2017. május 10., szerda

19 hónaposak

Ismét olyan sok idő telt el, mire ide vetődöm. Minden egyes nap rohanás az elmaradásaink után és a napi rutin teljesítése érdekében, néha úgy érzem, csak egy hajszálon múlik, hogy ne legyen tömény káosz körülöttünk :) Kemény időszak van mögöttünk - nekem munkailag is - illetve n+1. alkalommal visszaestünk a náthába, köhögésbe, mindannyian. Most a gyerekek épp rendben annak, mi Sz-al viszont itthonról dolgozunk, annyira lebetegedtünk, lázasak is voltunk, nekem nincs hangom, ő köhög rettenetesen, én az orromon alig tudok levegőt venni, így ha épp a gyerekektől lehetne is aludni, én most van, hogy a nátha miatt virrasztok. A múlt héten kb 1,5 éve tologatott MR kontroll időpontom volt az Idegsebészeten, már nem akartam lemondani, de 20 percig köhintés nélkül irtó nehéz volt most kibírni. Viszont szerencsére én legalább megúsztam a hányós-hasmenéses vírusos járványt. A gyerekek nem, és Sz sem. Főleg a fiúkat kínozta meg, a kisfiunk volt, hogy éjjel 10 percenként hányt. Rettegtem, ki ne száradjon, mert a víz sem maradt meg benne. Eleinte rutintalanok voltunk, és mindent összehányt: paplanok, plédek, párnák, mi ruháink, stb mentek a mosógépbe, ami így éjjel-nappal ment. A kislányunknak főleg csak hasmenése volt, de étvágya nem volt napokig, még szerencse, hogy Húsvétkor jókat ettünk, voltak tartalékaik. Pedig azt hittem, mi megúsztuk, mert a bölcsiben a csoportban közel 2 hétig csak 3-4-en voltak, a többiek rég elkapták, míg a mi gyermekeink remekül voltak. Úgy látszik, ez a vírus keményebb volt, és mégis kifogott rajtunk, ugyanakkor szerencsések vagyunk, mert többektől hallottuk, hogy volt aki kórházba is került. Eleinte csak víz és ORS, majd keksz, kölesgolyó, vízben főtt krumpli, táp - napokig csak ez volt a menü, aztán szépen lassan visszaépítkeztünk probiotikummal karöltve.

Rengeteget dumálnak, felfedeznek, imádnak kint lenni a szabadban, másznak mindenre - főleg a kanapé tetejére. Ennek kevésbé örülünk, mert a nagyobb esések esélye is megnőtt. Ahogy annak sem örülünk, hogy egyre nagyobb a rivalizálás, egymás csapkodása, harapdálása, hajhúzása, rugdosása. Ez a legnehezebb most idegileg, hogy percenként sírva fakad valamelyikük, ha nem vagyunk testközelben és nem védünk ki pl egy karcsapást. Főleg a kisfiunk harapdál, pofozgat, bennünket is, néha annyira el tudok ezen keseredni, hogy miért teszi ezt :( Persze tudom, mert épp nem tetszik neki, hogy felemelem mert nem engedek neki valamit (pl virágföldet enni a teraszon). A kislányunk ilyenkor max sírva fakad, de vele még meg is lehet sokszor értetni, miért nem tesszük ezt vagy azt, látszik, hogy sok mindent megért már. Ő rohamosan fejlődik, pl. szinte teljesen egyedül felmászik a (2 éveseknek való méretű) csúszdára, és le is csúszik, imádja, zsigereiben van a mozgás, az egyensúlyérzéke is kiváló. A kisfiunkat nem mozgatja meg, ő inkább hangyákat, bogarakat, virágokat szed, mutatja nekünk, nézi a repkedő madarakat, mindegyikre azt mondja, kár-kár. Még a sütőben lévő egész sült csirkére is azt mondta :)) Mostanában tanult, gyakran használt szavak a kislányunknál: hasam, szia, akcie (ez az add ide), minyej (ez a nyuszi), szia, cicije (ez a kiscica), dédi. Mindketten mondják: elment, bá (ez lehet bácsi, banán, láb, bárány - figyelni kell, milyen kontextusban mondják), néni, háphápháp, meme (ez a mekk-mekk), víz, dabda (labda), táptáp, csipcsirip, kárkár, pá (ez lehet párna, paplan, perec, kupak, lámpa). Van, mikor már 2 szót is kimondanak egymás mellé, pl: Szia Apa! :)

Miután itt a jó idő, szeretnénk egyre többet kimozdulni. Most már kezdik élvezni a játszóteret, a hintát, a homokozót, a csúszda még túl nagy, arra itthon van a kicsi. A babakocsi unalmas nekik hosszabban, tekeregnek, persze ha elfáradnak szuper, akkor jó nekik benne megpihenni. Kismotorral még nem mennek gördülékenyen, így családi bringázáson törjük a fejünket, hogy kicsit messzebbre is merészkedhessünk, akár autó nélkül. Nincs messzi a Duna-part, csupa szép kisváros, falu, lovarda a környéken. Sz-nak van bringája, nekem keresünk éppen, lehetőleg sárhányóval, csomagtartóval, alacsony vázzal rendelkezőt, hogy babaülést szerelünk fel hátra. Amennyire szét tudtunk eddig nézni, elég klasszikus, kevésbé szép bringák azok, amelyek a célt szolgálnák. Pedig manapság olyan klassz anyagú, színű, formájú kerékpárok vannak, de amit eddig látunk, egyik sem igazán alkalmas a gyerekülés felszerelésére. Van akinek van e téren friss tapasztalata? Már alig várom, hogy mehessünk!!!

Hát így vagyunk mostanság a 19 hónaposainkkal...