2019. július 6., szombat

Nyári szösszenetek

Szinte észrevétlenül átsiklottunk tavaszból a nyár közepébe. Rohanásban telt az első félévünk, főként az enyém, mert a januárban távozó kolléganő után az asszisztenst kellett először leváltanom, majd cv-ket válogattam és interjúkat szerveztem a mellettem lévő manager helyére is. Az egészet egy szervezeti átalakítás is megkoronázta, hirtelen én lettem a megmaradt osztályunk szakmai vezetője, és az én vezetőm is ugyan részese volt a folyamatnak, de rajtam múlott leginkább ki kerül behívásra. Több hét kiválasztó folyamata után egy pénteken visszamondta a hétfőn kezdő "kolléganő" a jövetelét, közben az időközben felvett asszisztens betanítása is csak rajtam múlott. A következő kör már szerencsésebb volt, de olyan sok idő telt el, hogy cégünk első félévének legnagyobb kampánya és mellette a sok más projektje is rajtam múlott. Május végére megérkezett az új manager kolléga végre, aki szépen bevált, és a saját területem több hónapos lemaradásaiban is most már kezdem utolérni magam. Szerencsére e fennforgások közepette sem kellett lemondanom a kisfiunk fejlesztéséről, és ugyan Sz. nem tudta ezt az időpontot részben sem átvállalni tőlem, végülis szinte hiánytalanul végigvittük nyárig az egyéni finommotorikai foglalkozásait. Nagyon sokat és szépen fejlődött, a korábban átélt frusztrációk és általa generált konfliktusok szépen leredukálódtak, mondhatni eltűntek. A lányunknál az ellenkező történt, ő nagyon rosszul élte meg a plusz 1 évet a bölcsiben: motiválatlan, kötekedő/provokáló, akaratos lett mindenkivel, annyira "szétunja" magát. Ő a saját kortársai között is észrevehetően vannak olyan kompetenciái, amiben hasít, neki a bölcsi börtön lett, pláne, hogy mindkét korábbi gondozójuk szülési szabira ment, és 2 új felnőtthöz és majdnem egy teljes csoporthoz kellett hozzászokniuk. Egyetlen kisfiú jött a régi csoportjukból velük, a kisfiunk barátja, így ők egymással jól elvoltak egész évben. Emellett volt egy másik kis srác, akivel viszont állandóan összekapott, harapták egymást (zömmel a kis srác miatt már), de legalább nem a testvérével került ilyen testkontaktusba.

Egyre többet játszanak különféle szerepjátékot, beleviszik egymást mindenféle fantáziálásba és rosszaságba is, irtó nagy hangzavarban képesek kommunikálni egymással úgy, hogy bennünket meg sem hallanak. Ilyenkor egy idő után mi is ordítunk vagy ordítunk + zsarolunk, hogy elérjük azt, hogy figyeljenek és szót fogadjanak, hogy valamelyest tartsuk a napirendet pl. jöjjenek vacsorázni. Ettől olyan lelki fáradtságot érzünk, miért kell ahhoz folyamodnunk, hogy pl. nem megyünk ide, nem kapod meg azt, ha, ha, ha... 

A lányunk továbbra is irányító alkat, ő a domináns iker, sokszor olyan, mintha egyke vagy a nagyobb testvér lenne. Pl. ha a fiunk odaad neki egy játékát szinte simán, pici meggyőzéssel, és ugyan kérdezget, hogy ugye "visszaadod nemsokára?", ha ez viszont meg is történik, akkor nagy harcok árán, amit ütlegelések, rugdosások és sértődés majd sírás követi. Mint aki nem akarja megérteni, hogy egyformán jár neki és a tesójának is valami. Anyukám szerint ne várjam el, hogy "felnőttként" viselkedjen. De a fiunk mégis belátóbb, kedvesebb és önzetlenebb ilyen helyzetekben, és nem egyszer, már sokadjára. Vagy csak megszokta, hogy ő az örök második, csak most már nem frusztrált tőle? Nagyon időszerű, hogy az oviban külön csoportba kerüljenek. Még nem tudják, egyszer ugyan fél szóval elkezdtem mondani nekik, de majdnem sírni kezdtek tőle és nagy lett hirtelen a szeretet és az összetartás közöttük, így ezt a témát nem feszegettem tovább, elég lesz nekik szeptemberben megtudni. Az udvaron úgyis fognak találkozni. Remélem, mindkettőjüknek lesz új kis barátja, és a lányunk is lenyugszik, ha a figyelmét lekötik majd több foglalkozással. Különben kénytelenek leszünk mi matek feladatokat adni neki :))) (ez csak tréfa, mert a napokban elkezdett számokat összeadni). Amúgy dumás, cserfes mindkettő, imádják a zenét, a táncot, a vizet, a természetet, azt, hogy Sz. horgászik, a bringázást, tavasszal a lovaglást is (a nagy melegben azt most szüneteltetjük), és persze az állatokat, kiváltképp a kutyákat - napi egyet minimum meg kell simogatni. 

Az idei nagy kedvenc a strandolás. Jövőre már tervezem őket úszótáborba vinni, idén még úszógumival és karúszókkal indulunk Horvátországba, alig várjuk mindannyian, jól szokott sikerülni. Most 2 szállásunk lesz, mert a szokásos helyen csak 1 hét volt a bölcsiszünet alatt szabadon, de találtunk egy másik közeli apartmant, ahova átpakolunk félidőben.

Hétvégente mindig szedünk valamit: van egy epertermesztő másodunokatesóm, voltunk a földjén szezonban, majd anyuméknál ért a meggy, most a málna, a sárgabarack, a ribizli, az uborka, a paradicsom, a keresztszüleim földje is sokféle kerti zöldséggel, gyümölccsel van teli. Otthon a kis teraszunkon is ültettünk pár zöldséget és virágot magról. A fiunk lelkesen nevelgeti, locsolgatja, a szomszédoknak mutogatja a palántáinkat :) Kis kertész, a bogarakat, pókokat, csigákat is mindig gyűjti, nézegeti, szeret bóklászni a zöldben. Mindketten simán megfogják a frissen fogott kishalakat is, én nem :))

Néhány nyári pillanatuk:









Ez még a korábbi nagymozgásos órák következménye :))





Apum 70. szülinapján a családi fotóalbum részeként ők ketten:


A Robirtokon még a tehénfejést is kipróbálták.












A bölcsi ballagás nem múlhatott el nasi nélkül




Az ugrálóvárba már magasra felmennek és nagyon élvezik (csak egybe vittük őket, spontán szembe jött)


Isten ments, hogy körhinták és hasonlók közelébe kerüljünk...


D-A-N-C-E


1 megjegyzés:

  1. Szia Heni, a soraid olvasva egészen ráismertem a vegyes párosomra. Ők június 18-án lettek 4 évesek, a lánykám a domináns iker, a határozottabb, reggel elindul a beszélője és este hagyja abba, míg a fiam a nyugisabb, zárkózottabb fél. Bölcsibe jártak egy évet, ott egy csoportban voltak, de sajnos nem volt jó. Ikernyelven mindent megbeszéltek, a lányom gyönyörűen beszélt rendesen is, míg a fiam beszéde nem fejlődött.

    Idén már oviban külön csoportban voltak, a legjobb döntésünk volt. A fiam elkezdett folyékonyan beszélni logopédiára és tmst tornára jár. Lettek fiú barátai, élénken játszik autókkal, kamionokkal. A lánykám harcias személyisége is sokat szelídült, kiderült, hogy a hangos, előrenyomulós személyisége mögött neki nagyon kell elvonulós külön játék is, amit a tesóval nem tudna kivitelezni. Neki is lettek külön kis barátai.

    Tavaly én is féltem, hogyan is fogjuk a két gyereket megoldani, meg milyen lesz nekik egymás nélkül. Hát az első nap úgy bevonultak a saját csoportjukba külön, hogy nem is izgatta őket a tesó meg a szüleik hiánya. Úgy alakul a napirend, hogy reggel fél órát egy csoportban vannak, majd napközben külön vannak, ha jó idő van, akkor az udvaron látják egymást. Délután alvás után újra együtt vannak.

    Ami még jó a külön csoportban, hogy itthon már jobban figyelnek egymásra, öröm hallani a külön töltött idő élményeit. Van testvérkonfliktus, de kevesebb mint amikor még közös csoportban voltak. Külön volt az évzárójuk is, és a legszebb az volt, amikor láttam hogy örülnek egymás sikerének.

    Kívánom, hogy nektek is jól sikerüljön a nyár, majd az ovikezdés is.
    Vica

    VálaszTörlés