2017. január 8., vasárnap

Változatos évzárás/évkezdet

Karácsonyig relatív szuperül teltek a napjaink, a bölcsibe is végig jártak a gyerekek, sőt egy napot voltak az ügyeletes összevont csoportban is, ami nem volt nagy létszámos, csak pár gyerkőc, és csak fél nap volt velük olyan gondozó, akit nem ismertek. Emiatt el sem jöttünk rögtön reggel a bölcsi előteréből, hogy ha gond lett volna, nem hagytuk volna őket ott. A kisfiunknál tudtuk, nem lesz probléma, a kislányunk viszont nagyon megválogatja, kit fogad el, és akit elsőre nem, csak később, fokozatosan teszi azt. Kicsit paráztunk is aznap, de egyszerűen a sok betegeskedés után a munkahelyről csak az utolsó héten tudtunk elszabadulni és mindennel előkészülni az ünnepekre: fa-vásárlás, néhány ajándék családtagoknak (zömmel előre webshopban rendelve, csak pickpack ponton átvétellel), egyféle sütemény sütése, halbeszerzés, egyféle menü elkészítése, takarítás, fadíszítés, összepakolás az ünnepekre a nagyszülői látogatásokra. Pechünkre a kazánunk is elkezdett csepegni, pont az ünnepek előtt, és már nem tudtak szakembert karácsony előtt küldeni, így egy 20 literes vödörrel alatta hagytuk itt több mint 1 hétre a lakást, és cidriztünk, elég legyen ez az űrtartalom a fűtésre. Szerencsénkre kb 1 mm-el a vödör széle előtt volt a vízszint, mire visszajöttünk, de a kazános sztorinak ezzel csak az eleje indult el, később voltak fordulatok... De visszatérve az ünnepekre. Nagyon szépen sikerült végülis mindent elintézni, beszerezni, és már 1 nappal hamarabb a fát is feldíszíteni, hogy legalább 2 nap itthon lehessünk és csodálhassák a gyerekek. Ők is aranyosak voltak, a bölcsi jót tesz nekik nagyon, hogy leköti az energiáikat, figyelmüket, más gyerekekkel való barátkozási igényüket, mindig boldogan mennek, megyünk és jövünk. A betegségeken kívül minden más szempontból nagyon jó döntés volt, hogy elkezdték, mert rengeteget fejlődnek, nagyon meg vagyunk elégedve a 2 gondozónővel is, akik imádják a gyerekeinket, ezt látjuk (tegnap az egyikük Facebook messenger-en keresztül küldött át nekem épp aktuális képeket róluk :)) A Szentestét négyesben töltöttük, és tartalmas, rohanós nap volt, de ezúttal nem kapkodós, idegeskedős, amilyenek elő szoktak fordulni, amikor nem úgy haladnak a dolgok, mint kellene. Estére már kicsit nyűgös volt a kislányunk, de azért még csináltunk pár családi csoportfotót a fotóállványunkkal, a karácsonyfánk mellett ülve, szépen beöltöztettem őket elegáns ruhácskákba, és együtt meg is vacsoráztunk - imádták a halászlevet is :) Szerencsére alapvetően nincs gond az étkezésükkel, és amit kézzel ehetnek, azt már önállóan meg is eszik - meg persze a földre szórják, dobálják, ha már nem éhesek, csak a gravitációt tesztelik a mi örömünkre. Ráaádsul a kislányunk most tette meg az első olyan önálló lépéseit, ami már nem csak 1-2 lépés volt, hanem több is :) Ezt azóta redukálta, hogy beteg lett és nem volt ereje, de ma elkezdte újra, alig várom, hogy a kisfiunk is kövesse! Az ő lábának van egy kifelé tartása, pedig nagyon gyorsan teper bútorok mellett, akár csak egy kézzel kapaszkodva, de nem próbált még egyedül elindulni. Egyelőre nem erőltetjük nála, ha egy hónap múlva sem látunk ebben előrelépést, lehet, visszamegyünk a dévényes tornászhoz.

Visszatérve: Karácsony első napján végig pakolásztam az útra, délután sikerült is elindulni. Estére már nagyon nyűgös volt a kislányunk, be is lázasodott. De még nem adtunk sem Nurofent, sem lázkúpot, azt hittük, a foga miatt lehet. De másnaptól jöt egy erős kötőhártyagyulladás, nátha, és 3 napon át tartó 39 fokos láz, amit már csillapítottunk, mégis nagyon zilált szegényke mellkasa, sokat virrasztottunk mellette. A kisfiunknak "csak" nátha és kötőhártyagyulladása lett, de mindvégig láztalan maradt, és a hangulata, étvágya sem romlott. A kislányunknak teljesen elment az étvágya, alig evett, sokat fogyott, itattuk sokat, nyűgös volt, amit nem is csodáltam, mert vele párhuzamosan én is elkaptam, és éreztem, milyen lehet a közérzete, és én ugyan nem lettem lázas, de vérben úsztak a szemeim, homályosan láttam napokig a kötőhártyagyulladás miatt, és olyan náthás lettem, amit azóta sem hevertem ki. Sőt ráment a füleimre, fülkürtgyulladás miatt most az egyik fülemre szinte egyátalán nem hallok, a másikkal részlegesen, és olyan náthás vagyok, hogy nem tudok tőle aludni, még mindig. Időközben a gyerekek meggyógyultak, sőt a bölcsibe is járnak már, szépen esznek, alszanak - az éjszakai 1-1 felébredés mellett. Sz. is náthás lett még Karácsony előtt, de ő nagyjából kiheverte, mire a család női tagjai kerültek padlóra. A kislányunkat a 3. lázas napon már nagyon féltettem, vidéken voltunk, nem saját orvos közelébe, Karácsonyi ünnepekkor, nem szerettem volna kórházba kerülni vele ilyen időszakban sem. Anyukám intenzív segítségével, egyik teljes éjjel az ő virrasztásával a nappaliban, majd Apukám helyét átadva az ő franciaágyukban együtt éjszakázva figyeltük, hogy alakul a kis testének hője, a hangulata. Addig a fiúk a mi szobánkban voltak, és Sz-ra volt bízva a kisfiunk napokig éjszaka. A  kislányunk étvágya a táp iránt szerencsére nem változott és a  a teát is szívesen itta, emiatt voltam relatív nyugodt, hogy elég folyadékot iszik. A szilárd ételekből is volt, amit olykor elfogadott. Szegénykéimnek mindezzel egyidőben nem is tudom hány foguk jön egyszerre, már szinte teljes fogsort látok előbújni, mikor egy-egy ordításkor (pl. ujjacskákra rácsukott ajtó miatt, mert az buli, bujkálni egymás elől az ajtó mögött) a torkukig belátok. Egyébként is mostanában nagyon ringatás-pártiak lettek újra, anya-anya-anya, főleg a lánykánk szájából hallatszik, de anyuméknál a mama-mama-mama a favorit (ilyenkor én a 2. helyen vagyok, utána kb egy szinten apa és papa). Ezzel párhuzamosan én fizikailag már nem bírok a két 10 kilós gyermekemet ilyen lerongyolódott fizikummal sokáig ringatni (nem egyszerre, hanem amikor egyik-másik felébred). Ha nincs pár percen belüli visszaalvás, korábban mentünk a karámba, betakartam, lefeküdtem melléjük, és ha nem aludtam én is el (ami miatt 2 órát is képesek voltunk ott durmolni az éjszaka közepén), akkor kb félóra múlva vissza lehetett vinni mindkettőjüket. A lányunk betegsége miatt ill. egyszerre ébredéskor korábban is Sz. a kisfiunkat a hálószobánkba szoktatta, egész gyorsan elalszik már a franciaágyunkon. Csak Sz. is elalszik mellette (olykor horkolva - nem is értem, ilyenkor hogy tudnak mindketten édesdeden és mélyen aludni, mikor én máskor tojáshéjon lépkedve megyek be a gyerekszobába, és rögtön van egy kis mozgolódás reakcióként). Na mos a lányunkat én is a hálószobába kezdtem bevinni, hogy anyuméknál megszokta az együtt elalvást ágyon is, és most, hogy ennyire lebetegedtem, nem nagyon esik jól a habtapin fekve agy a kanapén ülve altatni. Így értettem meg, miért "rontják" el a szülők a gyerekeket, hogy a szülői hálószoba válik családi ággyá. Hát mi is elindultunk a "lejtőn", tegnap reggel már négyen ébredtünk reggel a nagyágyban - az ő nem kis örömükre, és persze a miénkre is, mert olyan szívmelengető érzés látni, érezni őket aludni mellettünk, kiskiflibe kuporodva hozzánk, és azt a boldogságot, ahogy ébrednek ilyenkor, leírhatatlan. Örömökben belehuppannak nagyokat a paplanba, hemperegnek, rúgkapálnak a levegőben. Lehet ezeket a pillanatokat nem szeretni? Ettől függetlenül nem szokunk erre át teljesen, csak ilyen rendkívüli helyzetekben, szerencsére szeretik a szobájukat, kiságyukat, és keresik is egymást, amikor felébrednek, tehát nem egyedül magányosan kell ott aludniuk, mégha nem is egy ágyban alszanak (na az nem is menne, valaki mindig rugdosná a másikat).

Csak múlna már el rólam is ez a nyavalya. Az első hetünk szabadság volt, egy csomó mindent beterveztünk, ehelyett fül-orr gégészt hajkurásztam 2-án, mert a majdnem teljes süketség miatt beparáztam, fel kellene szúrni: nem volt helyi szakrendelés aznap, csak másik városban ügyeletes kórház lett volna az alap opció, ami nem a fővárosi irány. Emiatt elkezdtem a bp-i magánklinikákat hívogatni, inkább fizetek érte, mint most utazgassak a bizonytalanra, úgyis van EP kártyám is. De meglepetésemre SEHOL nem volt 2-án fül-orr gégész! Ahol másnap lett volna, ott is csak időpontelőjegyzés miatt telefonálhattam volna, ki tuja mikorra kaptam volna időpontot. Aztán dr Google-nek köszönhetően a saját városkánkban találtam egy tök szimpi fiatal dokit, akinek pont aznap délután volt rendelése, így 1 órán belül meg is jártam, addig Sz vigyázott a gyerekekre. Orrspray-zéssel és alapos orrfújás után befogott orrba nagy levegő fújásával kell kitornásznom a fülkürtömre húzódott náthát, elvileg 2 nap a doki szerint - hát ez nem jött be, mert csinálom én, de csak recseg-ropog, majd visszaáll az a tompa nyomás, ami mellett állandóan visszakérdezek és éjszaka a gyerekek sírását sem hallom, annyira lerontotta a hallásom. Ha nem múlik ez a fülkürtgyulladás hétfőig, visszahívom a dokit, segítsen azzal a pumpával, amivel a rendelőben is tette, mert az akkor ott sokat dobott rajtam. Vagy kénytelen leszek a házidokihoz valami bogyóért menni, mert ez már egy makacsabb nátha lehet, nehogy szövődményei maradjanak. Éjszaka a legrosszabb, és fejfájást is okoz. Amíg a közérzetem is f*s volt és nem láttam rendesen a szememmel sem, már bőgtem éjszakánként, minek kell még jönnie, azt akarja a sors, hogy kipurcanjak teljesen és ne tudjam a gyerekeimet felnevelni? Hát igen, nem 43 évesen kellene ilyen picurokat nevelni - itt jut mindig eszembe, miért és nem vagyunk egy tizessel kevesebbek... Annyira szép és annyira nehéz dolog is a gyereknevelés, sosem gondoltam volna, hogy fizikailag ennyire kettétörheti az embert. Mert azt el is felejtettem említeni, hogy az ünnepek alatt mindennek tetejére még egy övsömör is kijött rajtam - ami nekem sosem volt. Nagyon vigyáztam, ki ne fakadjon, meg ne fertőzzem a gyerekeket, mert most mindezt egy bárányhimlővel megfejelni nem lett volna jó vicc. Ugyanis mint megtudtam, az övsömört a bárányhimlő vírusa okozza, ami ugye nekem volt gyerekkoromban, de ilyen formában visszatérhet és fertőző - hát köszi! Legyengült immunrendszer mellett fordulhat elő. Ez időközben múlóban, és egyelőre újabb pöttysziget nem bújt elő rajtam (az egyik a mellemen, a másik a hátamon volt-van) Kellemetlen: fáj és viszket egyszerre. A hormongyógyszereim is fogytán, mert ilyen napok közepette elfelejtettem időben kiváltani, 1 napot csúsztam a 3 hónapos határidőhöz képest, és hiába volt a patikus segítőkész, nem hozhattam el a piruláimat, max csak kp letét ellenében, míg nem szerzek új receptet. De mivel ez közel 200 e Ft lett volna, nem tettem, hanem csak az egyik gyógyszeremen, a növekedési hormonon csökkentettem picit, mert annak pár napon, héten (sőt hónapon) belül nincs káros hatása, a többiből még volt pufferem itthon. De a jövő héten megyek az endó dokimhoz friss receptekért és egy újabb MR beutalóért, mert azt pedig ők mondták le, ne menjek, mert törölték az aznapi Sote Bel2 előjegyzéseit - nem tudom, miért, holott még a nyáron be lett foglalva az időpontom. De ez most a legkevésbé sürgős.

Annál inkább a kazán, ami egy időzített "bomba". Hétfőn eljött a szaki, megnézte, kilyukadt a hőcserélője. Szuper. Csere: majdnem annyiba kerül az alkatrész, mint egy új turbó kazán, amit ők már nem szerelnek, mert EU direktíva, hogy csak kondenzációsat lehet. Ehhez viszont a kéményünk nem felel meg. Bélelni kellene, ami nem csak a miénk, hanem másik 2 lakásé is. 2 alternatíva maradt, cseréljük a régiben az alkatrészt, vagy belevágunk a kondenzációs projektbe, ami nem rövid idő és nem két fillér (akár 7-800 e Ft is lehet). 1 napig futottuk a köröket, ismerősöket, ki tudna okosabbat mondani és segíteni valami más megoldásban. Minden szaki mást és mást mondott, ill. pontosabban lepattintottak pl. leltár miatt vagy amiatt, hogy kezdjünk a kéményseprőkkel. De nem is szaladok ennyire előre, a hétfői szaki nem kapcsolta nekünk vissza a fűtést, miután megvizsgálta, mi a baj. Sebaj, majd mi - gondoltuk. Hát nem ment, visszahívta Sz a diszpécsert, küldje vissza AZONNAL az emberét, mert nem maradhat így, hideg van, nemsokára hozzuk haza a gyerekeket a bölcsiből. Kiderült, hogy csak este 8-kor tud visszafordulni, annyi megbízása van. Ez bennünket egyátalán nem nyugtatott meg, mert mi nem tudtuk visszakapcsolni, annak oka van, és ha alkatrész-gond, este 8-kor mit csináljuk?? Nem érdekelte különösebben, a papír, amin átvette Sz a kiszállási munkát, rajta van apró betűvel, hogy sértetlenül adta át. De ki gondolta volna, ráadásul szimpi is volt a srác, csak teli van munkával, kapkodott, de direkt elérhetőségünk nem volt hozzá. De szerencsére jött, megcsinálta, addig pedig behúzódtunk pulóverekben a konyhába, ahol órákig ment 200 °C-on az elektromos sütő, mint anno nagymamáméknál a kályha a tanyán. Hangulatos volt, nem mondom, csak azért izgultunk, mert jöttek a nagy mínuszok időközben... A lényeg, a csöpögő víz miatt elkorrodálódott vmi kis apróság benne, mait ki kellett cserélnie, és megcsinálta. De a kilyukadt alkatrész továbbra is csepegteti a vizet a vödrökbe, mert most már 2-t is alá kellett tennünk. Elég feszült voltam emiatt, mi lesz a megoldás, nem akartuk ezt a régit már megjavíttatni, általában 10 évig bírják ezek a készülékek, ha kicserélünk egy alkatrészt, jövőre jön egy másik hiba stb stb. Időközben anyum, aki elég naprakész volt a témában, mert nemrég cseréltek ők is kazánt, felvilágosított, hogy szó sincs kondenzációsra váltásról még társasházak esetében, mert nem kötelezhető más lakó pl. kéménybélelés költségeire, ha nála a régi kazán működik. Ettől függetlenül a társasházakra is lesz ilyen jogszabály, de csak 2018-tól. Megnyugodtunk, viszont egy cég sem tudott volna már turbó kazánnal kiszolgálni - nyilván alig tartanak készleten, hogy nyakunkon a kondenzációs váltás (ha a régi elromlik és újat kell beszerelni), és a családi házaknál már meg is volt ez a bevezetés talán 2-3 éve. Miután az összes ismerőst és nem ismerőst végigkerestük, bevillant, hogy az előző lakásom új tulajának egy gázszervizes cége van. Írtam gyorsan a lányának, akivel ismerősök lettünk anno az ügyintézések során a Fb-on, jól tudom-e, hogy az apukájának vmi ilyesmi profilja van. Írt is rögtön, hogy igen, hívjuk bátran. Úgy tűnik, ő lett a megmentőnk, azonnal adott kontaktot, aki másnap kijött, felmérte a szitut, hétfőn kapunk ajánlatot, és a jövő héten 1 nap alatt beszerelik az újat, ami még turbós lesz, mert nem ez az évszak és helyzet, amikor mi kondenzációsra váltunk (ami társasházi projekt lenne amúgy is a kémény miatt), az biztos! Csak tartson ki a jelenlegi kazán, mert az időjárás pont most nem viccel, hogy közel - 20°C van odakint! És jöjjön már vissza a szaglásom és a hallásom is, mert az e téli betegségekből már nagyon elég volt! Nem beszélve arról, hogy nem szeretném visszafertőzni a gyerkőcöket sem, elég nekik a bölcsis társaktól mindenféle vírus és baci hazahozatalának rizikója. Hőpárnázom, vitaminokat szedek újra, fel kell tunningolnom magam, nagyon! Ja, egyébként a mobiltelefonom is tönkrement Karácsony előtt (pont egy banki utalás közben), meg sem nyikkant. A pótlása sem volt rövid idő, hogy céges flotta, és régi telefonokkal próbáltam addig pótolni (egyik sem volt teljesen működő már) - hát nem mondom, hogy nem voltam emiatt is ideges. De ez azóta a múlt, és lett végül szép új telefonom még decemberben. És új karórám is (mert az is véglegesen elromlott - 10 éves volt). Ezek nélkül amúgy unatkoznánk szerintem :) Egyébként pedig természetesen BUÉK mindenkinek!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pár pillanatkép még a karácsonyi lebetegedés előttről:

 "Aranyhaj" tütüben

 Ingben várja az ünnepi vacsit - imád enni (itt már éhes volt, és nem mosolygott rám)

 Ez egy jóllakott, kalapban vicceskedő pillanat

 Azok az első lépések, odahozta a fésűt, amivel a haját fésültem, mielőtt abba is tütüt kapott pár másodpercre :)

A kedvence, a katica akkor is aközelében volt - épp hajkurászom, mert nem lehet pontosan ezt a katicát kapni éppen, pedig jó lenne 2-3 tartalék belőle (amikor nem találjuk ezt, mert új hobbija az eldugdosás, amire persze még nem emlékszik a kis drágám)



Bölcsis mókázás az etetőszékek alatt

Imádnak bújócskázni, teljesen extázisba tudnak jönni tőle itthon is, nagyokat kurjantva :)

26 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyosak, kitartast nektek! A betegsegekkel teli idoszak 30 evesen is nehez lett volna. Nem tudom hogy lehet így dolgozni :/ A ringatast en sem csinalom, nem birnám egy gyerekkel sem, en akkor jajgatok mikor kadbol kell kiemelni meg felemelni stb.
    Kislanyod kancsalsagaval kapcsolatban voltatok szemészeten? Csak mert 1 eves korban ajanlott egy kontroll, amire engem senki sem emlekeztetett (a vedono es doki szolgaltatas abban merul ki, hogy lemérik a 11kg-s gyereket, mintha alultaplalt lenne es megkerdezik minden egyes alkalommal, hogy meddig kapott anyatejet). Szoval azota voltam vele gyermek-szemészeten de ő csak neha kancsalit be, es nem lattak semmi problemat - csak hogy a lapos es szeles orrnyergu gyerekeknél megesik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyik gyerekszemésznél voltál?
      Mi soproni annánál (én kancsalnak gondoltam a lányom). Nagyon jó szakmailag,kedves,idősebb hölgy. De iszonyat sokat vártunk,két órát az időponthoz képest,és ezt egy magánrendelésen nem tudom elfogadni,így legközelebb máshoz megyünk.

      Törlés
    2. Még nem voltunk szemésznél, pedig kellene. Sokat vagyunk betegek, de elkezdem szervezni, jó, hogy emlékeztetnek rá!

      Magánrendelésen sem tudom elképzelni, hogy 2 órát várjuk, ez durva lehetett Andi!

      Törlés
  2. Hát ez nagyon kemény évvége volt nektek.
    Én is sokszor gondolok arra, hogy nem 40 fölött kellene itt tartani és hogy mennyire leromlott az egészségem. És szerintem nem a gyerekvállalás hanem a kor miatt. Anyukám azt szokta mondani, hogy akinek Isten gyereket ad, annak ad hozzá erőt időt is hogy felnevelje, de egyrészt hány olyan példa van hog mégsem, másrészt én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy vajon a lombik gyereket is "Isten adta"?
    Na mindegy ezen kár keseregni de sajnos nagyon átérzem ezeket az érzéseket.
    Az együttalvást én szinté nagyon támogatom, mi a légzésfigyelő miatt sokáig nem mertük de ezreszer könnyebb mióta nem kell felugrálni! Szerintem ez simán csak rosszul van magyarázva. Ha azt mondták volna hogy ez nem "ősanyaság" hanem a szülők "kényelmét" szolgálja, én már kezdettől így csináltam volna. (Ha nem veszek légzésfigyelőt mennyivel jobban jártam volna, végig sípolt, szinte többet mint ahányszor a gyerek ébredt.)
    A ringatásnál próbáld ki az ülve ringatást. Én ezt már nyáron bevezettem mikor 12 kg lett és hamar megszokta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kb könyörögni szoktam az anyàknak, h ne vegyenek légzésfigyelőt, totàl baromsàg - mellesleg magyar divat, külföldön csak néztek, mikor mondtuk, itthon mindenkinek van.

      Törlés
    2. Mostmar en is ezt tanacsolnam. Minket total taccsra tett es a gyerek mindigis lelegzett. Persze lehet hogy majd Ki fog derulni hogy mi a baja (szerintem orrmandula). Viszont ugy mertem hason altatni.

      Törlés
    3. Nekünk a kölcsönzött angelcare mindig bejelzett. Aztán vettünk egy álomvirágot,sose sípolt,csak ha kivettem a gyereket és nem kapcsoltam ki😁

      Törlés
    4. Mi egy idoben kettot hasznaltunk egyszerre es vagy egyik vagy masik jelzett.

      Törlés
    5. Külföldön háton altatnak, legalábbis az angolszász országokban, pont a bölcsőhalál miatt. Mondjuk azt nem tudom, hogy mit csinalnak a Moro mozgás miatti ébredéssel...

      Törlés
    6. Pólyàznak - akkor nem salapàl a gyerek és tud aludni.

      Törlés
    7. Az ülve altatást már nem annyira tolerálják, hogy forgolódva keresik az épp legkényelmesebb pózt, amit az ölünkben nem nagyon szoktak megtalálni. De biztos szoktatás kérdése is, hogy sokszor kellett megoldanom az egyszerre altatást.

      Törlés
  3. Azért jó olvasni, hogy van még rajtunk kívül olyan, aki nem a sátán ármánykodásának és a szülök lelketlenségének tartja a bölcsődét és hogy az 1-1,5 éves gyerekek jól érzik ott magukat. Mi azt látjuk, hogy imádja, szépen fejlődik, tanul a többi kisgyerektől és hétköznap reggel és este is jókedvű. Hétvégén meg azt látjuk, hogy van, amikor unatkozik, minden igyekezetünk ellenére sem tudunk elég ingert biztosítani neki, a téli szünet utolsó 3 napja meg szinte kínszenvedés volt. Aztán hétfőn szépen visszaállt minden a normális kerékvágásba, nem volt altatás ellen ordítva tiltakozó gyerek, mindenért nyávogás, meg este 9-kor viháncolva idétlenkedés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))) Milyen sokszor átéljük mi is ugyanezt! :)

      Törlés
  4. Kedves Heni, nem a kapcsolódik közvetlen a fenti bejegyzésedhez a hozzászólásom, de mégis leírom: nagyon jó és hasznos a blogod. Nem olyan rég születtek meg az ikreim a 3 éves nagy tesó mellé. Már várandósan is olvastalak, sokszor elgondolkodtattál, szórakoztattál, tippeket adtál. Most vagyunk 1,5 hónaposak, a ti hasonló időszakban született élményeiteket olvasom és eddig minden érzésed, tapasztalatod 90%-ban nálunk is így van. Tehát mi is túléljük majd valahogy. :D Köszönöm a blogot, köszönöm, hogy kitartóan írod, én sokszor benézek, ha kérdésem adódik magamban. Iker témában eddig szerintem a legjobb!!!!!!!!! Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszönöm Ági!:)

      Törlés
  5. Szerintem tök mindegy ki és hány évesen lesz szülő, ha szereti a gyerekét. Lehet egy 20 éves anyuka jobban bírja fizikailag, de egy 40 anyuka már sokkal tapasztaltabb, nyugodtabb. Sokszor több rálátása van a dolgokra.
    Ti ügyesek vagytok, jól és okosan tudjátok koordinánli dolgokat még a nehézségek ellenére is és ez nagy előny! :)

    VálaszTörlés
  6. Mi egy éves koráig használtuk és sose riasztott tévesen. Engem megnyugtatott, és azért létező dolog a bölcsőhalál.

    VálaszTörlés
  7. Ha még fáj a füled, orrcseppet kell fújni bele. Gyógyszerész javasolta és nálunk tökéletesen működik. Jobbulást!

    VálaszTörlés
  8. Henim, képzeld, nekem is övsömöröm van...előtte meg a füles mizéria. Ez durva! A gyerekek továbbra is csodaszépek és cukik. Millió puszi Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj Nikim, sajnálom, remélem elmúlt azóta! Millió puszi!

      Törlés
    2. Övsömör kitart, fájdalmakkal, de javulok. Fül-orr-gégész ügyben a legjobb dokit isnerem, orron belélegezhető, bár szteroid tartalmú, gyógyszer segít, plusz a gyakorlatok. Sok puszi

      Törlés
  9. Sziasztok!
    Bocsi, hogy ide írok, de FElla-tól szeretném kérdezni, hogy már nincs blogja? Sajnos nem tudom elérni. Ha esetleg hozzáférés kellene, meg tudnád adni nekem,mert régóta olvaslak és kedvelem a blogodat. Köszönöm Üdv: Kitti (kitticica75@gmail.com)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kitti, mások is jeleztek már de egy ideje nem tudok meghívót küldeni. Szerintem te meg voltál hívva hozzám mert nagyon ismerős az email címed, de nem tudlak újra felvenni nem tudom mi történt a felülettel nem tudok egy ideje semmilyen beállításon változtatni. Ha valaha sikerül kitöröllek és újra felveszlek.

      Törlés
  10. BUÉK! Ezek szerint, nem csak a mi ünnepeink szóltak betegségről..Sajnálom! Gyógyulj meg mielőbb! Egyáltalán nem csodálom, h lerobbantál, én egy beteg gyerekkel nem bírom az éjszakázást munka mellett...Nem szoktam beteg lenni, de most már másodjára vagyok náthás ezen a télen. Kitartást!

    VálaszTörlés