kor mit csináljuk?? Nem érdekelte különösebben, a papír, amin átvette Sz a kiszállási munkát, rajta van apró betűvel, hogy sértetlenül adta át. De ki gondolta volna, ráadásul szimpi is volt a srác, csak teli van munkával, kapkodott, de direkt elérhetőségünk nem volt hozzá. De szerencsére jött, megcsinálta, addig pedig behúzódtunk pulóverekben a konyhába, ahol órákig ment 200 °C-on az elektromos sütő, mint anno nagymamáméknál a kályha a tanyán. Hangulatos volt, nem mondom, csak azért izgultunk, mert jöttek a nagy mínuszok időközben... A lényeg, a csöpögő víz miatt elkorrodálódott vmi kis apróság benne, mait ki kellett cserélnie, és megcsinálta. De a kilyukadt alkatrész továbbra is csepegteti a vizet a vödrökbe, mert most már 2-t is alá kellett tennünk. Elég feszült voltam emiatt, mi lesz a megoldás, nem akartuk ezt a régit már megjavíttatni, általában 10 évig bírják ezek a készülékek, ha kicserélünk egy alkatrészt, jövőre jön egy másik hiba stb stb. Időközben anyum, aki elég naprakész volt a témában, mert nemrég cseréltek ők is kazánt, felvilágosított, hogy szó sincs kondenzációsra váltásról még társasházak esetében, mert nem kötelezhető más lakó pl. kéménybélelés költségeire, ha nála a régi kazán működik. Ettől függetlenül a társasházakra is lesz ilyen jogszabály, de csak 2018-tól. Megnyugodtunk, viszont egy cég sem tudott volna már turbó kazánnal kiszolgálni - nyilván alig tartanak készleten, hogy nyakunkon a kondenzációs váltás (ha a régi elromlik és újat kell beszerelni), és a családi házaknál már meg is volt ez a bevezetés talán 2-3 éve. Miután az összes ismerőst és nem ismerőst végigkerestük, bevillant, hogy az előző lakásom új tulajának egy gázszervizes cége van. Írtam gyorsan a lányának, akivel ismerősök lettünk anno az ügyintézések során a Fb-on, jól tudom-e, hogy az apukájának vmi ilyesmi profilja van. Írt is rögtön, hogy igen, hívjuk bátran. Úgy tűnik, ő lett a megmentőnk, azonnal adott kontaktot, aki másnap kijött, felmérte a szitut, hétfőn kapunk ajánlatot, és a jövő héten 1 nap alatt beszerelik az újat, ami még turbós lesz, mert nem ez az évszak és helyzet, amikor mi kondenzációsra váltunk (ami társasházi projekt lenne amúgy is a kémény miatt), az biztos! Csak tartson ki a jelenlegi kazán, mert az időjárás pont most nem viccel, hogy közel - 20°C van odakint! És jöjjön már vissza a szaglásom és a hallásom is, mert az e téli betegségekből már nagyon elég volt! Nem beszélve arról, hogy nem szeretném visszafertőzni a gyerkőcöket sem, elég nekik a bölcsis társaktól mindenféle vírus és baci hazahozatalának rizikója. Hőpárnázom, vitaminokat szedek újra, fel kell tunningolnom magam, nagyon! Ja, egyébként a mobiltelefonom is tönkrement Karácsony előtt (pont egy banki utalás közben), meg sem nyikkant. A pótlása sem volt rövid idő, hogy céges flotta, és régi telefonokkal próbáltam addig pótolni (egyik sem volt teljesen működő már) - hát nem mondom, hogy nem voltam emiatt is ideges. De ez azóta a múlt, és lett végül szép új telefonom még decemberben. És új karórám is (mert az is véglegesen elromlott - 10 éves volt). Ezek nélkül amúgy unatkoznánk szerintem :) Egyébként pedig természetesen BUÉK mindenkinek!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pár pillanatkép még a karácsonyi lebetegedés előttről:

 "Aranyhaj" tütüben

 Ingben várja az ünnepi vacsit - imád enni (itt már éhes volt, és nem mosolygott rám)

 Ez egy jóllakott, kalapban vicceskedő pillanat

 Azok az első lépések, odahozta a fésűt, amivel a haját fésültem, mielőtt abba is tütüt kapott pár másodpercre :)

A kedvence, a katica akkor is aközelében volt - épp hajkurászom, mert nem lehet pontosan ezt a katicát kapni éppen, pedig jó lenne 2-3 tartalék belőle (amikor nem találjuk ezt, mert új hobbija az eldugdosás, amire persze még nem emlékszik a kis drágám)



Bölcsis mókázás az etetőszékek alatt

Imádnak bújócskázni, teljesen extázisba tudnak jönni tőle itthon is, nagyokat kurjantva :)