2017. június 22., csütörtök

Feltöltődés nagyiéknál

Regenerálódás, újra egymásra találás, együtt mókázás, nagy pihenések, játékok, játszótér, kutyák, cicák, mama-papa főztje, málna-, cseresznye-, eper-, piszke- és borsózabálások, rokoni és baráti látogatások, fodrász. Egy hétre kivettük a kisfiunkat is a bölcsiből, és lementünk vidékre a szüleimhez, a felsoroltakat csinálni, töltődni. Szerencsés egybeesés az időjárással és az évszakkal a kislányom felépülése.

Sz. hétfőn visszament dolgozni, majd újra eljött értünk, most itthon vagyunk a lakásban pár napot, de megyünk is vissza a nagyszülőkhöz ebben a jó időben, csak végre sikerült takarítónőt találni ismerős révén, és előtte össze akartam kissé pakolni, átrendszerezni, tárolódobozokat venni. Itt lakik gyalog 5 percre tőlünk, ráadásul ikres anyuka, szépen is dolgozik, mi sem kell több ennél most :) Így tudok a kislányommal lenni és home office-ban dolgozni is, nem frusztrál a házimunka minden terhe. A kisfiunk újra bölcsiben van, visszajött a korábbi gondozónője is, azóta nem pityereg reggelente, őt nagyon kedveli. Szegénykémnek nem lehetett túl jó, hogy a kislányunk sincs vele ott, kis biztonságérzetet biztosan adott neki, még ha itthon sokat civakodnak is, de most a gondozónő miatt boldog, emlegette is sokat, míg hiányzott.

A kislányommal újra voltunk kontrollon a Bethesdában, a röntgenfelvétele még nem túl szép, de ez így normális ilyen tüdőgyulladás után. Elég 1 hónap múlva visszamenni újabb ellenőrzésre, akkor már talán nem kell röntgenezni. A viselkedésében azóta kicserélték, most sokkal több mindent megeszik, van ereje, elkezdett ő is szaladva is közlekedni pl. az utcán, ha jól érzi magát a bőrében, kevesebbet kéredzkedik fel, többet beszél. Erősebb, mint előtte volt, ha nem lenne a röntgen, nem is gondolnám, hogy még ott van a szervezetében a betegség nyoma. Vidám, aranyos, csak éjjel fordulnak elő rémálmai, mikor sírva ébred. Remélem, ez csökkenni fog idővel. Emlékszik a szúrásokra a kis karján, lábán, olykor emlegeti őket. Ahogy a doktor néniket, bácsikat is. Rengeteget beszél, már 2-3 egyszerűbb szavas mondatokat is elkezdett, mint pl "ott az autó" vagy "elment a néni", "szia bácsi", "kék autó". A kisfiam is dumál, örülök neki, mert a kis nyögései, böködései nem mindig voltak érthetőek, így is van feladvány olykor, mire gondolhatnak. A kislányomnak tiszta a c, sz mássalhangzója, a kisfiam még kidugja olykor a nyelvét ezeknél, majd meglátjuk, mennyire lesz később is pösze vagy sem. A szemük továbbra is éles, mert messzi kiszúrják a legkisebb, kondenzcsík nélküli repülőket is, a kisebb madarakat, pókot, rovarokat, amiket mi is alig veszünk észre.

A napjaink képekben:

 
A fodrásznál, papa ölében

 Kertben gyümölcsözések

Néha önálló repetázás a szamócából

 Játszótér a hűvösben

 ...és a kertben


és itthon is vagyunk kicsit



2017. június 10., szombat

Otthon, édes otthon

Szerda reggel levették a vért, már sokadjára. Alig vártam az 1 óriási vizitet, hogy mi a döntés. Maradunk vagy mehetünk? Délelőtt kiderült, hiába volt a kora reggeli ébresztés, nem volt elegendő a vér a CRP megállapításához. Sajnos újra kellett mennünk, ami újra pár perces önkívületi állapotba kerülést jelentett a kislányomnak :( Ráadásul branül sem volt már benne, mert előző nap délután úgy aludt, hogy kiforogta a kis lábából. Pedig ott voltam végig a szobában, néztem, csepeg-e az infúzió, és mégsem vettem észre semmi furcsát. A kis lenge textilpelus takaróként volt rajta, azt igazgattam, mikor észrevettem, hogy a komplett infúzió tartalma alatta van, és  egy jókora vértócsában alszik... Nem kicsit ijedtem meg, hogy vénás vér folyt ki. De szerencsére csak a látvány volt csúnya és nem volt semmi komolyabb gond. Szóval emiatt már nem volt branülje, imádkoztam, ne is kelljen. Aztán szerdán másodjára is megszúrták, az eredmény megérkezett gyorsított eljárással, 14-es lett! :) Így szerencsére hazaengedtek még aznap bennünket! Örömmel mentünk, mert a kicsi lány egyre többet akart talpon lenni, nem volt maradása de élvezte is kicsit, hogy a lábán fedezheti fel a környezetét :)

Azóta újra itthon, lassan, de biztosan regenerálódik, jó az étvágya, kedve, csak még nagyon erőtlen vagy hamar elfárad. De ilyenkor felveszem vagy lefekszem mellé, ami a legjobban hiányzott, hogy nem tehettem a kórházban.

Itthon a kisfiam sokszor kis tornádó hozzá képest, most arra kell figyelni, nehogy fellökje vagy bántsa akár akaratlanul is a testvérét. Ezúttal közös fotó nem is nagyon készült még róluk, hogy vigyázunk a kislányunkra, akinek olykor még beremegnek a lábai, ha túl sokat akar egyszerre, mint pl. kanapéra mászást. De remélem pár hét, és majd úgy kell leparancsolni onnan :)

Pénteken fülészeti és pulmonológiai kontroll volt, jövő pénteken megyünk röntgenre vissza. Szegényke nagyon ellenkezett, mikor bementünk a fülészetre, de legalább ide egyelőre nem kell visszatérnünk... Vasárnapig pedig szedni kell a Soprax antibio-t és sokat itatni, szerencsére ez is sokat javult.

Az elmúlt pár nap képekben is:









2017. június 4., vasárnap

A gyógyulás útján

 Szerencsére jó irányba fordult a kislányom állapota, remélem, ez a tendencia így is marad! 100 alá ment a CRP-je és feleződött a folyadék a tüdejében, most 0,6 cm. Láza sem volt tegnap óta, a fülét is megnézték, sokat javult. Porszívózni kellene az orrát, hogy gyorsabban javuljon, de a helyi szívószálszerű vezeték feldugása az orrba nem igazán tetszik neki, és nem is jött ki vele semmi (továbbra sem folyik az orra, viszont felköhög), így nem kínoztatom, pedig állítólag a füle gyógyulására az gyorsító hatással lenne. Ahogy hallottam a fülésztől és ahogy én is láthattam a szememmel, óriásit javult 2 nap alatt, kihagyom számára ezt a szenvedést. Már csak azért is, mert tegnap újra szúrták, hogy az 1 hetes branül már nem volt jó, és ezúttal nem a lábán, hanem a kezén. Hiába kértem, hogy a lábára lenne jó újra, mert most, hogy jobban van, egyre többet játszik, akadályozza, ki akarja majd szedni. De annyira ordított a félelemtől, mert eközben a vénáját keresve csavargatták ide-oda minden végtagját, hogy nem ment át ez az aggodalmam, ill. ahogy én hallottam, jobb vénát találtak a kezén. Hát ja, 1 teljes napra. Emiatt vagyok csak mérges. Egy előnye volt, hogy cipőt húzhattunk, és kipróbálhattuk a járást, és ő is felállt már magától egyszer-egyszer a kiságyban. Nagyon gyenge még a járáshoz, kipróbálta, tett kb 10 bizonytalan lépést, mint aki részeg, és azóta nem próbálkozik, azonnal visszakéredzkedik, mert ő az a típus, hogy ha biztos a dolgában, akkor tesz valamit, nem akar elesni, ez így volt akkor is, mikor megtanult járni, és tényleg nem nagyon esett el. A tesója ebben pont az ellenkezője, ő ment akkor is, amikor még csak a lendület vitte :D Esett-kelt folyton, de ez már lassan a múlté, nagyon ügyesen megy már terepen is.

Visszatérve a kislányomra, amióta napi 2x kimegyünk az udvarra hintázni, halakat etetni, trolibuszokat nézni a Hermina út mellett, azóta sokkal boldogabb is, hogy kicsit kinyílt a világ. A testvérével való találkozás nem volt látszólag nagy ováció, de van, hogy éjjel sírva mondja, hogy Apa és a testvére nevét. És persze azért volt nagy kacagás is, amikor Sz. bohóckodott velük. Közel egymáshoz még nem is engedtük őket egyrészt nehogy megfertőzzék egymást, bár nem terjed könnyen, ill. inkább azért, mert óvatlanul a kisfiam fellökné vagy fájdalmat okozna neki, amit nem is értene. Úgyhogy kicsit óvatosan kezeljük őket, inkább nálam van ilyenkor a kisfiunk és apánál a kislányunk, hogy kicsit cseréljünk is :)

A lánykánk véreredménye azért még távolról sem tökéletes, mert pl. vannak olyan fiatal immunsejtek, amik ilyenkor csak a májban, csontvelőben lennének jelen, de most a vérben is kimutatható, ami jele annak, hogy küzd a szervezet - próbálom ugyanúgy leírni, ahogy nekem is magyarázták, amatőr nyelvezettel. Vettem a minap vas és B6, B12 kombót, amit végül nem kezdtem el, pedig nagyon sápadt a kislányom most, hogy a lázpír is lejött róla, de a dokinő azt mondta, hogy ne adjam még oda, mert a rossz baktérium is táplálkozna a vasból. Jó, hogy rákérdeztem. Szerinte még ne adjak a probiotikumon kívül semmit, legyek türelmes.

Ugyan nincs itt ágyam, és már nagyon hiányzik a kényelmesebb alvás, de nagyon hálás vagyok az Adományozz Fekhelyet Facebook oldal üzemeltetőinek, hogy tavaly ősszel egy szétnyitható ikeás matrac került ide a szobákba, mert ha ez nem is egy memóriaszivacs, de mégsem csak egy szék, amin kókadozni lehetne csak bedagadt lábakkal alvás helyett. Így legalább ha kicsit törődött is a hátam, vállam, de vízszintesbe tudok kerülni a nap végére. Nem tudom, hogy bírják azok a szülők, akik hetekre, esetleg hónapokra ide kényszerülnek.

Ma itt volt a hugim, tegnap Sz. és a kisfiunk majd Anyum, akivel megfürdettük a kisasszonyt, ugyanis egyedül a branülre vigyázva nehéz lenne. Holnap megint jönnek a szüleim és a család pasi tagjai is, már várom, hogy újra megölelhessem a kisfiam. Már említettem korábban, ő nem annyira bújós típus, mint a lányunk, de állítólag a bölcsiben pénteken minden gondozónőhöz bújt és most az apja lábát is sűrűbben karolja át, és ha sír valamiért, akkor engem emleget. Amikor itt volt, szorosan összebújtunk az arcunkkal, és elköszönéskor csak ő és én sírtunk pár percig... Hát igen, nehéz neki is megérteni, hova tűntünk el otthonról. Bár parkoláskor, mikor kiszálltak a kocsiból és még csak a park fáit látta, már mondogatni kezdte, hogy anya :)

Remélem nem sok szenvedésnek vagyunk most már itt kitéve, optimista esetben kedden vérvétel, ultrahang, fülészet kontroll és szerdán hazaengednek. De boldog leszek akkor is, ha ez csak csütörtök lehet. Remélem, addig már csak elég lesz egy branül miatt holnap megszúrni, ez a legkínzóbb szegénykémnek :(

És itt egy pár kép az elmúlt 2 napból:

 Első este még ebben aludt, de az oxigénmaszk a másik ágynál van. Egyszer majdnem lett egy szobatársunk, egy aranyos kisfiú, de végül az oxigénmaszk itteni hiánya miatt más szobába kerültek. Nem miattuk, hanem a hely szűke miatt inkább jobb is így nekünk egyedül lenni a szobánkban. Az ágy alatti doboz az egyetlen tároló, szekrény nincs, ez is kényelmetlen tud lenni, ha nem találok vmit. Előtte üresen benne az összehajtható matrac.

A fekhelyem este-reggel között, nappalra érdemes elpakolni, hogy az ablakhoz tudjak lépni.

Reggeli pillanat - a szoba a kertre néz, nem a Hungária krt-ra, ez nagy mázli, mert se zaj, se büdös nem jön be, ha szellőztetek.

Édes kiscsillagom itt is a kamerába néz :) 

A találkozás :)

Napi 2x örömforrás ez a hinta, hogy még nem jár újra. Nagyon szép, gondozott a kert, játszótérrel.

1 hét távollét után megölelhettem, ez idő alatt óriásit fejlődött a kisfiam, sokkal stabilabban jár-kel mindenféle terepen. A haja kissé hosszú, az arca, keze folyton koszos, igazi kis felfedező "rosszaság", mindig földesek a körmei is :) 

Tündérem, szépségem :) 

Ritka, ha iszik, ezért is megy még az infúzió.

Már nyugodt pulzusú alvás, oxigénmaszk nélkül.

Olykor totál leizzad a gyógyszerektől és a melegtől, szerencsére ebben az időben most nem veszélyezteti a megfázás

Napi hideg sópára

Első felállások egyike

Most már uncsi lenne ezek nélkül a rácsok mögött, köszönöm V. barátnőmnek, mert a kislánya küldte, így ezek nem a megszokott játékai, hanem számára újak.

Várjuk a jövő hetet nagyon, mind a ketten, sőt, mind a négyen! Aztán hogyan tovább, még majd alakul, bölcsiig lehet, elmegyünk mamáékhoz, úgyis szuper idő van, és ott náluk a kertben valószínű gyorsabb is lesz a regenerálódás, csak össze kellene valahogy hangolni, hogy itthon Apával is lehessen a kisasszony, mert hiányoznak ám ők is egymás számára...