2017. június 4., vasárnap

A gyógyulás útján

 Szerencsére jó irányba fordult a kislányom állapota, remélem, ez a tendencia így is marad! 100 alá ment a CRP-je és feleződött a folyadék a tüdejében, most 0,6 cm. Láza sem volt tegnap óta, a fülét is megnézték, sokat javult. Porszívózni kellene az orrát, hogy gyorsabban javuljon, de a helyi szívószálszerű vezeték feldugása az orrba nem igazán tetszik neki, és nem is jött ki vele semmi (továbbra sem folyik az orra, viszont felköhög), így nem kínoztatom, pedig állítólag a füle gyógyulására az gyorsító hatással lenne. Ahogy hallottam a fülésztől és ahogy én is láthattam a szememmel, óriásit javult 2 nap alatt, kihagyom számára ezt a szenvedést. Már csak azért is, mert tegnap újra szúrták, hogy az 1 hetes branül már nem volt jó, és ezúttal nem a lábán, hanem a kezén. Hiába kértem, hogy a lábára lenne jó újra, mert most, hogy jobban van, egyre többet játszik, akadályozza, ki akarja majd szedni. De annyira ordított a félelemtől, mert eközben a vénáját keresve csavargatták ide-oda minden végtagját, hogy nem ment át ez az aggodalmam, ill. ahogy én hallottam, jobb vénát találtak a kezén. Hát ja, 1 teljes napra. Emiatt vagyok csak mérges. Egy előnye volt, hogy cipőt húzhattunk, és kipróbálhattuk a járást, és ő is felállt már magától egyszer-egyszer a kiságyban. Nagyon gyenge még a járáshoz, kipróbálta, tett kb 10 bizonytalan lépést, mint aki részeg, és azóta nem próbálkozik, azonnal visszakéredzkedik, mert ő az a típus, hogy ha biztos a dolgában, akkor tesz valamit, nem akar elesni, ez így volt akkor is, mikor megtanult járni, és tényleg nem nagyon esett el. A tesója ebben pont az ellenkezője, ő ment akkor is, amikor még csak a lendület vitte :D Esett-kelt folyton, de ez már lassan a múlté, nagyon ügyesen megy már terepen is.

Visszatérve a kislányomra, amióta napi 2x kimegyünk az udvarra hintázni, halakat etetni, trolibuszokat nézni a Hermina út mellett, azóta sokkal boldogabb is, hogy kicsit kinyílt a világ. A testvérével való találkozás nem volt látszólag nagy ováció, de van, hogy éjjel sírva mondja, hogy Apa és a testvére nevét. És persze azért volt nagy kacagás is, amikor Sz. bohóckodott velük. Közel egymáshoz még nem is engedtük őket egyrészt nehogy megfertőzzék egymást, bár nem terjed könnyen, ill. inkább azért, mert óvatlanul a kisfiam fellökné vagy fájdalmat okozna neki, amit nem is értene. Úgyhogy kicsit óvatosan kezeljük őket, inkább nálam van ilyenkor a kisfiunk és apánál a kislányunk, hogy kicsit cseréljünk is :)

A lánykánk véreredménye azért még távolról sem tökéletes, mert pl. vannak olyan fiatal immunsejtek, amik ilyenkor csak a májban, csontvelőben lennének jelen, de most a vérben is kimutatható, ami jele annak, hogy küzd a szervezet - próbálom ugyanúgy leírni, ahogy nekem is magyarázták, amatőr nyelvezettel. Vettem a minap vas és B6, B12 kombót, amit végül nem kezdtem el, pedig nagyon sápadt a kislányom most, hogy a lázpír is lejött róla, de a dokinő azt mondta, hogy ne adjam még oda, mert a rossz baktérium is táplálkozna a vasból. Jó, hogy rákérdeztem. Szerinte még ne adjak a probiotikumon kívül semmit, legyek türelmes.

Ugyan nincs itt ágyam, és már nagyon hiányzik a kényelmesebb alvás, de nagyon hálás vagyok az Adományozz Fekhelyet Facebook oldal üzemeltetőinek, hogy tavaly ősszel egy szétnyitható ikeás matrac került ide a szobákba, mert ha ez nem is egy memóriaszivacs, de mégsem csak egy szék, amin kókadozni lehetne csak bedagadt lábakkal alvás helyett. Így legalább ha kicsit törődött is a hátam, vállam, de vízszintesbe tudok kerülni a nap végére. Nem tudom, hogy bírják azok a szülők, akik hetekre, esetleg hónapokra ide kényszerülnek.

Ma itt volt a hugim, tegnap Sz. és a kisfiunk majd Anyum, akivel megfürdettük a kisasszonyt, ugyanis egyedül a branülre vigyázva nehéz lenne. Holnap megint jönnek a szüleim és a család pasi tagjai is, már várom, hogy újra megölelhessem a kisfiam. Már említettem korábban, ő nem annyira bújós típus, mint a lányunk, de állítólag a bölcsiben pénteken minden gondozónőhöz bújt és most az apja lábát is sűrűbben karolja át, és ha sír valamiért, akkor engem emleget. Amikor itt volt, szorosan összebújtunk az arcunkkal, és elköszönéskor csak ő és én sírtunk pár percig... Hát igen, nehéz neki is megérteni, hova tűntünk el otthonról. Bár parkoláskor, mikor kiszálltak a kocsiból és még csak a park fáit látta, már mondogatni kezdte, hogy anya :)

Remélem nem sok szenvedésnek vagyunk most már itt kitéve, optimista esetben kedden vérvétel, ultrahang, fülészet kontroll és szerdán hazaengednek. De boldog leszek akkor is, ha ez csak csütörtök lehet. Remélem, addig már csak elég lesz egy branül miatt holnap megszúrni, ez a legkínzóbb szegénykémnek :(

És itt egy pár kép az elmúlt 2 napból:

 Első este még ebben aludt, de az oxigénmaszk a másik ágynál van. Egyszer majdnem lett egy szobatársunk, egy aranyos kisfiú, de végül az oxigénmaszk itteni hiánya miatt más szobába kerültek. Nem miattuk, hanem a hely szűke miatt inkább jobb is így nekünk egyedül lenni a szobánkban. Az ágy alatti doboz az egyetlen tároló, szekrény nincs, ez is kényelmetlen tud lenni, ha nem találok vmit. Előtte üresen benne az összehajtható matrac.

A fekhelyem este-reggel között, nappalra érdemes elpakolni, hogy az ablakhoz tudjak lépni.

Reggeli pillanat - a szoba a kertre néz, nem a Hungária krt-ra, ez nagy mázli, mert se zaj, se büdös nem jön be, ha szellőztetek.

Édes kiscsillagom itt is a kamerába néz :) 

A találkozás :)

Napi 2x örömforrás ez a hinta, hogy még nem jár újra. Nagyon szép, gondozott a kert, játszótérrel.

1 hét távollét után megölelhettem, ez idő alatt óriásit fejlődött a kisfiam, sokkal stabilabban jár-kel mindenféle terepen. A haja kissé hosszú, az arca, keze folyton koszos, igazi kis felfedező "rosszaság", mindig földesek a körmei is :) 

Tündérem, szépségem :) 

Ritka, ha iszik, ezért is megy még az infúzió.

Már nyugodt pulzusú alvás, oxigénmaszk nélkül.

Olykor totál leizzad a gyógyszerektől és a melegtől, szerencsére ebben az időben most nem veszélyezteti a megfázás

Napi hideg sópára

Első felállások egyike

Most már uncsi lenne ezek nélkül a rácsok mögött, köszönöm V. barátnőmnek, mert a kislánya küldte, így ezek nem a megszokott játékai, hanem számára újak.

Várjuk a jövő hetet nagyon, mind a ketten, sőt, mind a négyen! Aztán hogyan tovább, még majd alakul, bölcsiig lehet, elmegyünk mamáékhoz, úgyis szuper idő van, és ott náluk a kertben valószínű gyorsabb is lesz a regenerálódás, csak össze kellene valahogy hangolni, hogy itthon Apával is lehessen a kisasszony, mert hiányoznak ám ők is egymás számára...

12 megjegyzés:

  1. Sokat gondolok Rátok! Örülök, hogy javulás mutatkozik! Kívánom, hogy minél előbb újra együtt lehessetek mind a 4-en! :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök a jó híreknek!!!Nagyon jó hogy így tudod kezelni a dolgokat,és kitartás!!!

    VálaszTörlés
  4. Az tök jó, hogy már van kedve hintázni a pici lánynak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, bár mától inkább a halastó vált érdekessé, hogy annak kerítésébe tud kapaszkodni, hogy áll a lábán újra :)

      Törlés
  5. Gyógyulást kivánunk Neki, neked meg kitartást!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó hírek, csoda hogy így bírod, hihetetlen módon felnézek rád. Én el sem tudnám altatni kiságyban, nem is tudom elképzelni hogy csinálnám végig.
    Egy anyuka mesélte a játszótéren hogy kórházban voltak és neki csak széke volt és az ötödik napon mikor vitte vizsgálatra a kisfiát elájult és összeesett a folyosón, akkor engedélyeztek neki valami fekhelyet.
    Szerintem embertelenek ezek a körülmények, én sokszor rettegek mi lesz ha kórházba kerülünk mi is valami miatt. Egyáltalán hogy mész ki vécére, esetleg zuhanyozni, ok hogy kaját behoz a férjed de az nyilván csak hideg kaja, stb. stb.
    Kívánom hogy pár nap alatt legyen jobban és tényleg jó lenne ha lemennétek anyukádékhoz hogy te is egy kicsit összeszedd magad.
    Nagyon sokat gondolom rátok és nem győzök most is álmélkodni a kislányod szépségén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi FElla! :) A kiságyban altatást így, hogy lát engem, elviseli, otthon közös altatás van a még erre a célra meglévő karámban, közéjük szoktam feküdni esténként, délutáni alváskor pedig szemmel tudnak tartani, és ki is tudnak jönni, ha akarnak, talán ezek a szokások segítették, hogy most nem ellenkezik. És biztos az is számít, hogy nem volt erejénél sem, jól esett neki a fekvés napokon át. Az valóban nehéz, hogy osonjak ki wc-re, zuhanyozni, netán hajat mosni, a patikába vagy a sarki boltba pl. neki gyümölcsöt, magamnak kenyeret venni, ilyenkor trükközni kell pl. látogatáskor, ha itt tud vele maradni a látogatónk pár percre vagy megvárom, míg elalszik, és becsukom rá az ajtót, ne ébressze fel a folyosó zaja véletlenül sem (épp átépítés is van, és nonstop kalapálnak hétközben). A mikróhoz, hűtőhöz pár percre ki tudok menni, ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anya mindjárt jön. Persze van, amikor hallom kint a mikrónál, hogy "Anya?" - de nem sírva, csak olyan kérdőre vonóan, hova tűntem :) Most sokat segít a tablet is, ha van net, és gyerekdalokat nézhet, hallgathat addig.

      A mai röntgen és a fülészeti eredmények biztatóak, holnap vérvétel és ultrahang, utána kiderül, még aznap elmehetünk-e vagy még kicsit várni kell. A Rocephin antibio 10 napos, és csak infúziós verziója van, mi a 7. napnál tartunk, de ha jó a CRP-je holnap, akkor van egy szájon át szedhető hasonló, és akkor válthatunk arra. Ha nem lenne jó a CRP akkor kivárjuk itt a 10. napot valószínű. Az ivás a mumus neki, képes egy egész délelőttöt egy korty ital nélkül kibírni és ellenkezik, ha kínálom. Pedig jó sokat kellene innia. Emiatt már "végigitattam" az összes plüssét, adtam neki a Nurophen adagolóban is italt, behozattam neki egy másik cumisüvegét, pohárból is itattam már, de valahogy egyik sem villanyozza fel, otthon ebben picit szófogadóbb.

      Igen, hallottam én is, hogy van olyan kórház, ahol nincs még ilyen fekvési lehetőség sem, szerintem én is "belehalnék", a vádlim, lábam így is minden nap bedagad. Ez szörnyű, hogy a szülőknek méltatlan körülmények vannak sok gyerekkórházban. Ugyanakkor inkább maximalizálják a gyerekágyak számát, hogy fel tudjanak eleget venni, minthogy pl. helyhiány miatt ide-oda passzoltak volna bennünket a még kritikus állapotában. Ha hagynak saját matracot/fekhelyet/hálózsákot behozni, nekem az már teljesen kielégítő. És az is valamelyest kompenzálja kényelmetlenségemet, hogy teljesen felújított fürdőszobában lehet zuhanyozni, elszívórendszer szívja el a párát, öntisztító wc-k vannak, van fertőtlenítő a kézmosó tartályban és minden patent tiszta bent, az pedig csak hab a tortán, hogy pl. szép ízléses mintájú a csempe, normális és új a zuhanyfej, nem is kórházra emlékeztet, mikor ott vagyok.

      Törlés
  7. Heni, nagyon szorítok a kislányodnak, hogy hamar meggyógyuljon. Remélem ma már még jobban vagytok és a hazamenetel is közelebb van. Az ikertesó jelenléte biztos, hogy gyorsítani fogja majd a javulást. Kitartást és jó egészséget kívánok az egész családodnak!

    VálaszTörlés