2019. október 3., csütörtök

4 évesek lettek

Ez az év valahogy extra gyorsan elrobogni látszik. Idén különösen leterhel a munka, csak úgy tudom a gyerekeket hozni-vinni, ha utána itthon folytatom, és minden kis hézag időmet maximális kihasználtsággal kell megélnem. Ha nem munka, akkor a háztartás mellett az óvoda diktál újabb és újabb feladatokat. Ami nem baj, mert tetszik, hogy a gyerekeknek már unalmas utolsó bölcsiév után most zajlik az élet minden egyes nap. A beszoktatás viszonylag gyorsan ment, kezdeti nehézség lelkileg és logisztikában is megmutatkozott. A lányunk egy középső (tavalyi kis, most részben vegyes) csoportban kapott helyet másik 2 társával, a fiam egy teljesen kezdő kiscsoportba került, de nagyon aranyos, türelmes óvónénikhez. A lányunknál most ugyan van nevelői hiány, de az egyetlen óvónőt imádják és halkszavúsága ellenére makulátlan rend van a csoportban. Senki nem sír, nem ellenkezik reggel bemenni, szót fogadnak neki és szeretik őt. A fiamnál azért többen reggelente zokogtak, ordítottak, és ezt a hangulatot ő is átvette 1-2 hétig, szívszaggató volt, de mostanra cumijával a szájában és az alvókáit szorongatva mosolyogva lépked ő is befelé. Egy hagyományőrző oviban vagyunk, ahol szinte minden héten van történés. Legutóbb Mihály-napra kellett gesztenyét vinni, az volt egy vásár fizetőeszköze számukra. Előtte egyik reggel kb 1 órán át kerestem, mire összegyűlt 2 vödörnyi az ovi közelében lévő tó környékén. Kedvem támadt oda visszajárni, amíg az időjárás engedi, így a gyerekekkel délután vissza is mentünk kacsát etetni, sétálni. Bár pont egy ovijudos nap volt, így nagy kilométereket nem tettünk meg. Ugyanis a rendszeres csoporttornán kívül járnak judo-ra és zumbára (ill. inkább zenés tornára) is most már mindketten. A táncot jobban kedvelik, de a judo is bevált, kezdenek benne egyre felszabadultabbak lenni, az edző egy nagyon jófej srác, szeretik a gyerekek. Mindemellett szülinapoztunk 2 héten át, hogy vendégül láthassuk a nagyszülőket, unokatestvéreket, és persze az oviban sem maradhatott el az ünneplés. Nekem is volt egy gyerekrendezvény jelenléti és egy felnőtt tréning szervezési kötelezettségem is az előző 2 hétben, előbbire magammal vittem őket egy nagy trambulinparkba, imádták, és én is ugrálhattam velük órákig. Amíg jó idő volt, kijártunk egy lengőhintás játszótérre is sokat, így elmondhatom, hogy mozgásban nincs hiányuk. Büszkék vagyunk rájuk azért is, mert idén egyedül, saját lábukon feljöttek velünk nyaraláskor 700 lépcsőfokot egy kilátóhelyre, pedig esténként "bulizni" is jártunk, egy közeli hotelben zenés foglalkoztatások lenyűgözték őket szinte nap mint nap. Apropó nyaralás - mert arról sem volt időm írni augusztus óta. Idén már kimerészkedtünk a tengerre is, kétszer kajakoztunk velük (ők csak mentőmellényben ültek és élvezték), és egy tengeralattjárózásra is rávettek, engem. A tengeri élmények úszógumis snorkelinggel is bővültek, és egy rekord meleg nap megmutattuk nekik a pulai akváriumot is, órákon át sétáltunk a cápák, medúzák, bohóchalak, polipok na és persze simogatható ráják között. Szóval ha nem is pihentetően, de élményekkel teli telt az a 2 hét. Utána nagyszülői programok voltak, itthon ősz eleji városi rendezvényen koncert, gyerektánc-bemutatók. Igyekszem sokfelé elvinni őket, imádom, ahogy szippantják magukba az új ingereket, hogy mennyire foglalkoztatja őket 1-1 új tapasztalás, megannyi kérdésre várják válaszainkat ilyenkor. A lányunk komplett összetett mondatokban beszél, feltételes módot és múlt időt is simán használ, a fiunk is nagy szókinccsel bír, de ő még egyszerűbben, rövidebb mondatokkal fejezi ki magát. Néha kever szavakat, mint pl. hotel - fotel, muskátli - nokedli, pincér - cincér, és még volt pár vicces szava, csak sajnos nem ugrik be. A kertészkedés és az agrár témák lenyűgözik, a kis kertünk paradicsom és szamóca terméseit ő ellenőrizte minden nap (nyaralás után is oda szaladt először), imád a pl. rizstermesztésről youtube videót nézni, anyum kertjében is mindent megvizsgál, kapál, gereblyézik, parlagfüvet gyomlál (megismeri). A lányunkat ez kevésbé nyűgözi le, ő számára a kutyák, a zene, a tánc, a jégvarázs, a sellőlány, a legózás, barbie babázás témák és játékok érdeklik, nagyon szépen tud önállóan játszani, de persze mindig interakcióban vagyunk akkor is.

Jó lenne részletesebben beszámolni a fejlődéseikről, képességeikről, majd megpróbálom kisebb részletekben. Ez igazából egy önmagam felé tett ígéret, kívánság, hogy úgy szeretném dokumentálni azt, amiben nap mint nap újat mutatnak, fejlődnek. Jót tett nekik a nyár, az együtt töltött idő, most az óvoda, a sport. Kicsit a munkahelyi tempómból lenne jó visszavenni, hogy jobban megéljem velük a mindennapokat. Az ovis szétválasztás jót tett a kapcsolatuknak, találkoznak az udvaron, a sportprogramokon, de napközben nem kell versengeniük egymással semmiben. Ez kicsit bonyolultabb mindannyiunknak, de jót tesz nekik, és ez a lényeg :)
























3 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyosak a gyerekek. :)
    Hol voltatok nyaralni? Gyönyörű ez a hely!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Rena, Mošćenička Draga-ba járunk vissza már egy ideje, mert ismerjük, relatív közel van és változatos programokat tudunk itt vagy onnan közelre szervezni. Szeretjük a fekvését, a hegyi és a tengeri levegő keveredését, a nagyon kedves háziakat is, amikor ott vagyunk, mintha horvát nagyszülei is lennének a gyerekeknek :)

      Törlés
  2. Annyira megy az idő és olyan szépek!

    VálaszTörlés